Gőzgombóc

Épp ideje egy ilyen gőzgombócot posztolni: őrült jó az idő, mindenki tavaszi zöldségeket eszik tavaszi zöldséggel a hosszú tél után, szénhidrátmegvon, macaronnap, zsenge spenót,sóska, spanyol eper, méregtelenítés, cukormentesség, zöldturmix délig, hajt a snidling, első retek, tessék, itt a gőzgombóc.

Igen, amikor ez készült, akkor még mínusz tizenötök voltak éjszaka, abszolút évszak-kompatibilis volt, csak azután voltam pár napot Finnországban, párat Szlovákiában, előtte-utána próbáltam minden előre és utólag behozni munkában és úgy általában az életben (például előre főzni olyan nem létező mélyhűtött ételeket, amit a család hajlandó megenni még kiolvasztva is..) és akkor észrevettem hogy már egy hónapja nincs poszt a blogon, ami nem nagyon fordult még elő, és nem is terveztem ilyen hanyagnak lenni.

Úgyhogy most ez a gőzgombóc, meg pár süti, azután lesz zöldség is, lehet.

És ez a gőzgombóc nagyon jó, cseppet sem bonyolult, évek óta csinálom így, szilvalekvárral-rummal, idén sima áfonyával is,tulajdonképpen szerintem sokkal-sokkal jobb is, mint a zöldturmixok.

 

Hozzávalók: (8 nagyobb gombóc,4 személyre)

40 dkg liszt
2 dl langyos tej
1,5 dkg friss élesztő
3 dkg cukor
1 nagy tojás
1 citrom lereszelt héja
csipet só
4 dkg olvasztott vaj

-a gőzöléshez:

7dl tej
7 dkg vaj
7 dkg cukor

-a töltelékhez:

6 evőkanál sűrű szilvalekvár
6 evőkanál rum

-a vaníliaszószhoz:

0,5 liter tej
2 tojás sárgája
4 dkg cukor
fél rúd vanília kikapart magja
1,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet mély tálba szitáltam, , a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tej felét, egy kávéskanálnyit a cukorból és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzákevertem keveset a lisztből, és 15 perc alatt letakarva felfuttattam.
A vaj kivételével hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját, 10 percig dagasztottam, majd beledolgoztam a vajat is. A lágy tésztát langyos helyen, letakarva háromnegyed órát kelesztettem.
Lisztezett munkalapon átgyúrtam, 8 egyforma méretű gombócra osztottam. A gombócokat kilapítottam, a közepébe tettem a rummal elkevert lekvárt, erősen összecsippentettem a széleket, ki ne folyjon majd a lekvár, ezután szép kerekded gombóccá gömbölyítettem, és 10 percig kelni hagytam.

Ezalatt a sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tejet, vajat, cukrot összeforraltam egy legalább 22-24 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban.

A tűzről épp levett, forró cukros-vajas tejbe (minimum másfél centi legyen a folyadékszint) először beleengedtem egy kör alakú sütőpapírt, majd belerakosgattam körben és középre a gombócokat, a tetejüket is meglocsoltam a tejjel, a lábast szorosan lefedtem, és 30 percre betoltam a forró sütőbe.
A vaníliaszósz hozzávalóit hidegen simára kevertem és addig főztem, pár percig kevergetve, míg a szósz besűrűsödött.
A gombócokat melegen, a szósszal leöntve, mákkal megszórva tálaltam.

Parmezános pasztinák krémleves

A pasztinákot télen kihagyni vétek lenne, aki még nem kóstolta, tegye meg: talán még a sárgarépánál is édesebb, de mégis valahogy földes ízű gyökérzöldség .Ezért volt hozzá tökéletes kiegészítő a parmezán,és biztos vagyok benne, a tejszín helyett krémsajttal is szuper lenne.

Hozzávalók: (2 személyre-persze hogy a gyerekek nem kértek)

25 dkg pasztinák
2 dkg vaj
10 dkg krumpli
3-4 dl csirkehúsleves
só
bors
hüvejkujjnyi parmezándarab (nekem pont a kőkemény vége volt)
dió

A pasztinákot megtisztítottam, vékony karikákra vágtam, a forró vajon átforgattam, sóztam picit, lefedtem és 3-4 percig pároltam. Hozzáadtam a vékonyan felkarikázott krumplit, kevés borsot tekertem hozzá, ráöntöttem a levest, beledobtam a parmezánt és kb. 10 percig fedő alatt főztem.

Botmixerrel pürésítettem (ekkor már a sajt is puha lesz), hozzákevertem a végén a tejszínt is, parmezánforgácsokkal és durvára tört dióval megszórva tálaltam.

Csokoládés briós

Igaz, nem a klasszikus briósformában, ráadásul töltve, na és a tekerjük fel-vágjuk félbe-csavarjuk össze formában, de eredeti, rengeteg vajat tartalmazó francia recept alapján. Száz százalékosan pontosan működött minden a receptben, tökéletesen megkelt a hosszú hűtőben kelesztés ideje alatt a a minimális élesztő mellett és a rengeteg zsiradék ellenére; pillekönnyű foszlós volt a sütés után. és bár ez egy nem túl nagy, 22 centi hosszú forma épp a sok vaj - na és a töltelék miatt - nagyon laktató, igazi nagyágyú egy tartalmasabb leves után. Hamarosan jön az igazi baba a rhum is!

Hozzávalók:

35 ml langyos tej

1,5 dkg cukor

2 gr szárazélesztő (egy zacskó harmada vagy 7 gr friss élesztő)

25 dkg liszt

csipet só

3 tojás

17,5 dkg puha vaj

1,5 dkg cukor

még 6-8 dkg vaj, olvasztva

6 dkg cukor

4 dkg holland típusú kakaó

Az élesztőt a cukrozott tejbe kevertem és 10 perc alatt felfuttattam. Ezután az álló mixert használtam: elkevertem a dagasztókarral a lisztet sót és a tojásokat, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt. Kis részletekben állandó keverés mellett simára kevertem a vajjal, majd 10 percig dagasztottam (vagyis inkább kevertem) a lágy tésztát.

Enyhén aláliszteztem - még ekkor is nagyon lágy volt - és két órát langyos helyen folpackkal szorosan lefedve kelesztettem.

Ezután nagyon enyhén átgyúrtam, és lefolpackozva betettem a hűtőbe éjszakára.

Másnap egy fél órát pihentettem még a meleg  konyhában, majd ezután kinyújtottam a rugalmasan lágy tésztát kb. 60x40 cm-es méretűre, megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, meglocsoltam a vajjal (lehetőleg mindenhova jusson,mert megkönnyíti a formázást, amikor ketté kell vágnunk a tekercset.) a hosszabbik oldala felől feltekertem. A tésztarudat középen éles késsel hosszában kettévágtam, majd a két fél tekercs végét összenyomtam, a fél tekercseket egymást keresztezve "összefontam", hogy a vágási felületek legyenek felül.

A 23x12 cm-es, de sütő papírral bélelt formába szuszakoltam, egy jó félórát hagytam még pihenni, és 200 fokra előmelegíttett sütőben kb 40-45 percig (tűpróbázni kell) sütöttem.

A recept Michael Roux  Tésztavarázs című könyvéből van.

Chili-korianderes sárgarépa krémleves cheddar morzsával

Nem, nem a zöld korianderlevéllel, mert az nálunk senki se csípi - ezzel ellentétben a koriandermagot rendszeresen használom a sok curry-ben, sültek fűszerezéséhez,és most ehhez a leveshez.
Mégiscsak kétszemélyes a recept, mert annak ellenére, hogy a gyerekek külön külön minden összetevőt megesznek akár főzve, akár nyersen, akár más ételben, ezt meg sem kóstolták. Szerencsére rég túl vagyunk azon, hogy ilyeneken parázzunk, ők illedelmesen vártak a másodikra...
Szerintem az ilyen sűrű zöldséges-csípős krémlevesek pedig ritkán esnek jobban mint amikor kinn pörögnek a mínuszok, és az sem hátrány,  hogy ha a répa krumpli szép vékonyan szeletelt, 15 perc alatt van leves az asztalon.

 Hozzávalók: (2 személyre)

20 dkg sárgarépa
1 közepes krumpli
hüvelykujjnyi póréhagyma
2 dkg vaj
kb. fél liter csirkehúsleves
1 kisebb szárított chili
2 kk koriandermag
csipet só
fél dl tejszín

5 dkg cheddar

A krumplit, a répákat és a póréhagymát megtisztítottam, mindent vékonyan felszeleteltem, a felforrósított vajra dobtam, pici sóval kissé megdinszteltem. Hozzáöntöttem a levest, belemorzsoltam a chilit és a koriandert. A vékonyra szeletelt zöldségeknek fedő alatt10 perc elég volt ahhoz, hogy épp megpuhuljanak, ekkor a tejszínnel leturmixoltam a levest.

A sajtot lereszeltem, sütőpapírra teáskanálnyi kupacokat raktam belőle és 1 percre közepes fokozatra beraktam a mikróba.  A megolvadt, majd rögtön kihűlt sajtkorongokat elmorzsoltam, ezzel szórtuk a tányérban a levest.

Krémsajtos-jalapenos töltött sült krumpli

A "jalapeno popper bites" igazi amerikai meccsnézős bulikaja, nálunk meccstől és bulitól függetlenül mindenki imádja, hiszen van benne minden,ami abszolút prioritás nálunk: krémsajt, csípős cucc és bacon.

Ez a krumplis változatát is olyan könnyű jalapeno popper twice baked potato-nak nevezni, csak magyar nevet nehéz neki adni - na és főleg nem burgonya, mert nálunk még sose kérdezte meg még senki vacsora közben, hogy kaphat-e még egy kis burgonyát...

Mondanom sem kell, hogy ez igazi bekuckózós, esős őszi hideg téli vacsora,és ha valaki nem kap jalapenot sehol - amit én most  az Alföld közepén,az útmenti kis termelői bódéban vettem, ahol hosszú évek óta veszem nyáron a dinnyét,ősszel a szőlőt, paradicsomot, paprikát meg a télálló krumplit- akkor a klasszikus csöves, erős, sötétzöld paprikával is helyettesítheti.

Hozzávalók: (4személyre)

8 közepes méretű krumpli
10 dkg bacon
20 dkg natúr krémsajt
4 ek. tejföl
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
2 jalapeno paprika

-a tetejére:
10 dkg cheddar sajt, reszelve

A jól megsikált krumplikat villával megszurkáltam  és  200 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem.

Közben a bacont hideg serpenyőbe téve, kis lángon lassan ropogósra pirítottam, papírtörlőre szedtem, mikor kihűlt, apróra tördeltem. 1 evőkanálnyit félreraktam.

A krémsajtot elkevertem a tejföllel és belereszeltem a fokhagymát. A paprikákat kissé kimagoztam (nagyon erősek) apró kockákra vágtam.

A kissé meghűlt krumplikat hosszában kettévágtam, a megsült belsejüket kikanalaztam,körben kis peremet hagyva és összekevertem a többi előkészített hozzávalóval. Visszatöltöttem a félbevágott krumplikba, megszórtam a cheddarral és megszórtam a félrerakott,apróra tördelt baconnal.

10percre visszaraktam a forrósütőbe,míg a krumplik átforrósodtak és a sajt is ráolvadt a tetejére. Kis snidlinggel szórtam tálalás előtt.

Nagyjából ezt a receptet követtem

Karamellás-diós-mogyorós-mandulás pie VKF-XXIII.

Volt egy körkérdés, amit szerintem elfelejtettem megválaszolni, de akkor most itt egy a hétből: kényszeresen szeretek kipróbálni újdonságokat, ha jön valaki hozzánk. Ez ugye minden háziasszonyi józan észnek ellentmond, de ez legyen az én bajom. És lett is. Amikor ezt a tortát először csináltam.

A tésztakosárral kezdődött, amit előre meg kell sütni. Mivel szokás szerint ( na még egy a hétből) ötvenhárom dologba fogtam bele egyszerre vasárnap délelőtt, úgy gondoltam, nem vacakolok a vaksütéssel, különben is mindig nedves marad a pite alja, menjen csak be úgy a sütőbe, ahogy van. Félidőben azért ránéztem a tésztára, és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a majdan a karamellszószt benntartani hivatott széle kellemesen rálapult a torta belsejére. Tortaforma ki, a szélek még nem sültek össze az aljával, ezért előkaptam pár villát, és visszaszobrászkodtam a szélét a forma oldalához, kitámasztva a villákkal. Nem mondom, hogy tökéletes egyenletes, mintaszerű lett körben, mikorra megsült, de nevezhettük mondjuk... kellemesen rusztikusnak.
A recept szerint - és ezt még sosem hallottam - a mogyoró lehéjazására biztos módszer a 30 mp-ig történő szódabikarbónás vízben forrázás - nosza. Ez a zsúfolt délelőtt ideálisabbnak tűnt, mint az állandó felügyeletet igénylő sütőben történő lassú pirítgatás. Igaz, a konyharuhát így is úgyis kidobom a dörzsöljük-le-a-héját művelet után, viszont időt nyerek. Hát nem. Nem tudom ezt honnan vették a recept szerzői, vagy rossz a fordítás, vagy az én szódabikarbónám, vagy a vizem - a héja maradt úgy, ahogy volt. A konyharuha boldog kis hangokat hallatott, hogy nem végezte a kukában, én meg úgy döntöttem, marad a mogyoró héja.
A recept ezután a tortába dobálandó olajos magvak sütőbeni pirítását írja elő. Ez kiválóan sikerült volna, ha a dió valamiért nem kezd el előbb pirulni, mint a mandula meg a mogyoró. Így a megégett diószemeket kidobáltam, és hozzáadtam ugyananyit, de mostmár pirítatlant.
Jöhet a karamellszósz. A tejszínt összeolvasztva a cukorral nekem abszolút nem sűrűsödött be, sőt hígabb lett. Akkor forraljuk még, gondoltam. Persze sikerült kifutnia, amíg én térültem-fordultam, tejszín meg már nem volt több otthon, mit csináljunk, ennyi szósz lesz, amennyi...

A végső fázisban, amikor pedig össze kellett sütni az egészet, a tésztalapot, a csonthéjasokat, a tejszínt, a karamellszószt, akkor pedig a sérült tészta persze átengedte a szószt, ami a kapcsos tortaforma titkos résein leszivárgott a sütő aljába és szmogot produkált a konyhában és a tetejét is sikerült odaégetnem, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy a karamellszósz nem fedte be teljesen a magokat, másrészt meg annak, hogy persze megint nem(csak) erre figyeltem. ( A légzőlészülékem üvegjét törölgettem egyfolytában.)


DE ez nem most volt, hangsúlyozom, sokat tanultam az esetből,a torta pedig nagyon-nagyon finom, jó szívvel ajánlom mindenkinek. De tényleg...

A tejszínnel egyébként annyi csak a gond, hogy szerintem az amerikai recept double-cream-et ír, ami 48%-os zsírtartalmú tejszínnek felel meg, de vergődő és piacvesztő mezőgazdaságunk termékei között ez nem/sem található.


Hozzávalók:

a tésztakosárhoz:

37,5 dkg liszt

30 dkg vaj

2,5 ek. cukor

2,5 ek. hideg víz

pici só


Töltelék:

7 kg mogyoró

3dkg mandulapehely

5 dkg dió

4 dkg mandula

3 dl tejszín

27 dkg cukor


A lisztet összemorzsoltam a hideg vajjal (legjobb az aprítógép, de csak két részletben fért nekem be) és a cukorral, majd a hideg vízzel gyorsan tésztát gyúrtam belőle. 30 percig a hűtőben pihentettem.

Ezalatt a tejszínt összeforraltam (és így besűrítettem) a cukorral, kis lángon, 10 perc alatt.
A héjas mandulát héjas, lobogó vízbe dobtam, fél perc után leszűrtem és a héjából kipattintottam. A magokat kissé felaprítottam, és serpenyőben kevergetve megpirítottam. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A tészta 2/3-adát kerekre nyújtottam, az ment a 28 cm-es forma aljára, majd a maradékból széles peremet csináltam, jól hozzányomkodtam a formához és az alsó tésztalaphoz.
Nem mertem mostmár vaksütés nélkül nekivágni persze, 10 percig kell a babbal sütni -igen, nedves maradt az alja -, ezután a széle már elég merev, így kivettem a babot és az alufóliát és további 20 percig világos aranyszínűre sütöttem a tésztát. Fel is púposodik sütés közben ezután, muszáj volt kicsit megszurkálnom, de csak óvatosan, hiszen ebbe jött azután a tejszín.

Ezután kis pihentetés szükséges, mert tovább kell sütni a tésztát a tejszínnel meg a csonthéjasokkal, és megégne, ha nem hűlne egyet - szóval némi hüledezés után beletöltöttem a magokat, rálocsoltam a cukros tejszínt és 40 percig 200 fokon sütöttem, míg szép karamelles lett a töltelék. (Sütés közben helyes buborékokat fúj) Nem szabad túlsütni, mert akkor szabályszerűen megkeményedik a teteje, miután kihűlt; legyen inkább szép sárgás-világosbarna, kinézetre egészen sűrűn folyós.

Macerás, finom, aki viszont diétázik, vegyen inkább két Mars szeletet.


A recept az Évszakok konyhái című szakácskönyvből való.

Kövér csütörtöki fánk

Jó, jó, ma vasárnap. De idén e hétre, a február 19.-i csütörtökre esett a Kövér Csütörtök, a lengyelek Tlusty Cwartek-je, ami a húsvéthoz hasonló mozgó ünnep, a hamvazószerda és húshagyókedd ( a farsang vége) előtti csütörtök, amikor hagyományosan olajban sült ételekkel kell teletömniük magukat, hogy kihúzzák valahogy a böjt hosszú heteit húsvétig. Hagyományosan ekkor packi-t, vagyis olajban sült fánkot, és faworki-t ( a mi csörögefánkunkhoz hasonló) esznek. A fánk inkább az ország középső, míg a faworki a déli részének hagyománya. Mivel jósorsom (és némi munka) épp ezidőtájt vitt Varsóba, már láthattam a cukrászdákban feltornyozott fánkhegyeket, a különféle helyi jellegű gyorsétkezdék packi-menüjét, és megtudtam, hogy van olyan bolt, ahol az évi átlagos napi packi-forgalom tízszeresét produkálják ezen a napon, tekintve, hogy aki ilyenkor nem eszik packit, azt balszerencse kísérti egész évben.
Egyébként a lengyelek e jó szokásukat megtartották szerteszét a világban, így vannak akik állítják, az egész donut-biznisz alapja a lengyel packi.

A fánkokat hagyományosan rózsalekvárral vagy szilvalekvárral töltik, porcukorral szórják, vagy vékony cukorbevonattal húzzák be. Mostanság divat a tetejére biggyeszteni cukrozott narancs-vagy citromhéjat, de az valószínűleg nem volt minden lengyel kamrapolcon a XVIII. században.

Sajnos csütörtökön már itthon voltam, így nem tudtam megkóstolni helyben, de mivel idén még nem sütöttem fánkot, a család lelkes helyeslése mellett felkészültünk mi is a böjtre szombaton.

Hogy a böjtre való felkészüléshez igen is sok köze lehet egy ilyen fánkocskának, miheztartás végett álljon itt, hogy egyetlen fánk ledolgozásáért mennyit kell mozognunk:

• 25 perc úszás
  
• 30 perc ugrálókötelezés
  
• 1,5 óra biciklizés
  
• 4 óra takarítás
  
• vagy a blog olvasása 2 órán keresztül.

Nem mondom meg, mennyit ettem, de biciklivel messzire jutnék.


Németeseknek ugyanez Fetter Donnerstag.


Hozzávalók: (kb. 35 darab fánkhoz)


0,5 kg liszt

8-10 dkg vaj

5 dkg élesztő

5 dkg cukor

2,5 dl tej

3 tojás sárgája

1 egész tojás

káváskanál só

1 ek. vodka (jó konyak vagy rum is)

fél citrom leve és lereszelt héja

1 tk. vaníliakivonat (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)


Minden hozzávalót meglangyosítok. Vagyis a tojást nem árt ehhez előző este kivenni a hűtóből, a liszt se legyen kamrahideg, a vaj pedig lehet majdnem olvasztott.

1,5 dl langyos tejben feloldottam 1 ek. cukrot, megfutattattam benne az élesztőt és összedagasztottam 20 dkg liszttel. Ez a keverék egy órán át pihent langyos helyen, ezután kevertem bele a maradék 30 dkg lisztet, az 1 dl tejet, a tojásokat, a sót, a citromlevet és héját, vaníliát, végül a vodkát, hogy ne szívja be a tészta sülés közben majd az olajat. Amikor dagasztás közben már szép fényes volt a tészta, hozzádagasztottam a vajat is, és újabb egy órán át kelesztettem. Ezután kézzel átgyúrás következett.

Az eredeti recept szerint itt az következik, hogy kb 4 dkg-os darabokat tépünk a tésztából, kicsit kilapogatjuk, a közepébe kemény lekvárt teszünk, golyóbisozzuk, kicsit újrakelesztjük és sütjük.
Magamat ismerve már előre eldöntöttem, hogy a golyóbisozás kizárva, mert sokáig tart.
Inkább kisujjnyinál kicsit vékonyabb téglalapot nyújtottam a tésztából, ötcentis kerek kiszúróval köröket jelöltem a felület felére, egy teáskanál lekvárt tettem a közepükre, ráhajtottam a tészta másik felét és szépen kiszaggattam a fánkokat. (ld. pl. derelye vagy tortellini) A maradék tésztát összegyúrtam, nyújtottam, stb.

Ezután a fánkok lisztezett tálcán pihegtek letakarva fél órát, majd teflonserpenyőben, kétujjnyi forró olajban kisütöttem őket. Gyönyörűen fánkosodtak, sokuk önként megfordult a forró olajban, annyira gömböc lett, pedig ezek ugye a klasszikus szalagos fánk módjára készültek lustaságból, és nem gombócként pottyantak az olajba. Kb 2-2 perc alatt megsülnek: szépen megemelkednek, a színük pedig szép mogyoróbarna. Ekkor lehet fordítani.

Erre a fánkra is érvényes, hogy egyenletes meleg helyen készüljön, mert különben nem kel és sül majd szépen. Az olaj nem szabad, hogy túl forró legyen, mert akkor a fánkocskák külseje csúnya sötétbarna lesz, belül pedig sületlenek maradnak. Én egy fogpiszkálóval szoktam kipróbálni: akkor jó, ha az olaj a fogpiszkáló körül sok pici buborékot vet, amikor belelógatjuk. Ekkor 4-5 fánkot rakok bele, ez még nem hűti le nagyon az olajat, de ahhoz eléggé, hogy a fánk ne hirtelen süljön. Mindenképpen keményebb lekvárt vagy dzsemet használjunk, hogy biztos ne folyjon szét a tésztán, miközben szaggatjuk, mert akkor a két tésztaréteg nem tapad össze, és a dzsem kifolyik sülés közben.

Fokhagymakrémleves

Ha kicsit utánajárunk a fokhagymának, akkor rájöhetünk, hogy talán egyedül ördögűzésre nem jó. Viszont kiválóan hat szemmelverés ellen, amulettként hordva megvéd minden betegségtől, a benne lévő, a roncsolás során felszabaduló vegyületek pedig antibakteriális és gombaölő hatásúak. (Azaz a fokhagymával úgy kell bánni, mint a vitaminos rágótablettával; egyben lenyelve nem hat.) Emellett serkenti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet és legyilkolja a tbc-baktériumokat. Egyedül influenza ellen nem hatásos, mert azt vírus okozza.
Akinek pedig nehezére esik társas kapcsolatokat fenntartani, de született gátlásossága megakadályozza abban, hogy nyíltan szakítson embertársaival, csak rágcsáljon el pár gerezdet. Ezt a levest viszont hiába eszi: a citromlé és a selymes tejszín (meg a 20 perc főzés, nyilván) valahogy semlegesítik a fokhagyma hmmm..tolakodó kénvegyületeit, az íz marad, mégsem szorulunk utána petrezselyemre, többszöri fogmosásra és nem kell magányosan üldögélnünk a főétel fölött.
Persze lehet fokhagymátlanított fokhagymát is kapni, az ilyet szerintem konyhadísznek lehet használni, füzérben, másra nem jó. Akkor inkább főzzünk egy meggylevest a mélyhűtőből.



Hozzávalók:(4 személyre)

12 gerezd fokhagyma (legyen 2, 5 dkg pucolva)

1 közepes fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2 ek.liszt

7,5 dl csirkehúsleves

2,5 dl tejszín

1 ek citromlé

szerecsendió

őrölt bors

só


A felaprított vöröshagymát a megolvasztott vajon kevés sóval üvegesre dinszteltem , hozzápréseltem a fokhagymát és nagyon kicsi tűzön, kavargatva pároltam tovább. (Nem kell sokat erőltetni, nehogy véletlenül a fokhagyma megégjen, mert akkor keserű lesz és kezdhetünk mindent előlről.) Ezután rászórtam a lisztet és együtt kicsit lepirítottam, majd kevés hideg vízzel simára kevertem, azután hozzáöntöttem a levest és a citromlevet, és belereszeltem kevés szerecsendiót. 20 perc főzés után összeturmixoltam és leszűrtem, óvatosan hozzáadtam az eredeti fazékjába öntött tejszínhez (így nem csapja ki), összeforraltam, borsoztam. Só attól függően kell bele, hogy a levesünk mennyire volt sós.

Aki nem őrült fokhagymarajongó, az megúszhatja 8 gerezd fokhagymából is, persze minden attól függ, mennyire igazi fokhagymánk van otthon.


A Mindmegetté-n találtam ezt a szuper receptet, már sokszor kipróbáltam, és mindig sikere volt.

Mentás zöldborsókrémleves

Kevés finomabb zöldségféle van szerintem a zsenge zöldborsónál - talán csak a némi cukorból, béta-karotinból és rengeteg nitritből álló friss új sárgarépa. Dehát az Élet tele van kockázattal. Ezért ilyenkor tavasszal mindenféleképpen ki kell menni a piacra, jól bevásárolni a zsenge borsóból, azután pedig haza kell menni, és megpucolás ürügyén jól megenni nyersen az egészet. Ezzel megoldottuk a hova-tegyem-vajon- a- fagyasztóba-problémát is, sőt - mivel úgyis jön a zsenge zöldborsó és annak, ugye, majd a következő alkalommal már biztos, de tényleg, kell a hely - , elővesszük a télire felhalmozott Iglo-készleteket és abból főzzük meg ezt a jó kis levest. Ha van kertünk és abban borsó terem, világért se főzzük meg semminek: ki kell menni és le kell legelni. Mentaügyben a szerencsésebbek a kertben letépnek pár levelet, de mivel a menta tarackosan terjed, képes elfojtani egy erkélynyi féltve locsolgatott petúniát is szerintem.Végső esetben beszerezzük valami multiból vagy a Herbáriából szárítva.


Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg zöldborsó
10 dkg krumpli
2 dkg vaj
fél liter húsleves (vagy fél kockából)
pici só
100 gr joghurt
5 kis mentalevél

A megolvasztott vajra dobtam a borsót és a vékony karikákra vágott krumplit, picit sóztam és lefedve pár percig pároltam. Ezután felöntöttem a levessel, és főztem amíg a krumpli is puha lett (kb.10 perc).
A tűzről lehúzva beletettem a mentaleveleket és botmixerrel pürésítettem, hozzáraktam a joghurtot is és visszatettem egyet forrni a tűzre.

A menta ízlés dolga, aki jobban vágyik az After Eight-feelingre, az tegyen többet bele, de szerintem így jól egyensúlyban voltak az ízek. És bár krémleves-ügyben tejszínpárti vagyok, itt a hűvös-savanykás joghurt jobban passzolt a menta ízéhez.
Felhívnám még a figyelmet a menta és a borsó színére, de ez már túlzás is.

Finom!!!

Lencsés-fahéjas csirke

Nem tudom, hogy a korábban körkérdéssel érintett gasztrobűnök közé sorolandó-e, de én szorgalmasan gyűjtögetem a boltban a kölönféle céges kis receptfüzetecskéket, szórólapokat, promóciós recepteket.
(Ha olvassa egy marketinges, biztos örül:) )
A mostmár szépen gyülekező szakácskönyveim mellett nyilván megvan az a varázsa, valljuk be őszintén, hogy ezeket ugye nem súlyos ezrekért vesztegetik. A képek általában csinosak, a receptek persze mindig az adott cég termékeivel készülnek, de ettől még lehetnek jók - vagy pocsékak persze, vagy annyira triviálisak, hogy látszik egyetlen céljuk volt, a termék nagydózisban történő felhasználásának sugallmazása. A most következő recept azonban a legelső kategóriába tartozik, jó pár éve csinálom már, és a mostani aktualitását az adja, hogy ideje kiebrudalni a kamrából a téli élelmiszerkészlet maradékát.



Hozzávalók:


30 dkg lencse
3 babérlevél
2 nagyobb fej vöröshagyma
60 dkg csirkemell
2 dl csirkehúsleves (vagy fél leveskockából főzött)
1 tk őrölt fahéj
1 késhegynyi currypor
só
szeletelt madula (elhagyható)
extra szűz olivaolaj

A lencsét nem árt mondjuk éjszakára beáztatni, hogy tényleg 30 perc alatt legyen ebédünk-vacsoránk.

A beáztatott lencsét a babérral együtt feltettem főni. Így kb. 10 perc alatt majdnem kész volt.
A vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és az olívaolajon 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kockákra vágott csirkehúst, fehéredésig pirult, ekkor jött a fahéj, a curry, a só a leves és hozzákevertem a félig megfőtt, leszűrt lencsét. Kb. 10 perc alatt tökéletesen puha lett minden, akkor megszórtam még egy kis mandulával is.

Fehér kenyérrel tunkolható, és azon ételek közé tartozik, aminek maradékába az ember a konyhakövön állva, éjfélkor is szívesen belekanalaz.

Nagyon kiadós, a fenti mennyiség biztos elég 6 normál étvágyú embernek.

A kedvenc Borges ( ez itt nem a reklám helye, kár) olivaolajom nyakára volt kötözve a kis receptfüzet.

Diós-paradicsomos halfilé

Kérem, akik elvből ellenzik a mikrosütő használatát, azok gyorsan olvassanak mást tőlem vagy másoktól.

Az úgy volt, hogy kezdő anyaként én is beleestem abba a téveszmébe, hogy újszülött gyermekem másra sem vágyik, csak arra, hogy egész nap szórakoztassam. Magától ez nem jutott volna eszébe, élte volna a csecsemők normális, evés-alvás-pelenkatelerakás ritmusát, de aztán vérszemet kapott. Így bár a fogmosásig és a zuhanyozásig általában sikerült eljutnom reggel tízre, de hogy meleg vacsorával várjam haza a ded apját, nos az asszonyt próbáló feladatnak látszott. Ekkor jött az ötlet, hogy hát a mikrosütő nemcsak cumisüveg-sterilizálásra való. (Tudom-tudom, arra se, de akkor ld. első sor) És mivel a mikrosütőhöz járt egy helyes szakácskönyv is, próbálkoztam. Azt már akkor sem hittem, hogy a mikróban van értelme levest főzni, pláne tortát sütni, de az alábbi halas, mint egyetlen kipróbált recept sokszor mentett meg az Ember szemrehányó pillantásaitól, amelyekből ki volt olvasható, hogy ha már egyszer itthon voltam egész nap, mégis mi a csodát csináltam :)

Bevallom, Gabojsza halas fordulója előtt végső kétségbeesésemben újra bepróbálkoztam a recepttel, de aztán az utolsó pillanatban csak sikerült a tapenade.

Mindenesetre a mikrós hal azért egy fokkal csak hátrébb van a gasztrobűnök toplistáján , mint a sajttal töltött előregyártott pulykamell, pedig az is sokszor kisegített egy évtizede...

És még egy rövid kis észrevétel a mikrókról. Nemrég láttam egy igazi, totális mikrosütőt, egyenesen a tengerentúlról. Nemcsak a mérete volt hihetetlen: kicsit nagyobb, mint egy normál villanysütő, hanem az előreprogramozott lehetőségek is: popcorn, frozen breakfast (mi az amit reggelire a fagyasztóból kell elővenni?????) frozen lunch, frozen dinner, pizza reheat. No comment.

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg tengeri halfilé
1 kis doboz sűrített paradicsom (Arany Fácán forever)
2 dl tejszín
5 dkg darált dió
2 ek liszt
2 nagy gerezd igazi fokhagyma
2 ek olaj vagy olvasztott vaj
1 tk. só
frissen őrölt bors

A kiolvasztott halfilét besóztam, lisztbe mártogattam, egy kerek jénai tálba rektam és ráöntöttem az összes többi hozzávaló keverékét. A befedett edényt 800watton 8 percig pároltam, és még 10 percig hagytam állni. Rizs vagy párolt zöldség tökéletes hozzá, a mártás nagyon finom, a halat meg egye, aki szereti.

Hát igen.Csábítóan minimális erőfeszítés. De végül is ugyanezt az eredményt elérhetjük forró sütőben 20 perc alatt, és akkor mellőztük a mikrosütőt.

A recept eredetileg a Sütés-főzés mikrohullámon c. könyvből származik, kis módosításokkal: a ketchup már tényleg túlzás volna!

Almás-szezámmagos csirke

Van amihez idő kell meg türelem, van amihez meg nem kell, csak 15 perc. És mivel időből van mindig a legkevesebb, nyilván a főzést kell sokszor minél gyorsabban megoldani annak, aki gyermekei építő fejlesztése elmaradása miatt állandó lelkifurdalással küszködik. Nem is szólva a hétköznapi ebédekről, amikor a tornyosuló munkahegyek valami különös oknál fogva 11 óra körül már semmilyen lenyomatot nem hagynak a mit-együnk-délben problémával küszködő elmémben.( Ennyit a januári gasztrofogadalomról.) Ha nem kelt tészta, amikor vannak stratégiai játékkal és Bambi-színezővel kitölthető kelesztési idők, akkor a gyöngyöző leves mellé jöhet valami gyors, fehérjedús főétel - vagy palacsinta, szimultán két serpenyőben.

Ez a recept - és majd a társai - nem különböznek komolyan egymástól. Csak némi ötletelésről szólnak, akkor amikor arról van szó, hogy főzzünk is valamit, meg szinte ne is.

Hozzávalók:

1 egész csirkemell
néhány ek. olaj
5 ek szezámmag
2 nagy alma
4-5 ek szójaszósz
egy ek. méz
só
bors

Egy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az almákat pedig kimagoztam és nyolcadokra vágtam.
A csirkemellet feleztem, kétszer félbevágtam, kicsit kivertem, sóztam és beleforgattam a szezámmagba. A teflonserpenyőben felforrósított olajba dobtam és oldalanként 2-2 perc alatt nagy lángon megpirítottam. Rácsorgattam a mézet, azzal is pirítottam egy percig, rálocsoltam a szójaszószt, levettem a lángot és lefedtem.Rádobtam a nyolcadokra vágott almát és öt percig pároltam együtt.

Ennyi. Míg készül, lehet rizst főzni mellé, vagy csak az almát tekinteni köretnek.

Fánk farsangra

Sütöttem én fánkot, hogyne. Mint mindig, természetesen, ahogy illik, farsangkor, másfél adag, baracklekvár, horváthilona. Így nézett ki, jó lett. Elégedett Kiskorúak, elégedett Ember. Mi kell még? Hát a három tojás sárgája. Az kellett volna. Mert az kimaradt. Észrevettem, persze, öt perccel azelőtt, hogy elkezdtem volna kisütni. Hogy írjam akkor most be hitelesen a receptet, a fortélyokat, meg minden?? Marad a kép, meg az okosság: tojásallergiások is vágjanak bele bátran!!

Meggyleves téliesítve

Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest.



Hozzávalók (4 személyre) :

1 üveg meggybefőtt
0,5 liter víz
1,5 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor)
4 ek. barnacukor
1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor
4 szegfűszeg
késhegynyi fahéj
1 narancs lereszelt héja
két narancs leve


A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel.
Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is.

A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé.

Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.

Francia hagymaleves

Hát igen, francia hagymaleves az sokféle van. Ahogy láttam, ebből a francia parasztételből mindenkinek megvan a maga verziója. Liszttel pirítva, turmixolva, szinte krémlevesnek, fűszerezve így-úgy-amúgy. Én már hosszú évek óta ragaszkodom ehhez a változathoz, jól bevált, könnyen elkészíthető -egyedényes -, kevés hozzávalóból egyszerűen jóízű lesz. Nyilván van valami gyógyhatása is, bár szerintem ahhoz a vöröshagyma héját is bele kellene tenni a levesbe, de ilyenkor- amikor eldugult orrunkkal megvannak hozzá a tökéletes nazális hangzók is, ha már franciát eszünk - a puszta forró leves önmagában elixír.

Hozzávalók (3 személyre) :


3 nagy fej vöröshagyma
5 dkg vaj
1 liter csirkehúsleves (vagy kockából)
0,5 dl konyak vagy 1 dl fehérbor
só
bors
pirított kenyérszeletek
10 dkg reszelnivaló sajt

A megpucolt hagymákat félbevágtam és a legélesebb késemmel a lehető legvékonyabb fél-karikákra szeleteltem. (Szuper-konyhagép vagy TVshopos szeletelő -tulajdonosok ezt megoldják nyilván sírás nélkül.)
A felforrósított vajra dobtam a szeleteket és nem pirítottam meg(!), hanem csak átforgattam rajta,hozzáöntöttem a konyakot, aztán óvatosan sóztam (merthogy só a levesben is van), és lassú tűzön, lefedve, a konyakon és a saját levében puhára pároltam a hagymát. (Ez csak néhány perc, ha tényleg vékonyra sikerül felvágnunk) Ezután kapott jó sok frissen őrölt borsot, hozzáöntöttem a levest, összeforraltam és főztem együtt még tizenöt percig.
Klasszikusan most cseréptálba kéne tenni, alul a kenyérszeletekkel, tetejére sajtot szórva és be a sütőbe, de bevallom, én még sose fejeztem be így. Fejenként egy nagy kenyérszeletet mindkét oldalán megpirítok, azután ráolvasztom a sajtot is a kenyerekre, ez megy a tányérba, és erre jön a forró, illatos leves - ha gyerek nem eszik belőle, mehet bele a végén is egy kicsi alkohol.

Téli habzóborzselé naranccsal és gránátamával - VKF! XI.

Kávé? Tea? Kakaó? Csoki?Fűszerek? Mind annyira kézenfekvő, bár rengeteg lehetőség van bennük. Aztán beugrott az alkohol... Szerencsére, ahogy látom, nem csak nekem. Bár mértékkel állítólag inkább lazító, majd egypár maligánnal beljebb igencsak élénkítő, még beljebb pedig totális nyugtató.
Én egyfajta alkoholt ismerek, ami - rámnézve legalábbis - már kis mennyiségben is igen élénkítő hatású, és már egyetlen pohárnyi kihozza belőlem a vihogó nyolcadikost. Ez pedig a habzóbor. Így ebből csináltam egy desszertet, de a kocsonyás alkohollal nem állok egyedül, majdnem sikerült Eszterrel teljesen ugyanarra az eredményre jutnunk.

Ja és el ne felejtsem, az élénkítő hatású alapanyagok utáni keresés eredménye szerint a C-vitamin is rendelkezik ezzel az erénnyel, úgyhogy duplán élénkülhetünk :-)) !

Hozzávalók:
(4 személyre)

4 nagy narancs vagy 2 nagy narancs és 4 mandarin

1 gránátalma

0.5 dl narancsikőr

2,5 dl fehér habzóbor (vagy pezsgő) (szerintem száraz)

1 ek. cukor

0,5 dkg zselatin

Úgy kezdtem, hogy előző nap minden hozzávalót bepakoltam a hűtőbe.
Mielőtt másnap hozzáláttam, a bort és a 1,5 dl-es pezsgőspoharakat a mélyhűtőbe raktam. A narancsokat és a mandarinokat kifiléztem, a gyümölcshúst és kisebb kockákra vágtam. ( A narancs két végét levágjuk, ekkor látszik milyen vastag héjú. Körben hosszanti csíkokban meghámozzuk úgy, hogy teljesen levágjuk a gyömölcs fehér héját és a külső hártyáját is, és akkor már csak az elválasztó hártyákból kell kinyisszantani, szerencsésebb fajtánál meg csak kilökdösni a narancs húsát.) A gránátalmát kettévágtam, a magokat kiütögettem, kikapirgáltam belőle és összekevertem a naranccsal. Mentek a mélyhűtőbe a bor mellé.

A zselatin néhány percig megáztattam a fél decinyi narancslikőrben, aztán szép lassan összemelegítettem vele és a cukorral is, úgy, hogy sima szirupot kaptam. Mindent kivettem a mélyhűtőből, a gyümölcsöt gyorsan és igazságosan elosztottam a 4 pohárban (a levét feltétlenül le kell önteni, mert kihígítja a zselatint!) - nem lett teljesen tele -, ekkor bontottam csak fel a bort, a meleg zselatint 0,5 dl habzóborral hígítottam - jól össze kell keverni - aztán hozzáadtam a maradék 1,5 dl bort, jól összekevertem és ráöntöttem a hideg gyümölcsre. Nagyon habzik, egy kicsit lekeverhetjük a habot a tetejéről, aztán gyorsan be a hűtőbe!

Ha laposabb formát használunk, ki is borítható a zselé, mehet mellé egy kis tejszínhab.

Az alap Jamie Oliver receptje a Happy Days with the Naked Chef-ből.

Brokkolikrémleves - Krémlevesek ideje III.

"Ehhez mindenekelőtt leküldjük a cselédet brokkoliért. Mondjuk neki, hogy hozzon friss mentát is. Mindkettő található a Vámház téri csarnokban manapság. Persze ha Nagykanizsán lakunk, akkor kicsit várni kell, míg a cseléd visszaér."

A brokkolit 0,75 dl húslevesben puhára főztem úgy, hogy hozzáadtam egy ág mentát, 6-8 zsályalevelet, egy kisebb csokor petrezselyemzöldet és két szál zerllerzöldet. Amíg főtt, 3 dkg vajon egy evőkanál lisztet kcsit megpirítottam, felöntöttem 2 dl tejjel és besűrítettem.

" Mikor a brokkoli puha, áttörjük szitán.
Akinek nincsen szitája, az turmixolja vagy oldja meg.
A pépet ráöntjük a tejes, lisztes, vajas alapra, utánaöntjük a levét is és habverővel finoman, doucement keverjük, amíg teljesen sima lesz.
Amink most van, az már leves, de még csak potage purée.
Ezt most aztán legírozni kék.
Egy tálba egy tojásnak sárgáját elkeverjük két deci tejszínnel és óvatosan, fokozatosan, egyszóval doucement, állandó kevergetés közepette ráöntjük a brokkolipürét. Elkeverjük doucement.
Szinte észre se vettük, és már legíroztunk is.
Ez már pláne leves, de még mindig csak potage purée, nem pediglen potage créme.
Hogy az legyen, montírozni kell még.
Ez már igazán gyerekjáték. A legírozott levesbe apró vajdarabkákat morzsolunk, kevergetjük, melegítjük, amíg a vaj elolvad, de csak doucement, nem szabad felforrnia ugyanis, mert akkor kicsap a tojás belőle, langyosítjuk csupán.
Ezután belehintjük a finomra aprított mentalevelet.
Végül szedünk egy fekete vagy narancsszínű tányérba egy keveset.
Egy leheletnyi céklakrémet pöttyintünk reá, fogvájóval vékony szálakat húzunk ki a pettyből, a csillagszerű piros folt közepére elhelyezünk egy turnírozott karottát, vagyis ügyesen - például szirom alakúra vagy masnira - formázott sárgarépát, zakót veszünk föl, nyakkendőt kötünk, helyet foglalunk asztalunknál, egy darabig csak nézzük-nézzük a levest, és érezzük, hogy mégiscsak finom emberek vagyunk mi.
A levest megesszük, magunk is csodálkozunk rajta, milyen jó, de nem mutatjuk.
Aztán megpofozzuk a cselédet és kilovagolunk."

Bacher Iván: Vándorbab 1999 - Potage créme de choux de Bruxelles


Hozzávalók:

50 dkg brokkoli

0,75 dl húsleves

zellerzöld, petrezselyemzöld, menta, zsálya

3 dkg vaj

egy ek. liszt

2 dl tej

1 tojás sárgája

2 dl tejszín

2 dkg vaj a montírozáshoz

sárgarépa

céklakrém



A fentiek szerint járunk el.

Tejszínes karamell(szalon)cukor

Szaloncukor, az aztán van már ezerféle. A zselés már klasszikusnak számít, de hol van már az aranyszínű, kis zöld pálcikafenyőfákkal díszített csomagolású eredeti íz?? A következő újdonság szerintem a vajkaramella volt, aminek szintén jelentős rajongótábora van. És ha már nosztalgiázunk, akkor szólni kell a Krówká-ról, ami a lengyel tejkaramell fedőneve.A bolti rémes volt, de a szépemlékű lengyel piacokon frissen beszerezve igazi omlós-tejes-morzsálódós karamell bújt meg a bocifejes, sárga-barna csíkozású papírcsomagolás alatt. Mintha mostanában benzinkutakon láttam volna, nem is hittem a szememnek.
Amikor pedig kipróbáltam az alábbi receptet, már tudtam, hogy nem kell nekem krówkát keresni sehol, sőt, egy vajkaramell-rajongónak van már gasztroajándék-ötletem is, de ez titok!!


Hozzávalók:

12,5 dkg finomított kristálycukor

1 dl tejszín

0,5 dl tej

1/4 vaníliarúd


Egy kis lábasban összekevertem a cukrot a tejjel és a tejszínnel, a vaníliarudat kettévágtam, a magokat a keverékbe kapirgáltam, utánukdobtam a rudat magát és szép csendes lángra ( a legkisebb gázrózsám legkisebb fokozatáról is egy kicsit félrehúzva és egy fokhagymapréssel kitámasztva alulról ) feltettem főddögélni a cuccot.
Úgy 15-20 percig különösebb emberi beavatkozás nélkül megvolt, azután viszont nagyon oda kellett figyelnem a mérsékelt lángra és a kavargatásra, mert a sűrűsödéssel együtt folyton ki akart futni.A recept szerint 40-45 percig kell főzni. Ez pontosan így volt igaz, ha az utolsó tíz-tizenöt percben folyamatosan kavarjuk, hogy oda ne kapjon, ahogy én is tettem. Akkor jó, ha már nem akar a lábasból folyadékként kifutni, hanem csak mérgesen fortyog és pukkadozik magában, világos meleg bézs-mogyoró színt ölt, és egy-egy kavarásra elválik a lábas aljától.Ekkor még a a tűzön tartottam néhány percig, erős kavargatás mellett.
A második adagnak lett kihűlve tökéletes az állaga: az első változat - attól félve hogy majd szögbeverésre alkalmas keménységű lesz - túl gyorsan került le a tűzről, és 3 napig szárogattam, hogy különösebb óvatosság nélkül meg lehessen fogni, bevonásról szó sem lehetett.
A tűzről levéve kivettem belőle a vaníliarudat és - t3v3d3 ötlete nyomán- a picit kiolajozott 16 db-os Ferrero Rocher műanyagdoboza tetejébe öntöttem. ( Mert ez jóval egyszerűbb, mint alufólia-tepsit hajtogatni megfelelő méretben.) Így fél centinél kicsit vastagabban terült el a massza, és 16 db, kb 2x1cm-es hasábnyi cukorka lett belőle. Igazából ennél kisebbekre vágom majd a következő adagot, mert az Ember megjegyezte, mikor bekapott egyet: Ha valaki megeszik egy ilyet, azért azzal elvan egy darabig -hát igen, a cukor az cukor, nincs mit tagadni.

Semmiféleképpen ne spóroljuk ki belőle a vaníliarudat, ne helyettesítsük semmi mással: íze a krówkánál is krówkább lett, nem kemény, hanem finom, morzsálódósan omlós, és ha az időrabló kavargatáson túl van még energiánk étcsokiba forgatni, akkor nem is fog soha kiszáradni, igaz ennek a mennyiségnek egyébként sem volt rá esélye. Állítólag fémdobozba tárolva kell tartani, de odáig nem jutott el.

Még filózgatok, hogy és mennyi vajat, esetleg kekszmorzsát kellene belecsempészni a szaloncukrosabb feelinghez, de lehet hogy maradok ennél a variációnál.

Ui:Kicsit mellényúltam a hiperben, így a borzas külső a kakaóbab-töretes tibi csokinak köszönhető. A képen a leírtnál világosabb színűnek látszik, valahogy kihűlés után nyerte el ezt a világosabb színt, a tűzön egyértelműen halvány világosbarna volt.

A kincsesbányának bizonyult 2001-es Tina karácsonyi konyhamagazinból származik a recept, ahonnan az aszalt barackos gombócok ötlete is jött.