A szerintem igen unalmas karaj nagyon innovatív feldolgozása - amint megláttam a Piazzán, meg is könyvjelzőztem, és így ama igen ritka könyvjelzők egyike lett, ami nem búslakodik hosszú hónapokig vagy évekig kipróbálás nélkül, hanem majdnem azon melegében meg is sütöttem. Ünnepi ebédre, vendégváráshoz tökéletes: összeállítjuk, sütőbe dobjuk, otthagyjuk, kivesszük, az unalmas disznódarab díjnyertes külsőt kap, finom tölteléket és burkolatot, és ha valakinek a hozzátartozók elégedett csámcsogása nem elég, az még gyönyörködhet a felvágás után a töltelék miatt legyező külsejű szeletekben (erről nincs kép, vendégek előtt nem valósítunk ön meg.)
Hozzávalók:
1 kb. 1 kg-os karaj, csontozva
15 dkg jobbféle sonka - én specket használtam
20 dkg bacon
15 dkg zsíros sajt ( nálam gouda, de legközelebb inkább brie lesz)
10 dkg durvára vágott dió.
1 ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma
só, bors, olívaolaj
A karajba hosszában 5 mély zsebet vágtam, úgy, hogy ne lyukadjon át a hús. A zsebeket megtömködtem a dióval, sonkával és a sajtszeletekkel. Baconbe csomagoltam, megkötöztem, a zsineg alá bújtattam a rozmaringágat, tetejére dobtam még a két gerezd szétnyomott fokhagymát, kevés olívaolajjal locsoltam és 160 fokon, kicsit lasssúbb sütést választva 3 órán keresztül sütöttem a húst, az utolsó 3/4 órában krumplihasábokat is körérakva, amik jól beszívták a szuperszaftot.
Köszi Gabah a receptet! Bérelt helye van nálunk.
