Szeretem
a salátát; szeretem Párizst; Párizsban imádom a Salat Nicosie-t – pfff ez úgy hangzik,
mint egy nyelvkönyv egyik fejezete.
Azért
ültettem a kertbe zöld színű babot, hogy ezt a salátát saját alapanyagokból el
tudjam készíteni.
Hétvégén
leszüreteltem egy adag zöld babot és kiforgattam a földből jónéhány új
krumplit.
A bodzaecet már türelmetlenül várta megjelenését, úgyhogy ebben a
salátában debütált ő is.
A
mártáshoz összekevertem két kanál mustárt from dijon, extraszűz olívaolajat,
sót, frissen őrölt feketeborsot és bodza ecetet. Habverővel hipp-hopp egyneművé
kavartam őkelméket.
(foto: Z)
(foto: Z)
Rázuttyintottam
egy nagyobbacska fej szeletelt lilahagymára. A roppanósra főzött (sós vízben 2
perc) zöld bab,
a puhára főzött újkrumpli,
néhány szem felszeletelt paradicsom
és fekete (magos) olajbogyó, negyed fej szeletelt jégsaláta társult még
hozzájuk.
Egy mély tálban
összeforgattam a finomságokat és gerezdekre vágott főtt tojással díszítettem.
(foto: Z)
A tonhal
most kimaradt, mert Z nem szereti. Az én adagom megkapta a neki (ill. nekem)
járó tonhalat.
Mennyei!!!! – Imádom! (a salátát is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése