Hétköznapokon általában szendvicset ebédelünk mindketten. A legtöbb, előre csomagolt felvágott íztelen, csukott szemmel néha meg nem mondanám, hogy éppen mit eszem.
Rendre nekifutok a "majd én csinálok olyat, de olyat", azután szépen lassan visszakocogok az előre csomagolt világba.
Pedig:
- nem olcsóbb
- nem finomabb
- nem gyorsabb
- nem egészségesebb.
Akkor MIÉRT? Nos, ez jó kérdés - még töprengek egy kicsit a válaszon.
Addig is íme legújabb nekifutásom az "olyan,de olyan" project-nek.
Bevásároltam: grill sajtot, jó húsos tarját, és padlizsánt. Ugye ez utóbbi, ki nem maradhatott volna.
A besózott egész tarja darabot (45 dkg) minden oldalán olajban megkapattam, majd hozzáadtam két fej nagyobb darabokra vágott hagymát és felöntöttem egy kis vízzel. Így fődögélt, sütögelődött (ez még Zalában ragadt rám) finom puhára.
Közben a padlizsánt megmostam, vékonyan felszeleteltem, besóztam és mindkét oldalát pirosra sütöttem.
A grillsajtot szintén felszeleteltem, enyhén besóztam és szintén megsütöttem.
A hús sütésénél használt hagymát kiszedtem az olajból és teflon serpenyőben összesütöttem - jó kenhető állagúra.
Másnap reggel az óriáskifliből készült szendvics összeállt: hagymakrém + sült padlizsán + húscsíkok + sült sajt.
Hozzá egy kis friss uborka saláta, hmmmmmm.
Így nézett ki a tál megrakva minden finomsággal.
Nem készült el gyorsan, Pininfarina dolgozott rendesen, de megérte.
Most ismét megfogadtam, hogy maradok a házi készítésű szendvicsbe valóknál. Ami most hibádzott, az a házi készítésű péksütemény, legközelebb azt is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése