Kence parádé XVI: Zakuszka

Az ősz vörös színeit tükrözi a zakuszka. Ha padlizsán krémet készítek akkor már csak vastag húsú piros paprikát (kápia vagy pritamin) sütök hozzá; összekeverem és kész.

A padizsánkrém - sült paprikás hummusz - zakuszka egy vonalon mozognak; szinte csak egy-egy összetevő változik, mégis teljesen más kencét kapunk.

Nálam ilyen a zakuszka:

Kebab

Dübörög a nyár. Sokan a szomszédos országok tengerpartjait keresik fel - az ott felfedezett ízeket szeretnék itthon is reprodukálni.

Ezzel mi sem voltunk másképp, bár ez a felfedezés már évtizedekkel ezelőtt történt. 

Egyenlő arányban ledarálunk sertés- és marhahúst. Sóval, borssal, őrölt pirospaprikával, nagyon apróra vágott vöröshagymával és kevés vízzel gyúrjuk össze.

Néhány órán keresztül a hűtőben pihentetjük már apró falatkákra formázva.

Az apró kolbászkákat olajjal lekentem, így pihentek.

Forró vaslapon, megforgatva átsütjük.

Salátával, mártással - mi a saját zakuszkánkkal - kínáljuk és felidézzük a tenger zúgását, a sós levegő illatát.

Zakuszka

Ez a hét a lila szín jegyében telik: zakuszka készült sült padlizsán, hagyma és paprikakrém felhasználásával.

Leszüreteltük a padlizsánokat (3 kg) és az apró lila bumfordi terméseket megszurkálva sütőben megsütöttem.

Másfél dl extraszűz olívaolajon megpároltam 65 dkg tisztán mért vöröshagymát.

Hűséges segítőtársammal, botmixer úrral pürésítettem a hagymát és a tisztított sült padlizsánt.

Hozzáadtam másfél kg paprikakrémet, 15 dkg sót és 9 g feketeborsot, majd útjára indult a gyönyörnek éppen nem mondható főzés.

Nagyon felbőszíthettem a zakuszkát valamivel, mert úgy puffogott, amíg főtt, hogy nem győztem a fedőt pajzsként használni. Főtt, ameddig bírtam, majd gyorsan üvegekbe töltöttem (9 db 280 ml-es), tótágas és dunszt.

Melegen is nagyon finom (frissen le kellett tesztelni az ízeket), csöppet csípős kencefice született.