Van élet a szárított paradicsomon túl. Kedves paradicsomocskáim szárításra alkalmatlan belsejéből pompás paradicsomszósz készült.
Az összegyűjtött belsőséget (ez így kicsit bizarr, de igaz) sóval feltettem főni. Főtt és fődögélt, rotyogott tisztességgel, veszítette azt a kevés vizet is, ami benne volt.
Amikor már kellően sűrűnek ítéltem kapott egy kis pizza-fűszerkeveréket, üvegekbe töltöttem, fejükbe nyomtam stendhal-i kalapjukat, ezzel mindegyik bemutatott egy tótágast és bezavartam őket a dunsztba éjszakázni - volt ott duhajkodás rendesen!
Másnap pózolás és íme a fotó:
Tipikus 2in1 - nem veszett kárba semmi.
Használható: tésztára, pizzára, paradicsomos krumplihoz - nálam először ez utóbbi verzió játszott.
