December 22-én általában a családok zömének konyhájában sül a mákos- és diós bejgli; a mézeseket írókázzák; az aprósütemények már a kamra polcán csücsülnek.
Ezzel szemben mi a vaksötétben (jó, villanyfény mellett) bográcsolunk. Nem halászlevet és nem töltött pulykát (ez azért nem lenne egyszerű - ellenben roppant vicces), hanem pásztortarhonyát turbó fokozaton.
Amit előkészítettem: füstölt szalonna csíkok, zsír, 2 db felkockázott vöröshagyma, egy szál füstölt kolbász, 2 pár virsli, tarhonya, kockázott burgonya.
A füstölt szalonnacsíkokat zsíron kiolvasztottam, majd a vöröshagymát megfonnyasztottam néhány karika, apróra vágott kolbásszal együtt. A tarhonyát a konyhában megpirítottam.
Egy kis vízzel felöntöttem a hagymás szalonnát, hozzáadtam a burgonyakockákat és kolbászkarikákat; sóztam, paprikáztam. Amikor a burgonya már közepesen puha volt, hozzáadtam a megpirított tarhonyát, felöntöttem másfélszeres mennyiségű vízzel. A virslikarikák a legvégén ugrottak a bográcsba.
Ekkor már röpködtek a mínuszok; sűrű sötét este volt - viszont nagyon finom vacsora kerekedett.
Lesz majd bejgli és mézes; némi sós aprósütemény. Majd. Lesz. Még Szenteste előtt. Ígérem, de most füstös bográcsos tarhonya céklával és hagymás uborkasaláta van - és ez így van jól.