A múlt héten a kék-sárga diszkont láncban praliné formákat lehetett vásárolni. Mivel már régóta kokettálok a pralinékészítéssel, vettem mindjárt két szilikonformát is: félgömb és téglatest formájúakat.
Több helyen olvastam már az elkészítés módjáról, de a csoki temperálás. mint kezdeti lépés, sokáig visszatartott.
Most azonban összeszedtem minden bátorságom, csokoládét, a szilikon formákat és belevágtam.
A csokoládé háromnegyedét gőz fölött megolvasztottam, majd a gőzről levéve a maradék csokoládét beletördelve hűtöttem le a masszát.
Szilikon ecsettel kikentem a formák belső részét, néhány percre a hűtőbe tettem őket dermedni, majd kaptak még egy réteget, újabb hűtés.
A második hűtési fázis alatt elkészítettem a tölteléket: egy kis doboz mascarpone-t kikevertem egy citrom levével és annyi porcukorral, hogy csak kicsit legyen édes a krém.
Habzsák híján kiskanál hátával simítottam be a csokoládés formákba.
A maradék csokoládét gőz felett gyorsan újra megolvasztottam és befedtem vele a pralinékat.
Másnapig mentek a hűtőbe telelni.
Reggel érkezett a feketeleves - megpróbáltam kifordítani a bonbonokat a formákból, de úgy recsegett-ropogott, mint a Balaton jege rianáskor. Vált le a talpa; csak a töltelék jött ki; darabokra törött az egész bonbon.
Összesen három bonbon maradt viszonylag "emberi" formájú, de tökéletesnek azokat sem mondanám. Az ízük viszont nagyon finom lett.
Marka lényegesen ügyesebb volt; de nem adom fel, még egy próbát megér a két bonbonforma.
Kiskanállal vagy csipegetve azonban a teljes mennyiség elfogyott.