Ismét sárgabaracklekvár készült - most kicsit nagyobb adag. 18 kg barackkal indult a project, de olyan finom volt, hogy több, mint egy kilót szépen, rendre meg is ettünk.
(foto Z)
Én lehúzom a barackok héját, így tanultam, ez vált be. A barackokat 1-2 percre forró vízbe merítettem, utána néhány perc pihenés (amíg kézzel foghatóvá hűltek) után nagyon könnyen dobták le a héjukat.
Kimagoztam és a rozsdamentes lekvárfőző fazekamba tettem őkelméket. Egyszerre mindig kisebb (4 l) mennyiségeket készítettem elő, így változatos volt a munka is.
Cukor hozzáadása nélkül főztem addig, amíg a barackok rostjaira estek szét.
(foto Z)
Vigyázzunk a főzésnél, a puffogó forró barack fájdalmas emlékeket hagyhat rajtunk, a falat pedig nem kívánt mintákkal díszítheti.
A besűrűsödött lekvárt sterilizált üvegekbe töltöttem, megkapták a kalapjukat és 5 percre fejtetőre állítottam őket, majd vonultak a hűtőtáskába, mely most a dunsztolást segítette elő.
Az este folyamán rendszeresen hallottuk a pukkanásokat; ahogy hűltek az üvegek, úgy szippantotta be a vákuum a tetőket.
Vasárnap reggel megkóstoltuk, nagyon finom friss, tömény barack.
Semmi más, csak sárgabarack. Hozzáadott cukor nélkül bátran fogyaszthatja cukorbeteg is és a gyümölccsel ismerkedő kisbabáknak is jó kiegészítés lesz a téli időben, hiszen tartósítószert sem tartalmaz.
A kinyitás után ezt a lekvárt mindenképp hűtőszekrényben kell tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése