Az ördög Moszkvában járt

"Mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék?"

Forrás

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Nem kis megkönnyebbülésemre ez is sikerült tavaly: elolvastam A Mester és Margaritát. Hosszú évek óta a könyvmoly-fókuszom perifériáján helyezkedett el, aztán beválogattam a Várólistacsökkentésbe, hogy két évig görgessem magam előtt. Még azt is tudtam, hogyan kezdődik, mert bátortalanul belepislogtam néha; a két férfi, az alacsony és a magas sétája az üdítős bódé felé valahogy nem tűnt bizalomgerjesztőnek.

Utánam, olvasó! - kiáltja az író, és a kabátunknál fogva magával ránt minket a tükör mögötti titokzatos, abszurd, hihetetlen, szürreális, bizarr világba, ahol semmi sem biztos (még a halál sem), ellenben olyan hajmeresztő események, fordulatok esnek meg, amit egy veterán olvasó sem találna ki.
A sátán Moszkvában lakik, még azt is tudjuk, a városon belül hol (Szadovaja háromszázkettő-bé). Csalafinta csatlósaival, köztük egy ménkű nagy, fekete macskával - aki szabályosan óhajt a tömegközlekedési eszközökön utazni -, azt óhajtja felderíteni, milyenek a moszkvai emberek, mennyit változtak - gondolom, a legutóbbi látogatása óta. A nyugtalan városban gombamód szaporodnak az érthetetlen események, és lassan a fél lakosság Sztravinszkij doktor diliházába kerül. Én se viselném kiegyensúlyozottan, ha átmenetileg is, de leharapnák a fejemet. Szó szerint.
Az a leghihetetlenebb, hogy az író egyáltalán nem titkolja, ki a főszereplő, nincs mellébeszélés vagy sejtetés. Az titok, hogy a két szál - a jelen megbolondult Moszkvája és az ókori Jeruzsálem Jézus megfeszítése idején - hogyan fonódik össze, de, amikor rájöttem, mélységes elégedettséggel bólintottam. A regény kezdett megnyerni magának; nem volt könnyű, mert görcsösen igyekeztem mindenbe szimbólumot, jelentést belelátni és egy logikus viszonyrendszerben elhelyezni. A második rész, a háromszázadik oldal környékén esett meg az áttörés - olyan izé, tipikus, egy szerelme után sorvadozó nő, egy boszorkányszombat és egy szürreális estélyi bál varázsolt el. Ekkor tudtam már értékelni a szerző szatirikus, kacsingató humorát és minden elem a helyére került a kirakós játékban, nem zavartak a furcsaságok és nem akartam jelentést erőltetni mögéjük; most már a királynő el van ragadtatva el vagyok ragadtatva. Persze nem nehéz a bankók ásványvizes címkévé változását vagy a Tverszkaján bugyiban szaladgáló hölgyeket megmagyarázni, de szerintem az esetek többségében jobb hagyni az elemezgetést és engedni, hogy a mese forgataga magával ragadjon.

"- Engedje meg, hogy bemutassam... - kezdte Woland, de önnön szavába vágott: - Nem,

Forrás

ránézni se tudok erre a pojácára. Nézze meg, micsoda maskarát csinált magából! A tetőtől talpig poros kandúr ezalatt hátsó lábán állva pukedlizett Margarita előtt. Nyakába fehér frakknyakkendőt kötött, mellén gyöngyház borítású női látcső függött, szíjra akasztva. Bajszát pedig bearanyozta.- Mire való ez az egész? - korholta Woland. - Miért aranyoztad be a bajszodat? És mi az ördögnek a nyakkendő, ha nincs rajtad nadrág? - Macska nem visel nadrágot - válaszolta a kandúr rendkívül méltóságteljesen. - Tán csak nem óhajtja, hogy csizmát is húzzak? A csizmás kandúr csak a mesében létezik, Messire. De látott-e már valaha valakit bálba menni nyakkendő nélkül? Nem vagyok hajlandó nevetségessé tenni magamat, hogy bárki a galléromnál fogva kipenderíthessen. Mindenki úgy cicomázza magát, ahogy tudja. Vegye úgy, hogy amit mondtam, a látcsőre vonatkozik, Messire!"

Ui.: Próbáltam úgy kezelni, ahogy Gogolt - az ő humora abszolút testhezálló nekem -, és tessék, szóba is került a Holt lelkek.:)

Eredeti cím:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1991
Fordította: Szőllőssy Klára
Ár: Antikváriumokban kb. 1000 forinttól elérhető

Egy ceruza kardjával

"Látni akarod, hogy megtanultam-e a leckét, Achille? Hogy megtanultam-e nyitott szemmel járni, hogy mindig tisztelni fogom-e a mozdulatlan csöndet, melynek mélyén csodálatos könyvek születnek, amiket soha senki sem fedezhet fel?"

Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Kis, a könyvhöz kapcsolódó magánéleti bénázás: na, ki olyan hülye, hogy nem nézi meg a könyvtár nyitva tartását, hanem a legnagyobb lelki nyugalommal elrongyol Újpestre? Munka után? Szombaton?!
Azzal próbáltam magam vigasztalni, hogy kb. 20 perc kiesés volt az egész, de végül az nyugtatott meg, hogy így van időm kiírni az idézeteket.

A harmadik önégetés; fogalmam sincs, mit fogok írni erről a könyvről tíz másodperc múlva, csak annyit tudok, hogy iszonyúan lekötött, egyhuzamban elolvastam belőle kb. 170 oldalt. Végigröhögtem az egészet, sose hittem volna, hogy egy abszurd regény nekem tetszeni fog. Vagy posztmodern. Vagy abszurd posztmodern, mit tudom én, mi ez a halas kis könyv.

Ulisse (barátainak csak Lello) furmányos öllelő és pékinszomniában szenvedő kiadói lektor, akinek az élete minden területen zűrös; nappali bóbiskolásai közben a gépiratok (mert manapság csak a dinoszauruszok írnak kézzel) elkövetőinek miniatűr változatai zaklatják, kapcsolata az aranyvállú Penelope Pilarral válságban van és első megjelent kötete után képtelen írni. Ám egy nap jön (pontosabban levelet ír) a különös Achille, a ragyogó elmével, groteszk lélekkel és torz testtel született hős, aki felforgatja, kétségbe ejti, elképeszti Ulissét - nem mellesleg ráhozza a frászt egy félelmetesből komikusba váltó jelenetben -, és mindezt egyszerre.

"- Nahát! - szólt Virgilio professzor irigyen, édességre éhesen.- Ami ízlik az embereknek, nem biztos, hogy ízlik a kacsáknak is - felelte sértődötten a Dido nevű főkacsa.- Például?- Például a narancsos kacsa."

A történet elvileg egy modern Odüsszeia. Azért mondom, hogy "elvileg", mert szerintem ez a metafora, allegória, vagy mi a fene elvész három szürreális bóbiskolás, két tüntetés, néhány erotikus fantazmagória és pár szellemi diskurzus között, pedig még a rózsás ujjú hajnal is feltűnik! Kacsák (vezetőjük becses neve Didó, egyik társáé Omphalé) beszélnek az emberekhez, Vulcanus a csőd szélén tántorgó könyvkiadót vezet, a buszbérlet pedig Greta Garbo hangján szólal meg. Azon talán senki nem lepődik meg, hogy Circe dögös titkárnő zebramintás miniszoknyában, az embereket felfaló, dühösen villogó szemeket meresztő sárkányhernyó pedig az egyszerű, mezei busz.
Ha ezek után nem arra gondoltok, hogy "Mi a szar ez?", akkor nyugodtan megpróbálkozhattok vele, valószínűleg olyan jól fogtok szórakozni, mint én.
Ez a könyv vicces, abszurd, borzalmas, szatirikus, gyönyörű és borzasztó, társadalomkritika és fricska, eposzi küzdelem és apoteózis. Nemcsak Ulisse, hanem Achille története is egyben; összeköti őket homéroszi nevük és a szenvedély. Ennyi elég, hogy a két, homlokegyenest eltérő személy között kapcsolat jöjjön létre, ami mindkettőjüket túllendíti a holtponton - kilépnek a világ repülőteréről és szárnyalni kezdenek.

Eredeti cím: Achille piè veloce
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2013
Fordította: Nádor Zsófia
Ár: 2950 Ft