Szonyecska

"Az utolsószülöttet Ivánnak, azaz Vanyecskának keresztelték. Már csak egy »i« hiányzott, hogy a gyerekek nevei kiadják a Tolsztoj nevéből alkotott betűszót: »szilami«, azaz »erővel«. A fiúk nevei így jöttek sorba: Szergej, Ilja, Lev, Andrej, Mihail és Ivan. A lányoké - Tatyjana, Mása és Alexandra a »tma« szót formázták, ami »sötétséget« jelent. Ivánnal egészült ki a mondat: »Erővel hódítjuk meg a sötétséget.«"

Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete
Értékelés: 5* naplóbejegyzés az 5-ből

Nagy hatással volt rám ez a kötet, annak ellenére, hogy nem kitalált történetről, hanem életrajzról van szó. Habár valamennyire ismertem a Tolsztoj család extrém módon szokatlan életét, hitetlenkedve olvastam a különféle eseményekről. Elképesztő. Borzalmas. Mire a könyv végére értem, néhány fokkal elsötétültek a házassággal kapcsolatos gondolataim (sokkal jobban, mint a Marija Morevna és a Halhatatlan után). Valószínűleg jól mondta F. Nagy Angéla: a zseniket olvasgatni kell, nem velük élni.
És ha valaki, hát Tolsztoj zseni volt - elsősorban a szépirodalmi műveire gondolok (marha nagy a szám, még csak egy könyvét olvastam...), hogy spirituális vezetőként mit alkotott, nem érdekel, magánemberként meg egy nagy nulla volt.
Meglepődtetek, mi? Hát még én! Ha nem lenne 44 oldalnyi bibliográfia a kötet végén, amelynek a tetemes részét a házaspár levelei teszik ki, azt is hihetném, Alexandra Popoff egy habzó szájú vérfeminista, aki be akarja feketíteni Lev Tolsztojt. De a levelek, beszámolók, egyéb dokumentumok nem ezt a képet mutatják.

Szofja 18 évesen, amikor T. felesége lett.
Ez az író kedvenc képe róla.

Rettenetesen dühös voltam, hogy ezt a kivételes nőt tönkretette a Tolsztojjal folytatott élet - hihetetlen akaraterő rejlett benne, amely átsegítette a hosszú élete alatt megtörtént számtalan krízisen. Vasakarata hihetetlen energiával (ha jól emlékszem, tizenhatszor volt terhes, 13 gyereket szült, ebből nem egyet eltemetett), intelligenciával és kreativitással párosult; varrt (jelmezeket, gyerekruhákat, ingeket a férjének stb.), tanított, nevelte a szakajtónyi gyereket, gyógyította a parasztokat, vezette a háztartást és a birtokot, vigyázott Tolsztojra és óvta szellemi hagyatékát, fordított, könyvkiadóként megjelentette a műveit és mindent maga korrektúrázott, bajba került híveiért közbenjárt, festeni, zongorázni, olaszul és fényképezni tanult, írt, fordított, olvasott, az önéletrajzán dolgozott, számtalan jótékonysági akcióban részt vett. Csodálom ezt a nőt a kitartásáért, azért, hogy számos viszontagság ellenére ember tudott maradni, és hogy akkor is szerette Tolsztojt, amikor ő már elfordult a családjától, lemondott a magántulajdonról és csak az eszmerendszere foglalkoztatta. Cserébe Szofja csészényi hálát, rengeteg fájdalmat, becsmérlést kapott, valamint az utókorra hagyott negatív képet, amelyet Tolsztoj fő tanítványa, Csertkov alakított ki - nem tudom, hogy tényleg ő-e a főgonosz ebben a történetben, nem szeretem a végletes szembenállásokat, de elvileg ő volt Szofja Tolsztaja legnagyobb ellensége, kihasználva az idős Tolsztoj romló egészségi és szellemi állapotát megszerezte az író naplóit és a feleséget becsmérlő részekre figyelve lemásolta a bejegyzéseket, ő akart lenni T. szellemi örököse, szellemi hagyatékának kizárólagos kezelője, és persze a jogdíj is vonzotta. Könyvet is írt és sokáig az általa festett Szofja-kép állt az irodalomtörténészek rendelkezésére, emellett az asszony saját feljegyzéseit és memoárját visszatartotta-tartották a kutatók elől.
Alexandra Popoff ezt a hamis képet akarta kiradírozni és helyette megmutatni az igazi Szofja Tolsztaját - aki nélkül valószínűleg nem lenne Háború és béke vagy Anna Karenina. A másoláson túl, amelyet Szofja lelkesen művelt, élvezve Tolsztoj tehetségének megmutatkozását, az életrajzi eseményeket is értem alatta, hihetetlen, hogy "Ljovocska" mennyi mindent merített a saját életükből. Pl. az a jelenet, amikor az Anna Kareninában Levin megkéri Kitty kezét, szinte egy az egyben Lev Tolsztoj leánykérése, a Háború és békében pedig Rosztovékat Szofja családjáról mintázta, Natasa meg Szofja és húga, Tánya elegye. Erről eszembe jutott, Tolsztojék mennyire a nyilvánosság előtt élték az életüket, a regényeken túl nem voltak ritkák az egymáshoz intézett nyílt levelek, általában rengeteg vendég tartózkodott náluk, családtól kezdve a híres művészekig, és persze a seregnyi tolsztojánus, akiket szintén Szofja látott el. A tetemes mennyiségű írás is elképeszt, naplók, levelek, jegyzetek, vázlatok, könyvelések, másolatok, mindent kézzel írtak, Szofja csak idős korára éli meg, hogy írógéppel örökítheti meg férje műveit.

Az utolsó kép. T. mereven előre néz, Sz.
odaadóan felé fordul.

Részben csodálom Szofja önfeláldozását, részben értetlenkedem felette. És sajnálom. Sajnálom, hogy ez a kivételes nő ezt a rabszolgalétet élte. Az olvasottak alapján számomra Tolsztoj egy nagyra nőtt gyerek, akit éppen az aktuális mániái érdeklik, cipőt varr, közkinccsé akarja tenni a műveit (az nem érdekli, hogy a gyerekeit akkor nem tudná miből etetni, azon túl, hogy megcsinálta őket, nem foglalkozott velük - annak ellenére, hogy a Kreutzer-szonátában elveti a testi szerelmet, Szofja még negyvenhat évesen is teherbe esik...), lovakat tenyészt, iskolát alapít. Megveti a magántulajdont és pocskondiázza a feleségét, amiért a pénzzel foglalkozik és azért, mert ezzel őt alázza meg - közben pénzt kér, hogy szétoszthassa vagy valami új hülyeségre pazarolja. T. egy zsarnok, feltétlen engedelmességet vár Szofjától és mélységesen "csalódik"
 benne, hogy az asszony nem valósítja meg az ideális családeszményét - Szofja ugyanis gyulladás miatt nem tudta szoptatni az első gyerekét, iszonyatos fájdalmai voltak. Elvárta a teljes kiszolgálást, és azt akarta, a felesége szívesen mondjon le minden szórakozásról.
És Szofja kisebb-nagyobb lázadásokkal tűr. Tűr és szeret, negyvennyolc évig, nem tudom, mi tartja benne a hitet ez iránt az önző, éretlen és szerintem bolond ember iránt. Vallásos imádattal adózik Tolsztoj tehetségének, teljesen alárendeli magát neki, hűségesen szolgálja - és szinte semmit nem kap érte.

Nagyon elszomorodtam Szofja életén. Butaság, de remélem, valahol tudja, hogy végre valaki elismerte a munkásságát és az áldozatát. Bármennyire is lehangolt, fantasztikus olvasmányélménnyel búcsúztattam a 2012-es évet. Olvassátok ezt a könyvet, nagyon érdekes, olvasmányos, informatív és szívszorító, még képek is vannak benne.:) Feltétlenül elolvasom a házaspár egy kötetben kiadott műveit, a Kreutzer-szonáta / Ki a bűnös? című kötetet, utóbbi Szofja válasza Tolsztoj sokat vitatott művére, amelyben T. az anyai ösztönt állatinak nevezi, a testi szerelmet pedig "disznó szenvedély"-nek és bűnnek tekinti. Továbbá tervezem levadászni Szofja naplóit (valószínűleg csak angolul fogok hozzájutni...) és Pelevintől a T-t, ami enyhén kilóg a sorból, mert Tolsztoj gróf szuperhős benne.:) Ja, és persze a Feltámadás is tervbe van véve, jövőre pedig a Háború és béke. Az idei tervem túlzsúfolt, bocsi.
Ui.: meg a Nyár Badenbent, ami Dosztojevszkijékhoz kapcsolódik, de hát ők többször előkerülnek a kötetben, továbbá Turgenyevtől az Apák és fiúkat, ugyanezen okból. Hogy fok így a várólistám csökkenni...

Ui2.: írtam három karcot, képekkel, idézetekkel, meg lesz sok idézet, ezek alapján szerintem mindenki el tudja dönteni, érdekli-e a könyv. Az tuti, hogy nekem kell belőle egy saját példány.

Eredeti cím: Sophia Tolstoy
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Rácz Judit
Ár: 3200 Ft
A szerző honlapja