- És akkor megéreztem - mesélte Lasz -, hogy megszáll a nyugalom és a lelki béke. Tehát helyes volt a döntésem, hogy Istenhez fordulok.
- Még szép, egy üveg konyak után - jegyezte meg Aliser. (...)"
Értékelés: 5 cigaretta az 5-ből
Kedvenc karakter: Nágya, Pasztuhov
Kicsit ellentétes a viszonyom a szeretett sorozatokkal; egyrészt mindig örülök egy új rész megjelenésének, mert jó érzés visszatérni egy, már ismert világba, másrészt van egy kis feladat-mellékíze is az örömnek (úúristen, már megjelent a következő, ezt is el kell olvasni...). 2009-ben találkoztam utoljára Antonékkal az Utolsó Őrség kapcsán - a Káosz-őrség kimaradt, az olvasói szeszélyemnek köszönhetően -, amely jóval gyengébb élményként maradt meg az emlékezetemben. És, tudjátok, mindig belém áll a zsába, mert szörnyen elkeseredek, ha egy sorozat mélyrepülésbe kezd és már a béka animális pólusa alatt halad tovább (Anita Blake), vagy ha hullámzó a színvonal (nagyon sok).
Ennyi szájtépés után sejthető, milyen érzemények kavarogtak bennem az Új Őrség megjelenésekor. Mostanra küzdöttem le a félénkségem és az eufóriám, pontosabban akkor, amikor az első pár oldal olvastán megcsapott az a jellegzetes "Őrség-hangulat" (kicsit nyűgös is lettem holmi helyszínváltozáskor, mert az Őrség-hangulat orosz hangulat, pedig már megszokhattam volna), és akkor már sejtettem, hogy nem lesz semmi baj. Az íróban, a történetben és az olvasóban van még elég szufla.
Ahogy ez tisztességes sorozatok esetében lenni szokott, az író kifelé és befelé egyaránt tovább... rajzol. Pontosítja a kontúrokat, az ismert motívumokat - sok minden kiderül a Homályról, a Másfélékről, az életfelfogásukról, a moráljukról. Ebből a szempontból Anton még mindig olyan, mintha csak egy programozó lenne, hiába szerzett megannyi tapasztalatot, változott Legfelső szintűvé (ha nem olvastad az előző részeket, ez itt egy spoiler), egy része még mindig nagyon emberi, érdekes volt a belső konfliktusait szemlélni, a másokkal és önmagával folytatott párbeszédét olvasni arról, hogyan viszonyulnak a Másfélék az emberi fajhoz.
Emellett a történet előre is halad, a maga útján - egy csúnyácska, tizenegy éves kisfiú alaposan felbolygatja az egyensúlyt, amikor kiderül róla, hogy nagyon erős próféta. Szegény Antonnak nem kevés súly nehezedik a vállára - talán ezért iszik és dohányzik többet a kelleténél, a sóhajtozó üvegflaska nagyon jó! -, és ebben is megmutatkoznak az emberi vonásai, ugyanis hibákat követ el, türelmetlen és néha túl sokat gondolkodik. De továbbra is nagyon bírom őt, bár, ha Nágyka így halad, abszolút elbitorolja az apukája helyét.
A könyv humora segített átlendülni Antoska motollaként járó gondolatain, talán ezért és egy régi szereplő felbukkanása miatt érzem ezt a kötetet az Alkonyi Őrséghez, a harmadik részhez hasonlónak.
Összességében [utálom ezt a szót leírni, látszik, hogy fáradt vagyok] nagyon jól szórakoztam és remélem, hogy nem kell újabb három évet várni a következő rész megjelenésére.
Ui.: a fülszöveggel vigyázzatok, mert spoileres!
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Eredeti cím: Novüj dozor
Sorozat: Őrség 6.
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadás éve: 2012
Fordította: Weisz Györgyi
Ár: 2990 Ft
