A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janet Evanovich. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janet Evanovich. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 9., hétfő

A Ködös Időszak olvasmányai

Ha kicsit szigorú vagyok magammal, nem kellene ezekről a könyvekről írnom, ugyanis jóformán semmire nem emlékszem belőlük. Ahogy a zárásban írtam, az információ valahol elakadt a látóidegemben (de inkább már az orrom környékén), és nem tudtam értékelni-élvezni ezeket a történeteket - ugyanakkor az olvasás nekem már annyira az életem része, mint a levegővétel, olyan nincs, hogy legalább pár oldalt ne gyűrjek le, bármilyen fáradt is vagyok.

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Élményszinten kb. ugyanott vagyok, mintha nem is olvastam volna újra ezt a könyvet; a mostani emlékeim megegyeznek a négy évvel ezelőtti olvasás emlékeivel. Mire kettőt pislogtam, már a végére értem - a köztes részt különösen agyhalott állapotban olvashattam. A befejezésnél viszont valamennyire kipihent voltam és eléggé megkeseredett a szám íze.
Aki már olvasott Lehane-től, az tudja, hogy az általa megalkotott, szimpatikus szereplők is követnek el vagy mondanak olyan dolgot, amit mi, szubjektív megítélés szerint, nem tartunk helyesnek. Pl. Patrick Kenzie a Hideg nyomon végén jogilag helyesen cselekszik, de Angie-vel együtt én is kizártam a szívemből a tette miatt. Megesik, méghozzá elég sokszor, hogy a fehér lesz a fekete, és a fekete a fehér.
A Titokzatos folyó végén viszont egy másfajta önbíráskodás és önigazolás történik, olyan, ami feltételezéssel támasztja alá az egyik szereplő cselekedetét.
Kicsiben mi is ismerhetjük ezt az érzést: csinálunk valamit, amiről utólag derül ki, hogy oltári baromság volt. A felismeréstől zúgni kezd a fülünk, a szívünk őrülten zakatol, a szánk kiszárad; valami belül sikítani kezd és keresi a menekülőutat, de a kétségbeesés ketrecet font köré. Hiába kaparjuk, úgy érezzük, sose szabadulunk belőle. Ám az önmarcangolás nem tarthat örökké, egy, legalább részben életképes ember túllép rajta. A ketrec szétfoszlik, a dolgok elrendeződnek - valahogy megmagyarázzuk magunknak, mert muszáj helyrebillenteni a világképünket. Fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal és valamennyire el is fogadjuk igaz lényünket (vagyok, aki vagyok), mondja Amadea, Coelho mai szócsöve.
De nem mindegy, mit követsz el és az önigazolással mennyire színezed át a valóságot. Nem elég az a magyarázat, amit Annabeth mond: mi erősek vagyunk, ők gyengék. Ha valaki gyenge, az nem azt jelenti, hogy el kell pusztítani. Anyám mindig azt mondta, hogy az ember azért ember, hogy uralkodjon magán. Ahogy nőttem, egyre több aspektusát értettem meg ennek a kijelentésnek.

Lapály Jimmy, te tényleg gonosz ember vagy. De nem ez a baj, hanem az, hogy hazug és önáltató.
Ez nem von le semmit a könyv értékéből, sőt, újabb aspektussal gazdagítja. Mégiscsak megérte zombi állapotban újraolvasni.

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1-2

Komoly volt a helyzet, amikor már ezt se tudtam élvezni, sőt. Fel se tűnt, hogy állandóan esznek, nem mozgatott meg Stephanie anyjának almás pitéje vagy püspökkenyere. Néha a ködből felderengett olyan gondolat, hogy Trenton Burgnak nevezett városrésze olyan, mint egy magyar kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit az óvoda óta (és látható élvezettel emlegetik fel egymás botlásait totyogós kortól datálva) és kedvenc szabadidős tevékenysége más dolgába beleütni az orrát, mert a saját kis élete kurva unalmas. Na, jó, nálunk talán nem mindenki vállról indítható rakétával a retikülben ül be a fodrászhoz.
Ahhoz képest, hogy Stephanie Plum nejlonbugyi-felvásárlóból lesz óvadékügynök, már a második kötetben zsarunak nézi az utca tapasztalt embere, és úgy is viselkedik - magyarán érzésem szerint túl hamar magára vesz néhány attitűdöt, még ha történik is vele pár katasztrófa, mint amikor kidől alóla a legendás amerikai tűzlépcső és egy nagy adag kutyaszarba esik. Lássuk be, bárkivel előfordulhat.
Mazur nagyi emlékeim szerint vicces, szabadszájú-és öltözködésű néni, most inkább idegesítőnek találtam. Pozitív, hogy nem állandóan a leleteiről vakerál, de mélyen átéreztem Stephanie apjának helyzetét, aki inkább órákra a vécébe zárkózik. Ahogy Morelli mondja hősnőnknek: fantasztikus a családod, de te zabálni fogod a nyugtatót. Nem téved nagyot.
Amúgy vicces, hogy most fedeztem fel
A tisztesség kedvéért, ha olyan kedvem lesz, elolvasom a másik két részt is (de legalább a harmadikat), hogy ne degradálódjon le méltatlanul bennem ez a sorozat.

Lidia Amejko: A telepi szentek élete

A könyvtár tökéletesen alkalmas kamikaze akciók végrehajtására. Három dolog miatt vettem le az állványról ezt a könyvet: a lengyel szerző, a lakótelepi közösségben játszódó történet és a... na, jó, a rózsaszín külső annyira nem vonzott, sőt, az "Európa női szemmel" sorozatcímke miatt kicsit fintorgok is rá (főleg, hogy az előző kötetterv még kék volt...), de ez van.
Ez a szentfüzér szívta meg a legjobban a megterhelő időszakot. Spirituális-transzcendes-vallásos szürrealizmus, vagy nem is tudom, mi szeretne ez lenni, én kevés vagyok hozzá. Hát még a narrátor alkoholtól kásás, szlenggel megsorozott értelme! A végére rémesen idegesített a rengeteg "öcsém", szinte éreztem, hogy megböki a vállamat egy bütykös kéz és megcsap az olcsó pia pórusokból párálló szaga, váá. Maguk az abszurd betonlegendák nem rosszak. Ahogy sejthető, ezen a lakótelepen bármi megtörténhet - főleg olyasmik, melyek miatt David Lynch térden állva könyörög a lakóknak, hadd vihesse filmvászonra őket (ingyen!). Sőt, különb dolgok is; haraggal teli befőttesüvegek robbannak fel, Isten egy italautomatával hat a lelkiismeretre, a létből a nemlétbe a gomblyukak szegélyén segít át minket egy kirúgott öreg varrónő, másvalaki főállásban vállalja mások helyett a halál folyamatát, a helyszínt pedig a Harag Kukái, az Armageddon pálya, Epifánia Nyárfája, az áruház és természetesen a Jerikó nemzeti italbolt szolgáltatják a reggeli gyógysör mellett. Aztán az Úristen mentsen meg minket a metafizikától, mert kacsacsőrű emlős lesz a vége!


2014. december 1., hétfő

Burgbéli krónikák 3.

" - Ugye, nem két láb az, mi kilóg az autódból?"

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 3.
Értékelés: 4.8 vén fütyiorrú az 5-ből
Kedvenc karakter: mindenki

Mindig az a legnehezebb, ami a legegyszerűbbnek tűnik: Stephanie-nak ezúttal Moses Bedemierre, mindenki Mo bácsijára kell vadásznia, aki fagylaltozót működtet. Stephanie-t ezért mindenki megutálja Trentonban, aki abszolút nem tehet arról, hogy Mo szabálysértést követett el. Ahogy arról sem, hogy lépten-nyomon pitiáner drogdílerek tetemébe botlik....

Stephanie Plum a túlélési csajoskönyv: mindig arra az esetre tartogatom, amikor tele a topánom mindennel és mindenkivel, és azokat se tűröm meg a közelemben, akiket szeretek. Ez a dinka, szeretnivaló csaj mindig jobb kedvre derít.
Már említettem, de ebben a kötetben még jobban látszik, hogy kicsit olyan, mint Bridget Jones, csetlik-botlik, ötszázszor leégeti magát, van egy kis súlyfölöslege, utál korán kelni és egészséges (pl. a tofut értem most alatta) ételeket enni. Egyszóval olyan, mint mi, totál hétköznapi ember, és néha nagyon jólesik olyan szereplőkről olvasni, akik nem néznek ki istenien és/vagy nem istenien okosak vagy valamilyen okból "kiválasztottak". Ennél a könyvnél elfelejtettem megemlíteni, de Vince és Joy is ugyanilyen halandó emberek, gondoljunk csak Vince munkájára.
Lula beszédstílusa is jobban kibontakozik, ahogy egyre fontosabb karakterré növi ki magát, a vén fütyiorrú sztereotíp szófordulat is neki köszönhető, nem lehet nem röhögni rajta. És ezek a burgbéli vénemberek és öregasszonyok! Elképesztően elevenek, ízekre szedik az összes embert, valóságos arzenált tartanak a lakásukban, ráadásul hajlott koruk ellenére roppant fürgék. A többiek is hozzák szokott formájukat, Morelli (vonatozás...:) viselkedésében némi változás áll be, ami erőteljes aggodalmat vált ki Stephanie-nál, Rangerről is kicsit többet tudhatunk meg, de marad a veszélyes-feketeruhás-fülbevalós kubai figurájánál.
Tehát ez a kötet is jóformán ugyanolyan, mint a sorozat előző részei: aranyos, vicces, némi lövöldözéssel megspékelve, tökéletes kikapcsolódás.
Ui.: Egyvalamit nagyon szeretnék egyszer: Stephanie anyukájánál vacsorázni. Azóta is kívánom a csokis püspökkenyeret....
Hogy a negyedik rész megjelent-e új kiadásban, nem tudom, ennek a hátlapján ott virít a soron következő rész rózsaszín borítója. Valamikor a Beholder honlapján meg lehetett rendelni az ő kiadásukban - én is így csaptam le rá -, jelenleg "elfogyott" van mellé kiírva. Egyébként érdekes ennek a sorozatnak a sorsa: az első három részt keresztül-kasul mindenki kiadta, de a többit valamiért büdös megjelentetni.

1. rész:
Egy - mérgezett a meggy - Magvető sárga kis Albatrosz sorozat (a borítótól kiver a víz) (1997)
A szingli fejvadász 1. - Ulpius-ház (2008)
Egy fejvadász - Ulpius-ház (2011)

2. rész:
Kétesélyes játszma - Beholder (2001)
A szingli fejvadász 2. - Ulpius-ház (2007)
Két ravatal - Ulpius-ház (2011)

3. rész:
Hárman a pácban - Beholder (2004)
A szingli fejvadász 3. - Ulpius-ház (2008)
Három díler - Ulpius-ház (2011)

4. rész:
A négy fejvadász - Beholder (2004)
Négy lövés - Ulpius-ház (2012)

Ui2.: A TÖBBI RÉSZT IS ADJÁTOK KI! MOST AZONNAL!!!! Nézzétek meg, mennyi van!

Eredeti cím: Three to get Deadly
Sorozat: A szingli fejvadász 3.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2008
Fordította: Merényi Ágnes
Ár: 3000 Ft


2012. november 1., csütörtök

Relaxáció Plum módra

Van egy pont, amikor elegem lesz a könyvek adta élményekből, érzésekből, amikor már túl sok, és szinten nem bírom feldolgozni. Ilyenkor valami megszokottra vágyom, egy olyan történetre, amelyet ismerek és szeretek, és amely ennek ellenére képes fenntartani az érdeklődésem.
Ekkor kerülnek elő a többször olvasós könyvek. Nem feltétlenül a kedvenc könyvek azok, tkp. nem tudom, mi határozza meg, hogy egy regény többször olvasós legyen, két szempont biztos: könnyű legyen és ne túl hosszú. Például nagyon szeretem az Elfújta a szelet vagy A sündisznó eleganciáját, de ebben az állapotban egyikhez se fűlik a fogam. Tipikusan többször olvasós könyv néhány Fable (Szennyből az Angyal, Sárkánykönny, Mesemaraton, Halálnak halálával - nem tudom, ez utóbbit miért kedvelem annyira, még csak nem is a legjobb akcióregénye, de mindegy), de nem akartam magam előtt ilyen unalmasnak mutatkozni, úgyhogy lekaptam a polcról A szingli fejvadász első részét, nemrég megmutattam a kedvesnek a fánkvadász polcot (vigyázat, a polc megtekintése súlyos következményeket von maga után!), és nosztalgia ébredt bennem Stephanie Plum kalandjai iránt.
Extrán hálás vagyok Janet Evanovich-nak - mondjuk, azért nem, mert folyamatos pizza-és sütivágy gyötör a könyv elolvasása óta -, mert egy másik problémám megoldásának is segítkezik. Ezt falási rohamnak hívom, úgy látom, katacitát is ez a kórság gyötri, de most igyekeztem tudatosan lassan, ízlelgetve olvasni, hogy jól elmerülhessek a burg forró, benzingőzös levegőjében. 300 oldal a könyv, egy nap alatt lenyomhattam volna, de nem akartam. Nem akarok többé sietni.
A zabálás nálam még megspékelődik azzal, hogy arra törekszem, minél változatosabban olvassak, és amikor elkezdek nagyon tudatosan figyelni erre, kezd elveszni az olvasás öröme. Ó, a fene ott egye meg, ha nem olvastam török vagy svéd szerzőt, drámát, nem fejeztem be a növényes könyvet, ha nem lesz meg idén a száz, csak kilencven, miért érdekelt ez engem? Igen, baromi sok olvasatlan könyvem van és szép dolog, ha az embernek tágul a látóköre, de ha kivész belőle az élvezet, nekem mit sem ér az olvasás. Ezt mutatta meg nekem Stephanie Plum, cseresznyepiros rúzsával, arany karika fülbevalójával és Rexszel az oldalán. Meg az édesanyja főztjével, nem szeretem az ananászt, de azt a tortát olyan nagyon szívesen megkóstolnám. Kövér leszek és boldog.

Ja, és megint beszaladt a madzag, ill. régóta be van szaladva (a fogalmazás se érdekel, így van), úgyhogy kabátkönyv is kellett, utazás előtt komoly gondban voltam, hogy kiket hozzak fel magammal - mondjuk, ez mindig őrjítő dilemma -, de nagy nehezen döntöttem, ma pedig fogtam őket, feltornyoztam magam körül az ágyban és örültem a könyveimnek. Befejeztem Stephanie-t és sajnáltam, hogy vége. Könnyen előfordulhatik, hogy a másik három rész is le fog csúszni, és nem fogom öngólnak tekinteni, vagy felesleges kitérőnek, ami miatt nem haladok az olvasatlan könyveimmel. Az Ulpius pedig nyaljon sót, amiért megint leállt a sorozat kiadásával.
Amúgy ők vannak itt velem kabátként:
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel Kerstin Gier: Zafírkék Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedéseiAlessandro Baricco: Tengeróceán
(Hezitáltam a Soulless - Lélektelen és Az elfeledett kert felett, de ennyi cuccot nem bírtam volna el. Igen, tudom, hogy jók, ők is sorra kerülnek, reményeim szerint nemsokára. )

Ja, igen, és próbálok minél kevesebb könyvet beszerezni, a tavalyihoz képest nagyon jól állok, de 113 könyv baromi sok, még ha csak negyven is az, amiket vásároltam. Ebben nagy segítségemre van, hogy nincs időm reciket olvasni, de nem is bánom, mert mostanában nem érdekelnek az új könyvek és elegem van a határidőkből, a YA-kból meg főleg.

Ui.: Neela, nem felejtettem el a havi zárást, holnap jelenik meg, bár nem lesz olyan megnyugtató;)


2012. február 28., kedd

Gyógyír búskomorságra

"... Még ennél is zavaróbb volt azonban, hogy az Eddie Kuntz ölében lévő szalvéta minden külső segítség nélkül, magától mozgolódott. Először arra gondoltam, hogy »Kígyó!« kiáltással beleeresztek egy golyót, de ez az indok a bíróság előtt nagy valószínűséggel nem állta volna meg a helyét. Emellett bármennyire is visszataszítónak találtam Eddie Kuntzot, valahogy szolidaritást tudtam érezni egy olyan emberrel, akinek merevedése támad anyám banánkrémes süteménye mellett."


Janet Evanovich: A négy fejvadász
Értékelés: 5 kukaszörfözés az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki, Joyce kivételével

Valahányszor eszembe jut ez a "Kígyó!" felkiáltás, mindig illetlenül elröhögöm magam, pedig próbálom visszafogni elegántlan viselkedésem. Olvasási válságban (is) szenvedek, hiába olvastam bármit, mintha egy vastag üvegfal választotta volna el a képzeletemet a betűk alkotta varázslattól.
Ilyen vész esetén jól bevált kabátkönyvekre van szükség, így kirángattam a polcról a sorozat negyedik kötetét, az utolsót, ami magyarul olvasható. Nagyon remélem, hogy az Ulpius most már összekapja magát, miután totál értelmetlenül ismét kiadták az első három részt - aminek az eggyel korábbi kiadását 500 Ft-ékért hajigálják az ember után -, és nemrég a negyediket, utóbbiért már jár egy fél piros pont, és még a borítója sem lett annyira szörnyű, mint a többié. Neem, nem szegtem meg az elvonót (meg ismerhettek már annyira, hogy tudjátok, ennyi pénzt nem adok ki egyetlen könyvért), talán még tavalyelőtt vadásztam össze a Beholder kiadását, jó kis befektetés volt:)

Az alapszituáció hasonló az eddigiekhez: Stephanie-nak be kell vinnie valakit, mert az illető elfelejtett megjelenni a bírósági tárgyaláson. Hótt egyszerű meló, és kijön belőle a következő havi lakbér. De a dolgok megint összekuszálódnak, és jön a szokásos horror: felrobbantott kocsik, hullák, fenyegetések és golyózápor kíséri kedvenc fejvadászunk lépteit - és Morelli.
Felszínes módon volt bennem némi tartózkodás, csupán azért, mert ez a példány más kiadásban jelent meg, mint az általam birtokolt korábbi részek. Igen, tudom, totálisan alaptalan volt a szembenállásom, és a történet befejeztével kijelentem: semmit nem rontott az élvezeti értékén, hogy nem Csáki Judit, hanem Novák Gábor fordította, az pedig, hogy külalak tekintetében nem passzolnak a sorozat darabjai, ezúttal sem érdekelt. Stephanie és lökött bandája mindig ugyanaz marad, bármilyen köntösbe öltöztetjük.
Nem tudok róla sokat gagyogni - általában ez a bajom a sorozatokkal -, olyan volt nekem ez a regény, mint náthás embernek egy tuti inhaláló. Imádtam a poénokat, a fordulatokat, még a szereplők által dögunalmasnak tartott megfigyeléseket is. Sajnos totál elfelejtettem, hogy mindig, ismétlem, mindig átkozottul éhes vagyok Miss Plum kalandjainak olvasása közben... nagyon sok mindent megadnék érte, ha egyszer a Plum családnál vacsorázhatnék, beöltöznék transzvesztitának, cowboynak, zsarunak [süssem el azt az ócska poént, hogy még nőnek is?], bárminek, csak hadd részesülhessek a sült csirke-pogácsa-epertorta kombó gyönyöreiből. Persze magam is megcsinálhatnám, de az nem olyan:)
Amit negatívumként tudnék felróni, az az, hogy Mazur nagyi és Ranger kevesebbet szerepel a korábbiakhoz képest, viszont kapunk helyettük sok Lulát, sőt, még Joyce Barnhardt is aktívabb lesz, Stephanie ősellensége! Új karaktert is kapunk, aki a többiekhez képest roppant... impulzív személyiség: ő Sally Sweet, a transzvesztita rockgitáros. Sally (illetve Salvator) nem igazi transzi, csak munka címén hord ötcentis köves fülbevalót és szájfényt, na meg érdekes bőrrucikat. Mellesleg Stephanie elmondása szerint ő a legszőrösebb transzvesztita a világon.

Tehát újfent 300 oldalnyi vidámságban és nyálfolyatásban részesültem, köszönöm, kedves Janet. De egy kérdés csúnyán nyitva maradt, úgyhogy nagyon ajánlom a kiadónak, hogy olyan tempóban jussunk el a 22. részig, mint ahogy utolérték a True Blood külföldi megjelenéseit [nagy adag bezzegelés cenzúrázva].


Eredeti cím: Four to Score
Sorozat: Stephanie Plum 4.
Kiadó: Beholder
Kiadás éve: 2004
Fordítot
ta: Novák Gábor
Ár: 1698 Ft