Megpróbáltam rájuk bízni néhány feladatot. Néha segítenek az Évszakoknak és a Heszperiszeknek, és a növényzettel foglalatoskodnak. A Múzsák irányításával megszőtték - de milyen lassan! - Harmonia ruháját. Csak sok mérgelődés árán lehet elérni, hogy részt vegyenek a házi munkában. Igaz, szépen kötnek virágcsokrokat."
Gyerekkoromban sokszor olvasgattam Trencsényi-Waldapfel Imre görög mitológiáról szóló kötetét - igen, tudom, hogy valószínűleg nem a legjobb tájékozódási felület, de zsenge, enyhén türelmetlen érdeklődésemnek tökéletesen megfelelt -, még az istenek családfáját is próbáltam girbegurba rajzba önteni. Néhány regény formájában a felületes, csapongó érdeklődés velem maradt az évek folyamán, a Zeusz emlékiratai is így került az olvasmányaim közé.
Már megint szentségtörő, trehány olvasó leszek, mert nem szerettem a könyvet. Könnyen lehet, hogy az értékítéletembe belejátszik, hogy csak ki ki akartam tölteni két-három üres napot, amíg a kezembe kaparintom Card Bűvöletét, nem túl hosszú, várólistacsökkentő, ráadásul férfi író, belekukkantva nem tűnt imkompatibilisnek az aktuális világérzeményemmel, de annyira türelmetlen nem voltam, hogy ilyen felejthető élményt formáljak a regényből.
Untam Zeuszt. Ha egy történet egyes szám első személyben íródott, és az eseményeket kizárólag a főszereplő szemén keresztül látjuk, és unjuk a fecsegését, azt szívásnak nevezzük. Ez a szőke, pocakos pogány istenség kihozta belőlem a vérfeministát - elég sokszor előkerül az, hogy valamiért a nő a hibás, véletlenül sem ő -, a testvérszerelem szépségeinek ecsetelésétől forgott a gyomrom, a kényelmes, betokosodott világképéből legszívesebben kirugdostam volna. Vannak olyan emberek (istenek), akik, néha erősen elferdítve a dolgokat, kialakítanak egy szemléletet, és mindent képesek belepasszírozni, mert olyan nincs, hogy valami nem úgy van, ahogy elképzelik - pedig a világ és az emberek túl változékonyak, képlékenyek ahhoz, hogy egyetlen elméletbe beférjenek és ne legyenek kivételek. Általában kivételből van a legtöbb.
A beígért humor számomra csak néhol csillant fel (lásd a fenti idézetet), ellenben a Coelhói, öregemberes bölcsességek csak úgy záporoztak:
"... akit mindenki a legerősebbnek ismer el, még annál se lehet biztosra venni, hogy nem követ el valami gyávaságot. Mert hazudni annyi, mint félni; a hazugság a gyengeség bevallása, és a hazugság következményei jóformán mindig súlyosabbak, mint az őszinteségé."Természetesen erre is van magyarázat, hiszen a közhelyek se léteztek mindig, és valamikor újnak számítottnak, elbeszélőnk pedig egy hosszú álomból felébredt antik isten - de aki az istenek és emberek világát kormányozta, elvártam volna némi eredetiséget, vagy legalább egy élvezetesebb stílust.
A hab a tortán az volt, amikor az apjával, Kronosszal való mindent eldöntő, isteni háborúzás közben megjegyezte: "Úgy vélem, szép lehettem." Ezen nevettem, mert kínomban mást nem tehettem. A ráaggatott dicsérő jelzők mintha egy másik Zeuszra vonatkoztak volna.
Nagyon nem tetszik az idei év közepes olvasmányélményeinek - Fahrenheit 451, A nagy Gatsby és most a Zeusz emlékiratai - aránya, úgyhogy egy ideig hanyagolni fogom a klasszikus(abb) művek olvasását. Az elátkozott királyok továbbra is érdekel Druontól, de idén aligha kerül sorra, részben a fenti okok, részben a kilométeres várólista miatt.
[Ezt a könyvet a Lobo által vezetett 2014-es várólistacsökkentésre olvastam el.]
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Fordította: Philipp Berta
Ár: 2900 Ft
