"Küldök holmi aprólékos silány magyar verseket."

"Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás."
(Bírom a szerelemittasult Jókait. Képzeljük el a lángpallosú, félelmetes arkangyalt... itt a világvége... és az angyal elkezd vészes sebességgel mindenkit összepuszilgatni.)

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Értékelés: 5 selyemszalag az 5-ből

Nyáry Krisztián kötete kapott hideget-meleget a megjelenése után, a maró gúnytól a csodás lelkendezésig terjed a reakciók palettája. Bevallom, nem akarok az olyan véleményekkel foglalkozni, amelyeket a szerző a második kötet előszavában említ: "nincs tudományos relevanciája", "veszélyes", a tudományos nyelvhasználat hiánya és hasonló, számomra érthetetlen megjegyzésekkel. Ez nem egy irodalomtörténeti szakmunka, hanem egy szerelmi képeskönyv, nincs benne fennkölt irodalmi eszmefuttatás - ami évekkel ezelőtt nem kis válságot okozott az irodalommal való kapcsolatomban -, szeretem annak tekinteni, ami: laza kikapcsolódásnak némi rácsodálkozással, eredményeként egy oldalnyi jegyzettel, amelyben versek, könyvek szerepelnek. Nem biztos, hogy mindet el fogom olvasni, de legalább feléjük nézek.

Vegyük például ezt a Berzsenyit. Világéletemben ki nem állhattam, a versei többségét unalmasnak találtam és emberként se volt szimpatikus. Látom magam előtt: jól megtermett, bikanyakú paraszt gazda, egy díszes tollú kakas (nem páva, nincs meg benne a hozzá szükséges túlfinomultság), aki peckesen sétálgat a szemétdombján, és minden nőt az udvartartásába való tyúknak néz. De a Lollihoz c. verse icipicit enyhített a szigorú ítéletemen - ami nem azt jelenti, hogy emberként nem vetem meg továbbra is, de azt elismerem, hogy van néhány verse, ami egész jó:

Lolli! deli kellemiddel

A rózsára homályt vetsz,

S szívégető szemeiddel

Belém ezer tőrt nevetsz.

Szebb vagy te, mint a szép Hébe

A Dörgő lángölében,

Szebb, mint a szép Erycene

A kellem bájövében.

Képed szelíd vonásiban

Szerelmek nyíladoznak.

Tested minden mozgásiban

Tündérek múlatoznak.

Szép, mikor édes éneked

Szirénhangja zengedez,

S angyali érzékeny szíved

Harmoniát ömledez.

Szép, mikor pihegő kebled,

Mint egy galamb, epedez,

S lankadó nefelejcs-szemed

Harmatgyöngyöt görgedez.

Szép vagy te, mikor csintalan,

Mint könnyű Zephyr, játszol,

S titkaidról vigyáztalan

Le-lereppen a fátyol.

Szép, mikor a gerjedelem

Andalodásba merít,

Szép, mikor a szűz szemérem

Bíborlángszínbe borít.

De Lolli! a test szépségét,

Hidd el, csak úgy imádom,

Ha a szép lélek épségét

Tiszta kebelbe látom.

Ha angyali leplegidben

Angyali szív verdegél,

Nemes tűz ég ereidben,

S lelked a porból kikél.

Igazából ugyanúgy alakult a kötethez való viszonyom, mint az elsőhöz: jólesett vele bekucorodni a kanapé sarkába és elmerülni néhány regényes történetben. Voltak köztük meghatóak, például Batsányi János és Baumberg Gabriela szerelme, vagy Márai Sándor és Matzner Lola kapcsolata - utóbbiról nem feltételeztem volna ilyen odaadó szerelmet a sokak által rebesgetett nőgyűlölete miatt. Polcz Alaine életén, férfiasan bevallom, elpityeredtem, annyit szenvedett ez a nő, mégsem veszítette el a jóhiszeműségét, a kedvességét, az életbe vetett hitét.
Molnár Ferenc és Vészi Margit kettősét nagyon nem értettem, de a sértett önérzetek összecsapásából megszületett a Liliom, Molnár Ferenc legjobb színműve, számomra nagyon fájdalmas történet volt. Az első kötetben szintén helyett kapott az író, és Az üvegcipő hátteréről kapunk információkat.

A könyvet köszönöm a Corvina kiadónak, nélkülük nem tudtam volna ilyen hamar elolvasni.:)

Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2013
Ár: 4500 Ft
A szerző Facebook-oldala

Így szerettek ők

"Életük végéig mély barátságban maradtak, Balázs újra megnősült, Ágnesnek nem volt többé szoros kapcsolata senkivel. Személyes érzelmeit csak egyszer tárta fel mások előtt. Egy nemzetközi írókonferencián Jeruzsálemben járt, ahol a szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. »Megérinthetem?« - kérdezte kísérőjétől. - »Tudod, Szerb Antal helyett.«
És elsírta magát, miközben megérintette a falat."

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Értékelés: 4.7 akármi az 5-ből


Tudom, hogy sokan fújnak erre a kötetre, mert bulvár - még ha irodalmi is -, és milyen dolog már kiteregetni a költők, írók szerelmi és magán(y)ügyeit. Ezt mások is megtették korábban, az elkövetőket mégsem ostorozzák, és ha nem teszik meg, nem olvashatnánk a vízigótokról Nemes Nagy Ágnes Amerikai naplójában vagy Szabó Magda gyötrelmes, síron túli szerelméről a Liber Mortisban (melynek kiadásából a kényes, magánéletet sértő részleteket kihagyták), és valószínűleg valamennyi irodalomművelő tisztában volt a titkok, a magánéleti ügyek nyilvánosságra kerülésével. De, szerintem azóta nem érdemes ezen zúgolódni, amióta kiadták a Szabad-ötletek jegyzékét, és amelyre jellemzően azok vetették rá magukat, akik egyébként a közelébe nem mentek József Attilának, de látni akarták a leírt trágárságokat. Pfuj, ez az undorító, a bulvár mocskos oldala, nem az, amit Nyáry Krisztián követett el.
Én szeretek ilyesmikről olvasgatni - mondjuk Szerb Antal halálát illetően szívesen maradtam volna boldog tudatlanságban (puskatussal verték agyon, miután nem bírt tovább dolgozni a munkatáborban), és arról is szívfájdító volt olvasni, hogy a halott Radnóti zsebében megtalálták a felesége gyerekkori fényképét. Néhány emberrel ellentétben engem nem haragított meg azzal, hogy megcsalta a feleségét - mert ez, bár nyilvános, tudott dolog, az ő magánügyük, és ezt úgy tisztelem meg, hogy nem mondok felette ítéletet. Mert nem akarok, és valójában nem érdekel.
Egyedül az számított, hogy este, fáradtan, amikor bekucorodtam a kanapé sarkába, ölemben ezzel a képeskönyvvel (nem tudok rá másként gondolni), teljesen elmerültem a kis anekdotákban, klisé, de örültem, nevettem vagy éppen nagyon szomorú lettem a történetektől. És, ami a leginkább számított, az az volt, hogy irodalomszaga volt, amit utoljára a középiskolában éreztem, az egyetemen alig-alig. Nem szeretem a kifacsart nyelvű, intellektuális gőzbe burkolózó tanulmányokat, amik tudománnyá akarják erőszakolni az irodalmat. Itt a kétszer kettő legtöbbször öt, vagy nyolc, tíz, száz, de a legritkább esetben négy, nem lehet szoros keretek közé szorítani - de ez csak az én véleményem, ha egy pedáns bölcsész olvasná ezt a véleményt, biztos a plafonba akadna az orra.
Ugyanezen okból nem szeretek hivatalos recenziókat írni, és már nem is nagyon tudok, de befejezem a nyavalygást és inkább ide bökök néhány érdekességet a kötetből:
- Böhm Aranka telefonbetyárkodással ismerte meg Karinthyt;
- Tersánszky Józsi Jenő öngyilkos szándékkal vetette le magát a hídról, de közben meggondolta magát, fejesugrássá változtatta szándékát és tapstól övezve kiúszott a partra (ezt nehezen tudom elhinni, de mindegy);
- Ugyanez az úriember nagy szoknyavadász volt (ezt már elhiszem:), és egyszer, amikor alsónadrág nélkül ment haza, és ezt a tényt Molnár Sári megállapította, felkiáltott, hogy "Te jó isten, kiraboltak!" Kedves Józsi, ez majdnem olyan rossz, mint amikor a pucér szerető a szekrényben azzal indokolja állapotát, hogy ő molyirtó és lerágták róla a ruhát;
- Az üvegcipő című színműben (amelyet idén olvastam) Molnár Ferenc Siposban saját magát, Fedák Sárit Adél figurájában, Darvas Lilit pedig Irma karakterében örökíti meg;
- Nemes Nagy Ágnes mester-tanítvány kapcsolatban állt Szerb Antallal. Azután is kapcsolatban maradtak, hogy Ágnes megismerkedett Lengyel Balázzsal. Szerb Antal, aki sejtette, hogy NNÁ plátói szerelmet érez iránta, azt mondta tanítványának, hogy ha telefonál neki, nyugodtan szólítsa Marikának (annyira édes ez a fickó);
- Amikor Lengyel Balázs kiszabadult a hadifogságból, Ágnes két napig utazott egy vonat tetején, hogy találkozzanak.

Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2012
Ár: 4500 Ft (nagyon drága és nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor megnyertem Egykönyvmoly játékában)
A szerző Facebook-oldala, ahonnan az egész indult