Eowyn Ivey: A hóleány
A többféle változatban létező mese - amelyben egy idős házaspár hógyermeket épít, és vágyuk élővé varázsolja a havat és jeget - legalább annyira elterjedt és népszerű, mint például a Hófehérke. Érdekes kérdés, hogy bizonyos (nép)mesék, történetek a világ mely tájaira jutnak el és miért, nálunk a hógyermek nem annyira ismert. Én Angela Carter: A kínkamra és más történetekben találkoztam vele először, amely meseátiratokat tartalmaz. A címe szintén A hóleány, két oldal, de beteges és bizarr, hamvas lelkűek csak óvatosan olvassák.
Eowyn Ivey regénye azonban követi a mese hagyományos sémáját; Jack és Mabel idősödő házaspár Alaszkában, ahol a maguk erejéből próbálnak felépíteni egy új életet, távol a múltbéli fájdalmaktól. Azt hiszem, 1920-ban kezdődik a történet [nincs mellettem a könyv és különben is, utálok iskolaszerűen adatokat kijegyzetelgetni], ezen a vad, gyönyörű, de rideg vidéken, ahol a farmerek, az aranyásók és a vadászok ki vannak szolgáltatva a természetnek. Alaszka semmit nem ad ingyen, hangzik el a regényben, és így is van. Képzeljétek el, hogy egy rönkházban éltek, ahol a résekben megtelepszik a nedvesség és a fagy. Központi fűtés nincs, csak egy kályha. A meleg víz nem a csapból jön. A fém vasalót a kályhán melegíted meg, és petróleumlámpánál vaklálsz, hogy zoknikat stoppolj. Kint mínusz negyven fok van, a jószágokat felfalhatja egy medve vagy hiúz (ami reggel az arcodba ugrik, amikor kinyitod a tyúkól ajtaját), és ha nem lősz néhány vadat télire, akkor vagy kihúzod krumplin és répán tavaszig, vagy éhen halsz.
A feleség nehezebben alkalmazkodik a körülményekhez, mint a férje, Jack, akit jóformán az elkeseredettség és a büszkeség hajt előre, ezt leszámítva fáradt, elcsigázott, és, bár magának is restelli bevallani, túl idős ehhez a kemény életmódhoz. Mabel a regény elején kicsit álomvilágban él, az érzékenysége, a fájdalma és a szemérmessége hajszolja erre az embertelen vidékre. Az ő ötlete volt, hogy költözzenek Alaszkába, ahol új életet kezdenek, csak ők, ketten, távol a rokoni jóakarattól és kíváncsiságtól. Ennek ellenére Mabel az, aki lassan bedilizik, egész nap egyedül van, nincs se célja, se társasága, csak este az egész napos munkától és gondoktól elcsigázott férje. Nagyon igaz, hogy a könyvek mondanivalója mindenki számára más. Nekem A hóleány elsősorban nem meseparafrázis, hanem két megfáradt ember története, akik között úgy feszül a csönd, mint egy túlterhelt kötél, amely bármelyik pillanatban elpattanhat. Jack és Mabel között az összhangnak már az árnyéka sincs meg, annyi fájdalom, feszültség, vélt vagy valós sértés gyűlt fel bennük, hogy már csak egy csoda segíthet rajtuk.
 |
| Az alaszkai Ketchikan - képeslap az 1920-as évek elejéről (Forrás) |
Mondjuk, egy gyermek. Egy gyermek, akit ketten építettek hóból, piros sálat kötöttek a nyakába, gyümölcs vérével pirosították az ajkát, és ismét eszükbe jutott, mennyire üres az életük gyerekek nélkül. Másnapra valami lerombolja a hógyermeket és apró lábnyomok vezetnek az erdőbe - de onnan a házig semmi nyom. Hamarosan feltűnik egy apró, szőke kislány, aki teljesen otthon érzi magát a vadonban és egy vörös róka kíséri.
Szeretem az olyan könyveket, amelyek többféle megoldást kínálnak és hagyják, hogy az olvasó maga döntse el, melyik változatban hisz. A hóleány pontosan ilyen regény. Amellett, hogy jól ábrázolja két, tragédiától sújtott ember viszonyát, elég szuggesztív, baljós hangulatot varázsol Faina színre léptetésével. A történet halad előre, fogynak a lapok, és mindannyian tudjuk, a szereplők, én, az írónő, hogy a vég feltartóztathatatlanul közeleg, és a mese, akárcsak Szegurocska története, nem úgy végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mabel és a férje akarata emberi lényt teremtett a fagyos hóból, de elég erős-e a vágyuk, hogy felülírják a végzetet - vagy ahhoz, hogy szembenézzenek a valósággal, mint a végtelen, fagyos horizonttal, miután a mese utolsó lapja is elfogyott?
Eredeti cím: The Snow Child
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Fordította: Bori Erzsébet
Ár: 2990 Ft
