"De még így is van ebben a zenében valami szigorú kérlelhetetlenség és megfontoltság; nincs benne sem szenvedély, sem önfeláldozás; nem esedezik, nem könyörög az életért, a szeretetért - sőt, másoknak is megtiltja -, és mint minden protestáns zene, zengő dallamaival a halálért esdekel, mintha az lenne a megváltó jótétemény."
William Faulkner: Megszületik augusztusban
Faulkner az amerikai Dél Tar Sándorja.
Mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam Tart - valamint Faulknertől ez az első könyvem -, de az érzékletes vélemények és a közös hajdúsági attribútumok miatt el tudom helyezni a könyves galaxisomban.
Ez nem a fehér oszlopos-verandás, uborkás-szendvicses, napernyős-udvarias, kellemetes kis déli regény, hanem az emberi nyomorúság regénye. A kilátástalanság úgy telepszik az emberek életére, mint az országútról felszálló por, felgyűlik a tüdejükben és gyűlöletként lélegzik ki a körülöttük lévőkre. Mindenki a belső, privát poklában vergődik, amit kiterjesztenek másokra is - meg sem fordul a fejükben, meg sem fordulhat, mert hiányzik az ehhez szükséges késztetés belőlük, hogy korrigálják a saját, örökölt hibáikat és ezáltal egy viszonylagos egyensúlyt teremtsenek. Általában azt vesszük természetesnek, amiben felnövünk.
A másik, ezzel összefüggő fájó pont a kommunikáció teljes hiánya. Meg a kezdeményezőkészségé. Meg minden pozitív tulajdonságé, ami képes lenne legalább a kényelmes (=boldog, de ez olyan kommersz) élet illúzióját megteremteni. Ezek a szereplők egy kitaposott vájatban haladnak, mint az igavonó barmok, úgy cipelik a gondjaikat és az életüket a nyakukban, mint azok a jármot. Nem néznek se jobbra, se balra, csak nyögve mennek előre. Néha reflexből felbőgnek, majd ismét a földre szegezik a tekintetüket.
Nem volt jó érzés olvasni. Tulajdonképpen rohadt dühös voltam a szereplőkre, és a kedves szerint az a hév, amivel a szereplőket ostoroztam, pont azt mutatja, hogy ez egy jó könyv - szerintem az a fajta olvasmányélmény lesz, ami a jövőből visszatekintve jóvá kristályosodik - amolyan lélek-kirohasztósan, megrág-és kiköp módon jóvá.
A stílus nagyban felelős ezért az érzésért. Az első, ami eszembe jut, az, hogy "ragacsos"; sűrű, fullasztó, mintha a 40 fokban párolgó beton-és embertömegben próbálnánk levegőt venni. A szöveg itt nem indázik, mert már annyira összefonódott, hogy áthatolhatatlan dzsungelt alkot. Ha regényszinten nem is tudom szeretni, azt, hogy szövegszinten mesterien van megszerkesztve ez a könyv, csodálom.
Sorozat: Mavető Remekírók
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2004
Fordította: Déri György
Ár: 2590 Ft (de antikváriumban pár száz Ft-tól utánad dobálják)
