A kurtizán meséje

"- De hiszen már majdnem kitalálta - mondja vidáman Elinor, aki a bukása előtti életében konok húgocska volt, és a legkisebb ösztönzésre is feltolulnak benne a régi beidegződések. - Gondoljon egy élőlényre. Egy varázslatos lényre.

 - Unikornis - dünnyögi Angelica a szaténba.

 - Badarság - csattan föl Mrs. Chappel. - Még hogy unikornis! Mintha érdemes volna átutazni a világot egy olyan teremtményért, amely őshonos nálunk. Szégyellhetné a tudatlanságát.

 - Én még egyet sem láttam errefelé - mondja Angelica. 

 - Mert a szüzeket kedvelik, azokból pedig egészen Kentig egy darab sem maradt."

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Bizonyos értelemben ez a regény az átverések könyve, ugyanis se hableány, se Mrs. Hancock nincs az elején, csak a nyomorult az elanyátlanodott Mr. Hancock, ő pedig közel sem olyan izgalmas, mint egy mitologikus lény.

A XXI. Század kiadó tavaly év végén folytatta a meseszép, izgalmas tűnő kiadások megjelentetését, és a cím, a borító, a fülszöveg együttese elég volt ahhoz, hogy az olvasói énem könnyedségre vágyó fele el akarja olvasni A hableány és Mrs. Hancockot. Nem csak előttem húzgálta a mézesmadzagot, elég sok kollegina megvette és vidoran találgattunk, hogy atomszar lesz-e, vagy nagyon jó.

Az én esetemben szerencsére az utóbbi valósult meg.

Vissza kell térni az esetlen Mr. Hancockhoz, nélküle nincs történet; a derék kereskedőnek évekkel ezelőtt a felesége belehalt a szülésbe, és azóta egyedül él az unokahúgával, a szolgálóval és egy macskával. Kalmárunk jószívű, békés természetű, aki az átlagos felfogástól eltérően emberszámba veszi a nőket (a 18. század végén járunk). Ha viszont áruról van szó, a bárány rókává változik, ravaszul, ügyesen alkudozik és sikeresen gyarapítja a felmenői által létrehozott vagyont. Nem csoda, hogy kis híján infarktust kap, amikor az egyik hajóskapitányától azt a hírt kapja, hogy az egyik hajóját eladta egy sellőért. Ha Mr. Hancock a 21. században olvasna egy ilyen e-mailt, azt mondanánk, agyfaszt kapott. A teljes csőd (meg a közröhej réme) lebeg a feje felett, a sárkány nővére maró haragjával egyetemben.

(Arról nem is beszélve, hogy könyvelik ezt le.)

Közben a másik szálon megismerkedünk Angelica Neallel, aki igazi tőrőlmetszett kurtizán, mintha Amber (Kathleen Winsor regénye) testvére lenne; egy rakás csipkébe és selyembe bugyolált, gyönyörű portéka, aki bárkinek elcsavarja a fejét, és a holnapnál tovább nem gondolkodik, mert az rettenetesen unalmas.

A nők helyzete fontos téma a regényben; többféle női szereplőt megismerünk, akik előtt alapvetően két út áll, mindkét esetben másoktól függ a megélhetésük - vagy férjhez megy, vagy prostituált lesz, esetleg szolgálólány-házvezetőnő, ami az előző két halmazba is beilleszthető. Mr. Hancock unokahúga rafináltan azt tervezi, hogy idős, betegeskedő férfit választ, aki a gyerekek születése után békén hagyja, csendesen meghal és özvegyként egyedül vezetheti a vállalkozást - talán még ez a legjobb megoldás. 

Akár szajha, akár feleség lesz egy lányból, vagyontárgyként kezelik, még a rajta lévő ruha se az övé, a nevelésükre fordított költségeket valamilyen módon meg kell téríteniük - a vénlányok se járnak jobban, nekik is meg kell szolgálniuk az eltartásukat. Ha viszont az eltartód magára hagy vagy elhalálozik, ne merészelj ám mondjuk varrónőként munkát vállalni, mert az botrányos, inkább dögölj éhen a gyerekeiddel együtt, de csendben ám, hogy másokat ne zavarj.

Imogen Hermes Gowar szépen összehozta a földhözragadt nyárspolgárt, a dekadens luxusprostituáltat és a hableányt; bizonyos fordulatok előre láthatóak, de meglepetések is bőven akadnak. A hangvétele alapvetően könnyed és az egész regényt belengi egy antik báj - amire az első oldal is felhívja a figyelmet: História három részben -, az év végi agymosott zombi állapotban nagyon jólesett olvasni, legszívesebben ki se bújtam volna a könyvből.

Ui.: mindig elfelejtem megjegyezni, pedig nem magától értetődő; szerintem jól sikerült a fordítás, kevés elütéssel, hibával találkoztam, szóval termékként (fúúúj) és szellemi csemegeként is megelégedésemre szolgált a regény.

Eredeti cím: The Mermaid and Mrs. Hancock

Sorozat: Kult Könyvek

Kiadó: XXI. Század

Kiadás éve: 2018

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Ár: 4990 Ft

Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők

- Az anyukám 85 éves, és minden egyes alkalommal, amikor felhív, megkérdezi, hogy "Dolgozol?" - mondja a hatvanas éveiben járó takarítónéni, miközben kicsavarja a rongyot a mosdókagyló felett. - Legszívesebben megkérdezném, hogy "Miért, mi lenne, ha nem?", de nem bánthatom meg.

Tényleg nem?

Nehéz erről a könyvről írni. A címe kígyóként sziszeg, olyan szókapcsolat, aminek már a gondolata is szentségtörésként visszhangzik, olyan, ami elképzelhetetlen - hogyan lenne képes egy szülő megmérgezni a gyerekei életét?

Sajnos elég sokféleképpen. Sokszor szinte észrevehetetlenül, mondhatni.

A kötetben hangsúlyos szerepet kapnak a fizikailag bántalmazott gyerekek, de a verbális agresszorokra jellemző példák is jelen vannak. Sokan hihetik azt, hogy jó szülei voltak, hiszen nem verték, mindig volt mit ennie, sokkal többet tanulhatott, mint amennyinek a szüleinek megadatott - akkor miért lenne szüksége egy ilyen könyv elolvasására, netán terapeuta segítségére?

Döbbenetes, hogy a nyilvánvaló szavakkal verésen kívül milyen tudattalan hiedelmek, családi szokások formálnak minket és alakítják az egész életünket. Normális-e, ha valaki szorong, mielőtt felhívja az anyját, hogy ott akarja hagyni a munkahelyét? Normális-e, ha valaki kénytelen mindig ugyanazokat az értelmetlen kérdéseket végighallgatni, miközben a dühtől görcsösen szorongatja a telefont? Normális-e, ha a szülők állandóan azzal vegzálják a felnőtt gyerekeiket, hogy mikor lesz már unokájuk?

Susan Forward nemcsak a bántalmazás széles palettáját mutatja be különféle példákon keresztül, hanem a gyógyulási folyamat ciklusán is végig vezet, azokon a fontos állomásokon, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki képes legyen felismerni a problémái gyökerét és feldolgozhassa a traumatikus élményeit, beidegződéseit. Teszi mindezt gyakorlati példákkal és mérhetetlen empátiával. Bátorít az önálló döntéshozatalra, de óva int a bosszúvágytól, mert nem az a cél, hogy a páciens megbüntesse a szüleit. Lerombolja a szent szülő mítoszát, a keresztény kultúrkörben általános "tiszteld apádat és anyádat" - pontosabban átalakítja: ne azért tiszteld/szeresd apádat és anyádat, mert hatalmat gyakorolnak feletted, hogy félj tőlük, hanem azért, mert ők is szeretnek és tisztelnek.

Talán Forward legfontosabb tétele, hogy nem kell megbocsátani a szülőnek; nagyon extrém kijelentésnek tűnhet, de szépen rávilágít, mik a megbocsátás hátulütői - például az, hogy az a felelősség, ami a felnőtt gyerek vállát nyomja gyerekkorától kezdve, nem kerül át a jogos helyére, a szülő vállára, a szülő tovább folytatja toxikus tevékenységét, a páciens nem szabadul meg az elfojtott szorongásától.

Nagyon sokrétű ez a könyv, órákig lehet róla beszélni is és elmélkedni az olvasottakon. Meglepődtem, hogy azoknak is segíthet rávilágítani a problémáikra, enyhíteni a reflexszerűen fellépő bűntudatukon, akik úgy gondolják, nagyrészt vagy teljesen túlléptek a gyerekkorban kapott sérüléseken.

Eredeti cím: Toxic parents

Sorozat: Lélek-kontroll

Kiadó: Háttér

Kiadás éve: 2000

Fordította: Kövi György

Ár: 3490 Ft (könyvesboltokban)

Viszed magaddal

"Ocsmányságokat üvöltve betörték az üveget, de már hallatszott a közeledő rendőrautó szirénája. Lila ismét vágyakozó örömmel figyelte az erőszakot. Igen, gondolta, meg kell félemlíteni azt, aki téged akar megfélemlíteni, nincs más út, ütésre ütés, amit elveszel tőlem, azt visszaveszem, visszakapod, amit velem teszel."

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Nem tudom, Ferrante hogy csinálja ezt; mélységesen undorodom a szereplőktől, megvetem, ostobának tartom őket és éktelenül dühös vagyok, ugyanakkor képtelen vagyok elszakadni a soros kötettől, ahogy a lányok a nápolyi telep mikrokozmoszától.

Nem bírom felfogni, hogy ezek a nők - mert Elena és Lila időközben felnőttek, 25-30 évesek - mi a fészkes fenéért ragaszkodnak... pontosabban nem ragaszkodnak, hanem képtelenek tovább lépni a telepi világtól és az ott élőktől, ha más nem, a telefon, mint valami köldökzsinór továbbra is hozzáköti őket annak erőszakos, gyűlölettől átitatott levegőjéhez. És persze a telep sem ereszti szülötteit. A lakók olyanok, mint egy kiterjedt nagycsalád, aminek különböző ágai időnként igyekeznek elpusztítani a másikat, hogy aztán szövetkezzenek egy másik ellen. Akinek sikerül megszökni, az is ott hagy magából valamit és értesül a szülőkön, rokonokon keresztül, hogy a többiek mit pletykálnak róla és ennek fényében hogyan változik a család megítélése - és jaj annak, akit a pletykák megtalálnak. Ez az éra semmit nem ad, de mindent elvesz.

A harmadik kötetben már tágabb perspektívából látjuk a képet, új szereplők lépnek a lányok életébe, ennek ellenére a "törzsgárda" nem változik, az első kötetben megismert telepi gyerekek is felnőttek a lányokkal együtt és a kapcsolatok szorosabbra fonódtak; a hatalmaskodók próbálnak néhány embert behálózni és a szolgálatukba állítani, ki tudja, milyen célból; úgynevezett szerelmek születnek, ami ádáz féltékenységet és köpködést vált ki másokból. Az ellenségek barátok lesznek, a barátok ellenségek, bár ez csak ideig-óráig tart, és a telepet sem kerülik el a hatvanas évek forrongásai és tüntetései.

Mindig megcsömörlök ettől a hihetetlen gyűlöletáradattól, ami a szereplőket jellemzi, mintha senki nem érezne tiszta szeretetet valaki más iránt, mindent beárnyékol a maró rosszindulat. Egy apa lekurvázza az unokája anyját - újabb felhőtlen kapcsolatot alapozva meg -, de minden vélt bűn megbocsátást nyer a Pénz által. A telepen akkor van értéke egy lánynak, ha minél több pénzt tol a család alá - ha nem az ő boldogulások minden gondolata, egy rühes kutyánál is rosszabbul bánnak vele -, mindegy, hogy kitartottként vagy tizenkét óra munka eredményeként teremti azt elő.

Nagyon sokat lehetne még beszélni a könyvről és magáról a sorozatról, de minimális spoiler nélkül nehéz. Pl. nagyon érdekes, ahogy Elena próbálja önálló személyiségként meghatározni magát, kicsoda ő  Lila, a család, a vele szemben támasztott követelmények nélkül.

Borzasztó és rettentő addiktív ez a sorozat, nehéz kivonni magunkat a hatása alól.

Eredeti cím: Storia di chi fugge e di chi resta

Sorozat: Nápolyi regények 3.

Kiadó: Park

Kiadás éve: 2018

Fordította: Matolcsi Balázs

Ár: 3990 Ft