Az év végi zárás (2016)

Forrás

Abban talán egyetérthetünk, hogy 2016 nagyon furcsa év volt - és sajnos sokan vagyunk, akiknek nem csupán furcsa, hanem rossz; az irdatlan pofonok, a megnyílik-alattam-a-föld érzése. 2016 a halál éve volt, a levegőben a baljós előjelek és a világégés hangulatával. Valami jön, valamit várunk, amire még emlékszünk és ami elől nem fogunk tudni elbújni.
Ne legyen így, ne folytatódjon a sor. 2017 legyen az ajándék éve, a megnyugvás, a béke és a rózsaszín unikornisok szigete.

Térjünk át inkább a könyvekre, azokkal viszonylag kevés katasztrófa történik.

Ha minden igaz, 2016-ban 87 könyvet olvastam el - hárommal többet, mint tavaly -; volt köztük sok vékony és sok Kázmér és Huba, de ki nem szarja le, van ISBN száma, és azért olvastam őket, mert rájuk volt szükségem, nem a számok felpörgetése miatt. Tény, hogy nem viseltetek nagy bizalommal a 800-1000 oldalas gólemek iránt, de, ahogy az Ílion megmutatta, nem feltétlenül akarnak ők nekem rosszat - remélem, Az Aranypinty - Vadhattyúk - A fényességek sorból legalább egy sorra kerül jövőre. Még egymás mellé se merem rakni őket, olyan félelmetesek.:)
Bécsy Ágnes Virginia Woolf-tanulmánykötetével kezdtem az évet, és John Williams Augustusával zárom, ami jövőre is a társam marad, de nem bánom, mert nagyon jól kijövünk egymással. Megkockáztatom, jobban tetszik, mint a Stoner.
Írás közben folyamatosan puskázok a tavalyi zárásról, mert az aktuális év végén sose tudom, mit írtam tavaly december 31-én. Úgy látom, idén jobban elegyedtek a régi és az új könyvek, ősrégi várólistás matuzsálemeket is kipucoltam, és az idei beszerzéseknek is több mint a felét már elolvastam. Volt két, eredetileg 2010-ben megkóstolt könyv (Aludj kislány, Vigaszág - ráadásul egymás után), amiket idén sikerült elolvasni, és valószínűleg jobban tetszettek, mint anno. Ez a siker nekem roppantul tetszik, ti már biztosan unjátok.

Meglepően sok jó könyvet olvastam, egy 22 elemből álló listát hoztam össze bejglizabálás (almás és mogyorós-vörösáfonyás) közben és igen nehezemre esne tovább szűkíteni vagy rangsorolni az elemeket, úgyhogy megkapjátok őket az olvasás sorrendjében.

   

   

   

   

   

 

1. John Banville: A tenger
2. Michael Cunningham: Az órák 
3. Peter Buwalda: Bonita Avenue
4. Dan Simmons: Ílion (Ílion-duológia 1.)
5. Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége
6. Joyce Maynard: Otthon a világban
7. David Gemmell: Trója-sorozat cuzámenn
8. Helen McDonald: H mint héja
9. Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak
10. Elizabeth Strout: Amy és Isabelle
11. Caroline Knapp: Pia
12. Cheryl Strayed: Vadon
13. Shirley Jackson: Sóbálvány
14. Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái
15. David Guterson: Hó hull a cédrusra
16. Isabel Allende: Maya naplója
17. Truman Capote: Más hangok, más szobák
18. Lauren Beukes: Zoo City
19. Téa Obreht: A Tigris asszonya
20. Zadie Smith: A szépségről
21. Michael Cunningham: Otthon a világ végén
22. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Úgy tűnik, 2016 az érzékeny női olvasmányok és az aprólékos-boncolgatós könyvek, na meg a műfajmixek éve volt. Annak ellenére, hogy 10/12 a nemek aránya a nők javára, tehát viszonylag kiegyenlített, a középső, Maynarddal kezdődő és egészen a Sóbálványig húzódó sorminta elég látványosan nőiessé teszi az összképet. Habár az a pár ember, aki olvas [fogalmam sincs, hányan olvasnak vagy mennyire számítok népszerűnek, vagy mi határozza ezt meg], minimum sejti, de leginkább tudja, hogy a "nőies" nálam nem egyenlő a szimpla romantikus regényekkel, ezért eszem ágában sincs eme jelző miatt mentegetőzni. Mindenki olvas arról, ami foglalkoztatja; az anya elvesztése, az útkeresés, függőség, rossz családi és szociális kapcsolatok, hétköznapi, gúzsba kötő félelmek, apró, mégis fontos benyomások - nem éppen rózsaszín témák, valljuk be, de mostanában ezek a fő motívumok nálam. Talán összefüggnek a bennem végbemenő változásokkal.
Közülük egyelőre csak Az órákat jelöltem kedvencnek, de nálam ez egy hosszabb folyamat, néhányan még érnek erre a címre.

Aztán voltak olyanok is, amelyek nélkül tudtam volna élni:

   

   

1. Elif Shafak: Az isztambuli fattyú
2. Svenja Leiber: Sipino
3. Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
4. Christa Wolf: Kasszandra
5. Mary Doria Russell: Verebecske
6. Naomi Novik: Rengeteg
7. Andrea Molesini: Nem minden mocsok bécsi
8. Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Rájuk nem szeretnék sok szót vesztegetni; nem feleltek meg az elképzeléseimnek, tele voltak logikátlanságokkal, szimplán unalmasak voltak, ilyen érzések kavarognak bennem irántuk. Naomi Novik különösen lebőgött előttem a Rengeteggel, de aligha fáj neki, mert sokan szeretik és több díjat is nyert. Egy önálló személyiséggel bíró, gonosz, sötétlő erdőt, úgy, ahogy én elképzelem, valószínűleg csak Catherynne Valente tudna megírni.

Ezeket még bőven el lehetett olvasni, nem okoztak mérhetetlen szellemi fájdalmat - azokat félbehagytam:

  

1. Louisa May Alcott: Kisasszonyok
2. Mihail Siskin: Levélregény
3. Anthony Burgess: Gyilkosság Deptfordban

Gondolom, ismeritek azt az érzést, amikor magától az olvasás aktusától elmegy a kedvetek, annyira rosszul esik a soron lévő könyv. Ezek ilyenek voltak, az első kettő ráadásul még a VCs-be is bekerült, brr. Talán a Levélregény volt a legrosszabb, a női narrátor elviselhetetlen; a Kisasszonyok a maga szirupos, bájos módján tetszhet a tizenkét éves lányoknak, a Gyilkosság Deptfordban meg szimplán unalmas, pedig annyira érdekes a témája.

Voltak újraolvasások is, nem is kevés - tavaly határoztam el, hogy szeretnék minél több könyvet újraolvasni (ill. ez állandó cél), talán sikerült is lépéseket tennem ez ügyben:

   

 

1. Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt
2. Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
3. Gerald Durrell: Istenek kertje
4. Stephen King: Tortúra
5. Dennis Lehane: Megszentelt életek
6. Charlotte Brontë: Jane Eyre

Igen, Dennis Lehane nagy szerelem, még a nőiesség ellensúlyozásának sem utolsó.:) Durrell Korfu-trilógiája érzésem szerint még párszor előkerül életemben, attól függetlenül, hogy a mesternek sok egyéb könyvét még egyáltalán nem olvastam el. Akárcsak Stephen Kingét, de ő inkább régi nosztalgikus kedvenc, a Tortúra pedig visszarepített zsenge könyvmolykoromba, és szinte körömrágva izgultam Paul Sheldonért. A Jane Eyre-t évek óta halogatom - nevetséges, hogy az első olvasás is soká esett meg, de hogy a második is... nem tudom, miért tartok ettől a könyvtől.

Jöjjön pár listázós adat, mert év könyve díjat nem tudok osztogatni, de néhány másikat igen.

Forrás

Az év szerzője: Michael Cunningham, egyértelműen. Sokrétű, érzékeny, aprólékos, finoman rezdülős, fájdalmas-szép, a lába elé tudnám vetni magam, hogy meséljen, mindegy, hogy mit, csak mondja.

Az év meglepetése, és egyben az év sorozata: David Gemmell Trójája. Emberemlékezet óta nem sikerült írónak elérnie, hogy egyben lezavarjak négy kötetet, most meg, ha akartam volna, se tudtam volna másként tenni. Gemmell éles ellentéte Cunninghamnek és az általam olyannyira kedvelt részletező, finom prózának; nyers, egyszerű a stílusa, a karakterek ábrázolását se viszi túlzásba, mégis élnek és ordítva szitkozódsz, ha egy kedveltedet sérelem éri. Érződik a szerző háttértudása, de a szöveg nincs agyon nyomva száraz részletekkel. Ez egy színes, négydimenziós, őrült, vérgőzös, tesztoszteron-túltengéses, vadul vágtázó és szexi sorozat, a cinikus, sznob énem egy doromboló cica lesz tőle. És nagyon eredeti, még egy ilyen Hektórt vagy Kasszandrát nem lehet megírni. Megmagyarázhatatlanul zseniális és magával ragadó.

Legrosszabb könyv: Mihail Siskintől a Levélregény. Nyálas, undi részletek. Olvadó bonbonnal a szájban elaludni és azt nézni, hogy kicsorog a leve, az nem szexi. És nem is lehet, de akkor is pfúj.

Legnagyobb csalódás: Naomi Novik Rengetegje, lásd fentebb.

Legjobban várt könyv: Carlos Ruiz Zafón: Marina - ha nem is volt annyira jó, hogy felkerüljön a legjobb-listára, jólesett elolvasni és a kiadó a végsőkig fokozta a feszültséget a háromszor eltolt megjelenéssel meg egyéb stiklivel.

Falhoz vág és örülsz neki: Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima, ugye, nem kell magyarázni? És Szabó Magdától a Régimódi történet.

Férfi-női szerző arány: nőies érzékenység ide vagy oda, 49/38 az arány a férfiak javára. Az évek során az erre való odafigyelés maradt meg egyedül a kis szempontjaim közül, mert az emancicipáció (sic!) híve vagyok.

A magyar szerzők dúsításával továbbra is hadilábon állok, még a nyomorult tíz százalékot se sikerült meghaladnom, nekem ez a nemezisem. Igazából könyvtárra van szükségem hozzájuk, hátha jövőre jobban alakul a sorsuk.

Befejeztem a Várólistacsökkentést, ami nekem általában - eddig mindig, egy évben nem játszottam - sikerülni szokott. Az átlagnál mintha több rossz könyvet sikerült volna kifogni a játék keretén belül, de nagyon jók is voltak, akik bekerültek az idei Topvalahányba (ami most 22); A tenger; Zoo City; A szépségről; A Tigris asszonya; A más hangok, más szobák; a Jiddis rendőrök szövetsége és a Hó hull a cédrusra. Hét nem is olyan kevés.:)

Akit ennél is jobban érdekel, miket olvastam és mi volt róluk a véleményem, turkáljon az éves bontásban, a linklistákban, a keresőkben, de szerintem ennyire nem vagyok érdekes, úgyhogy nézzük inkább a

beszerzéseket:

Minél több macskát bele!
Forrás

Idén jócskán megugrottam a két éve tartott 35-ös darabszámom, ugyanis kereken 50 könyvet szereztem be - és még nem tudtam volna mit venni! Szívós vasakaratomnak hála gátat vetettem a kompenzálás elé, itt tudjátok megnézni, miket vettem meg kaptam, eszem ágában sincs bemásolgatni őket. Egyébként nagyon okosan olyan könyveket is beszereztem, ill. kaptam, amelyeket már korábban olvastam, így a várólistám nem került megint a katasztrófa szélére. Egyébként a kedves is ennyivel zárta az évet, annyira romcsik vagyunk. Ezekből 30-at olvastam el, ill. a Gyilkosság Deptfordban félbehagyódott, az Augustus pedig olvasás alatt van. Idén jobban megragadtak az akciók, az újságosok állványai is többször merényletet vittek véghez ellenem, nagyon sok ajándékot is kaptam.
Nem mondom, hogy nincs köztük olyan, ami ne ért volna rá, de a legtöbb esetben örültem a beszerzésnek, és, ha még nem kerültek sorra, még érzem a hozzájuk való kedvet - és addig nincs baj a vásárlással.

A többiek évzárásai:
Nima
Heloise
Nita
entropic
Dóri
Ilweran
shizoo
Nikkincs
Katacita

Pipázó lista jövőre

Itt jelentkezhetsz

(Snasszul hangzott volna, hogy "2017-ben is csökkentem a várólistám", ezért igen, muszáj volt egy idétlen címet kitalálni.)
Igaz, hogy a többség már az évzárón poston is túl van, én meg még sehol se vagyok, de vallom, hogy jó munkához idő kell - fennköltség nélkül jelentem ki, hogy talán van ebben valami, mert eddig akárhányszor jelentkeztem, mindig teljesítettem a kihívást - kb. egy hónapja van egy félkész listám, amiből most elborzadva húztam ki néhány tételt, toldottam be idei ellébecolt könyveket, és belevágok egy igazán merész kísérletbe.

Ahogy a korábbi évek során, most is igyekeztem a régóta polcon dekkoló könyvek közül válogatni, amelyek között nem egy vaskos derekú példány található, de hát egyszer el kellene őket olvasni, vagy legalább kísérletet tenni rá. Az általános módszeremmel ellentétben idei könyvek közül is válogattam, hogy aztán meglepődve fedezzem fel, hogy egy se maradt benne a végleges listában, sebaj, jövőre is lesz miből válogatni.
Azt a ziccert, hogy a listába betegyem az Én, Én, Én, a No és én, valamint az Én és te c. könyveket, nem bírtam kihagyni.

   

   

   

1. Rose Tremain: Színarany
2. Sabina Berman: Én, Én, Én
3. John Irving: Árvák hercege
4. Kate Chopin: Ébredés
5. Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
6. Charles Frazier: Hideghegy
7. Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső
8. Saul Bellow: Sammler bolygója
9. Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány 
10. Niccolóóóó Ammaniti: Én és te
11. Delphine de Vigan: No és Én
12. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes visszatér

És most jön a csavar! Idén az alternatív listába csak hat könyvet raktam (kettő maradt vissza), mert plusz 12-t sose sikerült elolvasni. Jövőre viszont kitaláltam azt, hogy a kedves könyveiből válogatok össze egy tucatot, rengeteg könyve van, ami érdekel, csak sajnálom rájuk az időt, amikor a saját polcaim is roskadoznak az olvasatlan kötetektől. Azzal nem is számolok, hogy mind sorra kerül, de nem is emiatt találtam ki.

   

   

   

1. Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
2. Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
3. Mariam Petroszjan: Abban a Házban
4. Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
5. Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Telumée-t
6. Tar Sándor: A mi utcánk
7. Paul Auster: Láthatatlan
8. Fritz Leiber: Éjasszonyok
9. Marina és Szergej Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma
10. China Miéville: Konzulváros
11. Susan Forward: Mérgező szülők
12. David Mitchell: Felhőatlasz

Úgy vagyok én ezzel az egész VCs-vel, hogy tizenkettőt csak sikerül összehozni, na.

A többiek nem tudom, hogy állnak, mik a terveik, listáik, fejből csak a Nimáéra emlékszem, meg arra, hogy Dóri nem játszik, mert nincs hozzá elég, félévesnél régebbi könyve. Mondanom se kell, hogy nagyon sajnálom őt.:) Időközben Heloise listája is megérkezett.