Szeretjük a túrót. Szinte mindig van itthon. Én magában is eszegetem, a férjem inkább körözöttnek vagy süteményben. Ez utóbbiból is van sok a blogon, majd összegyűjtöm őket. Túrós muffin is van már, de ez kicsit más.
Nincs szerencsém a muffinpapírokkal. A múltkor kiderült, hogy nem is muffinhoz, hanem nagyobb bonbonhoz valók. Erre meg azt mondták egy fb csoportban, hogy mini panettónéhoz való. Ez az az olasz sütemény, ami jó magas lesz. Nem tudom. Szépen megsültek benne a sütikék, és finomak is lettek. Az előzőn volt egy kis öntet, ezt csak így, magában ettük.
Hozzávalók:
25 dkg túró
10 dkg zabpehelyliszt
3 tojás
3 teáskanál 1:4 édesítő
1 evőkanál tejföl
fél csomag sütőpor
1 csomag reszelt citromhéj
Bibliás elmélkedés:
3 tojás
3 teáskanál 1:4 édesítő
1 evőkanál tejföl
fél csomag sütőpor
1 csomag reszelt citromhéj
Elkészítés:
Tulajdonképpen csak össze kell keverni az egészet, szárazat a szárazzal, majd a többit is, és egyneművé dolgozni. Muffinpapírokba szétosztani, és 200 fokra előmelegített sütőben kisütni. Tűpróba!
Bibliás elmélkedés:
Most jöttünk meg az adventi gyertyagyújtásról. A város főterén van egy karácsonyi kiállítás, és minden vasárnap meggyújt egy gyertyát a polgármester, mond egy kis beszédet, a helyi egyházak műsort adnak, van forralt bor, zsíros kenyér, és zene a jó hangulathoz. A kiállítás valójában nagyon szép. Egy helyi virágkötő, inkább művész készíti. Adventi koszorúkat, különböző díszeket állít ki, még egy régi traktort is feldíszített. Hiányoltam azonban a lényeget, amiről a karácsony szól: Jézus Krisztust, hiszen az Ő születését ünnepeljük, illetve adventben a második eljövetelét várjuk, de legalább a szentestét. A stílus is tiszta vintage Amerika. Még régebben a betlehemes ott állt a tér közepén, de már tavaly is száműzték a katolikus templom elé befelé fordítva, így az utcáról az autósok már nem látják. Pedig a polgármester éppen azt a folyamatot vázolta, ahogy a kommunizmus idején fokozatosan kiszorították az ünnepből a vallásos elemeket. Sztálin tiszteletére egy hetes ünneplést tartottak karácsony előtt (december 21-én született), majd megpróbálták a kereskedelmi szempontokat előtérbe helyezni: ezüst vasárnap, aranyvasárnap hívta fel a figyelmet az ajándékvásárlás fontosságára. Jézus Krisztus ünneplése helyett fenyőünnep lett. Mára visszatért az adventi időszak a legtöbb magyar településen, ahol lelkészek, papok szólhatnak az egybegyűltekhez. Most is így volt, tehát lehet, hogy feleslegesen dohogok. A baptista testvérek kórusa gyönyörűen énekelt, lelkészük hívta fel a figyelmünket az ünnep valódi jelentőségére.
Jézust várjuk, aki békességet és boldogságot tud hozni azoknak, akik kérik őt, és behívják az életükbe. Kívánom a kedves olvasóknak, hogy ez az öröm töltse el a szívüket ne csak adventben, hanem mindig is.