Kínai mogyorós csirke

 Már régóta készülök arra, hogy Gér-Bódiss Tímeáék kedvenc ételét újra közzé tegyem a vele készült beszélgetéstől függetlenül is. Én is megfőztem, és nagyon ízlett mindenkinek. A nevére kattintva olvasható a riport. 

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg csirkemellfilé
1 kiskanál só
1 kiskanál vöröshagymapor
2 evőkanál fehérbor
2,5 evőkanál étkezési keményítő
1 tojásfehérje
10 dkg sózatlan földimogyoró
1 db piros kaliforniai paprika
1 csomó (5 db) újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott, friss gyömbér (kb. 10 g)
6-7 evőkanál olaj
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál balzsamecet
3-4 evőkanál szójaszósz
3 dl víz
bors

Elkészítés:

1. A csirkemellfilét 1,5 centis kockákra vágom, egy keverőtálba teszem, megszórom a kiskanál sóval, a vöröshagymaporral, ráöntöm a 2 evőkanál fehérbort, teszek hozzá 1,5 evőkanálnyi étkezési keményítőt és 1 tojásfehérjét, ezt jól összekeverem és 20-25 percre félreteszem.

2. Az újhagymát és a kicsumázott kaliforniai paprikát is 1-1,5 centis darabokra vágom (a hagyma zöldjéből félreteszek a tálaláshoz), a gyömbért és a fokhagymát felaprítom.

3. Egy wokban 2 evőkanál olajat forrósítok és ebben megpirítom a földimogyorót, majd félreteszem.

4. A wokban ismét 2 evőkanál olajat forrósítok, hozzáadom a húst és addig pirítom, amíg helyenként aranyszínű kérget nem kap. Ezt is félreteszem és a wokot elöblítem.

5. Ismét a wokban 2 evőkanál forró olajban megpirítom a fokhagymát, a gyömbért és némi borsot is őrlök bele. Pár perc utána hozzáadom a kaliforniai paprikát, majd ismét pár perc után az újhagymát is. Ismét pár perc elteltével hozzáadom a félretett húst is.

6. Együtt tovább pirítom őket, majd hozzáadom a 2 evőkanál balzsamecetet és a 2 evőkanál cukrot, némi kevergetés után a 3-4 evőkanál szójaszószt, majd 1 evőkanál vízzel elkevert keményítőt. (Szükség esetén még további vízzel lehet hígítani, ha szeretnénk, hogy több szaftja legyen.)

7. Az elkészült ételt tálaláskor megszórom a pirított mogyoróval és az újhagyma zöldjével. Mi köretként rizst és zöld salátát szoktunk készíteni hozzá.

Az enyém így néz ki. Szerintem ő szebben tálalta.

Befolyásos asszonyok a konyhában. Gér-Bódiss Tímea, a Lydia magazin főszerkesztője és Hókifli receptje

 

Bemutatjuk Gér-Bódiss Tímeát, a Lydia keresztény női magazin új főszerkesztőjét.*
Kérlek, mesélj arról, hogy hogyan vezetett az utad idáig. Hogyan telt a gyerekkorod? Mikor hallottál először Istenről?

A szüleim és a nagyszüleim életén keresztül egészen kicsi korom óta tapasztalom, mit jelent énekkel, zenével és még sok más módon dicsérni és szolgálni Istent, mit jelent örömmel hozzá tartozni. Biztosan tudom, hogy már 

gyerekkoromban behívtam a Megváltót az életembe, 

de a hitem igazán méllyé és személyessé fiatal felnőtt koromban vált. Akkor nagyon kerestem az élet értelmét és a saját helyemet a világban, és akkor értettem meg, mennyire személyesen szól hozzám az evangélium. Ebben pedig nagyon nagy szerepe volt a fasori református gyülekezetnek, ahol olyan barátokat, testvéreket kaptam, akiknek a hite és élete példa számomra. Ha mélyen belegondolok, a személyes hitem útja ki van kövezve hiteles példákkal, akiktől sokat tanultam, ellestem, akiknek a gyakorlati, valóságos hite mélyen hatott rám. Ez az, ami miatt annyira közel áll hozzám a Lydia magazin is, mert annak szintén az a központi üzenete, hogy egymás életén keresztül mennyi ajándékot kapunk Istentől.

Én is nagyon szeretem a lapot. Hiánypótló ebben a mai, zaklatott világban. Szerettél-e olvasni, és szívesen leírtad-e az élményeidet? Vezettél naplót esetleg?

Mindig szerettem olvasni, történeteket, meséket kitalálni, írni, amiket gyermekkoromban még illusztráltam is; később pedig éveken keresztül verseket is írtam. Balkezes vagyok, így a kézírás mindig is kicsit nehezemre esett, ennek ellenére éveken át vezettem naplót, leveleztem barátnőimmel, útinaplókat is készítettem.

A családomban apai ágon sok lelkész felmenőm volt, van köztük, aki szintén írt verseket is, anyukám felmenői között pedig sok volt a pedagógus, sőt magyartanár, akik szenvedélyesen szerették az anyanyelvünket, és sokakat oktattak, akik aztán valamilyen formában magyar szövegekkel foglalkoztak. Anyukám maga is magyartanár volt (egy évig még engem is tanított egyébként), az egyik nagypapám nevét pedig a mai napig őrzi a pápai helyesírási verseny, annyira elismert pedagógus volt.

Talán ilyen előzményekkel nem meglepő, hogy én is 

nagyon szeretem a magyar nyelvet, 

büszke vagyok rá, hogy ezzel dolgozhatok. Szerkesztőként, de fordítóként is az a célom, hogy egy-egy megjelenő kiadványunk (legyen az egy gyermekkönyv, egy regény, egy-egy jó magazincikk, vagy egy elgondolkodtató lelki könyv) leírt szavaival egyenes utat teremthessen az üzenet és az olvasó szíve között.

Milyen iskolákba jártál?

A Fóti Ökumenikus Általános Iskola elvégzése utána a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen történelem-művelődéstörténet szakon, az ELTE-n angol-média és kommunikáció szakon, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen pedig angol szakfordító szakon végeztem.

Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Ő mivel foglalkozik?

A férjemmel, Andrással, a Károli egyetemen ismerkedtünk meg, ahol történelem szakon évfolyamtársak voltunk. Hamar kiderült, mennyire hasonló dolgok érdekelnek minket: a versek, a jó könyvek, a történelem, a művészet és a szolgálat, és ez a mai napig így van. András református teológus, valamint a református egyház zsinati hivatalában dolgozik, ahol az országos egyházi ügyek egyik felelőse.

Hány gyereket neveltek? Mit tartasz a legfontosabbnak a nevelésükben?

Három gyermekünk van, ketten már iskolásak, a legkisebb idén fejezi majd be az óvodát. Nagy kihívásnak érzem, hogy ebben az információkkal és élményekkel túlzsúfolt világban, amiben annyi minden harcol a figyelmünkért, észrevegyük a szépet, 

gyönyörködjünk a hétköznapokban is a sok jóban, amiket ajándékként kapunk Istentől. 

Fontos, hogy ne szaladjunk el egymás mellett, hanem álljunk meg egy szóra, tudjuk figyelmesen meghallgatni egymást, dicsérő szavakat megfogalmazni, és segíteni annak, akinek tudunk. Igyekszünk ezeket szem előtt tartva nevelni a gyerekeinket, de ha őszinte akarok lenni, mi is velük együtt tanulunk így élni nap mint nap.

Van-e példaképed?

Nem feltétlenül tudok kiemelni egy-egy nagyobb példaképet, ahogy említettem, számtalan jó példát látok magam körül. Kicsit tudatosság és nyitottság is kell ahhoz, hogy az ember felismerje, kitől mit tanulhat, mert ha ez a nyitottság megvan, megdöbbenhetünk, hogy ki mindenki lehet bátorító, inspiráló, jó példa számunkra.

Te fordítottad Priscilla Shirer Ragyogó című könyvét. Milyen gondolatokat tartasz követendőnek benne?

A Ragyogó nagyon kedves könyv számomra, Priscilla gondolataiból én is sokat merítettem annak kapcsán, hogy bár a kultúránk megpróbál a maga képére formálni, igyekszik meghatározni, bekategorizálni minket, a Teremtő mindannyiunkat csodálatos, egyedi tulajdonságokat kiválogatva formált meg. Egyetlen apró adottságunk sem a véletlen műve, és akárcsak a templomok színes rózsaablakain átsütő csillogás, mi is mind más-más módon, de 

sugározzuk Isten fényét.

 „Aki őrá tekint, az ragyogó.” (Zsoltárok 34,6) Innen a könyv címe, amit szívesen ajánlok főleg fiatal lányoknak, mert a szerző humoros, laza stílusú írásában vicces és elgondolkoztató élethelyzeteket bemutatva, egyesével lebontja benne a magunkkal kapcsolatos népszerű tévhiteket.

Shirer másik könyve adta a címet egy nagyon fontos szolgálatotokhoz. Eltökélt szívű nők-ként hárman, barátnők, beszélgettek lányokkal, asszonyokkal hitről, családról, örömökről, kudarcokról. Hol lehet ezeket a beszélgetéseket meghallgatni?

A 30 perces videókból álló, havonta megjelenő beszélgetéseket a közösségi oldalakon tesszük közzé (a Facebookon, a Youtube-on), valamint idén nyáron elindult a podcast-csatornánk is (a Spotify-on és az Apple Podcaston). A beszélgetésfelvételekkel kapcsolatban az a koncepciónk, hogy ne feltétlenül olyanokat hívjunk meg, akik már túl vannak valamin, és visszanézve egy sikersztorit tudnak előadni, hanem inkább azokat, akik benne vannak akár egy dilemmában, mélységben, vagy nagyon közeli élményként tudnak mesélni egy hosszú várakozásról. Igyekszünk minél többféle, különböző területtel kapcsolatban megszólítani a nőket, akik elmondják, hogy ők ezt hogyan élik meg, mennyire dolgoznak rajta. Ettől 

emberközeli minden felvételünk,

 igazából ezzel tudunk mi mindannyian azonosulni.

Nagyon hálás voltam a Fiús anyaság című részért, ahol a beszélgetőtárs Demeterné Harmathy Zsófia elvállalta, hogy szokott sírni. Anyósom mondogatta, hogy "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". Nem értettem akkor, amikor kicsik voltak a gyerekeim. Most már értem, de remélem, mindenki túljut ezen.

Milyen ízekre emlékszel a gyerekkorodból? Első próbálkozásaid a konyhában hogy sikerültek?

Nagyon hálás vagyok érte, hogy fiatal felnőtt koromban még élt a nagymamám, és nagy szeretettel adta tovább nekem az általa készített gyermekkori kedvenceim, például az almás pite és a gombás-tejszínes csirkemell receptjét. Anyukám nagylánykorom óta bevont a főzéssel kapcsolatos dolgokba, mindig szeretett kísérletezni, új recepteket megtanulni, így ezt én is átvettem tőle.

Milyen szempontokat veszel figyelembe az étrend összeállításánál? Mik a kedvenceitek?

Egyrészt szeretjük a magyar ételeket, de bátran kísérletezünk mindenféle nemzetek ízeivel is. A gyerekeink is ebben cseperednek, nagyon nyitottan kóstolgatnak, sosem voltak válogatósak. Tavaly karácsonykor a férjemmel közösen olasz menüt főztünk a nagycsaládnak, de nem ritka nálunk az indiai egytálétel, a marokkói vöröslencseleves, de a mexikói quesadilla sem.

Másrészt a férjem és a kisfiam tejérzékenyek, így a tehéntejet és az abból készülő termékeket nagyrész kikerüljük. Ez eleinte kihívást jelentett, de ma, amikor nagyon jó minőségű növényi tejeket lehet készíteni és kapni, szinte mindent el tudunk készíteni azzal is.

Nagyon jó, hogy nem kudarcként, hanem kihívásként éled meg az allergiát. Remélem, hogy a kicsi kinövi még.
Egyébként hogyan sikerül kitartani az egészséges táplálkozásnál, amikor a gyerekek is mindenütt más reklámokat látnak? Sikerül-e?

Talán nem is a reklámok vannak rájuk a legnagyobb hatással, hanem a kortársaik, egy nehéz téma lehet még az ajándékba kapott édességek kérdése és az ezerféle rágcsálnivaló, amit könnyű lekapni a boltok polcairól.

Nagyon hálás vagyok ugyanakkor érte, hogy ahogy mi, a gyerekeink is kimondottan szeretik a gyümölcsöket, de a nyers zöldségeket is (répát, karalábét, zellerszárat, céklát). Ezeket nassolni valóként is fogyasztjuk, illetve amire még odafigyelünk, az az, hogy otthon csak vizet iszunk. Az üdítőitalok fogyasztása különleges alkalmakra korlátozódik: farsangi, szülinapi bulikra és hasonlókra. Péksütiket nem nagyon tudunk venni, mert a többségük tejet tartalmaz; anyukám szokott készíteni nekünk házilag finom, tejmentes kakaós csigát, kiflit, buktát. Azt gondolom, képtelenség elkerülni a feldolgozott élelmiszereket manapság, nem is kell feltétlenül mindenáron, de jó, ha 

otthon amikor csak lehet, frisset és házi készítésűt fogyasztunk,

így tud megmaradni az egyensúly.

Mi lesz a karácsonyi menü? Segítenek-e a gyerekek?

Idén megismertük és megkedveltük az Isztriai-félsziget ízeit: a szarvasgombát, az ott alkalmazott buzara nevű főzőlevet, ami egy olívaolajas, fokhagymás, zöldfűszeres mártás. Biztos, hogy készítünk megint valami újdonságot, de a baconbe tekert csirkemáj nálunk hagyományos karácsonyi fogás, sosem maradhat el. A férjem nagymamájától tanult hókifli és a halászlé még azok, amik mindenképpen az asztalunkra fognak kerülni. A nagyon-nagyon egyszerű hókifli receptünket kismamáknak szeretettel ajánlom, amit gyerekekkel is bármikor el tudunk készíteni (recept a riport végén).

Nálunk a főzés abszolút családi program, a legnagyobbaktól a legkisebbekig mindenki megtalálja benne a kedvenc feladatát, közben zenét hallgatunk és megkóstoljuk az addigra elkészült idei birsalmasajtunkat. Mire minden elkészül, elég nagy káoszt kell a konyhában elrendeznünk, de így is nagyon megéri.

Nagyon jó, hogy bevonjátok a gyerekeket is. Kicsit később készülnek el így a dolgok, de ők sokat tanulnak ebből, és felkészülnek az életre. Kérhetnénk receptet?

Kedvencünk a kínai mogyorós csirke. (Recept a riport végén fázásfotókkal!)

Hogyan telik majd a karácsony? Akkor is segítenek majd?

Advent heteiben az óvodában és az iskolában minden évben sok közösségi program segíti a ráhangolódást, mi itthon 

esténként szoktunk elcsendesedni és a karácsonyra készülődni öten. 

Szeretjük már december elején feldíszíteni a lakást és élvezni a fényeket, karácsonyi illatokat. A karácsonyfával sem várunk szentestéig, mi már korábban fel szoktuk díszíteni közösen. Az ünnep napjain Andris lelkészként szolgál a közeli gyülekezetben, mi is részt veszünk ott több alkalmon is, majd mi is vendégül látunk többeket, és utazunk is a nagyszülőkhöz, hogy mindenkivel tölthessünk közösen időt így az év végén. A szilvesztert minden évben a házicsoportunk körében töltjük, amiben öt házaspár és tizenöt gyerek vagyunk ilyenkor együtt.

Egy könyvkiadónál dolgozol. Milyen könyveket ajánlanál az olvasóknak saját olvasásra, illetve ajándékozásra?

Azt hiszem, egy jó könyv azért jó ajándék, mert aki azt kinyitja, minőségi időt, csendességet kap, ami hiánycikk mostanában. Sok elgondolkoztató könyvet tudnék ajánlani, például Gary Chapman vagy éppen az egyik nagy kedvencem, C. S. Lewis műveit, de idén engem nagyon megragadott Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon című önéletrajza, illetve ajándékként nem lehet mellélőni Lackfi János #jóéjt puszi köteteivel, vagy éppen Francine Rivers magával ragadó regényeivel sem. Tartalmas és szép ajándék lehet egy éves Lydia magazin-előfizetés is. Mi a gyerekekkel tavaly Habó Márta: Karácsony Szeníliában című regényével hangolódtunk, ami nagyon megtetszett nekünk. Idén Barbara Robinson: A legeslegszebb betlehemes című könyvét fogjuk elolvasni, a keresztlányunknak pedig Melissa Kruger: Bárhol járj a világon, van rólad egy nagy álmom című gyerekkönyvét fogjuk megvenni, ami arról szól, hogy Istennek még a gyermekek jövőről szóló hatalmas álmaihoz képest is nagyobb terve van mindannyiunkkal.

Köszönjük a könyvajánlókat az olvasók nevében is. Ezen kívül mit üzennél a fiatal édesanyáknak?

Azt, amit én legfontosabb üzenetként őrzök az anyaságom éveiből: nehéz szembesülni szülőként a hibáinkkal, de nagy vigasztalás, hogy 

Isten még nálunk is jobban szereti a gyermekeinket, 

és amit mi nem tudunk esetleg megadni nekik, azt ő ki fogja pótolni. Ez az, ami felszabadít engem is arra, hogy el tudjak engedni dolgokat, és a nevelés nehéz pillanatai mellett mindenestül élvezni is a kicsikkel töltött időt. Karácsony környékén ez talán még inkább fontos: annyi elvárást támasztanak felénk a mindennapok, mi ne tegyünk még többet magunkra! Le lehet ülni például a lisztporos konyhapadlóra is társasozni karácsony este, abból lesz a maradandó élmény, amin majd évekig együtt nevethetünk, nem feltétlenül a tökéletesen terített asztalra emlékszünk majd. A Megváltó érkezése csodaszép örömünnep, én idén is igyekszem majd kincseket, közös nevetéseket, együtt énekléseket és az ajándékozás örömét elraktározni ebből az időszakból.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

…......

Gér-Bódiss Tímea

-feleség, 

-háromgyermekes édesanya

-a Lydia magazin főszerkesztője

-a Harmat Kiadó könyvszerkesztője

.............................

Kínai mogyorós csirke (Gong-bao)

Hozzávalók 4 személyre:
60 dkg csirkemellfilé
1 kiskanál só
1 kiskanál vöröshagymapor
2 evőkanál fehérbor
2,5 evőkanál étkezési keményítő
1 tojásfehérje
10 dkg sózatlan földimogyoró
1 db piros kaliforniai paprika
1 csomó (5 db) újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott, friss gyömbér (kb. 10 g)
6-7 evőkanál olaj
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál balzsamecet
3-4 evőkanál szójaszósz
3 dl víz
bors

Elkészítés:

1. A csirkemellfilét 1,5 centis kockákra vágom, egy keverőtálba teszem, megszórom a kiskanál sóval, a vöröshagymaporral, ráöntöm a 2 evőkanál fehérbort, teszek hozzá 1,5 evőkanálnyi étkezési keményítőt és 1 tojásfehérjét, ezt jól összekeverem és 20-25 percre félreteszem.

2. Az újhagymát és a kicsumázott kaliforniai paprikát is 1-1,5 centis darabokra vágom (a hagyma zöldjéből félreteszek a tálaláshoz), a gyömbért és a fokhagymát felaprítom.

3. Egy wokban 2 evőkanál olajat forrósítok és ebben megpirítom a földimogyorót, majd félreteszem.

4. A wokban ismét 2 evőkanál olajat forrósítok, hozzáadom a húst és addig pirítom, amíg helyenként aranyszínű kérget nem kap. Ezt is félreteszem és a wokot elöblítem.

5. Ismét a wokban 2 evőkanál forró olajban megpirítom a fokhagymát, a gyömbért és némi borsot is őrlök bele. Pár perc utána hozzáadom a kaliforniai paprikát, majd ismét pár perc után az újhagymát is. Ismét pár perc elteltével hozzáadom a félretett húst is.

6. Együtt tovább pirítom őket, majd hozzáadom a 2 evőkanál balzsamecetet és a 2 evőkanál cukrot, némi kevergetés után a 3-4 evőkanál szójaszószt, majd 1 evőkanál vízzel elkevert keményítőt. (Szükség esetén még további vízzel lehet hígítani, ha szeretnénk, hogy több szaftja legyen.)

7. Az elkészült ételt tálaláskor megszórom a pirított mogyoróval és az újhagyma zöldjével. Mi köretként rizst és zöld salátát szoktunk készíteni hozzá.

..............

Hókifli
Hozzávalók:
10 dkg darált dió/mandula/mogyoró (a legjobb, ha mindez vegyesen)
28 dkg liszt
21 dkg vaj
7 dkg porcukor
porcukor + vaníliás cukor, amibe beleforgatjuk a sütiket
Elkészítés: Mindezt összegyúrjuk, 6 cm-es rudacskákat formálunk belőlük, amiket kifli alakúra formázunk.
180 C-ra előmelegített sütőbe sütőpapírra tesszük őket, és addig sütjük, amíg éppen hogy csak kapnak egy kis színt, majd még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk őket.

*Az előző főszerkesztővel készített riportot itt olvashatják. "A Lydia célja: személyes történeteken keresztül akar bátorítást és eligazodást nyújtani a nőknek a hétköznapi élet és a hit kérdéseiben."

Befolyásos férfiak a konyhában

 Nemcsak asszonyok, lányok, hanem a férfiak között is sokan vannak, akik szeretnek főzni, sütni. Egyelőre csak két ilyen beszélgetés van a blogban, de egy darabig nem is gondoltam arra, hogy velük is elbeszélgessek. Ami késik, nem múlik, és hamarosan folytatódik. 

Tutinka Zoltán író, a Jézus Küldött Könyvkiadó tulajdonosa

...........

Nagy György András újságíró, szerkesztő, író, református presbiter,

Legfelső fotó: pinterest.com

Torták, titkok, történetek. Könyvajánló

Édes pillanatok gyűjteménye

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes nem ismeretlen a blog olvasói számára. Csodálatos tortáit és a vele készült beszélgetést itt találják: https://korsocska.blogspot.com/2021/05/befolyasos-asszonyok-konyhaban.html

Most új könyve kapcsán beszélgettünk. Arról kérdeztem, hogy hogyan vezetett idáig az útja.

-A Covid járvány idején a lelkészek szolgálata is teljesen megváltozott. Bezártuk a templomokat, megszűntek a közösségi alkalmak, online térben folyt a hitoktatás, felfüggesztettük a látogatásokat is. Ez azzal is együtt járt, hogy rengeteg időnk felszabadult, amivel mindenki megpróbált a lehető legjobban sáfárkodni. Én magam az írásban és a konyhában próbáltam megtalálni a helyem. 2020-ban kezdtem írni a közösségi oldalamon a Napi falatokat, melyek hétköznapi történeteken keresztül szólaltatták meg az Isten igéjét, másrészt pedig a sütésben merültem el, és egyre több torta került ki a kezeim közül. Akkor fogalmazták meg többen is, akik rendszeres látogatói voltak az oldalamnak, hogy nem tervezek-e egy olyan kötetet, amelyben az írások és a torták is helyet kapnak. Az első fotókat 2021-ben készítettük a könyvhöz.

-Miért pont ezek a receptek kerültek a könyvbe?

--Ha ma újra tervezném, valószínű, hogy más recepteket tennék bele, de az is biztos, hogy szívem szerint évente változtatnék a tartalmon azzal együtt, ahogyan egyre több technikát, ízt próbálok ki és egyre tágabb lesz az ismeretem a cukrászatban is.

-Remélem, hogy ezekből a vágyakból egy újabb könyv születik majd. Már nagyon gyakorlott vagy, de azért biztos létezik olyan technika, amely próbára tesz.

egy torta a régebbiek közül

-Igen, a legnehezebb még ma is a macaron, mert rettentő szeszélyes, érzékeny a páratartalomra, hőfokra és talán még az aktuális hangulatomra is. Talán sokatmondó az a tény is, hogy nyáron a konyhafelújításnál lecseréltem a sütőmet, és annak ellenére, hogy már rég megvettem a mandulalisztet, hónapok óta nem volt bátorságom kipróbálni benne a macaront.

-Viszont mostanra nagyon szép darabok kerülnek ki a kezeid alól. Mi a kedvenc tortád, süteményed?

-Érdekes, hogy a kedvencem nem egy torta, hanem a karácsonyi aprósütemények. Talán azért is, mert 15 éve hagyományos program ez a lányaimmal. Advent első vasárnapjára általában már tele sütjük a fémdobozainkat, és ahogyan egyre nagyobbak lesznek a gyerekek, egyre értékesebbek azok a percek, amikor még együtt lehetünk. Aztán egyszer remélem, hogy ők is ugyanígy tovább fogják vinni ezt a hagyományt a saját családjukba. A családtól nem vesz el több időt, mint ezelőtt.

-Biztos vagyok benne, hogy nem a covid idején kezdtél el sütögetni.

-15 évig egy alig 200 lelkes kis faluban éltünk és szolgáltunk. Itt nem volt lehetőség rendelni vagy vásárolni kedvünk szerint süteményt vagy pékárut. Rengeteget sütöttem már a Covid előtt is. Ami változott, hogy talán akkor, a járvány idején több időt töltöttek az emberek az online térben, így valami miatt több figyelmet kapott az én konyhai ténykedésem is. Amúgy változatlanul tudja férjem is és a gyerekek is, hogy ha a konyhában tevékenykedek, abból két dolog sülhet ki: illatos péksütemény vagy édes torta, elsősorban a magunk, de sokszor mások örömére is.

-A könyvben gyönyörű tortákkal és süteményekkel találkozhatunk, és ahogy írod is a facebook oldaladon, ez nem egyszerűen egy receptgyűjtemény, hanem történetekkel, gyönyörű fotókkal illusztrált „édes pillanatok”gyűjteménye hitről, álmokról, apró-cseprő hibáimról.

-Én már régen a tulajdonosa vagyok ennek a szép kiadványnak, és az összes érdeklődő szomszédom is látta már. Mindenkinek nagyon tetszett. Köszönöm a beszélgetést. További áldott szolgálatokat, és jó  sütögetéseket kívánok!

Néhány újabb torta. Elképesztő, nem? Az az édes kis béka! 

A könyvet (számlaképesen is) megvásárolhatják a balatonboglári evangélikus templomban  és a Luther Könyvkiadónál. https://www.lutherkiado.hu/koszeghyne-raczko-zsuzsanna

Cím: Balatonboglári Evangélikus Egyházközség Balatonboglár Hétház utca 17. 8630.

Befolyásos férfiak a konyhában. Tutinka Zoltán író

Amikor felkértem Zoltánt erre a beszélgetésre, nem is reméltem, hogy ennyire gyakorlott szakács, és sok szép színes ételfotóval leszünk gazdagabbak. Életét, könyveit, ételeit érdemes megismerni.

Gyermekkor, első hitélmények

-Hol töltötte a gyermekkorát?

-1969-ben születtem Mezőkövesden.

Bükkábrányban (és Édesapám révén kicsit Tibolddarócon) nőttem fel. Ezerötszáz (+) lakosú település Borsodban, Mezőkövesd közelében.

Nagyszüleim minden vasárnap jártak templomba. Együtt indultak otthonról, a falu közepén szétváltak, és mentek külön-külön a saját felekezetükhöz.

Velem kapcsolatban azonban Édesapám azt a döntést hozta, hogy „az ő fia fejét nem fogják butaságokkal tömni a templomban”. Tizennyolcan voltunk az évfolyamunkban, mindenki járt hittanra, kivéve engem.

-Első hitélmények?

-Otthon nem sok szó esett Istenről. Nagymama imádkozott ugyan esténként, de engem soha nem

tanítottak ilyesmire. A „Miatyánkot” azért hallomásból megtanultam, de nem használtam a

megszerzett tudást.

Isten maga felé fordított

-Minek a hatására kezdett Isten felé fordulni?
-NEM FORDULTAM ÉN SEHOVÁ: Ő FORDÍTOTTA A SZÍVEMET MAGA FELÉ, A HELYES IRÁNYBA.
Valahol minden a CSALÁD-dal kezdődött.

Korábban – kudarcok, tévutak és sok rossz dolog ellenére is – mindig azt gondoltam, hogy szerencsés vagyok, tenyerén hord az élet … meg ilyesmi, és amikor végre boldog családban élhettem, ez csak még jobban megerősödött bennem.
Nagyon nehéz utólag megmondani, hogy mi volt a pontos időrendi sorrend, de a gyerekek miatt
elkezdtünk olyan dolgok felé fordulni, amikkel korábban nem foglalkoztunk: kézművesség, néptánc, magyarságtörténet, hagyományőrzés … filozófia, vallás … Zsófinál dönteni kellett a hitoktatással kapcsolatos kérdésekben, és jó szülőkként nem csak a legkényelmesebb, legegyszerűbb megoldásokat kerestük, hanem a „jó” megoldásokat. Ehhez nekünk is változnunk, fejlődnünk kellett.
Mindig sokat olvastam, de az üzleti sikerkönyvek és a modern irodalom „remekeit” felváltották más
jellegű könyvek, mindenekelőtt Wass Albert regényei. Ezekből „tanultam meg”, hogy van a világ és
van az Isten, hogy

van a vagyon és van a lelki gazdagság …

és valami elindult bennem.
Ezzel párhuzamosan ismertem meg Rózsa Pétert, aki egy hortobágyi biogazda. Eleinte csak a
televízióban hallottam, amikor a gazdálkodás mellett népi hagyományokról, az élet isteni
körforgásáról, áldásról és életről … rengeteg érdekes dologról beszélt. Azóta személyesen is ismerjük egymást, volt sok közös élményünk … szeretettel gondolok rá mind a mai napig.

-Milyen szempontok vezették a gyülekezet választásban?
-Elhatároztam, hogy utána nézek én ennek a nagy Istennek, és elébe állok, és megkérdezem mi a
terve velem …
Hol keressem? – ez volt az első kérdés.
Bár ekkor már túl voltunk a „református esküvőn” az unitáriusok kaptak lehetőséget a bizonyításra. Tetszettek az erdélyi gyökerek, az egyszerűség, és nem messze tőlünk van egy gyülekezetük, templomuk, ahová elkezdtem járni vasárnaponként. Szeretettel fogadtak, tetszettek a prédikációk, elkezdtem a gyerekeket is magammal vinni. Figyeltem, füleltem … de valami hiányzott. Nem tudtam mi.
Ekkor határoztuk el, hogy „családilag” a református gyülekezetbe fogunk járni. Így is tettünk, és így
lettünk vasárnapi keresztyének … szinte minden vasárnap. Ekkor már 2009-et írtunk, 40 éves lettem.

(Lábjegyzetbe illik, de később kérdés is lesz, ezért inkább ide írom, hogy ekkor kiléptem 25 éve tartó multinacionális karrieremből és egy kézműves termékek terjesztését végző vállalkozást alapítottam Magyar Portéka néven, majd amikor ez kiegészült élelmiszerekkel, megnyílt a Magyar Éléskamra nevű élelmiszer boltunk is. Vásároztunk és a boltot is üzemeltettük több éven keresztül.)

A karácsonyi asztal

a Bethesda tavi gyógyítás

Az egyik ilyen vasárnapon hangzott el egy prédikáció Jézus bethesdai gyógyításáról, és ez
megváltoztatott mindent. Persze nem egyik napról a másikra, de valami elkezdődött.
Így emlékszem vissza egy bizonyságtételben:
Ateista családban nőttem fel, és bár nagyszüleim jártak templomba, otthon nem sok szó esett
Istenről. Felnőtt fejjel, gyermekeim születése után kezdtem érdeklődni Isten iránt – persze ma már
tudom, hogy Ő zörgetett az ajtómon. Rövid úton ide a gyülekezetünkbe vezetett, de nem voltam
„rendes” templomba járó, csak akkor jöttem, ha volt időm vagy kedvem. Alig több, mint 38 évesen
esett meg velem, hogy egy vasárnap mintha leült volna mellém Jézus a templomi padba, vállamra tette volna a kezét, és azt kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni?
Aznap hangzott Jézus Bethesda tónál tett csodája: János 5, 2-9: „Jeruzsálemben a Juh-kapunál van
egy fürdőmedence, amelyet héberül Bethesdának neveznek …”
Azon a napon én a kényelmes nyoszolyámat hagytam el, és elindultam a Mester után. Naponta
olvastam a Bibliát, imádkoztam, igehirdetéseket hallgattam, mindent elkövettem, hogy a lehető
legtöbb vasárnap és az ünnepeken eljussak a templomba, szolgálatokat vállaltam, konfirmáltam,presbiter lettem stb. … DE NEM EZ A LÉNYEG! A legfontosabb, hogy megtanultam bűneimet lerakni Krisztus lábai elé, a Kereszt tövébe, őszinte és alázatos bűnbánó szívvel. Elfogadtam tökéletes és kegyelmes áldozatát, mint az Ő drága vére által való megváltásomat. Elnyertem az örök szabadságot, az örök életet. Azóta hitben élek, és szívemet az Isten iránti hála, alázat, valamint a tőle kapott, és tanult szeretet tölti ki. Nincs hely benne félelemnek, aggódásnak. Boldogan élek, mert kapcsolatban vagyok az Élő Istennel, és a jövő már nem kérdés, nem is hit, hanem BIZONYOSSÁG.
Mennyei Atyám köszönöm ezt a meg nem érdemelt kegyelmet, és csak azt kérem: Uram, használj
engem terveid végrehajtásához! Ezt kívánom nektek is: Használjon benneteket az Úr! Ámen.

Lelki utam következő lépése az volt, amikor egy Nemzeti Evangelizáción, Bódis Miklós erdélyi
lelkipásztor hívására a lélek vezetésével kislányommal kimentünk a Kereszt alá, és felajánlottuk
életünket a Krisztusnak.

-Hogyan vezetett az

útja a Hagyományok Házáig?

-A saját hagyományőrző vállalkozás megszűnése után egyetlen dolog volt biztos, hogy a régi
„öltönyös” életemhez nem akarok visszatérni. Hosszas keresgélés után láttam meg a Hagyományok Háza programszervezői álláshirdetését, és megpályáztam. Akkor nem vettek fel, de pár hónappal később, amikor a kiadványértékesítői pozíció felszabadult, ők hívtak fel, hogy azt vállalnám-e. Vállaltam, és kilencedik éve rendben van ez a terület a kezem alatt. Dicsőség Istennek!

-Miért tartja fontosnak a hagyományőrzést?
-Úgy hiszem jövőnk nem a mában, hanem a múltunkban gyökerezik. A néphagyományok ezt a
folyamatosságot tükrözik. Elsősorban keresztyén embernek tartom magam, és csak ezután jön a
hazaszeretet, a magyarságtudat. Biztos vagyok benne, hogy az Isten nem véletlenül teremtett minket
magyarnak, terve van velünk, ahogyan nyelvünkkel, motívumvilágunkkal, tehetségünkkel és minden egyéb tulajdonságunkkal is.

Nemzeti tejszínes csirke répával, kelbimbóval

-Milyen keresztyén hagyományt ápol legszívesebben?
-Hagyományőrzésünk legékesebb példája a Biblia olvasása, az igei vezetettség. Reggelente első
lépéseim között van az imádság és a Szentírás olvasása. Ehhez pár éve kapcsolódott egy napi
igemegosztás, mára ez a megosztott ige egy több, mint 4000 fős csoporthoz jut el. Nagyon ritkán
hagyom ki.
Nagyon fontos és elmaradhatatlan az Úrvacsora, a Krisztussal való Lélek általi egyesülés. Nagyon
tetszik az ilyenkor elhangzó mondat is: „Így szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az utolsó vacsorát. Így éltek azzal tanítványai, az első gyülekezetek, reformátor atyáink, hitvalló őseink és Isten kegyelméből így éltünk vele ez alkalommal mi magunk is.”

Húsvéti báránysült

-Több könyve is megjelent már. Bemutatná őket az olvasóknak?
-8-9 éves lehettem, amikor elkezdtem verseket írni, de az más jellegű volt, és csak 2015-ben kezdtem el a hitemről írni.
Missziós témában hallottam akkoriban, hogy nem kell mindenkinek Afrikába menni misszióra, hiszen van arra lehetőség a családunkban, az utcánkban, a munkahelyünkön stb. Bár gyermekeink
keresztyén nevelése és megtérése jó úton haladt, úgy éreztem, hogy hozzájuk legfontosabb szólnom, és ha ez sikerül írásban, azt majd mások is használhatják. Így született meg a GYERMEKEIMNEK -
Mindennapi imádságok, tanítások, versek (családi kiadás)

Még ugyanebben az évben ateista Édesapámnak írtam – a gyerekek közreműködésével – egy tényleg rövidke könyvet: ÉDESAPÁMNAK - Szeretet, kötelesség, hit és bizony(os)ság

                                          
A visszajelzések, a tapasztalatok és az írás öröme vezetett tovább ezen az úton, és hozta magával azt, hogy összefoglaljam saját Jézus-élményeimet, így 2016-ban elkészült, és rendes nyomtatásban
megjelent A TESTET ÖLTÖTT IGE - Jézus élete a Teremtéstől napjainkig. Ahogyan a napi igeolvasás kedves és mindennapi tevékenységgé vált életemben, úgy szerettem meg
a napi áhítatos könyveket. A téma „sarokköve” természetesen Cseri Kálmán bácsi „A KEGYELEM
HARMATJA” című kötete, de sok másikat is olvastam olvasok a mai napig … de már írok is.
Egy adventi imahéten hallottam meg a mondatot, mely szerint az Úrnak az év mind a 365 napjára van bátorító üzenete számunkra, hogy ne féljünk. Utánanéztem a dolognak, kerestem-kutattam, és
valóban összejött – ha nem is szó szerint – a napi egy bátorító ige: ne félj, légy bátor, tarts ki stb., és
megszülettek hozzá a napi magyarázataim is, így 2017-ben megjelent a NAPI IGE: NE FÉLJ – Bibliai bölcsességek az év minden napjára

 
… és ha már néphagyományok, akkor az újévi köszöntést kombináltam a borász barátaim iránti
szeretettel (szőlőtő, szőlő, must, bor …), valamint a kenyér (gabona, kovász, liszt, kenyér …) és a búza fontosságával, 2020-ra megszületett a NAPI IGE: BORT! BÚZÁT! BÉKESSÉGET!  Az emberek hasznára, hogy lelki  táplálékot nyerjenek.

                                            

2021-ben kiadtuk a GYERMEKEIMNEK - Mindennapi imádságok, tanítások, versek újraszerkesztett változatát, még több imádsággal, még több Igével és tanítással.

                                           
2023 adventjére pedig elkészült a NAPI IGE: KENYÉRTÖRÉS - Bibliai bölcsességek
közmondásainkban, szólásainkban, hétköznapjainkban … a szóbeszédben.

 
A könyveket kis családi cégünk égisze alatt adjuk ki, és időközben bevezetésre került a Jézus Küldött Kiadó, mint önálló logóval és arculattal bíró tevékenység. Erre azért volt szükség, mert a különböző rendezvényeken, könyvvásárokon az emberek a hovatartozásunkat, kapcsolatainkat, hátterünket firtatták, ami egyáltalán nem baj, de szerettünk volna sok kérdést előre megválaszolni.

 A könyvborítókat Réti-Szabó Sándor fafaragónak köszönhetjük. 

-Nagyon szépek és igényesek. Jó rájuk nézni. 

Templomból éttermet?

-A facebook oldalán nézelődve találtam rá egy londoni templomra, amelyet étteremmé alakítottak át. Milyen érzés volt bemenni oda?

-Ott élő keresztyén testvéreinktől tudtuk, hogy Anglia már nem feltétlenül Krisztus követőinek
fellegvára, de tapasztalataink sok szempontból túlmutattak a legnegatívabb elvárásainkon is. A
templomok nem rendeltetésszerű használatával kapcsolatban vannak olyan megoldások, amelyek
szerintünk is elfogadhatók és támogathatók, és azt reméltük, hogy a Mayfair-en lévő templom is ilyen hely lesz. Nem így lett. A templom minden szakrális berendezése meg- és a helyén maradt, a feszület alatt italokat mértek, sört csapoltak … elszomorító volt. Nem esett volna jól ott semmi.

-El tudja ezt itthon képzelni?
-Sajnos itthon is láttunk már erre példát: a belvárosi szlovák evangélikus templom (Luther tömb,
Rákóczi út) sokáig edzőteremként működött, nemrég került vissza eredeti funkciójába és ha minden
igaz, fel is újították. Mindig nagy kérdés, hogy egy épület az enyészetre maradjon, vagy új funkciókkal tovább éljen. Talán nincsenek jó megoldások, de azt gondolom vannak olyan közösségi funkciók és tevékenységek, amelyek nem gyalázzák meg a korábban felszentelt helyeket. Természetesen ennek csak szimbolikus jelentősége van, hiszen az Isten kőből épített házakban nem lakik …

-Milyen gyakran jutnak el étterembe? Vagy szívesebben főznek otthon?

-Étterembe régen gyakrabban jártunk, de azért mostanság is eljutunk, havonta egyszer biztosan. -Talán jobban szeretünk magunk készített finomságokkal kedveskedni barátainknak, gyermekeinknek és magunknak is.

Vendégváró családi asztal a kertben

-Miket szokott készíteni?
-Bár iskolában is tanultam főzni, ez akkoriban nem érdekelt. Persze a technológiából sok minden
rám ragadt, így bizonyos dolgok könnyebben mennek, mint ha nulláról kezdtem volna.

Szűzpecsenye zöldségágyon 

Hagymás mangalica karaj baconos édesburgonyával

Erősségeim a különböző húsok: sültek, tokányok, pörköltek, a tészták, az összetettebb levesek és
néhány édesség. Én sütök palacsintát is. Feleségem is főz alkalomadtán, megvannak azok az ételek,
amiket mindig ő készít: krémlevesek, főzelékek, reform ételek stb. Ő tud kenyeret, kalácsot sütni.
Szabad tűzön, bográcsban én főzök, olykor nagyobb mennyiségben is. Pl. gyülekezeti ebéd, gulyás,
pörkölt 100+ főre …

-Mi a kedvenc receptje?
-Házinyúl vadasan szalvétagombóccal

Írtam receptet az ételhez, de ez inkább csak az elkészítésre vonatkozik, mert nem igazán főzök receptből: 99% improvizáció … ami van itthon, ami eszembe jut, ami fel van már bontva, ami hamarosan lejár … van, hogy látok egy videót és azt próbálom a hangulata alapján újraélni … a mennyiségeim pedig abszolút a „tetszés szerint” és az „érzéssel” mércéje szerint vétetnek …

Tehát:
Ha már nagyon éhesek vagyunk, a leszárított májcsíkokat lisztbe forgatjuk, és forró zsírban ropogósra sütjük mindkét oldalát. Sóval megszórva kis fehér borral nagyszerű csemege.
Összeállítjuk a szalvétagombóc masszáját, majd amíg fő, illetve hűl, elkészítjük a ragut. Nincs saját receptem: https://www.nosalty.hu/recept/szalvetagomboc

A nyulat részekre szedjük, külön a színhúst, külön a csontos részeket.

Fűszerezzük sóval, fehér borssal, mustárral, majoránnával, borókabogyóval, és öntünk alá a már megnyitott fehér borból, és alacsony lángon készre pároljuk.
Közben kóstolgatjuk (a bort is), és fűszerezzük még ízlés szerint.

-Köszönöm szépen a beszélgetést és a sok szép fotót. Életére és szolgálataira Isten áldását kérem.

….......

Tutinka Zoltán író, nős, két gyermek édesapja, a Jézus Küldött Könyvkiadó tulajdonosa, jezuskuldott.hu

    Könyvei megvásárolhatóak a Bibliás Könyvesboltban , illetve meg lehet őket rendelni a jezuskuldott@gmail.com e-mail címen. 

Befolyásos asszonyok a konyhában. Vinczéné Pálfi Judit

 

 Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Fórum elnöke

Európai keresztény nők között

-A Fórum elnöke vagy. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tartoznak hozzá? Mi a célja?

-Igen, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke vagyok. A Fórum Romániában 28 éve van jelen. Része az európai nagy családnak, az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának, mely 2022-ben volt 40 éves.

Ez tulajdonképpen az a szervezet, amelynek ernyője alatt a Krisztusban hívő és Őt követő lányok, asszonyok megtalálták és megtalálják a helyüket. Célunk, hogy ne azokat a határokat tartsuk szemeink előtt, amelyek egymástól elválasztanak, hanem azt a Krisztusi szeretetet, amely feloldja a határvonalakat, természetesen úgy, hogy mindenki megmarad a maga felekezeti szférájában, gyakorlatában.

A szervezet alapja az a Krisztus, Akire életünket alapozzuk, építjük, és e közösségben jól érezzük magunkat. A találkozók alkalmával megosztjuk tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, úgy is, mint gyülekezeti tagok, mint nők, mint szakmabeliek, mint testvérek a Krisztusban. Évente egyszer van nagygyűlésünk, illetve régiónként, vagy azokon a településeken, ahol van ökumenére hajlandóság, vannak rendszeres vagy kevésbé rendszeres találkozók, imaláncok, imakörök.

Mivel nagyon sok a felekezetileg, de a nemzetiségileg vegyes házasság, ezért nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig, lelkészként, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol a felekezeti, nemzeti különbözőségben élő nők, asszonyok, most már ezek lányai is, időnként egymással találkozzanak, tanuljanak meg közösen imádkozni, és ebből már csak egy lépés a közös jó megcselekvése, a diakónia.

Romániának a nyugati részében lakom, Nagyváradon, a Partiumban, ez azt jelenti, hogy több felekezet él itt együtt, ugyanakkor többnyelvűségben is élünk. A Fórum ernyője alatt jelen van az ortodox, a római katolikus, a görögkatolikus, a lutheránus, a református, az unitárius felekezet képviselői közössége, nem hivatalosan néhány baptista nőtestvér.

Út a felekezetköziség felé

-Hogyan telt a gyerekkorod? Milyen hatások értek, hogy ennyire nyitott vagy más felekezetek felé?

-Tiszta református családban születtem, azaz minden felmenőm református felekezetű volt és ma is az. Tiszta református faluból költöztünk Székelyhídra, ahol felekezeti, de már nemzetiségi szempontból is vegyes lakosság élt. Úgy 7 éves lehettem, mikor elköltözésünket követően, Székelyhídon egyszer csak elmentem édesanyámmal a katolikus templom mellett. Soha nem felejtem el, megláttam a feszületet, a templom ajtaja mellett és megkérdeztem édesanyámat: Mi ez? Miért van ott?

Édesanyám nagyon kedvesen azt válaszolta: Ez a katolikus templom, azért áll itt ez a feszület, hogy az erre járó embert mindig emlékeztesse arra, hogy Isten mennyire szereti őt. Annyi melegség, szeretet szólalt meg és sugárzott édesanyám szavaiból, hogy ma is érzem azt az érzést. Hiszem, hogy ez volt az első meghatározó alkalom, amely engem később a felekezetköziség felé hajtott és hajt ma is.

-Hívő családban születtél?

-Igen, istenfélő, Istent tisztelő és szerető családba születtem bele. A születésem története is meghatározó, hiszem. Egy kicsi kis faluban, Vedresábrányban születtem, a református parókia épületében (a szüleim nem voltak lelkészek, csak ott laktak). Vasárnap délelőtt, az épp zajló istentisztelet ideje alatt érkeztem, senki nem volt jelen, csak Isten, édesanyám és én érkezőben. Mire a bábaasszony megérkezett, én is megérkeztem.

Milyen hatások értek…? Tulajdonképpen semmilyen - pozitív értelemben - megrázó hatás nem ért. Csupán tapasztalva a mindennapok történéseit, azt a nemzeti és felekezeti szempontból is vegyes életformát, amelyben éltem, később – lelkészként szembejött velem a sok, felekezetileg vegyes fiatal pár – beláttam, hogy Istenhez egyetlen út vezet. Ez pedig a krisztusi szeretet útja. A szeretet útját Istentől tanulhatjuk meg, Ő tesz képessé a nyitottságra, a kölcsönös tiszteletre, az egymás melletti és egymással való közösségi életre. Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy lelkészként tisztelem a nem református felekezethez tartozó embertársaimat, hogy a krisztusi szeretet hangján beszélgetek velük, ápolok kapcsolatot. Ugyanakkor hatalmas hitmélyítő forrás is, hisz egymás hite által egy ökumenikus közegben lehet igazán egymástól kölcsönösen tanulni. A közös imádságok, imaláncok, istentiszteletek, misék, imaalkalmak, mind abban segítenek, hogy Istent egy másik látásmód felől is megismerjük és mi is megmutassuk a másik közösség tagjainak azt a formát, ahogyan mi szeretjük, ismerjük, tiszteljük és imádjuk Istent.

Istenfélő hatások

-Milyen volt az első találkozásod a Bibliával, istentisztelettel, Istennel?

-Egész kicsi koromtól kezdve jártam, a testvéremmel együtt, gyülekezeti vallásórára, Gavrucza Tibor volt a lelkészem, akinek a vallásóráira ma is emlékszem. Lelkesen, elevenen adta át, hittel a bibliai történeteket. Szerettem a vallásórákat. Azután mindig istentiszteletre is mentem, mert 10 órától volt vallásóra, 11 órától istentisztelet, tehát bevártuk édesanyámat és maradtunk az istentiszteleten is. Édesapám a munkája miatt, kommunista időszak volt, nem tudott csak nagyon ritkán velünk jönni. De vasárnaponként, mikor este hazaérkezett, a legelső kérdése mindig az volt: Etelka, a gyermekek voltak vallásórán, templomban voltatok?

Már óvodás koromban, szerettem a könyveket a kezembe venni, ha az óvónéni kiment a tanteremből, akkor elővettem egy meséskönyvet, a középre ültem vele és úgy tettem, mintha olvastam volna, pedig, dehogy, kívülről mondtam egy mesét, de csend volt.

Mikor találkoztam Istennel? – Talán a születésem története miatt? Vagy mert ebbe a közegbe születtem bele, számomra soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten? Mindig velem, mellettem van, ezt érzem, tapasztalom.

Lelkész, vagy...?

-Mikor fogalmazódott meg benned, hogy lelkész leszel? Volt más terv is?

-Gyermekkoromban szorgalmas, lelkiismeretes tanuló voltam, mindig a lecke volt az első, a kötelesség és azután jött a kézimunkázás, a játék, a színes ceruzákkal való festegetés, másolás, ezt is szerettem. A pedagógia, a tanítás mindig közel állt hozzám. Mégis, mikor elérkezett az idő és pályát kellett választani, akkor úgy döntöttem, hogy orvos leszek. Hozzá is kezdtem a komoly felkészüléshez, de jött egy váratlan esemény a családunk életében, egy élet-halál kérdés. Ez volt az a pillanat, amikor a döntésemet egy fogadalom kíséretében megváltoztattam. Azt mondtam Istennek: Istenem, ha életben marad az, akit nagyon szeretek, de most a halál küszöbén áll, azért leszek a te szolgád. Ha pedig elmegy Hozzád, akkor azért leszek a te szolgád! - Váltottam és változtattam a tananyagon, más tantárgyakat tanultam, felvételiztem, bejutottam és megkezdtem a tanulmányaimat a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben, 1989 szeptemberében. Alig voltam 18 éves, de nagyon boldogan tanultam, készültem a pályára, az életre.

Párválasztás, család

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Honnan tudtad, hogy ő az igazi?

-A férjemet, akivel épp most voltunk novemberben 32 éves házasok, a teológián ismertem meg. Minden este egy házikabátban, kottával a kezében igyekezett egy tanterembe, ahol harmóniumozott, gyakorolt, tulajdonképpen akkor tanult meg orgonálni. Időnként ő végzi a gyülekezeti kántori szolgálatot is.

Részemről szerelem volt első látásra. Sokat, nagyon sokat imádkoztam azért, hogy mutassa meg Isten neki is a hozzám vezető utat, ha ő az igazi. Nekem ez sikerült, és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek. Egyik évben megismerkedtünk és a másik évben összeházasodtunk. Sok szép emlék fűz bennünket Kolozsvárhoz, a Farkas utcai templom tövében van egy 500 éves „házikó”, mint a mesében, olyan volt. Onnan jártunk naponta, fiatal házasokként az órákra, tanultunk, vizsgáztunk, gyakorlatoztunk, fejlődtünk, imádkoztunk és kialakult az életünk.

-Anyaság vagy szolgálat? Nehéz volt választani vagy nem is kellett? Ment együtt a kettő?

Az anyaságra mindig is készültem, Ilyen közegben nőttem fel, ahol természetes volt az, hogy édesanyává kell válni, ha csak nincs valami gátja ennek. Édesanyámtól és édesapámtól szép családi példát kaptam erre. Ez volt és lett tehát a természetes. Házasságkötésünk után a harmadik évben érkezett az első, majd az ötödik évben a második, illetve a kilencedik évben a harmadik gyermekünk. Az első három évben megszoktuk a tanulást, a munkát, a szolgálatokat, mire megérkezett az első gyermekáldás, természetes volt a munka, a szolgálat. Számomra soha nem teher a szolgálat, az erre való felkészülés.

Talán ezért nem is volt kérdés, hogy válasszak: Vagy- vagy!

Amikor a gyermekek megszülettek, őket is vittük magunkkal a templomba, istentiszteletre, alkalmakra, mindig volt valaki, aki felvállalta a vigyázást. Aki szeretetét megosztotta velünk.

Vincze Zoltán bőgős, Vincze Balázs gitáros.

A továbbtanulás is folyamatosan része maradt életünknek. A teológiai tanulmányok befejezése után 10 évvel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultunk két és fél évig, kemény menetben, pasztorálpszichológiát. Ez egy fantasztikus, új „szemüveget” adott a lelkészi pályához. Majd ismét tíz év eltelte után a Partiumi Keresztyén Egyetemre iratkoztunk be, vallástudományokból mesterdiplomáztunk. Még voltak és ma is vannak folyamatos kurzusok, képzések, amelyeken részt veszünk. Ez természetes velejárója ennek a hivatásnak. A vagy-vagy, hát ennek nincs helye!

Erő a nehézségekben

-Milyen nehézségekkel találkoztál az életutadon?

-Nehézségek?! Voltak, vannak, a szakmai és a magán életemet tekintve is.

De a nehézségek idején mindig ott táplálkoztam és táplálkozom, Aki a tenyerén hordoz, ígérete szerint, Istennél. Úgyhogy a nehézségekre, amelyek a 30 év során adódtak, illetve amelyekben szakmailag épp benne vagyok, úgy tekintek, mint Isten nevelésére. Mert mindent azért ad, hogy formáljon, alakítson a megjobbítás szándékával. Ide volna még mit írnom, de egyelőre nem teszem, talán pár év eltelte után!

-Kedvenc bibliai történeted, igeversed?

-Ha nagy tragédia állt a küszöbön, a nagy élet-halál kérdéssel, akkor is Vele és Rá bízva magamat, magunkat tudtam túljutni a „tűzön-vízen”, ahogy Ézsaiás írja. 42.3.

Igyekszem megtanulni és ebben fokozatosan megerősödni lelkészként is, hogy az Igét nem hirdetni kell csak, hanem először is hinni, azután tovább adni. Ez a tudás, ez a tapasztalat csak megerősít, határozottabbá tesz Istenbe vetett hitemet, odaszánásomat illetően.

-Hogyan kezdődött a szolgálatod lelkészként?

-A szolgálat, valóban gyönyörű, mezejére 1993-ban, tehát 30 éve kerültem ki. Még az ötödik tanévet végeztem, de már kihelyeztek a Partiumba, egy Bihar megyei kis gyülekezetbe, mert nagy volt a lelkész hiány. Örömmel vállaltam a hétközi szolgálatot a gyülekezetben, illetve az óvodai és iskolai vallásórákat és mind e mellett a vizsgák sorát.

-Honnan merítesz erőt?

-A Bibliai történet, a Biblia világában érzem igazán jól magam. Kifejezetten nagy hatással volt rám, már gyermekkoromban a bíborárus Lídia története. Egy olyan személy, aki nő létére megtért, és azt, amije volt, az igehirdetés, a misszió szolgálatába állította. De Eszter története, élete is a kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedves Igém Ézsaiás 43,1: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Illetve az Ézsaiás 40, 31: ”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”

Innen, illetve a napi igeolvasásom, magyarázásom, üzenetírásom során kapom azt az erőt, amely segítségemre van. Mert az erő a mindennapok ellenszelében nagyon szükséges.

Igével a facebookon is

-Hogyan indult a facebook-os szolgálatod?

-A világjárvány második napján kezdtem bele abba az igehirdetési szolgálatba, amelyet a mai napig folytatok. Lélekfrissítő Nagyvárad-Csillagvárosról. A hét minden napján, szombat és vasárnap kivételével, írok egy rövidke üzenetet, mellékelek egy megnyugtató fotót és azt kiküldöm a világba. Ha egy ember számára tudok ezáltal egy megnyugtató gondolatot, inspirációt, motivációt adni, akkor már megérte. De a magam számára is hihetetlen személyiség és öntudatformáló ez a folyamat. Számomra minden reggel az inspiráció, a motiváció, az erőforrásból való merítés drága alkalma. Ezeket az időket nem adnám semmi pénzért.

Bibliai kóstoló

-Én is szeretem olvasgatni őket. A fb-n láttam azt is, hogy részt vettél a nagyváradi Szent László Római katolikus Líceumban tartott bibliai ételbemutatón, Bibliai kóstolón.

-Igen, ugyanis számomra érdekfeszítő az, hogy a bibliai korban mit, hogyan fogyasztottak, ott és akkor az emberek. Abban a környezetben miként táplálták a testüket, hisz ez is fontos a mai napig. Ugyanakkor a vallásórás gyermekek, női közösségek, gyülekezetek számára is élvezetes, élménnyel teli egy-egy ilyen kóstoló előkészítése, megszervezése, bemutatása, megízleltetése.

Mi, emberek, nagyon szeretjük a dolgokat megtapasztalni, azaz: érinteni, ízlelni, látni. Ha ez az élmény a mienk, akkor az illető információ is közelebb jön hozzánk, jobban a mienk lesz.

Például egy nagyváradi gyermeknek hiába beszélek a gránátalmáról, egészen más lesz a helyzet, ha azt megmutatom, közösen kibontjuk, érezzük, látjuk, különösképp, ha meg is kóstoljuk. Kicsit úgy érzem, hogy a Biblia korába is belekóstolunk. Ez által is missziót végzek, végzünk. Mert a misszió lényege, hogy Istent, Isten világát közelebb hozzuk az emberekhez és azután az embereket is közelítsük Istenhez. Ez hatalmas feladat és én mindent, ami kreativitással teli, szeretnék e célból megragadni, gyakorolni.

Egy finomság a kóstolóról: 

Mézesköményes sárgarépa: 6-8 sárgarépa, 2 ek méz, 2ek olivaolaj, egy csokor petrezselyem, 1 kávéskanál kömény, 1 csipet fahéj. A sárgarépát megfőzzük és forrón a mézes olajos fűszeres öntetbe forgatjuk. És jóízűen fogyasszuk.

-Én is ilyen célból indítottam a blogomat. Kezdetben még közzé tettem bibliai ételeket, de aztán az alapanyagok hiánya miatt ez elmaradt. Inkább az igei üzenetet helyeztem a középpontba, de nagyon örülök, hogy mások fel tudták vállalni ezt a szolgálatot. Több ilyen kellene.

A főzés egyébként is kedvenc időtöltéseid közé tartozik? Mi a családi/személyes kedvenc étel, süti vagy más. Kaphatunk receptet?

-A főzés, nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, de vannak időszakok, mikor kifejezetten megnyugtató, pihentető, ha leülhetek és előkereshetek egy receptet és azt elkészíthetem. Kimondhatatlan öröm azt látni, hogy a család megelégedéssel veszi magához az otthon elkészített finomságokat. Jól érzem magam a tágas, nagy parókia konyhában. A család, a férjem és a három, már felnőtt gyermekeim egyik kedvence az, amit édesanyám remekül készített. Így, az ünnepek érkeztével én is nagyon szeretem elkészíteni, a karácsonyi krémes. Vagy nagyon szeretjük az egyszerű lekváros kiflit, akár kelt tésztából, akár zsíros-vajas tésztából. A karácsonyi asztalt nem lehet úgy megteríteni, hogy azon ne legyen mézes-krémes. Illetve a karácsonyi mézes figurák, itthoni ízek, itthoni díszítéssel. Ezek ékesítik az ünnepi asztalunkat.

Kedvenc az egyszerű húsleves, illetve a vajjal és tejjel kikevert krumplipüré, a rakott káposzta.

A mézes-krémest én a következőképpen készítem:

Hozzávalók egy adaghoz (mivel az átlagnál nagyobb tepsit használok, ezért másfél adagot gyúrok be): 50 dkg átszitált liszt, 6 dkg friss disznózsír, 15 dkg porcukor, 1 kk szódabikarbóna, 4 ek folyékony, langyos méz, 4 ek tejföl, 2 egész tojás, ízlés szerint Mézes fűszer. Előbb a lisztet összedolgozzuk a zsírral, majd hozzáadjuk a felsorolt anyagokat, jól kidolgozzuk, hűtőbe tesszük, egy jó órát pihentetjük. Ezt követően kivesszük a hűtőszekrényből, pontosan 4 egyforma részre osztjuk, késhát vastagra nyújtjuk és a tepsi hátán sütjük. Ha nem tökéletes, a tepsi formáját nem követi, akkor finoman a tepsi hátlapján, formázható, igazítható.

Krém: 3 tojás sárgáját 3 ek porcukorral jól elkeverünk, hozzáadunk egy csomag vaníliás cukrot és 3 púpozott ek átszitált lisztet. Mindezt 7 dl tejjel simára kikeverjük, és sűrű krémet főzünk belőle.

Majd 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral ugyancsak simára, habosra kikeverünk, kicsi rum esszenciát adhatunk hozzá, lassanként hozzáadjuk a kihűlt főzött krémhez.

Ha ezzel elkészültünk, akkor összerakjuk a Mézes krémest: az első lapra rákenjük a főzőtt vajas krém felét, a második lapra sárgabarack lekvárt kenünk, nem kell sajnálni, majd a harmadik lapra a megmaradt fele főzött krémet tesszük. Legalább egy fél napig hagyjuk állni, összeérik és elkészült a nagyon ízletes sütemény! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Újévi üzenet

-Útravalóul mit üzennél az olvasóknak 2024-re?

-Mindannyian úton járó emberek vagyunk, közlekedünk, elindulunk és megérkezünk, mert van célunk! Először azt, hogy soha ne adjuk fel a céljainkat! Minden nap úgy keljünk, hogy fogalmazzuk meg az illető nap célját, legyenek kisebb és legyenek nagyobb céljaink is. Mikor elindulunk, akkor ezeket a célokat lássuk magunk előtt és mindent tegyünk meg a teljesítésük érdekében. (Nekem is vannak kisebb és nagyobb céljaim. Most épp egy hatalmas célon dolgozom, sokakkal együtt, ami a Kárpát-medence Partium régiójának kiemelése, gyermek, ifjúsági és felnőtt- központ, Ökumenikus Kulturális Központ megvásárlása)

Másodszor, az úton járó, céltudatos ember ajtókkal találkozik, amelyek hol kinyílnak, hol bezáródnak. Nekünk, akik Krisztust követjük, tudnunk kell, hogy a legfontosabb ajtó maga Krisztus, a Mester, hisz mondja is: „Én vagyok az ajtó!” János 10,9

Így induljunk el az új esztendőben, minden háború és békétlenség ellenére és ezekkel együtt, mert mi tudjuk, hogy

akik Istent keresik, azoknak minden a javukra van!

Köszönöm a lehetőséget!

Isten áldása legyen a kérdező életén, családja életén, szolgálatán!

-Köszönöm szépen, és köszönöm a beszélgetést is. Én is sok áldást kívánok és békességet is az ismert köszöntéssel: Bízd Újra Életed Krisztusra!

…........

Vinczéné Pálfi Judit,

református lelkipásztornő

feleség, három felnőtt gyermek boldog édesanyja…..

A Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke

..............

Ha valaki támogatni szeretné a Kulturális Központ megvásárlását: