Osso buco borjúból

 Egész életemben nem sok alkalommal főztem vagy ettem borjút. Mindig volt oka annak, hogy nem engedhettük meg magunknak. A blogon is csak egy borjúbecsinált leves van. Azt is nagyon kedvező áron vettem. Ez a mostani azonban egész más árfekvés. Még az előző gyülekezetünkből ismerős egy fiatalember, akinek hentes az eredeti szakmája. Már más vállalkozása van, de néha, "hogy el ne felejtsem, hogyan kell" egy barátjánál feldolgoz ezt-azt. Főleg sertést, de most borjút vágtak. Mit lehet készíteni borjúból?-tettem fel magamnak a kérdést, és körülnéztem egy kicsit a neten. Osso buco (csont lyukkal) névre hallgatott egy nagyon szimpatikus étel. Az ismerős először valószínűleg ingatta a fejét, mert ez nem szokványos kívánság, hiszen keresztben kell átvágni a csontot, de aztán mégis megérkeztek a kívánt hússzeletek. A recept olyan lehet, mint nálunk a lecsó, mindenki másképp főzi, úgyhogy én is megalkottam a saját változatomat. Fenséges lett. Borjút nem veszek egy darabig, de biztos elkészíthető pulykacombból is. 

Hozzávalók:

80 dkg borjú lábszár

liszt

1-2 dl olívaolaj

3 nagy vöröshagyma (280 g)

3 gerezd fokhagyma
380 g zeller
380 g sárgarépa

-fűszerek:

mokkáskanál kakukkfű

mokkáskanál oregánó

mokkáskanál őrölt feketebors

néhány rozmaring levélke

-ízesítők:

2 babérlevél

2 paradicsom

zellerzöld

3 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál citromlé

2 dl száraz fehérbor

2 dl marhahúsleves

kb 1 evőkanál só

Elkészítés: A húst néhány órával főzés előtt enyhén besózzuk. Lisztbe forgatjuk, majd egy serpenyőben az olívaolajon fehéredésig sütjük a felaprított fokhagymával együtt.

A húst kivesszük, és egyszer-kétszer átforgatjuk a visszamaradt olajban a hagymát, majd a zellert és a répát is sütögetjük egy kicsit a fűszerekkel együtt. 

Belekeverjük az ízesítőket, és egy kerámia tál aljára halmozzuk. A paradicsomot és a zellerzöldet összevágva tesszük bele. Ráfektetjük a húsdarabokat.

A húsleves lemaradt a képről, de éppen azt főztem, úgyhogy csak beleöntöttem két merőkanállal a raguba. A tálat előmelegített sütőbe toljuk, és 250 majd 200 fokon másfél két órán keresztül sütjük. Néha kicsit átforgatjuk a ragut, egyszer a húst is félidőben. 

Hagyományosan polentával (puliszka) tálalják. Én emlékeztem arra, hogy van a fagyasztóban egy annak tűnő doboz, ki is vettem, de mikor kiolvadt, kiderült, hogy sárgaborsó főzelék. Nem szoktam ilyeneket fagyasztani, de úgy látszik, nagyon sok lett. Nem baj, jó lesz másnapra. 

Végül is krumplit főztem hozzá, de a zöldség is elég lett volna. Nagyon finom, kiadós és különleges is. Ágostonéknál biztos nem mindennapi. 😉

Bibliás elmélkedés:

A Biblia mindenkié oldalon rákerestem a borjú szóra. 31 találatot adott ki, és amikor végignéztem őket, a tékozló fiú példázatánál álltam meg. (Lukács evangéliuma 15. rész 11.24. versek) Bizonyára mindenki hallotta már ezt a kifejezést. Egy apának volt két fia, a fiatalabb elkérte az örökségét, és távoli vidékre ment, ott minden pénzét elköltötte. Kénytelen volt disznópásztornak állni, de még a moslékból sem ehetett. Akkor eszébe jutott az apai ház, ahol még a béreseknek is bőven jut mindenből. Magába szállt, elhatározta, hogy hazamegy és azt mondja az apjának, hogy "Vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy." Amikor hazaért, az apja nagy szeretettel fogadta, de a fiúnak már nem voltak feltételei, hogy béres legyen vagy valami más. Csak bocsánatot kért és kapott. Az apja ráadta a legszebb ruhát, gyűrűt az ujjára, levágatta a hízott borjút, és ettek és vigadtak. "Mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott." 

*

A történet arra példa, hogy hogyan fogadja a megtérő bűnöst az Isten. Bármit tettünk, mehetünk Hozzá. Annyira szeret bennünket, hogy nyitva áll az atyai ház vagyis a mennyország. Az igazságérzetünk lehet, hogy mást diktálna. Büntetést, kirekesztést, de Isten nem ilyen. 

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette Isten az Őt szeretőknek." (Korinthusiakhoz írt 1. levél 2.rész 9.vers)

*kép a pixabay(pont)com-ról

Borjú becsinált leves

Ami a húsféléket illeti, nagyon egyhangúan főzök. Csirke, sertés, marha. Ebben a gyakorisági sorrendben. Nagyon ritkán kerül az asztalra vadhús, hal, kacsa, vagy bárány. Kecskét még sohasem készítettem, és nyulat is ritkán. Ez az első borjúhúsból készített recept. Nyilván az ennek az oka, hogy a kis faluban, ahol 20 évig éltünk, ez volt a kínálat, de a város se dicsekedhet. Kislány koromban még volt vadbolt, ahol halat is lehetett kapni, de már rég megszűnt, úgyhogy nagyon megörültem, amikor a hentesnél borjút láttam, ráadásul megfizethető áron. Éppen hűvösebb volt, még jól is esett egy kis meleg leves. 

Hozzávalók:

50 dkg borjúcomb

olaj

2 szál répa

1 szál petrezselyem gyökér

1/4 zellergumó

1/4 karalábé

4-5 babérlevél

5-8 szem bors

só

2 szem krumpli

nokedli

tejfölös habarás

Elkészítés:

A kockázott húst egy kis olajban fehéredésig pirítjuk, majd hozzáadjuk  a feldarabolt zöldségeket, fűszereket. Felengedjük vízzel. Mivel a borjú fiatal marha, nem kell sok főzés neki. Amikor megpuhult minden, beletesszük a krumplit, és végül a nokedlit ízlés szerinti mennyiségben. Ennyihez két tojásból bőven elég. Nekem most volt a fagyasztóban. A legvégén egy nagy kanál tejfölbe elkeverünk egy csapott evőkanál lisztet, felengedjük egy kis levessel, és habverővel simára kavarjuk. Állandó keverés mellett a levesbe engedjük.
Bibliás elmélkedés:
A Tízparancsolat 2. pontjában Isten megtiltja azt, hogy szobrot készítsenek, és azt imádják, mivel ő NEM látható Isten.  Mégis több helyen olvassuk  Bibliában, hogy aranyborjút készítettek, és istenként imádták. Először akkor, amikor a zsidó nép megmenekült az egyiptomi fogságból, és Mózes, aki a vezetőjük volt 40 napig távol maradt, mert Isten utasításokkal látta el a továbbiakra nézve. A nép megharagudott Áronra, a testvérére, aki erre aranyborjút készített nekik, mintha ez hozta volna ki őket. Ez súlyos bűn volt, Isten büntetést is elrendelt. Később, a királyok korában is készült két bálvány, hogy ellensúlyozzák a jeruzsálemi templom hatását. 
Ma már tudjuk, hogy Isten nem látható, Szent Lelke által van jelen a földön láthatatlanul, de meg lehet Őt szólítani, el lehet neki mondani mindazt, ami foglalkoztat, és imádságban, igéje olvasásakor, istentiszteleten hallhatjuk is a válaszát.
Sokat tanítottam gyermekeknek bibliai történeteket, ahol szemléltetést is készítettünk. Jézust kiábrázoltuk, lerajzolták, és Isten nem haragudott meg érte. Ellenkezőleg. Bizonyára örült, hogy kicsi gyerekek közelednek hozzá. 
Hogy van akkor? Lehet vagy nem lehet istenszobrot készíteni? 
Egyértelműen nem lehet imádni egy szobrot vagy képet. A borjúkkal elsősorban az volt a baj, hogy hitetlenségből születtek. Az emberek hiába látták a felhő-.és füstoszlopot, amely kivezette őket Egyiptomból Isten jeleként. Hamar elfelejtették, újra látható dologra vágytak, amit istenként tiszteljenek. Nem ilyenek vagyunk ma is? Tárgyakra, kézzel fogható dolgokra vágyunk, amelyek megerősítenek az értékességünkben, biztonságot adnak, és többé már nincs szükségünk Istenre. Pedig Ő ennél sokkal többet akar adni: örök életet. 
"Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."János evangéliuma 3. rész 16. vers