Sós répaszelet

 

Tavaly meghívtak a Vénák hete egyik rendezvényére. Főzelékes Ferivel főztünk. Itt írok erről. Sokáig kaptam a sajtóközleményeket, köztük jobbnál-jobb recepteket is. Sajnos mindig csak halogattam az elkészítésüket, de most eljött az ideje. Kis változtatásokkal készült el. Nagyon finom lett, csak ajánlani tudom. Uzsonnára el is fogyott. Legközelebb többszörös adagot kell készíteni.
Hozzávalók:

15 dkg zabpehely

15 dkg sárgarépa

15 dkg sajt

1 felvert tojás (nálam 2 kis japán)

1 mokkáskanál só

fél mokkáskanál őrölt bors

1 evőkanál vágott petrezselyemzöld

néhány mentalevél apróra vágva

1 mokkáskanál koriandermag

1 teáskanál citromlé

kb 2 dkg margarin

Elkészítés:

A sárgarépát és a sajtot finom lyukú reszelőn lereszeljük. Egy tálban összekeverjük a margarin kivételével az összes hozzávalót, és egy 20x25 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk. 

A tetejére kockázzuk a margarint. 180 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütjük. 

Májgaluska könnyedén

Hozzávalók:
30 dkg csirkemáj
1 tojás
só, bors, majoránna
1-2 evőkanál liszt
1 evőkanál vágott petrezselyem
2 szelet száraz kenyér
Elkészítés:

A kenyeret vízbe áztatjuk, és kifacsarjuk. Csak a belét használjuk fel. A májat egy magas falú edénybe tesszük, és botmixerrel pépesítjük, majd a többi hozzávalót is elkeverjük benne. Csirkelevest vagy zöldséglevest főzünk, és evőkanállal beleszaggatjuk a forró levesbe a májgaluskákat. 

Bibliás elmélkedés:

A májnak öröm kell! - vallják csángó asszonyok. Vagyis: az örömteli élet jót tesz a máj egészségének. A májjal kapcsolatban mégis negatív kifejezések jutnak az eszembe: rosszmájú, hízik a mája (kárörvendő). A máj a méregtelenítés szerve. Ha nem dolgozik jól, akkor a méreganyagok bent maradnak, és pusztítanak. Ha sok a stressz, a negatív érzés, akkor a májat pusztítják ezek az indulatok. Minden mindennel összefügg. Nem véletlen, hogy a népi megfigyelés egyes szervekhez érzelmeket társít. A szívhez a szeretetet, az epéhez a keserűséget, csalódást. A máj a düh és a kritika székhelye. Az önsajnálat, a mások kritizálása, vagy a folyamatos stresszes életmód, ha engem bántanak, vagy túlhajtom magam, felemészti az egészségemet. Pedig a májnak öröm kell, de honnan származik az öröm, ha mindig csak keserűségek érnek, ha senki és semmi nem  működik megfelelően? 

Pont ezt a látást kell megváltoztatnom MAGAMBAN, hogy visszatérjen az öröm.

Pinterestről

Isten jobban tudja, hogy mi jó nekem. Amit akadálynak látok, az lehet egy lépcső is, amire fel kell lépnem, hogy tovább haladjak.
Hogy a főzős témánál maradjak:

Olvastam egy kutatásról, miszerint a kubai emberek egészségesebbek, mint az amerikaiak. Pedig szegénységük miatt nem tudják megvenni a legjobb ételeket. Viszont csipszre, kólára sem telt gyermekkorukban, és őket szoptatták, míg az amerikai babák jelentős részét egy időben egyáltalán nem, olyan jól működött a tápszergyári propaganda. Az anyatej pedig hosszú távú védelmet biztosított a számukra. A szegénység nem akadály volt, hanem lépcső, védelem. 

Így van ez más területeken is. Ha elfogadom, hogy Isten teremtett engem, mert meg akarta osztani a szeretetét, akkor egy nehézség láttán kíváncsian figyelem, hogy vajon Isten mi jót hoz ki belőle. Így változik a gondolkodásmódom a szüntelen elégedetlenségből a hálaadásba, amely megtermi az örömöt. 

"...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál."(Rómabeliekhez írt levél 8.28)

Egy hosszabb igehirdetés erről: Minden javukra van.

Ballagási ebéd. 1.rész

Sehogy sem sikerül egészségesre alakítani az össznépi ebédeket. Mert mi volt most is? 
- marhahúsleves (ez egészséges?), 
- töltött oldalas (nem nagyon),

Az oldalas másnap ecetes, cukros kocsonyás szilvával

- barackos csirkemell (na, ez esetleg),

- gombás fasírt (köztes), 
- krumpli, rizs :(, 
- zöldsaláta (na, ez igen!), 
- uborkasaláta(!), de ecetes-cukros, 
- sajtos kifli (sógornőmé)
- epres torta (cukrászdai), és 
- házi csokitorta cukrozott árvácskával, tortabevonóval leöntve (kalóriabomba).

Azzal vigasztalom magam, hogy az ünnepek azért ünnepek, mert ritkán vannak, és ilyenkor más szabályok érvényesülnek. Hét közben aztán visszaveszünk egy kicsit (sokat).

Ballagott a 6. gyermekünk, nagyon szép, megható ünnepség volt. Leszámítva azt, hogy A csillagok háborújából idéztek, ahol az "erő" valójában Istent helyettesíti: "Az erő legyen veled!" A Bibliából nem lett volna szabad, mert ez egy állami gimnázium, de így beúszik a pogányság rendesen. Azért az ofő most, az utolsó napon igeverset ajándékozott a gyerekeknek. Remélem, eszükbe jut majd a rendelt időben. 

Töltött oldalas
2 kg oldalas a csont fölött felszúrva zsebesre
töltelék:
20 dkg darált hús
10 dkg hagyma
2 tojás
60 dkg áztatott kenyér
só, bors
vágott petrezselyem
1 dl száraz vörösbor
A húst kívülről besóztam. Az apróra vágott hagymát bő olajon megdinszteltem, és összekevertem a többi tölteléknek valóval. Beletöltöttem a zsebbe, és cérnával összevarrtam.

Zsírt tettem alá (jaj!), leöntöttem a borral, lefóliáztam, és nagy tepsiben sütöttem lassú tűzön. A végén levettem a fóliát, és pirosra sütöttem. Szépen előbukkantak a csontok. 

Étkezési szokásainkról

Két, idén kiadott, elegáns szakácskönyvet lapozgattam a napokban. Az egyikben hagyományos magyar ételeinket gondolta újra a szerző. Nem hiszem, hogy bármelyik átlagos háziasszony megfőzi őket. Időnk sincs, pénzünk sem a drága kiegészítőkhöz, és be sem tudjuk őket szerezni. A képeken rongyos konyharuhák, kicsorbult szélű tányérok, bádogbögrék. Mert most ez a menő. Ezért hordanak  gyerekeink szakadt farmerokat, tépett felsőket. Nem is gondolnak arra, hogy vannak, akik tényleg szegények. 
Nézem az ételeket, és csodálkozom. Beleillik egy általános vélekedésbe, miszerint  a magyar konyha egészségtelen, változtatni kell. Nekem egészen más a véleményem, és a honlapom egyik cikke jutott az eszembe erről, ide is másolom. 
Tanulságos.

A magyar konyha, minden híresztelés ellenére, egészséges. Legalábbis az a változata, ahogy eleink főztek még 50 évvel ezelőtt is. 
Miért vagyunk mégis mi, magyarok, betegebbek, mint sok más nép Európában, miért alacsonyabb a születéskor várható élettartam? 
Bernád Ilona néprajzos szerint ennek egyik oka a trianoni sokk, ami hosszú távú depressziót okozott. A másik fontos tényező az, hogy elhagytuk a hagyományos életmódot, gyógymódokat és táplálkozási formát. Ezen kívül sok gyógyszert eszünk. 100 éve pedig megváltozott a tűzhely is. 
Véleménye szerint, a szegény paraszti konyha megfelel a modern táplálkozás-tudománynak. 
- levesek
A magyar parasztasszony minden délben levest is adott az asztalra, melyek vitamin-és folyadékforrások. (Nem is értem, hogy egyes közétkeztetésekben miért szakítottak ezzel a

hagyománnyal. Mennyivel jobb a főzelék ugyan abból a zöldségből, mint a leves? )
- kásák
A burgonya előtti időkben és később is, a különféle kásák meghatározó szerepet töltöttek be az étkezésben. Készülhettek árpából, zabból, búzából, kölesből. Amerika felfedezése után a kukoricából készült ételek egyes magyar vidékeken a mindennapok táplálékává váltak: puliszka, málé, stb.
- zöldségek, gyümölcsök
A magyar háziasszony minden nap adott az asztalra valamilyen zöldséget leves, vagy főzelék formájában. A magas fehérjetartalmú bab, borsó, lencse húspótlék is volt. A zöldségféléket többnyire nem főzték túl, inkább „ress” maradt, így is megőrizve a vitamintartalmát, bár ezt bizonyára nem tudták. Sok nyers zöldséget és gyümölcsöt is

Bodzapalacsinta

fogyasztottak. A káposzta torzsáját nem dobták ki, a répát, petrezselymet nem hámozták, csak kaparták, így megmaradt a héj alatti értékes rész. A kertből sóskát, papsajtot ettek, akácvirágot és sok olyan terményt, amelyet mi már nem is ismerünk. 

- tartósítás
Hordószám tették el télire a savanyú káposztát, amely az egyik legjobb C-vitamin forrásunk. Uborkát, és más zöldségeket is savanyítottak ráadásul természetes módon, gyári

tartósítószerek nélkül.  Aszalták a gombát, szilvát, sárgabarackot, szőlőt.
- méhészkedés
Kevés sót és még kevesebb cukrot használtak. Egy időben nem is volt még répacukor, ételeiket mézzel édesítették. A méz nagyon egészséges, gyakran ajánlott a reformkonyhában is. A népi gyógyászat is előszeretettel alkalmazta. 
- olajos magvak
Nassolás helyett a régi korok embere olajos magvakat evett. Gyakran főztek mákos ételeket, melyek a csontritkulás megelőzésében játszanak szerepet. A tökmag a prosztata megbetegedése ellen jó. 
- Gyűjtötték a gyógynövényeket erdőn, mezőn. A csipkebogyóból C-vitaminban dús teát készítettek áztatással, de lekvárt is főztek belőle. 
- fűszerek
A csípős erős paprika nem hagyományos magyar fűszer, mint tudjuk, Amerikából származik. Nemes változata azonban nagyon egészséges. Szórták is megkent kenyérre csak úgy nyersen.
Régen nem az erős ízek uralkodtak, bár sokkal több fűszert használtak, mint ma: kakukkfüvet, szurokfüvet, tárkonyt, turbolyát, citromfüvet, borsikafüvet, ánizst, köményt,

Citromfű tea

bazsalikomot, lestyánt, zsályát, fokhagymát, vöröshagymát. 

- húsfélék
A magyar parasztember 2-3 hízót nevelt egy évben, télen vágta le, és füstöléssel, lesütéssel tette el az év többi részére. A baromfiudvarban még tyúkot, kacsát, libát, pulykát nevelt, de nem evett húst minden nap. Gyakran csak vasárnap került az asztalra. Igaz azonban, hogy szalonnát viszont szinte minden nap fogyasztottak, de ne felejtsük el, hogy ez mangalica szalonna volt, nem pedig a koleszterinben gazdag nyugat-európai sertésfajták. A mangalicát ma a reformkonyha fontos összetevőjének tartják.

Bernád Ilona: "Hagyomány az egészség fenntartója" című előadása nyomán. Cserefalva, Erdély 2007. július 12.

http://anyacska.hu/hagyomany.php?id=content_ha2