Az idei Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás) sütemény majdnem elmaradt, mert egy hete betegséggel küszködöm. Végül is ezt az egyszerű sajtos kekszet találtam ki. Korpovit kekszek közé sajtkrémet kentem, és egy keményebb sajtból készült a könyvcím.
Sola Scriptura! - Egyedül a Szentírás! A Biblia kerüljön első helyre az egyház életében, és csak utána a hagyományok, szentek élete, zsinati rendeletek stb. Ezek is értékesek, hasznosak, de mégis csak emberi alkotások, ezért nem tévedhetetlenek.
Sola Fide - Egyedül hit által, (nem cselekedetekért lehet a mennybe jutni)
Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség. Kálvin János, Luther Márton, Assisi Szent Ferenc és sokan mások élete példa lehet előttünk, de Isten az első. Kálvin például úgy végrendelkezett, hogy jeltelen sírba temessék, és gyászbeszéd se hangozzék felette, nehogy őt méltassák, dicsérjék.
Sola Gracia- Egyedül kegyelemből (mindent Isten végzett értünk)
Solus Christus - egyedül Krisztus érdeméért mehetünk a mennybe.
Semper Reformanda- Szüntelenül meg kell újulnunk abban, hogy hogyan szólítsuk meg a velünk élőket, a fiatalokat, szenvedélybetegeket, családokat.
Felhasznált forrás:
"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van. Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjen:"(Efezusiakhoz írt levél 2. rész 8. vers)
Idézet a Nagy György András újságíróval készült beszélgetésemből:
A reformáció mint finomhangolás
-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?
-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).
Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.
A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!
Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.
A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.
Sola Scriptura sütemény 2
Sola Scriptura sütemény
Befolyásos asszonyok a Reformációról
