Úgy rémlik, hogy már regéltem egyszer arról, hogy régen mennyire nem kedveltem ezt a csoda zöld gyümölcsöt. Érdemes megjegyezni, hogy a még éretlen termés mérgező, ha pedig megfőzzük az avokádót, akkor az állítólag keserű lesz. Azt hiszem, hogy ez a leves jól behűtve esélyes arra, hogy idén nyáron a kedvencek közé kerüljön. Csodálatosan selymes és simogatja az ember torkát. Egyszerűen oda vagyok érte! A fűszerezéssel lehet bátran játszani, viszont arra figyeljünk, hogy ne olyan legyen levesünk állaga, amiben megáll a kanál! Éppen ezért csak a tetejére került egy kevés kókusztej, a levest pedig kókuszvízzel készítettem. Ízlés szerint dobjuk fel frissen őrölt borssal, chilivel vagy tequilával.
Hozzávalók:
2 kicsi érett avokádó
500 ml kókuszvíz
1 thai citromfű
1 lime
1/2 csokor menta
chili
tequila
2-3 evőkanál kókusztej
só
bors
A kókuszvízet a darabokra vágott citromfűvel felfőzzük és fél órát állni hagyjuk. Az
avokádót félbevágjuk és kikaparjuk a héjából. A már kihűlt kókuszvizet
leszűrjük és az avokádóhoz adjuk a lime reszelt héjával, a mentával és
ízlés szerint chilivel együtt és az egészet pürésítjük. Ha túlságosan
sűrű lenne, akkor hígítsuk kókuszvízzel, esetleg zöldség alaplével.
Ízesítsük sóval, borssal és limelével. Aki úgy érzi adjon hozzá 1-2
evőkanál tequilát és hűtsük jól le! Mentalevéllel és kókusztejjel
tálaljuk.
Úgy gondoltam, hogy tavaszig jó alaposan kiürítem a kamrát és a fagyasztót, hogy aztán majd legyen hely a lóbabnak, zöldborsónak és még ki tudja mi mindennek. Mivel rejtőzik még néhány sütőtök a ládában, ezért elsőként nekik üzentem hadat. Egyébként is itt a narancs szezonja, s mint tudjuk a sütőtökkel kifejezetten jóban vannak. Bár most nem hoztam őket össze, de holnap egy desszerttel jövök, amiben biztosan táncra fognak majd perdülni. Szóval ez itt most egy sütőtök krémleves, nem több és nem kevesebb. Viszont megfogadtam Heston Blumenthal tanácsát és a sütőtök felét sütve adtam hozzá. A vajban párolt és a sült sütőtök íze ugyanis más, ezért érdemes keverve tenni a levesbe, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. Itt minden a sütőtökön áll vagy bukik, ugyanis ha éretlen vagy kevésbé ízes példányhoz van szerencsénk, akkor a leves sem lesz igazi ízbomba. Akár azt is meg merem kockáztatni, hogy ehetetlen, ugyanis volt már szerencsém borzalmasan rossz sütőtökhoz, igazi lutri. Így van ez kérem szépen, a jó alaplé pedig elengedhetetlen. Viszont, ha mindez adott akkor ez a könnyű leves a kókuszhabbal és egy extra adag cayenne borssal jól felmelegít ebben a hidegben.
Hozzávalók:
a sütőtök krémleveshez:
800 g sütőtök
200 ml kókusztej
1 sonkahagyma
50 g vaj
néhány ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma
800 ml zöldség vagy szárnyas alaplé
só
cayenne bors
a kókusztejhabhoz:
200 ml kókusztej
2 g lecitin
A
sütőt előmelegítjük 200°C-ra és a sütőtök felét 2-3 ág rozmaringgal,
fokhagymával puhára sütjük. A sült és a nyers sütőtököt meghámozzuk,
majd kockára vágjuk. Egy lábosban a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a
kockára vágott hagymát, a nyers sütőtököt és 15 percig pároljuk.
Hozzáadjuk a sült sütőtököt, a kókusztejet, az alaplét majd 20-25 percig
főzzük. A levest ezután pürésítjük és friss rozmaringgal 15 percig
állni hagyjuk, majd sóval és cayenne borssal ízesítjük. Ha túl sűrű
lenne, akkor ízlés szerint alaplével vagy kókuszvízzel hígíthatunk rajta. A
kókusztejhaboz a kókusztejet felmelegítjük majd a lecitinnel
habosítjuk. Tálaláskor a leves tetejére kanalazzuk és meghintjük ízlés
szerint cayenne borssal.
A végső lökést az almás-bodzalekvár adta. Azám, de olyan szétszórt vagyok mostanában, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy a Naspolyakonyha blog írója még a hónap elején üzentet hagyott nálam. Hogy mi volt benne? Nem más, mint egy almás-bodzás céklaleves receptje, amit aztán terveztem is kipróbálni. Úgyhogy, bizony ő ültette el ennek a levesnek a csíráját, ami végre megfőtt! A leves azért inkább lila, mint vörös, mert csíkos céklát használtam, ami aztán az almával együtt szépen magába szívta a bodza csodás színét. Könnyű őszi leves kerekedett belőle, inkább az alma íze dominál, de ezt annak tudom be, hogy a chioggia cékla íze kevésbé földes és édesebb, úgyhogy vörössel biztosan dominánsabb. Ha azt a pár csepp tejszínt elhagyjuk róla tálaláskor, akkor tényleg nem kell aggódni a kalóriák miatt!
Hozzávalók:
4 darab kis alma
1 közepes cékla
2 evőkanál bodzabogyó
1 teáskanál vaj
1 evőkanál nádcukor
250 ml almabor
150 ml víz vagy almalé
1 evőkanál vaníliakivonat
1-2 evőkanál tejszín a tálaláshoz
Az almát és a céklát meghámozzuk, majd kockára vágjuk. A bodzabogyót leszemezzük. Alacsony hőfokon megolvasztjuk a cukrot és amint karamellizálódott hozzáadjuk a vajat és a céklát, majd felöntjük 50 ml almaborral és hagyjuk elfőni. Ezután hozzáadjuk az almát, bodzabogyót és felöntjük a maradék almaborral, illetve vízzel vagy almalével (akár céklalevet is használhatunk, attól függően melyik hozzávaló javára akarjuk billenteni a mérleget). 15-20 percig főzzük, majd pürésítjük és egy szűrőn átkenjük. Vaníliakivonattal ízesítjük és tejszínnel tálaljuk.
Végre valahára újra meleg van! Bár itt közel sem akkora a kánikula, mint otthon, de azért egy hideg leves most már nagyon jól tud esni ebéd helyett vagy csak közben amolyan frissítőként. Mi lehetne jobb egy pohár jéghideg uborkalevesnél? Mondjuk egy adag kókusztejes uborka-piszke leves thai bazsalikommal és zöldcitrommal. Mehet bele jócskán chili is, ízlés szerint. Tetejére pedig pirított fekete mustármag és korianderolaj dukál. Először egyébként a klasszikus kapros uborkaleves felé húzott a szivem egy jó adag görög joghurttal turmixolva. De aztán megakadt a szemem a piszkén, ami szerintem tökéletesen illik az uborkához.
Hozzávalók:
1 kígyóuborka
200 g piszke
400 ml kókusztej
5-6 friss thai bazsalikomlevél
1 zöldcitrom
só, chili ízlés szerint
Az
uborkát mossuk meg, esetleg hámozzuk meg csíkokban majd vágjuk nagyobb
darabokra. Dobjuk egy turmixgépbe a megmosott piszkével, a kókusztejjel
és a bazsalikomlevelekkel majd pürésítsük. Szűrjük le a levest,
ízesítsük sóval, zöldcitromhéjjal és kevés lével, valamint chilivel.
Tálaljuk pirított fekete mustármaggal és koriandermagolajjal.
A hétvégi dőzsölés után igazán rám fért egy könnyű leves és egyébként is túl sok retket vásároltam a piacon. Így aztán kellett valami, amibe egy nagyobb adagot el tudok használni. Régóta szemezek már a retekleves ötletével, de valahogy eddig idegenkedtem tőle. Szerettem volna mindenképpen megfőzni a retket, de azt nem akartam, hogy az üde rózsaszín elillanjon. Hamar megvolt a mentő ötlet: retek nélkül megfőztem az alapot, méghozzá burgonyából, de a levesbe nem került bele, pusztán csak a főzőlé. Így aztán igazán frissítőre és könnyűre sikerült. A reggeli séta alkalmával szedtem néhány éppen most virágzó növényt, mint a medvehagyma, a kerek repkény, a piros és sárga árvacsalán, melyek tavaszt varázsoltak a tányérba. A piros árvacsalánnal egyébként még biztosan találkoztok majd itt a blogon a napokban.
Hozzávalók:
300 g burgonya
1 hagyma
1 babérlevél
1/8 teáskanál köménymag
2 teáskanál vaj
500-700 ml zöldség alaplé
1 csomag retek
125 g joghurt
3-4 evőkanál repceolaj
só, bors
Hámozzuk meg a burgonyát és kockázzuk fel. Egy teáskanál vajban pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát, adjuk hozzá a burgonyát, babérlevelet, a köménymagot és öntsük fel annyi zöldség alaplével, amennyi pont ellepi. Alacsony hőfokon főzzük 15-20 percen keresztül, majd szűrjük le. A megfőtt burgonyára nem lesz szükségünk, de nehogy kidobjuk! Készítsünk belőle pürét, vagy akár kenyérlángos, pogácsa tésztájába is felhasználhatjuk. A másik teáskanál vajban pároljuk kb. fél percig a szeletekre vágott retket majd öntsük fel az alaplével és főzzük 2-3 percig. Öntsük levesünket egy mixerbe, adjuk hozzá a lecsöpögtetett joghurtot és pürésítsük. Ha teljesen sima levest szeretnénk, akkor tálalás előtt szűrjük le. Ízesítsük sóval, borssal. Negyed csokornyi reteklevelet pürésítsünk olajjal, szűrjük le és tálaláskor cseppentsünk belőle a levesre. A levest fogyaszthatjuk langyosan, vagy nagyon hidegen.
Tömérdek olyan zöldség és gyümölcs kombináció létezik, melynek szezonja bizony nem esik egybe. Ilyen például a spárga amihez remekül illik a vérnarancsos hollandi mártás, de ilyenkor már rég vége a vérnarancsszezonnak. Vagy például a friss kígyóuborka is rengeteg ételbe festne jól, de a felfújt, hosszú utat megtett uborka íze bizony messze van a helyitől. Abba még belegondolni is rémes, mennyi mindennel lehet tele. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha import zöldségről vagy gyümölcsről van szó az rossz. Nem, nem minden rossz. Hiszen vannak olyanok, melyet tényleg akkor hoznak amikor az adott országban van szezonja, csak figyelni kell. Bár továbbra is tartom, hogy azt, ami nálunk is megterem azt bizony akkor együk amikor itt az ideje és ne csábuljunk el. Viszont ott az articsóka, a citrom, a narancs, az ananász, a mangó, az avokádó és még sorolhatnám! De az tényleg túlzás, hogy már hetek óta görögdinnyét árulnak mindenütt. Ilyenkor? Ez is olyan, mint a februári eper. Azám, de ott van például a Marmadino paradicsom egyenesen Szicíliából, melynek szezonja február közepétől májusig tart. No, erre például én képtelen vagyok nemet mondani, már csak azért is, mert imádok mindent, ami szicíliai és nagy paradicsombolond vagyok. Ez talán az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt. Mondanom sem kell, hogy zseniális az íze, kár lett volna a levesbe, amihez az ötletet a tegnapi ketchup adta és még aznap este megfőztem.
Hozzávalók:
600 ml paradicsomlé
200 g rebarbara
2 evőkanál repceolaj
1 hagyma
10 g friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
50 g zellergumó
4-5 evőkanál barnacukor
50 ml portói
1 babérlevél
1-2 szegfűszeg
1 csillagánizs
1/2 teáskanál koriandermag
1 csokor bazsalikom
só, bors
A hagymát, fokhagymát, gyömbért és zellert pucoljuk meg és vágjuk kockára és pároljuk néhány percig a forró olajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát és a cukrot, majd hagyjuk enyhén karamellizálódni, majd öntsük fel a borral és főzzük el. Adjuk hozzá a paradicsomlevet és a fűszereket egy kis darab gézbe kötve, hogy aztán könnyen ki tudjuk majd szedni. Főzzük kb. 10-15 percig, majd miután kiszedtük a fűszereket pürésítsük, ízesítsük sóval és borssal, majd tegyük bele a csokor bazsalikomot és hagyjuk a tűzhelyen kb. 5 percig alacsony hőfokon, nem kell már főnie. Amennyiben túl sűrű a leves adjunk hozzá zöldség alaplevet, szükség esetén pedig még adjunk hozzá egy kevés cukrot. Frissen reszelt narancshéj pedig nagyszerűen feldobja.
Vigyázat! Savanyú, nagyon savanyú! Nem akartam elmenni az édes levesek irányába vagy akár eperrel kombinálni. Jó, jó ott van a tetején, de csak kecsketúró miatt. Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc levesem, de hidegen, főleg ha nagy a meleg, akkor bizony igazán üdítő. Kellemesen fűszeres hála a gyömbérnek, csillagánizsnak, fahéjnak és a szerecsendiónak. Ha szeretnénk, hogy ne legyen ennyire harsogóan savanyú, akkor adjunk hozzá tejszínt és esetleg több cukrot.
Hozzávalók:
1 salotta
10 g vaj
300 g rebarbara
3 evőkanál cukor
2 narancs leve
3 cm friss gyömbér
1 csillagánizs
2 cm fahéjrúd
2 csipet frissen reszelt szerecsendió
450 ml zöldség alaplé
só, bors
A kockára vágott salottát pároljuk üvegesre a vajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát, a cukrot és reszeljük bele a gyömbért, valamint adjuk hozzá a többi fűszert. Öntsük rá a frissen facsart narancslevet és az alaplevet majd főzzük körülbelül 10 percig és pürésítsük. Előtte persze távolítsuk el a fahéjrudat és a csillagánizst. Ízesítsük sóval, borssal esetleg őrölt fahéjjal és szerecsendióval. Amennyiben tejszínt is adunk hozzá, úgy főzzük fel vele újra. Tálalhatjuk melegen és hidegen is kecske- vagy akár juhtúróval.
Miután a lányokkal jól megbeszéltük, hogy mi is a magyar neve ennek az isteni herkentyűnek, úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje megosztani veletek a receptet. Ugyanis az úgy volt, hogy én szépen elkereszteltem császárgránátnak, mivel németül Kaisergranat néven ismert. Ugyan nem voltam ezzel túlságosan kibékülve, de gondoltam üsse kő, majd csak jön valaki és felvilágosít arról, hogy mi a hivatalos neve. S bizony jött, méghozzá Évánk aki eloszlatott minden homályt a nevet illetően. Bár a karcsú homár elnevezés nem annyira tetszetős, úgyhogy Eszter szépen át is keresztelte norvég homárrá, ami rendkívül találó, hiszen a Nephrops norvegicus, mint neve is mutatja valóban norvég partvidék lakója. Bár hívhatjuk scamponak is, ahogy tetszik. A másik feladat már sokkal nehezebb volt! Ugyanis a család nem igazán rajong a herkentyűk iránt, hal az jöhet, de ezek a kis páncélosok inkább ne. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy szépen átverem őket és levest teszek eléjük. De jól tettem! Anyukám azt mondta, hogy ez volt élete legfinomabb levese, persze az anyukák elfogultak, de akkoris. Különben pedig az a fontos, hogy ízlett nekik, bár még így sem kóstolta meg mindenki és az isteni vajban megpirított farkat sem kérték a tetejére, legalább több maradt nekem, nem igaz? Nincs könnyű dolgom velük az már biztos! Persze a marha steak senkinek sem okozott problémát, no de nincs mit tenni! A levest magát nem akartam cifrázni, sehol semmi extra, persze a lóbabot leszámítva, hogy azért mégse legyen üres. De semmilyen különleges hozzávaló nincs benne, mondhatni teljesen klasszikus, bár azért ezt talán merészség kijelenteni.
Hozzávalók:
az alapléhez:
10-15 darab karcsú homár
1 teáskanál vaj
2 salotta
1 gerezd fokhagyma
1/2 édeskömény
1 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
2 vékony szál zellerszár
100 ml száraz fehérbor
1/2 teáskanál koriandermag
1 kisebb babérlevél
hal/herkentyű alaplé vagy víz
a leveshez:
1/2 teáskanál vaj
1 salotta
1 kisebb burgonya
1/2 édeskömény
1/2 teáskanál paradicsompüré
2 csipet sáfrány
1 ág friss tárkony
70-90 ml tejszín
1-2 teáskanál konyak
só, bors
A herkentyűk fejét távolítsuk el, majd óvatosan pucoljuk meg a farkakat és próbáljuk meg kihúzni a bélcsatornát. Vigyázzunk a tisztításnál, mert a garnélánál sokkal keményebb a karcsú homár páncélja. Olvasztott vajban keverjük át a páncélt és a fejeket, addig, amíg a színe elhalványul. Ezután adjuk hozzá a kockára vágott hagymát, fokhagymát, édesköményt, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, babérlevelet és koriandert, majd pároljuk néhány percig és öntsük fel a borral. Amint elfőtt a bor öntsünk rá annyi vizet vagy hal alaplevet, ami éppen ellepi és főzzük 10-15 percig, majd szűrjük le. Vajban pároljuk meg a kockára vágott salottát, burgonyát és édesköményt. Adjuk hozzá a paradicsompürét és keverjük jól át, adjuk hozzá a a félretett farkak felét és a sáfrányt, majd öntsük fel az alaplevünkkel és főzzük 10-15 percig. Ezután pürésítsük, adjuk hozzá a tejszínt és főzzük kb. 5-6 percig, majd ízesítsük sóval és borssal. Tegyük félre a levest, adjuk hozzá a tárkonyt és hagyjuk állni kb. 5 percig. Ekkor vegyük ki belőle a zöldfűszert és ízesítsük konyakkal. Tálaljuk a maradék farkakkal, melyet vajban megpirítunk, esetleg flambírozhatjuk konyakkal.
Tekintettel a heti nehézsúlyú desszertre, úgy gondoltam nem árthat, ha pénteken valami könnyű ebéd kerül az asztalra. Bár nincs még szezonja a karfiolnak, persze ettől függetlenül tele vannak vele a boltok, most mégis nálam is becsusszant. Történt ugyanis, hogy virág helyett karfiolallal leptek meg, méghozzá zölddel. Eddig csak sárgához volt szerencsém, ami nem igazán ízlett. A lilára fáj még nagyon a fogam, de a zöldségesem nem hajlandó ültetni, mert szerinte egyáltalán nem élvezhető. Ami a levest illeti igazán fűszeres, ennek ellenére mégis könnyű ami a savónak és a zöld citrom frissességnek köszönhető.
Hozzávalók:
500 g karfiol
1 teáskanál vaj
1 salotta
1 burgonya
1/4 teáskanál garam masala
600 ml zöldség vagy csirke alaplé
200 ml savó
1 zöld citrom
szerecsendió olaj
só, bors
Vajban pároljuk üvegesre a kockára vágott salottát, adjuk hozzá a burgonyát és a fűszerkeveréket, majd a rózsáira szedett karfiolt és öntsük fel az alaplével vagy maradék húslevessel. Főzzük közepes hőfokon puhára, majd pürésítsük a savóval együtt. Ízesítsük sóval, borssal és a zöld citrom héjával és levével. Tálaljuk vajban pirított morzsával, amihez fekete hagymamagot keverünk és locsoljunk rá pár csepp szerecsendió olajat.
Sokáig idegenkedtem a fagyasztott gombától, de mint ma kiderült alaptalanul. Régóta sóvárgok már egy zacskó gomba után, ami furcsa lehet, de mindjárt megértitek. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon sok olyan erdei fajta található egy-egy ilyen zacskóban, amihez itt nálunk egyébként lehetetlenség hozzájutni, sajnos. Bár azt hiszem, hogy levesen kívül talán csak risottoban tudnám elképzelni. Az erdei gombák íze felmúlhatatlan! Így aztán miután jól kikérdeztem néhány ismerős bloggert, akik maguk is fagyasztanak erdei gombát, úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy egy próbát tegyek. Nem bántam meg! A leves íze felülmúlhatatlan. Amennyiben nem tudunk vagy nem akarunk fagyasztott gombát használni, viszont csak csiperkéhez és az általában kapható termesztett fajtákhoz tudunk hozzájutni, akkor dobjuk fel levesünket szárított gombával! Valamilyen okból kifolyólag nem tudtam kiverni a fejemből a vargánya karakteres és a petrzselyemgyökér édeskés ízét. Mindenképpen kombinálni szerettem volna a kettőt, csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan. Istenien harmonizálnak együtt, a ropogós zabpehelygolyó pedig igazán izgalmas kiegészítője a levesnek. A golyó ötlete Nils Henkel zseniális könyvéből származik, ahol pankómorzsából készített golyókat. No, de hogyan lesz a morzsából golyó? A dolog nagyon egyszerű, de pont ebben rejlik a zsenialitása. A dolog lényege az, hogy keményített növényi zsírt a szokásos módon kipanírozunk, majd forró olajban kisütjük. A növényi zsír elolvad, jutalmunk pedig egy üreges és ropogós golyócska, ami bármelyik levesben vagy salátán átveheti a croûton szerepét.
10 g szárított vargánya
1 evőkanál vaj
1 salotta
500 ml borjú alaplé
1 ág kakukkfű
2 evőkanál crème fraîche
pár csepp citromlé
só, bors
a peterzselyemgyökérhabhoz:
20 g vaj
1 salotta
50 ml fehérbor
2 nagyobb petrezselyemgyökér
200 ml zöldség alaplé
50 ml tejszín
só, bors
valamint még:
kókuszzsír
liszt
tojásfehérje
zabpehely és zsemlemorzsa
A leveshez pároljuk üvegesre a kockára vágott salottát, adjuk hozzá a darabokra vágott gombát, beáztatott vargányát és a kakukkfüvet. Amennyiben fagyasztott gombát használunk, kevergessük addig alacsony lángon, amíg majdnem elfő a víz, amit kienged. Ezután öntsük fel az alaplével és a szárított vargánya áztatólevével. Főzzük 15-20 percig, majd távolítsuk el a kakukkfüvet és pürésítsük a crème fraîche-el. Ízesítsük sóval, borssal és citromlével.Olvasszuk fel a vajat és pároljuk puhára a kockára vágott salottát. Öntsük fel fehérborral és főzzük el. Ezután adjuk hozzá a szeletekre vágott petrezselyemgyökeret, öntsük fel az alaplével és alacsony hőfokon főzzük puhára. Szűrjük le (ne dobjuk el, akár levest, akár pürét készíthetünk belőle) és adjuk hozzá a tejszínt, ízesítsük sóval és borssal, majd tálalás előtt habosítsuk botmixerrel. A golyókhoz vágjuk darabokra a kókuszzsírt vagy vájjunk ki belőle gömböket és tegyük 15-20 percre a fagyasztóba. Ezután forgassuk meg lisztben, tojásfehérjében és zabpelyhes zsemlemorzsában, majd fagyasszuk le újra. Ha vastagabbra szeretnénk ismételjük meg a panírozást, majd sütésig hagyjuk a fagyasztóban. Süssük ki bő forró olajban 170°C-on.
Szinte teljesen megfeledkeztem a már hetek óta hűtőben kallódó karórépáról. Aki még nem kóstolta, annak ajánlom püréként, mondjuk halhoz. Nálunk karácsonykor nagy sikert aratott mindenkinél. A mai lélekmelegítő levest egy már régóta bevált trió inspirálta, méghozzá a hal, tárkony és mustár. Ami a mustárt illeti használhatunk angolt, franciát vagy egész egyszerűen a kedvencünket. Mehet nyugodtan akár magos, akár édes vagy csípős. A galuskát pedig bármilyen halból készíthetjük, de azért fordítsunk figyelmet arra, hogy ne túlhalászott fajtát válasszunk!
Hozzávalók:
a karórépaleveshez:
500 g karórépa
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál vaj
1-2 szegfűbors
1 teáskanál dijoni mustár
750 ml zöldségalaplé
só, bors
Egy evőkanál vajban pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát, majd adjuk hozzá a szeletekre vágott fokhagymát és a felkockázott karórépát és pároljuk néhány percig. Dobjuk bele a szegfűborsot és öntsük fel az alaplével, majd főzzük 15-20 percig. Pürésítsük, majd kenjük át egy szűrőn (elég sok püré fog a szűrőben maradni, de ezt másnap köretként elfogyaszthatjuk). A leszűrt levest ízesítsük sóval, borssal és mustárral.
a pisztráng-galuskához:
150 g pisztráng
1 tojás
2 evőkanál crème fraîche
1/4 teáskanál őrölt mustármag
1-2 evőkanál friss tárkonylevél
só, bors
A jéghideg pisztrángot kockázzuk fel és pürésítsük a tojással, mustármaggal, crème fraîche-el valamint a tárkonnyal. Ízesítsük sóval és borssal. Kiskanál segítségvel formázzunk galuskákat és gyöngyöző vízben 2-3 perc alatt főzzük meg. Tálaljuk a levest a galuskával, földimogyoróolajjal és durvára vágott földimogyoróval.
Ma valahogy olyan rusztikus hangulatban vagyok, így azt hiszem, hogy aligha juthatott volna jobbkor eszembe az, hogy minestronét főzzek. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy összegyűlt néhány darab parmezánhéj, ami a leves lelke és olyan ízt ad neki, amit semmi mással nem tudunk belecsempészni. Minestronét az év minden szakában készíthetünk szezonális zöldségekből, nekem azonban télen esik a legjobban. Ilyenkor mindig kerül bele valamilyen kelkáposzta, most fodros és bab. A leves tipikusan az ahány ház, annyi szokás kategóriába tartozik, úgyhogy bátran dobáljunk bele mindenféle zöldséget. Vannak akik a rizsre esküsznek, mások a tésztát részesítik előnyben. Szerintem elengedhetetlen hozzávalója a szárazbab és igazi öröm, amikor a kanálba kerül néhány szem. A minesterone mellé pedig jól esik egy szelet frissen sült kenyér, így hirtelen felindulásból úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a kenyérsütéssel! Kivételesen nagyon jól tettem, mert sikerült! Persze még bőven van hová fejlődnöm, de azt hiszem megtört az átok, mert ez a kenyér belül puha, a héja pedig olyan igazi ropogós lett! Végre!
Hozzávalók:
a leveshez:
50-70 g szárazbab
1000-1500 ml zöldség vagy csirke alaplé, esetleg húsleves
2 evőkanál olívaolaj
1 hagyma
3-4 sárgarépa
1 darabka zeller
2 petrezselyemgyökér
1 póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
2-3 burgonya
1 konzerv paradicsom
5-6 levél fodros kel
1 darab parmezánhéj
1/4 teáskanál szárított oregánó
40-50 g száraztészta
só, bors
Előző este áztassuk be a szárazbabot, majd másnap főzzük puhára. A meghámozott zöldségeket kockázzuk fel és pároljuk néhány percig olívaolajban. Adjunk hozzá egy 1/4 teáskanálnyi sót és szárított oregánót, a parmezánhéjat, a fokhagymagerezdet és öntsük fel az alaplével, valamint a konzerv paradicsommal és főzzük alacsony hőfokon körülbelül 40-50 percig, vagy amíg a zöldségek megpuhulnak. Adjuk hozzá a leszűrt főtt babot és a száraztésztát, majd ha megfőtt a tészta ízesítsük sóval és borssal.
a kenyérhez:
250 g kenyérliszt
7 g só
25 ml olívaolaj
10 g élesztő
230 ml víz
30 g aszalt paradicsom
2 szál friss oregánó
1 teáskanál gríz
Szitáljuk a lisztet egy tálba, szórjuk a szélére a sót, a közepébe pedig csináljunk egy mélyedést és morzsoljuk bele az élesztőt. Öntsük rá a langyos vizet és kezdjük el összedolgozni, majd adjuk hozzá az olívaolajat és gyúrjuk simára. Hagyjuk kelni egy órát. Melegítsük elő a sütőt 220°C-ra. Az aszalt paradicsomot vágjuk apró kockákra és keverjük össze a friss oregánóval majd gyúrjuk a tésztába és formázzunk egy hosszúkás kenyeret. Kenjünk meg vizes ecsettel és szórjuk meg grízzel. Öntsünk egy negyed liternyi vizet a forró sütőbe, majd tegyük be a kenyeret és süssük meg kb. 30 perc alatt.
Az a jó ebben a nagy hidegben, hogy megszeretette velem a leveseket. Nem voltam sosem nagy levesevő, de mostanában másra nem is tudok gondolni. Úgyhogy a héten még számíthattok egy pár lélekmelegítő fogásra itt a "sarkon". A mait Anna gesztenyelevese, ami nagyon-nagyon finom, elhihetitek nekem, mert szerencsém volt megkóstolni, és Robi lilakáposzta krémlevese ihlette. Most gorgonzola sajttal tálaltam és kel chips-szel, de néhány karika sült csípős kolbász is tökéletes lenne hozzá.
Hozzávalók:
200 g gesztenye (tisztított mennyiség)
1 hagyma
1 evőkanál vaj
1 kis gerezd fokhagyma
100 g petrezselyemgyökér
50 g zeller
700-800 ml zöldség vagy csirke alaplé
100 g fodros kel
1/2 teáskanál almaecet
só, bors
Vajon pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát és a felszeletelt fokhagymát. Adjuk hozzá a felkockázott petrezselyemgyökeret, zellert és pároljuk néhány percig. Dobjuk rá a főtt gesztenyét (mivel már nincs szezonja így a fagyasztott vagy vákumcsomagolt tökéletesen megfelel) öntsük fel az alaplével és főzzül puhára. Ekkor adjuk hozzá a az ecetet és a felaprított kelt és főzzük kb. 10 percig, majd pürésítsük. Ízesítsük sóval és borssal.
Hangulatát tektinve azt hiszem, hogy nem hívhatjuk téli levesnek, de nekem valahogy most tökéletes lélekmelegítő volt ebben az szörnyű hidegben. A kép csalóka, mert ott virítanak rajta a Meyer citromok, de hagyományossal főztem. A másikat nem tudtam volna elképzelni, és a héja szerintem túl kesernyéssé tette volna a levest. Egyébként napokig nem hagyott nyugodni a dolog, így ma megadtam magam neki! Pusztán azért vaciláltam, mert féltem, nehogy egy meleg limonádé legyen a jutalmam. Kár volt, mert ez a leves olyan, hogy felfrissít, de közben mégis jól átmelegít, állaga pedig simogatja az ember torkát. A tányérban ugyan nem látszik, de került bele egy szép adag zöldborsó, ami tökéletesen kiegészítette a fésűkagylót és a bazsalikomolajjal sem veszett össze.
Hozzávalók:
1 salotta
1 evőkanál olívaolaj
50 g kerekszemű rizs (pl. arborio)
1000 ml csirke alaplé vagy húsleves
50 ml vermut
100 g zöldborsó
1 citrom
1 tojás
só, bors
Olívaolajon pároljuk üvegesre a hagymát, adjuk hozzá a rizst majd öntsük fel a vermuttal. Amint elfőtt, öntsük fel 500 ml alaplével és lefedve alacsony hőfokon főzzük puhára a rizst. Ezután pürésítsük, szűrjük le, majd öntsük fel a maradék alaplével, adjuk hozzá a zöldborsót és főzzük fel. Reszeljük a levesbe a citromhéjat. A tojásfehérjét egy csipet sóval verjük félkemény habbá. A tojássárgáját keverjük össze 2 evőkanál citromlével és csorgassuk hozzá 2-3 evőkanállal a meleg levesből. Vegyük le a tűzhelyről a levest, keverjük hozzá a citromlével elkevert tojássárgáját, majd a tojásfehérjét. Ízesítsük sóval, borssal és tálaljuk fésűkagylóval, valamint bazsalikomolajjal.
Azt hiszem, hogy most merültem ki! Kemény volt ez a hét, főleg, hogy hetek óta tart már az aprósüti sütés, és pont most jött a nagy hajrá ! A heti rendelésem 6 kiló különböző fajtájú volt, ami még bizony csomagolásra vár. Közben még két óriási, legalábbis számomra az, mert még sosem sütöttem 40 cm-es tortát, és egy kis kerek 20 centiset is össze kellett dobnom. Ezeket szintén ma este fogom majd befejezni. Egyébként a sütés minden pillanatát hihetetlenül élveztem és bármikor újra igent mondanék. Arról nem is szólva, hogy már alig várom, hogy jövő héten végre elkezdjek sütni a családnak. Az ünnepi menü még csak halványan körvonalazódik, de jövő hét elején majd nyugodtan rászánok két-három órát a tervezésre, persze mindenki kívánságát figyelembe véve. Úgy gondoltam, hogy a sok sütés után igazán megérdemlek valami finomságot ebédre. Persze mindenképpen olyasmit akartam, ami gyorsan megy és nem kell vele túl sokat foglalkozni. Azám, de a consommé azért mégsem egy olyan gyorsan összedobom dolog, viszont ha előre dolgozik az ember, akkor már nem is olyan nagy ördöngösség! Ami most annyit jelent, hogy előkaptam a fagyasztóban lapuló alaplevet a többi meg igazán semmiség! Támadt főzés közben ugyan jó néhány ötletem, hogyan lehetne izgalmasabbá tenni a halat és a herkentyűket a levesben, de most sajnos nem fért bele. Viszont azt nem bírtam megállni, hogy összedobjak az édeskömény zöldjéből egy kis fűszerolajat, ha már a habhoz nem volt energiám.
2 szál szárzeller
1 petrezselyemgyökér
1 hagyma
1 édesköménygumó
1 babérlevél
5 szem koriander
1/4 teáskanál sáfrány
500 ml hal alaplé
3 tojásfehérje
pár csepp citromlé
4 garnélarák
4 jakabkagyló
2 tengeri sügér filésó, bors
Keverjük össze a felaprított hagymát, petrezselyemgyökeret, a fél édesköménygumót, a zellert a halcsontokkal és tojásfehérjével, majd mixerben pürésítsük. A fűszerekkel együtt alacsony hőfokon kezdjük el melegíteni a hideg hal alaplevet, majd hagyjuk gyöngyözve főni kb. 30 percen keresztül. Ezalatt a zöldséges-tojásfehérjés keverék összeszed mindent, ami levesünket zavarossá teszi. Szűrjük le egy sűrű szövésű konyharuhán, eredményül kristálytiszta és intenízv ízű hal consommét kapunk. Ízesítsük sóval, borssal, kevés citromlével és tálalás előtt melegítsük fel és hagyjuk gyöngyözni a sáfránnyal. A halat, garnélát és tengeri sügért ízlés szerint vagy süssünk meg vagy posírozzuk hal alaplében, illetve court bouillonban.
