Kakaós csiga - avagy vendégposzt a samtundsahne blogon

Azt hiszem éppen egy hete kaptam levelet Nancytől, aki a samtundsahne blog szerzője. Annak ellenére, hogy még tart a cukormentes hónap, egyszerűen muszáj volt megsütnöm ezeket a csigákat. Erre-arra kalandoztak a gondolataim, de mindig visszatértem hozzájuk, ugyanis ennél jobb finomságot keresve se találhattam volna a vendégposzt szereplőjeként. Titkon reméltem, hogy általuk vissza tudom repíteni vendéglátómat a gyermekkorba és azt hiszem, hogy sikerült! A posztot pedig itt ti is elolvashatjátok.

Segíts velünk!

„Méz, fahéj, ánizs, gyömbér, szegfűszeg, mák, dió, sültalma...
... ezek az ízek és illatok számomra nélkülözhetetlenek az ünnepi készülődés alatt, mert egy szempillantás alatt karácsonyi hangulatot teremtenek.
Az adventi időszak örömét és meghittségét semmi sem teszi tökéletesebbé, mint a családdal együtt töltött idő, és a közösen készített sütemények ínycsiklandó illata.”

Ez a meghittség sajnos nem mindenkinek adatik meg.

Hosszú évek óta indít adománygyűjtő kampányokat a Kifőztük.hu remek csapata, szerencsémre az idén én is részese lehetek a Kifőztük Karácsony 2012 elnevezésű adománygyűjtő akciónak.


Kiscsapatot alkotva, Móricz Tündével (Nagymamám konyhájából), Ruzicska Zsófival (Nyammm), Szabó Zsuzsával, Pergel Katival (FoltosBoltos), Dénes Péterrel (Gour-man), Barta Katalinnal (Katucikonyha), Zsuzsával (Bonbon Mánia), Petrával (Reformkori konyha), Zsirivel (ZsiriCsibe Zabszalma), Székely Kingával (Kulináris Ízbombák) és Szijártó Renátával és Tamási Istvánnal (Salubrity) a  Dankó utcai Wesley János Óvodát – melyet sokan csak Hajléktalan óvodaként ismernek - szemeltük ki, nekik szeretnénk kampányolni.

Az intézményt a szükség hívta életre. 2005-ben kezdte meg működését a Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében, de sajnos a normatívából nem fenntartható, a szülők pedig képtelenek anyagi áldozatot vállalni. Célja, hogy a külső Józsefvárosban élő szegény családok gyermekei megfelelő oktatási intézménybe juthassanak.

Mivel a pénz mindenhol a legkevesebb kategóriába tartozik, az idén a tárgyiasult adományoké a főszerep, élelmiszer, ruha, játék, tisztítószer.
Hogy minek is örülne az Óvoda sok kis lakója? Íme egy lista, hogy könnyebb legyen az adományozás:

• gyermek ruha 3-7 éves korig (ha nem új az nem baj, csak jó legyen és tiszta),
• játék 3-7 éves korig,
• mesekönyv,
• színes ceruza, gyurma, festék, papír, ragasztó
• tisztítószer,
• tisztálkodási szer – fogkrém, fogkefe, folyékony szappan,
• élelmiszer, sajnos a főzés nem megoldott, így számításba jöhet
• édes és sós keksz,
• szaloncukor, hisz itt a karácsony,
• lekvár,
• befőtt,
• és bármi ami nem igényel főzést.

Ha nagyobb mennyiségű adományról lenne szó, vagy bármi gond adódna, kérjük jelezd felénk az ovikaracsony@kifoztuk.hu e-mail címen.

Adományok átvételének helyszíne és ideje:
1086 Budapest, Dankó utca 11. (WJLF épülete), munkanapokon 8.00-16.00
(Amennyiben ez az időpont nem megoldható, a főiskolai portaszolgálat átveszi a felajánlásokat munkaidőn kívül, szabad- és munkaszüneti napokon is.)
Az Óvoda számlaszáma: 11708001-20520380-00000000,
telefonszám:210-5400/262 mellék
 

Minden segítség nagy segítség!

Segíts, hogy a Karácsony mindenkinek az örömére váljék!2013.01.07.:Az akció végeredményéréről itt olvashatsz! Köszönjük mindenkinek a segítséget!

Akarom, mert makaron! - könyvajánló

A makaron, azok a picike színpompás apróságok, legalább annyira hozzátartoznak Franciaországhoz, mint a baguette. Hódító útja során végre elérkezett hozzánk is, és igazi makaronlázt robbantott ki. Ez az apróság annyira megosztja az édesszájúak táborát, mint egyetlen másik sütemény sem, legalábbis hazánkban. Két fajtájtát különböztetünk meg: az egyik alapja a hideg vagy francia habcsók, míg a másik a meleg cukorszirupos verzió, vagyis az olasz habcsók. Ami a cukortartalmat illeti, nem kérdéses, hogy mindkettőben rengeteg van. Ezért aztán érdemes savanykás vagy keserű tölteléket választani.

Néhány évvel ezelőtt én is a hideg habos makaronnal kezdtem, de aztán a cukorszirupos egyértelműen levett a lábamról. És tényleg, a makaron függőséget okoz, ha finom. Mert az igazán jó makaron belseje puha, a teteje roppan és a krém se túl nehéz, se túl sok. Kóstoltam már jó néhány rettenetesen rossz makaront és olyat is, ami piskóta volt, de nem habcsók. Ha egyszer megtalálod az igazit, nincs menekvés! Jill Colonna könyvére már nagyon kíváncsi voltam, főként a töltelékek érdekeltek belőle. Maga a könyv olyan, mint egy kis ékszerdoboz, kinyitod és a makaronok elegáns, színes és édes világába csöppensz. Engem teljesen magával ragadott a hangulata. Az alaprecept rendkívüli részletességgel van megírva, úgyhogy kezdőknek tényleg tökéletes. Ha nem sikerülne elsőre, akkor próbáld meg újra! Nagyszerű még a könyv végén található táblázat, ahol különböző mennyiségű tojásfehérjékre ki van számolva a többi a hozzávaló. Így kísérletezni is könnyebb! Sőt, még mandulamentes makaronreceptet is találtok benne! Azt mondom, makaronsütére fel!
Egy biztos: Jill Colonna lelkesedése magával ragadja az olvasót és ha eddig semmi nem hozta meg kedved arra, hogy macaront süss, akkor ez a könyv megadja majd a végső lökést!

Megjelent a a T. Bálint kiadó gondozásában.

Elfogyott az összes pohár - avagy visszatekintés a Vénusz-Dining Guide Blogkóstolóra

Ezt nem szabad szó nélkül hagyni, sőt hiba lenne, ha nem számolnék be arról a bizonyos péntek délelőttről és a szombati blogkóstolóról. Ha ti tudnátok, hogy én mennyire izgultam! De nem tudjátok, úgyhogy gyorsan elmesélem! Már hetekkel a rendezvény előtt mindent aprólékosan elterveztem, például azt, hogy majd hűtőtáskában viszem a tejszínt a főzőiskolába, mert akkor biztosan fel fog verődni. Ez valóban kulcsfontosságú, az már kevésbé, hogy gumival vagy kapszlival fogjam össze a zacskókat, amibe a mousse kerül majd. Azám, de mi van ha fél nap sem elég arra, hogy feldolgozzam azt a sok túrót? Akkor mi lesz a habcsókkal?! Úgyhogy egy nagy adag habcsókot előre megsütöttem, de olyan kevésnek tűnt, hiába számoltam, több mint száz darabot. Biztos ami, biztos inkább sütöttem még két extra adagot. Inkább több legyen, mint kevés! Nem igaz? Szerettem volna mindenre felkészülni (persze ez lehetetlen), nehogy aztán baracklekváros kenyér legyen a beígért desszert helyett!

Végül elérkezett a várva várt péntek délelőtt, amikor Kicsivú-val és Funky Pho-val együtt serénykedtünk a főzősuliban. Ők a nagy lábosokkal viaskodtak, míg én kilónként dolgoztam fel a túrót. Persze a habcsók téma itt is előjött, gondoltam még bedobok két tepsivel a sütőbe és az nyugodtan száradhat, míg elkészülök a többi alkotóelemmel. Persze tudhattam volna, ha izgulok, akkor abból semmi jó nem fog kisülni. Én még olyan csapnivalóan nem vertem fel gőz felett a tojásfehérjét, mint azon a péntek délelőttön! De éppen idejében érkezett meg az egyszemélyes felmentősereg, a drága Zazálea! Igaz, kicsit kérdően nézett rám, hogy ugyan mi baja van a felvert fehérjének, én meg csak hebegetem-habogtam.

                                                             Fotó: Zazálea

Pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot és csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk, no meg rengeteget nevettünk! Bár nem volt róla szó, beállt kuktáskodni mellém és szorgalmasan nyitogatta a műanyag zacskókat, amibe töltöttem a túrómousse-t. Tálakat mosogatott el és ő volt a főkóstoló! Persze nem csak ezt, de a leveseket is szorgalmasan kóstolgattuk, hogy vajon kell még bele só, netán bors. Amikor aztán már legalább 3 és fél kiló túró fel volt dolgozva, akkor kicsit jobban belemerültünk a beszélgetésbe, annyira, hogy egy tepsi keksz jól meg is barnult a sütőben. Üsse kő, ennyi igazán belefért! Zazálea ezt valamilyen formában meg fogjuk ismételni, mert szerintem még rengeteg mondanivalónk van egymásnak! Köszönöm, hogy eljöttél és megismerhettelek!

Fotó: Select food - köszönöm a fotókat Alíz! A sütid pedig isteni volt!

Alig hittem el, de minden összejött: a morzsa, a habcsók, a mousse pedig majdnem egy egész hűtőt elfoglalt, hiába 9 és fél kiló, azért nem kis mennyiség, főleg, hogy ez volt a legtöbb, amit valaha készítettem. Szombaton aztán már egy cseppet sem izgultam (na jó csak addig egy picitkét, míg mindent elrendeztem a pulton), valahogy nem is volt szokatlan a helyzet, pedig sosem csináltam még ilyet, persze azt leszámítva, amikor Robival tálaltunk hatvan személyre, de az teljesen más volt. Vele egyébként ismét egy csapatba kerültem, és igazán megnyugtató volt, hogy mint én, úgy ő is a helyszínen állítja majd össze fogását. Másképpen nem is lehetett volna, ugyanis a lekvárt magába szívta volna a mousse, a habcsók pedig a hűtőben gumivá vált volna és a morzsa is nedvességet vett volna fel. Így aztán annyit csavartam még rajta, hogy a lekvárt melegen tettem a pohárba, erre került a hideg túrómousse, ami hála Emőkének mindig akkor került a kezem alá a hűtőből, amikor kellett. A tetején morzsa és habcsók ropogós elemként foglalt helyet és már készen is volt a Rákóczi túrós pohárban. Köszönöm a segítséget! Remélem, hogy te is olyan jól érezted magad, mint én!

A Dining Guide-nak pedig köszönöm a meghívást és ezt a fergeteges szombat délutánt!

Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljött és megkóstolt!

Rákóczi túrós pohárban

Elérkezett az ideje, hogy lehulljon a lepel arról a bizonyos Rákóczi túrósról, amit a Vénusz-Dining Guide Blogkóstolóra fogok elkészíteni, mely az első hazai Street Food Show keretein belül, immár harmadszor kerül megrendezésre. Már említettem, hogy egy céklás nyalánksággal versenyzett, de lássuk be, hogy Robi lecsó szusijával sokkal szebben harmonizál. A csapatunk harmadik tagja pedig nevéhez hűen nem is készülhetett volna mással, mint pho-val! A recepteket a Dining Guide oldalán találjátok! Remélem, hogy sokan megkóstoljátok majd a "sarkot"!

Okra és én

Idejét se tudom, mióta kerülgetem már az okrát. Azért valljuk be, hogy az ázsiai boltokban fólia alá csomagolva helyenként kicsit megfeketedve igazán nem szép látvány. Sőt, az biztos, hogy így nem vonzza az embert és nem kezd el fantáziálni róla. Inkább csak legyint és tovább lép a szaftos, érett csodás thai mangó felé. Közben harcot vív magával, hogy te jó ég repülővel hozták és igazán nem lenne szabad. Ilyenkor megszólal a másik felem, hogy hékás, akkor máris felejtsd el az egzotikus fűszereket, sőt még a borsot is. Úgy vélem néha-néha igazán belefér, hiszen már legalább 7 éve nem eszek tonhalat. Hol itt az összefüggés? Igazából sehol, de nekem bevált, amolyan lelkiismeretnyugtatóként. Nem mintha nem jön rám olykor a csillapíthatatlan vágy egy darab fenséges tonhal iránt, de nem, se tonhalat, se más, szinte a végsőkig túlhalászott fajtát nem vásárolok.

De miért is halandzsálok itt és most? Ja, hogy az okra! Azám! Szóval az egyik török árusnál csodálatos friss és ropogós okrán akadt meg a szemem. Ez az! Itt a remek alkalom, mondhatni a tökéletes pillanat. Akár a keselyű zsákmányára, úgy csaptam le rá. Mert az ember ilyen, de ez egy amolyan gasztroblog, úgyhogy nem térünk le az útról. Talán csak egy csöppet. Délután, miután egyébként már három másik ételt lencsevégre kaptam, szóval akkor jött az ötlet, hogy én bizony csudazöld okralevest fogok főzni. Méghozzá átlátszó paradicsomlével, mert a paradicsom és az okra csípik egymást. Csak azzal nem számoltam, hogy én nem fogom a szivembe zárni az okrát, minek oka rögvest kiderül. Szétnéztem, hogy ugyan szabad-e pürésíteni. Ráakadtam egy török levesre, amibe leveles kel is került, gondoltam akkor nagy baj nem lehet és ráadásul gyönyörű zöld volt. Durr bele! Már láttam, ahogy pici poharakba töltöm a levest és mindegyikből egy garnélafarok kandikál majd ki, tetején sárga curry hab fekete hagymamaggal megszórva. Jaj, még most is látom! Ti is látjátok?!

Elkezdtem vajban párolni a sonkhagymát, rádobtam az okrát, mit ne mondjak, kellemes illat keringett. Aztán jött a többi hozzávaló, pürésítés és már láttam, hogy ebből nem lesz se előétel, se semmi. Oké, oké, nyálkás az okra, de hát a békacomb is, amíg még ugrál! Persze azért volt annyi eszem, hogy néhányat félretegyek. Ezeket csicseriborsólisztben sütöttem ki, jó fűszeresen. De hiába, egyszerűen olyan semmilyen az egész. Pedig milyen kár! Olyan szép zöldség, tényleg az! No, azért majd kap még egy-két esélyt, hátha! Úgyhogy akinek akad bombabiztos okrás receptje, ami garantáltan leveszi az egész vendégsereget a lábáról, az ne habozzon és ossza meg velem! Mindenestre ezt a receptet mindenképpen ki fogom próbálni, mert igaz ami igaz, nagyon jól fest!

Hidegen, határozattan élvezhetőbb, a zöldbabra hasonlít az íze... azt hiszem van remény!

Harapj bele a "sarokba"! - Vénusz-Dining Guide Blogkóstoló 2012

Szó mi szó, inkább kanalazgatni lehet majd a desszertem, ha ellátogattok a harmadik Dining Guide Food Show-ra, ahol idén az én blogomat is megkóstolhatjátok. Az első hazai Street Food Show keretében újra megrendezésre kerül a blogkóstoló ahol idén 15 hazai bloggerrel találkozhattok, akik hármas csapatokban három óránként váltják majd egymást. A részletes időpontokat itt találjátok. Velem szeptember 8-án futhattok össze a Hold utcai Vásárcsarnokban. Hogy kikkel kerültem egy csapatba? Robival a Kísérleti Konyháról és Évával, aki a Funky Pho blog szerzője.

Sokat vaciláltam, hogy valami céklás finomságot hozzak, netán inkább halat, de végül úgy gondoltam, hogy talán mégis inkább desszertnek örülnétek jobban. Remélem nem tévedtem!

Szeptember 8., szombat, 15.00–18.00
• Funky Pho: Pho
• Kísérleti Konyha: Lecsószusi
• Mandula Sarok: Rákóczi túrós pohárban 

A Blogkóstoló mellett a piacra vonulnak a legismertebb séfek és a legmenőbb street food képviselői is. Úgyhogy gyertek, mert rengeteg finomság vár rátok!

Összefoglaló: Süss! Alkoss! Díszíts! - 6. forduló

A VKF után már itt is van a Süss! Alkoss! Díszíts! játék 6. fordulójának az összefoglalója! Remek ötelekkel és nagyszerű receptekkel leptetek meg, nagyon köszönöm és örülök, hogy ilyen sokan résztvettetek! Mielőtt a lényegre, vagyis a teás és kávés finomságokra térünk, szeretném átadni a stafétát. Egyenesen Katucihoz repül, aki különleges bonbonokat, nagyszerű desszerteket és csodás tortákat készít.

Praliné Zsuzsi, a Praliné Paradicsom blogról, fantasztikus jégkrémcsodát készített erre a fordulóra: kávé-Baileys jégkrém ropogós-kávés csokiburokban.

Hajni, a Lilahajnal konyhája blog szerzője egy nagyon izgalmas fűszeres, fekete teás pudingot hozott naspolyával.

A Kamrapolc blog szerzője nagymamája receptjét osztotta meg velünk: teás keksz ropogós mandulával.

Petra, a Reformkori konyha blog szerzője kávés - és rózsaborsos kókuszkrémmel töltött csokoládécsészéket készített.

Marisz kávéhabos kockákat sütött, méghozzá egy olyan recept alapján ami kötel 12 évet várt a kipróbálásra. Később pedig még egy adag diabetikus kávéfagyit is készített.

Afraa rózsavizes-teás muhallebi-t készített, ami egy klasszikus török/arab édesség, úgyhogy elő a repülőszőnyeget!

Teller-Cake két finomságot is hozott, méghozzá egy kávésat az úgynevezett "Manhattan roládot", valamint zöldteás kosárkákat is sütött, melyet nagymamája receptje alapján kreált.

"Reggel kávét, délután teát, este pedig kakaót." - írja Vikvi, így aztán nem volt könnyű döntés, de végül a kávé nyert és kávés mogyorós rolót sütött.

Gionetta bögrés diós tortát sütött amit aztán zöldteazselével dobott fel.

Katika nagyon aranyos karamellás-kávés tortácskákkal készült erre a fordulóra.

Éva, a Takarékos konyha blog írója kávés muffint sütött.

A Dizánjmenza blog szerzője a japán zöldteát választotta és csodaszép málnás-matcha-s süteményt sütött sós-karamell krémmel a belsejében. A sütit pedig mandulás sós-karamell krokanttal díszítette.

A Coffeinmentes blog szerzője naná, hogy kávés édességet hozott: kávés granitát készített karamelles mandulával, ebben a hőségben tökéletes!

Flóra kekszet sütött, aminek nem csak a töltelékében, de a tésztájában is kávé rejtőzik.

Ági zöldtea-zselés kuszkuszt hozott nekünk, a receptért klikk a képre.

Zsófinak szintén a matcha teára esett a választása és ezeket az aranyos málnás tortácskákat sütötte.

Zsolt, a lábas, fazék fakanál blog szerzője kávés krémest hozott nekünk.

Konyhavirtuóz választása szintén a kávéra esett: kávés-csokis krémet készített grillázzsal.

Bella igazán izgalmas zöld teás kókuszos muffint sütött erre a fordulóra.

Pixie Pie igazi kis csodát alkotott: Wonka-féle tejszínpompás mártott mokka. Recept később érkezik, de elmesélte, hogy miből áll: kávés-csokis piskóta kakaóbab törettel, ebben fehércsokis-kávés krém rejtőzik, amin tejszínhab csücsül, kívül pedig kávés-étcsoki ganache borítja. Tetejére pedig  pörkölt kávébab szemekből készült krokant került.

Katuci narancsos-kávés csokoládécsészét ropogós ostyával hozott erre a fordulóra, mindezt úgy, hogy a éppen nem volt konyhája!

Zsuzsanna a következő édességet hozta nekünk (klikk a képre):

Emőke kávés-mascarponés bonbonokat hozott, amit még a nővérének is ízlett, pedig nem szereti a kávét!

Jómagam pedig ezeket az apró fehér csokoládés kávémousse-ánizsos étcsokoládé ganache tartelettes-eket sütöttem kakaóbabos habcsókkal.

Összefoglaló: Vigyázz, kész, főzz! - 49. forduló

Ez itt kérem szépen a 49. Vigyázz, kész, főzz! összefoglalója! Nagyszerű receptek érkeztek, telis-tele remek ötletekkel és klassz párosításokkal. Majd húsz sós ételt hoztatok, ennek különösen örültem! Az édességek pedig szintén a fehér minden árnyalátában pompáznak, de hófehérek is felbukkannak közöttük. Köszönöm, hogy ilyen sokan résztvettetek! Most pedig beszéljenek helyettem inkább a képek! Előtte azonban szeretném átadni a stafétát Alíznak, a Select food blog szerzőjének, aki mindig meglep egy új ízkombinációval vagy egy nem várt hozzávalóval.

A Dao Konyha, vagyis a Kíváncsi Szakács egy könnyű rizstejes karalábélevessel készült, melyet mezei zsályával dobott fel.  Nemcsak az étel, de szinte az összes hozzávaló is fehér volt.

Gionetta, A magyar ízek tárháza blog írója cukkinis tésztát sonkával hozott erre a fordulóra. No és persze jó sok sajttal a tetején!

Robi, a Kísérleti Konyháról két csodálatos fogást hozott nekünk: egy különleges nyers karalábé raviolit napraforgómaggal töltve, valamint  fogast tarlórépával és tárkonnyal párosította.

IsaBella fokhagymakrémlevessel szerzett örömet édesanyjának egy régóta kipróbálásra váró recept alapján.

A Naspolyakonyháról egy sült zöldségekből álló saláta érkezett, melyen van mindenféle finomság, mint a sárga cékla, karalábé és petrezselyemgyökér.

Afraa egy rég papírra vetett fűszeres étellel, marokkói csirkével csatlakozott ehhez a fordulóhoz.

Ami, a Colors in the Kitchen blog írója, két sós fogással készült: zöldcitromos vajhal ricottás karalábépürével és petrezselyemmártással és egy könnyű karfiolkrémlevessel.

Judyt egy igazán izgalmas indiai joghurtos rizst varázsolt ide nekünk.

Kriszta az Orchidea konyha írója két hófehér csodával érkezett: bodzafagyival és zeller krémlevessel amit kacsmájjal tálalt.

A Muskátli Büfé quinoát zöldborsmártással és csirkével készített erre a fordulóra.

Erika, az Epercsók blog írója, füstölt sajttal töltött grillezett tintahalat spárgával és fokhagymás öntettel tálalt.

Pöttöm Panna, a Vegaléria blog szerzője két rendkívül ötletes fehér ételt hozott nekünk: fetás, fokhagymás, rizses "gnocchi" citromos tejszínnel, mákroppanccsal és kókusztejes karfiolkrémleves mézes, chilis, szezámos répaforgáccsal

A Tarka Bárka hűsítő zellerkrémlevest hozott, amit garnélafarokkal - mely vitorlának sem utolsó-  tálaltak.

Gabah egy fehér, bizony fehér cseresznyelevest varázsolt mogyorós karamelltörettel!

Selectfood két nagyszerű sós receptet hozott nekünk: parmezános-rozmaringos sós cantuccinit vajas sültfokhagyma-krémmel, vajretekkel és zsázsával, valamint burgonyás-karfiolos kókuszkrémlevest fokhagymás-lime-os garnélafarokkal.

A Kollégista Gurman kukoricás rizottót kevert-kavart a tűzhelyen fokhagymával és kakukkfűvel. 

Zizi egy nagyszerű zöldspárgás zöldborsós ricotta pestos spagettit készített.

Emma, a Coffeinmentes blog szerzője a kecskesajtot házasította össze gorgonzolával, majd tálalta karamellizált körtével.

Babette szintén zöldborsós fogással készült, méghozzá egy trifle egyik alkotóelemeként végezte.

Eva, a meGASTROmania blog szerzője az ismert spanyol fokhagymalevest, azaz az "ajoblanco"-t hozta el nekünk, méghozzá két változatban.

Gabjoszánk ugyan kicsit késve, de befutott egy szuper retekből készült kencével.

Linyah a Konyhalál blog írója egy "érdekes állagú" fehér ostyaszelettel készült, melyet kókuszos-kandírozott narancsos töltelékkel tett izgalmassá.

Flóra az Ízek és élmények - kalandjaim a konyhában blog írója szintén egy kókuszos édességgel érkezett erre a fordulóra, méghozzá aszalt áfonyás kókuszkockát sütött!

Katuci eddig nem vágyott fagyigépre, de idén nem hagyta nyugodni a gondolat, így aztán mi mással, mint vaníliafagyival készülhetett volna?

Hajni igazi kis műalkotással készült, melyben kedvenc halas éttermének egyik téli desszertjét fordította meg. Így született a hófehér meringa forró fehércsokiban, belga csokoládéfagylalttal.

A Heti Menü blog írója Mojitó szeletet hozott nekünk, gyerekbarát verzióban, de a felnőttek ne felejtsék el felturbózni!

Konyhavirtuóz fehér csokis tejberizzsel érkezett erre a fordulóra, amit eperszósszal tálalt.

Úgy látszik igen népszerűek a koktélok, hiszen ez már a második ilyen desszert ebben a fordulóban: Pina colada túróhasáb Chef Viki konyhájából.

Nyammm egy könnyű bazsalikomos fehércsokoládé mousse-szal csatlakozott a VKF csapatához.

Dizájnmenza bodzás tejberizst főzött, melyet árvácskával díszített.

Pixie Pie fekete-fehér nyalánksággal futott be közénk: fekete szezámmagos rizsgombóc mézes joghurtfagyival. 

Erika Dublinból még épp idejében egy könnyű kókuszos jégszeletet dobott össze.

Zsuzsi két csoda bonbont készített erre a fordulóra: egy bodzásat és egy rumos-kókuszosat.

Emőke ugyan mentával tervezte, de szerintem így is nagyszerű lett az a túrófagyi a bazsalikommal és lime-mal.

Piszkénk egy gyönyörű gyümölcsös csodafehér tortát hozott: joghurt- és mascarpone mousse torta bogyós gyümölcsökkel.

Jómagam pedig ezzel a két fogással készültem: fogas-fésűkagyló tekercsek curryvel kókuszos karifolpürén citromfűhabbal és spárgaparfé eperrel.