Akkor és most

Ilyen volt

 Ilyen lett

Ma véget ért egy laza másfél éves szakasz, és lekerült Máté fogsoráról a ragasztott fogszabályzó. 

Ezzel ugyan még nem ér véget a folyamat, hátulról most megtámasztották valami huzallal, ami ott lesz a szájában mindig, ki tudja meddig. Pénteken pedig kap még egy éjszakai cuccot, amit még használnia kell majd. 

Amikor belevágtunk tavaly tavasszal, akkor nagyon távolinak tűnt az az időpont, amikor majd leveszik. Így visszatekintve viszont gyorsan elszaladt. Szerencsére fennakadások nélkül. Egyszer-egyszer volt neki csak kellemetlen, amikor szorítottak rajta, de az is gyorsan elmúlt, és sosem nyafogott miatta. 

Azt meg csak halkan mondom, hogy egy kisebb autó árát öntöttük a szájába, úgyhogy remélem vigyáz majd rá. 

Fogszabályzó Nr.1

 Ma egy hete kapta meg Máté a felső fogsorára a fogszabályzót, és mellé egy halom jótanácsot, egyrészt, hogy hogyan mosson fogat, hányszor és milyen technikával, kapott ehhez egy kezdő szettet is, amiben fogkefe, útifogkefe, fogköztiszító, minden van, másrészt egy relatív hosszú tiltólistát is kaptunk, hogy mit ne egyen a következő időszakban. 

Na ez az ami nagyobb kihívás. Nekem. Nyilván kemény dolgokat nem ehet, mert könnyen lepattan a fogáról a kis pöcök, és akkor ragaszhatjuk újra. Csipsz, pattogatott kukorica, meg társai eleve felejtős, de ilyen a kenyérhéj, a pizzaszél, stb... De egyelőre még egy szendvicsbe sem tud beleharapni. törve ehetné, de az meg már milyen, szerinte. Nem ehet nyúlós, ragadós dolgokat, amik meg jól alátapadnak a tappancsoknak, mint pl. olvasztott sajt, gumicukor ( azt mondjuk egyébként sem szokott), nyilván az édesség, cukros üdítők is inkább kerülendők, mint javasoltak. 

Szóval Máté étkeztetésével kicsit most bajban vagyok. De bizakodóak vagyunk, mert azt mondja, hogy az evezőklubban meg az osztályban is, akiknek van, azt mondták, hogy majd belejön, és akkor fog majd tudni enni mindent. 

Egyelőre szendvics helyett a héten túrós táskát kapott, ebédre meg volt már spagetti, fasírt krumplipürével, és tegnap a rakott karalábét is meg tudta enni. A hétvégén a kockára vágott sültkrumplit inkább kihagyta. A kenyeret úgy eszi, hogy körbe levágom neki a héját. 🙉

Most még kicsit érzékeny neki, meg még nagyon új, szokni kell. De tegnap már azt mondta, hogy már sokkal jobb. 

Amúgy nem nagyon észrevehető,  alapállásban nem látszik, a beszédben meg nem zavarja. 

egyelőre őszig csak felsője lesz, és addig csak kontrollra kell járni, aztán majd kap egyet alulra is. 

Heti orvosos

Laptopom még mindig nincs, bár Feri próbálja megjavítani, de egyelőre nem túl derűlátó. Szóval egyelőre marad a telefonon pötyörészés, ami fele olyan gyors sincs, mi t a billentyűzeten klimpírozás. De hát idő, mint a tenger 😉 ja, nem. De mindegy is.

Április utolsó hetét Milán az ortopédián kezdte. Volt kis varia, hofy ki menjen vele, mondtam, hogy én is tudok kivenni szabit, de végül azt mondta Feri neki is belefér, jó lesz még az én szabim máskorra. Azt nem tervezte bele, hogy már a 10.40es időpontunk is megcsúszik, olyannyira, hogy csaknem 3 óra volt, mire hazaértek. 

Félig jó, félig rossz diagnózist kaptunk, ami miatt korábban műtötték Milánt, az szépen alakul, szép kerek a combcsontjának az íve, ez a része teljesen oké, terv szerinti. Vidzont van valami bütyökszerű kinövés az ív alatt, ami ebben a fejlődő, növekedő szakaszban nem annyira van jó helyen, és a későbbiekben, felnőttkorban, akár bicegést is okozhat. Ezt megelőzendő, erre az a megoldás, hogy ezt a puklit egy csavarral megtámasztják, hogy a csontnövekedéssel együtt az ne nőjjön. Vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy be kell tenni egy csavart Milán lábába. Ez állítólag egy pár perces művelet, hasonló a korábbi csavar kivételhez, de altatásban végzik. 

Szerencse vagy nem, de van időnk erre lelkileg rákészülni és emésztgetni, mert csak ősz tájékán kerülhet erre sor, mert várólista van. Majd hívnak, ha már elérhető távolságba kerül a dolog. 

Szerencsére másik gyerekünk is van, Máté, akit viszont a fogszabályzós orvoshoz vittük szerdán este, aki a legutóbbi mintavétel és panorámaröntgen után elkészítette a kezelési tervet. 

Nagy szerencse, hogy már egy hónapja is mondta az orvos, hogy nem lesz olcsó, meg a kolléganőm is mondta, hogy nekik, amikor a fiának volt jópár éve, már  akkor is 600ezer körül volt a végösszeg, úgyhogy volt idő ezt is emésztgetni, hogy mire szembesültünk a valósággal, akkor már nem estünk hanyatt a rendelőben, hanem csak tudomásul vettük, hogy a következő 2 évben lesz hová tenni a pénzünket. Mondtuk is Máténak, hogy most már vigyázzon magára, mert egy kisebb használt autó árát tesszük a szájába, ez lesz az érettségi ajándéka 😊 

És ha már így benne vagyunk, akkor jövő pénteken, amikor Máté szájába kerül a cucc, egyelőre csak felülre, akkor Milán szájába is belenéz a doktorúr. Ott is biztos talál majd valami igazítanivalót. 

Az eü-s rész most egyelőre ennyi. Majd mesélek mást is. Vidámabbat. 

Fogak

Tegnap reggel Mátéval elbicajoztunk a fogorvoshoz. A kéztörtés óta most ült először bringára. A múlt héten már mentünk egy rolleres kört, de biciklire nem nagyon mert szállni. Most is variált egy sort, mert azt mondta, hogy szerinte nem tudja még megtartani a járgányt. De mivel a bkv bérletünk már lejárt, és nemsokára megint elutazunk, tehár felesleges lenne újat venni, nem sok választása maradt, mint bringára pattanni.
Szép kényelmes tempóban tekertünk el a rendelőig. Nem volt semmi probléma.
Ott aztán meglepetésként ért bennünket, hogy azt mondta a doktornő, hogy ez a típusú szabályzó már nem kell Máténak, mert most már szépen összejöttek elöl a fogai.
Úgyhogy a gipsz után, egyelőre ettől a kötöttségtől is megszabadult.
Egyelőre nem kap másikat, mert ragasztotthoz még két fogának ki kell cserélődnie hátul, ki kell nőni a leghátsóknak, amiknek még nyomuk sincs, és a folyamatban lévő szemfognövéseknek is be kell fejeződniük. Szóval Mátéfog fronton egyelőre sínen vagyunk.

Ezzel a lendülettel aztán kértem időpontot Milánnak, mert neki meg nagyon leállt a fogcserélődése, és nem tudom, hogy ez mennyire normális. Szóban ecsetelve a problémát, a doktornő szerint még bőven normális, de nem árt az, ha ránéz. Az iskolából ugyan voltak a körzetes iskolafogorvosnál, de az sosem mond semmit, és Milán retteg is tőle, mióta egyszer betömte az egyik fogát, és enyhén szólva sem volt kedves.

Szóval ránéz. Meg van is most Milánnak egy olyan foga, ami alatt már jön a csontfog, de a tej az nem esett ki, hanem csak úgy tolja ki az alatta lévő, de tök stabil.

Hazaérve mondom Milánnak, hogy kértem időpontot a doktornénihez, és megnézi azt a fogát, hogy mi van vele. Erre könnyekben tört kis szegénykém, hogy bárhová vihetem, csak fogorvoshoz ne, mert attól ő nagyon fél. Hiába győzködtük Mátéval, hogy ez a néni nagyon kedves, ( tényleg egy angyal) nemigen hitte el, úgyhogy most jegeltük a témát. Szeptemberig még úgyis sok víz lefolyik a Dunán...

Újévi újdonságok

Az új év első napjaiban az "új év-új padló" csapásvonalon próbáltunk haladni. Még karácsony előtt, mondjuk 23-án, és talán még 24-én is egy kicsit, elkezdtük lerakni odaát a padlót. Eleinte nem ment annyira fürgén, kellett némi idő, mire leporoltuk az emlékeinket tizenpárév távlatából, hogy hogyan is csináltuk ideát. Feri megnézett pár youtubevideót is a témában. Aztán mire belejöttünk volna, addigra abba kellett hagyni, mert mégiscsak karácsony, meg fadíszítés, meg valami ünnepi vacsi is kéne... utána meg elutaztunk. Szóval a folytatás átcsúszott az új évre. 

Egyelőre két szoba van majdnem kész, a szegőlécek még hiányoznak itt is, a hétvégén pedig elvileg pikkpakk ledobjuk a Máté szobájában is, és akkor már tényleg nagyon a végéhez közeledünk, már ami a munkákat illeti. 

Segítenek. Bár gyorsabban haladunk, ha nem teszik. :-)

Az évkezdés másik nagy híre, hogy Máté 3-án végre megkapta a várvavárt fogszabályzóját! Úgy volt, hogy már a szülinapja környékén megkapja, de akkor valamiért nem passzolt rendesen, és visszaküldte a doktornő, és legközelebb csak 3-án tudtunk menni. De ekkor minden klappolt, és azóta lelkesen hordja. 

Olyan szerkezet ez, hogy akkor van igazán értelme hordani, ha naponta egy 15-16 órát a szájában van, így nem csak éjszaka van vele, hanem napközben is hordja, amikor csak tudja. Nyilván evés közben nem, meg tesi órán, focin nem, de azért egész sokat bent van a szájában. Csak az első pár nap volt egy kicsit szokatlan, meg nyomott, meg feszített, de hamar hozzászokott, és most már egyáltalán nem panaszkodik. 

Aztán gondolom, amikor majd havonta húznak rajta picit, akkor majd megint lesz 1-2 nap kellemetlenség. 

Egyelőre nagy a lelkesedés, és most már pikkpakk kiveszi-beteszi, egyáltalán nem okoz gondot. Viszi a kis dobozkáját a suliba, és beleteszi, ha kiveszi. Szerencsére Máté nem olyan, mint Milán, aki még a fejére sem figyel oda, és ahol esik ott puffannak a dolgai, Máté ő ilyen szempontból elég megbízható, és vigyáz és odafigyel a dolgaira. Milánnak nem biztos, hogy a szájába mernék tenni egy ilyen többtízezres kütyüt, lehet, hogy már az első nap nem látnám viszont. Szerencsére az ő fogszabályzása még kicsit odébb van. Neki egyelőre a fogcserélődésére várunk már egy ideje, ami valahol megrekedt, de a fogdoktornő szerint ez még nem para, simán belefér, hogy vannak ilyen nagyobb szünetek a fognövések között. 

A vasfogú veszedelem. 

Fogügyek

Úgy érzem kezd kicsúszni a blog a kezeim közül... pedig biztos lenne mit írnom, hiszen mindig történik valami, a gyerekekkel meg pláne..., de mostanában azt érzem, hogy csak rohanok egyik helyről a másikra, mindig van valami, és amikor végre van itthon egy kis szusszanásnyi időm, és megmelegedhetne a fenekem alatt szék, akkor meg mindig van más. Na de majd változik ez is, mint minden.

Mi is történt az utóbbi napokban?

Mostanában feldúsultak a fogas események.
Az iskolai fogászaton Milánnak két betömendő fogat is találtak. Egy nagyobbat, meg egy kisebbet. Csak aztán jött ez a hetekig tartó köhögős betegség, ami miatt nem tudtunk menni, és csak március közepére lett időpontunk. Betömték neki az egyiket. A nagyobbat. Szegénykém oroszlánkönnyekkel pityergett, és utána még napokig mondogatta, hogy fáj. Nem tudom, hogy normális-e, hogy egy betömött tejfog fájjon, de végül adtam neki nurofent, mert már este is sírdogált, hogy fáj a foga. A másikkal tegnap kellett volna menni, de azt végül lemondtam, mert egyrészt nem fért volna bele az időnkbe, ( bár ezt már akkor is tudtam, amikor megbeszéltünk a szerda fél5-t, és mondtam is, hogy nem lesz jó, de az asszinsztens erősködött, hogy írjuk be, és bármikor jöhet, amikor odaérünk, mert hogy ez csak egy pár perces munka. ) Másrészt meg nem akartam, hogy megint nyafogás legyen, és akkor megint az egész szünetet végigpityergi, hogy fáj a foga.
Közben viszont kiesett két tejfoga is, egy alulról, egy fölülről, és egymáshoz képest kicsit átlósan, úgyhogy most nagyon viccesen néz ki, úgy mint aki verekedett.

Tegnap végre Mátéval is eljutottunk a fogszabályzós doktorbácsihoz. Voltunk már nála régen, de akkor még azt mondta, hogy várjuk meg, hogy a két szomszéd fog is teljesen kinőjön, és akkor jöjjünk vissza. Ez a doktorbácsi maga a csoda! Annyira kedves, annyira barátságos! Tényleg öröm hozzá menni!
Két lehetőség van, vagy most bevállalja Máté a kivehető szabályzót, de annak akkor van értelme, ha napi kb. 15-16 órát a szájában van, tehát nem elég az éjszaka. Viszont ha a szájában van, akkor mindig ki kell venni, evéskor, beszédkor, ( bár idővel megszokják, és tudnak vele valamennyire beszélni), szóval eléggé macerás, meg sportolni sem lehet vele, szóval nagy kihívás, de utána kb. fél év múlva amikor kaphat ragasztott szabályzót, akkor annak már sokkal könnyebb dolga lesz, és nem kell annyi ideig hordani. Máté nagyon lelkes, és akarja ezt a cuccot. Nem is értem, hogy mitől ilyen lelkes egyébként, de örülünk neki. Mondjuk az osztályban már több gyereknek is van/volt, fiúknak és lányoknak is, szóval nem a ciki-kategória, hanem inkább menőség.
Kaptunk beutalót fogröntgenre, aztán leveszik a mintát, és ha kicsengetjük a szabályzó árát, akkor már ott is fog virítani a szájában egy szép kék kütyü. :-)
Nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ettől majd kicsit csendesebb lesz majd, mert újabban megint inkább csak a hangja nagy, semmint a szorgalma.


Marcinak eddig két foga esett ki, már ki is nőtt a helyén a két kis recéstetejű, és mozgófélben van még kettő. Eszméletlen.