Nyilván nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az idei nyár volt számomra a legnagyobb kérdés. Nemhogy para, mert az is, de inkább aggodalom és kétségbeesés volt bennem, hogy hogyan fog alakulni a nyarunk. Nem akartam lemondani a nyár élvezéséről, a Balatonozásokról, a hosszú nyári futásokról, a nyaralásokról. És amikor összeraktuk a nyarat, ami végül, ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük, akkor még szuper is lesz, akkor mégis kicsit elszontyolodtam, hogy nehogymár csak július végén lássuk először a Balatont...
Úgyhogy, amikor a pünkösdi hétvégére Pécsre már nem tudtunk foglalni, akkor kitaláltuk, hogy menjünk akkor a Balatonhoz. És aztán így is lett. És milyen jó, hogy így alakítottuk :-)
Soha nem voltunk még talán ebben az időszakban a Balaton parton. Voltunk már télen, voltunk már májusban, de általában a tanév végével egyidőben szoktuk indítani a szezont. Levendulavirágzáskor.
Most viszont a levendula még nagyon kezdeti időszakában volt, viszont minden más ezer színben pompázott.
Már pénteken délelőtt elindultunk, mindenki szabit vett ki aznapra, a gyerekek is, és az ebédet már Füreden költöttük el, kora délután pedig már a füredi sétányon futottam. Imádtam. A legjobb dolog a világon a Balaton parton futni. Próbáljátok ki, aki még nem tette!
Hihetetlen volt, hogy nyári meleget kaptunk erre a pár napra, én nem is voltam erre felkészülve, azt gondoltam, olyan kellemes kora nyári farmeros-pólós idő lesz, de nem... úgyhogy nem volt mese, a fiúkkal strandra kellett menni. Igaz, én csak sípcsontközépig mentem bele a vízbe, nekem ez elég is volt abból a 20 fokos Balatonból, de a fiúk nyilván bementek, és nagyon élvezték. Szerintük jó volt a víz. Nekem elég volt az, hogy a partról csodáltam a vizet. Szeretem ilyenkor a partot, mert nincsenek még sokan, bár a Bor- és halfesztivál miatt a sétányon sokan tobzódtunk, de a strandon nincs ilyenkor nyomorgás, a vízben meg különösen nincs. Szóval jó ilyenkor. Nem jön ki az embergyűlöletem :-)
Másnap, mivel 2 napos boltzár volt, meg egyébként sem vagyunk bővében a vásárlós időnek, muszáj volt bemennünk Veszprémbe. Meg hát szeretjük is.
A várba nem tudtunk felmenni, mert felújítanak mindent, viszont már odafelé eldöntöttük, hogy a Nemesvámos felé vezető út melletti facéliamezőnél majd megállunk. A körgyűrűnél is nagyon zajlik még az építkezés, jó nagy dugó is volt a városba befelé menet, de ha kész lesz, akkor biztos jó lesz majd.
Délután a szokás futás- strand- sétány kombót hoztuk, és eszméletlen szép színek voltak a naplementés parton. Ha valamiért, akkor ezért is imádok itt lenni. ( meg azért, mert a karikák is kisebbednek a szemem alatt a Balcsinál, és a ráncaim is kisimulnak, de ez már igazán másodlagos :-))
A stégem Csopakon :-)
Marci kedvence. A kacsamama eltette aludni a kicsinyeit, és őrködik mellettük.
Másnap, vasárnap bicajozni mentünk. De ez már egy másik történet. :-)
