10. nap- Mai kép rólam

Hogy majdnem keretbe foglaljam ezt a 10 napos képes játékot, az egy évvel ezelőtti énemet update-elem, ímmáron 3 saját kerekbuksijúval.

Szóval mostanában leginkább ebben a felállásban vagyok elérhető és felismerhető:

9.nap- Nyaralós kép

Ha nem vesszük olyan szigorúan, és a tavaszi-őszi-téli utazások is nyaralásnak számítanak, akkor ez az a pont, amelyhez a legtöbb képet tudnám betenni, mert rengeteg kedvencem van. Mégis, már amikor másoknál megláttam ezt a pontot, akkor tudtam, hogy melyik lesz az én nyaralós képem, mert bár nem mai a kép, hanem már 7 éves is elmúlt, mégis ez a kedvencem azóta is, és eddig nem tudta ezt az érzést bennem semelyik másik felülírni.

A kép 2005. júniusában készült a nászutunkon, Santorinin. Robogót béreltünk, és azzal téptünk keresztül-kasul a picike szigeten, ha megtetszett valami, akkor megálltunk, csodáltuk a megunhatatlan panorámát, a sziget meredek ívét, a tenger közepén békésen lapuló vulkánszigetet, vagy a végtelen messzeséget. Ha a képre nézek, még mindig eszembejut az a bizsergető érzés, amit akkor éreztem, hogy szinte sírni tudtam volna a gyönyörűségtől. 

8.nap- Barátnős kép

A vicces képhez hasonlóan most sem voltam könnyű helyzetben, mert nemigen vannak raktáron barátnős képeim, (lehet, hogy a régesrégiek között van valami, de azt most nem volt kedvem előkotorni), amik meg vannak, hát azok javarésze valami bulin készült, és akár a vicceskép kategóriába is sorolhatók lennének. Végül aztán nagy nehezen csak találtam 2-t is, amin elfogadhatóan néz ki mindenki.

2007. nyarán Vicával a Fertő-tónál:

És 2006. decemberében két kedves kolléganőmből lett barátnőmmel egy céges évzáró buliban:

7.nap- Vicces kép rólam

Az igazság az, hogy rólam nemigen készülnek vicces képek, vagyis biztos készül, de nem éppen vállalható, és  ha az a mi gépünkkel történik, akkor azokat én villámgyorsan törlöm mindenhonnan, mások rólam készült viccesképeihez meg nem jutok hozzá. Szerencsére. 

De átkutatva a régebbi képeket azért találtam két viccesnek mondhatót. 

Mindkettő 2007. őszén készült, a balatoni nyaralásunk alkalmával, akkor még a gyermektelenek táborát erősítve, de Matyival már a pocakban. 

Az egyik egy Füredről Tihanyba menő hajón, szélfútta frizurával:

 

A másik pedig... ha már nyelvnyújtás (és lsd. előző poszt)... még ekkorra sem nőttem ki.

6.nap- Gyerekkori képek rólam

A feladat szerint elég lenne egy képet ide biggyesztenem, de ahogy nézegettem a régi képeket, végül nem tudtam választani, hogy melyik is lenne jó, mert az egyik ezért, a másik meg azért tetszett meg nagyon.

Az egyik például azért, mert már olyan sokszor mondtam, hogy milyen golyófejű voltam kiskoromban, hogy akkor íme a bizonyíték, hogy valóban tükörnek is lehetett volna használni a fejem tetejét, továbbá fény derül arra is, hogy kitől örökölte Máté a kajla füleit:) (mégiscsak az én fiam:))

Aztán a másik azért, mert látszik rajta, hogy már 2 évesen milyen trendi voltam a matyómintás szettemben:)

és nem csak trendi voltam, hanem bevállalós is... erre bizonyíték a bugyi pelusvillantós kép:

A következő igazából csak magam miatt, hogy majd jusson eszembe, ha Máténak a nyelvnyújtós képeit nézem. Úgy látszik ez a nyelvnyújtogatás genetikailag van kódolva bennünk.

És végül egy óvodáskori beállított, amikor már szép frizurám van, és még mindig trendi vagyok:)

5.nap- Egy kép ami boldoggá tesz

Mondhatnám, hogy nehéz dolgom volt, mert rengeteg képünk van, újabbak-régebbiek, és ennek a rengetegnek a jórésze olyan, amire ha ránézek, akkor rögtön tudom, hogy hogyan, mikor, milyen körülmények között készült, és tényleg olyan, mintha megint ott lennék, és ez jó. 

Mégsem volt igazán nehéz dolgom, mert van egy kép, amit nap mint látok a monitoron háttérképként, és bár van ennél frissebb képünk is, és lehet hogy olyan is van, ami hasonlóan jókedvre derít mint ez, de ezt valamiért nem tudom megunni, mert ahányszor ránézek nevethetnékem támad. Szóval nem is igazán boldoggá, hanem inkább vidámmá tesz.

A kép maga tavaly májusban készült egy elzászi mesebeli kisfalu főterén elég ad hoc módon, vagyis nagyjából úgy történt, hogy mondta Feri gyorsan álljatok meg valahol amíg nem jön senki, és csináljunk egy képet. Mi meg odaálltunk, Feri meg szokás szerint szaladt, hogy még az önkioldás előtt odaérjen és beférjen a képbe. (nem mindig fér bele, van amikor a feje hiányzik, jó esetben csak a válla:))

Máté akkoriban a nyelvnyújtós fényképezkedésnek hódolt ezerrel, itt sem hazudtolta meg magát, sőt... megspékelte még egy kis karatekölykös mozdulatsorral. Milán pedig értetlenül nézi, hogy úristen, hová csöppentem... ez az én bátyám??? Én  meg csak a szokásos tejbetökvigyoromat hozom, semmi extra.

És akkor íme a kép:

4.nap- A kedvenc színű tárgyam

Bajban vagyok, mert igazából nincs kedvenc színem. Mindig vannak, amelyeket jobban szeretem, de olyan megőrülök a pirosért érzésem egyik szín iránt sincs, de tulajdonképpen olyan szín sincs, amivel nagyon haragban lennék.
Így aztán  úgy választottam most ide képet, hogy mi az amiért a legjobban fájna a szívem, ha teszem azt elköltöznénk, és itt maradna minden. Arra jutottam, hogy a konyhámat nagyon sajnálnám, és még a színe is nagyon tetszik.
Egy részlete:

3.nap- Akiket szeretek

Hát persze hogy ők:)
A dacos majdnem 5 éves, az öntörvényű és végtelenül érzékeny majdnem 3 éves, és az egyelőre simulékony több alig mint 1 hónapos pufifánk:)

2.nap- egy 1 évvel ezelőtti kép rólam

1 évvel ezelőttről egy nagyon jót találtam... nem feltétlenül én vagyok nagyon jó, hanem a szituáció... mintha  predesztinálná a jelenlegi felállást. A képen Matyika és Milcsike mellé még Csongi társult be harmadiknak:)  Én meg vigyorgok mint a tejbetök, pedig akkor még nem is sejtettem, amit ma már tudok:)

10 napos fotókihívás -1.nap

Cuckánál meg még másoknál is láttam ezt a játékot, ami nem tesz mást, mint hogy 10 napig minden nap jönnöm kell/kellene egy képpel az alábbi ütemterv szerint.

1. Nap - Faceboook profilképed
2. Nap - Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
3. Nap - Egy kép valakiről, akit szeretsz
4. Nap - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
5. Nap -Egy kép, ami boldoggá tesz
6 . Nap-Egy gyerekkori fotó rólad
7 . Nap-Egy képen, ami vicces fejet vágsz
8. Nap -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
9. Nap - Egy nyaralós képed
10. nap -Egy mai kép rólad

Hát nálam most jött el ennek az ideje, de már előre szólok, hogy elképzelhető, hogy nálam a 10nap  nem 10 lesz, hanem több, majd meglátjuk, ahogy a vak is mondja.

1. nap, amolyan bevezetésképpen meg kell mutatnom a facebook profilképemet:) Ha valaki még nem ismerne, akkor íme ezzel a képpel futok facebokk-éknál. 

A kép durván másfél évvel született  pontosan a 32-dik születésnapomon, és úgy gondoltam, hogy elég korrekt és felismerhető rajta a fejem a régnemlátott ismerősök számára is.  Azóta már lehet hogy illene egy update verziót feltölteni a mostani valómmal, de mióta azt vettem észre, hogy az évek csak öregítenek rajtam nem szívesen állok a kamera elé, ha nem muszáj, így lényegesen kevesebb kép készül rólam, vállalható pedig még kevesebb.

Kétszer 11 kérdés-válasz

Kicsit megcsúsztam az elmúlt napokban az idővel, de mivel most már 2 kedves blogtársamtól Diustól és Gneke-től is kaptam ilyen szép rózsaszín díjat, és vele kétszer 11 megválaszolandó kérdést is, így nem halogathatom tovább, lévén, hogy két nap múlva rövid időre ki kell vonnom magam a forgalomból.

Szóval akkor Dius kérdései:

1. Ha a blogodat nem írnád az interneten, hanem mondanod kéne egy rádióban, mennyi bejegyzésed lenne egy hónapban?

Nem hiszem hogy több, mint így, sőt... nem igazán érzek affinitást magamban, hogy egy rádióműsorban szerepeljek, és még a hangomat is hallassam. Pláne mióta néha visszahallom magamat egy-egy gyerekekről készült videón. Neeeemmmm!!!!!

2. Mi pihentet jobban, az írás, vagy az olvasás? 

Egyértelműen az olvasás. De vannak periódusaim amikor írni is nagyon szeretek, mondhatni szófosásom van.

3. A blogod címe változott már valaha? (nem az elérhetőségre gondolok)

 Igen, és nyilván hamarosan megint fog.

4. A kezdeti céljaid, ami miatt a blog indult, azonosak a mostaniakkal?

 Nem igazán. Kezdetben nemigen volt vele célom, egyszerűen csak kíváncsi voltam mi is az a blog. Teljesen dilettáns módon írogattam mindenféléről, ami épp eszembe jutott. Aztán lett afféle énblog, munkablog, majd babavárós, kicsit utazós, de mostanra leginkább babablogként funkcionál.

5. Van e barátod a blogvilágból?

Igen, van. De akikkel nem sikerült még ezideáig személyesen találkoznom, azokat is a barátaimnak tartom, hiszen évek óta ismerjük egymást.

6. Van e ellenséged a blogvilágban?

Nem tudok róla, lehet hogy van, de eddig még nem fedte fel magát.

7. Emlékszel e az első bejegyzésed címére? (nem ér puskázni)

Azt tudom, hogy először nem volt címe, csak utólag adtam neki valami hiperelméset, hogy pontosan mit, azt nem tudom, de valami Első, vagy Elkezdem, vagy ilyesmi lehet.

8. Emlékszel e az első kommentelőd nevére? (itt sem ér)

Azt hiszem Pöttye volt, meg is lepődtem, hogy van ember a világon aki olvassa amit írok. 

9. Emlékszel e az első rendszeres olvasód nevére? (és itt sem)

Az biztos Vica volt. Mivel Ő inspirált arra, hogy próbáljam ki a blogolást, hosszú ideig csak ő tudta, hogy egyáltalán van nekem ilyenem, tehát ő volt az első és egyetlen olvasóm.ű

10. Hány bejegyzés után mondtad el valakinek személyesen, hogy blogot írsz?

Fogalmam sincs. Nem szoktam reklámozni. Még most sem. 

11. Szeretnél egyszer a blogodhoz kapcsolódó tevékenységgel pénzt keresni?

 Eszembe sem jutott eddig, nem is tudom milyen módon lehetne, de nem is szeretnék, azt hiszem.

Huhhhh....

És akkor Gneke kérdései, amik bevallom kicsit kifogtak rajtam, valószínű nem is fogom tudni valamennyit maximálisan teljesííteni, bocsi ezért.

1. Mi jut eszedbe erről a számról?

Szeretem a 11-et.  Meg a fociban a 11-es is eszembe jut.

2. Van-e valamilyen kötődésed, személyes emléked a 11-es számhoz kapcsolódóan?
 Kicsi keresztfiunk Csongi 11-én született:) pl.Jaaaa, és 11-én van a házassági évfordulónk is:)

3. Szerencseszámod-e a 11? Mondjuk megjátszanád-e a lottón?
Kifejezetten nem tartom szerencseszámomnak, de ha veszünk lottót, akkor az 5-ösön meg szoktuk játszani, mert Milán születési dátumában szerepel. 11.57-kor született.

4. 11 dolgot mondj magadról, ami legelőször eszedbe jut ha magadat kellene jellemezned! Lehet külső vagy belső tulajdonság, amit fontosnak tartasz!
vörös, szeplős, szerintem konfliktuskerülő,sokszor türelmetlen, olykor hisztis, lelkiismeretes, nyitott, előfordul hogy a végletek embere vagyok, alapvetően vidám, szerintem értem a viccet

5. A gyermeked/gyermekeid 11 hónapos koráról mi jut eszedbe?
Máté: szerintem ezerrel fogzott. Amúgy nem tudom, hogy pont 11 hónaposan milyen volt. Az biztos, hogy még nem járt, és az is biztos hogy még nem aludta át az éjszakát egyszer sem.
Milán: ugyancsak passz, de Milán jobb alvó volt.

6. Te milyen voltál 11 évesen?
Elképzelésem sincs.

7. Milyennek képzeled a gyermeked/gyermekeid 11 évesként?
Szerintem egyik sem lesz könnyű eset, de mindegyik másképp lesz "problémás". Remélem hogy leszek annyira bölcs addigra, hogy tudom majd őket jól és az igényeiknek megfelelően kezelni. De biztos szépek lesznek és okosak:)

8. Milyennek képzeled magadat, a világot 11 év múlva?
Magamat nem akarom még elképzelni sem 11 év múlva. Bazi öreg leszek:)  Szerintem egyszerű dolgozó anya leszek majd, aki próbál jól lavírozni a kamasz fiai és a munkája között.
A világot... hmmm... remélem hogy nem lesz rosszabb.

9. Fel tudsz-e sorolni 11 tárgyat, dolgot amit a legfontosabb számodra? (amit magaddal vihetnél egy lakatlan szigetre)
húúúú.... egy lakatlan szigetre biztos vinnék valami bozótvágó kést, kötelet, gyufát, sátrat, esetleg egy idevágó szakirodalmat, hogy mit tegyünk ha egy lakatlan szigetre keveredünk. Vinnék szerintem papírt és ceruzát is, hogy meg tudjam írni az élményeimet. Meg tulajdonképpen egy csomó mindent vinnék, fényképezőt, meg laptopot, meg internetkapcsolatot, de nem gondolom hogy egy lakatlan szigeten van elektromosság, így nem sok hasznát venném. Talán fényképezőt vinnék. Amíg tart az aksi, addig csinálnék jó sok képet.
Talán még meleg ruhát is vinnék. Biztos hidegek az esték.

10. 11 helyet, országot, várost, épületet nevezz meg, ahová szívesen elmennél! Lehet közte olyan is, ahol már voltál, de szívesen visszamennél!
Óóóóóó én aztán bárhová elmegyek bárhányszor, ha arról van szó, hogy menni kell:)
Deeeee!
Mindenképpen szeretnék elmenni egyszer az USA-ba, és végigautózni a Route66-en. (ez már önmagában kimeríti a 11 lehetőséget)
Aztán az is tervben van, hogy Európa fővárosait, és jelentős városait mind megnézzük.
Egyébként is, de amikor ilyen meleg van, akkor meg pláne nagyon vágyom Skandinávia bármelyik részére:)
Egyszer biztos elmegyünk majd a fiúkkal Erdélybe, és túrázunk egy nagyot:)
A visszamennék listámon szerepel Amszterdam, (meg úgy általában Hollandia) Velence, és Barcelona.
Hogy hazai helyeket is mondjak, Pécsen és Kaposvár környékén  még sosem voltam. De szívesen mennék a Zemplénbe, Gyulára, és tulajdonképpen bárhová. A Balaton bármelyik részére pl. bármikor.

 11. És végül 11 kedvenc: lehet (vegyesen) könyv, zeneszám, keresztnév, sportág...
U2: One
sztrapacska (talán)
Coca-Cola, tejeskávé (leginkább egy fincsi olasz Latte Machiato)
fényképezés
könyvek. mindig más a kedvenc.
száguldás (szívesen kipróbálnék egy Ferrarit)
repülés
tenger
hegyek
ősz
tulipán
a pillanat, amikor átfagyva belépsz egy meleg szobába

Kivételesen nem adom tovább senkinek, két okból, egyrészt mert már sokan megkapták innen-onnan, másrészt jelen pillanatban nem tudok a fentieknél frappánsabb kérdéseket kitalálni. De akinek kedve és ideje van, azok válaszait a fenti kérdésekre szívesen olvasnám:)
pussz

Másik 7

Diustól kaptam felkérést, hogy írjak 7 dolgot magamról, és most hogy az imént olvastam Eriberi hetesét, eszembe is jutott, hogy még tartozom ezzel. Egyszer már írtam 7-et, és ahogy most visszaolvastam az akkori hetem többé-kevésbé ma is megállja a helyét. Most megpróbálok újabb héttel előrukkolni, hátha tudok még valakinek újat mondani.

1. Takaró és kispárna mániás vagyok. Még nyáron a legnagyobb hőségben is takaróval alszom, max. fölé fekszem nem alá.  Amíg nem voltak gyerekeim, addig a kispárnámat többnyire magammal vittem bárhová, most már van annyi csomagunk, hogy ezt ne tegyem.

2. Nem vagyok sem konyhatündér, sem házitündér, és még az anyák gyöngye sem, sajnos. Nem mondom, nem bánnám, ha 3 közül legalább az egyik tudnék lenni.

3. A 2-es pontot alátámasztja, hogy borzasztóan utálok fürdőszobát takarítani, és ablakotpucolni. Ennek ellenére szoktam.

4. Ellenben vasalásmániás vagyok. Ami ugyan a vasalandók kupacán nem látszik. Vasalás közbe szoktam relaxálni, gondolkodni, világmegváltó ötletekkel előrukkolni, és újabban nyelvet tanulni.

5. Sosem párosítok zoknit.

6. Nincsenek álomúticéljaim, bárhová bármikor szívesen megyek, de egyszer BIZTOS, hogy végig fogunk autózni egy nagy böhöm nyitott tetős amerikai autóval a Route 66-en, és bőgetni fogjuk a zenét. Vannak időszakok, amikor sokat beszélünk erről.

7. Vérciki, de még mindig nézem a Barátok közt-et, hacsak tehetem.

Mivel kicsit el vagyok maradva a blog olvasásával (is), így fogalmam sincs ki az aki már kapott ilyet, de azért szívesen olvasnám, Popianyu-Erika, Hencsi,  és Pannaa 7 dolgát:)

Könyves kérdezz-felelek

Nellianyunál találtam, megtetszett, elhoztam.

1. Mi volt életem legrosszabb könyvélménye:

Volt néhány, de ami először beugrott az egyrészt Illyés Gyula-Puszták népe volt, ami kötelező olvasmány volt a gimiben, és majdnem végig ki is olvastam, de nem emlékszem semmire, csak arra, hogy borzasztóan rossz volt. A másik pedig Sütő András- Anyám könnyű álmot ígér-je volt, amit viszont önszántamból vettem a kezembe, de kb. 30 oldal után gyorsan le is tettem.

2. A könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám:

Emlékszem, amikor a Lányom nélkül soha-t olvastam, akkor nem tudtam szabadulni az olvasottaktól. Szinte le sem tudtam tenni a könyvet.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Hát nem tudom... félelmet biztos nem... Régebben amikor olyan Stephan King regényeket olvastam mint apl. a Tortúra, akkor azért eléggé tudtam undorodni, de nem félni nem szoktam... max. izgulok, és közben falom a lapokat.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Általában valami belépőjegyet. Most épp egy Nápolyból Procidára szóló hajójegyet. De semmiképpen nem szamárfülezem be az oldalt. És nem is fektettem le a nyitott könyvet lapokkal lefelé.  Az szentségtörés lenne.
5. Mikor szoktam olvasni?
Amikor dolgoztam,  az 1 órás bkv-zás oda és vissza remek alkalom volt az olvasásra, és persze otthon is. Akkoriban külön könyvem volt a buszra, és otthonra.
Most leginkább este olvasok, amikor már alszanak a fiúk. Vagy amikor délben alszanak, és épp nincs egyéb teendőm.
6. Az első könyv, amit olvastam:
Emlékszem, hogy alig ismerkedtem még a betűkkel, amikor belekezdtem a Nagy Indiánkönyvbe. Nem sokáig jutottam vele, talán a 3dik oldalig, legalábbis az illusztrációk addig vannak kiszínezve, upsz.
Hogy pontosan mi volt az első azt nem tudom, de a Két Lotti biztos, hogy nagyon elsők között volt, és olvastam vagy százszor. És amire még emlékszem, az a Marci és az oroszlán. Szerintem felváltva olvastam ezt a két könyvet.
7. Puha kötésű, vagy kemény fedeles?
Teljesen mindegy. A tartalom a lényeg.
8. Mit olvasol most?
Ami oldalt ki van linkelve. A gyerekek mellett mostanában könnyedebb vizekre eveztem, több szórakoztató irodalmat olvasok, mint mélylélektanit.
9. Hányadik oldalon jársz?
Az elején. Most kezdtem.
10. Rajta hagyod a kezed nyomát, belefirkálsz, meg ilyenek?

Szó sem lehet róla, még csak ki sem töröm. A könyvtárból is azokat a példányokat veszem ki elsősorban, amin a legkevésbé látszik, hogy több kézen is átment már.

11. Befolyásol a könyv borítója, hogy elolvasod-e a könyvet?
Alapvetően nem... de ha valaminek a borítója felkelti a figyelmemet, akkor elolvasom a tartalmát... ez alapján döntök.
12. Az oldalszám?
Nem befolyásol az oldalszám sem... szeretem a vaskos könyveket. Több vastagot olvastam már, mint vékonyat.
13. Hátralapozol, hogy mi lesz a vége?
Soha. De azt mindig megnézem hány oldalas a könyv. De elolvasni a végét sosem szoktam.. értelmetlen lenne.
14. Volt olyan könyv, amit többször is elolvastál?

Van néhány, még fiatalabb koromból, mostanában nem nagyon szoktam újraolvasni.A Jane Eyre-t viszont legalább 5ször olvastam. Akkoriban az volt a legleg.  A belőle készült filmet viszont nem szeretem, egyik feldolgozást sem.

De annyi könyv van, amit szeretnék elolvasni, hogy az újraolvasásokat későbbre hagytam... úgy kb. nyugdíjaskoromra.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Nem igazán értem a kérdést. Olyan előfordult, hogy későn szálltam le a villamosról, mert annyira belemerültem az olvasásba... de ez nem baleset.
16. Eladod, elajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk?

Volt már amit eladtam. Újabban már csak olyat veszek meg, amit biztos, hogy megtartok. Igen, ragaszkodom hozzájuk.

17. Még a budira is magaddal viszed, vagy csak meghatározott helyen olvasol?
Nem olvasok a wc-n. Ha jó a könyv, inkább nem megyek addig wc-re amíg a sztori meg nem engedi. Mostanában ágyban olvasok. De kedvelem a fotel+pléd+tea kombót is.
18. Vezetsz rendszert az olvasmányaidban?
igen. de olvasónaplót nem írok.
Akinek tetszik, vegye-vigye:)

Díjat kaptam

Újra kering az éterben a kreatív blogger- díj, és idén Matusitól és Bernitől kaptam ilyet, köszönöm:) Tavaly is kaptam, akkor kicsit mások voltak a szabályok, de a kép még mindig látható az oldalsó linksávban.

Az idei új szabályok szerint 7 dolgot is meg kellene osztanom magamról a nagyérdeművel, de mivel egyszer már ennek is eleget tettem, és visszaolvasva az akkor leírtak még ma is helytállóak, így időhiányra hivatkozva nem írnék másik 7-et, pedig tudnék:)

Nem nevezek nevén senkit, akinek még nincs ilyenje, akkor az most kap tőlem, akinek kedve van felfedni magáról 7 dolgot, mindenképpen tegye meg:)

Díj

Hencsitől kaptam az alábbi blogdíjat, ezúton is köszönöm szépen.

Mivel blogos életem során  már számtalan díjat szétosztottam kedves blogtársam között, így nem szelektálok, nem is tudnék, hisz mindenkit, akit olvasok, azért olvasok mert kedvesek a szívemnek. Szóval ez a díj a Tiétek is, Tőlem kapjátok:)

Dalban mondom el

Cucka Drága hívott játszani, mégpedig dalban kell elmondani egy-egy kérdésre a választ. A feladat első olvasatra elég nehéznek tűnt, de aztán annyira befészkelte magát az agyamba, hogy egész tegnap délután nem tudtam szabadulni tőle, és szép lassan összeállt a kép. Ma délelőtt még rágyúrtam egy kis zenehallgatással, és íme, könnyebb volt mint gondoltam.

A feladat:

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Aki nekem elsőre beugrott, és nem is keresgéltem tovább a kedvenceim között, Szekeres Adrien. Imádom a hangját, a stílusát, a számait, szeretem hallgatni.  (A második aki eszembe jutott az a Tankcsapda volt, sokszor passzol a lelkivilágomhoz, de hát csúnya szavakat ugye egy babás blogban nem illik, így elvetettem)

A kérdések és a válaszok:

Férfi vagy, vagy nő?

Lennék télen a napsütés
Neked én éjjel -nappal szórnám a fényt
Lennék zápor , hűvös , de jó
Legyek a lány , ki minden évszakra jó
S ne keress soha mást

Írj magadról!

Kérdés, örök kérdés
Az, hogy ki vagyok.
Hogy honnan s miért jöttem
S vajon meddig maradok.
Élek, s ha a fényből szívem menekül
Létem igaz tükrét
Csak Te látod egyedül.
....

...én csak futok a szívem után

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
...
túl késo, ennyi volt
ami csak rólunk szólt...
tudom ez így lesz jó!
amióta ez történt
minden jó, és megint szép
nem is gondolok többé rád
újra összeállt a kép.

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

Érteném, ha szólnál
De nem kell most a szó
Ülni kéz a kézben
ez egyszerűen jó
Jó így, jó így…

...

...Szeretlek kötőszók nélkül

Most hol lennél szívesen?

Melletted szép, így szép a világ.

Mit gondolsz a szeretetről?

Szeretni elég , mert a szív nagy hatalom
Valaki kezét fogni jó , s nem tagadom
Csak egy ölelés , vagy egy nevetés
Sokszor elég

Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?

Néha álmodj – másokért
Néha sírj csak, nem is kár a könnyekért
Néha álmodj, s mondj imát
Bent a szívben, tudjuk valahol, hogy majd lesz egy jobb világ
Hidd el lesz egy jobb világ!

....

Hé, ismert az az érzés:
Hazaérkezni fáradt nap után
Szóljon a kedvenc lemezem
S aki várt rám, ott legyen velem!
 
És akiknek továbbadnám: Andi, Hencsi, Gneke, Popianyu, Twinbaby, és Vica. 
Kellemes zenehallgatást!

Ölelés

Az ölelésben az a jó, hogy akár kapod, akár adod, mindenképpen részese vagy. Úgy gondolom, az ölelésnél nincs őszintébb érintés, nincs mögötte hazugság, álszentség, mert ki szeretne testi közelségbe kerülni egy olyan emberrel, akit egyébként nem tart sokra. Magam részéről szeretem az ölelést, és mióta Máté is nagy mestere lett eme szeretetnyilvánításnak még jobban a szívembe zártam. 

Ilgyától kaptam egy virtuális ölelést minap,  és igen-igen jólesett. Az anyaság sok előnye mellett az egyik részemről az, hogy belemélyültem a blogolásba, és ennek köszönhetően új ismeretségeket, barátokat szereztem. Igen, barátokat. Mert Többeteket nem ismerem face to face, mégis barátaimnak tartok mindenkit, aki bepillantást enged nap mint az életébe, hát mi más lenne ez mint barátság. És ez persze fordítva is igaz, hisz aki minden nap jön hozzám, az talán többet tud rólam, mint az a barátom aki nem olvas, mert találkozásaink alkalmával nem térünk ki minden apró részletre, amit itt esetleg leírok.

Szeretném ezt az ölelést továbbadni Nektek.

Vicának, akinek képeit mindig csodálattal nézem, meg amúgy is...

Cuckának, akinek a pozitivizmusa mindig erőt ad, humora mindig megnevettet,

Andinak, akinek a külföldi tapasztalatait egyszer hátha én is hasznosítani tudom,

Mazsolának, akinek a lelkében annyi szépség van,

Popianyunak, akinek izgalommal olvasom a napi feljegyzéseit, és a visszaemlékezéseit, mert olyan jó,

Vikcinek, aki szerintem egy olyan stramm anyuka, amilyen egyszer én is szeretnék lenni,

és vissza kell ölelnem Ilgyát, aki annyi, de annyi ötletet ad át blogján keresztül, hogyha én csak fele ennyire lennék kreatív, hát én már akkor összetenném a kezemet, és nemmellesleg meggyőz arról, hogy két gyerekkel is van élet:)

és végül oda kell adnom egy ölelést Sbodi-nak, márcsak az egy cipő miatt is, amiben járunk, meg egyébként is szeretem olvasni:)

És igazából mindenkit megölelnék, aki valamiért jön és olvas minket, valami oka biztos van, ezért nekik is küldök egy ölelést, ismeretlenül is.

Könyves játék

Andi felkért, hogy vegyek részt ebben a "mit olvastam 2008-ban" játékban, és bevallom örültem is meg nem is, mert mi lehetne hálásabb téma egy könyvimádónak, mint a könyvek, másrészt viszont ki kell választanom 5-öt a tavaly olvasottakból. Tavaly nem olvastam annyi könyvet, mint amennyit a korábbi években, és még csak annyit sem, mint amennyit szerettem volna, de azért 1 kezem nem tudom számba venni őket, és szerencsére kettőn sem.:)Az olvasásra szánt idő szűkösségére tekintettel egy kicsit jobban meg is válogattam, mit vegyek a kezembe, nem pazaroltam félig jó, egynekelmegy könyvekre az időmet, ami nem tetszett szigorúan félretettem, és nem olvastam tovább. Ilyen szerencsére csak kettő akadt, az összes többi igen jó választás volt, ezért is nehéz most 5-öt kiemelnem közülük, mert fáj a szívem azért, ami kimarad. De könyörtelen leszek.

 

Szóval 5 könyv, amit 2008-ban olvastam:

 

- Tracy Chevallier: A kék szűz - több könyvét is olvastam már, volt köztük nagyon rossz is, de ez kifejezetten tetszett, izgalmas, könnyű olvasmány

-  Stephanie Cowell: Mozart asszonnyai - imádtam, mint általában minden jól megírt életrajzi jellegű könyvet

-  Szabó Magda: Für Elise - az első könyv volt, amit tőle olvastam, nekem nagyon tetszett, ezután még több másik SZM regény követte. 

-  Joanne Harris: Ötnegyed narancs - A csokoládé írónőjétől sok könyvet olvastam már, szeretem ahogy ír, amiről ír, mindig lebilincselő olvasmány, igazi csemege.

-  Philippa Gregory: Boleyn örökség - az aktuális leglegleg, de erről már írtam:)

 

Muszáj megemlítenem, (és ez már nem tartozik a játékhoz, vagy vehetjük szorgalmi feladatnak), hogy a lelkemnek sok kedves könyvet nem tavaly olvastam, de nem mehetek el szó nélkül mellettük. 

 

-  Steinbeck: Édentől keletre

-  Wass  Albert :  A funtineli boszorkány

-  Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

-  Maurice Lever : Isadora Duncan

- Sandra Gulland: Napóleon menyasszonya, - felesége, Adieu Bonaparte! 3 kötetes Napóleon sorozata

 

Továbbá megkérném Vicát, Cuckát,  Nusi anyut, Vikcy-t, és Popianyut, hogy osszák meg Velem tavalyi olvasmányaikat, tippeket adva ezáltal újabb csemegékre:)

Töltögetős

Horoszkópod: Bak, nyilas aszcendens, kínai horoszkóp ló. Hogy ezek jók vagy rosszat jelentenek nem tudom, ha valaki tudja, akkor szívesen veszem az infót, de nem vagyok horoszkópfüggő.

Egyéb események azon a napon, amikor születtél: 

Ez a nap 1979. január 8-a volt. hétfő

Ezen a napon ünnepelte volna Elvis Presley a 44. születésnapját, abban az esetben ha nem hal meg  2 évvel korábban.

Az először megrendezésre kerülő Dakar rally-n ezen a napon pihenőnap volt. Egyébként 90 motoros és 80 autós vett részt a versenyen.

Kikiáltják a Kambodzsai Köztársaságot.

Pontosan ugyanekkor született Adrian Mutu a román labdarúgó válogatott csapatkapitánya, és Sarah Polley színésznő-rendező.

Ha nyernél a lottón:

csak hatoson játszunk akkor sem mindig. Ha nyernénk egyszer egy nagyobb összeget, akkor vennénk egy álomházat álomhelyen. Talán a robogókölcsönzőre is futná még belőle valahol a görög tender partján. Lenne egy családi autónk, meg nekem egy kis városi. Biztosan sokat utaznánk. Ahogy F-t ismerem nagy részét viszont biztosan befektetnénk valami tuti jól kamatozó-jövedelmező buliba.

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tole: rágom a körmöm

Ha süti: cukrászdai nagyon habos, vagy pogácsa

Ha koffein: reggeli kávé mindenképp, de a teából is szeretem a feketét tejszínnel, és valaha coca-cola függő is voltam.

Színeid ruhában: mostanában mintha barnából lenne a legtöbb, a lilát viszont nem szeretem, nem is áll jól.

Mi van most rajtad?: sötétkék melegítőalsó, világosbarna póló (még valami egyetemi napok-os), rózsaszín csíkos vastag zokni.

A legutóbbi könyv, amit elolvastál: Most fejeztem be a Boleyn Anna titkos naplóját. Annyira rákattantam a témára, hogy most a Boleyn örökséget olvasom.

Amit soha nem választanál háziállatnak: pókok, lábatlanok, madarak. Ha szőrös és4 lábú akkor bármi jöhetne:)

10 év múlva ilyenkor hol látod magadat?: A gyerekeimmel készülünk a karácsonyra. Sütünk-főzünk közösen, karácsonyfadíszeket készítünk magunkat és a nagyiknak ajándékba. Közben énekelgetünk, verselünk, kacagunk, nevetünk.

Legutóbbi nagyon jó élményed: gyerekes: Matyi ölelése és nyálas puszija

gyerekmentes: a szerdai kimenőm, amikor nem csak Anya voltam. 

 

Az igazság az, hogy nem tudom, ki az aki még nem kapta meg és nem töltötte ki, ha akad még ilyen köztetek, akkor az legyen szíves vegye magára a felkérést, és hajrá... töltögetni!!!!!

Gyerekkori emlékek

Popianyu kérésének eleget téve, összeszedek pár gyermekkori emléket én is. Sok van, nehéz választani, így ami eszembe jut hirtelen azokat írom le, mert szortírozni szerintem lehetetlen.
1.  Olyan 3-4 éves lehettem, amikor télen, kimentünk a nagyapámmal a házuk melletti dombra szánkózni. Ő már mondogatta egy ideje, hogy -na most már ez az utolsó csúszás, és megyünk haza-, de én mindig kikönyörögtem még egy utolsót, és még egyet. A vége az lett, hogy mire hazamentünk, nem tudtam lehúzni a csizmámat, mert ráfagyott a lábamra. Meleg vizes lavórba kellett állnom, hogy megszabaduljak tőle. 
2. Ugyancsak hasonló korú lehettem, amikor anyuék elmentek Sopronba üdülni, kb. 2 hétre, nem tudom, nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Rám felváltva vigyáztak a nagyszülők. Emlékszem minden nap kaptam tőlük egy képeslapot. Egyszer fel kellett hívnunk őket a szállodában, (akkor még nem volt olyan egyszerű a telefonálás, mint most, be kellett mennünk a postára) mert elfelejtettem a Sandokan-című dal szövegéből egy darabot, és bár a családban mindenki kívülről fújta, az akkori slágert, én csak aputól akartam hallani az eredeti változatot. El kellett neki énekelnie a telefonban a szálloda recepcióján. Gondolom kicsit volt csak égő neki:)
3. Tesómmal, aki 5 évvel fiatalabb nálam , az volt a kedvenc időtöltésünk, hogy ültünk az ablakban, és egy nagy mappába leírtuk, vagyis én, hogy milyen autók mennek el a ház előtt. Piros skoda, kék lada, stb..., akkor még nem volt ennyi féle, mint most. 
4. Karácsonykor, mikor meglátogattuk a nagyszülőket és este mentünk haza a busszal, versenyeztünk, hogy ki tud több karácsonyfát megszámolni. Én a busz egyik oldalán ültem, Ő meg a másikon, és fennhangon számoltuk a kivilágított fákat az ablakokban.
5. Mikor tesóm  már ovis volt, én pedig kisiskolás, volt hogy én mentem érte az oviba, és pár órát egyedül voltunk otthon. Hazafelé mindig fel kellett hívni anyut a munkahelyén a házunk  melletti fülkéből, hogy itthon vagyunk. 2 ft-ossal telefonáltunk, azzal a barnával.
6.Egy ilyen pár órás egyedüllét alkalmával sorversenyeset játszottunk. (jó-jó... gyerekfantázia, tudom...) Mi ketten voltunk egy csapat, az ellenfelek csak képzeletben léteztek. Az volt a feladat, hogy egy vízzel töltött lufit végig kellett görgetni az előszobán, majd felbukfencezni az ágyra, és visszagörgetni a lufit. (Persze, hogy az én ötletem volt..., a tesóm még kicsi volt...) Véletlenül ráugrottam a lufira és az egész padlószőnyeg elázott. Anyu először mérges volt, de mikor elmeséltük, hogy hogy történt Ő is csak nevetni tudott. 
7. Mikor nyáron a nagymamámnál nyaraltunk az unokatesóimmal börtönöset játszottunk. A sufni volt a börtön, ahová bezártuk a tesómat és a kisebbik unokatesómat, és persze mi nagyok voltunk a börtönőrök. A játék tulajdonképpen annyi volt, hogy mi jól elvoltunk odakint, néha bedobtunk nekik valami kaját, és időnkét kihoztuk a rabokat sétálni. Persze séta előtt gondosan összekötöztük a lábukat, el ne szökjenek. 
8. A lakásunkhoz közel volt egy fagyizó, ahol télen fagyi helyett pudingot árultak, tejszínhabbal a tetején. Oda jártunk a tesómmal nyáron fagyizni, télen pudingozni. Megvolt a törzsközönség, megvolt mindenkinek a helye, ki melyik asztalhoz ül. Egyszer foglalt volt az asztalunk és csak a raktár melletti leghátsó asztalhoz tudtunk leülni. Azzal rémísztgettem a tesómat, hogy az ajtó mögött lakik az ördög, és mindjárt kijön és elviszi, mert mindenkit elvisz, csak csettintenem kell neki. Ő persze elhitte...., ráadásul pont bement egy áruszállító, vagy nem tudom, de sokáig nem jött ki, vagy a hátsó ajtón távozott, de én azt mondtam a tesómnak, hogy a bácsit is megette az ördög, azért nem jön ki. Ezek után jó sokáig nem mert lejönni, és alig tudtam meggyőzni, hogy csak vicc volt az egész.
9. A nagymamánk mindig gyűjtötte nekünk az aprót, amit aztán szétosztott az unokák között, igazságosan. Én persze hamar a seggére vertem. A tesóm ekkor még nem ismerte a pénzeket, értékük szerint, csak darabra tartotta őket számon, én pedig mindig elcseréltem vele a kis címleteimet nagyobbakra, mondván, hogy én adok neked 2-t te meg adsz cserébe egyet, nyilván jól jársz. És én adtam neki két 20 fillérest, (igen...akkor még olyan is volt, és 2 kiflit lehetett rajta venni az iskolai büfében) Ő pedig adott nekem egy 1 forintost. Gonosz voltam, tudom:)
Nos.... hirtelen ennyi....
Köszönöm Popianyu, hogy lehetőséget adtál, hogy ezeket leírjam, jó volt visszaemlékezni ezekre a csínytevésekre, már csak azért is, hogy el ne felejtsem, hogy én is voltam gyerek, és csak azt kívánom magamnak, és minden szülőnek, hogy amilyen kellemes nosztalgiával gondolunk vissza a mi gyerekkori csínyjeinkre, olyan humorral fogadjuk majd a későbbikben gyermekeink rosszcsontságait. 
Nem adom tovább név szerint senkinek, de akinek eszébe jutott néhány érdekes, kedves emlék gyermekkorából, az ne habozzon, ossza meg velünk, hadd mosolyogjunk rajtuk Mi is:)