OlvasóMarci

Nagyon furcsán élem meg azt, hogy már Marci is olvas/olvasgat. Nem tanultak még minden betűt, a dupla betűket még egyáltalán nem, meg még egy pár simát sem, de egyre többször kapom azon, hogy egy könyvvel a kezében ücsörög, és olvasgat. Milánnál kimaradt részemről ez a fajta rácsodálkozás, mert ő szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra tanult meg saját maga olvasni, és onnantól ő tökéletesen nyomta. Máténál meg, szegény első gyerek,  inkább a feladat része volt szem előtt, hogy meg kell csinálni, meg kell tanulni, semmint  a csoda része, ahogy apránként magáévá teszi az olvasás gyönyörűségét.
Marcimeg már harmadik gyerek, nála érzem először azt, hogy ez az első osztály ez maga a varázslat, ahogy egy kis ovisból alig egy év alatt egy írni-olvasni-számolni tudó kisfiú lesz. De nem könnyű vele, mert sokszor bepipul,  ha olyan könyvet vesz elő, ami nem hagyományos betűkkel van szedve, hanem mindenféle dizánjbetűkkel, azokat nem ismeri még fel, vagy összekeveri őket, és akkor persze, hogy nem boldogul.
Nehéz vele egyébként, mert ha próbálom terelgetni, hogy egyszerűbb szövegeket olvasson, nem kell feltétlenül egy igazi könyvnek nekiesni, akkor beduzzog, hogy jó,  akkor nem olvasok semmit. Ha azt javaslom neki, hogy az olvasókönyvéből keressünk neki meséket, mert azok olyan szövegek, amiket már ki tud olvasni, és olyan betűkkel is van írva, akkor ugyancsak elküld a sunyiba, hogy biztos, hogy nem fogja az olvasókönyvet olvasni, mert az tanulás, ő meg aztán nem fog most tanulni!
Szóval így lavírozunk az olvasás tengerén. :-)

De amúgy meg tök ügyes, mert már igazán hosszú szavakkal is boldogul, ha ismer belőle minden betűt.
Erről meg mindig eszembe jut, hogy amikor én tanultam olvasni, akkoriban még volt olyan a tévéújsában, hogy műsorismertetés. Most is emlékszem arra a határtalan örömre, amikor először sikerült kiolvasnom ezt a borzasztóan hosszúnak tűnő szót. :-)
Aztán a kezdeti sikeren felbuzdulva rögtön neki estem a Nagy Indiánkönyvnek. Gondoltam, mit nekem, ide nekem az oroszlánt is!
Húúú nem tudom, szerintem napokig, de lehet hogy hetekig bogarásztam az apró betűs indiántörténetet, mire a 3-dik oldalnál feladtam, de olvasás közben volt rá gondom, hogy aaz első x oldalon szépen kiszíneztem az indiánképeket.
Ezt követően még mindig nem adtam fel, és a következő "olvasmányom Dumastól a Királyné nyakéke volt, mert ezt sokszor láttam az apukám kezében, és gondoltam, akokr ez bizonyára egy igen jó könyv. Nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy ennek sem jutottam el a 10-dik oldaláig :-)
De szerencsére ezek a kezdeti baklövések nem szegték kedvem, és talán ezért is vagyok Marcikával elnéző, amikor hagyom, hogy ő válassza ki, hogy mit szeretne épp olvasgatni. Persze igyekszem neki való könyveket előtérbe helyezni, ( értsd: oda tenni az orra elé, hogy aztán egész máshoz nyúljon :-) )

Tegnap este például egy kutyás könyvbe kezdett bele: ( Kántor Kata Nózi nyomoz sorozatának egyik kötetébe)



A könyvet ma magával vitte az iskolába is, hogy majd ott is olvasni fogja :-)
Úgy imádom :-)

Odaáig jutottunk

.. hogy tegnap tegnap reggel Máté erősen rám bízta, hogy mindenképpen korán menjek érte a suliba, már pontban 4-kor legyek ott, mert sietni akar haza, olvasni a könyvét. Érte mentem, hazahoztam, volt még egy kis leckéje, befejezte, és olvasott.
Aztán estefelé, vacsoratájban azt találta mondani, hogy szerinte ő holnap, azaz ma, nem megy fociedzésre. Kérdem tőle, miért? Ez lesz az első edzés az évben, és decemberben volt az utolsó héten egyáltalán. Azt mondja azért, mert inkább hazajönne OLVASNI! Merthogy el van maradva a könyvével. Állítólag. Ugyanis azt találta ki, hogy minden nap elolvas egy fejezetet, és ki is számolta, hogy mikorra kell akkor befejeznie a könyvet, és ehhez képest volt egy kis elmaradása. Mondtam neki, hogy gondolja azért ezt át még egyszer, holnap már péntek, és hétvégén kicsit több ideje lesz olvasni, és lehet, hogy akkor majd be tudja hozni amit be akar, sőt még előre is olvashat. De ő csak erősködött, hogy nem, nem inkább kihagyja az edzést. ( Mi van???? Beteg???? ) 
Aztán vacsi és fürdés után kérdezte, hogy olvashat-e még egy fél órát, mert ha elolvas még x oldalt, akkor egyenesben lesz, és akkor tud menni edzeni. Hát persze, hogy olvashatott :-)

Döbbenet! Hogy még nekem kell rátukmálnom a fociedzést... még ilyet...



Nyulász Péter Helka trilógiájának első kötetét olvassa egyébként. A tartalma szerint nagyon izgi, kicsit misztikus, kicsit fantasztikus, kicsit kalandos, kicsit meseszerű, és a Balaton vidékén játszódik. Szuperlatívuszokban írnak róla mindenhol, és erős a gyanúm, hogy Máté után nekem is el kell olvasnom :-)

Ropiláz, avagy ezt nézzük, ezt olvassuk

Valamikor még ősszel, amikor iskolaszünet volt, letöltöttem a fiúknak a Ropi naplója aktuális mozifilmjét, amit talán a nyáron játszottak a moziban. Megnézték, de annyira nem ütötte őket agyon. Aztán ahogy elkezdődött a téli szünet, egyszer megint elindítottuk, és ímmár együtt néztük. És ez alkalommal annyira bejött mindenkinek, hogy aztán a téli szünet 12 napja alatt számtalanszor megnéztük ezt a részt. 

Marci olyan, hogyha megtetszik neki valami, akkor azt milliószor is képes megnézni, egészen addig, amíg már mindenkinek az agyára megy vele. Így volt a Kis kedvencek titkos életével is, és így volt a ropival is. Volt, hogy reggel, mikor kijöttem a hálóból, ő már ropit nézett, majd délután megint kérte. (volna). De a nagyok is nagyon sokszor végignézték. Olyan sokszor, hogy már kívülről fújjuk a poénokat, és ebből idézgettünk a karácsonyi autózásokkor is, és jókat nevettünk. 

Aztán, hogy ne csak ezt az egy részt nézzük rongyosra, letöltöttük a korábbi 3 részt is, és azokat is megnéztük. Azok is jók voltak, de valahogy mégis a 4. maradt a nagy kedvenc. 

Szeretjük az ilyen Szeleburdi család-jellegű filmeket, amikben magunkra ismerhetünk, és kínunkban nevetünk, hogy nahát, mintha csak velünk forgatták volna a filmet. 

24-én durva napunk volt, mert délelőtt Ropi 4.-t néztünk, délután Ropi 1-2.-t, este pedig Reszkessetek betörőket. :-D 

Ééééés, hogy teljes legyen a téli szünetes ropi-láz, a könyvtárból épp kint volt egy Ropi kötet, a 3.dik talán, amit Milán kezdett el ugyan olvasni, de a film hatására Máté is nekiesett. Pár napig folyton vitáztak azon, hogy épp ki olvassa a könyvet, mígnem Máté pikkpakk a végére nem ért, és mondta, hogy majd hozzak másikat a könyvtárból. ( Persze nem volt bent egy sem, de most úgyis mást olvas.)

Máté olvas- Idődetektívek

Nem lenne igazságos, ha csak azt említeném meg, hogy Milán mit és mennyit olvas, mert Máté is olvas ám rendületlenül. Doktor Proktorból kiolvasta az első két kötetet, és utána valahogy elakadt, mert a harmadikba valahogy nem akaródzott belekezdenie, más meg nem nagyon fogta meg. Végül kihoztam a könyvtárból az Idődetektívek sorozat egyik kötetét, mert úgy gondoltam, hogy ez tetszene neki. Nem tudom miért, de valamiért azt gondolom, hogy az ilyen kalandos-nyomozós történetek bejönnek Máténak. Persze így is van, de volt már azért néhány mellélövésem, amiről azt gondoltam, hogy tetszeni fog neki, és végül a kezébe sem vette valamiért.  Szóval nincs könnyű dolgom.
Az Idődetektívek is itt hányódott az asztalon jó ideig, míg egyszer csak ráfanyalodott, és a kezébe vette.

– Izgalmas krimi
– Kalandos utazás a múltba
– Hiteles történelmi háttér
– Szószedet, a korszak jellemző kifejezéseivel
– Függelék a történelmi tényekről

Julian, Kim és Leon bűnözők nyomát kutatják a múltban. Ám az időutazások nem veszélytelenek…

Az elején lassabban haladt. Kicsit el is bizonytalanodtam, hogy lehet, hogy nem neki való még a könyv, bár a hátoldalán 9 éves kortól ajánlják, de hát mégiscsak erősen történelmi kötődésű a történet, ráadásul a mongol történelemben én magam sem vagyok jártas, de Máté azt mondta jó  a könyv. Aztán kb. a felétől kezdett nagyon belejönni, és onnantól csak úgy pörögtek a lapok, és Máté csak hasalt az ablak előtt az ágyon, és olvasott. 

Összegezve, Máté azt mondta jó volt a könyv, kicsit lassan indult, ő nem bánta volna, ha gyorsabban kezdődtek volna a kalandok, de aztán már nagyon izgalmas és érdekes volt. És nem, nem érezte, hogy többet kéne tudnia erről a korról és a helyszínről. Szóval bizonyára egy jól megírt könyv. Azt mondta legközelebb is hozzak majd egy kötetet. 

A sorozatnak eddig 21 kötete jelent meg magyarul, és szerencsére számos kötete a megvan a könyvtárunkban is :-) 

Milán olvas- Luigi Garlando Gól! sorozata

Milán teljesen rácuppant az olvasásra, és nyilván minél jobban megy neki, annál gyorsabban halad. Még az ősszel elkezdte olvasni Luigi Garlando Gól! sorozatát, mely természetesen a fociról szól, jobban mondva egy újonnan alakult, majd profivá avanzsált focicsapatról, a Hagymácskákról,  annak tagjairól, és a csapat kihívásairól, meccseiről és kalandjairól. Van benne barátság, összeveszés, bajnokság, és foci, foci, foci, minden mennyiségben. A történet ott kezdődik, hogy egy egykori válogatott focista, akinek most étterme van, felfedezi Tommi-ban a tehetséget, és alakít egy focicsapatot, amelyikben bárki játszhat. 

Hát kell ennél több egy olvasni szerető focis kisfiúnak? 

Magyarul eddig 7 kötete jelent meg, és hát erősen kérdéses, hogy lesz-e következő, mert a magyarországi kiadója az az Alexandra, aki most nincs épp a helyzet magaslatán. Így még jól is jött, hogy Milán nagyon rákapcsolt az olvasással, mert míg az első két köteten még relatív lassan rágta át magát, (mondjuk közben olvasott mást is) addig a harmadikat pikkpakk kiolvasta, és már kérte is a negyediket. Igen ám, de mivel nincs a kötetekből utánpótlás, így nem annyira egyszerű már hozzájutni, és persze pont a négyesre nagyon nehezen bukkantam rá, de meglett, az ötössel együtt. Majd gyorsan a hatost és a hetest is megrendeltem két különböző könyvesboltból, nehogy aztán elfogyjon, mire oda jutunk. 

Milán most az ötödik kötetnél tart, de nagyon gyorsan halad. Sokszor már reggel mire én felkelek, ő már ül az asztalánál és olvas. (Mire végeztem ezzel a bejegyzéssel már végzett is az 5.-kel.:-) )

A kezdőnél kicsit gyakorlottabb olvasóknak ajánlom. Engem kicsit zavar, hogy külföldi nevek vannak benne, de se Milánt, se Mátét nem zavarta egyáltalán, hogy Champignon-t, az edzőt, ők úgy olvassák, ahogy le van írva. :-)
A sorozatnak egyébként olaszul 49 része van, szóval bele kellene húzni a fordítással és a kiadással!

Máté olvas-Jo Nesbo: Doktor Proktor pukipora

Mátéra, egészen eddig nem volt jellemző az, hogy nagyon lelkesen olvasna. Nem volt épp egy könyvfaló. Persze olvasgatott ezt-azt, kezdetben néhány OlvasóLeós könyvet, amikor még épp csak ismerkedett a betűkkel, meg focis könyveket, de nem kapta el igazán a gépszíj. Persze volt, amikor elkezdte a Harry Potter első részét olvasni, el is jutott benne valameddig, mondjuk félig, de aztán abbamaradt, mert hiába, hogy előtte már olvastam neki este, tehát ismerős volt a sztori, mégis nehéznek bizonyult neki. De nem adtam fel, egyre-másra hordtam neki haza a könyveket a könyvtárból, hátha valamihez majd kedve szottyan, és persze ha együtt mentünk, akkor ő maga is keresgélt, és vagy haladt a kiválasztott könyvvel, vagy nem. 

Most úgy néz ki, hogy találtunk végre valamit, ami meghozta a kedvét, és ez Jo Nesbo Doktor Proktor sorozata. 

Egész pontosan Doktor Proktor pukipora a könyv címe, és bevallom emiatt a vicces cím miatt hoztam ki neki a könyvtárból másfél hónapja, hátha... És tadammm.... Nagyon bejött! 

Igaz, hogy a sorozat eddigi 4 kötetéből a másodikat sikerült kikölcsönözni, de ez nem számított. Máté lelkesen olvasta. eleinte döcögősebben, majd ahogy belesodródott az eseményekbe, egyre többször találtam az ágy végébe kuporodva könyvvel a kezében :-) És ez olyan nagyon jó! 

Az utolsó harmadát a könyvnek 3 nap alatt olvasta el, annyira tetszett neki. 

Most várjuk, hogy megérkezzen az első kötet, amit már megrendeltem, és folytatódhat a kaland :-) Remélem hamar kézhez kapjuk, még mielőtt lankadna a lelkesedés. 

 A harmadik pedig már a fiókban figyel, mert karácsony előtt, csak az volt a könyvesboltokban, az első kifogyott. 

Mivel én magam ( még) nem olvastam a könyvet, ezért pontosan nem tudom a sztorit, csak amit Máté mesélt, hogy Doktor Proktor feltalált valami port, amit ha beleszórnak a fürdővízbe, akkor vissza tudnak menni az időben, és így akarják megkeresni/megtalálni a szerelmét. 

Persze olvasás közben fölmerültek kérdések, amiket nyilván egy harmadik osztályos még nem tud, mint pl. a százéves háború az angolok és a franciák között, de ezeket nagyjából megbeszéltük, vagy pl. az Eiffel-torony építéséről és az akkori világkiállításról is szó van benne, ami Mátét viszont különösen izgatta.

Alkalomadtán lehet, hogy én is elolvasom, különösen hogy Jo Nesbo felnőtt könyveit különösen szeretem. :-)

Nem olyan rég pedig ráakadtam, hogy létezik egy színdarab is Doktor Proktorból, a Kolibri színház előadásában, amire egyelőre nem lehet jegyet venni, de most már figyelem majd. :-)
És készült film is belőle, igaz, egyelőre csak német és cseh nyelvű trailert találtam. És kicsit olyan Vissza a jövőbe feelinges :-) Szerintem nagyon bejönne a skacoknak!  A Vissza a jövőbét ( ???? így írjuk?)  lehet, hogy meg is keresem majd egyszer. Az is biztos nyerő lenne.
A kisfilm vége a legviccesebb. :-)

Ezt olvassuk- kedvenceink 1. Pettson és Findusz

Egyszer, még tavaly valamikor, egészen véletlenül akadt a kezembe a könyvtárban egy Pettson és Findusz keménylapos kötet. Elhoztam Marcinak. Aztán akkora sikere lett ennek a pár oldalas, pár soros mesécskének, hogy sírva nevettünk minden este, amikor elolvastuk. A történet maga is vicces, de ami nagyon megdobja az egészet, az a hihetetlenül részletgazdag illusztráció. Minden egyes oldalon van valami furcsaság, valami apró, de vicces momentum. Mint pl. a kávéscsészéből teázgató tyúkok :) Nem csak mesekönyvnek kiváló, de böngészőnek is tökéletes, még nagyoknak is. Tényleg! Van, amikor nincs kedvem már százhuszonnyolcezredjére ugyanazt olvasni, akkor csak kinyitjuk, és keresgélünk a képeken vicces, oda nem illő dolgokat. Mindig találunk valamit :)

Olyannyira rákaptunk, hogy azóta már több kötetet is olvastunk, többször is.  A többi igazi papírlapos, sokszöveges, nagyobbaknak is kiváló. És amikor a könyvtárban rákérdeztem, hogy van-e esetleg még, vagy lesz-e, akkor mondta a bácsi, hogy felírja, és a következő rendelésnél majd rendel még, mert mások is nagyon keresik. Lett is még pár, de így is nagyon szemfülesnek kell lenni, ha ki akarunk egyet-egyet kölcsönözni. 

" Findusznak egy évben háromszor volt születésnapja, csak mert úgy érdekesebb. " 

És ha már olvassuk, akkor nézzük is, mert úgy érdekesebb :) 

Egy csomó rész fent van a youtubon. Mi imádjuk.