Piknik a tóparton

Ezen a környéken szinte egymást érik a tavak. Kisebbek, nagyobbak, az egyik mellett egy nagy libatelep van, a másik mellett horgászház, de a legtöbb csak úgy van. Azt mondják, hogy ezeket a tavakat még a rómaiak ásták ki halastavaknak. Szerintem a legtöbbjében most is vannak kifogható halak. 

Amikor jöttünk, és lazán elhúztunk a mi házaink mellett, kicsit följebb az úton egy tó partjánál fordultunk meg, ahol volt egy kis beachszerű rész, ahol fürödtek emberek. A tó mellett van egy postás üdülőtelep kis fabodegákkal, és hatalmas játszórésszel. Mivel a mi tavunk partja nem pont olyan kiülős, bár vannak padok a szélén, de túl meredeknek érzem a partot ahhoz, hogy jószívvel tudnék ott a gyerekekkel ejtőzni, így tegnap délután megpakoltuk a hátizsákunkat enni- és innivalóval, és kisétáltunk ahhoz a másik tóhoz. 

Szép új csilivili aszfaltos út vezet odaáig, megerőltetés nélkül odasétáltunk, és letáboroztunk a tóparton. Ettünk egy kis hazai cheetost és zöldalmát, ittunk narancsszörpöt, berágcsáltuk a helyi sárgarépát,  és élveztük a napsütést. A fiúk kicsit megáztatták a lábukat, de nem mertem nagyon beengedni őket, mivel nem ismerjük ezeket a tavakat, hogy mennyire mélyülnek. Később jött egy kisgyerekes család, ahol a pici fiút bátran beengedték, és látszólag sekély vizű a tó, de akkor sem szeretném, ha ismeretlen vizekben lubickolnának a fiúk. Még összeszednek valami betegséget. 

Szóval láblógatás, kavicsdobálás, homokba rajzolás, bámészkodás. Nem is kellett ennél több délutánra. 

Marci talált egy szöcskét.

 Milán szöcskét fényképez.

Marci féle tóparti idill 😂

Marciláb

A fiúk képei

Marci magasságából így nézünk ki :-)

Marci szemszögéből

A faluban

A faluban, amelyiknek a szélén vagyunk, egy bolt van. Nem lehet eltéveszteni, ott van a templommal szemben. Eddig kétszer voltunk benne, de már régi ismerősökként köszöntenek bennünket. Ahhoz, hogy a boltba eljussunk egy baromi forgalmas út mellett kell végighaladni az alig 1 méteres járdán, majd át kell menni a túloldalra, mert ott van járda, majd megint vissza erre, közben egy hatalmas kanyar van a főútban, amin repesztenek a kamionok, és teherautók, szóval elég nagy kaland eljutni a boltig meg vissza. :-) Le is izzadok rendesen.
Az, hogy a falu közepén áll egy jó nagy kastély/vár a hozzá tartozó parkkal, az már szinte természetes. A várat már 1374-es iratokban is említik, szóval  nem egy mai építmény. Jelenleg a Morva Múzeum működik benne, de az ősfás  kertje szabadon látogatható.

A kemping mellett egy hatalmas strucc-farm van. Csak úgy rohangálnak föl-le a struccok, de rengetegen. A teraszról látni őket. Ma pedig boltba menet kicsit közelebb merészkedtünk, és nem hogy rengetegen vannak, hanem még annál is többen, kisebbek és nagyobbak.

A szomszédaink:

Hátul még bárányok is voltak. Úgy megrohantak minket onnan hátulról, őrült mekegéssel, hogy majdnem elszaladtunk. :-)

És ilyen naplementénk van a teraszról. Míg a fiúk jobbra teniszeznek, balra rohangálnak a struccok, én  nézhetem a teraszról a naplementét. :-)

Hurrá nyaralunk! és bizonyítványt is kaptak :-)

Mivel Milán augusztus végi műtétje Damoklész kardjaként lóg a fejünk fölött, ezért nem húztuk soká a nyarat, és biziosztás után rögtön bele is vágtunk.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Ja igen, volt bizonyítványosztás! 
A hőségre való tekintettel csak hangosbemondós ünneplés volt és gyors biziosztás. Mátéval Feri ment a 3.b-be, én Marcival Milánhoz az 1.b.be. Nagyjából egyszerre végeztünk, és még így is rohannom kellett, hogy odaérjek a könyvtárba zárás előtt. Így aztán elmaradt a nagy bizonyítványos fényképezkedés. Milán van pár osztálytermi képem, de ennyi, és azt sem tudom most áttölteni a telefonomról a gépre. Pedig igazán megérdemeltek volna egy "büszke vagyok Rátok" fotót, mert Milán hozta a maga által támasztott elvárásokat, és kiváló bizonyítványt produkált, igaz, parázott egy cseppet, hogy magatartásból majd "csak" négyest kap, de egyértelmű volt számomra, hogy nem. És Máté is nagyon szép bizonyítványt kapott, szerzett, és emelkedő tendenciát mutat, sosem volt még ilyen szuper az év végije. ( és most mindegy is, hogy szerintem 1-1 jegyben Angéla néni jóindulata is benne van, mert hát a jóindulatért is meg kell dolgozni keményen, ugyebár. :-) ) 
Szóval bizonyítvány a kezünkben, és ősszel egy 2-dikos és egy 4-dikes iskolással vágunk majd neki az új tanévnek. ( kimondani is döbbenetes. Negyedikes!!!! Atyaég!!!)

-------------------------------------------------------------------------------------------

Este gyors pakolás, reggel még gyorsabb, és már ültünk is az autóba, hogy aztán abban a tűző melegben végigszöttyögjünk a városon, és Csehország felé indultunk. Szokás szerint. Elmenekültünk egy kicsit az otthoni hőség elől, egy picit hűvösebbre. :-) 6 órát utaztunk, ebből 1 óra volt, amíg kijutottunk Budapestről, a többi 5-ben pedig egy pihenővel célba értünk.
Amióta csak ide járunk, a Prágába vezető autópályát folyamatosan javítják, újítják, és még most is. Nagyon durva. Idén olyannyira nagy a munka, gondolom egyéb felújítások is vannak, hogy a szokott szálláshelyünkön, Marci "illatos házában" már nem volt hely. Semmikorra. Így más hely után kellett nézni, és végül nem is Meziriciben szálltunk meg, hanem néhány faluval arrébb, kábé 20 km-re onnan. Ez a távolság leginkább csak Ferit érinti, aki ugyebár innen megy be hétköznapokon a mezirici céghez dolgozni. De hát olyan szép út vezet ide, hogy élmény rajta autózni :-)

A hely, egy Moravec nevű minifalu szélén van, egy kis tó partján pár ház, kis kerttel, a telep végén egy teniszpályával, pingppongasztallal, trambulinnal, csúszdával. Szóval igazán klassz hely, a világtól távol.

A tegnap nap röviden.
- Még otthon, Budapesten, a benzikútnál, levált a szandálom talpa. Jól kezdődik.
- 6 órát autóztunk, ebből minimális időt töltöttek a fiúk, különösen Marci alvással.
- Újra megjegyeztem, hogy nem járja, hogy a pozsonyi várat még nem láttuk. Mindig elmondom ezt, amikor erre jövünk, Feri meg erre azt mondja, hogy nem szeret/ne Pozsonyban parkolni, mert rossz tapasztalatai vannak. De most még két várat is láttunk, amit jó lenne megnézni, szóval hátha egyszer rászánjuk majd magunkat, és megállunk Pozsonyban vagy mellette.
- persze nem találtuk meg elsőre a helyet, ahol lakunk.
- de másodjára igen. Elmentünk mellette, mert hiányzott nekünk valami recepció tábla. De végül csak bejutottunk a nekünk kirendelt házba.

Várjuk a nénit, aki hozza a kulcsokat. 

- Gyorsan felderítettük a terepet.

A ház. Giganagy, és nagyon szép. Alul nappali-fürdő-konyha-étkezőasztal, kandalló. Felül két szoba-fürdő-terasz. Nagyon szuper.

A tó

A házak sora

A fiúk is veszett módon elkezdtek fényképezni a kis géppel. Majd rájöttek, hogy nem nyomták be rendesen a gombot, így csak egy képet lőttek egész addig, de vagy harmincszor vesztek össze, hogy ki fotózzon.
- Újra megállapítottuk, hogy a gyerekeink mindenhol képesek ugyanazt a szintet hozni, mint otthon, tehát tudnak kergetőzni a közért közepén, tudnak verekedni is, meg még amit csak el tudtok képzelni, és azon is túl.
- A boltból kijövet Marci felült a bevásárló kocsikat elválasztó korlátra, és egy óvatlan pillanatban lebillent onnan. Ha nem fogom meg villámreflexszel a fejét, akkor úgy bevágja a fejét a betonba, hogy csak na. Így csak az oldalát ütötte meg, de szerencsére nagyobb volt a sírás, mint a baj. Este még mondogatta, hogy fáj, de ma már nem. Még csak be sem kékült. Szerintem csak nagyon megijedt. Meg én is.
- Utána itthon még felborult a kisfotellel is. Ezt már meg se merte mondani. Milántól tudom. Én csak láttam Marci arcán, ahogy jött le a lépcsőn, hogy már megint van valami.
- Vacsora a kertben. Mirelitpizza cseh sörrel.😋 Valahol távolabb már szép kis villámlásokat látunk, és borul is be az ég.
- Miután kiosztják és újraosztják, hogy ki hol alszik, addigra szép nagy szélvihar kerekedik némi esővel. Éjjelre viszont akkora dörgés-villámlás csattogás volt, hogy alig tudok aludni. Leginkább azért nem, mert attól parázok, hogy valamelyik gyerek felébred a szomszéd szobában, és elfelejti, hogy nem otthon van, és leesik a lépcsőn. Nem történt semmi szerencsére.
- Ma reggel hűvös, szeles időre ébredtünk. Még szerencse, hogy egy pót-pót pakolás alkalmával azért még csak betettem egy-egy melegebb pulcsit/kabátot mindenkinek.
- Máténak viszont otthon maradt a focicipője, amit eléggé sérelmez. ( de még az is lehet, hogy a csomitartóban kiesett, és ott lesz. )
- Délelőtt jártunk egyet a faluban, és elmentünk a hely egyetlen kisboltjába. Na de ez már egy másik történet lesz majd.

Hát így indul a nyár nálunk :-)