A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halkidiki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halkidiki. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 22., péntek

Beachtúra 4. - sziklás, barlangos, szeles

 A legizgalmasabbnak mondható strandolásunkat az utolsó előtti napunkon sikerült megejteni. Eddigre már eléggé alaposan sikerült körbejárni a félszigetet a strandjaival együtt, volt viszont egy Janka'sCave nevezetű hely, amit még a megérkezéskor találtunk a googletérképen, amiről azt írták, hogy csudaklassz, és a strandról simán be lehet úszni vagy sétálni a barlangba. Vagy akár egy kenuval is be lehet evezni, a képek alapján a bejárat kenuszélességű folyosónak tűnt, és azt írták, hogy utána kiszélesedik. 

Az egyik véleményező azt írta, hogy " ott kell megállni, ahol a waze mondja, és onnan rövid sétányi a strandról megközelíthető." Máténak nagyon tetszett ez az ott kell megállni,a hol a waze mondja szófordulat, és amikor felmerült, hogy hová menjünk, akkor mindig ezt dobta be, úgyhogy muszáj volt rá sort keríteni. 

Elég szeles napot fogtunk ki, mondhatni kezdett odaérni az lehüléshullám és eső, ami akkor éppen itthon tombolt, de egyelőre csak a szelet éreztük belőle, a hőmérséklet kellemesen strandolós volt. 

Be is írtuk a waze-ba, hogy hová akarunk menni, le is parkoltunk ott ahol mondta, és valóban , rövid sétányira ot is volt egy sziklákkal körbevett strand. Bár az, hogy mi nem pont ezt a strandot kerestük már csak akkor derült ki, amikor megláttuk, hogy a sziklákra vörös festékkel rá van pingálva, hogy "no bikini", azaz a nudista partra keveredtünk. 

Óvatosan odasomfordáltunk a sziklákkal körbezárt kis öböl bejáratához, hogy mi az ábra, de szerencsére csak egy pár  volt ott a parton, és ők is fel voltak öltözve, úgyhogy mi is odamerészkedtünk. Aztán később jött még utánunk egy nagyobb családi-baráti társaság gyerekekkel. 

Óriási nagy hullámzás volt. A gyerekek persze élvezték, bár nézni nem volt annyira jó őket, féltem, hogy a hullám nagyon felkapja őket, és valami vízalatti nagy sziklába megütik magukat. Nagyon nagy ereje volt itt a hullámoknak, sokkal erősebbet csaptak, mint egy szélesebb parton. 













Na de hogy hol van a barlang??? Próbáltuk kémlelni a part szélét, hogy hátha be tudjuk lőni, de amit megnéztek a fiúk a vízből az nem az volt. Aztán próbáltuk beazonosítani a térképen, hogy merre lehet, és mondta Feri, hogy kicsit arrébb van, csak át kell ezeken a nagy szikladarabokon vágni, és ott lesz mögötte. Pont előtte láttuk, hogy egy pár nekivág a szikláknak, gondoltuk, akkor ez járható út lesz nekünk is, nekivágtunk. 

Szikláról sziklára szökkeltünk, Vagyis inkább másztunk, néhol egészen félelmetes szituációkban, de végül egyszer csak  megpillantottunk egy olyan sziklacsoportosulást, amilyet a neten is láttunk. 



Néhol eléggé para volt, ahogy a hullámok nekicsapódtak és felverődtek a sziklán. 

Marci, mint egy kiszerge :-)


Amikor fentről megpillantjuk, hogy szerintünk oda kéne lemenni. 



Nyilvánvaló volt, hogy ekkora hullámzásban és lökésben nem fogunk tudni a barlangba bemenni, de ha már eddig eljöttünk nem akartunk úgy elmenni, hogy legalább a bejáratát meg ne nézzük. Úgyhogy élőláncba rendeződtünk, és próbáltuk felvenni a hullámzás ritmusát, hogy nehogy palacsinta legyen belőlünk. Persze ennek ellenére meglepetésként ért, amikor arcul csapott egy hatalmas víztömeg. Majd ahogy a barlangban megpördült visszafelé is lemosott. Csak sikítani tudtam, és próbáltam talpon maradni. Nem volt könnyű. 

Ott  jobb oldali boltív alatt kellett átmenni, és utána jött a barlangbejárat. Képünk nincs róla, hiszen az életünkért küzdöttünk :-) Nem vittünk be a vízbe magunkkal semmit, amivel meg lehetett volna örökíteni a látványt a retinánkon kívül, de azt meg hamar kimarta a só :-D 


Azért a partról próbáltam minél jobb szögbe helyezkedni. Kicsit sajnáltuk, hogy pont egy ilyen napon jöttünk ide, nem nagyon, és nem sokáig, mert így is nagy kaland volt. Sőt, lehet, hogy még nagyobb is, mintha csak úgy besétáltunk volna a barlangba. 

Nekem pedig zsigeri vonzódásom van az ilyen hatalmas sziklákhoz, egyszerűen annyira imádom őket nézni, hallgatni, ahogy csattan az oldalukon a tenger, ami bár félelmetes, de mégis elbűvöl.







Marci leskelődik. 





Mire kicsit megpihentünk, megszárítkoztunk, akkor már csak visszafelé kellett kapaszkodni a sziklák tetején. Közben szépen elkezdett lemenni a nap is. 



2023. szeptember 21., csütörtök

Halkidiki-Teknősbékás tó

Kicsit ugrálok térben és időben, és visszatérek még a nyárhoz, amikor Halkidikin tettünk egy kisebb kirándulásocskát a félsziget közepén lévő teknősbékás tóhoz. 

Ezt a googlemaps-en találtam még itthon, és annyira legalábbis érdekesnek tűnt, hogy rávegyem a fiúkat, hogy kicsit menjünk fel a hegyekbe. Amik nem is voltak azért akkora nagy hegyek. Itthonról én még úgy terveztem, hogy majd gyalog megjárjuk oda-vissza, nem messze a falunktól jelölt a térkép egy utat arra, de végül mégsem így mentünk, a szállásadónk arról az útról lebeszélt minket. Állítólag az az út nem olyan jó. 

Így autóval elmentünk valameddig, és úgy mentünk tovább gyalog, ami viszont azért volt jó , mert így keresztbeautóztunk az addig ismertelen részén a félszigetnek, és remek volt a panoráma mind a hegyekre, mind a túloldali tengerre, és Shitonia félszigetére. Szóval nem bánkódtam. 

Szerencsére jó meleg volt, pedig már erősen benne voltunk a délutánban. 


Az ott a távolban az Athos-hegy csúcsa, ami a harmadik ujján fekszik a félszigetekne.
Az Athosz-hegy húsz ortodox kolostor otthona, amelyek autonóm köztársaságot alkotnak Görögországon belül. Az Athosz-hegyen csak 21 évet betöltött, keleti ortodox hitű férfiak élhetnek. Egy 1060-ban kelt és máig érvényes bizánci bulla szerint nőknek, gyermekeknek, eunuchoknak tilos a félsziget területére lépniük, sőt azok a hajók, amelyek fedélzetén nők is tartózkodnak, csak 500 méterre közelíthetik meg a partjait.
Azért szép volt így messziről is nézni, később a strandon feküdve is sokáig csodáltam. 

A Teknősbékás tavat könnyen megtaláltuk. És tényleg rengetegsok teknősbéka lakik benne a kicsitől az egész nagyig. Elvittük nekik a még otthonról hozott fonnyad almákat, szépen feldarabolva megetettük őket, és csak úgy jöttek a finom elemózsiára. 




Az olajfaligetem. 


A napot perszehogy strandolással zártuk, ezúttal a félsziget másik oldalán, az Athos-ban gyönyörködve, majd a parton ettük meg a megérdemelt gyrosunkat. :-)



Ez azért nem egy Blaha Lujza tér, no :-D

Naplementében






2023. szeptember 15., péntek

Beachtúra 3. Afytos

 Az afytosi kirándulásunk nemcsak azért volt különleges, mert a falu egy hegyi magaslaton fekszik, és onnan fentről annyira, de annyira gyönyörű volt lenézni a tengerre, mert ilyen türkizkéket és türkizzöldet sehol máshol nem látni ( szerintem) csakis Görögországban. Mindig lenyűgöző. Bármeddig tudnék egy ilyen helyen egy kispadon ücsörögni, és csak nézni. 

De hogy a látványban gyönyörködjünk, ahhoz először a lenti parkolóból fel kellett sétálni a faluba. 





Afytos hagyományos macsköves kis utcái tele vannak mindenféle csetreszbolttal. Van egy kimondottan kerámiamúzeum is a faluban. A főtéren templom, és hangulatosnak tűnő éttermek. Nem ettünk egyikben sem, a fiúk nagyon strandolni akartak, úgyhogy szinte csak végigszaladtunk az ucákon, és már lent is voltunk a parton. 







Meglepetésünkre a parton óriási hullámok fogadtak. Egész addig nem igazán talákoztunk olyan ugazán hullámzó tengerrel, amit a fiúk úgy szeretnek, mert jól fel lehet feküdni a hullámokra, és tudnak bodyszörfölni. Na itt most kaptak rendesen a hullámokból :-) Már erősen ment le a nap, mire hajlandók voltak kimászni a vízből.



Csapatják magukat a hullámokkal.