Őszi Pilis

Most már mondják, hogy véget ér ez a meleg, és sarkvidéki hideget kapunk a nyakunkba. Ez csak azért keserít el igen nagyon, mert pont az őszi szünetre fog esni ez a nagy váltás, amikor majd sokként élem meg a hirtelen lehülést.
Persze számítottunk erre, épp ezért még a múlt hétvégén elmentünk egy kicsit a Pilisbe, mert nem telhet egy úgy ősz, hogy ne lássam legalább egyszer a színpompás hegyeket.
Igazából nyári meleg volt, csinálhattunk volna egy nagy túrát is, de erre nem volt időnk, így megelégedtünk egy gyors Teve-szikla, Egri vár makett sétával, ami tényleg nem megerőltető, de azért mégiscsak több mint a semmi. A fiúk így is nyafogtak előtte egy sort, hogy miért megyünk, de amikor alternatívaként a feladatsor megoldást ajánlottam, máris vonzóbbnak tűnt az erdőben sétálás.

Pilisborosjenő legvégén parkoltunk le, és onnan indultunk el a hegyek irányába, majd kicsit arrébb a hangok irányába kanyarodtunk, és már ott is voltunk a Teve-sziklánál.

Ez még nem az, de ezt is megmásztuk.

 És egy nagyobb barlangot is találtunk.

 Jöttünk már vagy 300 métert is gyalog, úgyhogy meg kellett pihenni :-)

 Aztán a Teve-sziklát minden oldalról jól megnéztük, megmásztuk.

Innen valahogy nem a jól járható ösvényre jutottunk, hanem egy jó darabon azzal párhuzamosan egy keskeny csapáson haladtunk a susnyás közepén.

De egyszer csak előbukkant a bokrok mögül a vár, amit kifejezetten a film forgatása miatt építettek. Azóta persze már nagy része leomlott, és elhordták a köveket, de azért még mindig jó kis célpontja lehet egy laza kis délutáni sétának.

A filmet nem olyan régen játszották a tévében. Véletlenül akadtunk rá kábé a felénél, és onnan néztük. Szerintem nagyon jó film. De szerintem a könyv is jó. Bár Máté a ( szerinte)  unalmasabb részeken nehezen jutott túl. Mindenesetre, most, hogy láttuk a romokat, majd biztos megnézzük még egyszer a filmet is.



Elkészült a film digitális felújítása is, ami kapott egy menő 21.századi trailert.



Itt a vár mögött a tisztáson fogyasztottuk el az elemózsiánkat, és élveztük a napsütést. Amúgy jóóóó sokan voltak még ott. Egy nagyobb gyerekcsapat is, több kisebb nagyobb társaság. Nem hiába, kirándulóidő volt a javából.

Visszafelé még ránéztünk felülről a Teve-sziklára.

Nem tudom, lesz-e még lehetőségünk a következő napokban még őszi erdőt látni... A hétvégénk megint agyonzsúfolt, előkészítő, Marci szülinapra hivatalos, vasárnap meg Bozsik lesz... vasárnap délben, hát komolyan... hogy még véletlenül se lehessen aznap már semmit sem csinálni... de már annyiszor megfogadtam, hogy nem bosszantom magam az idióta mlsz-en, vagy aki ezt kitalálja, de aztán mégis. Mindegy. Marci most fog debütálni az U9-ben, úgyhogy ki nem hagyhatjuk :-)

Ropiláz, avagy ezt nézzük, ezt olvassuk

Valamikor még ősszel, amikor iskolaszünet volt, letöltöttem a fiúknak a Ropi naplója aktuális mozifilmjét, amit talán a nyáron játszottak a moziban. Megnézték, de annyira nem ütötte őket agyon. Aztán ahogy elkezdődött a téli szünet, egyszer megint elindítottuk, és ímmár együtt néztük. És ez alkalommal annyira bejött mindenkinek, hogy aztán a téli szünet 12 napja alatt számtalanszor megnéztük ezt a részt. 

Marci olyan, hogyha megtetszik neki valami, akkor azt milliószor is képes megnézni, egészen addig, amíg már mindenkinek az agyára megy vele. Így volt a Kis kedvencek titkos életével is, és így volt a ropival is. Volt, hogy reggel, mikor kijöttem a hálóból, ő már ropit nézett, majd délután megint kérte. (volna). De a nagyok is nagyon sokszor végignézték. Olyan sokszor, hogy már kívülről fújjuk a poénokat, és ebből idézgettünk a karácsonyi autózásokkor is, és jókat nevettünk. 

Aztán, hogy ne csak ezt az egy részt nézzük rongyosra, letöltöttük a korábbi 3 részt is, és azokat is megnéztük. Azok is jók voltak, de valahogy mégis a 4. maradt a nagy kedvenc. 

Szeretjük az ilyen Szeleburdi család-jellegű filmeket, amikben magunkra ismerhetünk, és kínunkban nevetünk, hogy nahát, mintha csak velünk forgatták volna a filmet. 

24-én durva napunk volt, mert délelőtt Ropi 4.-t néztünk, délután Ropi 1-2.-t, este pedig Reszkessetek betörőket. :-D 

Ééééés, hogy teljes legyen a téli szünetes ropi-láz, a könyvtárból épp kint volt egy Ropi kötet, a 3.dik talán, amit Milán kezdett el ugyan olvasni, de a film hatására Máté is nekiesett. Pár napig folyton vitáztak azon, hogy épp ki olvassa a könyvet, mígnem Máté pikkpakk a végére nem ért, és mondta, hogy majd hozzak másikat a könyvtárból. ( Persze nem volt bent egy sem, de most úgyis mást olvas.)

Ezek jutnak eszembe

Marci itthon van betegszabin. Köhög, mint a kutya. Tegnap ránézett a doktornő, azt mondja nem fertőz, csak egy izmos náthája van, de azért ha tud, maradjon itthon a héten.
Mielőtt a betegrendelésre beestünk volna ránézett a védőnő. Még az 5 éves státuszát pótoltuk most, november végén. Bár sok értelmét nem látom ennek az évenkénti státusznak, nem véletlenül vagyunk elcsúszva vele örökké, de annyi haszna volt, hogy ráébredtem, hogy nemcsak úgy látom, hogy Marci olyan sokat nőtt az elmúlt időszakban, hanem ez a valóság. Tavaly óta 10 centit dobott magára!!!
Mire átértünk a betegrendelésre, addigra 12-en várakoztak előttünk! Óóóó mikor megláttam, menten ki akartam fordulni, és jobban is tettem volna, mert így viszont ott dekkoltunk 2 óra hosszát, és már-már ott tartottunk, hogy ha nem kerülünk be most azonnal, akkor vagy éppen akkor kell hazaindulnunk, amikor mi jönnénk, vagy végső esetben Máté el fog késni hegedűről, ami nem lett volna nagyon pozitív, minthogy tegnap zongorás próbája volt.
Végül csak bekerültünk, igaz, szaladtunk hazáig, mert a hegedű itthon volt, ki gondolta délután 1-kor, hogy vinni kéne magunkkal, ha fél 5-re a suliban akarunk lenni....
Mindegy. Odaértünk mindenhová. Túléltük. Legalább az eső nem esett úgy mint ma. Ez is valami, nem? Csakhogy meglássuk a dolgokban a pozitívumot is. :-)

Marci második napja van itthon, azóta kétszer néztük meg a Kis kedvencek titkos életét, ( még mindig nem unja, mondjuk tényleg jó), és kétszer a verdák 3.-t. Édes pofa.

Valamelyik este fekszünk a kanapén, Marci még Ferit szórakoztatja alvás előtt, dörzsölgeti Feri szakállas állát.
- Neked olyan az állad, mint a kókuszgolyó!- mondja rácsodálkozva.
Ezen akkorát nevettünk! Majdnem akkorát, mint azon, amikor elképzeltük, hogy hogyan vinnénk fel egy elefántot a padlásra. Elég sok padlásrafelvivős élményünk van mostanában, ami hol jobban, hol kevésbé jól sikerül, mint pl. a nagy kerek asztal, ami végképp nem akarta az igazságot, de meggyőztük. :-) Na ebből lett az elefánt. De mindegy is. Csak ha eszembe jut, mindig nevetnem kell.

Kedden, amikor még volt Marci oviban, sütőtökös kukoricafőzelék volt az ebéd. Hogy hogy jutott ez eszükbe, és kinek, na azzal szívesen elbeszélgetnék. Miből gondolták, hogy bárki, aki 6 éven aluli, az ezt meg fogja enni? Mellesleg az óvónéni is azt mondta, hogy ő sem kóstolta, mert gusztustalanul nézett ki. Éljen az egészséges közétkeztetés! Az én gyerekeim konkrétan egy tányér daragaluska levessel vészelték át a napot, mint meleg étel. 
Aznapi párbeszédünk Marcival.
- Mi volt az ebéd Marci?
- Ma tyúkeledel volt, azt én nem ettem meg! 

Vasárnap este moziban voltunk a barátnőmmel. A múltkori filmünkkel nagyon ráfaragtunk, nem tudom volt-e erről szó, borzasztó rossz volt, így most nem kockáztattunk nagyot, és az Orient expresst néztük meg, gondolván, hogy Poirot-ban és Agatha Cristie-ben márcsak nem csalódunk! Nem is csalódtunk, jó volt. Olyan, amilyennek vártuk. Leszámítva azt a 2 darab akciójelentet, amit Poirot véghezvitt :-) hát az eléggé életidegen volt, de azt gyorsan elfelejtettük.
Ellenben rá kellett jönnünk, hogy lehet, hogy mégiscsak öregszünk, (bár nem látszik), de csak így lehet, ha már az olyan filmeken érezzük jól magunkat, ahol  a moziterem átlagéletkora kb. 60.
Mögöttünk átlósan egy 80+-os néni ült, mellette szerintem az egész család, gyerekek, unokák, és a néni el is szundított olyan 8 óra magasságában. Amikor nagyon horkolni kezdett, akkor oldalról megbökdösték a rokonok. Szóval jó volt. Már ki is néztük, mit nézünk legközelebb.

Múlt hétvégén kaptak a srácok téli cipőt. Milyen pengén kiszámoltuk, hogy erre a hétre már kelleni fog, nem :-)
Mátéra lépten-nyomon rácsodálkozom, milyen nagyfiús lett. Pláne most, a dockyard stílusú bakancsában, ( persze nem az, csak kinézte a plakáton, hogy olyat szeretne, és megvettük a deichmannban akciósan ötezerért.)  szűk farmer, szőke haj, ( tegnap ingben-hegedűvel) hogy csak nézem, mikor lett ekkora. Aztán eszembe jut az is, hogy 2 hét múlva a 10-et tölti!!! A 10-et! Döbbenetes!

Azt hiszem itt kell most abbahagynom, mielőtt átmegyek érzelgősbe. :-)

Moziztunk

Nem a Balatonnál, hanem már itthon, de még a nyaralás alatt kezdtek el nyaggatni, hogy menjünk moziba, mert látták a plakátokat. No meg ha később értünk oda a "menübe", ami a mozival egy légtérben van, akkor a 3 órás előadásra éppen gyülekeztek az emberek, és az egész termet pattogatott kukorica illat lengte be, és gyereknyüzsgés.
Szóval még ott megbeszéltük, hogy jó, majd itthon elmegyünk moziba, valamikor.
Régóta ígérgetem egyébként nekik, de valahogy mindig elmarad, kimarad, mert vagy nincs semmi jó film, amikor tudnánk menni, vagy van jó film, de időnk nincs, vagy csak olyan filmek vannak, ami az egyiknek már "bébis", a másiknak meg még nem való.
Most is volt némi vita, mert Marcinak korábban még a Verdák 3-t ígértem, de amikor azt bemutatták, akkor épp Csehországban voltunk, szóval még lóg a levegőben, de Máté nagyon nem rajongott az ötletért. Milán meg a Pókemberre van rákattanva, de azért meg én nem rajongok túlzottan, nem beszélve arról, hogy Marcit nem is vinném oda.
Végül kompromisszumos megoldásként a Gru3-t néztük  meg.
Szerdán Milánnak úgyis tornára kellett mennie a Klinikára, és gondoltam, utána jól fog esni mindenkinek egy kis mozizás a közeli Corvinban, így torna után kényelmesen odamentünk, és ugyan várni kellett még egy jó fél órát, de végre bejutottunk a nézőtérre, és a fiúk nagyon lelkesek voltak.

Kicsit tartottam eleinte attól, hogy Marci majd beleun, és akkor nem lehet majd vele mit kezdeni, de erről szó sem volt, nagyon tetszett neki a film, és olyan szépen nézte, közben nevetgélt, nagyon cuki volt. :-)

A film meg jó volt, a gyerekeknek tetszett, és pont olyan hosszú volt, ami még vállalható. ( Máté szerint rövid volt.) Én nem láttam a korábbi részeket, a gyerekek a 2-t talán látták, az egyben nem vagyok biztos, de nem volt gond a történet megértésével, úgyhogy bátran menjetek és nézzétek meg. Laza kis délutáni programnak egy hűvös vagy épp kánikulai napon, ( a moziban jéghideg volt szerintem, a film végére rendesen fáztam), tökéletes. :-)

Dupla szülői

Tegnap délután volt mindkét iskolás szülői értekezlete. Hogy azt ki találta ki, hogy a komplett alsó tagozatnak egy napon, egy időben van az értekezlet, azt nem tudom, de tuti, hogy 1 gyereknél nem volt többje, ha volt egyáltalán.
A legutóbbi szülőin a Milánét eléggé elsunnyogtam, jobban mondva nem bírtam kivárni, hogy eljussunk az érdemi, szerintem fontos dolgokig, úgyhogy gondoltam, most kitartóbb leszek. Ha Mátééknál nem a 4 napos kirándulás részleteiről lett volna a fő szó, akkor lehet, hogy oda nem is mentem volna már föl, de végülis fölmentem.
Biztos én vagyok már túl türelmetlen, és kevésbé elfogadó más emberek problémái iránt, de úgy gondolom, hogy az egyes gyerekek otthoni tanulási szokásait, panaszait, nyűgjeit nem a szülőin kellene kitárgyalni. Mert ha 1-1 anyuka belekezd, akkor ráugrik a témára még 10, és csak telik az idő a semmivel. Ez leginkább, és elsősorban az elsősökre érvényes. Remélem, hogy mire ősszel 2. osztályosok lesznek, addigra a a szülők is eljutnak majd egy olyan szintre, hogy érzékelik, hogy mi való a szülőire, és mi nem, illetve megtalálják majd a helyes hangnemet is, ahogy az ilyen helyeken megnyilvánulunk a pedagógus előtt. Részletekbe nem mennék bele, de volt néhány pillanat, amikor igen-igen kerekre nyílt a szemem.

A lényeg, hogy érzékelhetően fáradtak a gyerekek, sűrűsödnek a magatartásbeli problémák, de sok még a teendő is e mellett. A következő két hét még nem lesz sétagalopp, hiszen mindenből felmérő, dolgozat, felelés, de aztán a maradék júniusi 2 hétre fel lehet talán lélegezni. De addig még lesz gyereknapi kirándulás, osztálykirándulás, suligála, stb, stb...

Mátééknál lemaradtam a kezdeti panaszáradatról, már ha volt ilyen, de talán most nincsenek annyira szétcsúszva a harmadikosok, mint szoktak lenni egyébként máskor. Nincs is idejük szétcsúszni igazából, hiszen alig mondták ki az anyák napi műsor zárószavát, a héten már gőzerővel próbálják a suligálát. Mellette tanulnak és ismételnek mint az őrült, de hát A. néni sosem a kényelmes tempójáról volt híres. Próbáltam kicsikarni Mátéból is, meg tegnap A.néniből is, hogy matek tz-re esetleg mikor számíthatunk, mert hiába hogy már a sokadik kör ismétlést veszik, Máté azért tud még úgy nézni egy-egy mértékegység átváltásra, mintha akkor látná először életben leírva, hogy dkg. De nem derült ki, hogy mikorra kellene leginkább topon lenni. Angéla néni szerint semmi olyan nem lesz a dolgozatban, amit nem tanultak, amit meg tanultak, azt meg tudniuk kell, és ahhoz elég az a mennyiségű gyakorló feladat, amit ő kiad nekik. Hát végülis van benne igazság is, csak hát Máté néha el tud varázsolódni a világban. Na de mindegy is.

A kirándulásról esett sok szó, de összességében ezt is sikerült rövidre zárnunk, mert senkinek nem volt plusz kérdése, 4 napra mennek majd Nógrád megyébe, júniusban, szerintem nagyon klassz lesz, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzájuk. A gyerekek már nagyon várják. Mátét teljesen lázba hozta, hogy Angéla néni megengedte, hogy vihessenek fényképezőgépet. Ezt mondta már egyszer, egyszer, de nem vettem komolyan, de tényleg így van. Azt mondta, jó lenne majd egy jó nagy tablót készíteni, vagy még év végén, vagy ősszel, a gyerekek képeiből, hogy ők hogy látták a kirándulást.
Úgyhogy majd előkeressük  a régi gépünket, ami remélhetőleg működik még, aztán had kattintgasson :-)

Az estét pedig egy csajos mozizással zártam. Két szülői után, gondoltuk remek lesz. Az is volt tulajdonképpen, csak kicsit sokkolóbb filmet választottunk, mint ahogy azt én gondoltam. :-) Ettől függetlenül jó volt, csak hát.. sokszor kellett becsuknom a szemem, és nem csak nekem. :-) Enyedi Ildikó filmjét néztük, Testről és lélekről. Csak erős gyomrúaknak ajánlanám.

Majom a családban

Egyszer, jó pár hónapja, egy hétfői napon,  belebotlottunk egy délután a duna tévén a Charly, majom a családban című sorozatba. Azért tudom, hogy hétfő volt, mert Máté csak hétfőn van itthon abban az idősávban, amikor ment a műsor, 16-17 óra között. Emlékszem, hogy nem volt házija, vagy már készen volt, és szörfölt a tévécsatornák között, arra várva, hogy majd menjünk a többiekért, és éppen akkor kezdték Charlyt. Én meg mondtam Máténak, hogy húúú, Charly!!!, mikor kicsi voltam, én mennyire szerettem! És megnéztük azt a részt együtt. 

Aztán mikor később beteg volt pár napig, akkor azt találta mondani, hogy milyen jó, mert akkor legalább nézheti délután a Charlyt. És nézte. 

Aztán olyan is volt, amikor elvileg nézhette volna, de valamiért lemaradtunk róla, és akkor nagyon bosszús lett. Mondhatjuk úgy is, hogy csapott egy villámhisztit. Ekkor írtam be először a youtube-ba, és lámmm, millió része fenn van a sorozatnak! Mily meglepő :-)

És innen már nem volt visszaút. Volt egy időszak, amikor megfeledkezett róla, de újabban megint nagyon rákattant, és ha van rá idő, akkor mindig megnéz egy-egy részt. Ráadásul talált a youtube-on egy mappát, amiben össze van gyűjtve vagy százakárhány rész, és most azt nézi sorban, mert korábban csak random módon választottunk. Így most a második évad 3. részénél jár, és tervezi, hogy az összeset megnézi :-) Szerintem nagyon mókás. 

Ha kérdezem tőle, hogy mit szeret benne annyira, nem tudja megmondani, csak azt mondja, hogy azért mert jó. Mondjuk tényleg vicces Charly, volt idő, mikor szerettem is volna egy ilyen kismajmot. Azóta lett 3 ilyen kismajmom, csak azok még nem annyira szőrösek, mint Charly, de kábé úgy viselkednek. 😛

A sorozat egyébként 16 évadot élt meg, 1995-2012-ig,  és ez 221 epizódot tesz ki. Szóval van még előttünk pár résznyi Charly. 

Mindig csak a szórakozás

Úgy alakult, hogy ezen a héten 2 este is kimaradásunk volt. :-)
Hétfőn moziban voltam a barátnőmmel. Ryan Goslingot néztük meg a Kaliforniai álomban. Mondhatnám azt is, hogy a Kaliforniai álmot néztük Ryan Goslinggal, de nem az lenne az igazság.;-)
Kellemes este volt, még úgy is, hogy nem értük el a kiválasztott előadást a kiválasztott moziban, ahol tutira van nachos, mert A. férje nem ért haza időben, így egy másik moziba mentünk egy kicsit későbbi előadásra, de szerencsére ott is volt nachos :-) Huhh... ez sarkalatos pontja volt az estének.
Szóval minden klappolt.
A film is jó volt. Talán kicsit nehezen indult, de aztán elsodort. Igaz, Emma Stone nem jött nekem be annyira. Valahogy nem passzolt az egészbe, se a filmbe, se Goslinghoz. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert épp karácsonykor néztük a tévében a Szerelmünk lapjait, és az abban lévő csaj sokkal jobb volt R.G. mellett. Ettől függetlenül persze jó volt. Olyan kis csajos film, kicsit szomorkás befejezéssel. Nem akarom elszpojlerezni... de én a legeslegvégéig vártam egy másfajta végkifejletet.
A fő dal pedig annyira, de annyira fülbemászó, hogy azóta folyton csak ezt dudorászom. Klassz altatódal is lehetne, pl. Máté mikor pici volt, akkor hasonló dallamvilágú dalokra próbáltam elaltatni. Mondjuk többnyire sikertelenül, de az nem a dalok hibája volt.

Ha még egyszer születek, akkor meg biztos, hogy megtanulok táncolni, és lesz nálam egy szteppcipő a táskában, ha esetleg úgy alakulna, hogy meg kell állnom az utcán táncolni ;-)

Szóval menjetek, és nézzétek meg, mert szuper esti kikapcsolódás.





Másnap, kedden, pedig Dumaszínházban voltunk Ferivel, mert Feri kapott két jegyet a Jézuskától,
( Tőlem). Anyukám jött föl a gyerekekhez. Az utolsó pillanatig mégis kérdéses volt, hogy lesz-e a programból valami, mert Feri nem volt jól. Már napokkal korábban is beteg volt, de azt gondolta, addigra megggyógyul. De aznapra csak még rosszabbul lett. Haza is jött délben a munkahelyéről, és egész délután aludt. Így úgy-ahogy, de összeszedte magát estére, és egy algopyrinnel kibírta az estét.

Nagyon szórakoztató este volt ez is, igaz, próbáltam a lehető legjobb előadó kombinációkat kiválasztani, így egy Kőhalmi-Felméri- Benk Dénes- Szomszédnéni produkciót láttunk.
Ahogy bementünk, és megkerestük az étteremmel kombinált színházteremben az asztalunkat, először aggódtam, hogy túl közel leszünk a színpadhoz. A monitoron valahogy nagyobbnak tűntek a távolságok, és amikor kérdeztem a jegyeladó csajt, hogy milyen a terem, akkor csak rángatta a vállát, hogy mit tudja ő azt. Hát mondom, máshol a jegypénztárban pontosan tudják, hogy hová érdemes ülni, még tanácsot is adnak, és helyet is javasolnak, hogy mit gondolnak jónak, szóval, bocs, hogy kérdezni mertem. :-)
A másik... mondja a csaj, hogy 3 árkategória van, a piros a legdrágább, a narancs a közepes, és itt oldalt a szürke a legolcsóbb, mert onnan nem lehet látni semmit. Óvatosan megkérdeztem, hogy ha nem lehet onnan semmit sem látni, akkor oda miért adnak el jegyeket? Azt mondta, azért ilyen olcsó. Nem volt egyébként ANNYIRA olcsó, mondjuk fele volt a közepes árnak. Na mindegy. Jót mosolyogtam magamban.

Előadás közben már nem volt annyira zavaró a közelség, max. amiatt, hogy a színpadi reflektorok nagyon a szemembe világítottak, kifolyt a szemem, mire kijöttünk.

Szóval jó volt az előadás. Sokat nevettünk. És jóóóó hosszú volt az előadás. 10 után ért véget.

Amire viszont legközelebb figyelni kell, hogy borzasztó szűkek a helyek az asztalok között. Alig lehet kihúzott székekkel elférni, és ha el is helyezkedtünk, akkor is összeértek a székem a hátam mögött ülővel, és olyan közel voltunk egymáshoz, ami engem kicsit zavart. De tényleg csak egy kicsit.

Tegnap este már nem voltunk sehol. Mondtam is olyan fél 7 magasságában, hogy olyan furcsa érzésem, van, mert ebben az órában már nem szoktam itthon lenni :-) Most meg épp teregetek....

Reszkessetek

Már említettem talán, hogy nálunk nincs karácsony Kevin nélkül :-) Igen, volt pár év, amikor én is úgymond utáltam, és nem néztem, meg talán volt pár olyan év is, amikor nem is volt a tévében, de amióta megint van, és amióta a fiúk is filmnézős korba léptek, azóta minden karácsony este a tévé előtt talál minket, és Kevint nézük. Most sem volt ez másképp. Kevin, az eredeti, ráadásul tiszta Máté! Most már némi Marcis vonásokat is vélünk benne felfedezni :-)

Az első résszel úgy vagyok, mint sok más egyéb filmmel ( Dennis a komisz, Oscar, egy-két Bud Spencer, stb...) hogy gyakorlatilag bárhányszor meg tudom nézni, és még szórakoztat is. Nagyot dob a hangulaton, amikor már annyira sokszor láttam, hogy már kívülről fel tudnám mondani a szövegkönyvet, mert ilyenkor már jó előre lehet készülni a nagy nevetésre. :-) 

A Rszkessetek, betörők! első része is valahogy ilyen. Tavaly volt talán az első év, amikor néztük,  ( vagy tavaly előtt? olyan gyorsan röpülnek az évek, már nem is tudom), idén már úgy vágtunk neki a decembernek, hogy ugye nézzük majd a Kevint? és vártuk, várták, ehhez igazítottuk az esti rituálékat, úgymint vacsora-fürdés-fogmosás, bevackoltunk az ágyba, és nagyokat nevettünk. Már a fiúk is tudják, hogy mikor jönnek a jó részek, erre külön figyelmeztetik is egymást, hogy

- tudod. most fog jönni majd az, hogy... leszánkózik a lépcsőn, 8 gombóc fagyit eszik, és szemetet néz a tévében, rászakad a könyvespolc, stb... 

Aztán utána napokig, hetekig emlegetik fel a kedvenc jelenteiket és jókat kacagnak rajta. :-)

A második rész nálam már határesetes, de még nézhető, a harmadikat pedig már kár volt megcsinálni, de a fiúk azt is szeretik. 

DEEEEE, Máté azzal jött haza kedden a suliból, az egyetlen nap volt eddig az idén, amit ott töltött, de micsoda információk jutottak birtokába ez alatt az egy nap alatt is, döbbenet :-) hogy azt mondja Tomi, hogy a Reszkesseteknek van 4-dik része is. no hát! Én erről eddig nem tudtam, de itthon rákerestünk, és tényleg van! Nemhogy 4-dik, de 5-dik és 6-dik is! Képzeljétek! Az 5-6-ról mélyen hallgattam, de a negyediket csak elindítottam nekik a netről, Máté már akkor kezdett beteg lenni, én meg addig a konyhában tettem-vettem. 

Szóval itt tartunk! 4 Reszkessetek részt tettünk magunkévá alig 2 hát alatt! Én, ez utolsót csak fél füllel hallottam, de elég is volt. A fiúknak viszont tetszett ez is. 

Alkalomadtán lehet megnézzük az 5-6-dik részt is, csak hogy teljes legyen a sor :-)