1 deci langyos vízbe belemorzsoltam 1 deka élesztőt, meg tettem hozzá 1 teáskanálnyi mézet, és megvártam, míg "beindul". Közben előkészítettem a tészta többi hozzávalóját: egy nagy tálba beleszitáltam 30 deka teljes kiőrlésű lisztet, hozzáadtam egy csipet sót, 1/2 deci olajat (csak úgy szemre) és 1 kis pohár (175 g) kefírt. Aztán meg a felfuttatott élesztőt. Fakanállal jól összedolgoztam. Lágy tészta lett, de mivel kézzel nem nyúltam bele, úgy gondoltam, hogy nem adok hozzá több lisztet, jó lesz ez így. Letakartam egy konyharuhával, és a duplájára kelesztettem. (Közben elfoglaltam magam egy kis kerti munkával.)Kivajaztam egy piteformát, beleborítottam a megkelt tésztát, és kézzel széthúztam benne úgy, hogy nagyjából egyenletesen vastag legyen, peremmel a szélén. Aztán kiraktam a tetejét fél szilvákkal, a héjas felükkel lefelé. Megszórtam őrölt fahéjjal, meg egy fél marék durvára vágott dióval, aztán megcsorgattam pár teáskanál mézzel (azért csak módjával!).
200 fokon 30 percig sütöttem, majd 5 percre légkeverést is kapcsoltam rá, hogy a teteje piruljon még egy kicsit.
Sütés közben remek illatok terjengtek a konyhában, és ízben is megfelelt a várakozásnak ez a lepény... Bár, alakjából kiindulva nevezhetnénk tortának is :) Nekem nagyon bejött a tetején a megpirult mézes dió, meg a sok fahéjas szilva, és a szolíd vastagságú, puha tészta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése