Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.

Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

Sárgabarackos pite (lakto-vega)

Eredetileg húsvéti ötletelés céljából vettem elő az Ízek és érzések magazin tavalyi számait (ha már az idei tavaszi-húsvéti szám még nincs a kezemben), aztán megláttam a nyáriban ezt a receptet, s mivel minden akadt hozzá itthon, elkészítettem vasárnap délutáni csemegének. Igaz, a barack természetesen befőtt formájában állt csak rendelkezésre, de ebbe tökéletesen megfelelt így is. A frisset alighanem idén sem fogom sütibe "pocsékolni", ha érett, ízletes, inkább megeszem úgy, ahogy van.

Sárgabarackos pite

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformába):

a tésztához:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 5 dkg vaj
• 1-1,5 dl víz vagy befőttlé

a tetejére:

• 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 üveg (720 ml-es) sárgabarack befőtt (házi, nem agyoncukrozott)
• 2 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
• 1,5 dl zsíros tejszín (nálam most házi tej tetejéről leszedve; a bolti 2 dl-es habtejszínt beletenném mindet, hogy ne legyen maradék, és mellé bőven mérném a keményítőt)
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál méz

Elkészítése:
A befőttet szűrőbe öntjük, és lecsepegtetjük a levét. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi folyadékot használunk, hogy egy puha, de nem ragadós tészta legyen; a szükséges folyadékmennyiség a liszt minőségétől függ. Egy pohárban simára keverjük a keményítőt egy kis tejszínnel, majd hozzáadjuk a többi tejszínt és az ízesítőket is, és jól elkeverjük (az sem baj, ha enyhén habos lesz). Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleigazítjuk a tésztát, jó magas peremet csinálva neki a szélén. Megszórjuk a búzadarával, majd kirakjuk a fél barackokkal, magházukkal lefelé, végül pedig ráöntjük a tejszínes keveréket. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta és a tetején a tejszínes szósz. Langyosan és kihűlve egyaránt finom; hidegen természetesen szebben lehet szeletelni, de langyosan sem folyt szét a teteje.

Tipp: Szezonban friss barackból is készíthető, amit nem szükséges előzetesen megfőzni, elég neki a sütés. Barack helyett más gyümölccsel is el bírom képzelni.

Ötlet: Ízek és érzések, 2010. június-július (mennyiségek és néhol az arányok is átszabva, ahogy szerintem kívánta)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és úgy 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft
Alapvetően hazaiból.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Köleslepény-változatok (vegán)

Nemrégiben (újra) felfedeztem ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást. Azóta több ismétlés is volt már belőle, aktuális hangulat és elérhető hozzávalók függvényében variálva. Legtöbbször nem külön sütöm, hanem egy kis cseréptálnyi egytálétellel osztozik a sütőn, hiszen a két edény épp befér, és a szükséges sütési hőfok is egyezik. 45 percnél elzárom a sütőt, ezt kiveszem, a cseréptál meg bent marad még 15 percet. Abból megvan a főétel, ez meg utána a desszert.


Az alap:
Szűrőben megmosok és nagyjából lecsepegtetek 1 pohár (2 dl) kölest, majd egy közepes méretű, vékonyan kikent tepsibe szórom, és ráöntök 3 pohár vizet. Óvatos rázogatással elérem, hogy nagyjából egyenletes rétegben terüljön szét a köles az alján.


Almás:


Rászórok 1 marék mazsolát. 3-4 zöldalmát felnegyedelek, kivágom a magházát, meghámozom. Ezúttal nem hosszában, cikkekre, hanem keresztben vágom vékony szeletekre, egyenesen a tepsibe, nagyjából egyenletesen eloszlatva, de nem sorbarakva. Mikor az össz almamennyiség felénél járok, megszórom fahéjjal, majd folytatom az almadarabolást. Így egy része barna (fahéjas), a többi meg világos lesz. 200 fokon 45 perc alatt megsütöm, előmelegítés nélkül. Langyosra hűlve tálalom, mézzel megcsorgatva (így nem károsodik a hőtől, és ki-ki ízlés szerinti mennyiséget tehet rá). Másnap, hidegen (vagyis "konyha-hőmérsékleten") is jó, egy konyharuhával letakarva eláll.


Almás-baracklekváros:


Nem is kerül rá más a két említett hozzávalón kívül. 2-3 zöldalmát darabolok rá az előbb leírt módon, majd kb. 1 dl sűrű, házi sárgabaracklekvárból rakok foltokat (kanállal kiveszem az üvegből, majd késsel kisebb darabokat "szaggatok" belőle). Ezek egy része lesüllyed az alma alá, mások fent maradnak. Sütés úgy, mint fent. Szerintem ez a lekvárnak köszönhetően épp elég édes, de aki akarja, csorgathat rá egy kis mézet a tányérján.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 perc munka az összeállítás az elején
Pénz: a köles kb. egy százas, a rávaló meg még ennyi se - az eredmény pedig 2 tisztességes adag főétel vagy 4 adagnyi desszert
Miután sikerült vennem hazai kölest (külön rá van írva a tasakjára!), most már hazai alapanyagokból készítem (utóbbi változatot teljesen, az elsőnél a mazsola és a fahéj továbbra is kilóg).

Almás-baracklekváros morzsasüti

Nagyon egyszerű, nagyon gyümölcsös, nagyon finom :)


5 dkg vajból vékonyan kikentem a kerámia piteformámat, a többit pedig egy műanyag tálba kockáztam. Hozzáraktam 2 evőkanál darált mogyorót, 2 evőkanál vágott mogyorót, 2 evőkanál mézet és 6-7 evőkanál búzapelyhet, és kézzel összemorzsoltam. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem morzsalékos, szükség esetén gabonapehely kell még hozzá. Rátettem a tál fedelét, és az egészet be a hűtőbe.

Meghámoztam és egyenesen a piteformába kockáztam egy jó kilónyi almát, majd eloszlattam rajta kb. 2 dl házi sárgabaracklekvárt (kanállal kiszedtem az üvegből, majd késsel kisebb darabokra "szaggattam" a sűrű lekvárt, és ezeket szétszórtam az alma tetején). Végül kézzel rámorzsoltam a hűtőből kivett morzsát.

180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Ezalatt megpuhult az alján az alma és megpirult a tetején a morzsa. Langyosan a legfinomabb, de a maradék kihűlve is el fog fogyni. Ez a mennyiség 4 bőséges adag desszert.

Megjegyzések: A vajat szerintem nem érdemes másra cserélni, ebben kifejezetten kell az íze. A mogyoró helyett viszont nyugodtan mehet dió, mandula, stb., és a darált-vágott kettősséghez sem muszáj ragaszkodni (nekem ezek most maradékok voltak, amúgy ízlés szerinti formában mehet). A búzapehely is lecserélhető tetszőleges gabonapehelyre. Más gyümölcs is kerülhet alá, én kifejezetten kedvelem egy édeskés meg egy savanykás jellegű kombinációját (utóbbi most a sárgabaracklekvár volt, de ha van, természetesen friss gyümölcs is mehet helyette). A lekvár is folyósabb lesz a sütés hatására, a kocsonyásítóval megkötött dzsemekből pedig többé-kevésbé lé lesz, ezt mindenképpen vegyük figyelembe a választásnál.

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ennek legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

Itt ni:


Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1 evőkanál méz
• víz

Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.

Lekváros-mézes szelet (vegán)

Jópár évvel ezelőtt kedveltem ennek a bolti változatát. Aztán a finomított cukor és a fehér liszt leépítésével szépen kikopott, most pedig már számomra ehetetlenül édes és mű úgy. Házilag, reformosítva persze jöhet, főleg, ha még egyszerű is elkészíteni!

Egy nagy tálba raktam az alábbiakat, és kanállal gyorsan összekevertem:

• 0,5 liter Graham liszt (kb. 30 dkg)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg keverék
• 10 evőkanál házi sárgabaracklekvár (kb. 2,5 dl)
• kb. 1 dl méz (csak úgy szemre - kár ezért mérőedényt maszatolni, úgyse lehet belőle maradéktalanul kiszedni)
• kb. 3 dl víz, hogy egy könnyen keverhető, de nem túl folyós tészta legyen belőle

Kikentem és kiliszteztem a tűzhely sütőlemezét (kb. 30*40 cm), majd a kanállal belesimítottam a tésztát. 180 fokon 25-30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (akkor van kész, mikor körben elvált a tepsitől, és a beleszúrt fogvájóra sem ragad már tészta).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd kettévágtam (keresztbe, mert ehhez a mérethez volt megfelelő méretű tálcám alá), az egyik darabot megfordítottam, házi szilvalekvárt kentem rá úgy fél centi vastagon (kb. 2,5 dl ebből is elment), majd rátettem a másik darabot. (Másféle lekvárral is el bírom képzelni, nálam például meggy és őszibarack is készült a nyáron. A dzsemek viszont túl hígak ehhez.)

Egy kis lábasban gőz fölött megolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (86%-os Cote d'Or), majd a tészta tetejére öntöttem, és kanállal gyorsan szétkentem. Utána fogvájóval mintát karcoltam a félig megdermedt mázba. (A tészta teteje se volt sima, meg csokit se sikerült épp egyenletesen felkenni, így viszont még jól is néz ki.)

Nem hátrány, ha áll egy kicsit a szeletelés előtt, bár tulajdonképpen nem az a páncél tésztája van frissen se (inkább egy masszívabb kevert tészta állagú), és nem nagyon szívja magába a lekvár nedvességtartalmát később se.

Könnyen elkészíthető, de igen finom sütemény, akár a közelgő ünnepekre is. Nálam természetesen tea is jár hozzá.

A kiinduló receptet Mohánál olvastam, s ha már tojás nem volt benne, én a tejtől is megszabadítottam, hogy vegán legyen. A nevéhez illően beletettem a mézet - igaz, csökkentett mennyiségben, mert édesszájú se vagyok, meg túl sok mézzel a tészta állaga se lett volna az igazi. A Graham liszt a sima teljes kiőrlésűénél nagyobb szemcséi miatt került bele (ahogy a rétesliszt is durvább a finomlisztnél), citrusok meg nem voltak itthon, azért maradt ki a reszelt héjuk (de nekem nem is hiányzott). Nálam a csoki is csak magában és csökkentett mennyiségben került a tetejére.

Idő: másfél óra, amiből csak 2*15 percnyi a munka az elején és a végén
Pénz: 550 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Almás-baracklekváros pite (vegán)

Újabb almáspite-változat, hogy véletlenül se legyen unalmas:


Összekevertem 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 3 csapott evőkanál barnacukrot és 1 csipet sót, elmorzsoltam 15 dkg margarinnal, majd némi vízzel kiegészítve lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (nekem kb. 1 dl vízre volt szükség ehhez). (Legközelebb 1 teáskanál szódabikarbónát is teszek még bele - jót tett volna neki egy kis lazítás. Vagy inkább a kókuszos lepény háromlisztes tésztáját használom majd - még a mennyiség is rendben van, és az is egy jól kezelhető anyag, ha nem gyúrom nagyon lágyra.)

A tésztát betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a tölteléket: Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 kilónyi édes almát, majd összekevertem 1 teáskanál őrölt fahéjjal, 3 evőkanál kukoricaliszttel (keményítővel kellett volna, csak az épp nem volt itthon) és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárral.

Kikentem a kapcsos tortaformát, majd kinyújtottam a tészta kb. 2/3-át úgy, hogy beleemelve kb. 2 cm-es pereme legyen. Ráegyengettem a tölteléket, majd a maradék tésztát is kinyújtottam, süteményszaggatóval díszítést vágtam bele, majd a pite tetejére emeltem a nyújtófa segítségével. A kiszúrt darabokkal és a leeső tésztaszélből vágott további formákkal díszítettem, valamint diót és mogyorót raktam a tetejére.

180 fokon 45 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Már sütés közben remek illata volt, de azért sikerült kivárnom, hogy langyosra hűljön, mielőtt kiszedtem a formából és felvágtam. A vékony tésztában tisztes mennyiségű töltelék rejtőzött, ami a belekevert kukoricalisztnek köszönhetően szép szeletelhetőre összeállt. Kiváló párost alkotott benne az édeskés alma és a savanykás lekvár, jól gondoltam, hogy se citromozni, se cukrozni nem érdemes. Egyszerű, de látványos darab, némi jóindulattal tortának is beillik.

A kiinduló receptet Andreánál olvastam, a tésztás részét még be is tartottam, a töltelékest már kevésbé.

Idő: kb. 30 perc előkészítés és 45 perc sütés; kb. 2 óra elteltével lehet legkorábban enni
Pénz: kb. 350 Ft az egész, amiből 12 szelet biztosan kitelik
Hazai alapanyagokból, a barnacukor és a fahéj kivételével.

Fűszeres almás szelet (vegán)

Alkalmi vételként került hozzám egy jó adag apró véralma a hétvégén, aminek egy részét célszerűnek láttam azonnal elfogyasztani. A számítógépet bekapcsolva nem is kellett sokat gondolkodnom, hogy mihez használjam fel, hiszen a Bloggerbe belépve az Olvasnivalók listájának tetején Renáta receptje fogadott. Egyszerű, ízlésemnek való (illetve minimális módosítással hozzáalakítható), a hozzávalók is fellelhetők itthon, és ha kerekre készítem, némi jóindulattal még tortának is nevezhető - kell ennél több?


Én így készítettem:

Egy tálban összekevertem az alábbi por összetevőket:

• 25 dkg Graham liszt
• 10 dkg kukoricakeményítő (ennek hiányában szerintem kukoricaliszt is jó)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
• 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 evőkanál cukormentes holland kakaó

Egy másik tálban pedig az alábbiakat:

• 25 dkg puha margarin
• 5 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 1 1/2 dl víz

A nedves elegyhez hozzáadtam a szárazat, és gyorsan összekevertem. Még 1/2 dl víz hozzáadásával ez könnyedén ment (hogy pontosan mennyi folyadék szükséges, az a liszt minőségétől függ).

Kikent, kilisztezett kapcsos tortaformába öntöttem, és kanállal elsimítottam. A véralmát megtisztítottam, és nyolcad szeletekkel bőségesen kiraktam a tészta tetejét.

180 fokon 30 percig sütöttem (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert zöldségeket sütöttem előtte), majd megkentem a tetejét házi baracklekvárral (egy fél literes üveg fele fogyott el rá), megszórtam egy marék összeaprított dióval (de bokormogyoróval sem lehet rossz...), és visszatettem még 5 percre sülni, aztán meg az elzárt sütőben hagytam további kb. 5 percre. (A lekvár és a dió akkor kerüljön rá, amikor a tűpróba már majdnem késznek mutatja a tésztát. A szükséges idő erősen sütőfüggő.)

Langyosan és kihűlve egyaránt finom, könnyű desszert, amit így tortaként lehet szeletelni.

Idő: kb. 20 perc munka + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft az egész (12 nagy szelet)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek és a barnacukor kivételével.

Sárgabarackdzsem

Nem volt a legegyszerűbb ügymenet, de ebből a fajta barackból csak így lett finom. (Próbáltam kihagyni a tiszteletköröket, de héjastul főzve kesernyés mellékíze lett, illetve leszűrés nélkül kifejezetten kellemetlennek találtam benne a rostokat.)

A megmosott barackokat forró vízbe mártottam, hogy le tudjam húzni a héjukat. A meghámozott barackokat kimagoztam, majd cikkekre vágtam. Vastag aljú lábasban addig főztem, míg a darabok kiengedték a levüket. Tésztaszűrőn átküldve eltávolítottam belőle a rostokat, majd a leszűrt részt összeforraltam dzsem kocsonyásítóval. (Jó érett barackból csináltam, így mindenféle ízesítés nélkül finom volt. Bő kilónyi barackpüréhez tettem 1 csomag Dzsemfix 3:1-et, és ennyi.) Előkészített üvegekbe öntöttem, rácsavart fedővel pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva szárazdunsztban hagytam kihűlni.

2 kg barackból lett 3 Nagymama lekváros (370 ml) üveggel. Költségbecslést most azért nem tudok, mert ezúttal saját termésű gyümölcsöt használtam, csak a dzsem kocsonyásítót kellett megvennem hozzá (abból meg pár hete spájzoltam akciósan.)

Sárgabarackos-feketeribizlis pite (vegán)

A pár napja bemutatott 'ronda, de finom' után itt egy 'szép és finom' sárgabarackos sütemény:

A két gyümölcs párosításának ötletét Grenadine receptje adta. Tésztának viszont egy jól bevált, reformos darabot, a vegán piskótát tettem alá; s hogy ne legyen túl vastag, ezúttal csak egy fél adag került belőle a 26 cm-es piteformába (amit előtte kiolajoztam és kiliszteztem). Tetejét kiraktam a gyümölcsökkel (6 szem sárgabarack negyedelve és egy jó fél marék feketeribizli - saját termés mindkettő), majd megszórtam 1 evőkanálnyi barnacukorral, és így sütöttem meg.

Könnyed, ízletes desszert lett a jutalmam, amit ráadásul nem is volt nagy munka elkészíteni.

Sárgabarackos-diós fordított sütemény

A gyümölcsös alaphoz kimagoztam és negyedekbe vágtam 1 kg jó érett sárgabarackot, majd kanállal hozzáforgattam 2 evőkanál barnacukrot, 1 teáskanál vanília kivonatot, fél marék durvára vágott diót és másfél evőkanál kukoricakeményítőt.

Kivajaztam egy mély sütőtálat, majd beleöntöttem a barackos keveréket. Így annak a táljában össze tudtam állítani a tésztát is: Ehhez összekevertem fél marék összevágott diót, 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál barnacukrot, csipet sót, 1/2 csomag sütőport. Tökreszelőn hozzáreszeltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam az egészet. Végül hozzáadtam 1 kis pohár (175 g) kefírt, és kanállal összekevertem annyira, hogy sehol se legyenek száraz foltok benne.

A kapott lágy tésztát a sütőtálba öntöttem a barackra, és kanállal széjjelhúztam rajta. Gázsütőben a legnagyobb lángon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül. A tésztát néztem a tetején, a barack addigra dzsemszerűvé sült az alján (a hozzákevert keményítőnek köszönhetően nem lett nagyon leves - kihűlve pedig nagyjából puding állagúra szilárdult). Langyosan és hidegen is finom volt ez az áthatóan gyümölcsös desszert. Alkalomadtán őszibarackkal is ki fogom próbálni.

A kiinduló receptet Chef Vikinél olvastam, saját ízlésemhez és aktuális lehetőségeimhez alakítva ez lett belőle.

Zabpelyhes-diós torta (vegán)

Újabb recept Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából. És már látom, hogy a konkrét finom étkek mellett azt is köszönhetem ennek a könyvnek, hogy végre nagyobb mennyiségben is fogyasztom a kukoricalisztet (eddig főleg csak főzeléksűrítéshez meg alkalomadtán pudingfőzéshez fogyott 1-2 evőkanálnyi mennyiségben). Ebbe a sütibe is kellett egy egész bögrével! Amúgy egy nagyon egyszerű, kevert tészta az alap, arra került egy szintén nagyon egyszerű krém.

A tésztához egy tálban összekevertem a következőket:

• 1 bögre zabpehely
• 1 bögre kukoricaliszt
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  
• 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (az eredetiben ez is 1 evőkanál, meg még 1 evőkanál őrölt édeskömény is; ennyi fűszer az én ízlésemnek sok)
  

Majd hozzáadtam a következőket is:

• 1/2 bögre étolaj
• 1 nagy evőkanál méz (mennyiség ízlés szerint, az eredetiben 1/2 bögre szerepel)
  
• kb. 1 bögre víz (a használt mézmennyiségtől függ, több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)
  

Összekevertem, majd kikent, kilisztezett piteformába öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 35 percig sütöttem előmelegítés nélkül, meg még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit (30 percnél a tűpróba még nem mutatta teljesen késznek).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd megtöltöttem. Kettévágtam, és házi sárgabaracklekvárt kentem a közepébe (ez most elég sűrű volt, úgyhogy előtte összekevertem egy kis vízzel), kívülre pedig diókrém került: ehhez jó 1 bögre darált diót összekevertem 1 teáskanál mézzel (mennyiség persze kinek-kinek ízlés szerint) és annyi vízzel, hogy jól kenhető, inkább lágy, de nem folyós masszát kapjak (nekem kb. 1 dl víz kellett hozzá). Díszítésnek mazsolát szórtam a tetejére. (Az eredetiben nincs lekvár, de a cukormentes házi fajta nem rontotta el.)

A tészta elég sokat beszívott a lekvár és a diókrém nedvességtartalmából, és a lekvár nem is igazán látszik a felvágott tortában, csak az íze árulja el. Másnapra a mazsolaszemek is megszívták magukat egy kicsit. Természetesen ez nem olyan édes és légies, mint a legtöbb torta, de nekem épp ezért ízlik nagyon. És még a dió is hőkezelés nélkül van benne! :) Alkalomadtán kipróbálom a mákkrémes változatot is (ugyanez, csak dió helyett mák), annak baracklekvár helyett bodzalekvárt tennék a belsejébe.

Réteges süti baracklekvárral és dióval

Most nagypályázhatnék, hogy zserbó, de úgysem az... Már az alapötlet is egy távoli, reformos rokon volt, én meg csavartam rajta még kettőt, és mivel ízletes lett a végeredmény, különösebben nem zavar, hogy nem sok köze van az eredetihez.

Szóval az úgy volt, hogy megláttam Siccike receptjét, és egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne csak azt megsütni benne, amit muszáj. Vagyis a diót lehetőleg nem. Úgy találtam, hogy akkor már a lekvárt se. A tésztát azért igen :)

Az egyszerűség jegyében fél adag lett a kísérleti mennyiség, mert ezt egyszerre meg tudtam sütni a legnagyobb tepsimben, és négyfelé szabni a töltéshez. A tésztához összedolgoztam 20 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 1/2 csomag sütőport, szűk 1 dl olajat és bő 1 dl vizet. A nádcukor most kimaradt, de nem is hiányzott. Vékonyra nyújtva egy kikent tepsibe raktam, négybe vágtam, villával megszurkáltam, és megsütöttem (nekem ez 180 fokon kb. 20-25 perc volt előmelegítés nélkül).

A kihűlt tésztalapokat házi baracklekvárral töltöttem meg, és késsel összeaprított diót is szórtam a rétegek közé (ez most szimpatikusabb volt, mint a darált). Letakarva állni hagytam egy napig, hogy puhulhasson a tészta, és lehessen szeletelni.

Máz meg úgy nem lett a tetejére, hogy a csokit annyira nem kedvelem, és úgy tűnik, hogy a karob se nekem való. Vagy két hónapja vettem, megkóstoltam, de még a csokinál, illetve kakaónál is feledhetőbbnek éreztem. Azóta elég csak levennem a polcról, beleszagolni - és mivel nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezzel jobban ízlene az étel, mint e nélkül, inkább visszateszem... Valahogy tudom, hogy az orrom nem csap be.

Ez egy nagyon jó és egyszerű tészta, alkalomadtán használni fogom máshoz is. Igaz, a krémes dolgok kevésbé jönnek be (főleg, ha sok vajjal/margarinnal van súlyosbítva az a krém), de például pite alapnak határozottan szimpatikus. Ez a süti így ízlett, legközelebb annyit módosítok, hogy kicsit hígítom a lekvárt, mert kenni is elég nehézkes volt és a tésztát is megpuhíthatta volna jobban (ezt a szeletelhetőség bánta némileg). Másik ötlet, hogy inkább valamilyen dzsemet használok, és persze a diót is hozzá illő magra cserélem.

Baracklekváros sütemény

Tavaly már volt egy próbálkozásom ezzel a sütivel: ízre finom volt, viszont rosszul nézett ki, ráadásul sületlennek is éreztem a közepét (miközben a széle már enyhén túl is sült). Aztán most úgy alakult, hogy vágytam az ízére, hát kapott még egy esélyt. Az állagával most sem voltam elégedett, bár a korábbi esetből tanulva most nem egyben, tepsiben, hanem kis adagokban, muffinformában sütöttem meg. Most is szépen feljött, majd lejjebb esett (pedig nem nyitogattam rá a sütőajtót), és némileg lágy a közepe (igaz, legalább nem sületlen). Most már kénytelen vagyok azt hinni, hogy (1) ennek ilyennek kell lennie, vagy (2) a reformosítás teszi ilyenné (de reformosítás nélkül meg garantáltan nem enném meg). A kiindulási alapként használt recept itt olvasható (csak erős idegzetűeknek - az a cukormennyiség nem kispályás a lekvár mellé!), én meg így csináltam:

Egy tálban összekevertem a következőket:

• 6 evőkanál házi sárgabaracklekvár
• 1 evőkanál étolaj (tavaly még 2,5 dkg puha vajjal csináltam)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag + 1/2 dl víz (tavaly még 1 tojás volt inkább)
  
• 1 csipet só
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• bő 1 dl szódavíz a megfelelő állaghoz

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, majd durvára aprított diót szórtam a tetejére. 170 fokon kb. 25-30 percig sütöttem (tavaly megfutottam az eredetiben írt 200 fokon 5 perc, majd 170 fok című kört, minek következtében kérgesre sült, lágy középpel - ez most a saját fejem után volt). Ekkor már láthatóan sült volt a külseje (alul-fölül, tehát a letakarás sem játszott már), bár a tűpróba még nem mutatta egészen késznek. Az íze most sem okozott csalódást, az állagát majd próbálom finomítani még (ha ugyan lesz további kísérlet - nem mostanában).