Zöldséges haltekercsek (húsos)

Ez volt az első olyan tél, amikor egyáltalán nem vettem semmilyen szezonon kívüli zöldséget, gyümölcsöt. Korábban se voltam nagy fogyasztója ezeknek, de azért pár alkalom mindig becsúszott, mikor már elég távoli volt a késő őszi friss zöldek emléke, és találtam olyat, aminek legalább nyomokban volt valami illata (nézhet ki akárhogy, meg mondhatnak róla akármit, az orrom az, ami nem csap be). Ilyen előzmények után persze már nagyon vártam a friss, zsenge retket, salátát, spenótot... S amikor végre megjelenik a piacon a néniknél, örömmel vásárolok be, és dehogy főzöm meg! De még csak salátává se alakítom holmi öntettel, egyszerűen csak "átmegyek nyúlba", és eszem úgy, ahogy van.

No, ezek a haltekercsek a maradékokból lettek. Sokféle zöldet sikerült beszereznem, mindenből egy kicsit, és nem győztem mindet megenni, mielőtt érezhetően fonnyadásnak indult volna. Eszembe jutott viszont, hogy nemrég olvastam egy receptet, amihez épp ezek kellenek kis mennyiségben, ráadásul a fagyasztóban őrizgetett két szép cápaharcsa-szelet is méltó formát nyerhet így.


Előző este áttettem a halat (2 szelet, kb. 1/2 kg cápaharcsa filét) a normál hűtőbe, majd reggel onnan is kivettem, hogy teljesen kiolvadjon. Leöblítettem, és félretettem.

A "beépített" körethez meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 kilónyi krumplit (ez még az utolsó zsák régi krumpliból volt - mire mind elfogy, remélhetőleg már barátságos áron lesz az új), majd mázas cseréptálba raktam, és összeforgattam 1 csapott teáskanál sóval, 1 marék petrezselyemzölddel és 2 evőkanálnyi olívaolajjal.

A halak töltelékéhez megmostam és vékony csíkokra vágtam 2 kis répát, és elővettem 1 nagy marék friss spenótot is. A halszeleteket enyhén sóztam, borsoztam, majd befedtem néhány réteg spenótlevéllel. Utána elosztottam rajtuk a répacsíkokat, és feltekertem őket a szélesebbik végüknél kezdve. A biztonság kedvéért megtűztem egy fogvájóval, majd a tálba, a krumplira raktam a haltekercseket. Az egész alá öntöttem kb. 1/2 dl fehérbort, majd rátettem a tál fedelét, és be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, majd még 10-15 percig az elárt sütőben hagytam.

Könnyű, ízletes ebéd lett belőle, 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, a hagyma kihagyásán túl a köretet és a sütési módot alakítottam át benne saját ízlésemre. Maradéktemetőnek jó volt ez az összeállítás, amúgy a korábbi változatok a témára nekem jobban bejöttek.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél óra munka van csak vele, plusz a halat ne felejtsük el kiolvasztani
Pénz: kb. 750 Ft a 2 bőséges adag
A hal és az olívaolaj messziről jött, a zöldségek viszont a környéken nőttek.

Mediterrán haltekercsek

A nyár még odébb van, de a tavaszi napsütésben is jólesett ez a nyáridéző fogás múlt hétvégén, a tavaly gondosan betárazott padlizsánnal és paradicsommal. Cseréptálban sütöttem, "beépített" körettel, így munka sem sok volt vele - amíg sült, nyugodtan lehetett tevékenykedni a kertben, majd lazán tálalni ezt az illatos, ízletes egytálételt a fáradt dolgozóknak.


Előző este kivettem a fagyasztóból 2 szelet cápaharcsa filét (kb. 1/2 kg) és 2 fél sült padlizsánt (ezt még tavaly a szezonjában tettem el, miután megfelezve és bevagdosva egész tepsinyi mennyiséget sütöttem, de akkor nem fogyott el mind - most meg igencsak jól jött).

Az étel előkészítését az Európa-tál beáztatásával kezdtem (ez olyasmi cseréptál, mint a pataki tál, csak mázas a belseje).

A töltelékhez ollóval kis darabokra vágtam 2 félmarék aszalt paradicsomot, majd beáztattam bő 1/2 dl fehérborba (jól lepje el). A kiolvadt padlizsánok húsát kiskanállal kiszedtem a héjukból, és villával nagyjából összetörtem. Vízzel leöblítettem 1 kis üveg olívabogyót, majd a padlizsánhoz karikáztam. Hozzátépkedtem 1 kis csokor friss kakukkfű leveleit, valamint csorgattam hozzá 1 evőkanálnyi olívaolajat. Végül a borból hozzákanalaztam a paradicsomot is, és az egészet összekevertem.

Meghámoztam és hasábokra vágtam 1 kg krumplit, és a tál aljába raktam. Megcsorgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal, enyhén sóztam (nem árt figyelembe venni, hogy a többi hozzávaló közül az olívabogyó is sós), bőven megszórtam szárított oregánóval, és az egészet alaposan összeforgattam. Végül aláöntöttem a paradicsom áztatásához használt bort.

A halszeleteket folyó vízzel leöblítettem, majd jól lecsepegtettem. Megkentem őket a padlizsánkrémmel, és a szélesebb végük felől feltekertem, fogvájóval megtűztem. A tál aljába terített krumpliban kisebb mélyedéseket csináltam, és oda helyeztem el a haltekercseket. Nem kellett beléjük az összes töltelék (mérettől függően 3-4 szelet megtöltéséhez is bőven elég lett volna a teljes mennyiség; túl vastag töltelékkel nem lehet feltekerni), így a maradékot egyszerűen a krumplira raktam. Díszítésként zsályaleveleket tettem még a tekercsekre, és bekentem őket egy kis olívaolajjal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, és még 15 percet az elzárt sütőben hagytam, csak utána tálaltam. Ez a mennyiség 2 bőséges adag. (A tálban 4 adag is jól elfért volna; ebben az esetben a hal és a krumpli mennyiségét dupláztam volna csak, a tölteléket pedig elosztottam volna négy felé, és nem került volna a maradék külön a krumplira.)

Több korábbi recept elemeinek összekombinálásából született ez az összeállítás. Karácsonykor nagy sikerük volt a Zöldfűszeres haltekercseknek, az Ízek és érzések magazin aktuális számában pedig egy másik variáció szerepel a témára. Én meg megalkottam a sajátomat az itthon épp fellelhető alapanyagokból, az ugyancsak népszerű Borral sült krumplit és a Padlizsánkrémet foglalva bele.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, ebből jó fél óra a munka, utána már csak ki kell várni, hogy megsüljön
Pénz: kb. 1000 Ft a 2 adag (és kb. 1600 Ft lenne a 4 adagos változat a leírt módon)
Ami lehetett, az hazai volt, a halfilé és az olívák (olaj és bogyó) nem.

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Zöldfűszeres haltekercsek

Az egyik karácsonyi fogás volt nálunk ez a látványos és ízletes halétel. Cseréptálban sütöttem és vele együtt pároltam a köretnek szánt rizst is - így az remekül átvette a tekercsek töltéséhez használt zöldfűszerek ízét, meg nem mellesleg mindössze az összerakás volt vele a teendő, majd egy bő óra elteltével a tálalás.


2 vékony szelet cápaharcsa filét előzetesen átraktam a fagyasztóból a normál hűtőbe kiolvadni.

A töltelékhez egy-egy kis marék friss zöldfűszert - most majoranna, kakukkfű és rozmaring akadt még a ház körül - apróra vágtam, majd összekevertem 2 púpozott evőkanál darált dióval és 1 evőkanál olívaolajjal. A halszeleteket vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd megkentem őket a diós-zöldfűszeres masszával, feltekertem, és fogvájóval rögzítettem. Külsejükre egész zsályaleveleket tettem.

Mázas cseréptál aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (előgőzölt, barna és vad rizs van benne, ennek hiányában csupa barna rizst használnék), majd felöntöttem 2 bögre folyadékkal (ebből 1/2 bögre fehérbor, a többi víz volt). Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 közepes sárgarépát, a rizsre rendeztem, majd ezekre helyeztem a haltekercseket, így nem merültek bele a folyadékba. Enyhén sóztam az egészet.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, utána pedig még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megpárolódott az alján a rizs (beépített köret) és megsültek a haltekercsek. A felhasznált friss zöldfűszerek nagyon kellemes ízt adtak az egésznek. 2 adag.

Az alapötletet az Ízek és érzések magazin 2009. december-januári számában szereplő Fűszeres krémmel töltött haltekercsek adták.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összerakás
Pénz: kb. 900 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a hal és az olívaolaj kivételével.

Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel

Fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafilét éjszakára áttettem a normál hűtőbe, hogy felengedjen.

Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje), amíg előkészítettem a belevalókat. A kiolvadt haldarabokat vízzel átöblítettem, majd falatnyi kockákra vagdostam (tehát ehhez jók a szabálytalan alakú darabok, a szép szeleteket eltettem máshoz). Felcikkeztem 3/4 kilónyi csiperkegombát.

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet, majd belerétegeztem a hozzávalókat: Az aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (Dénes Ottó féle termék, előgőzölt, barna és vad rizs van benne; ennek hiányában sima barna rizs is jó), arra pedig bő 1 bögre folyadékot, ami nálam most 1/2 bögre fehérbor és 1/2 bögre víz volt (a bor alkoholtartalma elpárolog majd, de akit zavar, készítse csak vízzel; a friss gomba is enged majd levet, azért kell kevesebb folyadék, mint amúgy szükséges lenne a rizs megpárolásához). Erre terítettem a haldarabokat, majd eloszlattam rajta 2,5-3 dl zakuszkát és 2 evőkanál sós paprikakrémet. Végül befedtem a gombacikkekkel, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 15 percet. Ezalatt a rizs megpárolódott az alján a fűszeres lében, és a hal meg a gomba is ízletesre sült a tetején. A cseréptálnak köszönhetően még az amúgy elég jellegtelennek tartott halfiléből is előjött egy diszkrét halas íz, ami remekül illeszkedik az étel többi részéhez. Kiadós egytálétel, beépített körettel, akár karácsonyra is.

Szerintem vegetáriánus változatban, hal nélkül is jó ez az összeállítás, ekkor füstölt sajtot sütnék a tetejére inkább.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összerakás (a hal kiolvasztásáról ne feledkezzünk meg!)
Pénz: 1400 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges vagy 3 normál adag
Hazai alapanyagokból, a hal kivételével.

Kolbászos halrakottas

Igencsak az idei utolsó szabadföldi paradicsompaprikákat használtam fel ehhez az ételhez (nem most készítettem, hanem körülbelül egy hónapja, csak akkor nem lett róla bejegyzés; szezonon kívüli ízetlen paprika helyett inkább ilyet tennék bele egy közepes üveggel). Kivételes eset, hogy az általam ritkán fogyasztott húsfélék közül kettő is szerepel benne (hal és házi szalámi), de szökőévben egyszer ez is belefér :) (Vagy kétszer, ha úgy döntök, hogy ebből legyen ismétlés karácsonyra.)

Előző este áttettem a fagyasztóból a hűtőbe a halat, ami 2 kisebb szelet (összesen úgy fél kilónyi) cápaharcsa filé volt. Így magától kiolvadt másnap délelőttre, mikor összeállítottam az ételt. Olívaolajjal vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd belefektettem a leöblített és lecsepegtetett halszeleteket. Tetejüket kiraktam 10 dekányi felszeletelt házi szalámival, majd rácsíkoztam 2 nagy paradicsompaprikát, miután megszabadítottam őket a csutkájuktól. Fűszereztem (friss) kakukkfűvel, (szárított) bazsalikommal, kevés sóval, pár tekerésnyi tarkaborssal és néhány szem megroppantott borókabogyóval. Kis hasábokra vágtam 1 közepes pasztinákot, és rászórtam a darabokat. Meghámoztam és vékonyra szeleteltem bő fél kilónyi krumplit, és befedtem vele a halakat. A tetejét sóztam, majd lefedtem alufóliával. Beraktam a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva fél órát sütöttem. Ekkor levettem az alufóliát, valamint ráöntöttem kb. 2,5 dl főzőtejszínt, és visszatettem sülni még fél órára. A beépített körettel együtt lapátoltam tányérokra. Ez a mennyiség 2 adag.

A kiinduló receptet Hobbiszakácsnál olvastam. Annyira szépek voltak a halszeletek, hogy sajnáltam felkockázni, ezért lett inkább ilyen rakottas jellegű nálam. Ízesítésben sokat dobott rajta a pasztinák (a halászlékocka nálam úgyis felejtő), a krumplival pedig a köret kérdése is egyszerűen megoldódott.

Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele (viszont fontos, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani!)
Pénz: kb. 1200 Ft a 2 adag
A zöldségek és a szalámi hazaiak voltak, a fűszerek nem mind, a tejszín és a hal egyáltalán nem.

Mediterrán halas egytál

Könnyen elkészíthető, ízletes egytálétel, akár karácsonyra is:

Ezt az ételt fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafiléből készítettem, amit előző este áttettem a normál hűtő részbe, hogy felengedjen. (A megvásárolt halból a szép szeleteket félretettem máshoz, és a kisebb, szabálytalan alakú darabokat használtam fel ehhez.)

Másnap előszöris beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje). (Ezt elvileg nem kötelező beáztatni, de én jobban szeretem így. Mázatlan testvérében elvből nem készítek húsos ételeket, a mázast szerencsére el lehet mosogatni úgy, hogy következő alkalommal nem köszön vissza az aroma.)

Utána előkészítettem a zöldségeket: meghámoztam és kis hasábokra vágtam 3 közepes répát, 2 közepes petrezselyemgyökeret és 1 kiló krumplit.

Folyó vízzel leöblítettem a halat, majd falatnyi darabokra vágtam.

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felkockázott halat. Öntöttem rá kb. 1 dl fehérbort, majd 1 doboz (400 g-os) natúr hámozottparadicsom-konzervet (az egész paradicsomokat felkarikáztam). Eloszlattam rajta 1 evőkanál sós paprikakrémet, valamint fűszereztem néhány ág kakukkfű leveleivel, 3 kis babérlevéllel, 10-15 szem tarkaborssal és 6-7 szem megroppantott borókabogyóval. Ezután ráraktam az előkészített zöldségkeveréket, végül megcsorgattam egy kevés olívaolajjal.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 10-15 percet.

A tálban finoman összepárolódott az egész, és átjárta a bor és a fűszerek aromája. Lett az alján némi lé a borból meg a paradicsomból, de messze nem levesnyi mennyiség. Cseréptál hiányában alufóliával lefedett tepsiben is elkészíthető.

Az Ízek és érzések magazin aktuális (2009. december-január) számában olvasott mediterrán halleves nyomán, átszabva a saját ízlésemhez.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka az összerakás az elején (a hal felengedése igényel némi előregondolkodást)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A zöldségek és a bor hazaiak voltak, a fűszerekből csak a kakukkfű (saját termés); a paradicsomkonzerv és az olívaolaj stílszerűen olasz, a hal pedig Vietnámból érkezett.

Birsalmás halszeletek

Ez az egyszerű, de igen ízletes halétel szerintem akár ünnepi fogásként is megállja a helyét:

50 dkg tengerihal-filét előző este kivettem a fagyasztóból, így magától felengedett. Elrendeztem a darabokat egy vékonyan kiolajozott tepsiben, majd enyhén sóztam és megszórtam szárított kaporral (de a következő adaghoz már azóta betáraztam a frisset a fagyasztóba). Alaposan megmostam 2 közepes birsalmát, majd a magházuk kiemelése után húsukat vékony szeletekre vágtam, és kiraktam velük a haldarabok tetejét, a maradékot pedig melléjük tettem. Meghámoztam és felszeleteltem 1 kilónyi krumplit, és ezzel betakartam az egészet. Enyhén sóztam, majd alufóliával lefedve beraktam az egészet a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), meg utána még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit. 30-35 perc tájékán levettem róla a fóliát. (A krumplit érdemes ellenőrizni a tetején, mire az átsül, a hal és a birs is jó az alján.)

Az egésznek a "lelke" a sült birsalma, mennyei illatával és ízével, ráadásul a tepsi aljára került daraboknak szép vöröses-barnás színük lett. Aki nem szereti a kaprot, szerintem nyugodtan lecserélheti valamilyen más zöldfűszerre, mondjuk kakukkfűre vagy rozmaringra, esetleg petrezselyemre. A "sima" tengeri hal helyett cápaharcsa filéből készítve még ízletesebb volt, és ebben tényleg nem találtam szálkát még én sem (pedig különös érzékem van hozzá :)

Az ötletadó receptet Főz és fecseg blogjában olvastam. Nálam a püré műfaj nem igazán megy, pláne tojásosan, ezért raktam rá inkább vékonyra szeletelve a nyers krumplit. Mire az étel többi része megsült, a krumpli is finom puha lett a tetején. Külön tetszik, hogy ezzel bele van építve a köret, és amíg sül, nyugodtan lehet mellette mást csinálni, akár a konyhán kívül is.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak kb. 15 perc munka az összerakás (fontos viszont, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani)
Pénz: kb. 700 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A hal nem hazai volt, a többi hozzávaló viszont igen.

Rizses hal

Úgy látszik, halas korszakomba léptem :) (Más egyéb hús viszont továbbra sem megy, erről épp a hétvégén győződtem meg.) Ma reggel megláttam Andicinél ezt a receptet, és azt ötletként felhasználva ez lett az ebédem:

Egy füstölt makréla filé konzerv olajos levét leöntöttem egy lábasba, majd picit átpirítottam rajta 1 bögre barna rizst. Közben egy másik edényben felforraltam 2 bögre vizet, ezzel felöntöttem a rizst, és lefedve, kis lángon megpároltam (jó 20 perc, plusz még utána is egy kicsi, hogy elzártam alatta a tüzet). A halat kisebb darabokra tördeltem, majd óvatosan a rizsbe forgattam. Vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem (azért nem mertem még a főzéskor sózni, mert korábban többször is éreztem már túl sósnak a halkonzervet). Paradicsomszeletekkel és kakukkfűlevelekkel díszítve tálaltam. Ez a mennyiség 2 mérsékelt adag.

Tonhalas-cukkinis tészta

Az aktuális Édenkert.hu hírlevélben szerepelt ez a receptajánlat. Elolvasva egyből láttam benne fantáziát, habár abban biztos voltam, hogy a hagymát és a sajtot kihagyom, a tejszínt meg valami könnyedebbre cserélem. Na de ha kapor van benne, akkor már rossz nem lehet! (S mivel hónapnyi eltéréssel többször vetettem újabb generációt, mindig van itthon friss kapor. Merthogy imádom!) Cukkini természetesen szintén volt itthon, csak tonhalkonzervért kellett "kilovagolni" (úgyis volt már megkezdett bevásárlólista).

Hazaérve pedig nekiláttam a megvalósításnak:

Előszöris feltettem melegedni a vizet a tésztának, aztán mikor felforrt, sóztam, majd beleraktam egy negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás rövidcsövet. Ismét lefedtem, elzártam alatta a lángot, és puhulni hagytam.
Közben felbontottam egy tonhalkonzervet, és egy mély serpenyőbe öntöttem róla az olajat. Felaprítottam egy cukkinit: előbb hosszában vágtam 6 csíkba, majd keresztben úgy fél centi vastag szeletekre. Felforrósítottam az olajat, majd időnként átkeverve megpirítottam rajta a cukkinit. Hozzáadtam egy kis pohár kefírt, majd egy marék aszalt paradicsomot (bizony, most már én is, csak így lazán!), végül a konzervből a halat is. Daráltam rá egy kis borsot, meg beletépkedtem egy csokor friss kaprot. Összefőztem, majd hozzákevertem a leszűrt tésztát.

Felét rögtön el is fogyasztottam vacsorára, a másik fele megmaradt holnapra.

Paradicsomos-paprikás babsaláta

A hétvégén is vettem fejtettbabot, és ezúttal nem főzelék, hanem saláta lett belőle:

A babot (kb. 30 dkg) felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Picit sóztam, hozzádobtam 1 babérlevelet, meg 1 nagy, friss zellerlevelet. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve puhára főztem. Eltávolítottam belőle a babér- és a zellerlevelet, a babot pedig leszűrtem, és hűlni hagytam. Felkockáztam 5 közepes paradicsomot, 1 paradicsompaprikát meg 4 "sima" paprikát. Egy nagy tálban kanállal összeforgattam mindezeket a babbal. Öntetnek egy bögrében összekevertem 1 evőkanál magos dijoni mustárt, 2 evőkanál fehérborecetet és 2 evőkanál olívaolajat. Ráöntöttem, meg rátépkedtem 1 friss zellerlevelet, majd ezzel is összeforgattam.

Felét nem sokkal később el is fogyasztottam, a többi a hűtőben állt egy kicsit (ez egyébként nem vált hátrányára, sőt!). Evés közben az jutott eszembe, hogy alkalomadtán halkonzervvel sem lenne rossz. Akkor persze a hal olajából kevernék az öntetbe is. (Néha rámjön a hal-ehetnék.)

(A kiindulási alap ez a recept volt.)

De mi legyen a köret?

A hagyományos krumpli-rizs-tészta szentháromságot is meg lehet variálni, meg persze azon túl is van élet.

Ötleteim bő zsiradékban sült krumpli helyett:

• Csíkos krumpli
• Héjában sült krumpli (még mártogatva is jobban jársz!)
• Rösti-változatok

Rizs:

Fehér rizs helyett barnát használok – ugyanúgy kell elkészíteni (tehát a régi, jól bevált rizses receptek működnek ezzel is), csak hosszabb főzési idő kell neki. Picit más az íze is. Például ezekben a receptjeimben barna rizs szerepel:

• Paradicsomos fűszeres rizs
• Rizsfelfújt

Tészta:

Fehér lisztes helyett legyen durum vagy Graham lisztből – amúgy a régi, jól bevált tésztaételeinket minden további nélkül elkészíthetjük belőle. Ízelítőül pár recept:

• Pasta sült paprikával (itt azt is leírom, hogy érdemes kifőzni a tésztát – talán nem evidens mindenkinek)
• Gomba spagettivel

Élet a „szentháromságon” túl:

A zöldségek sem unalmasak ám! Persze nem valami agyonfőtt, ízetlen masszára gondolok a tányér szélén, hanem például ilyesmikre:

• Erdész rakottas (akár köretnek, akár önálló vegetáriánus ételnek is)
• Rozmaringos sült cékla (épp szezonja van!)
• Zöldségpaprikás kapros túrógombóccal

Azokat az ételeket is kedvelem, amelyekhez már nem kell külön köret, mert az egyszerűen „beléjük van építve”. Például ezekről írtam már a blogomon:

• Árpagyöngy zöldségekkel (természetesen szárított helyett friss zöldségből is lehet készíteni: akkor kevés olívaolajon félpuhára párolom a feldarabolt zöldségeket, majd összefőzöm az árpagyönggyel – persze így kevesebb víz kell; húsevőknek nem csak párolt zöldséget, hanem pirított húskockákat is kevernék bele)
• Tejfölös harcsa (más rakott húsételeknél is járható út, hogy a zöldség egyben köretként is szolgál – ha elegendő zöldséget rakunk rá/közé/mellé, akkor már nem kell hozzá még külön valami)
• Hal narancságyon (akár csak a narancskarikákkal is finom, de aki idegenkedik ettől, „hagyományos” köretjavaslatot is adok hozzá)
• Töltött paprika (benne van :)
• Puliszkás pizza (és még a tésztát is meg lehet úszni! :)

No, melyik keltette fel az érdeklődésed? :)

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

VKF! XII - 2. rész: Színes-illatos-ízes fűszersók házilag

A tegnapi "elméleti háttér" után a gyakorlati megvalósítás:

Négyféle ízben cináltam apró szemű fűszersót [bekezdés előtti kép]. Ezekhez finom szemcséjű tengeri sót és kávédarálóban kb. ugyanakkorára őrölt ízesítőt kevertem fele-fele arányban (persze ez ízlés szerint módosítható). Így lett zelleres (szárított levélből), citrusos (lereszelt, majd megszárított narancs- és citromhéjból), vegyeszöldséges (házi vegamixből) és petrezselymes (szárított levélből) fűszersóm. Aztán a ledarált vegyeszöldség meg az átkristályosított só kiszitálásával és összehozásával csináltam közepes szemcséjű zöldséges sót is [bekezdés utáni kép]. (A szemcseméret azért jó, ha közel egyforma, mert így keverednek el egyenletesen.) A szép nagy sókristályok meg egyelőre még "parkolópályán" vannak, mivel nem sikerült megfelelő őrlőfejes üveget vennem... (Só esetén nem örülök a fém alkatrészeknek, mert hamar tönkremennek - no és az egyéb kivitel sem mindegy.)


Tulajdonképp tényleg csak a fantázia szab határt a használható ízesítőknek: az eredeti cikkben szecsuáni borsos és matcha poros só szerepelt még, meg a lelkes kommentezők felvetettek számos zöldfűszert, sőt, még a csokis só felhasználására is akadt ötletük (pattogatott kukoricára biztos jó is az :-) - meg Chili & Vanília azték karfioljából kiindulva esetleg másra is...)
Amit én fontosnak éreztem, hogy mindezek szárazak legyenek - így nem csomósodik össze az egész, hanem szépen ki lehet szórni a sótartóból. Azt meg fedeleset kerestem nekik, hogy a levegő nedvességtartalmát se tudják majd alkalomadtán vég nélkül magukba gyűjteni.

Szép, szép, de mire jó mindez? A tegnap már részletesen kitárgyalt ajándékozás mellett...

Díszítésre: Kész ételt a tányéron megszórni, tepsis rakottas tetejét megszórni, saláták tetejére, de akár vajaskenyérre vagy szendvicsre is el tudom képzelni - végülis minden olyasmire, amit amúgy is megsóznék.


Színezésre: Krumplipürébe, mártásokba, öntetekbe, kenőkékbe keverve, de még akár sós sütemények tésztájába gyúrva is.


Ízesítésre: A vegyeszöldséges változat olyan, mint egy erősen csökkentett só- és növelt zöldségtartalmú ételízesítő, adalékanyagok nélkül: tehát mindenbe, amibe ételízesítő, leveskocka, alaplé, zöldségleves, stb. kellene. A citrusos változatot mindenképpen kipróbálnám hallal, de akár csirkehússal is. És még a sófogyasztás is csökkenthető velük, mivel összességében kevesebb só felhasználásával adnak finom ízt az ételeknek.


Ráadás halas recept: A fenti képen a kenyéren a kenőke egy bármikor gyorsan összedobható halkrém. Lecsepegtetett és villával összetört olajos halat kevertem krémesre majonézzel, és az egészet egy kis citrusos fűszersóval dobtam fel.

Ráadás nem halas recept: A másik képen látható sült krumpli elkészítéséről itt írtam korábban. A mártogató meg egyszerű tejföl, egy kis mustárral és petrezselymes fűszersóval ízesítve.

És persze kísérletezek tovább... :-)

Karácsonyi mozaik

Egész jó úton jártam afelé, hogy lebeszéljem a családot a klasszikus, kivágott, majd talpba állított karácsonyfáról, ami a kivágásától kezdve vonzza a bajt. Végül mégsem derült ki, milyen a karácsonyfa nélküli karácsony, mert egy barát megajándékozott bennünket egy töves ezüstfenyővel. Ezért aztán kímélő üzemmód volt, erősen visszafogott díszítéssel, és mindössze három napig, hogy biztos ne ártson meg a kaland a fenyőnek. Közben - nem mellékesen - azt is sikerült kitalálni, hogy tavasszal hová ültetjük majd el :-)



Mivel nem szoktam eldugdosni a készülő finomságokat, már nem is volt olyan nagy az aprósütemény-hegy. Olyannyira nem, hogy mézesből még egy adagot kellett készíteni karácsony előtt pár nappal. Viszont így rengeteg féle volt, mert a legtöbb csak addig érdekes igazán, amíg ki nem sül a következő fajta.

Volt még a "kötelező" bejgli, ezúttal nem csak diós, hanem mákos is. A dióst Norbi egyik könyvében szereplő recept szerint szoktam készíteni. A mákoshoz is ezt a tésztát használtam, és a Nagyon mákos kocka töltelékével töltöttem meg. Ezúttal a látvány nem lett valami meggyőző, mert kissé kirepedtek a rudak, de az íz rendben volt.

A kókuszos szaloncukrot is a finisben kellett elkészíteni, mivel az eltarthatóság meghosszabbítása című problémára még nem sikerült megfelelő megoldást találni. S mivel a fára ezúttal nem került semmilyen "nehezék", becsomagolni sem kellett. Ezt se, meg a csillag alakúra kivágott birsalmasajt-darabkákat se. Hogy azért a "fáról leevés" érzése ne vesszen el teljesen, kis tálkákban került minden a fa alá és mellé.



Természetesen nem csak süteménnyel él az ember még így ünnepekkor sem, így aztán volt más is. Idén is hal, mivel sikerült balatoni harcsához jutni. Az újdonság a műfajban a Kaldeneker Gyurinál olvasott Tőkehal édes-savanyú paprikával (és ananászos barnarizzsel) volt (fenti kép), kissé ugyan sajátos megközelítésben a magyar tengerből származó, s véletlenül sem filézett halból, meg nem olyan szép színes, de határozottan ízletes szentesi paprikából. (Utóbbira a "B" terv a házilag, a natúrbefőtt mintájára eltett paprika lett volna.) Aztán a tavalyi nagy sikerre való tekintettel egy másik napon lett Hal narancságyon is (lenti kép). Mindkettőt egyszerű elkészíteni, és ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy halszakértő, meglehetősen finomak. Húsevő családtagok körében nagy sikert aratott a Fűszeres céklalekvár is egy amolyan "semmi különös" húsétel köreteként.



Aztán - igaz, már csak két ünnep között - lett vega Székelykáposzta abból a káposztából, amit karácsony előtt raktunk el savanyítani (tényleg tuti ez a Rigor-féle recept). A nem túl szép bejgli elfogytával pedig "kárpótlásul" sütöttem Nagyon mákos kockát egy az egyben. Meg a "minimális erőfeszítéssel valami finomat" jegyében előkerült a Svéd tejszínes kalács is. És akkor az Aszalt szilvás mákfelfújtat meg a Csokis-narancsos muffint még nem is említettem...

Hozott nekem a Jézuska pataki tálat, egy szakácskönyvet, mámorító citruslekvárt (a még melegen megvajazott kalácshoz igen finom volt!), meg egy kis szabadon felhasználható keretet, amit akár konyha-tárgykörben is elkölthetek :-) Örültem a hasznos ajándékoknak.

Én is szétosztottam egy csomó saját készítésű dolgot, amikről az előkészületek kapcsán már írtam. Volt, akinek láthatóan tetszett, s volt, akinek nem igazán.

Még így is elég fárasztó volt az ünnep, hogy ennyit talán még sosem sikerült előre készülni rá. Ilyenkor nem jó konyhatündérnek lenni :-)))

+ 1 sokkoló élmény: Elkövettem azt a botorságot, hogy megkóstoltam a gyári kókuszos szaloncukrot is. Tömény volt, persze nem a kókusztól.

Amit jövőre mindenképpen ki szeretnék próbálni:

• Adventi mézeskalács-koszorú, Juc útmutatásai szerint
• Cukormentes szaloncukor, ahogyan Gourmand Lizard blogján olvastam

A többit meg majd meglátjuk...

Tejfölös harcsa

Ez volt a másik recept, ami ki volt nézve tavaly szentestére. Kevésbé különleges, mint a Hal narancságyon, de nem kevésbé finom. Később, ünneptől függetlenül meggyőződtünk minderről.

Tejfölös harcsa zöldségekkel

1. Egy megfelelő tepsit vékonyan kikenünk olívaolajjal, majd kibéleljük vékonyra vágott császárszalonna-szeletekkel (kb. 15-20 dkg).
2. Elrendezünk rajta 1 kg harcsafilét. Tengeri sóval és frissen darált borssal ízesítjük.
3. Alufóliával lefedve addig sütjük, amíg a halhús majdnem puha (a szeletek vastagságától függően 20-25 perc, fagyasztott halból több).
4. Amíg sül, előkészítjük a zöldségeket: felkarikázunk 3 paprikát, negyedekbe vágunk 0,5 kg csiperkegombát, cikkekre vágunk 2 paradicsomot.
5. A halról levesszük a fóliát. A szeleteket megszórjuk pirospaprikával, majd elosztunk rajtuk 3 dl sűrű tejfölt. Az egészre rátépkedünk 1 kis csokor petrezselyem­zöldet, majd rászórjuk az előkészített zöldségeket.
6. Alufólia nélkül még 10-15 percig sütjük. Ezalatt megpuhul a hal és átsülnek a zöldségek is.
7. A kész halat a vele együtt sült zöldségekkel tálaljuk. Italnak fehérbor illik hozzá.

Jó étvágyat!

Forrás: http://www.mindmegette.hu

Hal narancságyon

Lassan körvonalazódik, hogy mi lesz az idei karácsonyi fogás, bár ez attól is függ, hogy milyen hozzávalókat sikerül beszerezni. Addig is megosztom a tavalyit. Nagy siker volt, karácsonytól függetlenül is elkészítettük még párszor, és amikor baráti körben meséltünk róla, többen kedvet kaptak hozzá és elkérték a receptet.

Tehát tavaly szenteste ezt ettük, utána meg sütik voltak:

Hal narancságyon

1. Előkészítünk személyenként 1 szelet halfilét (kb. 20-25 dkg/db).
2. Alaposan megmosunk 1 citromot és 2-3 narancsot (1 kg halhoz, illetve ízlés szerint lehet több, és akkor nem szükséges külön köret), majd keresztirányban 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk (héjastul), magját eltávolítjuk.
3. Egy megfelelő tepsit vékonyan kikenünk olívaolajjal, elrendezzük az alján a citromszeleteket, rárakunk egy réteget a narancsszeletekből is, majd megszórjuk Provance-i fűszerkeverékkel.
4. Ráfektetjük a halszeleteket, amelyeket aztán tengeri sóval, frissen darált borssal és Provance-i fűszerkeverékkel ízesítünk.
5. Elrendezzük megmaradt narancsszeleteket az étel tetején, illetve a halak közötti résekben, majd kevés (1-2 evőkanál) olívaolajat öntünk rá.
6. Alufóliával lefedve megsütjük (a szeletek vastagságától függően 25-30 perc, fagyasztott halból több). Akkor jó, ha a halhúst könnyen járja a villa.
7. A halat a narancsszeletekkel és esetleg ízlés szerinti egyéb körettel tálaljuk. Italnak fehérbor illik hozzá.

Köretjavaslatok:

1. Krumplikarikák: Személyenként 2-3 kis krumplit meghámozunk és 3-4 mm vastag szeletekre vágunk. Vastag aljú fémserpenyőbe tesszük, pár kanál olívaolajat öntünk rá, és gyakori kevergetés mellett nagy lángon megsütjük (vigyázzunk, hogy ne törjük össze a szeleteket). Ha kész, tengeri sóval ízesítjük.
2. Barnarizs: Személyenként 1 dl barnarizst megmosunk, tűzálló edénybe tesszük. Másfélszeres mennyiségű vizet mérünk rá. Ételízesítővel és frissen darált borssal ízesítjük. Felfőzés után lefedve kis lángon 20-25 percig melegítjük, majd még további 10 percig állni hagyjuk. (Mikrohullámú sütőben is elkészíthető, felfőzés után a legkisebb fokozaton – különben kifut).

Megjegyzések:

1. Pontyból és harcsából is finom volt.
2. A fűszerezéshez bevált: Kotányi Malom – Tarkabors, Francia
3. Az eredeti receptben 2 apróra vágott édesköményt is kell a hal mellé tenni, és héjában főtt krumpli a köret (felszeletelve).

Jó étvágyat!

Forrás: http://chocolateandzucchini.com

(Dorades à l’Orange et au Fenouil)

Utólagos kiegészítés: A karácsonyi mozaikban kép is van róla.