Zabpehelyropogós fokhagymamártással (laktovegetáriánus)

Nálunk most egy hétköznapi ebéd volt, de vendégvárónak is alkalmas ez a kellemesen fűszeres, ropogós gabonafasírt. 

Hozzávalók 4 személyre

a ropogóshoz:

• 25 dkg apró szemű zabpehely
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 3 evőkanál Graham-liszt
• 1 evőkanál szárított zöldfűszer-keverék
• zsemlemorzsa
• 4 evőkanál olaj
• só

a mártáshoz:

• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 2 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl teljes (házi) tej
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál törött zöld bors
• só

Nagy tálban annyi vízbe áztatjuk a zabpelyhet, amennyi ellepi. Megtisztítjuk és durvára reszeljük a répát, finomra a hagymát. A zabpehelyhez adjuk a ropogós többi hozzávalójával együtt. a zsemlemorzsával igazítjuk be az állagát: akkor jó, ha már nem túl ragacsos (vegyük figyelembe, hogy álltában keményedik, ahogy a morzsa magába szívja a folyadékot). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle; lehetnek sűrűn, mert nem nő a térfogatuk a sütés során. (Ezt a mennyiséget éppen sikerült rászorítanom a legnagyobb tepsimre - legközelebb azért majd szűkebben mérem a hozzávalókat). 170 fokra melegített sütőben ropogósra sütjük, körülbelül 25-30 perc alatt, légkeveréssel.

Amíg a ropogós sül, elkészítjük hozzá a mártogatót. Kis lábasban fölolvasztjuk a ghít, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zabpehelylisztet. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet és a reszelt fokhagymát, majd folytonos keverés mellett vékony sugárban hozzáöntjük a tejet, majd a vizet. Kis lángon, kevergetve besűrítjük, végül sóval és törött borssal ízesítjük.

A kisült ropogóst a fűszeres mártással kínáljuk. Frissen, langyosan az igazi.

Tipp: másféle gabonapehellyel is készíthető; a nagy szemű pelyheket hosszabb ideig kell áztatni.


Forrás: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Káposztás lepény (vegán)

Annyira bejött a dagasztás nélküli pizzatészta, hogy máris ismétlés volt belőle. Igaz, ezúttal nem paradicsomos szósz került rá, hanem fűszeres párolt káposzta. Finom, laktató étel lett így a télről maradt utolsó fej káposztából.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 1 adag pizzatészta GoodFood módra

a feltéthez:

• 1 kis-közepes fej (1/2-3/4 kg) káposzta
• 2 evőkanál olaj
• 1 dl (félédes) fehérbor (vagy víz)
• 1-1,5 dl savanyúkáposzta-lé (házi savanyítás levének az utója volt a mosogatásra váró üveg aljáról; kiválónak bizonyult a hirtelen ötlet, hogy ebbe elmegy - ennek hiányában 1-2 evőkanál fehérborecetet használnék)
• 1/2 teáskanál só (nem kell sok, mert a káposztalé is sós - ha ehelyett ecettel készítjük, akkor növeljük a só mennyiségét)
• 1 kávéskanál frissen darált tarka bors

Vékonyra szeljük a káposztát, és vastag aljú fazékban, időnként megkeverve megpároljuk az olajon. Közben szükség szerint kevés bort vagy vizet öntünk alá, hogy ne süljön oda az alja. Amikor már érezhetően puhul a káposzta, hozzáadjuk a káposztalét és a fűszereket, és addig pároljuk tovább, míg majdnem teljesen elfövi a levét.

Az időközben előkészített tésztára terítjük, és 200 fokra melegített sütőben, légkeveréssel 20 percig sütjük.

Melegen vagy kihűlve, tenyérnyi darabokra vágva tálaljuk.

Krumplis-túrós pogácsa (lakto-vega)

Kedvelt téli étek nálunk a héjában sült krumpli. Persze ebből nem érdemes keveset csinálni: úgy jó, ha tele a tepsi. Másnap a hideg maradék viszont már nem valami kívánatos. Ha sok, akkor krumplilepény a sorsa, ha kevesebb, akkor valami kelt tészta. Például ez a pogácsa, ami a krumplinak és a túrónak köszönhetően nemcsak finom, hanem fantasztikusan puha is - pedig barna lisztből van!

Krumplis-túrós pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók:

• 1 dl langyos víz
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
• 2 teáskanál barnacukor 

• 25 dekányi héjában sült krumpli (maradék)
• 25 dkg túró
• 50 dkg Graham liszt, átszitálva
• 4 csapott teáskanál tengeri só
• 1 kis pohár (175 g) kefír vagy natúr joghurt
• 1 dl olaj

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben a cukorral.
2. Közben meghámozzuk és tökreszelőn egy nagy tálba reszeljük a krumplit, hozzámorzsoljuk a túrót, majd hozzátesszük a többi belevalót is. Végül az élesztővel egy puha, de nem ragadós tésztagombóccá gyúrjuk. Szükség esetén további langyos víz, illetve liszt hozzáadásával érjük el ezt az állagot (sok függ a pontos krumplimennyiségtől, a liszttől és a túrótól is).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
4. Enyhén lisztezett munkafelületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle, amiket aztán szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatunk. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy további pogácsákat formázunk belőle.
5. 180 fokon 25-30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, és úgy 2,5 óra összesen, amiből jó fél órányi a munka
Pénz: kb. 600 Forint
Hazai alapanyagokból.

Sajtos-paprikás pogácsa (lakto-vega)

Jellemzően elutazás előtt szoktam készíteni ezt a sós rágcsát, melynek két fontos haszna is van: (1) így elfogynak a hűtőből a romlandó tejtermékek, (2) van egy kis útravaló elemózsia. Emiatt lefényképeznem ugyan még sose sikerült, a recept viszont annyira bevált, hogy itt a helye. Máskor készítve vendégvárónak, bulikajának is tökéletes.

Sajtos-paprikás pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 35 dkg lisztkeverék, például nálam nagyon bevált a Graham liszt és zabpehelyliszt kb. felesben, vagy kész keverékekből a mexikói kenyérpor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 teáskanál sós paprikakrém
• 20 dekányi sajt (vagy amennyi épp van)
• 5 dekányi puha vaj vagy kb. 0,5 dl olaj
• kb. 1 joghurtos pohár víz (lehet, hogy csak szűken mérve kell!)

Elkészítése:

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a joghurtot, a paprikakrémet, a lereszelt sajtot, a zsiradékot és a vizet, és puha, de nem ragadós tésztává dolgozzuk össze. Nem kell megijedni, ha eleinte lágynak tűnik, pár perc elteltével érezhetően szilárdul, ahogy a lisztek felveszik a nedvességet.
2. Enyhén lisztezett felületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy megformázzuk.
3. A pogácsákat szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatjuk. (Nekem 4 cm átmérőjű szaggatóm van, így kb. 70 darab pogácsám szokott lenni, ami 2 nagy tepsin fér el.)
4. 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje is.
5. A tepsiről leszedve kicsit hűlni hagyjuk, és máris fogyasztható. Utazáshoz viszont csak kihűlve csomagoljuk be, hogy ne gőzölődjön össze.

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni az első menetet, összesen kb. másfél óra mindenestül, ebből fél óra munka
Pénz: kb. 800 Forint
Hazai alapanyagokból.

Csicseriborsó krém - hummusz (vegán)

A múltkori csicseriborsós kalandom után nem adtam fel a reményt, hogy sikerül ebből valami igazán kedvemre való finomságot is csinálnom. Akkor a hummusz merült fel igen kézenfekvő ötletként, fel is vettem gyorsan a "mindenképpen ki fogom próbálni" című listámra. Most jött el az idő:


A csicseriborsót beáztattam egy éjszakára (nem csak ehhez főztem most, így nagyobb mennyiséget - ehhez aztán végül 10 dekányi száraznak megfelelőt használtam fel). Másnap leöntöttem az áztatóvizét, majd másikban feltettem főni. Csipetnyi szódabikarbónát is szórtam bele, mert azt olvastam, hogy ez rövidíti a csicseriborsó amúgy órákban mérhető főzési idejét. Hát, nem tudom, hogy a szódabikarbónának köszönhetően-e, de fél óra elteltével tényleg puha volt. Leszűrtem, s egy villával könnyedén össze tudtam törni (nagyobb mennyiségnek azért inkább turmixgéppel, vagy legalább krumplinyomóval mennék neki, de tulajdonképpen nem volt rossz ez a megoldás sem). Az előzetes tájékozódás során olvasott receptek alapján egy "minimál" ízesítést alkalmaztam: szezámsó, extra szűz olívaolaj és fehérborecet került bele, evőkanálnyi lépcsőkben (fajtánként kb. 2-3 evőkanálnyi), sűrű kóstolgatás mellett. (Borecet helyett szívesen használtam volna citromlevet, csak épp nem volt itthon citrom.) Nem akartam "megúsztatni" az olajban, így egy idő után inkább a borsó főzővizéből tettem még hozzá, hogy kenhető, krémes állagú legyen. A szezámsó nagyon finom ízt adott neki, és különösen tetszik, hogy nem a só, hanem a pirított szezámmag dominál benne, lehet tehát bátran használni még egy ilyen magamfajta notórius alulsózónak is. Egy részét - abszolút nem autentikus módon - egy krumplilepényre kenve ettem meg azon frissiben, a többit pedig kis paprikákba töltöttem (amik enyhén csípősnek bizonyultak, s ez remekül illett a töltelékükhöz - amit még jó, hogy nem fűszereztem mondjuk cayenne borssal :). Utóbbi formátumban hidegtálakra vagy vendégváró falatoknak is el bírom képzelni.

Ebben a formában határozottan ízlett a csicseri, azt hiszem, a 25 dekás csomag többi részét sem a molyok fogják megenni.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de ebből legfeljebb 10 percnyi munka (plusz áztatás)
Pénz: kb. 150 Forint a fenti mennyiség, amit 2 adag ételhez fogyasztottam el
A borecet menti meg a hazai alapanyagok becsületét, amúgy ez most alapvetően külföldi hozzávalókból van.

Szezámsós magvas rúd (lakto-vega)

Több nekifutásom is volt az utóbbi időben az élesztős, legalább részben barnalisztes, minimum tojásmentes vagy esetleg vegán pogácsa témának. Fujtós és még fujtósabb, durván reformos kinézetű és ízű eredmények születtek, majd ami becsületből se fogyott el, azt megszárítva áthajtottam a húsdarálón, morzsának. Pedig még a (mások által egyébként dicsért) recepteket is betartottam - dehát ízlések és pofonok ugye.

Most saját kútfőből dolgoztam, téve a tésztába, amit jónak láttam, no és rögtön fel is jegyezve, hogy ha netán ehető lesz a végeredmény, akkor pontosan meglegyen az összetétele. Pogácsa helyett rudakra formáztam, így csak egyszer kellett kinyújtani, meg ugye ha nem az igazi, akkor láthatóan az alakjával van a baj :)

Önálló elcseszés helyett egy igazán finom sós rágcsa született, megörökítésre érdemes:

Szezámsós magvas rúd
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók: (1 nagy gáztepsihez)

• 1 dl langyos víz
• 1 mokkáskanál barnacukor
• 1 dkg friss élesztő

• 1,5 dl (kb. 5 dkg) burgonyapehely
• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál szezámsó
• 1-2 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint)
• 3 evőkanál magkeverék

• 5 dkg puha vaj
• 1 pohár (175 g) natúr joghurt

Elkészítése:

1. A langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt.
2. Közben egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a többi szilárd hozzávalót. Végül a felfuttatott élesztővel, a vajjal és a natúr joghurttal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk (szükség esetén pici víz, illetve liszt hozzáadásával igazíthatunk az állagán).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 3/4 óra).
4. A megkelt tésztát lazán átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles késsel becsíkozzuk a tetejét, majd kb. 1,5 centi széles és 5-6 centi hosszúságú rudakra vágjuk úgy, hogy ferdén legyen rajtuk a minta. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, némi helyet hagyva közöttük.
5. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor láthatóan pirul a teteje is.
6. Frissen a legfinomabb, de a letakarva tárolt maradék másnap sem száraz, kemény.

Idő: kb. két óra elteltével lehet enni, de ebből csak fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Virágos palacsinta (vegán)

Pár napja még csak az illatát élveztem, ma viszont szedtem is egy kis csokor bodza- és akácvirágot, és egy igazi tavaszi desszerthez használtam fel:


Palacsintatésztát kevertem a lehető legegyszerűbb módon: 6 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű tönkölylisztből, pici sóból és kb. 3 dl szódavízből, majd a végén hozzáadtam 1 evőkanál étolajat, valamint beletépkedtem 2 nagy bodzavirágtányérról a virágokat. Félretettem egy kicsit, amíg elkészítettem a tölteléket: leszemeztem 2 maréknyi akácvirágot, majd a reszelő kis lyukán hozzáreszeltem 3 kis almát, és kanállal összeforgattam. Átkevertem a tésztát, majd forró serpenyőben kisütöttem. Nem lehet nagyon vékony palacsintákat készíteni belőle, így csak 5 db lett. A kész palacsintákkal kiültem a teraszra, megkentem őket az almás töltelékkel, majd feltekertem, és jóízűen megettem.


Megjegyzések:
Egyszerűen kanállal keverve sem lesz csomós a palacsintatészta, ha először csak annyi folyadékot adok hozzá, hogy jól átnedvesedjen és éppen lehessen jól keverni, ekkor simára keverem, majd további folyadék hozzáadásával a kívánt állagúra hígítom.
Az akácvirág annyira édes, hogy szerintem további édesítést nem kíván, de ha mindenképpen igényeljük, akkor stílszerűen egy kis akácmézet ajánlok hozzá.
Ízre és állagra is kiváló volt így a töltelék, kár lett volna bármivel is bonyolítani.

Idő: kb. fél óra volt megevéssel együtt ez az egyszemélyes adag (igaz, én nem desszertként, hanem egy könnyű vacsoraként fogyasztottam; desszert műfajban ez a mennyiség 2 bőséges adagot is kitesz)
Pénz: kb. egy százasból kitelt a fenti mennyiség, bár nekem a virágok ingyen voltak
Hazai alapanyagokból.

Színes krumplitál (vegán is lehet)

Önálló fogásként, köretként, vagy apróbb krumpliból készítve akár partifalatokként is tálalható ez az egyszerű, főtt-sült, fűszeres krumpli.


Vékony héjú krumplikat körömkefével alaposan megmostam, majd hosszában kettévágtam és enyhén sós vízben megfőztem. Tepsire szedtem a darabokat vágott felükkel felfelé, és villával jó mélyen "beleszántottam" a tetejükbe (közben a másik kezemmel fogtam oldalt, hogy ne repedjen szét a külsejük). Mindegyikre tettem egy-egy vékony szelet vajat, enyhén sóztam, majd különböző színes fűszereket szórtam rájuk (darabonként egyfélét): pirospaprikát, kurkumát, őrölt köménymagot, frissen darált tarkaborsot, morzsolt majorannát (de a sor ízlés szerint bővíthető, módosítható). Betettem az előmelegített sütőbe, és megvártam, míg enyhén pirulni kezd a tetejük (viszont célszerű ügyelni, hogy ne süssük túl, mert az égett fűszer nem finom). Tányérra szedtem, majd friss zöldfűszerrel, ezúttal zsályalevelekkel díszítettem. Evőeszköz nélkül, kézzel megfogva ettem.

Tippek:

• Kellemes plusz ízt adott neki a vaj, de ha fontos, hogy vegán legyen, akkor vajdarabok helyett olajjal megcsepegtetve is készíthető ugyanígy.
  
• A fűszerek alá ízlés szerint kerülhet egy kis sűrű tejföl vagy sajt is, hogy kiadósabb legyen (természetesen így szintén nem vegán).
• Ennyiért nem érdemes külön felfűteni a sütőt, valami más étel (pl. keksz, sütemény, stb.) után ideális bedugni arra az 5-10 percre.
• Frissen melegen az igazi, igyekezzünk úgy időzíteni a tálalást. Azért a kihűlt darabok is elmennek, ha épp úgy jön ki, hogy van egy kis maradék.
  

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni, ebből 20 percnyi munka
Pénz: egy százasból bőven kitelik egy főételnyi adag (bő 1/2 kg krumpli + 2-3 dkg vaj + fűszerek), ha más is van mellé, akkor értelemszerűen kevesebb is elég személyenként
Alapvetően hazaiból, a fűszerek egy része kivételével.

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Köleslepény-változatok (vegán)

Nemrégiben (újra) felfedeztem ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást. Azóta több ismétlés is volt már belőle, aktuális hangulat és elérhető hozzávalók függvényében variálva. Legtöbbször nem külön sütöm, hanem egy kis cseréptálnyi egytálétellel osztozik a sütőn, hiszen a két edény épp befér, és a szükséges sütési hőfok is egyezik. 45 percnél elzárom a sütőt, ezt kiveszem, a cseréptál meg bent marad még 15 percet. Abból megvan a főétel, ez meg utána a desszert.


Az alap:
Szűrőben megmosok és nagyjából lecsepegtetek 1 pohár (2 dl) kölest, majd egy közepes méretű, vékonyan kikent tepsibe szórom, és ráöntök 3 pohár vizet. Óvatos rázogatással elérem, hogy nagyjából egyenletes rétegben terüljön szét a köles az alján.


Almás:


Rászórok 1 marék mazsolát. 3-4 zöldalmát felnegyedelek, kivágom a magházát, meghámozom. Ezúttal nem hosszában, cikkekre, hanem keresztben vágom vékony szeletekre, egyenesen a tepsibe, nagyjából egyenletesen eloszlatva, de nem sorbarakva. Mikor az össz almamennyiség felénél járok, megszórom fahéjjal, majd folytatom az almadarabolást. Így egy része barna (fahéjas), a többi meg világos lesz. 200 fokon 45 perc alatt megsütöm, előmelegítés nélkül. Langyosra hűlve tálalom, mézzel megcsorgatva (így nem károsodik a hőtől, és ki-ki ízlés szerinti mennyiséget tehet rá). Másnap, hidegen (vagyis "konyha-hőmérsékleten") is jó, egy konyharuhával letakarva eláll.


Almás-baracklekváros:


Nem is kerül rá más a két említett hozzávalón kívül. 2-3 zöldalmát darabolok rá az előbb leírt módon, majd kb. 1 dl sűrű, házi sárgabaracklekvárból rakok foltokat (kanállal kiveszem az üvegből, majd késsel kisebb darabokat "szaggatok" belőle). Ezek egy része lesüllyed az alma alá, mások fent maradnak. Sütés úgy, mint fent. Szerintem ez a lekvárnak köszönhetően épp elég édes, de aki akarja, csorgathat rá egy kis mézet a tányérján.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 perc munka az összeállítás az elején
Pénz: a köles kb. egy százas, a rávaló meg még ennyi se - az eredmény pedig 2 tisztességes adag főétel vagy 4 adagnyi desszert
Miután sikerült vennem hazai kölest (külön rá van írva a tasakjára!), most már hazai alapanyagokból készítem (utóbbi változatot teljesen, az elsőnél a mazsola és a fahéj továbbra is kilóg).

Töltött karalábé (vegán)

Az idei első friss, zsenge karalábékból készítettem ezt az ételt. Különlegessége, hogy a karalábét nyersen tartalmazza, csak a töltelék főtt.


Szűrőben megmostam 1/2 dl kölest és 1/2 dl vörös lencsét, majd egy kis lábasban feltettem főni 2 és 1/2 dl vízben (a kölesre háromszoros, a lencsére pedig kétszeres mennyiségű vizet számítottam). Miután felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, majd amikor már majdnem elfőtte a levét (kb. 10-15 perc), el is zártam, és fedő alatt hagytam puhulni.

3 zsenge (!) karalábét vékonyan meghámoztam, majd vízszintesen kettévágtam. Egyenesre vágtam a felek alját, hogy ne billegjenek, a belsejüket pedig karalábévájóval kifaragtam úgy, hogy csak vékony faluk maradjon. A kiszedett darabokat deszkán, késsel összeaprítottam, majd az időközben langyosra hűlt köles-lencse keverékhez adtam. Kevés sóval ízesítettem, egyéb fűszerezéstől viszont eltekintettem, mert a vörös lencsének köszönhetően igen ízletes volt így is.

Teáskanállal a kivájt karalábékba halmoztam a tölteléket; jó bőven jutott mindegyikbe. Végül egy-egy darabka friss kakukkfűhajtást tettem a tetejükre.

Könnyű, de azért laktató, igazi tavaszi fogás. Adagonként 3-4 fél karalábét érdemes számítani, tehát nálam most 2 mérsékelt adag készült. A töltelék természetesen ízlés szerint variálható, bár a kivájt karalábédarabokat mindenképpen célszerű beleépíteni.

Ráadás tipp: Ilyenkor még a karalábénak a leveleit is fel lehet használni, akár ízesítőként más ételekbe, akár valami komolyabb szerepet adva neki. Én például rizzsel megtöltve szeretem.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, és ennek kb. a fele telik munkával
Pénz: 400 Forintból kitelt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a vörös lencse kivételével.

Mogyorós-mazsolás búzakása (vegán)

Valamikor csíráztatni vettem a tönkölybúzát, de ezekhez a kísérletekhez elég kis mennyiség fogyott, főleg, hogy a rendszeres, komolyabb csíraevés nem megy. Így most főztem is a búzából:


1 bögre tönkölybúzát szűrőben átmostam, majd egy vastag aljú lábasban feltettem főni 2 bögre vízben. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem 30 percet, majd egy plédbe bugyolálva hagytam hűlni (a befőttek szárazdunsztjához hasonlóan, csak itt az egész lábas mindenestül került bele). Jó fél óra elteltével szűrőkanállal kiszedtem a búza felét, és összeforgattam fél marék darált mogyoróval meg fél marék mazsolával, végül egy teáskanál mézet csorgattam rá, és még langyosan elfogyasztottam. A többiből másnap kitelt egy ugyanilyen adag - ekkorra tovább puhult a búza, és mivel hidegen nem volt különösebben szimpatikus, kissé meglangyosítottam, mielőtt hozzáadtam volna a többi belevalót.

Az alapötlet Ági receptje volt, csak lusta voltam ennyiért elővenni a húsdarálót, darált csonthéjasból most épp mogyoró volt kéznél, és az édesítést meg a hőfokot is a saját ízlésemhez szabtam. Főleg az első adag alapos rágást igényelt, szóval aki nem olyan "rágcsáló" beállítottságú, mint én, semmiképp se hagyja ki a darálást.

Idő: az elkezdéstől számítva legalább egy óra elteltével lehet enni, de később az igazi
Pénz: kb. 300 Forint a 2 adag főétel vagy jóval több desszert
Hazai alapanyagokból, a mazsola kivételével.

Almás-baracklekváros morzsasüti

Nagyon egyszerű, nagyon gyümölcsös, nagyon finom :)


5 dkg vajból vékonyan kikentem a kerámia piteformámat, a többit pedig egy műanyag tálba kockáztam. Hozzáraktam 2 evőkanál darált mogyorót, 2 evőkanál vágott mogyorót, 2 evőkanál mézet és 6-7 evőkanál búzapelyhet, és kézzel összemorzsoltam. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem morzsalékos, szükség esetén gabonapehely kell még hozzá. Rátettem a tál fedelét, és az egészet be a hűtőbe.

Meghámoztam és egyenesen a piteformába kockáztam egy jó kilónyi almát, majd eloszlattam rajta kb. 2 dl házi sárgabaracklekvárt (kanállal kiszedtem az üvegből, majd késsel kisebb darabokra "szaggattam" a sűrű lekvárt, és ezeket szétszórtam az alma tetején). Végül kézzel rámorzsoltam a hűtőből kivett morzsát.

180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Ezalatt megpuhult az alján az alma és megpirult a tetején a morzsa. Langyosan a legfinomabb, de a maradék kihűlve is el fog fogyni. Ez a mennyiség 4 bőséges adag desszert.

Megjegyzések: A vajat szerintem nem érdemes másra cserélni, ebben kifejezetten kell az íze. A mogyoró helyett viszont nyugodtan mehet dió, mandula, stb., és a darált-vágott kettősséghez sem muszáj ragaszkodni (nekem ezek most maradékok voltak, amúgy ízlés szerinti formában mehet). A búzapehely is lecserélhető tetszőleges gabonapehelyre. Más gyümölcs is kerülhet alá, én kifejezetten kedvelem egy édeskés meg egy savanykás jellegű kombinációját (utóbbi most a sárgabaracklekvár volt, de ha van, természetesen friss gyümölcs is mehet helyette). A lekvár is folyósabb lesz a sütés hatására, a kocsonyásítóval megkötött dzsemekből pedig többé-kevésbé lé lesz, ezt mindenképpen vegyük figyelembe a választásnál.

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ennek legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

Almás püspökkenyér (vegán)

Nemrég püspökkenyér-recept iránt érdeklődött nálam anyukám (nálunk sokszor ilyen fordított szereposztásban megy ez, főleg, ha süteményről van szó). Szempontok: egyszerű legyen elkészíteni, ne kelljen bele semmilyen különleges hozzávaló, cukorbeteget se üssön ki egy normál adag elfogyasztása, legalább néhány napig őrizze meg a minőségét, és persze még finom is legyen. Már kipróbált, bevált fajtát sajnos nem tudtam mondani neki, de kipróbálásra kinézett, valószínűleg megfelelőt kettőt is. Azóta az egyiket már sikerült kipróbálnom, ráadásul nekem hamarabb. Jelentem: igen kiváló lett, bátran utánam lehet csinálni!


Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal összekevertem:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 marék mazsola
• 1 marék dióbél
• 4 zöldalma, tökreszelőn lereszelve
• 3 evőkanál méz
• 1/2 citrom leve + egy kis víz (ezek nem voltak az eredetiben, de valószínűleg nem volt elég lédús az almám, így plusz folyadék nélkül poros maradt - még ezzel is sűrű lett, de már mindenütt nedves és épp keverhető; arra viszont ügyeltem, hogy ne vizezzem túl)

Kikentem egy püspökkenyérformát, majd beleöntöttem a tésztát, és a fakanállal elegyengettem a tetejét.

180 fokon 1 órát sütöttem, előmelegítés nélkül. (30 és 45 percnél ellenőriztem, de ekkor még egyértelműen sületlen volt. A tűpróba szerint még 60 percnél is, de ekkor már kinézetre jó volt, meg korábbi tapasztalataim alapján is úgy gondoltam, hogy ennyi sütésnek már elégnek kell lennie. Mikor némi hűlés után felvágtam, örömmel láttam, hogy igazam van.)

Jól szeletelhető, kellemesen fűszeres, nem tömény csemege lett. Az almának köszönhetően megfelelően nedves, és tartja is az állagát, másnapra, kihűlve se lett "szalonnás", meg konyharuhába tekerve ki se száradt.

(Tipp: Az ilyen típusú süteményekből két adagot érdemes sütni egyszerre, akár egyformát, akár különbözőt. A két forma is kényelmesen elfér egymás mellett a sütőben, tehát ugyanannyi energiával megvan, és mivel a kész püspökkenyér nem csak frissen jó, nem muszáj rövid időn belül elfogyasztani.)

Az eredeti receptet a HarmoNet oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek, a mazsola meg a citrom kivételével.

Csicseriborsó-fasírt (vegán)

Első találkozásom a csicseriborsóval nem volt valami meggyőző. Becsülettel megettem ugyan, de nemtetszési indexét mutatja, hogy nem örökítettem meg a receptet (ritkán ilyen is előfordul). Most pedig a fél kilós csomag maradékával szerettem volna kezdeni valamit. Akkor főztem, ami elég sok idő volt még áztatás után is, ráadásul az íze sem jött be igazán, se natúr, se fűszerezve. A mostani receptben külön tetszett, hogy az áztatás és a sütés között nem kell megfőzni, csak ledarálni a borsót. A fűszerezést a saját ízlésemhez szabtam, így nagyjából ez volt a maximum, amit számomra ki lehetett hozni a témából. Egész jó lett (a főttnél nagyságrendekkel jobb), de attól tartok, továbbra sem lesz a kedvencem a csicseri. Van ilyen.


Éjszakára beáztattam 35 dkg csicseriborsót. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és a borsót áthajtottam a húsdarálón. Hozzákevertem 1 evőkanál sós paprikakrémet és 1 marék szárított-morzsolt petrezselyemzöldet, valamint 1 evőkanál olívaolajat. A két tenyerem között összenyomva kis korongokat formáztam belőle, és szilikon sütőlappal borított tepsire sorakoztattam. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg. Ezzel a mennyiséggel tele lett egy nagy tepsi (42 db, igaz, nem túl nagyok), meg kimaradt még 7 db, amivel nem kezdtem külön tepsit, hanem serpenyőben sütöttem meg inkább; plusz zsiradék nélkül, kis lángon, hogy át tudjon sülni a belseje, mire megpirul a külseje. Most répafőzelék mellé ettem, a sütősekből pedig jutott a fagyasztóba is. (Műanyag tálcára raktam, fóliával a rétegek közé, hogy ne fagyjanak össze. Felhasználáskor serpenyőben süthető ugyanúgy, mint a friss; a lassú sütés során kiolvad és átmelegszik belül, mire megpirul kívül.)

A receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, Falafelgolyók néven. Golyóvá elég nehezen tudtam volna formázni, mert gömbölygetéskor hullott szét, meg fagyasztáshoz mindenképp a lapos forma célszerű. (Kevésért nem venném elő a húsdarálót, meg ugye így végre nem kell tovább rakosgatnom a száraz borsót. Más hasonló fasírtokat is szoktam így fagyasztani, azért gondoltam, hogy ennek a maradéka is elfér ott, és alkalomadtán jól jön majd.) Mellé pedig a nyers répasaláta helyett a tárolt répából jobbnak láttam a főzeléket. (Az igazi, szabadföldi zsenge répára még várni kell, meg azt hiszem, azt natúr elrágcsálom majd, öntet és csicserifasírt nélkül.)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, igaz, miközben sült, kényelmesen meglett a főzelék is hozzá
Pénz: ez most passz, régen vettem már a borsót, de az a meghatározó az egészben
És ráadásul nem is hazai volt... na jó, az ízesítők és a répa azért javít valamit az összképen :)

Banános-fahéjas csigakalács

Legszívesebben nyersen, natúr fogyasztom a gyümölcsöket, de a túlságosan érett banán továbbra sem az esetem. Így az legtöbbször inkább valami tésztafélében végzi, hiszen amellett, hogy természetes édesítő, nagyon kellemes aromája is van.

A sült banán és a fahéj fantasztikusan illatossá és finommá teszi ezt a kalácsot. A formázásnak köszönhetően a szeletek belseje nem összefüggő, hanem csigaként letekerhető.


1 bögre (2,5 dl) langyos vízben felfuttattam 1 dkg friss élesztőt 1 teáskanál mézzel.

(Én a kenyérsütő gépre bíztam a tésztadagasztást, de természetesen kézzel is össze lehet gyúrni. A sütést viszont a gép helyett normál sütőben csináltam, a jobb állag és a formázás miatt is.) Meghámoztam és egyenesen a kenyérsütőgép tartályába karikáztam 2 érett banánt, valamint előkészítettem a többi hozzávalót is. A banánhoz öntöttem a felfuttatott élesztőt, majd hozzáadtam 50 dkg átszitált lisztet (ezúttal 25 dkg Graham liszt és 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt volt), egy csipet sót, 1 evőkanál őrölt fahéjat és 1 evőkanál mézet.

Beraktam a gépbe, és Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem, ahogy összedolgozza a tésztát, és beigazítottam az állagát. Ezúttal pár evőkanál víz kellett még hozzá, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze. (Egyébként nyilván erősen függ a banánoktól, hogy pontosan mennyi folyadékkal lesz jó; igyekeztem nem túllőni már az elején, hogy aztán ne tolja el az arányt és növelje meg túlságosan az össz tésztamennyiséget a sok plusz liszt.)

Vízgőz (melegedő teavíz) fölött megolvasztottam 5 dkg vajat, majd hozzákevertem 1 evőkanál őrölt fahéjat, és hűlni hagytam.

Kikentem egy püspökkenyérformát, amiben majd megsütöm a kalácsot.

A dagasztás végeztével lisztezett munkalapra borítottam a tésztát, és téglalap alakúra nyújtottam (a hosszabbik oldala a forma hosszával legyen egyenlő, vagy annál egy picit hosszabb). Megkentem a közben már szilárdulni kezdő vajas keverékkel, az egyik szélén üresen hagyva egy keskeny sávot (így az összeillesztésnél nem folyik ki a vajas keverék), valamint rászórtam egy marék mazsolát, majd az üres résszel szemből lazán feltekertem, összeigazítottam a tésztát a végeken, és az egészet a formába emeltem (az összeillesztés legyen alul).

Beraktam a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és kb. 1 órát kelesztettem a tésztát.

Ezután bekapcsoltam 180 fokra, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Rácsra borítva hűlni hagytam. Már langyosan is sikerült elég jól szeletelni. Frissen magában, másnap egy kis dzsemmel kiegészítve fogyott el.


A kiinduló receptet Gasztromaminál olvastam, köszönet érte!

Idő: az elkezdéstől számítva kb. 3 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka (a tészta összeállítása, majd a formázás)
Pénz: kb. 350 Ft
A banán, a mazsola és a fűszerek kivételével hazaiból.

Húsvéti ételeink 2010-ben

A húsvétfa után az ünnepi ételeket is megmutatom egy gyűjteményes bejegyzésben.


Előzetesen készítettem aprósüteményeket:

• Áfonyás-mákos keksz
• Diós-zabpelyhes keksz
• Mogyorós-mézes keksz
• Aszaltszilvás-mézes keksz
• Banános-mogyorós keksz

Nem maradt el a hagyományos sonka és tojás sem, tejszínes-krumplis kenyérrel és természetesen sok friss zölddel: a szombati piacon finom salátát és retket is sikerült beszerezni. Több felvonásban is ez volt a reggeli/vacsora ünnep során, így a maga egyszerűségében - és nagyszerűségében.

A sonkalé egy részében a tojás főtt, a többi pedig egy paszulyos káposztaleves alapjául szolgált (ami így elkészítve ugyan nem vegán, de a maga nemében ízletes).

Megvolt a tervezett ismétlés a káposztás nyuszikból is (és ezzel a két káposztás étellel el is fogyott a raktáron lévő téli káposzta).


A tojás és később a friss zöldek elfogytával (és az ünnep elmúltával) a sonka alternatív hasznosításba került - bár ezek akár ünnepi fogásként is megállták volna a helyüket:
Lencsesaláta mellé retekkel
Sajtos-sonkás burgonyakarikák zsályával
Sonkás-sajtos kelt muffin

Kalács is utólag volt, nevezetesen a narancsos kalács továbbfejlesztett változata.