Tegnap este ismét beizzítottam a saját építésű kerti grillt, és padlizsánt sütöttem.
Ez a grill nem a legújabb divat szerinti, különösebben nem is elegáns, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a célnak tökéletesen megfelel. Az építéshez használt téglákat a ház előző tulajdonosa volt szíves itthagyni nekem a kert aljában. A megfelelő hely kiválasztása után csak kiirtottam a füvet egy kis téglalapnyi területen (praktikusan egy vakondtúrás környezetében), két sor téglából kiraktam a szélét, meg aztán a rács tartójának kellett még pár darab. Ezek forgatásával lehet szabályozni a magasságot. Azért csináltam hosszúkásra, hogy lehessen egyszerre grillezni és mondjuk nyárson szalonnát sütni is (nemrég a tesztelés is megvolt - jó az elgondolás). A kerek formával is kacérkodtam, de az nagy átmérővel lett volna szép, és persze problémás lett volna az adott, szögletes rács megfelelő elhelyezése. Lett hát ez is szögletes. Így már nem is sajnálom, hogy a mozgatható kerti grillt nem kaptam meg a ház tartozékának, igaz, a piszkavas meg néhány spéci nyárs azért ittmaradt...
Ilyen meleg időben nagyon nem vágyom arra, hogy idebent melegítsen a sütő, no meg kint a komposztba már túl vastagnak tartott gallyakkal remekül lehet tüzelni. Most már kezd némi gyakorlatom lenni a témában, így sikerült elérnem, hogy ne túl nagy lánggal égjen, de ne is csak füstöljön. Hangulatos dolog a tűz mellett ülni, vagy épp heverészni a gyepen, no és a sült padlizsán is jó alapanyag!
A tűz begyújtásához nem árt egy kis olajos papír (mondjuk egy konyhai papírtörlő, amivel előzőleg serpenyőt töröltem ki, vagy épp
cukkini puffancsot szedtem ki rá). Amíg lesz némi parázs, addig villával megszurkálom a padlizsánokat, majd elrendezem őket a rácson. A nagyobbakat teszem középre, a kisebbeket szélre, meg majd úgy alakítom a tüzet, hogy a teljes terület alatt melegítsen. Sütés közben egyszer megfordítom őket, mikor már meglehetősen szenes az aljuk. Akkor jó puha, krémes a belsejük, mikor már égettnek néznek ki kívülről. A forgatás után még egyszer teszek a tűzre, aztán az körülbelül elegendő is. Hagyom, hogy szépen elhamvadjon alatta, és valamennyit hűljön a kész padlizsán.
Mikor már langyosra hűltek, leszedem őket a rácsról, s ha nem is azonnal, de legkésőbb másnap reggel megszabadítom őket a héjuktól. Belsejüket egy nagy tálba rakom, aztán krumplinyomóval összetöröm.
- Ha padlizsánkrémet szeretnék, akkor nincs más hátra, mint kedvem szerint ízesíteni: általában só és pár tekerésnyi bors, meg esetleg egy kis (lehetőleg magos) dijoni mustár kerül bele. Biztos jó más fűszerezéssel is (a mindenhol olvasható hagyma mondjuk nálam felejtő), de most az egyszerűség jegyében inkább nem kísérleteztem.
- Fasírt alapnak is kiváló ugyanez a massza, csak akkor még zsemlemorzsa és/vagy zabpehely, némi zsiradék (olaj, vaj vagy ghí), valami főtt gabona, esetleg valami főtt mag, vagy esetleg valami reszelt zöldség kerül még bele. Meg persze fűszerezés. (Pontos összetétel az aktuális hangulatom szerint, no meg ha van maradék főtt rizs, bab, lencse vagy ilyesmi, akkor azt remekül bele lehet építeni.) Nem serpenyőben, bő olajban, hanem vékonyan kikent tepsiben, sütőben szoktam kisütni, és egy részét lefagyasztom. A fagyasztottat aztán szintén nem olajban sütöm ki, hanem csak úgy "szárazon" megpirítom, ügyelve rá, hogy felengedjen, mire kap egy kis színt.
Hétvégén igen kedvező áron sikerült padlizsánhoz jutnom (bizony, most már az eddigi három-négyszáz Forint helyett potom százötvenért adták, és több helyen is volt, igen tisztes mennyiség), így ebből
eltenni is tudtam. Az összetört, de még ízesítés nélküli sült padlizsánt üvegekbe kanalaztam, aztán lezártam, majd kidunsztoltam őket. Nagy üvegekbe raktam, hogy amikor majd felbontok egyet, akkor krémet és egy adag fasírtot is tudjak készíteni a tartalmából. Így nem kell pár darab padlizsánt sütögetni a sütőben, no meg télen is az ízletes, szezonbéli, alacsony árfolyamon vett padlizsán kerülhet az asztalra. Arról nem is beszélve, hogy a grillezéstől sokkal jobb íze van!
(Mondjuk rendesen összesült, így kb. 250 Forintba van egy üveggel - már hogy folytassam az itt megkezdett sort.)
A megtörölgetett paprikákat alufóliával bélelt tepsire raktam, majd a sütőben a legfelső sínen 15 percig, átforgatás után pedig még 10 percig grilleztem (helyenként jó feketére - de a belseje nem volt égett). Utána egy fazékba borítottam őket, rátettem a fedőt, és így vártam meg, hogy langyosra hűljenek. (És ezt még kétszer ismételtem, mert 4 kiló paprikám volt :) Így a csutkájuk eltávolítása mellett a héjukat is le lehetett húzni. Mindezt egy tál fölött, hogy a kicsepegő finom lé se vesszen kárba. (Ennél a mennyiségnél azért el lehet egy kicsit szórakozni a tisztogatással...)
