Kókuszos "szaloncukor" (laktovega)

Isti nagy kókuszrajongó, így nem volt kérdés, hogy milyen ízű szaloncukrot szeretne. Meg hozzá elég édesszájú is, ezért az alábbi csemegét találtam ki neki. Mivel a csomagolásról lemondott, a klasszikus szaloncukor forma helyett inkább golyócskák lettek, minimuffin-papírban.

20 dkg kókuszreszeléket összedolgoztam annyi repcemézzel (kb. 4 dl), hogy formázható masszává álljon össze. Ebből aztán kis golyókat gyúrtunk, amiket vízfürdőn megolvasztott tejcsokoládéba mártottam (25 dkg kellett összesen) egy villa segítségével, és szilikon sütőlapra rakosgatva hagytam megszilárdulni. Ebből a mennyiségből kb. 50 golyó lett (szaloncukornyi méretűből kb. 75-öt is kiadott volna, és a nagyobb felület miatt valamivel több csoki fogyott volna).

Elkészítéséhez kell némi idő meg elszántság, de garantáltan műanyagmentes, töményen kókuszos desszert a jutalom. Nagy sikere van a Főkóstolónál!

Magamfajta kevésbé édesszájúaknak ezt a változatot ajánlom.

Ha a klasszikus formában, becsomagolva szeretnénk, akkor azt így szoktam.
 

Ropogós, csokis gabonapehely (vegán vagy laktovega)

Ropogós, csokis, nem túl édes, tuti műanyagmentes, így még egészségesnek is mondható. Amióta kitaláltam, hogyan lehet ezt itthon előállítani, nem a kész pelyhet, hanem csak a hozzávalókat kell megvenni. Jobb minőség belefér összesen kevesebb pénzért, ráadásul a saját ízlésünkhöz szabhattam az összetételt.

Ropogós, csokis gabonapehely

(vegán recept)

Hozzávalók bő fél kilóhoz
a "sziruphoz": 1 dl víz, 5 dkg barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 púpozott evőkanál karobpor (vagy cukormentes kakaópor), 3-4 evőkanál méz
pelyhek: 25 dkg zabpehely, 10 dkg natúr kukoricapehely, 3 dkg kókuszpehely
fogyasztáskor: adagonként 1-1 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítése
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra (vagy még jobb, ha sütünk előtte valami mást). Egy nagy fémtálban vagy fazékban összeforraljuk a vizet a cukorral, aztán a meleg folyadékban jól elkeverjük a szirup többi hozzávalóját is. Ezután hozzáadjuk a pelyheket, majd gyorsan és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenütt bevonja a karobos lé és sehol se legyen ideje puhára szívni magát. A tűzhely sütőlemezére szilikon sütőlapot terítünk, ráborítjuk a keveréket, és vékony rétegbe szétterítjük. Berakjuk a meleg sütőbe, és 10 percenként alaposan átkeverve 30-40 percig sütjük. (Keveréskor vegyük ki a tepsit és csukjuk vissza a sütőt, hogy ne hűljön le. Szélről húzzuk befelé a pelyhet, mert ott jobban pirul.) Akkor van kész, amikor láthatóan sötétebb színű és már teljesen száraz. Miután teljesen kihűlt, légmentesen zárható üvegbe vagy dobozba rakva tároljuk. Tálaláskor langyos folyadékba (mi friss, házi tejbe, de vegánok használjanak valamilyen növényi tejet) keverjük, és apró darabokra vágott étcsokival dúsítjuk (vegánok tejszármazék-mentes csokit válasszanak). Ha élvezni akarjuk a ropogósságát, akkor rögtön fogyasszuk is el, különben puhára ázik. Ha nem esszük meg mindet reggelizőpehelyként, akkor süteményeket vagy kekszeket is feldobhatunk vele.

Tippek
- Gazdagíthatjuk egy marék mogyoróval is - ezt csak az utolsó 10 percre tegyük hozzá.
- Gasztroajándéknak is kiváló. Töltsük szép üvegbe és írjunk hozzá felhasználási javaslatot is.

(Kókuszpelyhet a Rossmannban szoktam venni, mikor félárú kiárusításban van. Sokkal intenzívebb ízű, mint a kókuszreszelék, és a ropogósra pirult darabok nagyon feldobják ezt az összeállítást. Reszelékkel emiatt még nem próbáltam, de ha valaki ezt tenné, nagyon ügyeljen, hogy a pici darabkák nehogy megégjenek.)

Tojásmentes reform brownie (vegán)

Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!

Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
 

Kókuszos jázmin rizs (vegán)

Egy gyors, egyszerű reggeli, ha nincs itthon tej:

5 dkg kókuszpelyhet feltettem főni fél liter vízben. Ízesítettem 2 teáskanál gyümölcscukorral. Amikor már pár perce forrt, hozzáraktam 1 bögre (2,5 dl) jázmin rizst, és kis lángon, lefedve addig főztem, míg majdnem puha lett a rizs és már csak kevés folyadék volt rajta (kb. 10 perc). Ekkor elzártam alatta a tüzet, és lefedve állni hagytam (még kb. 10 perc). Fogyasztás előtt fellazítottam villával, majd müzlistálkákba szedtem. Isti mézzel csorgatta meg a részét, én pedig citruslekvárral egészítettem ki a saját adagomat. A kókuszpehely némileg alulmúlta a várakozásainkat íz tekintetében, de azért egynek jó volt. A kókuszosabb ízhez víz helyett kókusztejet kellett volna használni.
 

Jó egészséget! torta (vegán) + egy játék

A blogomat támogató Jó egészséget! webáuház logója ihlette ezt a tortát. Stílszerűen egy csomó náluk kapható alapanyagból raktam össze egy könnyű, ízletes, egészséges desszertet. Most az ősz-tél jegyében birset tettem az alma mellé, aztán majd más gyümölcsök szezonjában esetleg lesz más változat is. A leírás hossza ne riasszon el senkit, egy rám jellemzően egyszerű, kevert sütiről van szó, a díszítést is kitalálni volt nehezebb, nem megvalósítani.

Egy kitalálós játék azért maradt Nektek is, kedves Olvasóim: Még van lehetőség megtippelni, hogy hányadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban a Jó egészséget! webáruház. A helyes megfejtést beküldők 2000 Ft-os ajándékcsomagot nyerhetnek. Szóval játékra fel, szerintetek hány gyertya dukál erre a tortára? (Megjegyzés: A torta díszítésének semmi köze a szülinap számához.)
 

Jó egészséget! torta

(vegán recept)

Hozzávalók (24-26 cm-es formába, egy 12 szeletes tortához):

A tésztához:

• 20 dkg gyümölcsös müzli
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 3 dl víz vagy almalé
• 2 evőkanál méz
• 3 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál citromlé

A formába:

• 2 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 marék lágy zabpehely

A tetejére:

• 2 dkg étcsokoládé
• 1 nagy alma
• birsalmasajt
• 6 teáskanál kókuszreszelék
• 3 teáskanál méz
• 1 teáskanál lenmagolaj

A töltéshez:

• 2,5-3 dl birslekvár (vagy más lekvár)

Elkészítése:

1. Egy nagy tálba szórjuk a müzlit, a lisztet és a darát, ráöntjük a vizet vagy almalevet, és összekeverve félretesszük.
2. Előkészítjük a formát: 24 vagy 26 cm-es kapcsos tortaformát kikenünk az olajjal, majd beleszórjuk a zabpelyhet, és rázogatással eloszlatjuk az alján és az oldalán.
3. Az almát kettévágjuk, meghámozzuk, és levágunk 3-3, kb. fél centi vastag szeletet a felekből. A magházat óvatosan kivesszük mindegyiknek a közepéből, valamint a kisebbeknek a szélén is igazítunk, hogy fél alma formájú legyen (ezek kerülnek körbe a torta szélére). Az egyik félből még egy negyedik szeletet is levágunk (ez kerül középre), a többit vagy megesszük, vagy belekockázzuk a tésztába.
4. A birsalmasajt-lapból sütikiszúró segítségével kivágunk 6 nagy szív formát, a közepüket pedig egy kisebb kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. A leeső szabálytalan darabokat összevágva a tésztához adhatjuk, vagy megehetjük így.
5. A csokoládét lereszeljük.
6. A tésztához hozzákeverjük a többi alkotórészt; a citromlevet csak a legvégén, mikor a többit már összekevertük. Egy könnyen keverhető, de nem túl folyós állag a cél, szükség esetén további vízzel/almalével igazítjuk ezt be.
7. A tésztát a formába kanalazzuk, és elsimítjuk a tetejét. Megszórjuk a reszelt csokival, majd elhelyezzük rajra az almaszeleteket.
8. 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Akkor van kész, mikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki.
9. Kicsit állni hagyjuk a formában, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
10. Nagy tányérra vagy tálcára helyezzük. Éles késsel két lapba vágjuk, a felsőt a csatos tortaforma alját aládugva leemeljük. Az alsót megkenjük a lekvárral, majd visszacsúsztatjuk a tetejét.
11. Az almákon elhelyezzük a birsalmasajt-szíveket.
12. A kókuszkrémhez összekeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az olajat, majd mokkáskanállal a birsalmasajt-szívek közepébe igazgatjuk.
13. Legalább pár órát állni hagyjuk, hogy a tészta és a birsalmasajt is megpuhulhasson. 

A Főkóstoló véleménye: Ez tuti finom lett! - mondta, miután jóízűen megevett három nagy szeletet. Szerintem se lett egy gyenge darab!


Idő: kb. 1 óra munka összesen + sütés + állatás, legjobb előző nap elkészíteni
Pénz: kb. 750 Forint a fenti torta
Túlnyomórészt hazaiból, pár hozzávaló a jellegéből adódóan nem lehet az.
 

Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

• 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg búzacsíra
• 5 dkg durvára tört dióbél
• 5 dkg mazsola

Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Kókuszos-áfonyás csillag

Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Házi szaloncukorkészítésre biztatom a Délmagyarország gasztro magazinjának olvasóit is a ma megjelent lapszámban.


Kedvcsináló ráadásként pedig itt van még egy receptem a témában, ami már nem fért bele a terjedelembe, de sikeres továbbfejlesztése egy régi alapötletnek. Én biztosan készítek ilyet is karácsonyra!

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Hozzávalók:
(kb. 30 darabhoz)
2 púpozott evőkanál étkezési keményítő
2 dl víz
10-12 dkg kókuszreszelék (ebbe felhasználható a zebráshoz átszitált kókuszreszelék nagyja)
4 evőkanál méz
4 dkg aszalt áfonya, apróra vágva
kb. 5 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

Elkészítése:
A keményítőt egy kis lábasban simára keverjük a vízzel (először csak keveset érdemes hozzáönteni, majd utána a többit), majd állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az áfonyát. A kókuszreszelék mennyiségével lehet szabályozni az állagát, a cél, hogy egy sűrű, jól formázható masszát kapjunk. Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítünk belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogatjuk. 3-4 napon belül érdemes elfogyasztani.

Zebra szaloncukor

Egyszerű, de látványos ünnepi édesség, mindössze háromféle hozzávalóból, némi gyurmázással előállítva:

A fehér részt 5 dkg apró kókuszreszelék (egy csomagnyit nagy lyukú szűrőn átszitáltam, és az apraját használtam fel ehhez) és kb. 5 teáskanál repceméz, a feketét pedig 5 dkg darált mák és kb. 5 teáskanál repceméz alkotja. Mézből azért éppen ezt választottam, mert ez világos színű és finom kristályos. Annyi kell belőle, hogy (fakanállal) összedolgozva jól formázható masszát alkosson a kókusszal, illetve a mákkal.

Mindkét masszából egy-egy nagy pogácsát formáztam, majd egymásra tettem, és kézzel ellapítottam. Kettévágtam, egymásra tettem a két felet, és ismét ellapítottam. Ezután még egy felezés és még egy lapogatás következett. Végül kis "oszlopokat" szeleteltem belőle, és kézzel szaloncukor formájúra gömbölyítettem őket. Így tányéron kirakva is tálalható, vagy be is lehet csomagolni (ezt én így szoktam) - garantált meglepetést okozva a gyanútlan fogyasztóknak!

Elég tömény, de mértékkel fogyasztva még egészségesnek is mondható csemege. Az alapötleteket a Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában szereplő mézesmák / dió / kókusz, valamint Klári élő marcipánja adta.

Ez a mennyiség 18-20 darabot ad ki. Nem romlandó, ezért előre elkészíthető, illetve a karácsonyfáról való leeszegetése sem sürgős feladat (de azt azért ne várjuk meg, míg a mák megavasodik benne).

Idő: egy jó fél órát elmolyoltam vele, de lesz ez még gyorsabb is :)
Pénz: kb. 200 Ft a fenti adag (10 Ft/db)
A méz és a mák természetesen hazai volt, a kókuszreszelék nem.

Birsalmás kókuszgolyó

Megsütöttem egy cseréptálnyi birsalmát (most csak a kisebb tálamban, kb. 2 kiló lehetett darabolás előtt), csak most nem sajt lett belőle, hanem három másik finomság:

Előszöris a tetejéről a gusztusosan megpirult darabokat egy tányérra szedtem, megcsorgattam egy kis mézzel, és megszórtam némi dióval, így. Ezzel feltöltöttem az energiáimat a továbbiakhoz :)

A maradéknak nekimentem a krumplinyomóval, és összetörtem. Egy kis részét szűrőn átpaszíroztam, és félretettem egy kekszhez (recept itt).

A többihez visszatettem a szűrőn fennakadt rostokat, és ezt készítettem belőle:

Serpenyőben rázogatva illatosra pirítottam 2 marék dióbelet, majd deszkán, késsel durvára aprítottam, és az 1 kiló birspüréhez öntöttem. Aztán (több részletben) 20 dekányi kókuszreszeléket kevertem még hozzá. Gyümölcscukorral édesítettem, nekem most 3 evőkanállal kellett bele (a mennyiség nyilván birs- és ízlésfüggő). Elég lágy massza lett, de azért sikerült golyókat formáznom belőle, amiket aztán kókuszreszelékbe forgattam. 45 darab lett, olyan kétfalatos méretűek. (Külön tetszett a receptben, hogy nem darált keksszel van összefogva a massza, és végülis a forgatáshoz meg messze kevesebb kókuszreszelék elég volt, mint az eredetiben szerepelt, így összesen nekem is elég lett hozzá a 25 deka. Másnapra egyébként szilárdult valamennyit, és enni már teljesen jó volt.)

Legközelebb a kókuszreszelék egy része helyett inkább darált diót kevernék a masszába, hátha azzal jobban összeáll (vagy esetleg elég lesz a 20 dekás csomag kókuszreszelék, és nem marad darabban egy másik). S ha előbb kapcsolok, a golyók közepébe kerülhetett volna egy-egy nagyobb darab (mondjuk negyed) pirított dió, nem csak a bekevert darabkák. Dió helyett mogyoróval is ki fogom próbálni (természetesen ezt a töltött változatot). Hisz birsből még mindig nincs hiány!

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január. (Annyit alakítottam az eredetin, hogy én főzés helyett inkább a jól bevált módon megsütöttem a birset, és kevésbé édesre csináltam. A kókuszreszelék átcsoportosítása pedig kényszerű lépés volt, hogy kezelhető legyen a massza.)

Idő: másnap lehet enni, mert bő 1 óra a sütés + ki kell hűlnie + kb. fél óra alatt megvan az összeállítás és a gombócolás
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A kókuszreszelék nyilván nem hazai, és ez a gyümölcscukor is Németországból jött. A birs és a dió viszont természetesen kiskerti volt.

Tavaszváró keksz

A szóban forgó keksz már el is fogyott a héten, de mentségemre szóljon, hogy már vagy két hete sütöttem, nem a napokban, és a felét elajándékoztam. A tavasz meg... azt hiszem, azért már érkezőben: a kertben a legtöbb növény már láthatóan megindult, és az ibolyák után az első nárciszok is kinyíltak. Persze, időnként még elég hűvös van, de egyre gyakrabban van szép idő is, amikor vágyom elmenni biciklizni, vagy legalább odakint ténykedni (legrosszabb esetben kiülök a laptoppal, és ott dolgozom).

Az alábbi bejegyzést eredetileg a Vegán vendéglő című blogban tettem közzé, de úgy gondolom, hogy itt is helye van. Hamarosan pedig két új kekszreceptet is megosztok még (az egyik szintén vegán, a másik pedig azzá alakítható).

* * *

Pár napja sütöttem ezeket a kis virág alakú kekszeket. Az alap egy kókuszos tészta, a díszítés pedig aszalt áfonya. Korábban csokival is készítettem már, de nálunk mindenkinek az áfonyás ízlett jobban. Keksznyomóval formáztam, ezúttal virág alakúra; ennek hiányában a kézi gombócozás-lapogatás is járható út.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
  
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (lehetőleg finom szemcséjű)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. Tetejükre aszalt áfonyát raktam. 180 fokon 15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Kb. 100 darab lett összesen.

Megjegyzések:
* A keksznyomóhoz érdemes olyan formát választani, aminek elég nagyok a lyukai és nem tömítik el a kókuszreszelék darabkái. Másik lehetőség, hogy előtte apróra kell darálni a tészta összetevőit.
* Édesítés ízlés szerint, én az aszalt áfonya mellé nem kívánom a túl édes kekszet, de mondjuk ezen a téren erősen alulról lövöm a közízlést.
* Aki így száraznak találja, kanalazzon hozzá valamilyen dzsemet, vagy ragassza össze ezzel a kekszeket. Nekem a citruslekvár nagyon ízlik hozzá.

(A recept korábban a Tündérkonyhámban is megjelent már.)

Kókuszos lepény (vegán)

Több tésztáról is gondoltam/írtam már, hogy jó alaptészta mindenféle pitéhez. Ez is az. De muszáj volt kipróbálnom, mert kicsit változatosabban vannak benne a gabonák, és néha ez nem hátrány.

Tésztát gyúrtam az alábbiakból: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), víz.

A töltelék meg ebből állt: 10 dekányi kókuszreszelék, 1 evőkanál méz, víz. Édesítés itt is ízlés szerint, víz meg annyi, hogy ne túl száraz, de ne is lében úszó keverék legyen.

Kiolajozott piteformát (az enyém 24 cm-es) kibéleltem a tészta felével, peremet csinálva neki a szélén. Rákentem a tölteléket, majd betakartam a tészta másik felével, és villával megszurkáltam. 180 fokon 30 percig sült, előmelegítés nélkül.

A töltelék nem igazán krémes, meg nem is a népszerű "szaftos" fajta, de nekem ízlik a maga egyszerűségében (több méz valószínűleg jobban összefogta volna, csak úgy meg nekem túl édes). Citruslekvárral ettem, de el bírom képzelni úgy is, hogy bele kerüljön ez, ne hozzá kanalazzam.

A recept Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című könyvéből való, csak a mennyiséget csökkentettem a sütőformám méretéhez. Ki fogom próbálni az ott szereplő meglepetés-változatot is, amibe több különböző (maradék) töltelék kerül, és mivel teljesen fedett a teteje, csak a felvágáskor derül ki, hogy hová mi jutott.

Kókuszos keksz

Tegnap olvastam JD-nél, ma pedig már meg is sütöttem. Közben pedig nem csak aludtam egyet, hanem azt is kitaláltam, hogy hogyan lesz ez vegán. Meg... aki ismer, tudja, hogy még egy mániám van, ha kekszről van szó :)

Ez lett hát nálam a receptből:

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék, kávédarálóban finomra darálva
• 1 evőkanál őrölt lenmag (ezt is a kávédarálóval állítottam elő)
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (finom szemcséjű!)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével (ezért a gondos darálás). Tetejükre aszalt áfonyát, illetve amikor az elfogyott, pici étcsokidarabokat raktam (emiatt is vettem vissza a tészta édességéből). 180 fokon 10-15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Ez most a megszokottakhoz képest kb. dupla mennyiség volt, 126 darab keksz lett belőle.

Nagyon finom, enyhén ropogós kekszek; nekem természetesen az áfonyás ízlik jobban :)

Coconut Carrot Muffins

(Magyarul)

My first post in English :)
And the reason behind: a special bloggers’ event, organized by Zorra, for International Women’s Day. The task: cook or bake something yellow, take photos and write about it.

As soon as I’ve read that, I knew what I was going to write about: those delicious muffins, which are bright yellow in the inside, and which I baked a few weeks ago to "celebrate" my new baking tins. (I’ve already published a post about it in Hungarian.)

Originally, the recipe is for a potcake, but the dough can also be baked as muffins. It is by György Kaldeneker, a Hungarian chef, who publishes lots of great recipes on the Internet (thank you, Gyuri, keep up the habit :). This one is from here, with a video in which he shows how to prepare it. Since I do health food, I've used wholemeal flour instead of regular white flour, and a smaller amount of honey instead of sugar.

Recipe: Coconut Carrot Muffins

Ingredients:

2 big carrots, grated (cca. 250-300 g)
a pinch of salt
60 g honey (or to taste, use a bit more if you have a sweet tooth)
grated rind of 1 lemon
4 eggs
200 ml cooking oil (olive or sunflower)

200 g wholemeal flour, sifted (or 280 g white flour; the wholemeal flour takes up more liquid)
10 g baking powder
100 g shredded coconut

Instructions:

Peel the carrots and grate them into a large mixing bowl. Add the salt, honey, lemon rind, eggs, oil and mix well. Mingle the flour, the baking powder and the shredded coconut in another bowl, then add it to the carrot mix, and stir them together with a wooden spoon. Pre-heat the oven to 150 degrees Celsius. Oil the baking tins, sprinkle them with flour, then portion out the batter (it makes 24 medium-sized muffins). Put into the pre-heated oven, and bake for 20 minutes. To check whether it’s done, insert a toothpick and if it comes out clean, the cake is ready. Serve warm or cold, with tea or fruit juice. Ideal for holidays (Easter is coming! :), or just for a Sunday afternoon tea...

My suggestion for music: 'Yellow Submarine' by The Beatles. Enjoy :)

Karcsúságbarát kókuszgolyó

Már évek óta az alábbi recept szerint készítem ezt a népszerű csemegét. Nincs benne fehérlisztes kekszmorzsa, margarin és cukor, így még Norbi szerint is egész nap fogyasztható :)

Meghámozok 2-3 zöldalmát (30 dkg), apróra reszelem, majd kanállal hozzákeverek 10 dkg zabpelyhet, 6 dkg kókuszreszeléket, 1-2 teáskanál holland kakaóport (nem cukrozott!), 1 teáskanál rumot vagy pár csepp rum aromát, őrölt fahéjat és folyékony édesítőt ízlés szerint (vagy mézet, de akkor picit több zabpehely kell bele). Most még lágynak tűnhet a keverék, de ez nem baj, mert pár órát állni hagyom a hűtőben (akár egy éjszakára is be lehet rakni), hogy a zabpehely megszívhassa magát nedvességgel. Utána falatnyi golyókat formázok belőle, meghempergetem őket kókuszreszelékben, és akár tálalható is. Ha netán nem fogy el azonnal, hűtőbe rakom a maradékot. Ebből a mennyiségből 20-22 darab szokott lenni. Extraként meggyet is lehet a közepébe rakni.

(Forrás: Schobert Norbert: A karcsúság receptjei)

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Utólagos kiegészítés: Kreatív olvasóim így és így is készítették már.

Kókuszos-répás muffin

(in English)

Tegnap vettem ilyen aranyos virágos muffinformákat (a meglátni és megszeretni tipikus esete volt a boltban), ma meg már fel is avattam őket (és ezek után határozottan állíthatom, nem bántam meg a beszerzést).

Tésztát a régóta kinézett receptek közül választottam. Mivel jó sok répa van itthon, és tojásból sincs nagy hiány, Kaldeneker Gyuri Kókuszos répakuglófjára esett a választásom (bátorságnak nem voltam híján :).

Gondoltam, jó lesz az úgy is, ha nem egyben, hanem muffinoknak sütöm meg. A lisztet teljes kiőrlésűre cseréltem, így csak kb. 20 dekányi kellett a megfelelő állagú tésztához, a cukor helyett meg egy kis mézet csorgattam bele (jóval kevesebbet persze). 24 darab lett, de a légkeveréses sütőben megsült egyszerre (igaz, a fentieknek a teteje, a lentieknek meg az alja lett egy kicsit sötétebb, de egyáltalán nem zavaróan), 150 fokon röpke 20 perc alatt. A belsejük nagyon szép sárga, nem is látszik a barna liszt :)

Én most az új formákat ünnepeltem vele, de szerintem húsvétra sem lesz ez rossz!

Zabpelyhes-kókuszos-áfonyás keksz

Szerencsére nem csak én rajongok a reform sütikért, hanem Adéle is. Nála olvastam ezt a receptet, és próbáltam ki pár napja. Hogy nekem nagyon ízlik, az nem meglepetés, hogy akiket eddig megkínáltam vele, azoknak is mindnek, az már nagyobb szó! Szerencsére nem is nehéz csinálni, úgyhogy hamarosan ismét kiélvezem az illatokat, amik már a készítés közben is betöltik a konyhát...

Szaloncukor (vagy valami olyasmi)

Már egészen beletörődtem a klasszikus szaloncukor nélküli karácsony gondolatába (ahogy korábban írtam róla), de azért valahol, mélyen mégiscsak foglalkoztatott a kérdés, hogy valami módon a cukorszirup-ügyet megkerülve kellene szaloncukrot készíteni. Persze most mondhatja bárki, hogy a cukormentes szaloncukor amolyan fából vaskarika, és ezzel nem is téved nagyot.

Aztán az Aszalt szilvás mákfelfújt fogyasztása közben... Nem kiáltottam fel, hogy „Heuréka!”, mert azt már más, máskor, máshol, másnak kapcsán megtette, de úgy éreztem, hogy számomra körülbelül akkora jelentőségű ötlet ugrott be. Pár percig még gondolkodtam rajta, lehetséges nyilvánvaló gyenge pontok után kutatva, de mivel ilyet a hozzávalók összeszedéséig nem találtam, nem maradt más hátra, mint a kísérlet.

Aminek a végeredménye ez lett (na jó, ötször ennyi, de ilyen):

A csomagolnivaló kitalálása után a klasszikus rojtos papír előállítása meg már gyerekjáték: csak sütőpapír és alufólia kell hozzá, és többet összefogva a rojtozás is gyorsan megvan.

Így lesz mégis „hitem szerinti” szaloncukor karácsonyra.

Ja igen, a lényeg: a recept. Vagyis inkább leírás, mert úgy érzésre csinálom, nem méricskélve. Szóval a „nagy ötlet” a mákfelfújt alapjából jött: sűrű, lisztes kötőanyag, ami kellően jellegtelen ízű, de masszívan összetartja a krémet. Mivel a kókuszos volt az áhított íz, a szín érdekében a barna lisztet rögtön le is cseréltem keményítőre. S persze egy szaloncukor ne legyen annyira vajas. Így kb. 1 dekányi olvasztott vajhoz tettem 3 kanálnyi keményítőt, és úgy 2-2,5 dl vizet, hogy felfőzve jó sűrű legyen. Aztán a tűzről levéve kavartam bele annyi kókuszreszeléket, amennyit csak felvett (ez úgy jó 10 dekányi). Meg persze folyékony édesítőt is, ízlés szerint (kóstolgatással eldöntve, mennyi is az annyi). És egy kis vanília kivonat sem rontotta el. A langyos masszát kézzel szaloncukornyi darabokra formáztam, majd fogpiszkálóra tűzve olvasztott csokiba mártottam. Második nekifutásra arra is rájöttem, hogy ha utána fogpiszkálóstul hungarocellbe szúrva hagyom megszilárdulni a bevonatát, akkor még „talpa” sem lesz. És már lehet is csomagolni. Ennyiből kb. 30 darab lesz, mínusz amit elkóstolgattam közben :-).

Azóta felfedezett gyenge pont: 3-4 napnál tovább nem tartható el, mert romlásnak indul. Vagyis a fára talán mégsem ilyet fogok aggatni...

Frissen viszont nagyon ízlik, egy áthatóan kókuszos, de egyáltalán nem tömény desszert. Vagy lehet szaloncukornak is nevezni?

(Aztán variációkra is lettek ötleteim, a teás-sütimorzsást ki is próbáltam, de messze nem lett olyan sikeres, mint a kókuszos. Utána úgy döntöttem, hogy kísérletezés helyett az egyebekből inkább mást csinálok, ez meg legyen mind kókuszos. Illetve a zseléssel még kacérkodom, de ez a csokiba mártogatás nem megy túl profin - így lehet, hogy a zselét inkább gyümölcskocsonya formájában tálalom majd.)