Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 3 paprika, lehetőleg különböző színű
• 1 fej lila hagyma
• 2 paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)
• só

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.
 

Grillezett zöldségnyárs (vegán, mézzel)

Eljött a készletkisöprés ideje a hétre bevásárolt zöldségfélék maradékaiból (holnapra még félretettem egy padlizsánt, szombaton meg úgyis jön az utánpótlás). Ebbe az ételbe épp ilyen 'egy kis ez, egy kis az' összeállításban kellettek, kiegészítve a kertben szüretelt koktélparadicsommal.

Hozzávalók 2 személyre

• 1 kisebb padlizsán
• 1 kisebb cukkini
• 2 kisebb fej hagyma
• 3 paprika
• 36 koktélparadicsom

a mázhoz:

• 2 evőkanál mustár
• 2 evőkanál méz
• 2 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál napraforgóolaj
• 1 teáskanál olaszos fűszerkeverék (szárított szurokfű, borsikafű, bazsalikom, rozmaring) - bors helyett használtam
• 1 kávéskanál só

továbbá:

• 12 nyárspálca

Fél órára vízbe áztattam a fapálcákat (így nem égnek majd meg). Falatnyi darabokra vágtam a zöldségféléket, és vegyesen ráhúzgáltam a nyársakra (a hagymával "csaltam" és Istinek osztottam mindet, aminek ő nagyon örült). Tálkában összekevertem a máz hozzávalóit, és ecsettel rákentem a zöldségnyársakra, amiket a pálcák hosszánál valamivel keskenyebb tepsire raktam, így a két szélén megtámaszkodtak a nyársak és középen nem ért le a zöldség az aljára. (Érdemes lett volna alufóliát teríteni a tepsibe, megkönnyítve ezzel a mosogatást - no, majd legközelebb!) 200 fokra melegített sütőbe tettem, és légkeverés+grill fokozaton 15 percig sütöttem, amíg szép színt kaptak. (Lassan öt éve megvan már ez a tűzhely, épp ideje volt kipróbálni ezt az üzemmódját is. Csíkosak ugyan nem lettek a zöldségfalatok, de forgatás nélkül is remekül megsültek minden oldalról.) Tálalás előtt még egyszer megkentem őket a mázzal. Vegetáriánus főételként ettük, így ketten el is pusztítottuk mindet azon frissiben.

Tipp: a végén kimaradt egy kis máz, amit aztán puhára főzött, majd krumplinyomóval áttört barna lencséhez kevertem némi sóval kiegészítve, így remek pástétom lett belőle.

Forrás: GoodFood 2012. július (Fényes-rácsos zöldségnyárs)
 

Citromos-rozmaringos sült krumpli (vegán)

A régi krumpli és a Tanyáról kapott fokhagyma utójából többször is készítettem mostanában a következő finomságot. Sőt, miután ezzel könnyedén leépítettük a télről maradt krumplikészletünket, a múltkor vettünk a piacon egy zsák tarlókrumplit (ezt a gabona learatása után vetik és késő ősszel takarítják be; mivel rövidebb ideig tárolták, még most is nagyon jó állapotú). Vehettünk volna egy kiló újat is ugyanannyi pénzért, de az egyetlen igazi jóllakásra se lett volna elég kettőnknek, ez meg - ha minden jól megy - talán két hétig is kitart. Addigra pedig hátha az újkrumpli ára is megszelídül - ráérünk kivárni!

Hozzávalók (2 adag főétel vagy 3-4 adag köret)
1 kg krumpli
3 evőkanál olívaolaj
1 citrom leve
2-3 evőkanál fehérbor (elhagyható)
1 teáskanál szárított rozmaring
só
darált bors
1 fej fokhagyma (elhagyható)

Meghámozom és nagyobb hasábokra vágom a krumplit. Annyi vízben, amennyi ellepi, forrás után 2 percig főzöm, majd leszűröm és alaposan lecsepegtetem.
Nagy tálban összekeverem az olajat, a citromlét, a bort és a fűszereket, majd beleborítom a krumplit, és óvatosan összeforgatom, hogy mindenütt bevonja a fűszeres folyadék. (Ha használok fokhagymát, akkor gerezdekre szedve megtisztítom, és azt is a krumplihoz keverem.) Állni hagyom, amíg fölmelegszik a sütő 180 fokra. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire terítem (ha nem szívta fel az összes lét, azt is rácsorgatom), és légkeveréssel szép pirosra sütöm. Ez körülbelül 25 percet vesz igénybe; közben egyszer átforgatom lapátkanállal.

Tipp: rozmaring helyett friss tárkonnyal is finom, ebből 2 arasznyi ág összetépett leveleit használtam.

Forrás: GoodFood
 

Újhagymás rizs (vegán)

A zöldborsós rizsen túl is van élet - itt van például ez az igazán tavaszi, kicsit talán merész, de harmonikus fűszerezésű változat újhagymával.

Hozzávalók (2 adag vegetáriánus főételhez vagy 3-4 adag körethez)
1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) barna rizs
2 evőkanál olaj
2 bögre víz
1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
1/2 fahéjrúd
1/2 teáskanál koriandermag
1 csomó újhagyma (gyöngyhagymát használtam, ennek szelídebb az íze)

Megfőztem a rizst a szokásos módon, a felsorolt fűszerekkel ízesítve (a koriandermagot mozsárban összetörtem). 2-3 mm vastagságú szeletekre vágtam a hagymát, a zöldjének ép részeivel együtt. Amikor a rizs már felszívta az összes folyadékot és puha volt, eltávolítottam belőle a fahéjrudat, belekevertem a hagymát, és lefedve állni hagytam kb. 5 percig.

Forrás: GoodFood
 

Paszternákkrém (vegán)

Egyik kedvencem az őszi-téli zöldségkínálatból a paszternák. Ezúttal egy gazdag ízű szendvicskrémet készítettem belőle. Zamatáról az aromás paszternák mellett a kézműves borecet és leheletnyi fahéj, krémességéről pedig krumpli gondoskodik. Tej-, tojás- és gluténmentes.

Meghámozunk és vékony szeletekre vágunk 30 dkg paszternákot és 30 dkg krumplit, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük (a főzőlevet más ételhez használjuk zöldség alapléként), és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, illetve ha teljesen sima krémet szeretnénk, akkor turmixoljuk. Végül hozzákeverjük az ízesítőket: 1 kávéskanál finomszemcsés tengeri sót, 1 csipet őrölt fahéjat, 2 evőkanál Tokaji muskotályos borecetet és 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. Szobahőmérsékleten, barna kenyérre kenve tálaljuk, durvára vágott dióval megszórva.

Tipp: köretként is adhatjuk, sima krumplipüré helyett. Ebben az esetben valamivel kevesebb szükséges az ízesítőkből, és langyosan kerüljön az asztalra.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának! 
 

Sült krumpli-kelbimbó egyveleg (vegán)

A sok paprika és paradicsom mellett azért az őszi termények is megjelentek már a piacon. Többek között kelbimbót vettem a hétvégén, amiből egy adagot meg is ettünk ma. Szeretjük a sült zöldségeket, mert rendszerint jobban kiadják az ízüket így, mint főzve vagy párolva. Az meg már csak a ráadás, hogy elkészíteni sem bonyolult: a mosás, hámozás, darabolás a lényegi munka, a többit elvégzi a sütő, csak ki kell várni.

Most kelbimbó meg krumpli került a szilikonlappal bélelt tepsire. A kelbimbók közül a nagyobbakat hosszában kettévégtam, a többit pedig egészben hagytam. Krumpliból sima, vékony héjú szemeket válogattam, amiket alaposan megmostam és kb. 1 centi vastag szeletekre karikáztam. (A rajta hagyott héj finom plusz ízt ad és így mindenestül meg is lehet enni.) Az előkészített zöldségeket megcsorgattam kevés napraforgóolajjal, valamint megszórtam 1/2 teáskanál sóval és 1 csapott kávéskanál őrölt köménnyel. Kézzel alaposan összeforgattam, hogy mindenütt bevonja vékonyan az olaj, majd szétterítettem a tepsin. 200 fokon kb. 40 perc alatt sült meg; félidőben lapáttal átforgattam, hogy egyenletesebben érje a hő mindenhol. A tűzhely nagy tepsijén egy bő kilónyi zöldség remekül elfért, kb. 1/3 rész kelbimbó és 2/3 rész krumpli. Az ilyesmit sokszor nem is szedjük tányérra, hanem a tepsiről elcsipegetjük - mint most is. Ez 2 bőséges adag vega főétel volt; nem érdemes sokat csinálni, mert csak frissen jó igazán.
 

Párolt újkrumpli (laktovega vagy vegán)

Az újkrumpli egyik legegyszerűbb, és szerintem egyben legnagyszerűbb elkészítési módja ez. Szinte bármennyit képesek vagyunk eltüntetni belőle, de ha netán mégis marad, akkor könnyűszerrel továbbalakítom például salátává, levessé vagy péksüteménnyé (itt, valamint a Kifőztük magazin következő számában is lesznek majd ilyen receptjeim).

2 adaghoz veszek bő 1 kg újkrumplit (minél apróbb, annál jobb), 2-3 evőkanál ghít (tisztított vaj; ha nincs ilyenünk, használjunk helyette sima vajat), 1 nagy csokor friss petrezselyemzöldet vagy majoránnát és 1 kávéskanál sót.
Az újkrumplit alaposan megmosom, körömkefével ledörzsölöm a héját, majd öblítés után lecsepegtetem. Legjobb egyenletesen apró krumplit használni, de ha vegyes méretűek, akkor a legkisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem, illetve negyedelem, hogy falatnyi darabok legyenek.
Egy vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítem a ghít, rárakom a krumplit, és összekeverem, hogy mindenütt bevonja a zsiradék. Ezután egy jól záródó fedőt teszek rá, és kis lángon puhára párolom, időnként rázogatással megkeverve. (A fedőt minél kevesebbet emelgetem közben, hogy ne szökjön ki a gőz.) Addig sütöm, amíg kívül finoman megpirul. A végén óvatosan hozzáforgatom a sót és az összevágott zöld fűszert.

Tippek:
A megvizezett krumpli héját sóval is le lehet dörzsölni. Utána természetesen alapos öblítést igényel, bár tapasztalatom szerint még így is marad rajta annyi só, hogy a sütés végén nem kíván többet.
Vegán módozatban a ghí vagy vaj helyett használjunk olajat.
 

Karalábés paprikásborsó nokedlivel (vegán)

Kiskoromban ki lehetett kergetni a világból a paprikával, most meg nem győzöm főzni a különféle zöldségpaprikásokat, annyira ízlik. Szerencsére nem csak nekem, hanem a Főkóstolónak is. A nokedli pedig régi kedvencem, és mióta rájöttem, hogyan lehet tojás nélkül megoldani, újra gyakran szerepel az étlapon. Még az sem zavar, hogy kanállal kell szaggatni - nekem így az igazi, és némi gyakorlat birtokában megy ez is gyorsan.

Karalábés paprikásborsó nokedlivel

(vegán recept)

Hozzávalók (2-3 adaghoz)

A zöldségpaprikáshoz:

• 1 zsenge karalábé
• 25-30 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve, ez kb. 3/4 kg héjasan)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 dl víz
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 evőkanál őrölt paprika

A nokedlihez:

• 20 dkg durumliszt
• 1 csipet só
• 2 csipet kurkuma
• víz
• 1 evőkanál olaj a tálaláskor

Elkészítése

Egy nagy fazékban felteszünk forrni 2-3 liter vizet a nokedli főzéséhez. Egy mélytányérban fakanállal összekeverjük a nokedli hozzávalóit, úgy adagolva a vizet, hogy sűrű, épp csak keverhető tészta legyen, száraz foltok nélkül. Félretesszük.
A karalábét meghámozzuk, és a borsószemeknél alig nagyobb kockákra vágjuk. Egy vastag aljú, lefedhető edénybe öntjük az olajat és a vizet, és lefedve, kis lángon puhulásig pároljuk benne a zöldségeket a paprikákkal.
Közben elkészítjük a nokedlit. A felforrt vizet sózzuk, majd a belemártva felforrósított evőkanállal kis darabokat tépkedünk bele a tésztából. A szaggatás befejezése után még pár percig forraljuk, majd leszűrjük.
A tányérra szedett nokedlit összeforgatjuk pici olajjal, és melléje tesszük a zöldségpaprikást.

Zöldborsós-lecsós rizs (vegán)

Végre sikerült rehabilitálnom a zöldborsót, és már nem az elkerülő stratégián kezdek agyalni, ha úgy jön ki a lépés, hogy borsó áll a házhoz. Hiába, mély nyomot hagyott bennem az a rengeteg vén vacak, amit gyerekkoromban próbáltak több-kevesebb sikerrel lenyomni a torkomon. Emlékszem, mekkora csalódás volt, mikor rájöttem, hogy a rizsben eredetileg nincsenek benne azok a rossz ízű zöld bigyók, hanem anyukám keveri össze - én meg fáradságos munkával válogathatom ki a pici rizsszemeket, ha nem akarok éhen maradni. A zöldborsós rizs még csak-csak elment, de borsószezonban sajnos nagyon sokszor műsorra került a borsópörkölt is, ahol két további nagyonnemszeretem hozzávalóval, nevezetesen sok hagymával és paprikával volt súlyosbítva a szokásos ízenincs vén borsó. (Ebből a paprikát azóta megkedveltem, és újabban a hagymával is derekasan barátkozom, több-kevesebb sikerrel.) Hogy miért mindig csak akkor kellett leszedni szegény borsót, mikor az egymás szomszédságában szögletesre nyomódott szemek már majd' szétfeszítették a csöveket, az azóta is rejtély számomra, mindenesetre így fejtéskor az volt az egyetlen szórakozásom, hogy hány összetapadt szemet tudok kivenni egyben: kettő-három nem volt nagy kunszt, de ha ügyes voltam, öt-hat is sikerült. A játék élvezetét egyedül az a tudat rontotta, hogy utána vagy a rémséges borsópörkölt, vagy - ha szerencsém van - borsóleves következik (utóbbiból legalább a nokedli és talán a répa is ehető). Lehetett nekem magyarázni, hogy "zsenge" meg "finom" (sőt, "fínom"), én ezt egyáltalán nem tartottam annak, és kész.

Pár éve aztán, a nemszeretem alapanyagok óvatos kóstolgatása mozgalom keretében (jelszó: hátha vannak még csodák :) rájöttem, hogy a zöldborsó nem szükségképpen vén, és akkor még íze is van. Mit van íze - finom! Frissen szedetten meg aztán főleg, bár a fagyasztást is jól bírja. Legutóbb paradicsomot kötözni és disznóparéjt irtani voltunk a Tanyán, és megint kaptunk borsót. Jó fajtát, tényleg zsengét, ráadásul nem is keveset. Adott hát az alapanyag néhány újabb zöldborsós finomsághoz. Ma például ezt készítettem belőle:

1-2 evőkanál olajon kevergetve átpirítottam 1 bögre (2,5 dl) barna rizst (pár perc alatt), majd felöntöttem 2 bögre vízzel, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval, és forrás után kis lángon, lefedve pároltam. Mikor már majdnem elfőtte a levét és érezhetően puhult a rizs (úgy 20-25 perc elteltével), hozzákevertem 1 üveg (330 ml) lecsó-szószt és 30-40 dekányi fejtett zöldborsót, visszatettem a fedőt, és együtt pároltam készre (kb. 10 perc). Tálaláskor friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. Ez a mennyiség 3-4 adag főétel vagy 5-6 adag köret.

Sült káposzta (vegán)

Sokféle zöldséget szeretek sütőben megsütve, így szívesen tettem egy próbát a káposztával is. Első nekifutásra ugyan sikerült fűszerbe fojtani (betartván a kiinduló receptet), viszont határozottan láttam fantáziát a témában, és legközelebb a kis káposztát meglátva a Főkóstoló is egyből mondta, hogy kevésbé borsosan (leginkább bors nélkül) szívesen enné sütve, így hát ismétlés lett a saját fejem után:

2 bőséges adaghoz egy kicsi, tömör fej káposztát cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa a leveleket (szerintem először félbe érdemes vágni, majd azokból cikkeket úgy, hogy 2-3 centi legyen a legszélesebb részük, és jusson mindegyikbe a torzsából is). Elrendeztem őket egy szilikon sütőlappal bélelt nagy tepsin, egy rétegben. Kifacsartam egy fél citrom levét, összekevertem kb. ugyanannyi olívaolajjal, és egy kenőtoll segítségével eloszlattam a káposztaszeleteken. Alaposan megsikált és félbevágott kis krumplikat is tettem melléjük, vágott oldalukkal lefelé. Az egészet betettem a sütőbe 200 fokra, majd amikor már érezhetően puhultak, a krumpli is megkapta a maga ízesítését: megfordítottam őket, villával "beleszántottam" a közepükbe, és megkentem őket olajjal, amiben előbb elkevertem egy kis csemegepaprikát. Így szép színes lett ez az egyszerű, de a krumplitól azért laktató tél végi fogás, és jól érvényesült a káposzta saját íze (mert van ám neki, és sütve sokkal intenzívebb, mint más formában elkészítve).
 

Zöldborsós köles (vegán)

Ma, kihasználva a jó időt, egész nap kertészkedtünk, úgyhogy gyors és egyszerű ebéd volt:

1 pohár (2 dl) hántolt kölest feltettem főni 4 pohár vízben, hozzátettem 0,5 kg fagyasztott zsenge zöldborsót, ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel és 1 evőkanál natúr vegamixszel, felforraltam, majd kis lángon, lefedve addig főztem, míg a köles felszívta a folyadékot és megpuhult. Ez a mennyiség 3 bőséges adag. (Friss borsóból is készíthető, de ezt csak a végén tenném bele, mikor már majdnem kész a köles.)
 

Diós-szezámmagos vöröskáposzta (vegán)

Ezúttal egy különleges fűszerezést próbáltam ki a párolt káposztához. Nem állítom, hogy ezentúl mindig így készítem majd, de jólesett a változatosság, no meg így sokkal inkább "eladható" komplett főételnek ez a látványnak sem utolsó fogás.

Diós-szezámmagos vöröskáposzta

(vegán recept)

Hozzávalók (2 adag főétel vagy 3-4 adag köret):

• 1 kis fej vöröskáposzta (kb. 60 dkg)
• 1 kiskanál só
• 1 kiskanál köménymag
• 1 evőkanál szezámmag
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 dl vörösbor
• 2 teáskanál méz
• pár tekerésnyi frissen darált tarkabors
• 1 alma
• 1 mokkáskanál gyömbér
• 1 evőkanál vörösborecet
• 1 marék dió

Elkészítése:

1. A káposztát vékonyra szeljük, majd összeforgatjuk a sóval és félretesszük.
2. Vastag aljú, mély serpenyőben szárazon megpirítjuk a köménymagot és a szezámmagot, rázogatással folyamatosan keverve.
3. Hozzáadjuk a sózott káposztát és az olívaolajat, összeforgatjuk, és időnként megkeverve félpuhára pároljuk.
4. Hozzáadjuk a bort, a mézet és a borsot, és kis lángon, lefedve pároljuk tovább, haraphatóra.
5. Közben meghámozzuk és tökreszelőn lereszeljük az almát, és a végén ezt is hozzáadjuk a gyömbérrel együtt, de ezekkel már csak összemelegítjük. A tűzről levéve meglocsoljuk az ecettel.
6. Serpenyőben rázogatva illatosra pirítjuk a diót, majd deszkán, késsel durvára vágjuk, és hozzáforgatjuk a megpárolt káposztához.

Az eredeti receptet Fűszeres Eszternél olvastam, köszönet érte!
 

Paprikás-borsós jázmin rizs (vegán)

Végre kipróbáltam a jázmin rizst! Amiről először azt hittem, hogy alapvetően édességekhez való, de rákeresve inkább sós jellegű, zöldséges recepteket találtam hozzá szép számmal. Elsőként egy nagyon egyszerű ételbe raktam, külön főzve. Így megtudtam, hogyan viselkedik, mennyi főzést igényel és milyen lenne magában. Tényleg illatos, és igazán finom is; a hozzákevert sült paprika és zsenge zöldborsó pedig összességében különösen ízletessé teszi ezt a fogást. Én vegán egytálételként fogyasztottam, de ízlés szerint köretként is tálalható.

Paprikás-borsós jázmin rizs
(vegán recept)

Hozzávalók (2 adag egytálétel vagy 3-4 adag köret):

• 1 bögre (2,5 dl) jázmin rizs
• 1+1 evőkanál olaj
• 2 bögre víz
• só
• 2-3 érett paradicsompaprika (felkockázva 1 bögre)
• 1 bögre zsenge zöldborsó (fagyasztott)

Elkészítése:

1. Egy vastag aljú edényben felmelegítünk 1 evőkanál olajat, és kevergetve pirítjuk rajta a rizst pár percig. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a sót. Ha felforrt, kis lángon, lefedve addig pároljuk, míg a rizs felszívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (10-15 perc). Felhasználásig lefedve tartjuk.
2. Közben kicsumázzuk és kis kockákra vágjuk a paprikákat. Egy másik edényben újabb evőkanál olajat melegítünk, és kevergetve pirítjuk rajta a paprikát. Amikor már érezhetően puhul, hozzáadjuk a borsót is, és együtt pirítjuk készre (pár perc az egész, maradjon egy kicsit ress).
3. Végül villával fellazítjuk a megpárolt rizst, és összeforgatjuk a zöldségekkel.

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a rizs viszont nem.

Édes sárgarépa-saláta (vegán)

Van, aki cukorkát, rágót, miegyebet tesz még a kosarába a közértben, miközben a pénztárnál vár a sorára. Én az ilyesmiket nem is nézem, mert tudom, hogy egyáltalán nincs rájuk szükségem és biztosan nem fogok venni. Így hát másfelé kalandozik a tekintetem olyankor: például a 399 és 999 Forintos könyvek állványára. Nem mintha könyv nem lenne itthon elég, de ugye sose lehet tudni... Mert az aztán igazi vegyes bazár, a szerintem annyi pénzt se érő dolgoktól a nem éppen friss kiadású, de amúgy igényes tartalmú és szép kivitelű, valamikor eredeti áron többezer forintos darabokig minden akad ott. Utóbbi véglet persze ritkább, de nemrég egy igencsak kedvemre való példány kellette magát az állvány felső részén. Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája. Olvastam már róla korábban (alapvetően pozitívakat), most pedig egyből kiálltam a sorból, hogy kézbe vehessem és belelapozhassak. S mivel kapásból láttam benne néhány olyan receptet, ami érdekelt és megvalósíthatónak tartottam, tettem róla, hogy ezentúl bármikor nézegethessem, ha úgy tartja kedvem. (S ha otthon megállapítom, hogy mégse tetszik annyira, még mindig el lehet ajándékozni alkalomadtán valakinek...)

Elsőként ezt a marokkói receptet próbáltam ki belőle. Adott volt itthon a sok sárgarépa, főzelék helyett inkább így végezte egy része:


Meghámoztam és ferdén felkarikáztam 6 nagy répát (bő fél kiló). Vastag aljú, mély serpenyőbe tettem, majd hozzáadtam az alábbi ízesítőket: 1 teáskanál barnacukor, 1 teáskanál méz, 1 teáskanál almaecet, 1/2 teáskanál pirospaprika, kevés só (a 2 gerezd fokhagymát mellőztem). Öntöttem alá kb. 1 dl vizet, és kis lángon, lefedve, roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (kb. 20 perc). A végére gyakorlatilag minimális lé maradt alatta. Kissé szokatlan, de kellemes ízű étel lett a jutalmam. Melegen finom volt, hidegen nem maradt, de valószínűleg igaza van a könyvnek, úgy is jó. Salátaként akár meg is lehet a 4-6 adag, itt most egy kiadós adag vegán egytálétel meg egy mérsékelt adag köret volt a leosztás.

Idő: kb. fél óra, amiből úgy 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 70 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Mediterrán zöldségtál (vegán)

A nyárvég ízletes zöldségeiből készítettem ezt az egyszerű, de igen finom ételt:


Előkészítettem az alábbi zöldségeket, egyenesen a tűzhely nagy tepsijére darabolva:

• 1 kis padlizsán, falatnyi kockákra vágva
• 1 kis cukkini, falatnyi kockákra vágva
• 3-4 paprika (lehetőleg különböző érettségi fokú, ezért a sárgától a pirosig változatos színárnyalatokban pompázó darabok), falatnyi négyzetekre vágva, csutka nélkül
• 2 paradicsom, felcikkezve
• 4-5 krumpli, vékony hasábokra vágva
• (1 vöröshagyma, felcikkezve - külön az egyik sarokba, nem saját fogyasztásra)

Megcsorgattam 2-3 evőkanálnyi olívaolajjal, valamint enyhén sóztam és daráltam rá provance-i fűszerkeveréket (Kotányi malom - Francia; azon ritka gyári fűszerkeverékek egyike, amiket szeretek és időnként használok). Kézzel óvatosan összeforgattam, majd vékony rétegben elegyengettem. 200 fokon 25 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül (a krumplit érdemes kóstolni; ezt azért vágom viszonylag vékonyra, hogy ne kelljen miatta agyonsütni a többi zöldséget). Kiváló vegetáriánus egytálétel, illetve húsevő szakasznak köret. Ez a mennyiség 2 adagnyi egytálétel.

A kiinduló receptet Vestánál olvastam, köszönet érte!

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, kb. 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 100 Forint / adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Sült padlizsán (vegán)

Végre már padlizsán meg paradicsom is van a piacon, ízletes, és nem is drága. Belőlük lett egyik nap ez az ebéd, némi krumplival kiegészítve (jól meg is sültek együtt), hogy azért összességében tartalmas is legyen.


Meghámoztam és vékony hasábokra vágtam 6-7 szem krumplit. Egy nagy tepsi belső részére szórtam, kézzel összeforgattam 1 evőkanálnyi olívaolajjal, meg enyhén sóztam.

2 közepes padlizsánt hosszában kettévágtam, majd éles késsel átlósan bekockáztam a húsát, ügyelve, hogy a héját ne vágjam el. Ezeket is megkentem pár csepp olívaolajjal (nem közvetlenül ráöntve, mert úgy issza, mint a szivacs!), és elrendeztem a tepsi külső részén.

Betettem a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 25 percet sütöttem, előmelegítés nélkül.

Közben 2 nagy paradicsom héját lehúztam (ha kellően érett, akkor forró vízbe mártás nélkül is könnyedén megy), húsát kis kockákra vágtam. Ízesítettem sóval, frissen darált borssal, egy csokor összevágott petrezselyemzölddel (más friss zöldfűszerrel is jó lehet, pl. kakukkfűvel, bazsalikommal vagy oregánóval), valamint kevertem hozzá 1 evőkanál olívaolajat is.

A 25 perc leteltekor a sülő padlizsánokra kanalaztam a paradicsomos keveréket (a leve nélkül), és visszatoltam még 10 percre a sütőbe. Eddigre a krumpli köret is megsült mellette. 2 adag.

A kiinduló receptet Napmátkának köszönöm!

Idő: kb. 50 perc elteltével lehet enni, ebből kb. 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és néhány fűszer kivételével.

Sajtos cukkinilepény (lakto-vega)

Ha már sok a cukkini, legalább ne egyféle módon együk unásig - itt egy újabb fogyasztási mód:


Egy tálban összekevertem 1-1 púpozott evőkanál darált mandulát (mehet helyette más darált olajos mag is), Graham lisztet és kukoricalisztet, 1 csipet sót, és annyi vizet, hogy sűrűn folyó keverék legyen belőle. Közepes cukkiniből egy arasznyi darabot meghámoztam, valamint kikanalaztam a magjait (ha még nem kemények, akkor nyugodtan maradhatnak), majd vékony, lapos darabkákra vagdostam, és a tál tartalmához adtam. Végül egy jó nagy marék reszelt sajt került még bele. Alaposan összeforgattam az egészet, hogy a lisztes keverék mindenhol bevonja vékonyan a cukkinit és a sajtot (de nem kell, hogy álljon a lében). Palacsintasütőben pár csepp olívaolajat forrósítottam, majd vékony rétegben beleterítettem a masszából, és kanállal elegyengettem. Kis lángon (de azért láthatóan süljön) pirosra sütöttem az alját, aztán egy tányérra borítva visszacsúsztattam a serpenyőbe, és megsütöttem a másik oldalát is. 2 darab lett belőle. Önmagában is finom, vagy ki lehet egészíteni némi tejföllel/joghurttal, esetleg lefokozni köretnek.

Megjegyzések:
Fontos, hogy viszonylag sok sajt kerüljön bele, akkor lesz szép és finom kérge. Vékony legyen, hogy rövid idő alatt is jól átsüljön, meg így jobb ízű, mert nagyobb a pirult rész aránya. Az eredetiben szezámmaggal szerepelt, én a Mandulás cukkini készítésekor kimaradt lisztes mandulát forgattam most bele, és igen finom lett vele. Kipróbáltam csak kukoricaliszttel is, az a változat nekem kevésbé jött be; csak Graham liszttel viszont jó volt. Tetszés szerint lehet fűszerezni a són kívül mással is, de a megpirult sajtnak köszönhetően ez a "natúr" változat is ízletes.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, köszönet érte!

Idő: kb. 25 perc volt úgy, hogy egymás után sült a 2 adag
Pénz: kb. 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Mustáros tejfölben sült cukkini (lakto-vega)

Megérkezett az újabb vödör cukkini a szomszédtól, miközben még az előző szállítmány sem fogyott el. Így aztán bele kellett húzni, naná, hogy megint cukkiniből lett az ebéd körete - de önálló ételként sem megvetendő így:


Egy jó kilónyira nőtt, de amúgy zsenge cukkinit meghámoztam, és kb. fél centi vastag karikákra vágtam (fontos, hogy zsenge legyen, így nem kell eltávolítani a magjait; ízlés szerint a hámozás is elhagyható). Kb. 2,5 dl sűrű tejfölt összekevertem 3-4 teáskanál dijoni mustárral (erősen mustáros legyen, a cukkini sokat beszív majd az ízből). (Szerintem más fűszer nem is kell bele, a mustár sóssága / savassága /egyebe tökéletesen elég neki.) Egy sütőtál aljára egy félmarék nagy morzsát szórtam (= házi barnakenyér maradékok kiszárítva, húsdarálón áthajtva, átszitálva - ezúttal a szűrőn fennakadt részt használtam), hogy vékony rétegben befedje. Majd belerakosgattam a cukkiniszeleteket, minden rétegre kanalazva a mustáros tejfölből. Végül a legtetejére is morzsa került. (Az alsó morzsaréteg azért kell, hogy a végén ne lében álljon az egész, a felsőnek meg díszítő értéke van, és ráadásul még finom is, ahogy megpirul.) 200 fokon fél óra alatt megsült. Ez a mennyiség 3 adag főétel vagy valamivel több köret. A maradék kihűlve is finom volt, bár az eredetileg ropogósra sült morzsa addigra kicsit megszívta magát nedvességgel a tetején.

A kiinduló receptet Áginál találtam, köszönet érte!

Idő: kb. 40 perc elteltével lehet enni, de ebből csak 10 percnyi a munka
Pénz: kb. 200 Forint
Hazai alapanyagokból, a mustár kivételével (az stílszerűen francia volt).

Nyári zöldségpaprikás (vegán)

Sokféle zöldségből szoktam paprikást készíteni, akár önállóan használva őket, akár többfélét társítva. Ez a mai egy különösen sikeres kombináció lett: kb. egyforma mennyiségben került bele krumpli, zöldbab és tök.


A krumplit meghámoztam és kis kockákra vágtam. A zöldbabot megmostam, és a végei eltávolítása után 2-3 centis darabokra vagdostam. A tököt meghámoztam, kikanalaztam a magjait, és a krumplinál valamivel nagyobb kockákra vágtam. Külön tálba raktam mindegyik előkészített zöldséget, mert nem egyszerre kerülnek majd bele az ételbe.
Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd ráraktam a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam (így nem fő majd szét). Megszórtam pirospaprikával, és néhány gyors keverés után felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp ellepte. Kis lángon, lefedve főztem tovább. Mikor a krumpli félig megpuhult, hozzáadtam a zöldbabot, és együtt főztem tovább. Mikor a bab is kezdett puhulni, hozzáadtam a tököt is, és együtt főztem készre. Közben ha igényelte, pótoltam a levét, valamint sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, a végén pedig egy marék összevágott petrezselyemzöldet kevertem még hozzá. A krumplinak és a töknek köszönhetően mindenféle trükközés nélkül kellemesen besűrűsödött a leve, a zöldbab pedig az ízén javított sokat. (Aki bírja, nyugodtan indítsa hagymás alappal, én ettől eltekintek.) Tálalható önmagában, tejföllel vagy akár köretként is.

Idő: kb. 45 perc, de nem végig munka
Pénz: így szezonban a filléres kategória, legfeljebb 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, pár fűszer kivételével.

Citromos-zöldfűszeres sült cukkini (vegán)

A "van"-nal nincs baj, csak ha már van rengeteg cukkinink, akkor illik kezdeni vele valamit. Ez a könnyű, gyors köret egy igazán hatékony fogyasztási mód, 2 adaghoz simán elment egy méretes példány fele.


Ezt az ételt idősebb cukkiniből készítettem. A cukkinit meghámoztam és kikanalaztam a magjait, majd a húsát falatnyi kockákra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rádobtam a cukkinit, és időnként megkeverve addig pirítottam, míg roppanós-puha lett (pár perc). Végül egy kis sóval, frissen darált tarkaborssal és citromlével ízesítettem, és a tűzről levéve összeforgattam egy jó adag összetépett petrezselyemzölddel (de tetszőleges más friss zöldfűszerrel is jó). Mire ehetőre hűlt, a citrom savanyúsága is szelídült rajta.

Tipp: Nem érdemes sokat készíteni egyszerre, mert akkor nehéz forgatni és nagyon nem egyenletesen puhul. Nekem 26 cm-es serpenyőm van, abban 2 adag kényelmesen, 3 úgy módjával fér el. Ennél többet inkább külön felvonásban készítenék - nem nagy áldozat, hiszen gyorsan megvan, de sokkal jobb minőségben.

Tipp2: Főételnek így elég vékony; ha tartalmasabb ételt szeretnék, akkor fele rész krumplival készíteném. A krumplit lényegesen tovább kell sütni, így azzal kezdeném, és mikor már majdnem jó, akkor adnám hozzá a cukkinit és sütném készre együtt. Másik lehetőség, hogy valamilyen gabonafélét teszek a sült cukkini mellé (külön főzve/párolva).

Idő: kb. 15 perc mindenestül
Pénz: kb. 40 Forint / adag
A citrom és az olívaolaj kivételével hazaiból.