Alapreceptek: Paradicsombefőzés

Eljött az igazi szezon, most már nagyon kedvező áron jutok ízletes, napérlelte paradicsomhoz a piacon. Ami nem fogy el frissen, azokból így tartalékolok szűkösebb időkre:

• Natúr paradicsomlé
  Rostos fajta paradicsomból készítve igen tartalmas, nem kell különösebben bajlódni a sűrítésével. Legtöbbször valamilyen tésztaszósz alapjául használom fel, de bármihez jó, amibe egyébként sűrített paradicsom kellene némi vízzel hígítva (ezt persze nem szükséges vizezni, vagy csak módjával).
  

• Hámozottparadicsom-befőtt
  Ez is megoldható házilag, és a konzervhez hasonlóan használható fel. A darabolásnál érdemes végiggondolni, hogy felhasználáskor hogy lesz igazán jó. Lehet kombinálni a lével is, de ez a csak darabos változat is ad valamennyi levet, bár természetesen nem olyan sűrűt.
  

• Napon szárított paradicsom
  A népszerű aszalt paradicsom, amihez a megfelelő paradicsomon kívül csak egy adag türelem kell, amúgy a nap ingyen elvégzi az aszalást. Három-négy egymást követő forró napot kell csak kinézni az előrejelzésből, és már mehet is a dolog: ennyire egyszerű! Nálam leginkább kenyérfélékbe fogy, amit a nem szárított változatok szétáztatnának, illetve ételízesítőnek olyan helyzetben, amikor csak kevés kell, és ezért nem érdemes levet vagy befőttet bontani.
  

• Natúrlecsó
  Jól használható alap, nem feltétlenül csak lecsóhoz. Én szándékosan nem korlátozom előre a lehetőségeimet a fűszerezéssel, és próbálok minél több paprikát belerakni. Ha paradicsomra vágyom inkább, ahhoz ott vannak az előbb felsorolt módozatok.

• Zöldséges paradicsomszósz
  Leginkább tésztához való, de a natúr lével ellentétben ez már fel van zöldségelve, és fogyasztásra kész. De minden olyasmit is feldob, ahol jól jön a zöldségek íze, és nem zavarnak a kis darabkák.

• Padlizsános-paprikás paradicsomszósz (héjmentes)
  Padlizsános-paprikás paradicsomszósz (gyors változat) (új!)
  Ez is fogyasztásra kész tésztaszósz, de - főleg az első, sűrűbb fajta - pizzafeltétnek vagy akár kenyérkencének is tökéletes.

• Paradicsomkoktélok (új!)
  Ha sikerül paradicsomkülönlegességekhez jutni, indulhat a mixelés! Tetszőlegesen kombinálható a lé és az egész paradicsom, illetve a színek is fel tudják dobni.
  

Csipkebogyó

A dér még nem csípte meg, de a színe (és az íze) alapján már éppen jó:

Ezt a hétvégén gyűjtöttem. Idén nem akarok hecsedli lekvárt készíteni (van még korábbról), csak teának megszárítani (épp ideális hozzá mostanság az időjárás). Ehhez persze ki kell magozni, de ezt a nagy szemű fajtát nem is olyan vészes.

Az italhoz hideg (vagy legfeljebb langyos) vízbe áztatom éjszakára, így a hőtől nem megy tönkre a vitamintartalma. Aztán nem csak a levét iszom le, hanem a kiázott bogyókat is megeszem.

A lekvárhoz nem kell kimagozni, elég csak a végeit levágni, így megfőzni annyi vízben, ami épp ellepi, majd sűrű szűrőn áttörni. Ekkor a magok, meg a körülöttük található apró "szőrök" (ami igen torokkaparó tud lenni) fenn maradnak. Önállóan, vagy almával összefőzve is finom dzsem lesz belőle (édesítés ízlés szerint + kocsonyásító).

Paradicsomaszalás képekben

Előkészületek:

• A piacon beszereztem az alapanyagul szolgáló paradicsomot (hosszúkás, kemény, rostos fajta).
• Az időjárás-előrejelzésből kinéztem három egymást követő kánikulai napot (augusztus 20-21-22).

1. nap reggel - kiinduló állapot: a paradicsomok felszeletelve, szalvétával leitatva róluk a nedvesség

1. nap késő délután: kezdenek összehúzódni

2. nap késő délután: félszárazak, akár el is lehetne tenni őket olajban (avagy az időjósok is tévedhetnek - ezúttal nem tették :)

3. nap késő délután: a mindkét oldalukon vágott szeletek (jobb oldali tepsi) csont szárazak, a végek (bal oldali tepsi) között akad pár nedvesebb darab (amelyik túl vastag maradt), azokat még másnap délelőtt kirakom, a többi kész

4. nap: kiválogatom gyors fogyasztásra azt a néhányat, ami fekete lett (ízre jó, csak csúnya), a többit összekeverem (hogy a végek és a "rendes" szeletek vegyesen legyenek - csak mivel a végeket nem kell forgatni, célszerűbbnek láttam külön szárítani őket), és fedeles üvegben elrakom (ez érzékenyebben reagál a levegő páratartalmának változására, mint a többi aszalvány - ezért nem vászonzsákba)

Ez már a harmadik menet volt az idén, kb. 4 kg paradicsomból. Hiába, ha egyszer egy üzlet beindul... :)

(Itt írtam részletesen a műveletről.)

-------
Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

• Aszaltparadicsomos mediterrán kenyér
• Aszaltparadicsomos-sajtos muffin
• Töltött gombafejek mediterrán hangulatban
• Bulgur aszalt paradicsommal

Megéri-e?

Szokás szerint ma is jól bevásároltam a piacon mindenféle tervezett és nem tervezett dolgot. Jövő héten sem fogok alapanyaghiányban szenvedni, no meg persze a tartósításba is most kell belehúzni, mikor egyre olcsóbb már minden, csak legyen rá vevő.

El sem bírom képzelni magamról, hogy mindezekből a finomságokból ne spóroljak szűkösebb időkre. Persze ez nem bírja úgy, mint a szupermarketi paradicsom, hogy bevágom a sufniba és hónapok múltával is kutya baja (íze meg frissen se sok volt, így nem volt minek elmennie). (Megjegyzem, én ilyen beszerzésre nem vetemedem, szüleim hozták, megmaradt, nem vitték vissza, és a két paradicsom azóta is köszöni, jól van :)

Szóval tartósítás: A fagyasztóm kicsi, alapvetően félkész ételeket meg esetleg maradék 1 adagokat szoktam eltenni benne. Befőzés minden mennyiségben: befőttek, dzsemek, lekvárok, ivólevek, s nem ritkán egyéb különlegességek is. Itt a megfelelő méretű és fedővel rendelkező üvegek mennyisége szab korlátot a kreativitásnak. Szerencsére szorgos gyűjtőmunkával folyamatosan bővítem a lehetőségeimet. Az aszalásnál nincs ilyen külső probléma, egyelőre bírom befőzéshez nem alkalmas tárolóüveggel meg vászonzsákkal (meg ilyenkor a sütéshez már nem használt tepsik is némi szerephez jutnak). A "napfény városában" a napsütéses órák számára sem panaszkodhatom :) Igaz, nem minden alapanyag alkalmas aszalásra, de azért értek már kellemes meglepetések a témában.

Mindezeket természetesen a saját ízlésemnek megfelelően követem el, vagyis cukor és tartósító, meg egyéb adalékok nélkül. Friss, ízletes, kiskerti alapanyagokat használok hozzá, amit ráadásul igen környezetbarát módon, biciklivel hordok haza a közeli piacról (persze általában megrakva, mint egy igásló, időnként ráadásul viccesen lobog mögöttem a hátizsákból kilógó petrezselyemzöld :) A vásárlással támogatom a helyi termelőket (kereskedőktől csak végszükség esetén vásárolok), bár sejtem, hogy annyira nem éri meg nekik a földművelés. Azért reménykedem, hogy nem adják fel, mert nélkülük komoly bajban lennék...

Ezért már azt mondom, hogy természetesen megéri: a szombati és vasárnapi korán kelést, a néha nem kis találékonyságot igénylő szállítást, meg a feldolgozással kapcsolatos munkát is. Utóbbi mennyisége nyilván az alapanyag jellegétől meg a készítendő árutól függően változik. (Avagy a magozott meggy nyilván nem egy kategória a hámozást sem igénylő kopaszbarackkal, illetve mondjuk a natúrbefőtt elkészítése a zakuszkafőzéssel). Aztán ott van még a gázszámla: most a nyári hónapokban átlagosan 4 köbméter fogy havonta, de ebben a meleg víz meg az egyéb főzés is benne van - magyarán, jelentősen nem nyomja meg a fogyasztást a befőttdunsztolás, dzsemfőzés és társai. A sütőm elektromos, azt viszont eleve sokkal kevesebbet használom ilyen melegben, tartósítással kapcsolatos dolgokhoz meg szinte egyáltalán nem (a zakuszkához is a padlizsánt odakint sütöttem meg gallyal tüzelve, a napon aszalok, stb.). Na meg az alapanyagok ára: nyilván nem az érési szezon elején veszek ilyen célra bármit is, hanem amikor már sok van, lement az ára, de még azért nem nagyon utója.

S hogy idén mennyibe kerültek az eddig eltett dolgok?

A natúrbefőttnél a gyümölcs jellegétől függően fél-háromnegyed kiló fér egy szabvány üvegbe. (Bár a megvásárolt alapanyag között mindig akad pár túl érett vagy sérült, amit befőzés helyett inkább elfogyasztok - ezt mondjuk nem veszteségként könyvelem el, mert fogyasztásra is vettem volna valamennyit.) Esetenként a rárakott fahéj, szegfűszeg nem jelentős költség, a rum már inkább.

sima meggy, egész: kb. 120 Ft/üveg (200 Forintos meggyből)
rumos meggy, egész: kb. 180 Ft/üveg (a rum azért megnyomja :)
magozott meggy: kb. 150 Ft/üveg (ennél belemegy a háromnegyed kiló)
cseresznye: kb. 130 Ft/üveg (250 Forintos cseresznyéből)
rumos szilva: kb. 130 Ft/üveg (100 Forintos szilvából, szintén belement a háromnegyed kiló)
őszibarack, kopaszbarack: kb. 60 Ft/üveg (100-120 Forintos barackból, csak fél kilónyi fér be felezve)
gyalult tök (kaporral, ecettel): 50 Ft/üveg (kísérleti mennyiség, egy százasért vettem egy tököt, 2 üveget töltött meg, meg kimaradt egy kicsi friss fogyasztásra)

Dzsemeknél bő 2 kg előkészített gyümölcsből (legyen 2,5-3 kg alapból, jellegétől függ a tisztítási veszteség mértéke) lesz bő 2 liternyi dzsem (6 közepes üveg), és ehhez mindenképpen kell a dzsem kocsonyásító (200-300 Ft, attól függően, hogy tudok-e akciósan spájzolni, vagy SOS kell). Ha nem érzem elég édesnek, akkor gyümölcscukor (pár evőkanálnyi csak!), meg a dolog jellegétől függően citromlé, vaníliarúd, stb. (utóbbi alaposan odatesz a költségvetésnek - viszont finom lesz vele az áru! :)

natúr őszibarack: 100 Ft/üveg alatt! (80-100 Ft-ért már nem túl nagy, de ehhez tökéletes barackot tudtam venni)
ribizlivel savanyított őszibarack: kb. 100 Ft/üveg
rebarbara + őszibarack: kb. 140 Ft/üveg (és a vaníliarúd miatt ilyen sok, a felhasznált 5 csomag rebarbara 250 Ft volt, a baracknak meg százas kilója)

Aszalásnál 1 kg gyümölcsből fajtától függően 15-25 dkg aszalt gyümölcs lesz. Zöldségeknél 1 kg-ból 10-15 dkg szokott csak lenni. A paradicsom is rosszul fizet: jó 10 dkg lett 1 kilóból. De a nap ingyen süt! :)

aszalt szilva: kb. 700 Ft/kg (egy százas volt a szilva kilója, és mind jó is volt aszalni)
aszalt körte: kb. 1200 Ft/kg (no igen, 200 Forintos körtéből)
aszalt paradicsom: kb. 1000 Ft/kg (és a mai adaghoz már 100 helyett 80 Ft-ért jutottam alapanyaghoz)

Egyebek:
rebarbara chutney: kb. 100 Ft/üveg
zakuszka: 130 Ft/üveg (fél literes) (mondjuk ezzel volt munka bőven! - és azóta a padlizsán jelentősen olcsóbb lett)

Csendes megjegyzés:
natúr vegamix: kb. 1200-1400 Ft/kg (pontos összetételtől függ, ősszel érdemes a cserépkályhán csinálni, mikor a gyökérzöldségek már olcsóbbak, a többit meg betakarították a fagyok elől, és szintén olcsón túl akarnak adni rajta)
ebből az ételízesítő: kb. 700-800 Ft/kg (nyilván a só-zöldség aránytól és a használt sótól függ, én felesben szoktam tengeri sóval)

A bolti befőtt- és dzsemáraknak azért jelentősen alatta vagyok. A számomra a fogyasztható kategóriába tartozó, nem agyoncukrozott, és lehetőleg egyéb adalékoktól is mentes változatokénak meg főleg :) (OK, értem én, hogy ott az üveget meg a fedőt is meg kell fizetni, amit én számtalanszor újrafelhasználok, és üveget biztosan nem veszek külön.)

Mindent összevetve azt hiszem, nekem nagyon megéri. Megyek is kicserélni a kuktában a kopaszbarackokat...

Aszalt gyümölcsök

A szárított paradicsomról már korábban írtam, de a forró napokat kihasználva készítettem mást is. Most még egyelőre csak az illatukat élvezem, és friss gyümölcsöket eszek inkább, de eljön majd az ő idejük is.

Itt a jól bevált szilva:

Viszonylag apró szemű, éretten is kemény, magvaváló szilva felezve. Kirakás után semmit sem kell vele csinálni, csak türelmesen várni. A napocska szerencsére pontosan tudja, hogy mi a jó hőfok az aszaláshoz :)

És a "kísérleti", igen kiválóan sikerült körte:

Nem barnulós fajta, közepesen érett (vagyis még kemény a húsa, de már ízletes). A magházát eltávolítottam, a héját viszont rajta hagytam. A negyedeket 3 vagy 4 szeletre vágtam, hogy gyorsabban száradjanak a darabok. Kirakás előtt papírszalvétával leitattam a vágásfelületekről a nedvességet, amúgy meg a héjas "talpára" állítottam mindegyiket, hogy ne nagyon kelljen forgatni.

Aszalásról általában itt írtam.

Napon szárított paradicsom

A korábbi évek sikertelen kísérletei ellenére idén is tettem egy próbát. És sikerült! Így most már nem akadály, ha egy ígéretes kenyérrecept aszalt paradicsomot ír a hozzávalók között :)

Gondolkodtam, mi lehetett a gond korábban: Az biztos, hogy lédús paradicsomból nem érdemes nekiállni. Elég nagy munka a belsejének az alapos kikanalazása, és még úgy is előfordulhat, hogy lassú száradás helyett inkább bepenészedik. Vagy amit most figyeltem meg pár darabnál: fekete lett. Nem penészes, csak fekete. Az ízével nincs baj, csak csúnya.
Ez most olyan hosszúkás, kemény húsú paradicsom volt, aminek szinte alig van a belsejében magos-kocsonyás rész (az a kicsi meg nyugodtan ottmaradhat, nem zavar). 1-1,5 cm vastag szeleteket vágtam belőle, papírszalvétával leitattam róla annyi nedvességet, amennyit lehetett, majd fém tepsiken ment a napra. 3-4 napnyi forróság elég volt neki, és alighanem a picit fújdogáló szél is besegített a cél elérésébe. A mindkét oldalukon vágott szeleteket naponta kétszer átforgattam (először reggel, mikor kiraktam, aztán meg kora délután, mikor átvittem egy másik helyre, hogy továbbra is napon legyen).
Sikerült annyira kiszárítani, hogy nem éreztem szükségét olajjal leönteni, és nem is feltétlenül a közeljövőben szándékozom felhasználni. Elvégre még van friss paradicsom, és mikor élvezzem ki, ha nem most? Aztán majd ha nem lesz, akkor az aszalt paradicsomos üvegbe beleszippantva nosztalgiázom...

(Aszalásról általában itt írtam le a tapasztalataimat.)

Utólagos kiegészítés: Napi képek itt láthatók a folyamatról. Így már hihető, hogy nem boszorkányság?

-------
Utólagos kiegészítés 2:
Ezekhez használtam fel:

• Aszaltparadicsomos mediterrán kenyér
• Aszaltparadicsomos-sajtos muffin
• Töltött gombafejek mediterrán hangulatban
• Bulgur aszalt paradicsommal

Príma aszalóidő van...

... így aztán aszalógép meg sütő nélkül is remekül megy az aszalás. Igaz, így néhány napba is beletelik, de a nap ingyen süt, és a hőséget is jobb kedvvel viselem, ha közben látom, hogy a szilva, a paradicsom, a körte meg a barack milyen szépen húzódik össze. Hogy aztán a kis vászonzsákokban felaggassam a kamrában, és mikor már kevesebb a friss gyümölcs, vagy mikor egy ígéretes receptben aszalt gyümölcs szerepel, akkor legyen hová nyúlni.

Ehhez olyan gyümölcsöt veszek, ami közepesen érett, teljesen egészséges (a nyomódottak sem nyerők!), és nem túl leves (különben nagy a romlásveszély!). Az alma és a körte olyan legyen, ami nem barnul gyorsan. Paradicsomból is van olyan fajta, ami egészen kemény, és szinte alig van benne az a lágy, kocsonyás rész (azt a kicsit pedig nyugodtan benne lehet hagyni, nem okoz problémát). Nem minden fajta alkalmas aszalni, a fenti "ökölszabályokon" túl ki kell tapasztalni. Kiválogatom, és egy papírszalvétával megtörölgetem. Mosni nem szoktam, mert a víz jó esetben csak lassít a folyamaton, rossz esetben viszont elősegíti a romlást. Meg úgyis a szabad levegőn lesz pár napig, s bár a legyek ellen letakarom szúnyoghálóval vagy egy régi függönnyel, nincs kétségem felőle, hogy egy kis por száll rá...

Feldarabolom, nem túl kicsire, mert jelentősen összeszárad, de nem is túl nagyra, mert akkor nagyon sokára száradna ki eléggé. Ha láthatóan nedves a vágásfelület, akkor egy papírszalvétával leitatom róla, amit lehet. Összeszedem a házban fellelhető fém (fontos, mert ez jól felmelegszik!) tepsiket, tálcákat, lapos tálakat, használaton kívüli fedőket (ezek alá pl. egy mélytányért teszek, hogy a fogó miatt ne legyen ferde), stb. Egy rétegben elrendezem rajtuk a darabokat. A vágott oldalukat rakom felfelé (pl. fél szilva, cikkekre vágott körte), illetve ha ez nem megoldható (pl. felkarikázott paradicsom), akkor időnként majd forgatni kell. A hámozással nem bajlódom, mert a héj egészen vékony lesz, egyáltalán nem zavaró a kész aszalványon.

A kezdést reggelre vagy legalábbis délelőttre időzítve kirakom a napra, ha kell, időnként arrébb viszem, éjszakára pedig behozom a házba (kellemes illata van ám!). Ezt addig ismétlem, míg kellően száraz kinézetű és tapintású lesz, akkor van kész. Időjárástól függően változó, hogy hány nap kell mindehhez: egyetemistaként laktam olyan albérletben, ahol egyetlen nap elég volt az almának az erkélyen, de esett már meg olyan is, hogy egy hétig rakosgattam a szilvát, mire elkészült. Nem kell meglepődni, 1 kg gyümölcsből fajtától függően mindössze 15-25 dekányi aszalvány lesz.

Megfigyeléseim szerint az első néhány nap a kritikus, akkor kell igazán meleg idő, utána már nem lesz baja, legfeljebb lassabban készül el. Ha viszont az elején nincs elég meleg, akkor tömegesen romlásnak indulhat - ha erre utaló jelet látok, természetesen nem várom meg a végkifejletet, hanem egy kompótba vagy pitébe beleborítom az összeset, aztán megvárok egy jobb alkalmat az aszalásra.

Tároláskor pedig nem árt időnként átmozgatni, hogy ne a molyok lakmározzák be idő előtt...

Vegamix házilag

Az aszalt gyümölcs sikerén felbuzdulva az jutott eszembe a minap, hogy ugyanezt meg lehetne csinálni zöldségekből is. Mondjuk az itt fonnyadó répából és gyökérből. Nosza, meg is volt a „próbaüzem” a múlt héten. A gyökérnek mindössze egy, a répának két napra volt szüksége a száradáshoz, még ebben a gyenge őszi napsütésben is. A répakockák nagyon összementek, így nem túl látványosak, de hamisítatlan, koncentrált répaízük van. S ha még más zöldségből, mondjuk zellerből, karalábéból vagy paprikából is sikerülne, tényleg lehetne keveréket csinálni… (A póréhagymát én személy szerint kihagyom, mert nem szeretem, de el bírom képzelni, hogy azzal is működik.)

 

Az aszalás ugyanúgy megy, mint a gyümölcsöknél, csak itt kis kockákra vágom fel a zöldségeket (mondjuk akkorákra, mint amiket ételbe is raknék), és óvatos rázogatással terítem szét őket a fémtepsikben (fontos, hogy csak egy rétegben legyenek). Nem kell meglepődni, ezek még jobban összemennek, mint a gyümölcsök: 1 kg zöldségből csak 10 dekányi aszalvány lesz.

Természetesen a petrezselyemzöld sem a komposztban végezte, hanem a verandán az asztalon, hogy pár nap múlva, mikor már „csörgősre” száradt, kézzel óvatosan lehúzzam a száráról, és hozzárakjam a fűszertartóban azokhoz, amiket a nyár folyamán ugyanígy szárítottam meg. Ugyanezt csináltam a fel nem használt zellerzölddel is. A száraz leveleket nagy darabokban szoktam elrakni, és alkalomadtán a készülő ételbe morzsolni, így jól kijön az aromájuk. Azt olvastam nemrég, hogy a szárított leveleket nem érdemes egy évnél hosszabb ideig tárolni, mert szénaízűek lesznek – na, ilyen veszély nálam nem áll fenn :-)

Utólagos kiegészítés: Az aszalásra alkalmas napsütés elmúltával a felfűtött cserépkályha tetején folytattam tovább a kísérleteket (szerintem radiátoron is működik). A zöldségeknél különösen fontos, hogy pár nap alatt kiszáradjanak, különben barnás színük lesz. Ez ugyan az ízüket nem befolyásolja, csak nem túl szép. Sárgarépa és petrezselemgyökér mellett működik zellerrel, karalábéval, paradicsompaprikával is. Kockázás helyett karikázva is szépek, és bizonyos ételekbe inkább ilyet tennék. Akár fonnyadásnak indult maradékokat is lehet ilyen módon hasznosítani.

Utólagos kiegészítés 2: Akár így, "vegamixként", akár házi ételízesítő alapanyagaként felhasználható. Én így készítem az adalékmentes, csupa-zöldség "vegetát", és egyéb ízesítőket: Színes-illatos-ízes fűszersók házilag

Aszalt gyümölcsök

Érdemes kihasználni a búcsúzó nyár napsugarait, és készíteni egy kis finom csemegét télire. Nálam most éppen szilva és alma aszalása van folyamatban. Az éjszakára behozott tepsik kellemesen illatoznak... Nem vagyok híve az egyszerű dolgok felesleges bonyolításának és gépesítésének, így nem a sütőben vagy aszalógépben, hanem kinn a ház előtt, szúnyoghálóval letakart tepsiken csinálom, mint régen a dédnagymamám. Kétségtelen, hogy így több napba is beletelik, mire szép lassan kiszáradnak a darabok, de úgy érzem, ráérek kivárni...

Recept: Aszalt gyümölcsök

Hozzávalók: Tetszés szerinti, nem nagyon lédús, közepesen érett gyümölcs (és jó adag türelem :-)

Elkészítés:

1. A gyümölcsöket megtörölgetem, kimagozom, és nem túl nagy darabokra vágom. Fontos, hogy csak alaposan kiválogatott, egészséges gyümölcs használható erre a célra. A darabokat vágott felületükkel felfelé egy rétegben elrendezem egy fém tepsin vagy tálcán (fontos, hogy fém legyen, mert ez jól felmelegszik a napon, elősegítve a végső cél elérését).
2. Szúnyoghálóval letakarva napos, szellős helyre teszem. Éjszakára érdemes bevinni, mert a lehűlés és az esetleges reggeli köd nem tesz jót neki. Sok mindentől függ, hogy pontosan mennyi idő alatt készül el: nekem volt, hogy forró időben az almaszeletek egyetlen nap alatt kiszáradtak, meg olyan is, hogy majdnem két hétig rakosgattam a tepsit a ház elé. Az első egy-két napon érdemes különösen odafigyelni, és az esetleg romlásnak indult darabokat eltávolítani. Utána már kisebb a romlásveszély, és az első pár napot „túlélve” ha rosszabbra fordul az időjárás, az sem tragédia – egyszerűen csak több idő kell neki a kiszáradáshoz.
3. Akkor van kész, amikor láthatóan „összehúzódott”, már nem nedves tapintású egyik oldala sem, de még nem túl kemény, rágós. Nem kell meglepődni, 1 kg friss gyümölcsből csak kb. 20-25 deka aszalmány lesz.
4. A kész aszalmányt fogyasztásig vászonzsákokban tárolom szellős helyen.

Mire jó?

Csak úgy elrágcsálni, süteménybe, édességekbe. Beáztatva vagy szárazon, egészben vagy darabolva – ez már ízlés dolga. Amikor gyerekkoromban dédi mama csinálta, pár percre vízbe raktuk, úgy ettük. Olyan is van, aki kompótot főz belőle. Egyszóval, sokoldalú.

+ 1 ötlet: Tündércsemege

Egyenlő arányban összekeverek valamilyen aszalt gyümölcsöt és valamilyen olajos magot (dió, mandula, barackmag, kesudió, stb.). Szükség esetén összevágom a gyümölcsöt, hogy nagyjából akkora darabok legyenek, mint a választott mag. A változatos párosítások miatt sosem unalmas. Nálam kis tálkákban mindig van ilyen a ház különböző pontjain. (Az ötletet a Vegetáriánus.hu weboldalon olvastam, Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyha című szakácskönyvéből szemezve.)

Utólagos kiegészítés: A nyár elmúltával sem kell lemondani az aszalásról: Ugyanígy előkészítve a cserépkályha tetején is szépen megaszalodnak a gyümölcsök, ráadásul gyorsabban is, mint az őszi napon. Bizonyára radiátoron is működik ugyanez. Külön élvezem az illatukat, no meg hogy a levegő szárazságán is enyhítenek egy kicsit.