Töltött gomba zöld fűszerekkel (laktovegetáriánus)

Régóta nagy kedvelője vagyok a zöld fűszereknek. Először a szárított változatokkal ismerkedtem meg, aztán időnként vettem egy-egy cserép élőt, amióta pedig van kertem, az volt az első, hogy fűszernövényeket telepítettem bele. Így a legtöbb fajtából mindig kéznél van a friss változat, bőséges mennyiségben, végtelenül olcsón. Ha pedig van, naná, hogy használom is!

Hozzávalók 3-4 személyre

• 12 nagyobb csiperkegomba (70-80 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma
• 5 dkg mandula (vagy dió vagy mogyoró)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor friss kakukkfű levelei
• 1 csokor friss bazsalikom
• 1 csokor friss petrezselyemzöld
• 1 evőkanál citromlé
• 1 kávéskanál só
• csipet borsikafű
• 2-3 evőkanál ghí vagy vaj

Kitörjük a gombák tönkjét. A kalapokat szilikonlappal bélelt sütőlemezre tesszük, üreges oldalukkal fölfelé, a tönköket pedig fölaprítjuk. Pici zsiradékon üvegesre pirítjuk az apróra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a gombadarabokat, és időnként megkeverve puhára pároljuk.

Összeaprítjuk a mandulát, a fokhagymát és a zöld fűszereket, majd összekeverjük az ízesítőkkel és a ghível. A gombafejekbe rakunk először a párolt gombatönkökből, majd ebből a keverékből.

180 fokra melegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük (ne várjuk meg, hogy a gomba kiengedje a levét!).

Párolt barna rizzsel vagy egyéb gabonafélével tálaljuk.


Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyv
 

Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

Birspite karamellás morzsával (laktovega)

Van az úgy, hogy hosszú ideig csorgatom a nyálam egy hozzávalóra, aztán amikor végre sikerül beszerezni, már nem is értem, hogy miért vágytam rá annyira. Valahogy már nem vonzanak azok a receptek, amikhez fontos lett volna, így aztán - bár természetesen örülök neki, hogy van - inkább polcdísz lesz belőle. Arra azért ügyelek, hogy végül mégiscsak kezdjek vele valamit, mielőtt tönkremenne. Most egy adag nádmelasz került kibontásra, s bár nem igazán olyan színű és ízű valamit rejtett a doboz, mint amilyet képzeltem, sikerült jó társaságot összeszedni neki. Ez az egyszerű, de a nádmelasz karakteres ízének köszönhetően mégis különleges desszert született:

Hozzávalók 24 cm-es piteformához, 2-3 személyre
1 üveg (720 ml) sült birsalma
2 evőkanál nádmelasz
5 dkg tejkaramella
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg vaj
ízlés szerint méz (elhagyható)

24 cm-es kerámia piteformába öntjük a birset a levével együtt, és megcsorgatjuk a nádmelasszal. Apróra vágjuk a karamellát, összekeverjük a liszttel és a zabpehellyel, majd elmorzsoljuk a felkockázott vajjal. Nedves homokra emlékeztető állagú lesz, nem áll össze. A gyümölcs tetejére szórjuk a kapott morzsát. 180 fokon 25 percig sütjük; akkor kész, amikor a szélénél bugyog a sűrű, melaszos lé, a tején pedig megpirult a morzsa. Langyosan, a formában tálaljuk. Akinek nem elég édes, mézet csorgathat az adagjára.
 

Vajkrém pirított magvakkal (laktovega)

Sokkal kiadósabb és ízletesebb így egy csomag vaj!

Hozzávalók

• 10 dkg teavaj
• 10 dkg hántolt napraforgómag
• 10 dkg szezámmag
• 1,5 dl víz
• 1 nagy csokor friss vagy 1 nagy marék szárított petrezselyemzöld
• 1 csapott kávéskanál só

Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül, folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk a napraforgómagot, aztán külön a szezámmagot. Hőálló edénybe borítjuk és megvárjuk, míg kihűl, majd kávédarálóval megőröljük. Megolvasztjuk a vajat, és hozzákeverjük a többi összetevőt. Legalább fél órára betesszük a hűtőbe, hogy kenhető állagúra szilárduljon. Kenyérrel vagy péksüteménnyel és friss zöldséggel vagy savanyúsággal tálaljuk.

Tipp: más olajos magvakkal is készíthetjük, például tökmaggal, lenmaggal, stb.
 

Kertész pite (laktovega)

Avagy pásztor pite vegáknak: a krumplitakaró alatt ugyanis darálthúsos ragu helyett zöldséges lencse rejtőzik. Abból a praktikus megfontolásból esett a választásom a receptre, hogy épp fel tudtam hozzá használni a homokból kibányászott utolsó gyökérzöldségeket.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) barna lencse
• 3 sárgarépa
• 4 petrezselyemgyökér
• 1 zeller
• 2 dkg vaj
• 2 gerezd (füstölt) fokhagyma
• 1 dl ketchup (házi, fűszeres paradicsomszósz)
• 1 babérlevél

• 1 kg krumpli
• 3 dkg vaj
• 1 kávéskanál kurkuma
• 1 teáskanál szárított, morzsolt rozmaring
• 1 teáskanál só

Beáztattam a lencsét egy éjszakára.

Meghámoztam és kis kockára vágtam a zöldséget. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítettem a vajat, és kevergetve addig pirítottam benne az előkészített zöldséget, míg itt-ott barnulni kezdett. Hozzáadtam a meghámozott és vékony szeletekre vágott fokhagymát, ezzel is pirítottam pár keverés erejéig, majd beletettem az áztatóvizétől leszűrt lencsét, és felöntöttem annyi friss vízzel, amennyi épp ellepte. Ízesítettem a paradicsomszósszal és a babérlevéllel, és forrás után kis lángon, időnként megkeverve addig főztem, míg minden megpuhult és elfőtt a leve (20-25 perc).

Közben meghámoztam és feldaraboltam a krumplit, és annyi sós vízben, amennyi ellepte, puhára főztem. Leszűrtem, és krumplinyomóval összetörtem, hozzádolgozva a vajat és a fűszereket.

Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. Közepes (20*30*5 cm) tepsibe terítettem a zöldséges lencsét, majd kisebb kupacokban rákanalaztam a krumplipürét, elsimítottam, és villával mintát húztam rá. Beraktam a meleg sütő fölső részébe, és addig grilleztem a tetejét, míg szép színt kapott.

Melegen és kihűlve egyaránt finom, kiadós étel lett belőle.

Forrás: GoodFood
 

Mézeskalács golyók (laktovega)

Nálunk idén jóízűen elfogyott a mézeskalács az utolsó morzsáig, de ha nálatok maradt belőle, javaslom hasznosítani, például úgy, ahogy én is tettem tavaly.

A karácsony elmúltával itt maradtak a mézeskalácsból készített tárgyak: az adventi koszorú és a különféle mécsestartók. Én ezeket is ugyanabból az ehető tésztából készítettem, mint a figurákat, és természetesen a megevést szántam végső sorsuknak. Elég kiábrándító lenne elcsomagolni őket, és jövőre meg azután mindig csak előhúzni a dobozból a kövületeket. Mert oké, szépek, tetszenek, de jövőre meg azután majd csinálok másikat, újat, kicsit másmilyet. Ezekről meg leeszegettem a díszítésként használt olajos magvakat (és megettem), a tésztát pedig kisebb darabokra tördeltem, és áthajtottam a húsdarálón. Remek kekszmorzsa lett belőlük. Máskor úgyse fordul elő kekszmorzsa a konyhámban, mert venni nem veszek, a saját sütésű kekszek meg mindig jobban sikerülnek annál, mintsem hogy ilyen kármentő jellegű felhasználásukra kényszerülnék. Most a morzsához hozzákevertem még néhány egyéb maradékot, és az alábbi csemege formájában tálaltam:

Mézeskalács golyók

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• maradék karácsonyi mézes keksz vagy annak tésztájából készült dekoráció, amennyi van (nálam úgy 30-40 dkg lehetett)
• sárgabarack dzsem (nálam egy Nagymama lekváros üveggel kellett, de ez meglehetősen híg volt)
• 4-5 dkg puha vaj
• 5 szem aszalt sárgabarack, felaprítva
• 1 evőkanál cukormentes kakaópor (vagy karobpor, vagy el is maradhat)
• 2 evőkanál méz (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint)
• kb. 10 dkg darált dió a hempergetéshez

Elkészítése:

1. A tésztát ha szükséges, megszárítjuk, majd kisebb darabokra tördeljük és húsdarálón áthajtjuk.
2. A kapott morzsát összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A dzsemet úgy adagoljuk, hogy egy jól gyurmázható, nem túl puha masszát kapjunk (a szükséges mennyiség nyilván erősen függ attól, hogy mennyire száraz a morzsa és milyen sűrűségű a dzsem). Ha netán mégis megszaladt, és nagyon lágy lett, akkor egy kis zabkorpa hozzáadásával menthetjük meg.
3. Legalább fél órát pihentetjük, ezalatt némileg keményedik is, de legfőképp összeérik az íze.
4. Kézzel kis golyókat formálunk belőle, és darált dióba hempergetjük.

Változatok:
Sárgabarack helyett más gyümölcsöt is választhatunk hozzá, illetve dió helyett is használhatunk más olajos magot vagy esetleg búzacsírát is. Ízlés szerint dúsíthatjuk csokidarabokkal, vagy olvasztott csokival megcsíkozhatjuk a tetejét.
 

Sütőtökleves füstölt fokhagymával (laktovega)

Magyarul nem nagyon találtam füstölt fokhagymás recepteket, az a néhány meg egyéb összetevői miatt nem jön nálunk szóba. Angolra váltva viszont jöttek a jobbnál jobb ötletek, sőt, olyan recept is, amin alig kell alakítanom, hogy nekünk is megfeleljen. Újfent megállapítottam, hogy lám, nem hiába tanultam nyelvet! És nem hiába vagyok nyitott az újdonságokra: minden hagymautálatom ellenére a füstölt fokhagymát kezdem megkedvelni, mert ízre és illatra is szelídebb, mint a nyers, a füstölése pedig valami pazar. Elsőként ezt a tartalmas, igazi őszi-téli levest készítettem a felhasználásával.

Sütőtökleves füstölt fokhagymával

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók kb. 6 tartalmas adaghoz

• 2-3 evőkanál napraforgóolaj (lehetőleg nem finomított, hanem hidegen sajtolt)
• 1 kis sütőtök (kb. 1 kg)
• 7-8 gerezd füstölt fokhagyma
• 1 bögre vörös lencse (2,5 dl, kb. 25 dkg)
• 1-1,5 liter víz
• 2 csapott teáskanál szárított oregánó
• 1 csapott teáskanál só
• 1 bögre zsíros tej (vagy tejszín, esetleg tejföl)
• 1 marék tökmag (a sütőtök saját magja is lehet, ha van türelmünk kiszedegetni a héjából)
• 60-70 dkg szikkadt kenyér, lehetőleg barna
• 5 dkg vaj (elhagyható)

Elkészítése

A sütőtököt meghámozzuk, magjait kikaparjuk, húsát kisebb falatnyi kockákra vágjuk. A fokhagymagerezdeket is meghámozzuk, felét apróra vágjuk, a többit pedig egészben félreteszünk a pirítóshoz.

Lábasban felteszünk melegedni kb. 1,5 liter vizet (lefedve). Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a tökkockákat. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és így együtt is keverünk rajta még néhányat, majd beleszórjuk a vörös lencsét, és felöntjük annyi meleg vízzel, amennyi teljesen ellepi. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg meg nem puhul a tök és a lencse. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe; figyeljünk oda, hogy ne főzzük szét. A végén beleszórjuk az oregánót és a sót, meg hozzáöntjük a tejet is, majd elzárjuk alatta a tüzet.

Amíg a leves fő, a tökmagot felforrósított serpenyőben, folyamatosan rázogatva pár perc alatt illatosra pirítjuk, majd tálaláskor a levesre szórjuk.

A kenyeret felszeleteljük, megpirítjuk, majd mindkét oldalon bedörzsöljük füstölt fokhagymával. A leves mellé adjuk; ha gazdagabban szeretnénk, akkor vékonyan megvajazva.


Eredeti recept a Tears of Orpheus .com-on: Very seasonal smoked garlic & pumpkin soup
 

Karalábéleves keletiesen (laktovega vagy vegán)

Semmi különös karalábélevesnek indult. Aztán megláttam a polcon pár olyan hozzávalót, ami már régóta ott árválkodik, és mégsem járja, hogy tönkremenjen. Persze nem tettem bele mindet, 'lesz, ami lesz' alapon, csak párat, amiről úgy gondoltam, hogy a zöldségekkel is meg egymással is jól megfér egy ételben. Színes és ízletes ebédünk lett belőle, amely könnyű és nagyon zöldséges.

Hozzávalók 4-6 tányérnyihoz

• 2 nagyra nőtt, de zsenge karalábé (kb. 50 dkg)
• 2 répa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 kis zeller
• 2 evőkanál ghí vagy vaj (vegánoknak olaj)
• 1-1,5 liter víz
• 1,5-2 csapott teáskanál só
• 1,5-2 teáskanál Bombay fűszerkeverék (a Fűszeráruháztól - összetétele: curry, tengeri só, kurkuma, fehér bors, petrezselyem, gyömbér)
• 1 marék kínai rizstészta (vagy mehet helyette bármilyen durumtészta, ami már nem tesz ki egy adag tésztaételt)
• 1 kis csokor petrezselyem- vagy zellerzöld

Elkészítése
A zöldségeket meghámozzuk, és kockára, illetve karikára vágjuk. Vastag aljú fazékban felmelegítjük a ghít, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zöldségeket. Felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, hozzáadjuk a sót és a fűszerkeveréket, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a zöldségek roppanós-puhák lesznek. Ekkor hozzáadjuk a (szükség szerint összetört) tésztát és az összevágott zöld fűszert, elzárjuk alatta a lángot, és lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Ezalatt megpuhul benne a tészta.

Rakott karalábé (laktovega)

Kevés munkával elkészíthető, laktató hétköznapi ebéd.

Hozzávalók 2 nagy adaghoz

• 1 bögre (2,5 dl) árpagyöngy
• 2 evőkanál natúr vegamix
• víz
• 4 db nagyra nőtt, de zsenge karalábé (kb. 1 kg)
• 2-3 dkg vaj
• 2-3 evőkanál olaj
• 3 púpozott evőkanál háromgabonás kenyérliszt (vagy valamilyen más teljes kiőrlésű liszt)
• 1/2 liter tej
• 1 teáskanál só
• 1 csapott teáskanál kurkuma
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 15 dkg karakteres ízű sajt (én csilis házisajtot használtam, azért is ilyen piros)

Elkészítése
Az árpagyöngyöt egy éjszakára beáztatjuk, majd leszűrjük, és elosztjuk két 24-cm-es piteformába (vagy beleszórjuk egy ennek megfelelő alapterületű nagy tepsibe). Rászórjuk a vegamixet, majd öntünk rá annyi vizet, amennyi ellepi (ebben fog megpárolódni). Meghámozzuk és kis kockákra vágjuk a karalábét, és az árpagyöngyre terítjük. Felmelegítjük a vajat és az olajat, beleszórjuk a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett megvárjuk, míg habzani kezd. Ekkor hozzácsorgatjuk a tejet, és továbbra is kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Sóval, kurkumával és összevágott petrezselyemzölddel ízesítjük. A kapott szószt rákanalazzuk a karalábéra. Végül rászórjuk a lereszelt sajtot. Hideg sütőben indítva 180 fokon 30 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 10-15 percig.

Tipp: Így roppanós marad a karalábé, aki puhán szereti, ne nyersen, hanem picit előfőzve tegye bele.
 

Zöldbabos tészta (laktovega vagy vegán)

Már beígértem Istinek, hogy tészta lesz ebédre, mikor eszembe jutott, hogy tegnap a nagy ivólékészítésben elmaradt a zöldbab feldolgozása, amire pedig jó lenne minél hamarabb sort keríteni, ha már van. Ahhoz meg úgyis az volt a kérése, hogy bármit főzhetek belőle, csak lehetőleg ne megint levest. Oké, akkor egy zöldbabos tésztával minden kívánalom teljesül, a bab eltüntetését és a kiadós ebédet is beleértve!

2 bőséges adaghoz: Fél kilónyi zöldbabot kb. 3 centis darabkákra vagdostam, és vastag aljú, mély serpenyőben 1-2 deka megolvasztott vajon elkezdtem párolni (finom plusz ízt ad neki a vaj, de ha tejmenteset akarunk, használjunk olajat). Amikor jobban sülni kezdett, kb. 1 dl vizet öntöttem alá, és megvártam, míg kis lángon, fedő alatt haraphatóra puhult (a bab fajtájától függ, hogy pontosan mennyi idő, úgy 10 perc körül). A végén ízesítettem 2 teáskanál mustárral,  és besűrítettem egy kis vízben simára kevert 1 teáskanál keményítővel. Közben megfőztem 25 dkg durum orsótésztát a szokásos módon, és leszűrés után összekevertem a mustáros babbal. Kóstolás után ízesítettem az egészet 1 kávéskanál sóval, valamint a tálaláskor megcsorgattam egy kanál extra szűz olívaolajjal. Én így ettem, Isti pár gerezd fokhagymával egészítette még ki az adagját, és igazán nem bánta ezt a "több legyet egy csapásra" módon összerakott ebédet.
 

Párolt újkrumpli (laktovega vagy vegán)

Az újkrumpli egyik legegyszerűbb, és szerintem egyben legnagyszerűbb elkészítési módja ez. Szinte bármennyit képesek vagyunk eltüntetni belőle, de ha netán mégis marad, akkor könnyűszerrel továbbalakítom például salátává, levessé vagy péksüteménnyé (itt, valamint a Kifőztük magazin következő számában is lesznek majd ilyen receptjeim).

2 adaghoz veszek bő 1 kg újkrumplit (minél apróbb, annál jobb), 2-3 evőkanál ghít (tisztított vaj; ha nincs ilyenünk, használjunk helyette sima vajat), 1 nagy csokor friss petrezselyemzöldet vagy majoránnát és 1 kávéskanál sót.
Az újkrumplit alaposan megmosom, körömkefével ledörzsölöm a héját, majd öblítés után lecsepegtetem. Legjobb egyenletesen apró krumplit használni, de ha vegyes méretűek, akkor a legkisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem, illetve negyedelem, hogy falatnyi darabok legyenek.
Egy vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítem a ghít, rárakom a krumplit, és összekeverem, hogy mindenütt bevonja a zsiradék. Ezután egy jól záródó fedőt teszek rá, és kis lángon puhára párolom, időnként rázogatással megkeverve. (A fedőt minél kevesebbet emelgetem közben, hogy ne szökjön ki a gőz.) Addig sütöm, amíg kívül finoman megpirul. A végén óvatosan hozzáforgatom a sót és az összevágott zöld fűszert.

Tippek:
A megvizezett krumpli héját sóval is le lehet dörzsölni. Utána természetesen alapos öblítést igényel, bár tapasztalatom szerint még így is marad rajta annyi só, hogy a sütés végén nem kíván többet.
Vegán módozatban a ghí vagy vaj helyett használjunk olajat.
 

Újkrumplis pite (laktovega)

A nyári gazdag gyümölcs- és zöldségkínálatból egyik kedvencem az apró újkrumpli. Ezúttal egy látványos és ízletes pitét készítettem belőle, melyben a vékony tésztán finom, fűszeres szószban ül a puhára párolt újkrumpli. Kiváló ebéd- vagy vacsoraétel, nem csak vegetáriánusoknak!

A receptet ezúttal nem itt, hanem a 108.hu életmódmagazin 8. számában olvashatjátok. Az előző számban meghirdetett Nyári ízek receptversenyre küldtem be, miután itthon nagy sikert aratott. Örülök, hogy a zsűri tetszését is elnyerte, és köszönöm az izgalmas nyereményt!

A mostani számban bemutatkozik a gasztrobloggerek által készített Kifőztük magazin is, természetesen további ízletes vegetáriánus finomságok receptjeivel.

A 108.hu magazint - regisztráció után, ingyenesen - itt lehet átlapozni, illetve letölteni. Én már jó ideje nagy érdeklődéssel nyitom meg minden hónapban az aktuális szám linkjét, amit a feliratkozott olvasók e-mailben megkapnak. Esténként kellemes olvasmány belőle egy-egy cikk, és a receptekből is szívesen merítek ötleteket. Megtiszteltetés számomra, hogy most én is hozzájárulhattam a tartalomhoz.
 

Ez így gömbölyű :) (és laktovega vagy vegán)

Kérdezik időnként, hogy mégis mi alapján válogatom össze, hogy mi kerüljön egy-egy ételbe. Mert rendben, hogy vannak klasszikus párosítások és összeállítások, de - mint a mellékelt blog mutatja - nálam itt nem áll meg a fantázia. A kiindulási alap mindig egy meglévő hozzávaló, de van az úgy, hogy valami másik előírt hozzávaló épp nincs itthon, és nincs kedvem emiatt beszerzőkörútra indulni, vagy elmegyek ugyan, de nem kapok épp abból megfelelőt; a másik meg, hogy én sem kedvelek mindent egyformán, és épp akkor esetleg valami egészen mást ennék szívesen. Ebből a két szempontból születik aztán a végtelen változatosság.

Amikor bőség van - nyáron és ősszel - akkor tetszés szerint helyett lehet válogatni, és csak két-három fő hozzávalót tenni egy-egy ételbe, és ilyen kombinációkban fogyasztani el a rendelkezésre álló mindenfélét. Most épp volt itthon borsó, vettem apró újkrumplit, és a piacról hazafelé tekerve kitaláltam, hogy azok milyen jól néznének ki együtt, és milyen finomak lennének megpárolva... és van még nekem paradicsomkoktélom tavalyról, abban is apró és gömbölyű szemek vannak, tehát beugorhat melléjük harmadiknak. A fűszerezés meg a szokásos minimál, hiszen ezek maguktól ízletesek.

Fél kilónyi apró újkrumplinak nedves sóval ledörzsöltem a héját, majd alaposan átmostam, lecsepegtettem. Egy vastag aljú, mély serpenyőben, aminek jól záródó fedele is van, megolvasztottam egy kanál ghít (tisztított vaj; ha nincs, használjuk helyette simát, vagy vegánok olajat), rátettem a krumplit, és kis lángon, lefedve pároltam. Időnként rázogatással megkevertem, de a fedőt nem emelgettem, hogy ne szökjön ki a gőz. Úgy 8-10 perc elteltével hozzáöntöttem fél kilónyi kifejtett zöldborsót, és együtt pároltam őket puhára, körülbelül 5-8 perc alatt. Végül rázogatással hozzáforgattam egy kis csokor összevágott bazsalikomot, meg hozzáöntöttem 1 üveg (330 ml) paradicsomkoktélt. Elzártam a lángot, és lefedve állni hagytam az egészet kb. 10 percig, hogy összemelegedjen. A krumplin maradt egy leheletnyi só, úgyhogy nem kívántam külön sózni. Ez épp így gömbölyű :)

Répafőzelék (laktovega)

Jókora adag zsenge répát kaptunk - honnan máshonnan? - a Tanyáról. Egy részét jóízűen elrágcsáltuk nyersen, de pár nap elteltével ez már nem olyan élvezetes, mint frissen. Így a maradékból főzelék lett, amit ezúttal nem zabpehelyliszttel vagy keményítővel, hanem krumplival sűrítettem a lehető legegyszerűbb módon, villával szétnyomva.

Alaposan megmostam kb. 3/4 kilónyi sárgarépát, és kis hasábokra daraboltam. Ledörzsöltem és szintén hasábokra vagdostam 5-6 közepes szem újkrumplit és 1 kis jégcsapretket is (utóbbi elhagyható, csak nekem épp volt itthon egy fonnyadni kezdő példány). Egy vastag aljú edényben megolvasztottam 2 deka vajat, és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Ezután felöntöttem 2-2,5 dl tejjel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam. A krumpliból és a retekből villával szétnyomtam valamennyit az edény oldalán (de ha féltjük az edényt a karcolásoktól, akkor vegyük ki a darabkákat, és egy tányéron törjük össze), hogy összekeverve meglegyen a főzelék-sűrűség. 1 csokor összetépett petrezselyemzölddel és 1 csapott mokkáskanál sóval ízesítettem, így a fűszerezés nem nyomta el a vajas zöldségek finom ízét.
 

Tejben-vajban sült morzsás zöldség (laktovega)

Így nyár elején nagyon szeretem a friss, zsenge zöldségből készített egyszerű egytálételeket. Ezek úgy maguktól ízletesek, és végtelenül jól lehet variálni az összetételt. Most például ezt a sültet készítettem, némi maradékfelhasználást is beleépítve:

Rózsáira szedtem és falatnyi darabokra vágtam 1 kis fej karfiolt, a zsenge torzsájával együtt. Lesikáltam és falatnyi kockákra vágtam kb. ugyanennyi újkrumplit is (hullámos szeletelővel, hogy girbegurba felületük legyen ezeknek a daraboknak is). Vastag aljú, mély serpenyőben felolvasztottam pár deka ghít (tisztított vaj; ha nincs, helyettesítsük simával), és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Felöntöttem 1 bögre (2,5 dl) zsíros tejjel, hozzáadtam 1/2 teáskanál sót, és kis lángon, lefedve addig pároltam, míg érezhetően puhulni kezdett minden. Hozzáadtam 1 csokor kakukkfű leveleit, valamint 3 marék rusztikus kenyérmorzsát (szikkadt kenyér húsdarálón áthajtva, átszitálás nélkül). Óvatosan összeforgattam, majd addig sütöttem, míg az alján pirulni kezdett a morzsa (jónéhány perc, mivel a tejtől átnedvesedett). Megint átforgattam óvatosan, hogy további részek pirulhassanak meg a morzsából. A végére legyen eléggé pirult, de még ne legyen száraz. Eddigre a zöldségek is puhára párolódtak. Nem túl fotogén, de finom! 2 adag.
 

Grízes almás süti (lakto-vega)

Szeretem az egyszerű recepteket. De hiába egyszerű valami, ha ez egyben a minőség rovására is megy. Megfogott a hangzatos név, hogy "A világ legegyszerűbb almás süteménye", amiben ráadásul tojás sincs, és a kommentelőknek is túlnyomórészt tetszik. Ez most csak azért nem lett a "poros vacak" kategória, mert készítés közben látva a dolgokat, nem mertem megkockáztatni, hogy a recept szerinti módon süssem meg. Így csak helyenként maradt egy kicsit száraz, a többi ehető lett, és még ízlett is (főleg a Főkóstolónak, akinek csak utólag meséltem el a készítés kalandos történetét).

Hogy ilyenkortájt már kissé fonnyadt az alma, arról nem tehetek - bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez az összeállításhoz nyilván inkább a lédús gyümölcs lenne a nyerő. [Ez egy régebbi piszkozat, azóta a helyzet csak fokozódott.] A helyzetet javítandó, bőven mértem az almát, raktam hozzá citromlevet, meg mézzel édesítettem, ami ugye maga is folyós, meg az alma is kiengedi a levét tőle (igaz, 10 deka helyett csak két nagy kanál méz ment bele, hogy ne legyen brutál édes alapból). Komolyan eszembe jutott még egy kis doboz kefír belekeverése is, de aztán végül egy üveg alján árválkodó kb. 1 deci híg dzsem lett inkább az áldozat a hűtőből. A liszt és a búzadara mennyiségét pedig helyből jelentősen csökkentettem, lévén a teljes kiőrlésű fajták köztudottan több folyadékot vesznek fel. A rétegezésnél már komolyan azon gondolkodtam, hogy egy tisztességes almás lepény se lett volna lényegesen több munka, és az legalább garantáltan jó. Ez meg... eszembe jutott a lusta asszony rétese vagy bólyi túrós, amit évekkel ezelőtt többször is csináltam - s hogy néha bizony az is poros maradt. Megenni ugyan megettem, mert ételt csak kivételesen rendkívüli esetben dobunk ki, de előbb-utóbb kikopott a repertoárból, mert megismertem ettől kevésbé "lutri" túrós sütiket is. Most, nem bízván a szerencsémben, végül inkább nagyjából összekevertem a cuccot a sütőtálban - persze csak óvatosan, végülis ki volt kenve alá -, és úgy sütöttem meg. Így csak helyenként az alján meg a tökéletlenül összekevert részeken maradt némileg poros, mire megsült.

Persze rá lehet fogni, hogy a reformosítás tette, dehát az lételemem :) Azt meg, hogy nem vagyok jó lustaasszony, majdcsak túlélem valahogy :)))


A kész süti végül pillanatok alatt elfogyott, és a maga módján jó is volt, úgyhogy írom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Lédús almából talán az eredeti módon, rétegezve is kipróbálom majd valamikor (vagy ezt a szárazat kiegészítem pár deci gyümölcslével?). Addig meg mutatom a tovább egyszerűsített, mindent összekeverős változatot - így tényleg észrevehetően kevesebb munka, mint egy tisztességes almás lepény (mondjuk egy ilyen vagy egy ilyen).

Grízes almás süti

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• bő 1 kg alma
• fél citrom leve
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 2 nagy evőkanál méz
• 1 dl birsdzsem (tetszőleges más dzsemre cserélhető vagy elhagyható, nálam maradék volt)
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg vaj (ebben az összekeverős felállásban szerintem akár 5 is elég)
• ízlés szerint méz a tálaláskor

Elkészítése:
Az almát lereszeljük, és a vaj kivételével összekeverjük a többi hozzávalóval. Kivajazunk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa tál alacsonyabbik részét használtam), beleegyengetjük az almás keveréket, majd rászeleteljük a maradék vajat. Hideg sütőben indítva 180 fokon bő fél óráig sütjük; amikor láthatóan pirul a széle és a teteje, akkor van kész. Picit hűlni hagyjuk. Langyosan a tálból lehet kikanalazni, hidegen szeletelhető is. Akinek alapból nem elég édes, csorgassa meg egy kis mézzel az adagját.

Tipp:
Dúsíthatjuk belekevert mazsolával vagy egyéb aszalvánnyal, illetve szórhatunk a tetejére diót vagy egyéb olajos magot.
 

Sárgabarackos pite (lakto-vega)

Eredetileg húsvéti ötletelés céljából vettem elő az Ízek és érzések magazin tavalyi számait (ha már az idei tavaszi-húsvéti szám még nincs a kezemben), aztán megláttam a nyáriban ezt a receptet, s mivel minden akadt hozzá itthon, elkészítettem vasárnap délutáni csemegének. Igaz, a barack természetesen befőtt formájában állt csak rendelkezésre, de ebbe tökéletesen megfelelt így is. A frisset alighanem idén sem fogom sütibe "pocsékolni", ha érett, ízletes, inkább megeszem úgy, ahogy van.

Sárgabarackos pite

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformába):

a tésztához:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 5 dkg vaj
• 1-1,5 dl víz vagy befőttlé

a tetejére:

• 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 üveg (720 ml-es) sárgabarack befőtt (házi, nem agyoncukrozott)
• 2 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
• 1,5 dl zsíros tejszín (nálam most házi tej tetejéről leszedve; a bolti 2 dl-es habtejszínt beletenném mindet, hogy ne legyen maradék, és mellé bőven mérném a keményítőt)
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál méz

Elkészítése:
A befőttet szűrőbe öntjük, és lecsepegtetjük a levét. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi folyadékot használunk, hogy egy puha, de nem ragadós tészta legyen; a szükséges folyadékmennyiség a liszt minőségétől függ. Egy pohárban simára keverjük a keményítőt egy kis tejszínnel, majd hozzáadjuk a többi tejszínt és az ízesítőket is, és jól elkeverjük (az sem baj, ha enyhén habos lesz). Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleigazítjuk a tésztát, jó magas peremet csinálva neki a szélén. Megszórjuk a búzadarával, majd kirakjuk a fél barackokkal, magházukkal lefelé, végül pedig ráöntjük a tejszínes keveréket. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta és a tetején a tejszínes szósz. Langyosan és kihűlve egyaránt finom; hidegen természetesen szebben lehet szeletelni, de langyosan sem folyt szét a teteje.

Tipp: Szezonban friss barackból is készíthető, amit nem szükséges előzetesen megfőzni, elég neki a sütés. Barack helyett más gyümölccsel is el bírom képzelni.

Ötlet: Ízek és érzések, 2010. június-július (mennyiségek és néhol az arányok is átszabva, ahogy szerintem kívánta)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és úgy 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft
Alapvetően hazaiból.

Birsalmás-pudingos morzsasüti (lakto-vega vagy vegán)

Az elmúlt szezonban kimaradt a birsalma, mert egyszerűen nem volt, se saját termés, se a piacon. A minap azonban kezembe akadt egy erőst évjáratos befőtt a kamrában. Átment a bontás utáni kóstoláspróbán, így ebből készítettem az alábbi finomságot, ami tulajdonképpen a jó öreg morzsasütinek egy kevésbé száraz változata. Szerintem másféle gyümölccsel is működik így "pudingosan" is. Sikerét mutatja, hogy ennyit sikerült meghagynunk a a fotóhoz, illetve a Főkóstoló egyből afelől érdeklődött, hogy van-e még ilyen befőtt, mert igazán elkészíthetném újra a kép miatt. A receptet meg írjam fel, mielőtt elfelejtem. Hát íme:

Birsalmás-pudingos morzsasüti

(lakto-vegetáriánus vagy vegán recept)

Hozzávalók:

• 1 üveg (720 ml-es) birsalmabefőtt
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 4 evőkanál pehelykeverék (vagy tetszőleges gabonapehely)
• 2 evőkanál zabpehelyliszt (vagy tetszőleges reformos liszt, esetleg darált olajos mag)
• 2 evőkanál barnacukor
• 5 dkg hideg vaj vagy nem hidrogénezett növényi margarin
• 1 marék dióbél a díszítéshez

Elkészítése:
Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és beledaraboljuk a levétől lecsepegtetett befőttet. Kevés befőttlével simára keverjük a keményítőt és a fahéjat, felhígítjuk a többi lével, végül az egészet a gyümölcsdarabokra öntjük. A pelyhet, a lisztet és a barnacukrot összemorzsoljuk a felszeletelt vajjal, és rászórjuk a gyümölcsös alapra. Diódarabokkal díszítjük a tetejét. 180 fokon kb. 30 perc sütés kell neki, előmelegítés nélkül; akkor van kész, mikor pirul a teteje. Langyosan a formából kikanalazva fogyasztjuk, kihűlve összeáll annyira, hogy óvatosan szeletelni is lehet.

Tipp: Természetesen friss birsalmából is készíthető, ebből először főzzünk rövid lével kompótot. Ha puhább gyümölcsöt választunk az alaphoz és nem befőttből, hanem frissből dolgozunk, akkor azt előzetes megfőzés nélkül is tehetjük az aljára, a keményítőt pedig egyszerűen vízzel vagy valamilyen hozzáillő natúr gyümölcslével keverjük el. Illetve ha lédús a gyümölcs, akkor egyszerűen azzal és egy kiskanálnyi barnacukorral forgassuk össze; a sütés közben engedni fog elegendő levet ahhoz, hogy pudingos szósszá alakuljon a morzsa alatt.


Idő: kb. 10 perc munka, és úgy 45 perc elteltével lehet enni
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Téli zöldséges vadrizsleves (lakto-vega)

Hideg, téli napokra ajánlom ezt a tartalmas, melengető levest, melynek ízét az indián rizs teszi különlegessé.

Téli zöldséges vadrizsleves

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (4 tartalmas adaghoz):

• 10-15 dkg indián rizs
• 1 liter víz
• 1 teáskanál só
• 2 babérlevél
• téli gyökérzöldségek: 3 répa, 2 pasztinák, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 feketeretek (tetszés szerint lehet más)
• jó ökölnyi darab sütőtök
• 4-5 dkg vaj vagy 1/2 dl olaj
• 1 evőkanál kukoricaliszt
• 1/2 liter zsíros tej
• 1 teáskanál sós paprikakrém
• pár tekerésnyi frissen darált bors

Elkészítése:

1. Az indián rizst megfőzöm a sós, babérleveles vízben (kb. 35 perc).
2. Közben meghámozom és kis hasábokra aprítom a zöldségeket.
3. Egy vastag aljú fazékban felmelegítem a vajat, majd kevergetve megsütöm rajta a zöldségeket. A tök egészen szétmegy, a többi azért felismerhető marad.
4. A végén rászórom a kukoricalisztet, majd hozzáöntöm a megfőtt rizst a levével együtt.
5. Hozzáöntöm a tejet, fűszerezem, átforralom, és kész.

Tippek:

• Ha marad belőle, akkor másnap, újramelegítéskor hígítani kell (vízzel), plusz pótolni a fűszereket.
• Aki nem kedveli az indián rizs karakteres ízét ilyen töménységben, vagy egyszerűen csak költségtakarékosabb változatra vágyik, készítse helyette rizskeverék felhasználásával.

A kiinduló receptet Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája című könyvében olvastam. A zöldségeket lecseréltem benne az itthon épp fellelhető téli kínálatra. Valamint lejjebb vettem a sűrítést; így is igen sűrű, tartalmas lett, álltában pedig még tovább sűrűsödött.
 

Zabpelyhes-almás süti (lakto-vega vagy vegán)

Meg kell mondanom, hogy ez nem lett életem legfinomabb reformsütijeinek egyike, pedig az alap elképzelés nem rossz. Egyszer talán majd továbbfejlesztem.

Zabpelyhes-almás süti
(laktovegetáriánus / vegán recept)

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj / olaj
• 0,5 kg alma (későbbi tapasztalat: inkább 0,7-1 kg)
• 25 dkg lágy zabpehely
• 5 dkg dió
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 1 marék mazsola (elhagyható)
• (későbbi tapasztalat: 4-5 dkg barna cukor (édesszájúaknak több))
• 1-2 evőkanál zabkorpa a tepsi hintéséhez
• méz a tálaláskor (ízlés szerint, elhagyható)

Elkészítése:

1. A vajjal kikenünk egy közepes tepsit, a többit pedig megolvasztjuk. A vajas tepsit meghintjük a zabkorpával.
2. Az almákat felnegyedeljük, majd a csutkájuk eltávolítása után lereszeljük őket (ha szép és nem vastag a héjuk, akkor mehet héjastul).
3. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk.
4. Fakanállal összedolgozzuk a hozzávalókat, majd a tepsibe terítjük a masszát, és egyenletesen lenyomkodjuk.
5. 180 fokon kb. 30 percig sütjük, előmelegítés nélkül (mikor láthatóan pirul a széle és a teteje, valamit a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi, akkor jó).
6. A kész sütit deszkára borítjuk, és felkockázva tálaljuk. Önmagában is jó, de aki akarja, a tányérján megcsorgathatja egy kis mézzel.

A NoSalty webszakácskönyvben talált recept alapján, minimális módosításokkal. Mint látható, nem én cenzúráztam ki az édesítést! :) Sőt, bevallom, így meglehetősen natúr; átlag ízlésű vendég elé inkább nem tenném, és magamnak is sokat dob rajta az a kis mazsola.

Utólagos kiegészítés: Később rájöttem, hogyan lesz az én mércémmel is finom. Másfél-kétszer ennyi alma, valamint 4-5 dkg barna cukor is kell bele, a mazsola pedig nyugodtan elmaradhat. Ha nem elég lédús az alma, akkor kevés vízzel/gyümölcslével érdemes kiegészíteni, hogy mindenhol jól átnedvesedjen a massza (a zabpehely sok folyadékot felszív), és szükség szerint valamivel hosszabb ideig sütni.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összeállítás
Pénz: kb. 400 Ft
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fűszerek kivételével.