Nyári lencsesaláta (vegán)

Könnyen elkészíthető, tápláló finomság, akár kánikulai napokra is.

Hozzávalók (2 adaghoz)

• 1 bögre (2,5 dl) barna lencse (kb. 25 dkg)
• 1,5 bögre víz a főzéshez
• 1 kávéskanál só

• 1 evőkanál dijoni mustár
• 1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj (vagy más hidegen sajtolt olaj)
• 1-2 evőkanál fűszeres tokaji borecet (bazsalikomos)
• 2 paradicsom
• 2 kis uborka

• koktélparadicsom és pár friss bazsalikomlevél a díszítéshez

Elkészítése
A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük (kb. 20 perc - áztatás nélkül lényegesen több lenne). Mire kihűl, fel is szívja a főzővizet. Ezután hozzákeverjük a mustárt, az olajat és az ecetet (kóstolgatással állítsuk be a kellemes ízt), majd hozzáforgatjuk a felkockázott uborkát és paradicsomot. Pár szem koktélparadicsommal és néhány friss bazsalikomlevéllel díszítve máris tálaljuk.

Az ötletadó Tündér zöldpaprikás lencsesalátája volt, amit saját ízlésünkhöz és a rendelkezésre álló alapanyagokhoz alakítottam. A paradicsom saját termés!
 

Ecetes uborka

Idén csak uborka került az üvegekbe, almapaprika nélkül (egyébként ugyanígy csináltam, ezúttal mindet tárkonnyal):

Idő: az előkészítés és a 8 üveg berakása kb. 1 óra + dunsztolás
Pénz: kb. 70 Ft / üveg, és ebben némileg tömörebben van az uborka, mint a gyáriban (1,5 liter víz ment rá a 8 üvegre összesen)
Hazai alapanyagokból.

Joghurtos uborka-újkrumpli saláta

3 jó közepes újkrumplit enyhén sós vízben megfőztem. Közben felkockáztam egy negyed kilónyi uborkát (héjastul), valamint 1 sárga húsú paprikát is. Az öntethez 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot elkevertem egy kis marék összevágott majorannával és némi sóval meg frissen darált borssal. Amikor már járta a villa a krumplit, levettem a tűzről, és hideg vizet engedtem rá, hogy mihamarabb le tudjam húzni a héját. Azután felkockáztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, és óvatosan összeforgattam (hamar "beitta" a bort, és remek íze lett tőle). A saláta összeállításakor egymásra rétegeztem az előkészített hozzávalókat (így nem törődnek az összekeveréssel), majd rájuk öntöttem a joghurtos keveréket, és már tálaltam is. Könnyű vacsora volt 2 személy részére.

Az alapötletként szolgáló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam. Ezt alakítottam az itthon épp fellelhető alapanyagokhoz és a saját ízlésemhez.

Szezámmagos uborkasaláta

Kedvenc uborkasaláta-változatom:

Adagonként kb. negyed kilónyi uborkát uborkát felszeletelek (személy szerint a krumplihámozóval szoktam "elfaragni"). Az öntethez összekeverek 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 evőkanál almaecetet (vagy fehérborecetet, vagy bodzaecetet), 1 evőkanál szójaszószt (az enyém Kikkoman; a cukros-karamelles-színezékes változatokat kerülöm) és 1 teáskanál mézet. Az egészet összeforgatom az uborkával, majd megszórom a tetejét szezámmaggal. Bármilyen fajta, de lehetőleg nem túl vastag uborkából, vagy akár zsenge cukkiniből készítve is finom.

A receptet az Egészség-vár Alapítvány oldalán olvastam; én kevésbé sósan szeretem, ezért használok kevesebb szójaszószt hozzá.

Savanyúság uborkából és almapaprikából

Jómagam nem vagyok egy nagy savanyúság-fogyasztó, a család többi tagja azonban hihetetlen mennyiségeket képes eltüntetni, legyen szó csak uborkáról, ilyen vegyesről, vagy épp csalamádéról. Ilyen összeállítású vegyeset tavaly készítettem először, mert alkalmi vételként sikerült almapaprikához jutnom. Akkora sikere volt, hogy idén kifejezetten erre a kombinációra utaztam :)

Az apró, tüskés uborkák helyett én szívesebben veszem a nagyobbakat, és azt sem tartom problémának, ha esetleg nem a legszabályosabb alakúak. Merthogy úgysem egészben kerülnek üvegbe, hanem "befaragva". Mivel a leendő fogyasztók körében megoszlanak a vélemények, hogy a hosszában felcsíkozott vagy a keresztben felszeletelt uborka a jobb, lehetőleg mindkét félét teszek egy-egy üvegbe. Ennél a vegyesnél pedig még a paprikával is variálom. Idén zömmel sárgák voltak a paprikák, így kevésbé látványos lett. Tavaly a citromsárgától a narancs számos árnyalatán át a sötétpirosig mindenféle volt, abból egész érdekes mintákat is ki lehetett hozni.

Persze, be lehetne dobni "csak úgy", lazán, konzervgyár módra, ehelyett én inkább kreatívkodom egy kicsit (főleg most, hogy Kreatív Blogger is vagyok :), és az egyenes uborkákat csíkozom, a görbéket szeletelem vagy kockázom, és próbálom minél jobban kihasználni az üveg adta kereteket (így is kb. fél kiló alapanyag fér egybe). Amelyiknek csúnya és/vagy vastag a héja, azt még meg is hámozom, a többit viszont nem szükséges. Ez újabb díszítési lehetőséget rejt, bár arra azért szoktam ügyelni, hogy ne csak hámozott kerüljön egy-egy üvegbe, mert annak úgy más az íze. Daraboláskor mindenképpen megkóstolom a végeket, nehogy keserű legyen valamelyik uborka, mert az elrontja az egészet. A paprikákat viszont egészben rakom be, csak a zöld csomájukat töröm ki, hogy ha esetleg nagyon csípős is akad közöttük, akkor se legyen áthatóan tüzes az üveg egész tartalma. (Ízlés dolga persze, nálunk a mérsékelten csípős íz megy.)

A fűszerezés a hagyományos családi szokás szerint: üvegenként pár szál kapor (mivel nem volt elég, most a kaprosokon túl néhányba szőlőlevelet, néhányba pedig tárkonyt tettem), 3 evőkanál 10 %-os ecet, 1/2 teáskanál só, pár csepp folyékony édesítő vagy csipet gyümölcscukor, 5-6 szem feketebors, 1/2 teáskanál köménymag, esetleg 1/2 teáskanál mustármag, 1-2 babérlevél, és annyi víz, hogy ellepje. Késhegynyi nátrium-benzoát a tetejére, celofánnal kibélelt fedő, és hagyományos dunszt addig, amíg az uborka élénkzöld színe olajzöldre vált. (Nekem most négyesével fért fazékba, felöntöttem kívül is annyi vízzel, hogy jó háromnegyedig ellepje az üvegeket, így gyújtottam alá. A fazék fedelét is rátettem. Vastag aljú fazekam van, ezért az alulra tett újságpapírtól / konyharuhától eltekintettem. Mikor kész volt, egy vastag plédbe csomagoltam őket, hogy lassan hűljenek, és már tettem is fel a következő menetet.)

A savanyúságra szoktam rárakni a viharvertebb, de azért még használható fedőket. A savas tartalom miatt mindig rakok beléjük bélést. Ha véletlenül nem zár tökéletesen valamelyik, akkor sem romlik meg a savanyúság, csak annak fakóbb lesz a színe meg egy kicsit puhább az állaga (már ha van ideje eljutni idáig :)

16 üveggel lett, fűszerekkel együtt kb. 80 Ft/üveg befektetést igényelt, igaz, fél nap munka is volt vele.

Görög saláta

Amikor megjelenik a friss, illatos paprika, paradicsom és uborka a piacon, akkor megjelenik ez a saláta is a konyhámban, és ameddig sikerül minden zöldségből ízletes, kiskerti változatot beszerezni, addig gyakran készítem.

A zöldségeket megmosom, lecsöpögtetem. Ha szükséges, akkor az uborkát meghámozom, de ha szép, nem kemény héja van, akkor ezt kihagyom. A szára felőli végéből egy szeletet elfogyasztva ellenőrzöm, hogy nem keserű. Tetszőleges darabokra vágom először az uborkát és a kicsumázott paprikát, majd a tányérokban összeforgatom. Felcikkezem a paradicsomot, de ezt már csak rárakom. Feta sajtot kockázok, és ezt is a saláltára szórom. Végül megcsorgatom olívaolajjal, és valamilyen friss zöldfűszert tépkedek rá (most éppen kakukkfüvet, de oregánóval vagy bazsalikommal is finom). Frissen tálalom. A zöldségek kb. egyforma mennyiségben szoktak lenni, a sajtból pedig annyi, hogy összességében ne érezzem túl sósnak.

Görög ragu

Pár éve "a nyár felfedezése" volt ez a recept a családomban, akkor persze még húsos változatban. Azóta csináltam már hús helyett szójakockával, most pedig csak a zöldségekből.

Falatnyi darabokra vágtam gombát, majd kevés felforrósított olívaolajra dobtam, és nagy lángon elkezdtem sütögetni. Közben zöldbabot tisztítottam és daraboltam, majd hozzáadtam a gombához. Átkevertem, és folytattam egy kígyóuborka felkockázásával. Ezt is hozzáadtam, átkevertem. Következő lépésként paprikát csíkoztam, majd ezt is a többihez adtam és átkevertem. Aztán paradicsomot cikkeztem, de ezt csak akkor adtam hozzá, mikor a többi zöldség már puhulni kezdett, de azért még jó roppanós volt, és ezzel már szinte csak összemelegítettem. A tűzről levéve zöldfűszereket tépkedtem a tetejére (most épp kakukkfüvet meg rozmaringot). Az egyes zöldségek mennyisége tetszőleges, én kb. egyformán szoktam tenni bele mindet, meg főleg, amennyi épp van itthon :)

A nem vega változatban a felkockázott sertéshúst olajon fehéredésig kell pirítani, majd kis lángon, lefedve majdnem puhára párolni a saját levében, sóval, borssal, zöldfűszerekkel ízesítve. Közben elő lehet készíteni a zöldségeket, utána ugyanúgy megy, mint fent.
A szójakockás változathoz a szójakockát előbb be kell áztatni, és a húshoz hasonlóan készíteni. A különbség annyi, hogy ez sokkal hamarabb megpuhul, és sokkal több fűszert igényel.

Néha felkarikázott olívabogyóval is dúsítom. Kipróbáltam már savanyított uborkából, üveges gombából és üveges zöldbabból is. Ezeket később kell hozzáadni, mint a frisset, és csak éppen összefőzni. Személy szerint úgy gondolom, friss zöldségekből az igazi!
Fontos, hogy az egész ne legyen nagyon vastagon az edényben, különben amellett, hogy nehezebben kezelhető, nem egyenletesen fog párolódni, és mire már nincsenek benne nyers darabok, egy része túlfő.

Uborkasaláta télen-nyáron

Most már tényleg eljött az ideje a nyáron eltett dolgok pusztításának. Ma egy uborkasaláta került sorra, amit Ana receptje alapján raktam el.

Tényleg nem romlott meg.
Tényleg nem hiányzott belőle semmi.

És a kiáztatás után tényleg nem volt sós. Finom, ropogós volt, akárcsak nyáron. Egyedül a színe nem volt annyira élénk zöld, de ez belefér :-)

Szintén tavaly nyári felfedezésem a szezámmagos uborkasaláta receptje, amit az Egészség-vár Alapítvány oldalán találtam, a 2007-es receptversenyre beküldött receptek között. Most is ezt készítettem el az uborkából.

A sót meg, ha elég türelmes vagyok, megvárom, még kikristályosodik, és jövő nyáron újabb uborkával hozom össze :-)