Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 3 paprika, lehetőleg különböző színű
• 1 fej lila hagyma
• 2 paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)
• só

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.
 

Zöldparadicsomos zakuszka (vegán)

Mi még nem takarítottuk ki a kertet a szezon elmúltával, de van a környéken, aki már igen. Ki is hordta a növényeket egy elhagyatott telek végére, ami - nem túl szép módon - amolyan közlomtárként szolgál. Először csak egynyári virágok meg paradicsom került oda, majd nemsokára megérkezett a paprika is a lecsóhoz :) Az érdemi termést persze nem hagyta rajta, de kisebb, szépséghibás, no meg éretlen szemeket igen. Annyit mindenképp, hogy kevésbé forgalmas időben arra sétálva érdemesnek tartsam megállni és kulturáltan szedni belőle. Lett is lecsónak való, meg még több zöld paradicsom.

Gondoltam, legrosszabb esetben lesz belőle savanyúság, de ha találok jobb ötletet, akkor lehet bármi más is (savanyúság még van pár üveggel a tavalyiból is). Nosza, rákerestem és elolvastam jópár receptet a neten, kiválasztottam belőlük egy szimpatikus műfajt, kicsit (nagyon) átszabtam - ízlés és rendelkezésre álló alapanyagok tükrében -, és a Főkóstoló közreműködésével megvalósítottam. Így született még egy fajta szendvicskrémünk télire. Mert zakuszkából sosem elég! Most már zöld is van!

Hozzávalók kb. 5 literhez

• 1 dl olaj
• 40 dkg vöröshagyma
• 60 dkg sárgarépa
• 2 kg paprika (volt közötte néhány pirosra érett is, a többi meg a sárga minden árnyalatából)
• 2 kg cukkini (ez egyik kiinduló receptben sem volt, a kertünkben ellenben dögivel - így most eggyel kevesebb)
• 2 kg zöld paradicsom (nagy szemű befőzőparadicsomból, nem sívó zöld, hanem világos, ami már lassan majd érésbe fordult volna)
• 5 babérlevél
• 1 csokor tárkony (ebből is rengeteg van a kertben, és az ilyesmi savanykás dolgokhoz szeretem használni)
• 4 teáskanál só
• 3 teáskanál barna cukor
• 3 teáskanál tárkonyecet (ennek hiányában fehérborecet)

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Külön tálba tesszük a hagymát meg a répát, és egy másikba a többit.

Vastag aljú, nagy fazékban fölmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve megpároljuk rajta a hagymát és a répát (10-15 perc), majd hozzátesszük a többi zöldséget és a babérlevelet is. Nagy lángon átmelegítjük, majd takarékon, időnként megkeverve sűrűre főzzük (kb. 1 óra, de az alapanyagok víztartalmától függ). A főzés vége felé beletesszük az összevágott tárkonyleveleket, ízesítjük a sóval, a cukorral és az ecettel (kóstolgatással beállítva a számunkra kellemes ízt). Eltávolítjuk belőle a babérlevelet.

Csírátlanított üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, néhány percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ízletes szendvicskrém, de esetleg más felhasználási módját is találok majd télen. A Főkóstoló szakvéleménye: finom, de azért nem annyira, mint az igazi zakuszka.
 

Cukkinis pepperonatával töltött paprika (vegán)

Az idei nyár végén sem hagytam ki az Alexadra könyvesbolt nagy akcióját, és többek között két remek, vegetáriánus szakácskönyvet vettem töredékáron. Egy darabig csak nézegettem őket, aztán ma eljött az éles bevetés is az egyiknek. Jól vizsgázott, így nem rukkolom :)

Hozzávalók 4 személyre

• 8 kerek végű, sárga színű paprika (Blondy) (kb. 3/4 kg)
• 3-4 evőkanál olívaolaj
• 1 kis fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 közepes cukkini (kb. 1/2 kg)
• 5-6 paradicsom (kb. 1/2 kg)
• 1 teáskanál szárított oregánó
• 2 evőkanál olívabogyó
• 2 evőkanál vörösborecet
• só
• 25 dkg gabonakeverék (vagy valamilyen gabona, legegyszerűbb esetben barna rizs)

Először a pepperonatát ("olasz szegény lecsó") készítettem el. Megtisztítottam és apróra vágtam a kétféle hagymát. Megmostam és hosszában négybe, majd kb. 1/2 cm vastagságú szeletekre daraboltam a cukkinit. Meghámoztam és falatnyi kockákra szeltem a paradicsomot. Vastag aljú edényben fölmelegítettem az olajat, majd kis lángon, kevergetve megpuhítottam benne a vöröshagymát (kb. 5 perc). Hozzáadtam a fokhagymát, majd kicsit később a cukkinit is, és még pár percig sütöttem. Beletettem a paradicsomot, beleszórtam az oregánót, és kis lángon, lefedve kb. 10 percig főztem. Végül belekevertem a félbevagdalt olívabogyót és a borecetet, picit sóztam (tényleg picit, mert az olívabogyó is sós) és összemelegítettem. (Nem kell félni az ecettől, nem lesz tőle savanyú, ellenben igen kellemes zamatot ad neki.)

Amíg a töltelék főtt, kb. 3/4 magasságban elvágtam a paprikákat, és kiszedtem a csutkájukat. Tepsire pakoltam őket, melléjük téve a tetejüket, és 200 fokos sütőben addig sütöttem őket, míg puhulni kezdtek.

Vastag aljú kis fazékban kevés olajon enyhén átpirítottam a gabonakeveréket, majd felöntöttem 2,5 dl vízzel. Forrás után kis lángon, lefedve addig főztem, míg majdnem az összes folyadékot beszívta. Ekkor ráöntöttem a lecsó ízletes levét, és ebben pároltam készre.

Az elősütött paprikákba kanalaztam a lecsó sűrejét, rájuk tettem a kalapjukat, és még pár percig sütöttem.

Tálaláskor tányérra szedtem a párolt gabonából, és ráállítottam a töltött paprikákat.


Forrás: Paul Gayler: Vegetáriánus ételek (a gabona körettel én egészítettem ki)
 

Padlizsánpástétom télire (vegán)

Valamikor nyár elején igazán megnyerő kinézetű és összetételű padlizsánkrémet találtunk a falu egyik abc-jében, ráadásul a reform- és bioboltok hasonló termékeinél lényegesen olcsóbban. Először csak egy üveggel vettünk kóstolóba, ami annyira bejött, hogy aztán szép apránként kifosztottuk a boltot, hiszen a zakuszkánk már elfogyott, a hozzávalók szezonja meg még távolabb volt, hogy elkészíthessük magunknak. Most azonban már van bőséggel padlizsán és kápia paprika a piacon, és a címkét se dobtuk ki, úgyhogy belevágtunk a házilagos elkészítésbe. Hasznos időtöltésnek bizonyult a dolog, nagyon ízlik a végeredmény.

Hozzávalók 5-6 literhez
3 kg kápia paprika
6 kg padlizsán
1 kg Lucullus paradicsom (vagy 2 kg léparadicsom, aminek csak a sűrejét használjuk fel)
2 dl olaj
7 kis fej fokhagyma
4 teáskanál só
ízlés szerint csípős paprika (elhagyható)

Hosszában kettévágjuk a paprikát és eltávolítjuk a csumáját. Beáztatott cseréptálba rakjuk, és hideg sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütjük, majd a lefedett tálban hagyjuk kihűlni (nekem Európa-tálam van, ezt ügyesen "parkettázva" teleraktam, annyira, hogy éppen rá tudjam tenni a fedelét; így elnyelte az összeset egyszerre). Ezután lehúzzuk a héját. (Ha sok levet engedett, az nem kell a pástétomhoz; ételízesítőnek viszont remek, mondjuk egy zöldségpaprikást felengedni. Kifacsarni vagy lecsöpögtetni nem kell, elég csak nagyjából leönteni róla.)

Egy rétegben tepsire rakjuk a megszurkált padlizsánt, és 180 fokon, légkeveréssel 1 órát sütjük, majd a tepsin hagyjuk kihűlni (a tűzhely tepsire meg a második legnagyobb tepsim tele lett a 6 kg padlizsánnal, úgyhogy teljes kihasználtsággal ment a sütés). Félbevágjuk és kanállal kikaparjuk a húsát a héjából, és a levét is fölfogjuk (ennek nem lesz sok).

Forró vízbe mártjuk a paradicsomot, és lehúzzuk a héját. Ha lédús fajta, akkor felcikkezzük és egyet főzünk rajta, majd szűrőkanállal kiszedjük a sűrejét. (A krémhez csak ezt használjuk föl, a vékony léből pedig lehet leves, üdítőital, vagy megfelelő ételbe belerakhatjuk zöldségalaplé vagy víz helyett.)

Húsdarálón áthajtjuk az előkészített paprikát, padlizsánt és paradicsomot (mehet egy edénybe mind, mert egyszerre kellenek majd).

Megtisztítjuk és vékony szeletekre vágjuk a fokhagymát.

Vastag aljú, legalább 6 literes fazékban megmelegítjük az olajat, és kevergetve megpuhítjuk rajta a fokhagymát, de nem várjuk meg, míg elszíneződne. Hozzáadjuk a ledarált zöldségféléket és a sót, és időnként megkeverve jól átforraljuk. Akkor kész, mikor már állandó keverést igényel, azzal leállva rögtön csapkod.

Csírátlanított üvegekbe szedjük, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, öt percre fejreállítjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Szendvicskrémnek, tésztaszósznak vagy akár pizzafeltétnek is kiváló.
 

Szezámmagos sült padlizsán (vegán)

Az utóbbi időben több helyen is láttam különféle "reform" magokat - például kölest, hajdinát, tönkölybúzát stb. - a gyorsrizshez hasonló főzőtasakos kivitelben. Praktikusnak kétségtelenül praktikus, ám gyors fejszámolással hamar megállapítottam, hogy a legtöbb esetben igen borsos ára van a kényelemnek. Hiszen főzőtasak nélkül, egyszerűen csak vízben is megfő akármelyik ugyanúgy, a mérés meg a szűrés a plusz teendő.

Amikor viszont kétszer átszámolva meg a polcra kiírt kilónkénti egységár szerint is korrektnek találtam az ajánlatot, vettem egy doboz kölest kipróbálásra. Azzal persze tisztában voltam, hogy a sós vízben főtt natúr köles önmagában nem lesz valami nagy ízélmény, na de a dobozon szereplő receptajánlatok szerint nem is arra szánta a gyártó sem. Ezúttal fűszeres, szószos zöldségek körete lett, és nem bántam meg, hogy kipróbáltam.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 kis padlizsán (az enyém nem a megszokott duci, hanem hosszú, karcsú fajta volt)
• 1 evőkanál szezámsó
• kb. 2 evőkanál olaj
• 4-5 paradicsom
• 2 paprika
• 20-25 friss bazsalikomlevél
• só
• 12,5 dkg köles (főzőtasakosból 1 csomag, ömlesztettből 1/2 bögre)
• 1 evőkanál szezámsó

Hosszában félbevágjuk a padlizsánt, majd éles késsel óvatosan bevagdossuk a húsát, ügyelve, hogy a héja ép maradjon. Szilikon sütőlappal bélelt tepsibe fektetjük a vágott oldallal lefelé. 200 fokon 20-25 percig sütjük (nem szükséges előmelegíteni a sütőt). Annyi olajat adunk a szezámsóhoz, hogy folyós, könnyen kenhető keverék legyen. Megfordítjuk a padlizsándarabokat, megkenjük a tetejüket a szezámsós olajjal, és pár percre visszatesszük a sütőbe.

Megfőzzük a kölest a dobozán található útmutatás szerint, illetve az ömlesztettet háromszoros térfogatú vízben, pici sóval.

Meghámozzuk és felcikkezzük a paradicsomot, majd kis lábosban addig főzzük, míg legnagyobb része szósszá esik szét. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott paprikát, és addig főzzük, míg az puhulni kezd, de még roppanós. Ízesítjük az összevágott bazsalikommal és csipet sóval.

Tálaláskor tányérra terítjük a kölest, megszórjuk szezámsóval, rátesszük a padlizsánt, és meglocsoljuk a lecsós szósszal.

Tipp: nyugodtan süthetünk több padlizsánt (amennyi ráfér a tepsire, természetesen arányosan több szezámsós olaj kell a kenéshez); a maradék kihűlve is nagyszerű, például kenyér mellé kikanalazva a héjából.
 

Cukkinis és zöldbabos szósz vagy szendvicskrém (vegán)

A Reformházban tett legutóbbi látogatásomkor teljesen lenyűgözött a vega zöldségpástétomok és szószok választéka. Összetételüket elolvasva azonban hamar eldöntöttem, hogy nem onnan fogom feltölteni a kamrát télire. No nem azért, mert bármi kivetnivalót találtam volna bennük, hanem mert megállapítottam, hogy inkább tizedannyi pénz és némi szabadidő befektetésével lesznek nekünk ilyesmijeink.

A piaci jószerence úgy hozta, hogy pár nappal később már a tettek mezejére léptünk az idei első befőzős hétvége keretében. Volt ugyanis minden a kencék királyához, a zakuszkához, bőven is. Így hát szombaton  - amolyan "bemelegítésképpen" - ebből főztünk egy menetet, vasárnap pedig az ismétlésen túl még kétféle szószt is készítettünk: cukkiniset és zöldbabosat. Utóbbi felvonás jelentett némi logisztikai kihívást, kezdve már a piacon, hogy mindenből vegyünk eleget, de semmiből se vásároljuk túl magunkat, aztán folytatódott itthon a megfelelő méretű és típusú edények optimálisnál kisebb száma meg a konyha szerény mérete miatt, de azért sikerült valahogy megoldani a felmerülő problémákat, és estére már a száraz dunsztban pihent minden, amit eltevésre szántunk. Lelkesedés és további üresüveg-készlet még van, úgyhogy hamarosan folytatjuk.

Bepillantás a száraz dunsztba: arany fedő - zakuszka, fehér fedő - cukkinis szósz, magas üvegek oldalt - zöldbabos szósz

Hozzávalók (6-8 db 4 dl-es üveghez - a babos valamivel jobban fizet)

• 1 dl olaj
• 3/4 kg vöröshagyma
• 1,5 kg (vastag húsú) paprika
• 2 kg paradicsom (lehetőleg Lucullus vagy valami hasonló rostos fajta)
• 2 kg cukkini / 1 kg zöldbab
• 25 nagy bazsalikomlevél
• 4 teáskanál őrölt paprika
• 2-3 teáskanál só

Megtisztítjuk a hagymát, ledaraboljuk a csutkájáról a paprikát, meghámozzuk és magtalanítjuk a cukkinit, forró vízbe mártás után lehúzzuk a paradicsom héját és kivágjuk a száránál található kis zöld részt. Húsdarálón áthajtjuk az előkészített zöldségfékléket, külön-külön tálba gyűjtve a darálékot. A babos változathoz a végek eltávolítása után 1 cm-es darabkákra aprítjuk a zöldbabot (legegyszerűbben úgy, hogy marokra összefogjuk és deszkán elszeleteljük - méteres babból különösen könnyen megy).

5-6 literes, vastag aljú fazékba öntjük az olajat, és időnként megkeverve puhára pároljuk rajta a hagymát. Amikor zsírjára sült, hozzáadjuk a többi előkészített zöldségfélét, fölforraljuk, majd kis lángon, időnként megkeverve sűrűre főzzük. Közben ízesítjük az összevágott bazsalikommal, a paprikával és a sóval. Akkor van kész, amikor legalább 5 percnyi csendes rotyogtatás után megkeverve már nem érezzük, hogy le volt ülepedve a sűreje, hanem ekkor is egyenletesen sűrű az egész. Ezen állapot eléréséhez szükséges idő a felhasznált alapanyagok víztartalmától függően 1-2 óra. (Ha darálás után áll alattuk a lé, abból érdemes valamennyit leönteni és például üdítőitalként elfogyasztani, de ne vigyük túlzásba, mert ha túl száraz, akkor meg nem fő rendesen, különösen a babos.)

Közben elmosogatjuk az üvegeket, nagy tepsire állítva berakjuk a sütőbe, és 120 fokra kapcsolva 20-30 percig melegítjük, majd bent hagyjuk hűlni. A fedőket vízben kifőzzük (forrás után még néhány perc, plusz utána abban hagyjuk hűlni).

Forrón üvegekbe kanalazzuk a kész szószt, lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd takarókba bugyolálva (száraz dunsztban) hagyjuk kihűlni.

A polcra rakás előtt ellenőrizzük, hogy behúzódott rajuk a fedő (homorú a közepe, illetve nem lehet benyomni): ez tanúskodik a légmentes zárásról, így - annak ellenére, hogy nem tettünk bele tartósítószert - nem fog megromlani a tartalma. Felbontás után hűtőben tároljuk és 3-4 napon belül fogyasszuk el (ha netán valamelyiknek nem zár jól a fedele, az szintén felbontottnak tekintendő és most frissen még gond nélkül felhasználható).

Én 4 dl-es üvegekbe szokam rakni efféléket, mert ez pont elegendő mennyiség 2 adag tésztára. Ezek a mostani fajta szószok kicsit a zakuszkára is emlékeztetnek, úgyhogy az alap felhasználási módon túl pizzafeltétnek vagy kenyérre kenve is el bírom képzelni őket.

Nyári zöldségleves tárkonnyal (vegán)

Ha nem forrón esszük, akkor igazán frissítő tud lenni ez a savanykás leves, melybe jól beleaprítottam mindenféle kóbor maradék zöldséget a hűtőből.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 evőkanál olaj
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyemgyökér
• 2 marék zöldbab
• 4-5 (tojásnyi méretű) krumpli
• 1 l víz
• 1 babérlevél
• 1 kávéskanál őrölt kömény
• 1 kávéskanál kurkuma
• só
• 2 marék tojásmentes (kézi) tarhonya
• 1 paprika
• 1 arasznyi tárkonyág levelei
• 2 evőkanál tárkonyecet (vagy fehérborecet)

Megtisztítottam és kisebb falatnyi darabokra vágtam a zöldségféléket. Vastag aljú edényben fölmelegítettem az olajat, enyhén átpirítottam rajta a répát és a gyökeret, majd felöntöttem a vízzel. Beletettem a zöldbabot és a krumplit, ízesítettem a fűszerekkel, és forrás után kis lángon, lefedve főztem. Amikor a zöldség már érezhetően puhult, beleszórtam a tarhonyát, majd amikor már majdnem kész volt, a falatnyi darabokra vágott paprikát és a felaprított tárkonyt is. Végül belekevertem az ecetet.

Nyári babos egytál (vegán)

A szombati piacozás után ez lett az ebéd a friss szerzeményekből:

Hozzávalók 3-4 személyre

• 1 bögre fejtett bab (a 1/2 literes csomag fele)
• 3 répa
• 2 petrezselyemgyökér
• 2 paprika
• 4-5 paradicsom
• 2 marék zöldbab (kb. 20 dkg)
• 1 evőkanál olaj
• 1 dl száraz vörösbor (az alkoholtartalma a főzés során elpárolog, de akit elviekben zavar, hagyja ki és használjon több vizet)
• kb. 1/2 l víz
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 csokor kakukkfű levelei
• 5-6 szem megroppantott borókabogyó
• só
• 12,5 dkg (1/2 csomag) 5 féle gabona keverék (Pedon márkájú, a Sparban vettem; főzési ideje 10 perc - tetszőleges más, gyorsan fövő gabonafélével helyettesíthető, például kölessel, bulgurral, apró tésztával stb.)

Annyi vízben, amennyi bőven ellepte, puhára főztem a fejtett babot (ez több főzést igényel, mint az étel többi része, azért kell odatenni korábban, külön). Közben megtisztítottam és kisebb falatnyi darabokra vágtam a többi zöldségfélét. Vastag aljú, mély serpenyőben fölmelegítettem az olajat, és kevergetve enyhén megpirítottam rajta a répát és a gyökeret, majd kicsit később hozzátéve a paprikát is. Ezután hozzátettem a paradicsomot, felöntöttem a vörösborral, majd pár perc elteltével beleszórtam a zöldbabot, a gabonakeveréket meg a fűszereket, és felöntöttem annyi vízzel, amennyi jól ellepte. Kis lángon, lefedve kb. 10 percig főztem: eddigre a gabona megpuhult, a répa és a zöldbab viszont még kellemesen harapható volt. A végén hozzákevertem a megfőtt fejtett babot is azzal a kevés levével együtt.
Tipp: előre is elkészíthető, az újra meglangyosított maradék még finomabb, mint frissen.

Egy régi kedvencem felújítása.
 

Grillezett zöldségnyárs (vegán, mézzel)

Eljött a készletkisöprés ideje a hétre bevásárolt zöldségfélék maradékaiból (holnapra még félretettem egy padlizsánt, szombaton meg úgyis jön az utánpótlás). Ebbe az ételbe épp ilyen 'egy kis ez, egy kis az' összeállításban kellettek, kiegészítve a kertben szüretelt koktélparadicsommal.

Hozzávalók 2 személyre

• 1 kisebb padlizsán
• 1 kisebb cukkini
• 2 kisebb fej hagyma
• 3 paprika
• 36 koktélparadicsom

a mázhoz:

• 2 evőkanál mustár
• 2 evőkanál méz
• 2 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál napraforgóolaj
• 1 teáskanál olaszos fűszerkeverék (szárított szurokfű, borsikafű, bazsalikom, rozmaring) - bors helyett használtam
• 1 kávéskanál só

továbbá:

• 12 nyárspálca

Fél órára vízbe áztattam a fapálcákat (így nem égnek majd meg). Falatnyi darabokra vágtam a zöldségféléket, és vegyesen ráhúzgáltam a nyársakra (a hagymával "csaltam" és Istinek osztottam mindet, aminek ő nagyon örült). Tálkában összekevertem a máz hozzávalóit, és ecsettel rákentem a zöldségnyársakra, amiket a pálcák hosszánál valamivel keskenyebb tepsire raktam, így a két szélén megtámaszkodtak a nyársak és középen nem ért le a zöldség az aljára. (Érdemes lett volna alufóliát teríteni a tepsibe, megkönnyítve ezzel a mosogatást - no, majd legközelebb!) 200 fokra melegített sütőbe tettem, és légkeverés+grill fokozaton 15 percig sütöttem, amíg szép színt kaptak. (Lassan öt éve megvan már ez a tűzhely, épp ideje volt kipróbálni ezt az üzemmódját is. Csíkosak ugyan nem lettek a zöldségfalatok, de forgatás nélkül is remekül megsültek minden oldalról.) Tálalás előtt még egyszer megkentem őket a mázzal. Vegetáriánus főételként ettük, így ketten el is pusztítottuk mindet azon frissiben.

Tipp: a végén kimaradt egy kis máz, amit aztán puhára főzött, majd krumplinyomóval áttört barna lencséhez kevertem némi sóval kiegészítve, így remek pástétom lett belőle.

Forrás: GoodFood 2012. július (Fényes-rácsos zöldségnyárs)
 

Cukkinis minestrone (vegán)

A fejtett bab másik feléből egy másik ízletes minestrone-változat lett: cukkinivel és paradicsommal.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 1 bögre (2,5 dl) fejtett bab
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 2 nagy paradicsom
• 1 paprika
• 1 cukkini (kb. 25-30 dkg)
• 1 marék apró száraztészta (tojásmentes kézi tarhonyát használtam)
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• kb. 1,5 l víz
• só

Annyi vízben, amennyi jól ellepte, puhára főztem a fejtett babot (ez hosszabb idő alatt puhul meg, mint a többi belevaló, azért szükséges külön megfőzni). Közben előkészítettem a többi zöldséget: megtisztítottam és apróra vágtam a kétféle hagymát, meghámoztam és felkockáztam a gyökeret meg a répát, lehúztam a paradicsom héját és falatnyi darabokra vágtam a húsát, felkockáztam a paprikát és a zsenge cukkinit. 3 literes, vastag aljú fazékban fölmelegítettem az olajat, és kevergetve üvegesre pároltam rajta a hagymát, majd hozzáadtam a gyökeret meg a répát, és azzal is pároltam még kicsit. Felöntöttem vízzel, beletettem a paradicsomot is, sóztam, és forrás után kis lángon, lefedve főztem pár percig. Ekkor hozzáadtam a tésztát, majd kb. 10 perc elteltével a paprikát és a cukkinit is, és még pár percig főztem. A legvégén hozzáöntöttem a külön megfőzött fejtett babot a levével együtt, majd tálaláskor beleszórtam a bazsalikomot is.

Ötlet: GoodFood 2012. május (Minestrone - némileg nyáriasabbra és persze állatmentesre vettem a figurát)
 

Kölessel töltött gomba (laktovegetáriánus)

Mikor megláttam a boltban a szép, méretes gombafejeket, egyből az ugrott be, hogy ezek aztán igazán alkalmasak arra, hogy megtöltsem őket. Útban hazafelé azt is kitaláltam, hogy mivel.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy csiperkegomba (kb. 35 dkg)
• 1/2 bögre köles (2,5 dl-es bögrével mérve)
• 1 üveg (370 ml) lecsó-szósz, vízzel kiegészítve 2 bögrényire (1/2 literre)
• 1 kis csokor friss kakukkfű levelei
• 1 teáskanál görög fűszerkeverék (szárított szurokfű, kakukkfű, rozmaring, majoránna, levendula)
• só
• 10 dkg reszelhető sajt (füstölt házi sajtot használtam)
• 1 evőkanál olaj

a körethez:

• 3 paprika
• 3 paradicsom
• 1 kis fej lila hagyma
• 1/2 marék friss bazsalikomlevél

Óvatosan kitörtem a gombák tönkjét, és apróra vágtam. A vízzel kiegészített darált lecsóban időnként megkeverve puhára főztem a kölest a gombadarabokkal és a fűszerekkel. Közben vékonyan kiolajozott sütőlemezre raktam a gombafejeket, és a belsejüket is enyhén megolajoztam (ecset segítségével). Apróra reszeltem a sajtot, felét belekevertem a megfőtt kölesbe, és a gombafejekbe kanalaztam a tölteléket, végül megszórtam a maradék sajttal. 200 fokra melegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem. Közben a körethez megtisztítottam és falatnyi darabokra vágtam a zöldségeket (a saját adagomból kihagytam a hagymát, de Isti örült neki). Mellétettem a megsült gombát, és bazsalikomlevelekkel díszítettem.
 

Sültpaprikás-diós szendvicskrém (vegán)

Újabb kedvenc-gyanús szendvicskrém - ezért érdemes volt nyáron eltenni sült paprikát.

Hozzávalók

• 1 üveg (4 dl) sültpaprika-befőtt
• 10 dkg darált dió
• 1 gerezd (füstölt) fokhagyma
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 teáskanál római kömény
• 5 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 1 evőkanál vörösborecet (vagy citromlé)
• csipet só

Szűrőben jól lecsepegtetjük a paprikát (a levére ehhez az ételhez nem lesz szükségünk). Serpenyőben folyamatosan rázogatva illatosra pirítjuk a római köményt, majd mozsárban összezúzzuk.
Tálba rakjuk az összetevőket (a fokhagymát reszelve), és villával vagy botmixerrel összedolgozzuk. Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk a fűszerezésén.
Barna kenyérrel tálaljuk.

Tipp: a befőtt leve kiváló ízesítője lehet bármilyen ételnek, amelyhez illik a paprika íze.

Forrás: GoodFood
 

Paprikás rizsfasírt (vegán)

Újabb maradéktemető projekt: ezúttal némi főtt rizs volt a kiindulópont, aztán szerencsésen felhasználtam még mellé egy bontott üveg darált paprikát és egy kis zacskó száraz kenyeret is. Az eredmény: ízletes, vegán fasírt, megörökítésre érdemes összeállítás.

Hozzávalók 2 nagy tepsi, kb. 40 db 6-7 cm átmérőjű pogácsához

• 15 dkg barna rizs, a szokásos módon megfőzve (maradék)
• 3-4 marék szárított kenyérkocka (Graham-kenyérből)
  
• kb. 1/2 liter víz
• 1,5-2 dl natúr darált paprika
• 2 teáskanál VegaNatura ételízesítő (vagy natúr vegamix + só)
• frissen darált tarkabors
• 1/2 dl olaj
• 2-3 evőkanál őrölt lenmag

Annyi vizet öntünk a kenyérkockára, amennyi épp ellepi, és megvárjuk, míg puhára ázik (ha sietünk, akár fel is főzhetjük). Mindent összekeverünk, kóstolással beigazítjuk a fűszerezést. Kanállal kis halmokat rakunk a masszából egy szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kiolajozott) tepsire. 180 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. Rakhatjuk szendvicsbe, tálalhatjuk salátával, adhatjuk főzelékfeltétnek - ahogy tetszik.

Burgonyás hajdinagombóc (vegán, gluténmentes)

Maradék-puzzle - kreatív játék spórolósoknak

Előkészületek: Alaposan szétnézünk a konyhaszekrényben, kamrában, sufniban, vagyis minden olyan helyen, ahol ennivalót tartunk. Otthagyott, s talán már el is feledett hozzávalók, maradékok után kutatunk. Szemrevételezéssel, szagolgatással, esetleg kóstolással meggyőződünk róla, hogy még fogyasztásra alkalmasak. Ezekből fogunk főzni.

A játék célja: Ehető fogás(ok) készítése a talált maradékokból. Prioritást élveznek a gyorsan romló összetevők, azokat mindenképpen fölhasználjuk, és a többiből is igyekszünk minél többet, de természetesen csak az összeillőeket. Szükség esetén kiegészíthetjük őket nem maradékokkal is (haladó játékosok eltekinthetnek ettől a könnyítéstől, pontosabban korlátozhatják csak vízre és fűszerekre).

A játék menete: Némi gondolkodás után bevesszük magunkat a konyhába és főzünk, majd feltálaljuk az eredményt, melyet a fogyasztók saját, szubjektív szempontjaik alapján értékelnek. Ha ügyesek voltunk, nem annyira rossz, hogy ismét megmaradjon, az éhen maradt bírálók pedig más, ehető ételt követeljenek.

Eredmény: Megválaszoltuk a "mit főzzek ma?" örök kérdést. Talán még meg is dicsérték családtagjaink a finom ételt. Nem kellett elmennünk vásárolni, nem kellett pluszban költenünk alapanyagra, mégsem maradtunk éhen. Értelmesen fölhasználtunk olyan dolgokat, amiket különben előbb-utóbb kidobtunk volna.

Jó játékot!

* * *

Nálam ezúttal egy pár napja felbontott, fél üveg darált lecsó volt a kiindulópont, ahhoz kerestem valamit a magok-lisztek-miegymás vegyesbazárból - meg is találtam egy fél csomag lejárt hajdinaliszt személyében. Ha a "pásztortarhonya" hajdinából finom, akkor a lecsó-szósz sem lesz rossz krumplis hajdinagombóccal. Olyannyira nem lett rossz, hogy még a Főkóstolónak is ízlett, aki pedig nem igazán kedveli a hajdina karakteres ízét.

Hozzávalók 2 személyre

a gombóchoz:

• 30 dkg krumpli (5-6 kisebb tojásnyi méretű szem)
• 30 dkg hajdinaliszt
• csipet só
• 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

a szószhoz:

• 4-6 dl darált lecsó
• só
• bazsalikom (vagy lehet helyette oregánó, kakukkfű, zellerzöld, petrezselyemzöld, tetszés szerint)

 Héjában megfőzzük a krumplit. Leöntjük a főzővizét, majd hideg vizet engedünk rá, így hamar hűl annyit, hogy meg tudjuk tisztítani. Krumplinyomóval összetörjük. Hozzádolgozzuk a lisztet és a sót. Eleinte soknak tűnhet a liszt, de aztán szépen összeáll (ha végképp nem akar, akkor kevés vízzel segítsünk neki). Kézzel féldiónyi gombócokat formázunk belőle. Közben nagy fazékban vizet forralunk, enyhén sózzuk, és kb. 15 percig főzzük benne a gombócokat. Szűrőkanállal kiszedjük, és az olajba forgatjuk őket.
Amíg főnek, összemelegítjük a lecsót a fűszerekkel, és ezzel a szósszal tálaljuk a gombócokat.

Tipp: tetszőleges más szószt is adhatunk hozzá, vagy akár levesbe is főzhetjük levesbetétként (ebben az esetben csak fele mennyiséget készítsünk, és az utolsó 15 percre tegyük a fövő levesbe).
 

Krumplis kölestál paprikásan (vegán)

Gyors, egyszerű, laktató hétköznapi ebéd.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 6-7 közepes krumpli (60-70 dkg)
• 2-3 evőkanál olaj
• 4 bögre (1 l) víz
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 kis csokor kakukkfű levelei vagy 1 teáskanál szárított kakukkfű (esetleg más zöld fűszer, ami van kéznél)
• 1 bögre (2,5 dl) köles (25 dkg)

a tálaláshoz:

• őrölt paprika (lehet csípős is; elhagyható)
• fokhagyma (elhagyható)

Meghámozzuk és 1/2 cm vastagságú karikákra vágjuk a krumplit. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldséget. Felöntjük a vízzel, beletesszük a fűszereket, erős tűzön felforraljuk, majd kicsire vesszük a lángot. Pár percig főzzük külön a krumplit, majd beleszórjuk a kölest, és együtt főzzük készre. Nem kevergetjük, mert attól szottyos lesz a köles és összetörik a krumpli. Ha elfőtte a levét, ellenőrizzük, hogy minden megpuhult-e: ha nem, akkor öntünk hozzá kevés vizet és tovább főzzük, ha igen, akkor levesszük a tűzről és fedő alatt pihentetjük pár percig, aztán tálaljuk. A tányérján ki-ki megszórhatja paprikával és fokhagymát szeletelhet rá.

(Én most sós paprikakrém és a víz egy része helyett a pástétomhoz felbontott paprikabefőtt levét öntöttem bele, és külön sóztam.)
 

Sültpaprika-pástétom (laktovega)

Eljött az ideje a nyáron készített sültpaprika-befőtt felhasználásának. Elsőként az alábbi pástétomot készítettem ebből az illatos, ízletes alapanyagból. A Főkóstoló úgy minősítette, hogy "a kencék csúcsa"*, és szerintem se lett egy gyenge darab! Ezzel köszöntöttük a 2012-es esztendőt.

Hozzávalók

• 1 üveg (400 ml) sültpaprika-befőtt
• 10 dkg dióbél
• 20 dkg füstölt sajt
• 1 kávéskanál só (ha sós a sajt, akkor hagyjuk el)
• 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 2 evőkanál citromlé
• 1 kis csokor kakukkfű levelei (elhagyható)

Lecsepegtetjük a levétől a paprikát, és villával összetörjük. Ledaráljuk a diót, tökreszelőn lereszeljük a sajtot, és a paprikához keverjük mindkettőt. Ízesítjük a sóval, olívaolajjal és citromlével. Ha nagyon sűrű lenne, keverünk hozzá pár kanálnyit a paprika levéből. (A megmaradó paprikalét más ételhez használjuk ízesítőnek.) Barna kenyérre kenve, kakukkfűlevelekkel megszórva tálaljuk.

A receptet az Ízek és Érzések magazin 2009. december-januári számában találtam. Szeretem időről időre elővenni a korábbi évek azonos időszakának lapszámait. Két éve még egészen más receptek "szólítottak meg", mint most, úgyhogy általában akadnak újabb kipróbálnivalók.

* Ezt utána azért pontosította annyival, hogy "természetesen csak a zakuszka után".   
 

Cseréptálban sült zöldségek füstölt fokhagymával (vegán)

A füstölt fokhagyma lehetséges felhasználási módjain gondolkodva hamar beugrott, hogy ez jó lehet sütve. Méghozzá cseréptálban, más zöldségekkel együtt, amik így átveszik azt a finom füstös ízt, maga a fokhagyma meg puhára sül a héjában. Most egy igazi őszi-téli összeállítást mutatok, melynek az elkészítése és az elfogyasztása is jóleső érzés ilyenkor.

Hozzávalók 4-6 adaghoz

• 2-3 marék savanyú káposzta
• 1-1,5 kg krumpli (lehetőleg apró, vékony héjú)
• 2-3 vastag húsú paprika vagy 2 dl natúr paprikakrém
• 1 fej füstölt fokhagyma
• 2 evőkanál olaj

Elkészítése
Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat). Körömkefével alaposan megsikáljuk a krumplit, majd a nagyobbakat hosszában kettévágjuk (a rajta hagyott héj kellemes plusz ízt ad az ételnek). Ha friss paprikát használunk, akkor azt megmossuk és a csutka eltávolítása után falatnyi darabokra vágjuk.
A kiürített tál aljára terítjük a káposztát (a levét nem kell kinyomkodni vagy lecsepegtetni, amennyi megy vele, annyi szükséges is), majd a krumplit, végül pedig a paprikát. Közédugdossuk a gerezdekre szedett fokhagymát (nem kell meghámozni), és megcsorgatjuk az olajjal.
Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 15-20 percig. Ezalatt puhára párolódnak a zöldségek és remekül átjárja őket a hagymahéj füstös aromája. Tálaláskor sózzuk, ha szükséges - korábban azért ne, mert valamennyire a káposzta is sós. A krumpli héjastul fogyasztható, a puhára sült fokhagymagerezdeket kell csak kiszedni a füstös burokból.

Tipp: házilag is egyszerűen savanyíthatunk káposztát. Ez garantáltan mentes mindenféle adalékanyagtól, és csak természetes mértékben savanyú, így nem szükséges átöblíteni a felhasználás előtt.

Töltött sült paprika (vegán)

Mi legyen az ebéd, ha van itthon jópár apró, lassan fonnyadásnak induló paprika, de nincs paradicsom (lecsó tehát kilőve); valami egyszerűt van csak időnk készíteni; legyen laktató, és persze finom?

Kis paprikákat kettévágtam, eltávolítottam a csutkájukat, és paradicsomos zabpehelypástétomot kanalaztam beléjük. Vékony hasábokra vágott krumplit összeforgattam pici olajjal, majd szétterítettem egy szilikon sütőlappal bélelt tepsiben. Ráraktam a töltött paprikákat, és 200 fokon 25-30 percig sütöttem (a krumplit kell ellenőrizni: ha az puha, akkor van kész). Tálaláskor enyhén sóztam. A tűzhely sütőlemezén kényelmesen elfért 2 bőséges adagnyi.
 

Töltött paprika paradicsomszószban (vegán)

Ebben a nyárias őszben még minden adott volt egy ilyen ételhez. A praktikusság jegyében olyan tölteléket tettem bele, amit nem kell előfőzni, és a paprikát sem kell túlfőzni miatta. A zabpehely-lencse páros ráadásul nem csak finom, hanem - lévén gabona plusz hüvelyes kombináció - igen tápláló is.

Töltött paprika paradicsomszószban

(vegán recept)

Hozzávalók 4-5 adaghoz

• 10 db tölteni való paprika (nem csak a világossárga jó, lehet színesedő is - sőt, szerintem azok még ízletesebbek)

a töltelékhez:

• 1/3 bögre vörös lencse
• 2/3 bögre nagy szemű zabpehely (a bögre 2,5 dl-es, a kettővel együtt legyen tele)
• 1/2 teáskanál só
• 1 kis csokor kakukkfűág levelei
• 2 evőkanál napraforgóolaj

a paradicsomszószhoz:

• 2-2,5 kg érett, rostos fajtájú paradicsom (pl. Lucullus)
• 1/2 teáskanál só
• néhány kakukkfűág levelei

mellé még:

• 10-12 szem tyúktojásnyi méretű krumpli

Elkészítése
A paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, húsukat nagyjából felcikkezzük, és felfőzzük. Botmixerrel összezúzzuk; nem baj, ha kicsit darabos marad.
A paprikáknak éles késsel körbevágjuk a csomáját, vigyázva, hogy a húsukba ne szaladjon bele a kés. Kihúzzuk a szárukat, és kávéskanállal kiszedjük a csutka bent maradt részét és a magokat.
Tálban összekeverjük a töltelék hozzávalóit, és belekanalazzuk a paprikákba úgy, hogy tömörítés nélkül kb. 3/4-ig legyen bennük (a főzés során nőni fog a térfogata, így nem nyomja szét a paprikát, csak épp kitölti majd).
Vastag aljú, mély serpenyőben vagy lábasban fektetve elrendezzük a paprikákat, lehetőleg egy rétegben (nekem egy 26 cm átmérőjű edényben pont elfért). Felöntjük paradicsomlével; akkor jó, ha mindenütt teljesen ellepi. Kanállal kicsit megmozgatjuk a paprikákat, hogy kijöjjön belőlük a levegő és feltöltődjön a belsejük paradicsomlével.
Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve kb. 20 percig főzzük. Eddigre megpuhul a töltelék, a paprika viszont még enyhén roppanós marad.
Közben meghámozzuk és hosszában négybe vagdossuk a krumplit, és enyhén sós vízben megfőzzük. Az étel mellé adjuk tálaláskor. (Krumpli helyett barna kenyérrel is fogyaszthatjuk.)
 

Lecsós fejtett bab puliszkával (vegán)

Hétvégén leszüreteltük a komposztáló oldalára futtatott fejtőbabot. Nagy része már száraz, ám egy kisebb adagnyi zsenge, fejthető is megbújt még a levelek között. Lecsóval megszaporítva, puliszkagombóccal kiegészítve ez a laktató egytálétel lett belőle vasárnap:

Először a puliszkát készítettem el: Felforraltam 1,5 liter vizet, tettem bele 1 teáskanál sót meg 2 evőkanálnyi olajat. Vékony sugárban beleszórtam 10 dkg kukoricadarát és 20 dkg kukoricalisztet, miközben kézi habverővel folyamatosan kevergettem. Amikor sűrűsödni kezdett, fakanálra váltva kevergettem tovább, egészen addig, míg elvált az edény falától. Eddigre a daraszemcsék is megpuhultak benne. Lefedve félretettem.

1 bögre fejtett babot (de ha lett volna, kettővel is szívesen beletettem volna) 1 babérlevéllel enyhén sós vízben puhára főztem. Közben pedig lecsót készítettem úgy bő 3/4 kilónyi paprikából és kb. ugyanannyi paradicsomból. A végén hozzáadtam a leszűrt babot is.

Fél centi vastagságú szeletekre vágtam 1 nagy fej vöröshagymát, szétszedtem karikákra, kukoricalisztbe forgattam, és kevés felmelegített napraforgóolajban pirosra sütöttem.

Tálaláskor kiszedtem a lecsós babot, evőkanállal rászaggattam az időközben megszilárdult puliszkát, és az Isti adagját megkoronáztam a hagymával, én meg élveztem hagyma nélkül. Ez a mennyiség 4 bőséges adag, plusz kimaradt 2 adagnyi puliszka (ahhoz holnap majd kitalálok valamit).


A receptet az Ízek és Érzések magazin aktuális (2011. szeptember-október) számában találtam. Megint befürödtem a recept betartásával, az újságban szereplő 5 dl vízzel poros maradt a puliszka, plusz 1 litert igényelt még (azaz összesen háromszor annyit!). Az ott írt 25 dkg lecsót pedig nagyon kevésnek tartottam, így nem csak a kevesebb bab miatt növeltem meg jócskán (ha jól számolom, úgy négy-ötszörösére) a mennyiségét. Még így is aránytalanul sok puliszka maradt, miután 1-1 jóleső adagot megettünk, kb. olyan arányokkal, ahogy a magazinbeli képen is látható az étel. A puliszka önmagában nem valami ízletes, egyszerűen igényelte a lecsót. Amúgy ötletes, hogy az elcsépelt rizs helyett kukorica kerül mellé; és nekem külön tetszik, hogy nem összefőzve vele (így jobban néz ki, és fogyasztáskor tetszés szerint szabályozható az arány). Finom volt, de semmi extra, a befektetett munkáért és a termelődött mosatlanmennyiségért jobbat vártunk cserébe.