Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.

Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)

Tejszínes-krumplis pogácsa (lakto-vega)

A jól bevált kenyérnek indult, csak az a fránya élesztő nem végezte jól a dolgát, és a dagasztás után órák múltán is egy igencsak laposka tésztagombóc kuksolt a kenyérsütőben. Kénytelen voltam hát megbarátkozni a gondolattal, hogy ebből nem lesz kenyér... De kukatöltelék se, akárki meglássa!

Vettem a keletlen kenyértésztát, hozzászórtam egy csomag sütőport, és elkezdtem kézzel szépen aláhajtogatni a tészta szélét, újra meg újra megmártva a sütőporban, mikor az előző adag már eltűnt a belsejében. Majd enyhén lisztezett munkalapon jó ujjnyi vastagra nyújtottam, késsel bevagdostam a tejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle (a leeső részeket összegyúrva ugyanígy, amíg el nem fogyott). Szilikon sütőlappal bélelt tepsin (2 nagy tepsire fért rá mind) 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket, amíg szépen megpirultak alul-fölül. Bár nem szabályosan hajtogattam, mindössze a sütőport akartam viszonylag egyenletesen beledolgozni így utólag a tésztába, örömmel nyugtáztam, hogy rétegesek lettek, és jónéhányuk gusztusosan el is dőlt.

Ízre természetesen olyan, mint a kenyér, csak így sokkal több a ropogósra sült külseje. A Főkóstoló javaslatára paprikalekvárral ettük (hmm... kezd ínyenc lenni! :), és nagyon ízlett mindkettőnknek.

Így menekült meg az elfuserált kenyértészta a kidobástól, én meg feljegyzem ide tanulságként, hogy kétségtelenül kényelmes a porélesztő, amit nem kell felfuttatni, csak így nem derül ki még az elején, ha baja van. 
 

Krumplis-túrós pogácsa (lakto-vega)

Kedvelt téli étek nálunk a héjában sült krumpli. Persze ebből nem érdemes keveset csinálni: úgy jó, ha tele a tepsi. Másnap a hideg maradék viszont már nem valami kívánatos. Ha sok, akkor krumplilepény a sorsa, ha kevesebb, akkor valami kelt tészta. Például ez a pogácsa, ami a krumplinak és a túrónak köszönhetően nemcsak finom, hanem fantasztikusan puha is - pedig barna lisztből van!

Krumplis-túrós pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók:

• 1 dl langyos víz
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
• 2 teáskanál barnacukor 

• 25 dekányi héjában sült krumpli (maradék)
• 25 dkg túró
• 50 dkg Graham liszt, átszitálva
• 4 csapott teáskanál tengeri só
• 1 kis pohár (175 g) kefír vagy natúr joghurt
• 1 dl olaj

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben a cukorral.
2. Közben meghámozzuk és tökreszelőn egy nagy tálba reszeljük a krumplit, hozzámorzsoljuk a túrót, majd hozzátesszük a többi belevalót is. Végül az élesztővel egy puha, de nem ragadós tésztagombóccá gyúrjuk. Szükség esetén további langyos víz, illetve liszt hozzáadásával érjük el ezt az állagot (sok függ a pontos krumplimennyiségtől, a liszttől és a túrótól is).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
4. Enyhén lisztezett munkafelületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle, amiket aztán szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatunk. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy további pogácsákat formázunk belőle.
5. 180 fokon 25-30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, és úgy 2,5 óra összesen, amiből jó fél órányi a munka
Pénz: kb. 600 Forint
Hazai alapanyagokból.

Sajtos-paprikás pogácsa (lakto-vega)

Jellemzően elutazás előtt szoktam készíteni ezt a sós rágcsát, melynek két fontos haszna is van: (1) így elfogynak a hűtőből a romlandó tejtermékek, (2) van egy kis útravaló elemózsia. Emiatt lefényképeznem ugyan még sose sikerült, a recept viszont annyira bevált, hogy itt a helye. Máskor készítve vendégvárónak, bulikajának is tökéletes.

Sajtos-paprikás pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 35 dkg lisztkeverék, például nálam nagyon bevált a Graham liszt és zabpehelyliszt kb. felesben, vagy kész keverékekből a mexikói kenyérpor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 teáskanál sós paprikakrém
• 20 dekányi sajt (vagy amennyi épp van)
• 5 dekányi puha vaj vagy kb. 0,5 dl olaj
• kb. 1 joghurtos pohár víz (lehet, hogy csak szűken mérve kell!)

Elkészítése:

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a joghurtot, a paprikakrémet, a lereszelt sajtot, a zsiradékot és a vizet, és puha, de nem ragadós tésztává dolgozzuk össze. Nem kell megijedni, ha eleinte lágynak tűnik, pár perc elteltével érezhetően szilárdul, ahogy a lisztek felveszik a nedvességet.
2. Enyhén lisztezett felületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy megformázzuk.
3. A pogácsákat szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatjuk. (Nekem 4 cm átmérőjű szaggatóm van, így kb. 70 darab pogácsám szokott lenni, ami 2 nagy tepsin fér el.)
4. 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje is.
5. A tepsiről leszedve kicsit hűlni hagyjuk, és máris fogyasztható. Utazáshoz viszont csak kihűlve csomagoljuk be, hogy ne gőzölődjön össze.

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni az első menetet, összesen kb. másfél óra mindenestül, ebből fél óra munka
Pénz: kb. 800 Forint
Hazai alapanyagokból.

Káposztás nyuszik és pogácsák

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy jó lenne valamiféle káposztás pogácsát sütni. Nemrégiben találtam egy igazán szimpatikus receptet, így nem sokat váratott magára a kipróbálás. A sütikiszúrókat tartalmazó zsákban a pogácsaszaggató után kutatva kezembe akadt ez a kedves nyuszi alakú is, és mivel így tavasszal épp aktuális a téma, úgy döntöttem, hogy használom ezt is. Nemcsak szép, hanem finom is lett, így húsvétra ismétlés lehet belőle.


Kenyérsütőgép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a felsorolás sorrendjében:

• 10 dkg vaj, késsel kisebb darabokra vágva
• 3 dl langyos víz
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
• 2 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál méz
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő

Dagasztás programra kapcsoltam. A tészta összedolgozása közben időnként ránéztem, hogy ha szükséges, akkor további víz, illetve liszt hozzáadásával igazítsak az állagán (most egy nagyon kevés víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak). Amúgy a gép elvégezte a dagasztást és a kelesztést (gép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni, majd letakarva, langyos helyen duplájára keleszteni, ez kb. 1 óra).

Közben összevágtam fél kiló (egy kis fej fele) káposztát: ezúttal nem csak szálasra faragtam a késsel, hanem utána még keresztben is megvagdostam a csomót, hogy egészen apró darabok legyenek. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rátettem az összevágott káposztát, és időnként megkeverve puhára pároltam (jóval puhábbra, mint ahogy egyébként enni szeretem), hogy a tészta kiszúrásánál könnyű legyen elvágni és ne okozzon gondot. Időnként egy kis vizet öntöttem alá, de ügyeltem rá, hogy a végére száraz legyen. Ízesítésnek pár evőkanál szójaszószt kevertem hozzá, és hűlni hagytam. (Szójaszósz hiányában lehet a klasszikus só, bors fűszerezést is alkalmazni. Nálam a szójaszószos ízesítés nagyon bevált a káposztás tésztához, azért alkalmaztam ennél is.)

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és ujjnyi vastag téglalap alakúra nyújtottam. A 2/3 részén eloszlattam a párolt káposzta felét, majd ráhajtottam előbb az üres harmadot, aztán meg a vele szemköztit. Ismét kinyújtottam ujjnyi vastagra, és a másik két oldal felől is megismételtem ugyanezt. Végül megint kinyújtottam, és formákat szaggattam belőle.

Igyekeztem úgy vágni, hogy minél kevesebb köztes rész maradjon, hiszen abba összegyúráskor már belekeveredik a káposzta és nem lesz réteges. 11 nyuszi és kb. egy-egy tucat nagy meg kis pogácsa lett belőle összesen (az összegyúrt vakarcsból már csak pogácsát akartam, így kinyújtás után bevagdostam a tetejét, hogy igazán pogácsának nézzen ki). Ezeket szilikon sütőlapra raktam, hagyva némi távolságot közöttük. Vízzel megkentem, majd szezámmagot szórtam rájuk, a nyulak szemének pedig egy-egy szem zöldborsot használtam, jól benyomva (ez nem olyan csípős, mint a fekete, ha valaki ráharap; amúgy a tarkaborsból válogattam ki azt a néhány darabot).

180 fokon kb. fél óra alatt sült meg egy-egy adag (2 nagy tepsin fért el minden).

Rácsra szedve hagytam kihűlni, majd két réteg konyharuhával letakarva tároltam, míg el nem fogyott. A káposztás "tölteléknek" köszönhetően másnap sem száraz.


Az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvasott Káposztás pogácsa receptből kiindulva, kisebb-nagyobb módosításokkal.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 1 óra munka van vele összesen
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, a szójaszósz és a díszítés kivételével.

Töklámpás és tökpogácsa

Idén sikerült elkészítenem életem első töklámpását, miután akadt a piacon ennek való tök is, nem csak a hosszúkás fajta. Néztem mintákat is, bár azt előre tudtam, hogy nem a klasszikus arcot szeretném belevésni. Aztán itt egy képet meglátva jobb - és nem mellesleg egyszerűbben kivitelezhető - ötletem támadt: kicsi és közepes pogácsaszaggatóval lyuggattam ki a tököt.

Előszöris késsel kivágtam egy nagyjából kör alakú részt az alján. Láttam, hogy nem tömör a belseje, így még nem szedtem ki, hanem elkezdtem a mintázást. Óvatosan benyomtam a (jó éles, masszív, fém) pogácsaszaggatót (kellett azért hozzá egy kis erő, de kézzel sikerült), aztán amelyik kivágott darab nem jött ki a szaggatóval, azt inkább benyomtam a tök belsejébe. Négy függőleges sornyi lyukat csináltam meg így - szerencsére a tökön eleve volt némi csíkozás, így előrajzolnom se kellett, csak a természetes csíkokat követtem úgy szemre. Mivel láttam, hogy mostanra eléggé megtelt a tök közepe, kézzel kiszedtem a belsejének nagy részét az alsó lyukon, majd a meglévő négy sor közötti távokat megfelezve kivágtam a másik négy sort is. Itt a szomszédos lyukakon benyúlva tartottam rá, hogy a külső nyomástól biztosan ne törjön be a tök fala. Meg persze ügyeltem rá, hogy ne legyenek nagyon közel a lyukak egymáshoz, és a tök falát se vékonyítsam el túlságosan belülről. A tetejére egy nagyobb lyukat vágtam, hogy a hő szabadon távozhasson fent, és a lyukak számával se spóroltam, hogy könnyen járjon benne a levegő az égéshez. Végül kitakarítottam a belsejét (továbbra is kézzel éreztem a legegyszerűbbnek, és eddigre már úgyis eléggé benne voltam), és mécses helyett egy kerti gyertyára húztam rá a tök-búrát. (Ez egy alacsony, de nagy átmérőjű gyertya, amit már vagy két éve égetek időnként egy-egy nyári estén odakint, gondoltam, jó lesz ebbe is - annyi a különbség, hogy ez nem alszik el 3-4 óra elteltével magától, hanem majd nekem kell eloltanom. Viszont nagyobb és erőteljesebb lánggal ég, jobban bevilágítja ezt a nem épp aprócska tököt.) Kistányért tettem alá, így helyeztem el egy tuskón a teraszon.

A kiszedett tökhúsból kiválogattam a "pogácsákat" meg a tök falából kiszedett ehető részeket, és a héj levagdosása után egy alufóliával bélelt tepsire ömlesztve megsütöttem. A magokat se dobtam el: akár nekem megenni vagy esetleg csíráztatni, akár madáreledelnek jó lesz még az. Ha az elkövetkező néhány napban nem indul romlásnak a lámpás, akkor azt is feldarabolom és megsütöm majd. Akit zavar, hogy ilyen összevissza alakú, az felhasználhatja a megsült tökhúst olyasmibe, amibe összetörve kerül, például pitetöltelékbe, ivólébe, kekszbe, vagy épp krémlevesbe.

Idő: 1-1,5 óra volt a faragás (de ugye ez a szórakozás része :) + 1 óra a töksütés (mivel kis darabok voltak, elég volt nekik 45 perc sütés + 15 perc állás az elzárt sütőben, de ezzel meg közben semmi teendő nincs)
Pénz: 300 Ft
Természetesen hazai tökből. Mint mondá a néni, muszáj neki ilyen tököt is vetni, mert kell az unokájának faragni - s mivel jó termés volt, szerencsére a piacra is jutott belőle.

Krumplis pogácsa

Vegán, élesztőmentes sós csemege vendégvárónak, utazáshoz, vagy csak úgy:

4 szem, tojásnyi méretű héjában főtt krumplit (maradék) meghámoztam, késsel nagyobb darabokra vágtam, majd krumplinyomóval összetörtem. Ezután pedig hozzáraktam mindazt, amiről úgy gondoltam, hogy szükséges egy ilyen tésztához: 25 dkg lisztet (most Graham és zablisztet vegyesen, valamivel több volt a Graham), 1/2 csomag sütőport, 1 csapott kiskanál sót, kb. 1 dl étolajat, és annyi vizet, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak (kb. 1 dl, de erősen függ a szükséges mennyiség a krumplitól és a liszttől). Kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam, kb. 2 cm vastagra. Megszórtam szezámmaggal, és nyújtottam még rajta valamennyit, hogy jól belenyomódjon a mag. (Szezámmag helyett mondjuk lenmaggal, mákkal, összevágott napraforgómaggal, tökmaggal is el bírom képzelni.) Ezután éles késsel bevagdaltam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam; lehet sűrűn rakni, alapvetően nem oldalra nő. A leeső darabokat összegyúrtam, és további pogácsákat formáztam belőle ugyanígy (ezeknek persze már a tésztájában is volt szezámmag). 40-nél valamivel több lett összesen, éppen ráfért a tűzhely sütőlemezére. 180 fokon kb. 30 perc alatt sült meg. Kívül enyhén ropogós, belül puha pogácsák lettek.

Gyors túrós pogácsa

Egy nagy tálba daraboltam 25 dkg margarint, és összemorzsoltam 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszttel. Hozzáadtam 1 teáskanál sót és 1 csomag sütőport is, végül hozzágyúrtam 25 dkg túrót. Enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam kb. 1,5 cm vastagra. Késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kivágott pogácsákat kikent sütőlemezre raktam (lehet viszonylag sűrűn, alapvetően felfelé nőnek, nem oldalra). A leeső darabokat összegyúrtam, és ugyanígy további pogácsákat formáztam belőle. 180 fokon bő 15 perc alatt sült pirosra egy-egy adag. Nekem 64 darab lett, így egy nagy meg egy kis tepsiben tudtam megsütni az összeset.

A kiinduló recept forrása, amit itt-ott módosítottam:
Fazekasné Szántó Tünde: Élvezetes egészség. Bio ételek szakácskönyve (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen)

Idő: egy jó óra alatt megvan mindenestül, mosogatást is beleértve
Pénz: kb. 450 Ft az egész (nekem most akciós túróból még olcsóbb volt)
Hazai alapanyagokból.

Szilvalekváros papucs

Még a hétvégén sütöttem, csak a megírásig nem jutottam el. Egy régen kinézett recept megvalósítása két formában, ugyanabból a tésztából a címben említett szilvalekváros papucs:

... és pogácsa:

Most nagypályázhatnék vele, hogy töpörtyűs tészta vega módozatban (a kiinduló recept szerint ugyanis az), de egyrészt nem vagyok különösebben híve a húsos ételek utánzásának, másrészt néhány hagyományos recept elolvasása után nem vagyok benne biztos, hogy ez olyasmi ízű. Azon meg fölösleges lenne összeveszni, hogy melyik a jobb.

Mindenesetre érdekelt, hogy ekkora mennyiségben mit tesz a pirított szezámmag a tésztával, és mivel a napokban találtam egy üveg jóféle házi szilvalekvárt, nem csak pogácsát készítetettem a tésztából.

Előszöris egy serpenyőben megpirítottam 15 dkg szezámmagot, állandóan kevergetve egy falapáttal, hogy biztos ne égjen meg. Aztán egy nagy tálba szórtam 1/2 kg teljes kiőrlésű búzalisztet, tettem hozzá 2 kiskanál sót meg úgy fél deci (napraforgó)olajat. Hozzászórtam még 1 csomag szárított élesztőt (7 g), majd a még langyos szezámmagot, és hozzáöntöttem 2 dl vizet. Kézzel tésztává dagasztottam, öntve még hozzá apránként vizet, hogy megfelelő állagú legyen a végén (puha, de nem ragadós). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Utána a papucshoz kb. fél centi vastagságúra nyújtottam, és derelyevágóval kis négyzetekre szabtam. Tettem bele bőven szilvalekvárt, aztán összenyomtam a két szemközti sarkát, és kikent tepsibe sorakoztattam a kész papucsokat. 180 fokon 20 percig sültek.

A pogácsához meghajtogattam a tésztát, hogy réteges legyen, majd éles késsel berácsoztam a tetejét, és úgy szaggattam ki. Ennek is kellett jó 20 perc, hogy pirosra süljön.

Nagyon jól kezelhető tészta volt. A sütéskor kelt még, de megtartotta a formáját.

Még azon melegében jót ettem mindkettőből. Túlságosan is jót :)

Kapros "túrós" pogácsa

Maradt még a hétvégén vett rengeteg kaporból, és adta magát az ötlet, hogy valami túróst jó lenne készíteni vele. Persze mivel továbbra sem igazán kívánom a tejtermékeket (meg különben is megvolt most az adag a rakott krumpliban - muszáj volt már felhasználni a hűtőben árválkodó tejfölt; szerencsére így el is fogyott mind), hamis túrós lett. Kölessel. Előbb lepényt akartam, de aztán eszembe jutott ez a pogácsa, hogy kölestúróval és olívabogyó helyett kaporral vajon milyen lenne...

Hát ilyen:

Természetesen akkor már a tésztát is tejmentesítettem.

A kézimalommal durvára őröltem 1 dl kölest, majd bő 4 dl vízzel feltettem főni. (Gondoltam, így megúszom a főtt köles turmixolása című akciót - csak nem barátom nekem az a turmixolás, ha nem muszáj.)

Közben egy nagy tálba szórtam 50 dekányi teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 teáskanál sót, hozzáöntöttem 10 dkg olvasztott margarint.

Megkevertem a felfőtt kölest, majd miután ülepedett egy kicsit, lekanalaztam egy fél bögrényit a levéből (avagy nem volt kész kölestejem, de ez végülis valami hasonló volt). Hideg vizet öntöttem hozzá a bögrébe, hogy csak langyos legyen (így majdnem tele lett a bögre), tettem bele egy kis mézet, meg belemorzsoltam 2 deka friss élesztőt.

A többi kölest időnként megkeverve sűrűre főztem (olyasmi lett, mint egy sűrű tejbegríz), majd levettem a tűzről és hűlni hagytam.

A tésztához hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt, és az egészet összegyúrtam, hogy lágy, de nem ragadós legyen az eredmény (nekem most kellett még hozzá egy kis víz).

Ízesítettem a kölest egy fél citrom levével, meg némi sóval. Amíg kelt a tészta és tovább hűlt a köles, elfoglaltam magam mással.

Aztán a kölesbe belevágtam egy csokor kaprot, és azzal is elkevertem. Ekkor már egész jó túrókrém állagú volt (álltában is sűrűsödött még).

A tésztát kinyújtottam, kétharmadát megkentem a kölestúró felével, majd behajtottam középre előbb az üresen hagyott harmadot, utána meg a szemköztit.

Kelni hagytam, majd megismételtem a töltést-hajtogatást a másik két széléről is.

Megint kelni hagytam, majd kinyújtottam kb. másfél centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle.

Kikent tepsire sorakoztattam, majd 190 fokon bő 20 percig sütöttem. Ennyi idő kellett, hogy az alja és a teteje is kapjon egy kis színt. Három tepsivel lett összesen, a végén persze az összegyúrt maradékokból már nem réteges, de azért az is finom.

Összességében némileg lágyabb volt így, mint a múltkor az igazi túrós. Főleg a vakarcs összegyúrásánál kellett jobban lisztezni, de nem volt zavaró. Az íze nagyon bejött, a kész pogácsákon már egyáltalán nem érezni a köles ízét, és a kinézetükben sincs semmi különös. A rétegesek még meg is dőltek, szóval a látványra sem lehet panasz :) Frissen enyhén ropogósak voltak, most, másnap pedig fantasztikusan puhák és könnyűek, különösen az első nyújtásból a réteges darabok.

Pogácsa with Sunchokes (World Bread Day 2008)

As a keen bread-baker, I just can't leave World Bread Day out. After discussing the roots of this passion of mine, I also share a recipe for a kind of bread I really like. Finally, I've collected the other breads which I've written about in English.

* * *

Once upon a time, I had a friend whose family had a bread-maker at home. They were really proud of it because that time it wasn't easy at all to get such a machine in my country (Hungary). I also saw it work, I also smelt the bread while baking, and later I was also allowed to use it. And I immediately knew that I would also like to have one.

Many years later my dream came true. So I began to bake my bread at home, and I also began to experiment with different kinds of flour and flavourings. I also realized that it's great for kneading any kind of yeasted dough, which can be shaped and baked in the oven. Maybe it's not as confortable as if the machine had baked it, but it's still a good method for pizza, rolls or croissants.

The new era began when I bought a new cooker as well, with a really good oven, and realized that even the bread was much better when I baked it there. However, when I didn't have much time, I still used the machine quite a lot.

Nowadays I use wholemeal flour only (mainly wheat and rye, but I'm always willing to try new kinds), and I have some really good recipes I can always use. I still like experimenting, though. I quite often knead the dough by hand, but sometimes (rarely) I have the machine do it for me. I haven't bought bread, rolls or anything like that for years. I believe it's worth taking the trouble and baking all these things at home.

Last year I started my blog, and, of course, I put these recipes there (among a lot of others). And I remember I was really glad when I learnt about BreadBakingDay for the first time. I thought it was really my cup of tea: baking bread and writing about it. And do this in English, which is good practice for me. And reading others' recipes, and trying them, and getting new ideas from all over the world. When possible, for these rounds I make things which are typical in my country or in this region, and I really love reading about (and trying) breads which are typical elsewhere in the world.

* * *

This time I would like to share a new discovery of mine. It's a small bread called pogácsa, a rather popular kind of cake in Hungary (I've discussed this here earlier). Pogácsa with potatoes is really widespread, and the mashed potatoes make the dough softer and delay drying. This one is similar, but instead of potatoes, Jerusalem artichokes (sunchokes - well, I haven't heard this word for it before, but I really like it! :) are used, which add extra flavour to the cake (of course, it can be made with potatoes as well, but the flavour will be much different). (I grow the sunchokes in my garden; for pictures please click here and here.)

Recipe: Pogácsa with Sunchokes

Ingredients:

• 250 g sunchokes, washed well

• 100 ml lukewarm water
• 10 g fresh yeast
• 1/2 tsp honey

• 300 g whole wheat flour (plus a bit more if needed for the right consistency)
• 100 g butter or margarine, melted
• 1 Tsp ground flax seeds (or use less water for starting the yeast, and use 1 egg instead of the flax seeds)
  
• 1 1/2 tsp salt (there's nothing worse than undersalted pogácsa :)

• a little ground walnuts on top (if you make it with potatoes, omit this; you can smear with a beaten egg instead)
  

Instructions:

1. Wash well the sunchokes, then cook them in lightly salty water. Let them cool, remove their skin, and mash them in a large bowl.
2. Start the yeast in the water with the honey.
3. Add the other ingredients to the mashed sunchokes, then add the started yeast, and knead into a ball of dough. Add some more flour if necessary (the exact amount depends a lot on the freshness of the sunchokes). The dough should be soft but not sticky.
4. Cover with a tea-towel, and raise it in a warm place until it doubles in size (cca. an hour).
5. Roll it out into a rectangle, fold one third into the middle, then do this with the other third as well. Roll it out again, and repeat the folding with the other two sides as well. (This way the cakes will be layered.) Roll it out again, but when it's about 30 mm thick, sprinkle the ground walnuts on top, and continue rolling until it's about 15-20 mm thick. Cut a checked patterned into the top with a sharp knife. The lines should be about 5 mm from each other.
6. Cut round shapes with a small cutter or glass. Put the cakes on a greased baking tin, leaving some space between them because they will rise a bit more.
7. Knead the nubbins together, and form more cakes from them in the same fashion. Using a small cutter (35 mm in diameter) I usually have a bit more than 50 cakes altogether.
8. Bake for 30 minutes at 180 degrees Celsius. They are ready when the top and the bottom is brown.
9. It's best when still warm, but the sunchokes (or potatoes) don't let them dry quickly. Enjoy!
   

* * *

Other recipes for breads I've shared in English (all were BBD entries):

• Easter bread - Would you like it sweet or savoury?

• Bread with oat flakes and sunflower seeds

• Cocoa, Cinnamon or Cheese Pastries

• Pogácsa with poppy seeds

• My Favourite Bread Step-by-step

And more will come, I promise ;)

Csicsókás pogácsa

Ma újabb adag csicsókát termeltem ki a kert aljában. Az aprajából ezt a pogácsát készítettem, a nagyobbakat pedig eltettem holnapra valami olyan ételhez, amibe reszelni kell.

A csicsókát megmostam, majd enyhén sós vízben puhára főztem. Hűlni hagytam, aztán lehúztam a héját (már amennyire lehetett: ahol vastagabb, ott tényleg lejött, a nagyon zsenge, hófehér kis gumókról viszont nem igazán - de nem is lett zavaró, ami ott maradt). Krumplinyomóval összetörtem. Ha püréként akartam volna tálalni, nem örültem volna az enyhén szürkés-barnás színének. Viszont szerencsére ebben a tésztában ez egyáltalán nem látszik.

1 dkg friss élesztőt belemorzsoltam 1 dl langyos vízbe, majd hozzáadtam egy fél teáskanál mézet, és állni hagytam.

Addig egy tálba belemértem a következőket:
25 dkg csicsóka (nyersen ennyi!), a fent leírtak szerint előkészítve
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg vaj, megolvasztva
1 evőkanál őrölt lenmag
1 1/2 teáskanál só

Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, és lágy, de éppen nem ragadós tésztává gyúrtam. Nekem ennek az állagnak az eléréséhez hozzá kellett még adnom majdnem 10 dkg teljes kiőrlésű lisztet. (Valószínűleg nagy mértékben függ a csicsóka víztartalmától, hogy mennyi lisztet vesz fel - és ez ugye garantáltan friss volt.)

Letakarva a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra).

Kinyújtottam, a két szélét középre hajtottam, majd így folytattam a nyújtást. A hajtogatást a másik két széle felől megismételtem, majd amikor úgy három centi vastag volt, a tetejét megszórtam darált dióval, aztán így nyújtottam tovább, úgy másfél-két centi vastagra. Késsel bevagdaltam a tetejét, majd kiszaggattam. A kész pogácsákat kivajazott tepsire sorakoztattam. 180 fokon 30 perc sütés kellett nekik, hogy alul-fölül szép pirosak legyenek. A szaggatáskor lehullott darabkákat összegyúrtam, és az előbbiek szerint további pogácsákat formáztam belőle. Összesen több, mint 50 db lett, igaz, a legkisebb szaggatóval (kb. 4 centi átmérőjű).

Finom, laza, réteges, enyhén ropogós lett, észrevehető, de nem tolakodó csicsóka-ízzel. Nem utoljára sütöttem! :)

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam. A szokásos reformosítást persze ez sem úszhatta meg :)

Túrós-olívás pogácsa

Az utóbbi időben nem igazán mennek nálam a tejtermékek. Ha mégis kerül az asztalra ilyesmi, az nem "direkt", hanem valami "rejtett" formában, mondjuk süteménybe keverve fordul elő. Most például ebben a pogácsában:


Úgy 1 deci langyos vízbe szórtam egy fél teáskanálnyi barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 deka élesztőt. Egy nagy tálba beleszitáltam 50 dkg teljes kiőrlésű lisztet (most épp 40 dkg búza és 10 dkg rozs került bele, az arány persze szabadon változtatható, bár a tészta megkelése érdekében a rozst semmi esetre se hagynám többségre jutni). Tettem hozzá egy fél teáskanálnyi sót, 1 kis pohár (175 g) kefírt és 10 dkg olvasztott vajat. Az egészet összedolgoztam a felfuttatott élesztővel. Ezúttal egy kis víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak. Konyharuhával letakarva kelni hagytam.

Közben elpakoltam a csorgatóról a megszáradt edényeket, meg elmosogattam, így teleraktam vizesekkel. Kimentem a ház elé, és szedtem egy marék kakukkfüvet, majd egy tálba letépkedtem a leveleit. Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, a bogyókat pedig vékony karikákra szeltem, és a kakukkfűlevelekhez tettem a tálba. Aztán az egészhez hozzákevertem 25 dkg túrót. Ez a papírba csomagolt, apró szemcsés fajta volt, úgyhogy nem éreztem szükségesnek tejföl hozzáadását, hogy kenhető legyen. Az olívabogyót elég sósnak találtam, így a külön sózástól is eltekintettem (persze ízlés szerint lehet sózni).

A megkelt tésztát nagyjából téglalap alakúra nyújtottam, úgy 1 centi vastagra. Kétharmadán eloszlattam a túrós keverék felét, majd az üres harmadát behajtottam középre, aztán meg arra rá a túrós harmadot a másik végéről. Letakartam egy konyharuhával, és ismét egy kicsit mást csináltam: behoztam a ház elől az aszalódó paradicsomokat, meg meglocsoltam a fűszernövényeket a kertben.

Aztán nyújtottam egy kicsit a tésztán, majd az előbbi módon eloszlattam rajta a túrós keverék másik felét, és meghajtogattam. Letakartam, és ismét mentem a dolgomra: ezúttal az utóbbi időben elrakott befőtteket címkéztem fel, no meg előkészítettem a tepsiket a pogácsasütéshez. Aztán a sütőt is bekapcsoltam 200 fokra.

Kinyújtottam a tésztát kb. 1,5 centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, majd egy közepes szaggatóval köröket vágtam belőle, és a vékonyan kivajazott tepsikre sorakoztattam. (Az olívabogyó miatt ezt nem lehet pohárral szaggatni, mindenképpen kell egy jó éles célszerszám.) A lehulló darabokat összegyúrtam, kinyújtottam, és abból is lett még néhány pogácsa. Nyilván nem olyan réteges, mint a többi, de azért nem is rossz! (Nekem most a rétegesből lett 45 db, meg még a vakarcsból is egy kis tepsivel.)

Az előmelegített sütőbe raktam, 15 percig simán, utána meg még 5 percig légkeveréssel sütöttem, hogy a teteje is kapjon egy kis színt. Tányérra rakva hagytam hűlni. Langyosan nagyon finom volt, de a túró miatt még másnapra sem lett annyira száraz, mint a "sima" tészták szoktak lenni. A hajtogatásnak köszönhetően szép laza, réteges szerkezetű lett.

(A kiindulási alapként használt receptet itt olvastam, némi átalakítás és a kivitelezés saját kútfő. Meg a képek is :)

Közben eszembe jutott, hogy ezzel akár az aktuális VKF!-re is benevezhetek, mert van benne túró. Igaz, nálam túrósból a kapros-túrós lepény a verhetetlen, tavasszal, rengeteg friss, zsenge kaporral, enyhén sósan, minimális tésztával, teljes kiőrlésű lisztből, és persze az is csak az alján...
Személy szerint hiába vagyok vega (egyébként nem minden vega mellőzi a tejtermékeket is), a tofut hanyagolom, ha már hamis túró, akkor a Veránál olvasott ötletek alapján kölesből, esetleg rizstejjel, de legtöbbször csak önmagában és turmixolás nélkül (így ugyan kicsit darabosabb, de nem zavaróan).

Mákos pogácsa - Meg apró kenyerek szerte a világból

Nemrég zárult a 12. BreadBakingDay (Kenyérsütős nap) forduló, melynek házigazdája, Aparna azt kérte a résztvevőktől, hogy valamilyen apró kenyeret készítsenek. A téma igen népszerűnek bizonyult, 65 pályamű érkezett a világ minden tájáról. Az összefoglaló első és második része itt olvasható.

A kiírást elolvasva egyből tudtam, hogy valamilyen pogácsát fogok sütni, méghozzá valami nem túl bonyolultat, hogy az elkészítés módja ne riasszon el senkit a kipróbálástól. Végül ebből a receptből kiindulva az alábbi reformosított változat született:

Recept: Mákos pogácsa

Hozzávalók:

• 3 dkg friss élesztő
  
• 0,5 dl langyos víz
  
• kevés méz
  

• 0,5 kg teljes kiőrlésű liszt
  
• 2 teáskanál só
  
• 1 dl napraforgóolaj
• 1 tojás, vagy 1 evőkanál őrölt lenmag + 0,5 dl víz (a tojásmentes változathoz)
  
• 1 kis pohár (175 g) joghurt
  
• 7 dkg egész mák
  

• 1 tojás a tetejét megkenni (elhagyható)
  

Elkészítés:

1. Az élesztőt belemorzsolom a langyos vízbe, hozzáadom a mézet, majd pár percig állni hagyom.
   
2. Közben kimérem a többi hozzávalót egy nagy tálba.
   
3. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztát gyúrok az egészből. Ha szükséges, akkor további liszt, illetve víz hozzáadásával érem el a megfelelő állagot.
   
4. Letakarom egy konyharuhával, és a duplájára kelesztem.
   
5. Kinyújtom egy-másfél centi vastagra.
   
6. Éles késsel bekockázom a tetejét. A vágások pár milliméter mélyen, és úgy 5-6 milliméternyi távolságra legyenek egymástól.
   
7. Kis szaggatóval vagy pohárral kis köröket vágok belőle, és kikent tepsire rakom, nem túl közel egymáshoz, mert még nőni fognak. A vakarcsot összegyúrva további pogácsákat formázok az előbb ismertetett módon.
8. (Ha nem tojásmentesen készítem, akkor megkenem a tetejét felvert tojással.)
9. Bekapcsolom a a sütőt, és előmelegítem 220 fokra.
   
10. Berakom a sütőbe, és addig sütöm, amíg a teteje szép barna lesz (kb. 15-20 perc, a sütőtől és a pogácsák méretétől függően).
    
11. Egy nagy tányérra szedve hűlni hagyom. Akkor a legfinomabb, amikor még langyos, de akár másnap, kihűlve is jó.
    

(Az eredeti, angol nyelvű bejegyzésem itt olvasható, melyben a recept felvezetéseként a pogácsáról mint olyanról is elmélkedem egy kicsit.)

A következő fordulóban Jude 100% teljes kiőrlésű lisztből készített finomságok receptjét várja. Természetesen nem fogom kihagyni! :)

Pogácsa with poppy seeds (BBD #12)

For BreadBakingDay #12, Aparna of My Diverse Kitchen has asked for small breads. Reading the announcement I immediately decided that I would bake some kind of pogácsa, which is rather widespread and popular in my country (Hungary). I wouldn't claim it's uniquely Hungarian, since variations of it exist in the cuisine of other countries as well. But it often turns up in our folk tales, and even school-leavers get one on their farewell ceremony (along with a little wine and a coin :)

Hungarian pogácsa is a savoury cake made of a raised dough. It's round, and its size varies from about 3 centimetres in diameter to 10 or even more. A checked pattern is cut into its top. It can be layered or not, plain or enriched with cheese, curd cheese, various seeds, or even ground greaves (the latter only for for non-vegetarians, of course).

This time I prepared really small ones (with the smallest cutter I have, but even a small glass is okay), and I didn't bother with the folding (this is how the layers are formed: the dough is rolled out, some kind of grease is spread on top, then folded and risen - in some cases this is even repeated several times).

Recipe: Pogácsa with poppy seeeds

Ingredients:

• 30 g fresh yeast
• 50 ml lukewarm water
• a little honey

• 500 g wholemeal flour
• 2 teaspoon salt
• 100 ml sunflower oil
• 1 egg, or 1 tablespoon ground flax seeds + 50 ml water (if you want to make it egg-free)
• 175 g yoghurt
• 70 g poppy seeds

• 1 egg to smear the top (can be omitted)
  

Instructions:

1. Crumble the yeast into the lukewarm water, add the honey, and set aside for a few minutes.
2. Meanwhile, measure the other ingredients into a large bowl.
3. Add the started yeast, and knead everything into a soft dough. However, it shouldn't stick to your hands. Add some more flour or water, if necessary, to achieve the right consistency.
4. Cover with a dish-towel, and rise until the dough doubles in size.
5. Roll it out to get a 10-15 mm thick layer.
6. With a sharp knife, cut a checked pattern into the top. The cutting should be a few millimeters deep, and the lines about 5-6 mm from each other.
   
7. With a small cutter or a small glass, cut small circles, and put them on a greased baking tray. Leave some space between them because they will rise a bit more. Knead the nubbins together, and form more cakes from it in the same way.
8. (If using eggs, smear the top with a beaten egg.)
9. Turn on the oven and wait until the temperature reaches 220 degrees Celsius.
10. Put into the oven, and bake until the top gets brown (about 15-20 minutes, depending on the oven and the size of the cakes).
11. Put on a large plate and let cool. It's best when still warm, but even the leftovers are delicious the next day. Enjoy!

Bableves krumplipogácsával

Egy újabb tartalmas, már-már egytálétel jellegű leves receptjét fedeztem fel a minap Ildinkónál, és a kipróbálás sem sokat váratott magára. Tekintve, hogy adottak voltak a hozzávalók, sőt, a répakészlet ilyetén megcsappantásának külön örültem.

Mivel csak magamnak főztem, a húsokat kihagytam, inkább még több zöldség került bele. A krumplifőzést simán elnéztem, és megtisztítva, felszeletelve rotyogott, mikor megláttam, hogy héjában kellett volna... Sebaj, a forró krumpli hámozása úgysem erősségem, meg így a krumpli főzővizét a leveshez öntve megspóroltam a rántást :) S mivel nem lett túl sok pogácsa, a sütő helyett fent, vékonyan kiolajozott serpenyőben sütöttem pirosra őket.

Ezen átalakításokkal sem sikerült elrontani a végeredményt, úgyhogy finom ebéd lett a jutalom :)