Rachel Allen: A család kedvencei - könyvajánló

Nagyon ritkán nézek tévét, akkor is leginkább sportközvetítést. Így aztán amire azt írják, hogy "ahogy a TV Paprika műsorán látható", na, arról a leghalványabb fogalmam sincs, hogy milyen. Így aztán teljesen az újdonság erejével hatott a könyv, meg Rachel, meg az ő receptjei hétköznapokra és ünnepekre.

Mondjuk miután megkaptam és kibontottam, nem sokáig nézegettem. Megláttam ugyanis benne egy receptet, amit okvetlenül azonnal ki kellett próbálnom, mert minden volt hozzá itthon és pont esedékes volt a kenyérsütés. Így lett vacsorára teljes kiőrlésű kenyér zabpehellyel és magokkal. Amíg pedig kelt a tészta, majd sült a kenyér, visszatértem a könyv lapozgatásához, most már bele-beleolvasgatva a cím vagy kép alapján érdekesnek ígérkező receptekbe.

Kicsit talán lehetne több ételfotó és kevesebb családi, bár utóbbiak is igényes, kedves, spontánnak kinéző képek, és tulajdonképpen egy családi receptkönyvben teljesen helyénvalóak. Amelyik ételhez meg nem mellékeltek fotót, használom a fantáziámat és elképzelem. Jólesik lapozgatni oda-vissza, és egyre több olyan receptet felfedezni, amit esélyes, hogy előbb-utóbb ki is fogok próbálni. Mert egyszerű és nagyszerű, mert vega, mert egészséges, mert itt is elérhetők a hozzávalók. Szóval, bár kivitele alapján polcdísznek sem lenne utolsó, nem az lesz, és nem is csak az esztétikai élmény meg a virtuális főzőcske miatt fogom olvasgatni, hanem mert szerethető, használható receptek sorjáznak benne.

Bevezető - Könnyű családi fogások - Édes ünnepek - Piknik és kirándulás - Fogások gyerekeknek - Tágabb család - Étkezés a szabadban - Házimozi - Nagy ünnepek - Ehető ajándékok - Ahogy anyukám csinálta - Még néhány kedvenc - Hasznos tudnivalók. Szép kis tartalomjegyzék. Az egyes receptek ugyan nincsenek benne nevesítve, de a könyv végén részletes tárgymutató segít, hogy mégiscsak könnyedén megtaláljam, amire csak nagyjából emlékszem, meg hogy ebben a könyvben olvastam.

Később megállapítom még, hogy a fordító meg a korrektor helyenként lehetett volna alaposabb (vagy talán az is elegendő lett volna, ha tud főzni?), bár ez nálam részben szakmai ártalom is, hogy feltűnnek az ilyen magyarítási pontatlanságok.

Mindent összevetve örülök ennek a könyvnek, bár a tévénézésre nem fogok rászokni miatta - inkább főzök belőle valami finomat :)

Köszönöm a lehetőséget a T. Bálint Kiadónak.
 

A tavasz ízei - könyvajánló

A tél folyamán nagyon megkedveltem a sorozat első részét, így nem csak magát a tavaszt, hanem A tavasz ízei című könyvecskét is vártam. A beharangozóban látott üde zöld, virágos borítókép pedig még kíváncsibbá tett.

Nem is kellett csalódnom: szép kivitelű, jó fogású, gyönyörűen illusztrált kötet ez is. Tavaszi virágok helyett ugyan nyomdafesték-illatú, de én ezt is nagyon szeretem az új könyvekben :)

Jobban belemélyedve aztán örömmel állapítottam meg, hogy nem csak a külcsín, hanem a belbecs tekintetében is kitettek magukért a készítők. Hamar akad olyan recept, amit már a megjelenés idején - márciusban - is könnyedén elkészíthetünk az akkor épp elérhető alapanyagokból. Igaz, ez még természetesen nem afféle harsogóan tavaszi finomság, de tavaszvárónak remek. S aztán ahogy hétről hétre újabb és újabb friss zöldek jelennek meg a piacon, úgy találni ínycsiklandó recepteket hozzájuk a könyvben. Karalábé, spenót, sóska, spárga, medvehagyma - hogy csak néhányat említsek hirtelen. De vannak itt kevésbé közismertek is egy-egy recept erejéig, mint a vízitorma vagy a vajrépa. A cukkini, a zöldbab vagy épp az újkrumpli pedig majd inkább már nyár elején lesznek igazán aktuálisak.

Bőséges a választék minden kategóriában: reggeli gabonaételek, kenyérfélék, pástétomok, levesek, főételek, feltétek, saláták és édességek egyaránt helyet kaptak a könyvben. Most is érdekes és hasznos olvasmány a fitoterápiáról szóló írás a végén, meg a könyvben előforduló reformélelmiszerek kislexikon-szerű ismertetése. Meg a rövidebb receptek után, amolyan "helykitöltőnek" berakott pár mondatból is sok érdekességet tudhatunk meg a használt zöldségekről, gyümölcsökről, fűszerekről.

Nagyításért katt a képre

Két recepttel én is hozzájárultam a színes kínálathoz. Lassan aktuális is lesz a virágos-epres palacsinta, melyhez bodza- és akácvirág, no meg természetesen finom eper kell! A napraforgógombócos tavaszi leves szezonális hozzávalóira, a zsenge, új zöldségfélékre sem kell már sokat várni.

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadótól.
 

Új blog és e-könyv

Téli étkek Dulmina tündérkonyhájából címmel elindult válogatás blogom, ahol a téli hónapokban aktuális receptjeimből találhattok képes ajánlókat - hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Azokat az ételeket és italokat gyűjtöm itt csokorba gyakran felmerülő szempontok mentén, amelyeket azóta is szívesen készítek újra meg újra, hogy először kipróbáltam és bejegyeztem őket a blogomba. Ha tetszik a műfaj, érdemes lesz naponta visszalátogatni, mert folyamatosan készítem a felkerülő tematikus ajánlókat. A blog az alábbi címen érhető el: http://dulmina-karacsony.blogspot.com/

A játék lezárult, de akinek nem a Mikulás vitte, természetesen az is hozzájuthat Téli csemegekosár című e-könyvemhez. Mától a Zsibvásáros kínálatomban szerepel, fix árasan, tehát azonnal vihető.

Kellemes ünnepi készülődést mindenkinek!

A tél ízei - új, vegán szakácskönyv

Nálam nem roskadozik a polc szakácskönyvektől, mert gyakorlatias ember lévén nagyon megválogatom, hogy mit vegyek meg (vagy mit kérjek ajándékba). Szakácskönyvből csakis olyat, aminél reális esély van rá, hogy használjam is, vagyis süssek-főzzek belőle. Ideális esetben élvezve azt a kényelmet, hogy a szerző mindent kipróbált, pontosított, érthetően leírt, én pedig megbízhatok a munkájában, könnyedén utánacsinálom, és az esetleg mellékelt képen láthatóhoz hasonló ínycsiklandó fogást tehetek az asztalra. Annyiból mondjuk kétségtelenül nehéz eset vagyok, hogy nem fogyasztok húst és tojást, nem vagyok édesszájú, valamint a természetes, finomítatlan alapanyagokat kedvelem, a került dolgokat pedig nem akarom pótlókkal kompenzálni minden áron. Így aztán nem lehet levenni a lábamról pusztán egy jó címlappal vagy gyönyörű képekkel, igényes megjelenéssel, szép formátummal. Persze, nem hátrány egyik sem, de ha úgy látom, hogy számomra csak porfogásra használható, akkor köszönöm, nem kérem.

Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.

 (nagyításhoz katt a képre)

A töltött fekete retek receptjével pedig én is hozzájárultam a kiadvány tartalmához. A könyvet kiadó Nyitott Szemmel magazin receptpályázatára küldtem, amelyet meg is nyertem vele. A Vegetár Kft. bőkezű ajándéka mellé kedves ráadás a könyvből kapott tiszteletpéldány - ezúton köszönöm mindkettőt!

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
 

Könyvajánló - Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha

Kicsi, de igen tartalmas könyv ez, szép borítóval, ígéretes alcímmel: "vegetáriánus meseszakácskönyv". Sokat vártam rá, mire sikerült beszereznem, mivel nem mostanság adták ki.

Számomra még mindig hihetetlen, hogy már 1995-ben létezett ilyen szemléletű receptgyűjtemény. De nem csak receptek vannak benne, hanem rögtön indításként egy nagyon kedves "mese", amolyan kerettörténet; annak az életmódnak az alapjai, amihez aztán remek konkrét megvalósítást mutatnak a további fejezetek receptjei, ételtípusok szerint csoportosítva a finomságokat. Fotók helyett rajzok és mandalák törik meg a szöveges oldalak egyhangúságát, és a receptek betűtípusa is kézíráshoz hasonló, így kicsit olyan érzés lapozgatni, mintha valakinek a saját kis receptes füzetkéje lenne (a kerettörténet szerint az is!). Stílusa is közvetlen, baráti. Nekem nagyon tetszik, hogy a receptekben semmi sem kőbe vésett: a hozzávalók ("belevalók" - szép ez a szó) mennyisége, pontos fajtája, illetve némelyiknek a használata választható. Az alapreceptekhez pedig rengeteg változtatási ötlet és iránymutató tanács tartozik, teret engedve az olvasó kreativitásának. Hasznos tippekből a könyv végére is jutott még egy jó csokor.

A receptekben használt hozzávalók, fűszerek mind a könnyen beszerezhető kategóriából kerülnek ki, így nem akadálya a kipróbálásnak, hogy előbb még "össze kell vadásznom" őket. Számomra üdítő, hogy nincs tele lépten-nyomon mindenféle pótló/helyettesítő dologgal (szója, szejtán, növényi tejek, tojáshelyettesítők, stb.), hanem ezek nélkül mutat be olyan ételeket, amelyek teljes mértékben megállják a helyüket, hétköznapokra és ünnepekre egyaránt. Tojás nem, a tejtermékek közül pedig némi sajt és kefír fordul elő a receptekben, igencsak visszafogott mennyiségben, illetve nagyon sokszor a választható összetevők között. Így ki-ki eldöntheti, hogy mennyit használ ezekből, ha egyáltalán fogyaszt még ilyesmit. Talán azért ennyire szimpatikus számomra ez a megközelítés, mert én is fokozatosan iktattam már ki néhány igen elterjedt dolgot az étrendemből, és úgy nem esett nehezemre a váltás, hogy nem kellett egyik napról a másikra teljesen új receptek után néznem.

Az eddig kipróbált receptek látványos hozadéka nálam, hogy most már sokkal többször és többféle ételbe használok kukorica- és rozslisztet is a szokásos (teljes kiőrlésű) búzaliszt mellett. Eddig mindegyik kipróbált étel ízlett, és határozottan kijelenthetem, hogy akad közöttük olyan, ami hosszú távon is az állandó repertoár része lesz, akár jelenlegi formájában, akár kicsit variálva, testreszabva. A legtöbb receptről egyébként úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ki fogom próbálni, illetve ötlet szintjén fel fogom használni az alkotáshoz. Lassan igencsak végigolvastam már mindet (nem elejétől a végéig, hanem esténként böngészgetve, szemezgetve az ételnevek alapján), és nemigen találtam olyat, amire azt mondanám, hogy biztosan nem tetszik, és ha készen elém tennék, akkor sem enném meg.

Amikor elneveztem a blogomat, még nem tudtam erről a könyvről, de a Vegetáriánus.hu ajánlóját elolvasva úgy tűnt, hogy talán nem áll nagyon távol az én gondolkodásmódomtól. Így maradt ez is tündérkonyha, természetesen adva hozzá a nevemet, ezzel is jelezve, hogy nem követek egy meghatározott irányzatot, hanem az itt leírtak az én egyéni meglátásaim. Most érdekes látni, hogy a könyvtől függetlenül én is ebbe a fő irányba mozdultam el főzési/étkezési/receptírási szokásaim terén az utóbbi másfél évben: magam éreztem úgy, hogy már nem kell a tojás (a könyvben is tojás nélküli receptek vannak), tejtermékek közül nálam is a kefír meg pár sajtféle van terítéken, de igencsak mértékkel, kamrapolcom tartalma igencsak hasonlít a könyvbéli tündérkamráéhoz, az utóbbi időben én is szeretem mandala-szerűen elrendezni az ételeket a tányéron/piteformában, a kezdeti pontos receptírás helyett igen hamar áttértem a hozzávetőleges mennyiségekre és az ötletelésre... Így könnyű telitalálatnak érezni ezt a könyvet és sok-sok ihletet meríteni belőle :)

Szóval lehet, hogy nem véletlenül jutott eszembe nekem is a "tündérkonyha" szó, mikor azon töprengtem, hogy mit is írjak be ide címnek, ami később is tetszeni fog. A könyv felfedezése kicsit elbizonytalanított (mert nem állt szándékomban lopni, mégis úgy nézhetett ki, hogy azt tettem), de végülis nem bántam meg, hogy ezt választottam. És azt sem sajnálom, hogy csak most vethettem össze a saját tündérkonyhámat Zsuzsiéval: így megvan az az érzésem, hogy magam választottam ezt az utat az étrendreformálásban, és az is, hogy jól tettem.

Tavaszi hangulat

Ma a kellemes időn felbuzdulva megvolt a "szezonnyitó" szegedi kerékpártúra. Az apropót meg az adta, hogy az antikváriumba mehettem egy régóta előjegyzett könyvért (a hétvégén kaptam az értesítőt, gyorsan meg is rendeltem, és mivel Szegeden is átvehető, spóroltam egy kicsit a szállítási költségen):

No igen, másnak is eszébe jutott már ez a szó, tőlem függetlenül. Sőt, valójában messze ez a könyv volt korábban - csak én nem tudtam róla, mikor hosszas gondolkodás után így neveztem el a blogomat. Mindegy, utána már nem neveztem át. Ebből a könyvajánlóból úgy tűnt, hogy aki némi gondolkodásmód-beli rokonságot vár a kettő között, nem kell csalódnia. De a közeljövőben majd ellenőrzöm mindezt kicsit tüzetesebben is :)

Idebent pár napja kivirágzott a szűk egy hónapja behozott szilvafaág-csokor (a nyuszi felügyelete alatt):

Kint pedig erőteljes növekedésnek indultak a tavaszi hagymás virágok:

Nekem meg eszembe jutott, hogy még rengeteg szárított bodzavirágom van tavalyról, úgyhogy a március a bodzatea hónapja lesz (miután a január a fekete teáé, a február pedig inkább a zöld teáé volt).

Szakácskönyveim

Vannak. Számukat tekintve ugyan valószínűleg erősen alulról közelítem a gasztroblogger-átlagot, ha meg még azt is hozzáteszem, hogy többségük a bő 1 évvel ezelőtti költözés óta dobozok mélyén leledzik (mert igazán sajnálnám, ha lepné őket a por a polcon :), akkor ezzel elég jól jellemeztem hozzájuk fűződő viszonyomat.

Persze nem volt ez mindig így. Azért is van ennyi (nagyságrendileg úgy 20-30 darab). Vannak képesek, meg képek nélküliek; süteményesek felülreprezentálva, húsételesek meg alul. Kisebbek, nagyobbak, mindenesek, tematikusak, puhafedelűek, elegánsak... Egy részüket én magam vettem, igen gyakran olcsó könyves bazárban turkálva kincsekért, másokat kaptam. Vásárláskor nálam fő szempont, hogy belelapozva kapásból találjak legalább négy-öt olyan receptet, amit viszonylag kevés átalakítással szívesen kipróbálnék, és ennek gyakorlati esélyét is látom (tehát nem siklik meg a dolog mondjuk a hozzávalók beszerezhetőségén, eszközigényen, stb.). Ha ez nincs meg, akkor hiába minden, szívfájdalom nélkül visszateszem. Aztán ha nincs szerencsém, kapok ilyet ajándékba.

Régebben nyilván egyszerűbb volt használható szakirodalmat találnom, mert kevesebb dologban tértem el ennyire a közízléstől. Meg a netezős és gasztroblog-olvasós korszak előtt inkább szükségem volt arra, hogy nyomtatott formában szerezzek új recepteket. Az újságok nem vonzanak, életemben 1, azaz egy alkalommal vettem kifejezettem gasztroújságot, de "női újságokat" is csak a fodrásznál lapozgatok, évente 1, legfeljebb 2 alkalommal.

Az utóbbi időben egyébként a receptnézegetés sem kapcsol már ki úgy, mint akár csak egy éve, vagy azelőtt, amikor rászoktam, hogy a megszokott ételek mellett időnként újdonságokat is kipróbálok. Mostanában inkább csak ötletekért olvasgatok, meg a gasztroblogokban a receptek mellett szereplő egyéb gondolatokért. Aztán a konyhában visszaemlékezve elvész mindaz, amit úgyis átalakítanék, és a bevált módszereimmel meg a pillanatnyi megérzéseimmel ötvözve kerül valami egészen más az asztalomra. Kétszer ugyanúgy pedig szinte soha (már ha egyáltalán van ismétlés) - valamit mindig alakítok, vagy az aktuális körülmények, vagy az aktuális vágyaim miatt.

Korábban azért voltak az életemben meghatározó szakácskönyvek, amiket rengeteget forgattam, és viszonylag be is tartottam a bennük szereplő recepteket. Ezekről itt írtam. Nem kimondottan szakácskönyv, de hasznos olvasmány ez a könyv is a fűszernövényekről.

Köszönöm Cukroskatának a körkérdést, én most nem adnám tovább kifejezetten, de ha van önként jelentkező, kérem, ne fogja vissza magát!

Új szerzemény

Tegnap én is ellátogattam az Alexandra könyvesboltba, és a félárú akciós kínálatból választott három új könyvvel tértem haza.

Az egyik gasztronómiai témájú:

Még csak átlapozni volt időm, de nagyon tetszik. Rengeteg hasznos információ van benne a fűszernövényekről, meg izgalmas receptek is. És persze gyönyörű fotók. Hasznára fog válni a meglévő növényeimnek is, hogy ilyen remek szakirodalomból művelődöm, meg szerintem arra vonatkozó ötleteket is merítek belőle, hogy hogyan bővíthetném a fűszerkertemet.

A másik két könyv meg kedvenc írómmal kapcsolatos. Ha nem is most, a befőzési szezon kellős közepén, de mondjuk hosszú téli estéken, a felfűtött cserépkályhának dőlve jó lesz majd olvasgatni...

Kedvenc szakácskönyveim

Szinte csak az Interneten böngészek recepteket, de ott aztán sokat :) A tegnapi viharos időben azonban inkább kikapcsoltam a gépet, de mivel aludni még nem tudtam, elővettem egy könyvet. Persze, szakácskönyvet. Kettő van, amit igazán szívesen forgatok: Norbitól A karcsúság receptjei, és Kurma dászától az Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. A többi inkább csak a polcdísz és a porfogó kategóriát gyarapítja.

Előbbi egy jól használható, igényes kivitelű könyv, tele egyszerűen elkészíthető, de finom, kímélő ételekkel. A Vaterán licitáltam, és emlékszem, mikor megérkezett a csomag, hazavittem, kibontottam, és egyszerűen nem bírtam letenni. Menten kinéztem a fél könyvet, hogy én azokat a recepteket mind ki fogom próbálni. Úgy is lett :) Sőt, több recept felvétetett a kedvencek közé, miután szép apránként, ahogy sikerült beszerezni a hozzávalókat, majdnem mindegyiken sort vettem. Ha másokat is megkínáltam az ételekből, kivétel nélkül dicsérték, én meg büszkén mutattam meg "a szép könyvet", amiben ilyen finomságok vannak... Nem csak Norbiék esznek láthatóan élvezettel a képeken, hanem én is itthon! :)

A másik könyv pedig az első, és ezidáig egyetlen vegetáriánus szakácskönyvem. Tavaly ősszel kaptam, s azóta is rendszeresen forgatom. Több kipróbált recept kedvenccé vált ebből is, meg időről időre újabbak mozgatják meg a fantáziámat. Ez is egy szép könyv, amit öröm kézbe venni, böngészgetni. S van benne minden a gyorsan összedobhatótól a hosszadalmasan elkészíthetőig, a hihetetlenül puritán hozzávalókat igénylőtől az egzotikusig, a komoly főételektől a könnyű csemegékig. Leginkább mégis a közvetlen stílusán, a láthatóan profi, de otthon is könnyedén kivitelezhető technikák leírásán, és az étvágygerjesztő képeken túl az fog meg benne, hogy minden lapján azt érzem, hogy igen, aki ezt írta, az imád főzni!

Most ez utóbbit vettem kézbe, kellemes időtöltésben és némi ihletben reménykedve. Természetesen most sem hagyott cserben :)

(Holnap folytatom a kiválasztott recepttel)

Almancs tízórai

Ha épp a házi dzsemből vagy friss gyümölcsből és natúr joghurtból készített gyümölcsjoghurtnál tartalmasabb tízóraira/uzsonnára vágyom, akkor általában ezt készítem el. Az alapötlet Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből való - azt hiszem, az elsők között volt, amit kipróbáltam belőle. Mostanság talán ritkábban forgatom már, de amúgy egyik kedvenc szakácskönyvem: tényleg egyszerűen elkészíthető, finom és nem utolsósorban kímélő ételek vannak benne. Norbi stílusán lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy sokakon segített már - akár lefogyni, akár "csak" megtartani a normál súlyt. Én akkor kezdtem el érdeklődni a módszere iránt, mikor sok egyhelyben üléssel járó, számítógépes munkám lett, és mi tagadás, rövid idő alatt felszaladt pár kiló. Beláttam, nem lesz ez így jó! Nem állítom, hogy minden szavát szigorúan betartom, de tény, hogy a mozgás is jólesik, meg a fehér liszttől, cukortól és adalékanyagoktól mentes ételeket fogyasztva remekül érzem magam.


Recept: Almancs tízórai

Hozzávalók: 1 zöldalma, fél narancs vagy citrancs kifacsart leve (dobozos, cukormentes narancslével helyettesíthető), 1 evőkanál zabkorpa, 1 kis pohár joghurt, őrölt fahéj.

Elékszítés:

1. Az almát meghámozom és a reszelő nagy lyukán egy müzlistálkába reszelem.
2. Összekeverem a többi hozzávalóval, és már kész is van :-)

Jó étvégyat!

Meglepetés, ami nem csoki – harmadik, befejező rész

Most, hogy az általam adott ajándékról már mindent leírtam, nem marad más hátra, mint szót ejteni arról is, amit kaptam. Merthogy ez is megér pár bejegyzést! Hiszen egy kifejezetten izgalmas, fölöttébb hasznos, nem kevésbé szép, igazán praktikus, nagy-nagy megszállottságról tanúskodó, csodálatos darabról van szó – amiről lépten-nyomon megemlegetem majd az ajándékozót. Ráadásul e blog tárgykörébe is illik :-) Íme:

Szóval ha kifogyok Kaldeneker Gyuri remek receptjeiből, akkor a kísérletezéshez itt az utánpótlás. Egyelőre még csak barátkozok a könyvvel – esténként, a felfűtött cserépkályhának háttal nekidőlve, egy finom tea mellett ráérősen lapozgatom, s kombinálok. Kell majd beszereznem pár hozzávalót, ami vissza-visszatér a receptekben. S hétvégente irány a piac, hadd legyen friss zöldség-gyümölcs, ameddig csak kapható. S akkor kipróbálom ezt is, azt is. Hiszen olyan világos, érthető, követhető minden ebben a könyvben, szemet gyönyörködtető képekkel feldobva – ennél már csak az lesz a nagyszerűbb, ha a tányéromban gőzölög a sok finomság… Hamarosan!