Tavaszi zöldborsós tészta (laktovegetáriánus)

A Tanyáról hozott friss zöldborsóból készítettem ezt az igazán tavaszi fogást ma ebédre. Nagyon ízlett mindkettőnknek, és üdítő változatosság a sok paprikás után (ami Isti kedvence, ha borsóról van szó).

 

Hozzávalók 2 személyre
25 dkg tojásmentes fodros nagykocka
30-40 dkg zsenge zöldborsó
1 újhagyma
1 evőkanál ghí (vagy vaj vagy olaj)
1 teáskanál dijoni mustár
1/2 citrom leve
5 dkg füstölt (házi)sajt
só

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben vastag aljú edényben megolvasztottam a ghít, majd kis lángon, időnként megkeverve megpároltam rajta a borsót. Amikor majdnem kész volt, hozzáadtam a vékony karikákra szelt újhagymát is (a zöldjét is nyugodtan bele lehet vágni, az mehet kicsit vastagabbra). Végül pedig hozzákevertem a mustárt és a citromlevet, majd összeforgattam a leszűrt tésztával. Kevés reszelt sajttal megszórva tálaltam; ki-ki ízlés szerint sózta az adagját.

Ötlet: GoodFood 2012/2. (április) - Tavaszi zöldséges metélt citromos-snidlinges szósszal
  

Rizses zöldségleves borecettel (vegán)

A nyári melegben különösen jólesik ez az üde, savanykás leves, mely langyosan a legfinomabb. Titka a minőségi alapanyagokban rejlik: a friss, zsenge zöldség, a különleges rizskeverék és a kézműves Tokaji borecet egyaránt hozzájárul a kellemes, harmonikus ízélményhez. Nem tartalmaz húst, tejet, tojást és glutént sem, így az ezeket kerülők is fogyaszthatják.

Rizses zöldségleves borecettel

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 liternyi vegyes idényzöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, újkrumpli, karalábé, karfiol, stb.)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 dl rizskeverék (barna, előgőzölt és vad rizs)
• 1,5-2 liter víz
• 1 teáskanál tengeri só
• 1 csokor friss kakukkfű
• fél citrom leve
• tányéronként 1 mokkáskanál Tokaji kakukkfüves borecet

Elkészítése:
A rizst bő vízbe áztatjuk.
A zöldségeket körömkefével alaposan megsikáljuk, csak a legszükségesebb esetben hámozzuk. Kisebb falatnyi darabokra aprítjuk mindegyiket.
Vastag aljú, lefedhető edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket, néhány perc alatt. Felöntjük a vízzel, ízesítjük a sóval, hozzáadjuk az áztatóvízből kiszedett rizst, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (25-30 perc). Közben hozzátesszük a kakukkfűleveleket, a végén pedig belefacsarjuk a citromlevet és szükség esetén igazítunk a sósságán.
Tálaláskor belecsepegtetjük a fűszeres borecetet is.
 

Fejtettbableves (lakto-vega)

És tovább javul a levesek (amúgy elég siralmas) részaránya a blogban :) Én ugyan továbbra sem lettem nagy leveses, keresztanyám viszont az, úgyhogy nincs apelláta, levesnek márpedig lennie kell. Ezt most ő készítette, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy itt a helye a receptnek. A kukoricalisztes sűrítést tőlem látta a napokban, az elkészítés többi része pedig ugyanúgy megy, mint ahogy a zöldbablevest is szokta.


5-6 maréknyi fejtettbabot (kb. a piaci fél literes csomagnak megfelelő mennyiség) enyhén sós vízben, néhány babérlevél társaságában puhára főzött. 1 evőkanál kukoricalisztet simára kevert egy kis vízzel, majd a levesbe öntve a keveréket, besűrítette vele. Darabolt bele némi csípős zöldpaprikát is, de csak érzéssel! A végén került még bele 1 dl tejszín (ennek hiányában tejföllel is készíthető, akkor azzal és szükség esetén némi vízzel keverjük el a kukoricalisztet), meg egy marék összetépett petrezselyemzöld. Tálaláskor pedig citromot facsartunk bele, illetve ő egy pici cukorral is ízesítette a saját adagját (én ez utóbbit kihagytam). 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: babfejtéssel együtt is megvan egy órán belül
Pénz: kb. 400 Forint
Hazaiból, a citrom és a fűszerek kivételével.

Citromos-zöldfűszeres sült cukkini (vegán)

A "van"-nal nincs baj, csak ha már van rengeteg cukkinink, akkor illik kezdeni vele valamit. Ez a könnyű, gyors köret egy igazán hatékony fogyasztási mód, 2 adaghoz simán elment egy méretes példány fele.


Ezt az ételt idősebb cukkiniből készítettem. A cukkinit meghámoztam és kikanalaztam a magjait, majd a húsát falatnyi kockákra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rádobtam a cukkinit, és időnként megkeverve addig pirítottam, míg roppanós-puha lett (pár perc). Végül egy kis sóval, frissen darált tarkaborssal és citromlével ízesítettem, és a tűzről levéve összeforgattam egy jó adag összetépett petrezselyemzölddel (de tetszőleges más friss zöldfűszerrel is jó). Mire ehetőre hűlt, a citrom savanyúsága is szelídült rajta.

Tipp: Nem érdemes sokat készíteni egyszerre, mert akkor nehéz forgatni és nagyon nem egyenletesen puhul. Nekem 26 cm-es serpenyőm van, abban 2 adag kényelmesen, 3 úgy módjával fér el. Ennél többet inkább külön felvonásban készítenék - nem nagy áldozat, hiszen gyorsan megvan, de sokkal jobb minőségben.

Tipp2: Főételnek így elég vékony; ha tartalmasabb ételt szeretnék, akkor fele rész krumplival készíteném. A krumplit lényegesen tovább kell sütni, így azzal kezdeném, és mikor már majdnem jó, akkor adnám hozzá a cukkinit és sütném készre együtt. Másik lehetőség, hogy valamilyen gabonafélét teszek a sült cukkini mellé (külön főzve/párolva).

Idő: kb. 15 perc mindenestül
Pénz: kb. 40 Forint / adag
A citrom és az olívaolaj kivételével hazaiból.

Almás püspökkenyér (vegán)

Nemrég püspökkenyér-recept iránt érdeklődött nálam anyukám (nálunk sokszor ilyen fordított szereposztásban megy ez, főleg, ha süteményről van szó). Szempontok: egyszerű legyen elkészíteni, ne kelljen bele semmilyen különleges hozzávaló, cukorbeteget se üssön ki egy normál adag elfogyasztása, legalább néhány napig őrizze meg a minőségét, és persze még finom is legyen. Már kipróbált, bevált fajtát sajnos nem tudtam mondani neki, de kipróbálásra kinézett, valószínűleg megfelelőt kettőt is. Azóta az egyiket már sikerült kipróbálnom, ráadásul nekem hamarabb. Jelentem: igen kiváló lett, bátran utánam lehet csinálni!


Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal összekevertem:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 marék mazsola
• 1 marék dióbél
• 4 zöldalma, tökreszelőn lereszelve
• 3 evőkanál méz
• 1/2 citrom leve + egy kis víz (ezek nem voltak az eredetiben, de valószínűleg nem volt elég lédús az almám, így plusz folyadék nélkül poros maradt - még ezzel is sűrű lett, de már mindenütt nedves és épp keverhető; arra viszont ügyeltem, hogy ne vizezzem túl)

Kikentem egy püspökkenyérformát, majd beleöntöttem a tésztát, és a fakanállal elegyengettem a tetejét.

180 fokon 1 órát sütöttem, előmelegítés nélkül. (30 és 45 percnél ellenőriztem, de ekkor még egyértelműen sületlen volt. A tűpróba szerint még 60 percnél is, de ekkor már kinézetre jó volt, meg korábbi tapasztalataim alapján is úgy gondoltam, hogy ennyi sütésnek már elégnek kell lennie. Mikor némi hűlés után felvágtam, örömmel láttam, hogy igazam van.)

Jól szeletelhető, kellemesen fűszeres, nem tömény csemege lett. Az almának köszönhetően megfelelően nedves, és tartja is az állagát, másnapra, kihűlve se lett "szalonnás", meg konyharuhába tekerve ki se száradt.

(Tipp: Az ilyen típusú süteményekből két adagot érdemes sütni egyszerre, akár egyformát, akár különbözőt. A két forma is kényelmesen elfér egymás mellett a sütőben, tehát ugyanannyi energiával megvan, és mivel a kész püspökkenyér nem csak frissen jó, nem muszáj rövid időn belül elfogyasztani.)

Az eredeti receptet a HarmoNet oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek, a mazsola meg a citrom kivételével.

Banános-mogyorós keksz

Nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a mogyorós kekszek. Ezúttal nem a beváltakból volt ismétlés, hanem egy új receptet próbáltam ki. Könnyű, omlós csemege lett, aminek a mogyoró mellett a belesütött banán igen különleges ízt ad.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj
• 1 nagy, érett banán, a reszelő kis lyukán lereszelve (ennyiért kár elővenni a mixert)
  
• 2 evőkanál citromlé (fél citrom leve, leszűrve)
• 6 dkg darált mogyoró
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• (szerintem az érett (!) banántól épp elég édes, de ízlés szerint kerülhet még bele 1-2 evőkanál méz, és mellé valamivel több liszt)
• (szükség esetén plusz vízzel, illetve liszttel kell beállítani a megfelelő állagot)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle. Egy-egy szem egész mogyorót nyomtam mindegyiknek a közepébe. 67 darab lett összesen (erre kb. 7 dkg mogyoró kell), 2 nagy tepsin fért el mind. 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; akkor van kész, amikor jól láthatóan barnul a széle.

Csibe receptje, saját ízlésemhez alakítva.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök meg a lenmag kivételével hazaiból.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Sárgaborsófőzelék (vegán)

Egy újabb változat a témára:

Feltettem főni 1 bögre megmosott sárgaborsót 2,5 bögre vízben. Miután felforrt, kis lángon, félrebillentett fedő alatt puhára főztem (kb. 25 perc). Érdemes vigyázni, nehogy kifusson; valamint mellőzni a kevergetést, mert különben idő előtt sűrűsödik a leve és könnyen odakap az alja. A végén ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel, majd villával alaposan átkevertem, és nagyjából összetörtem (neki lehet menni krumplinyomóval is, vagy botmixerrel, ha simább főzelékre vágyunk). Tálalás után megvártam, míg ehetőre hűl, ekkor csorgattam rá adagonként 1 evőkanál citromlevet és 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. (Utóbbi karakteres napraforgó-ízű, egészen más kategória, mint finomított társa. Másféle hidegen sajtolt olajjal is jó lehet.) Ez a mennyiség 2 adag.

A sárgaborsókrémből kiindulva, csak ezúttal önálló ételként.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, a munka része viszont csak 5 perc
Pénz: kb. 100 Forintból kitelik a 2 adag
A citrom kivételével hazaiból.

Gesztenyekrémleves (vagy gesztenyepuding)

Előzetesen hagytam felengedni 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, valamint rumba áztattam egy marék mazsolát.
3 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) 2 dl vízzel feltettem melegedni. 2 púpozott evőkanál keményítőt simára kevertem 1 dl vízzel, majd hozzáadtam a melegedő folyadékhoz, és állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A tűzről levéve hozzámorzsoltam a gesztenyemasszát, valamint hozzáöntöttem a rumos mazsolát, és kézi habverővel simára kevertem. Amikor langyosra hűlt, sűrű kóstolgatás mellett, kisebb részletekben adagolva ízesítettem fél citrom levével és 3 evőkanál mézzel. Tányérba öntve azonnal tálaltam, némi plusz mazsolával díszítve. 3 adag.

Ezekkel az arányokkal elég sűrű, pudingszerű a végeredmény, bár a langyosan kevergetés miatt kihűlve sem köt be annyira keményre; aki hígabban szereti, használjon több folyadékot. Mivel a rumos mazsolával már nem forraltam, benne maradt az alkohol; ha ezt nem szeretnénk, már az elején bele kell tenni, hogy elpárologhasson az alkoholtartalma (illetve ízlés szerint kihagyható a rum).

Kihűlve akár desszert is lehet; nekem a maradék egy fél nap elteltével, hidegen még jobban ízlett.

Idő: kb. 10 perc alatt kész, csak ne feledkezzünk meg az előzetes teendőkről
Pénz: kb. 500 Forint a 3 adag
Ebbe most bőven kerültek külhonból jött hozzávalók is (rum, mazsola, főzőtejszín, citrom), de néha belefér.

Aszalt gyümölcsös golyócskák

Ünnepi hangulatot idéző finom csemege:

22 dkg aszalt gyümölcsöt (én most 12 dkg mazsolát és 10 dkg aszalt almát, amúgy az eredetiben mazsola, szilva és sárgabarack van egyenlő mennyiségben) egy nagy vágódeszkára halmoztam, és széles pengéjű késsel alaposan összeaprítottam. Lábasba húzva kevés vizet öntöttem rá - kb. félig lepte el, de keveréssel biztosítottam, hogy mindenhol érje nedvesség. Egy jó órát állt, ezalatt felszívta az összes levet. Őrölt fahéjjal és egy kevés őrölt szegfűszeggel ízesítettem, majd alágyújtottam. 1 csapott teáskanál keményítőt feloldottam pici vízben, majd ezt is hozzáadtam. Valamint belereszeltem 1/2 citrom héjából a sárga részt, és kóstolás után úgy döntöttem, hogy 1 evőkanál citromlevet is elbír. Gyakori kevergetés mellett összefőztem, majd hagytam kihűlni. Végül kis, egyfalatos golyókat formáztam belőle (nekem kb. 40 darab lett).

Az íze teljesen rendben van (főleg, hogy a mézet kihagytam - az aszalt gyümölcs bőven elég édes, még áztatva is - és inkább egy kis citromlevet tettem helyette), az állaga viszont nem éppen szaloncukornak való, mint ami az eredeti recept szerint lenne. Ez most csak kísérleti fél adag volt, és eleve nem szándékoztam becsomagolni, de úgy látom, nem is igazán alkalmas arra. Ráadásul szerintem erősen aggályos az eltarthatósága, és nem a falánkságom, hanem a nedvességtartalma miatt. Álltában szikkadt ugyan valamennyit, de természetesen nem becsomagolva.

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január

Idő: kb. 2,5-3 óra elteltével lehet enni (bár másnapra simul össze igazán az íze), de a munka jóval kevesebb vele, összesen kb. fél óra
Pénz: 250 Ft a fenti mennyiség
Ebben most alulmaradtak a hazai hozzávalók; a mazsola, citrom, fűszerek mind messziről jöttek.

Sárgaborsókrém

Lépten-nyomon kinézek egy-egy ígéretes kenyérkence-receptet. A baj csak az, hogy nagyon nem vagyok kenyeres (megkenni meg aztán főleg nem szeretem, inkább hozzá eszem a rávalót), így a megvalósítás mindig csak várat és várat magára. De talán most mégiscsak javul valamennyit a helyzet: rendszeresen készítek natúr krumplilepényt, és az is finom ilyesmikkel, nem mindig csak sajttal vagy zakuszkával.

A sárgaborsó-krumpli párosítás korábban főzelékként már bejött, nem volt nagy kockázat ezúttal más elrendezésben tálalni:

Az egyszemélyes adaghoz 3/4 bögre sárgaborsót 2 bögre vízben feltettem főni. Miután felforrt, kis lángon, lefedve puhára főztem. Kevergetni nem érdemes, mert akkor idő előtt sűrűsödni kezd a leve, és fennáll a veszély, hogy odakap az alja. Sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, majd kézi krumplinyomóval összetörtem. Így egy kicsit darabos maradt, épp ahogy szeretem. (Utólag ugrott be, hogy só helyett tehettem volna bele 1 kiskanál házi sós paprikakrémet, és akkor az ízesítés mellett a paprikadarabkák a kinézetét is javították volna - no, majd legközelebb!)

Miközben a borsó főtt, készítettem egy csökkentett adag krumplilepényt is.

Tálaláskor a tányérra csúsztattam a krumplilepényt, majd rákentem a sárgaborsókrémet. Villával barázdákat húztam bele, majd megcsorgattam egy kis olívaolajjal és megcsepegtettem citromlével.

A kiindulópont Duende receptje volt, köszönet érte!

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka elkészíteni (annak is nagy része a krumplilepénnyel van, aki kenyérrel eszi, 5 perccel megússza)
Pénz: kb. 100 Ft a fenti mennyiség a krumplilepénnyel együtt
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével.

Karfiol-krumpli egyveleg pataki tálban

Annyira ízlett a múltkor a pataki tálban sütött karfiol, hogy megint abban készítettem el. Ezúttal nem gabonaféle, hanem krumpli került mellé szénhidrátnak, és minimális fűszerezésnek egy kis kakukkfű. A kész sültet aztán ízlés szerint lehet vegán vagy tejes változatban, illetve akár húsétel köreteként is fogyasztani.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt.

1 közepes fej (1 kilónyi) karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat falatnyi darabokra vágtam. Mivel a torzsája sem volt kemény (ezt vágásnál lehet érezni), ezt is beledaraboltam. Nem meglepő módon ez is karfiolízű, ugyanúgy puhára párolódik, mint az étel többi része, kár kidobni (még akkor is, ha komposztba lesz, nem a kukát tömjük vele).

Kiválogattam 1 kilónyi vékony héjú, apróbb szemű krumplit. Alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd cikkekre vágtam, így mindegyik darabhoz jutott héj is. (Kisebb tojásnyi krumplikból 8 cikket kanyarítottam, így ezek is falatnyi darabok lettek.)

Vágtam egy csokor friss kakukkfüvet, és letépkedtem a leveleit. (Friss hiányában szárított is jó.)

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet (jó lesz még kézmosóvíznek vagy virágokat locsolni), majd beleraktam az előkészített karfiolt és krumplit, rászórtam a kakukkfűleveleket, és összeforgattam. Megcsorgattam a tetejét egy kis olívaolajjal, majd rátettem a tál fedelét.

Hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt finoman megpárolódott az egész.

Vegán változat: A tányérra szedett zöldségekre kevés citromlevet csepegtettem (1 kis citrom leve elég az összeshez), és így ettem. Sózni se kívántam, inkább élveztem a hozzávalók saját ízét, amit remekül kihozott a pataki tál.

Tejes változat: A darabokat natúr joghurtba mártogattam (vagy tejfölbe is lehetett volna). Természetesen fűszerezni is lehetett volna a mártogatót, ízlés szerint. (Nagyságrendileg 2 kis vagy 1 nagy doboz joghurt/tejföl elég az összeshez.)

Húsos változat: Köretként. (Ezt nem próbáltam ki, de ha úgy jönne ki, simán feltálalnám hús mellé. Így nem kell teljesen külön főzni mindenkinek, és a vágyódás sincs, hogy bezzeg a másik menüváltozat mennyivel izgalmasabb.)

Ez a mennyiség 3-4 adag vegetáriánus főétel vagy 5-6 adagnyi köret.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: Aktuális piaci zöldségárakkal számolva kb. 250 Forint az alap, ahhoz jön a választott kiegészítő és esetleg fűszerek ára (vagyis a teljes mennyiség vegánul kb. 300 Ft, a tejes változatban kb. 400 Ft). Egyszóval: olcsó.

Nagyon mákos kocka reformosan

Családi kedvenc nálunk a Kaldeneker György féle Nagyon mákos kocka. Kicsit átalakítva készítem, finomított helyett teljes értékű hozzávalókból, de ez a kész süteményről egyáltalán nem rí le, és így nyugodtan fogyaszthat belőle bárki még egy kockát, meg még egyet - ameddig csak tart!

Előzetesen ledarálok 20 dkg mákot (legkorábban mondjuk előző nap, mert a darált mák hamar avasodik).

A tészta összeállításával kezdem: Egy nagy tálba belereszelek a tökreszelőn 14 dkg hideg vajat, majd hozzáadok 14 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 5 dkg darált diót, 1 csipet sót és 1 evőkanál mézet. Gyorsan összedolgozom, majd berakom a hűtőbe (a felhasznált vaj papírján tökéletes).

A töltelékhez felmelegítek 2 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) és 1,5 dl vizet 1 fahéjrúddal (lehet "újrafelhasznált" darab, amivel egyszer már kompót főtt, de megszáradva még erőteljes illata van - a tejbegríz ízesítése után már csak komposztba lesz majd jó). Állandó kevergetés mellett lassan beleöntök 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölydarát, és addig főzöm, amíg besűrűsödik. A tűzről levéve hozzáadom a 20 dkg darált mákot, 1 citrom héját a sajtreszelőn lereszelve, 2 evőkanál rumot, 1 csipet sót, fél marék mazsolát és 2 evőkanál mézet, és alaposan összekeverem.

Egy közepes tepsit (kb. 20*25 cm-es, vagy ehhez közeli méretű) kibélelek kivajazott sütőpapírral úgy, hogy némileg túllógjon a szélén a papír. A sarkánál bevágom és egymás alá hajtom a részeket, így nem gyűrődik be. A hűtőből kivett tésztának kb. a 2/3-át nagyobb morzsákra törve beleszórom, majd kézzel vékonyra egyengetem, és a szélén kb. 1,5 centis peremet csinálok neki. Ráöntöm a tölteléket, és a keveréséhez használt kanállal elegyengetem a tetejét, majd a tökreszelőn ráreszelem a maradék tésztát úgy, hogy nagyjából egyenletesen szóródjanak szét rajta a darabok.

Nálam 150 fokon 40 + 5 perc alatt sül meg előmelegítés nélkül (40 percig ég a sütő, de utána még az elzárt sütőben hagyom 5 percig). A nem igazán szabályozható hőfokú gázsütőben is sikerült már szépen megsütni, de ettől lényegesen kevesebb idő kellett hozzá. Egyébként a tésztát érdemes nézni: ha a tetején és a szélén is láthatóan pirul, akkor jó.

Hagyom egy kicsit hűlni a tepsiben, majd a sütőpapír túllógó szélét megfogva egy nagy vágódeszkára emelem. Langyosan már okkal-móddal szeletelhető (a mazsolák szeretnek kifordulni belőle), de másnap az igazi.

A töltelék természetesen tejjel is készíthető, viszont én újabban sokkal finomabbnak érzem a felhígított főzőtejszínt inkább (meg ha ilyesmihez felbontanék egy liter tejet, egyszerűen nem fogyna el jóízűen a maradéka). A tészta megfelelő ízéhez és állagához pedig szerintem kifejezetten kell a vaj, ezért ezt a receptet soha nem is akartam vegánná alakítani.

Idő: kb. 45 perc az előkészítés (a mákdarálással együtt) + 45 perc a sütés; úgy 2 óra elteltével lehet enni, de csak később áll össze igazán (vendégeknek mindenképpen előző nap elkészítem)
Pénz: kb. 750 Ft
Hazai alapanyagokból, a citrom és a fahéj kivételével.

Krumplis-kelkáposztás egytál

Hétvégén vettem egy kis fej kelkáposztát, különösebb elképzelés nélkül, hogy mi lesz majd belőle. Végső esetben főzelék, de mindig jó ötlet megnézni a korábbi receptjeimet a témában, hátha sikerül valami olyat felidézni a blogból, ami már rég kiesett az emlékezetemből, pedig annakidején igazán ízlett. Gyorsan átfutottam a kínálatot, végiggondolva, hogy melyik esne most jól, és ezek közül melyikhez van itthon minden. Rizs tegnap volt, répa épp nincs itthon, csicsóka most inkább nem, a krumpli tulajdonképpen jöhet. Aztán beindult a fantáziám, ahogy beugrott a nyáron felfedezett újkrumpli-citrom páros, no meg hogy pont van egy felhasználásra váró citromom, aminek a hétvégén lereszeltem a héját egy süteménybe. Szóval kelkáposzta, krumpli, citrom... - körvonalazódott előttem, meglátva a régi VKF!-es bejegyzésemet - magos mustár... valami friss zöldfűszer kéne még: a rendelkezésre álló lehetőségekből a tárkony lesz az! És a pataki tál is kiköltözhet lassan a szekrényből a polcra, hisz ősztől tavaszig gyakran használom. Például most is jól jön.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt. Annyi áztatás elég is volt neki, amíg kényelmesen összeszedtem és előkészítettem a belevalókat.

Ehhez az ételhez vékony, sima héjú krumplit válogattam, mert hámozatlanul akartam beletenni - szeretem a héjasan sült krumpli ízét. Így csak megmostam, majd a szokásosnál valamivel vékonyabb, szűk fél centi széles hasábokra vágtam. Úgy szűk kilónyi krumplit használtam fel hozzá, hogy ne kerüljön erős túlsúlyba.

1 kis fej (úgy kétökölnyi, de elég tömör) kelkáposzta külső leveleit leszedtem, kivágtam belőlük a középső vastag eret, a többit pedig kis, kb. 2*2 cm-es négyzetekre vágtam. A káposzta belső, tömörebb részét nem bontottam szét, hanem felcikkeztem úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat. Az aprított részt összeforgattam a krumplival, ezeket a cikkeket pedig félretettem az étel tetejére.

Hátravolt még a fűszeres mártás elkészítése. Ehhez kifacsartam 1 nagy citrom levét, és egy müzlistálba öntöttem. Belekapargattam a citrom rostjait is a facsaróból (persze a magok nélkül), majd hozzákevertem kb. a citromlével egyenlő mennyiségű olívaolajat és feleannyi magos dijoni mustárt.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felaprított zöldségeket. Friss tárkonyleveleket tépkedtem közéjük, majd rácsorgattam a mártás nagy részét, elrendeztem a tetején a káposztacikkeket, és ezekre osztottam szét a többit.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána az elzárt, de persze még forró sütőben hagytam kb. 15 percig. Ezalatt finoman megpárolódott az egész, a tetején pedig enyhén meg is pirultak a káposztacikkek.

(Amíg sült, a krumpli mosásához és a tál áztatásához használt vizet szétosztottam szomjas virágaim és fűszernövényeim között, utána meg a munkából is hatékonyan ment egy nekiülésnyi.)

Különleges, kellemesen fűszeres egytálétel lett belőle ebédre. Ráadásul vegán, és szerintem nem is hiányzik belőle semmi, amivel már nem az lenne (itt ugye főleg a sajt a kritikus, és a különféle "pótlók" használata egyáltalán nem az én műfajom). Ez a mennyiség 2 bőséges adag főétel vagy - húsevő szakaszra is gondolva - 3-4 adagnyi köret.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél órányi munka van vele
Pénz: kb. 300 Ft volt a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a fűszeres mártás összetevői viszont nem.

Narancsos-vaníliás fügedzsem

Megint sikerült nagyobb adag finom fügéhez jutnom a hétvégén, így a múltkori lekvár sikerén felbuzdulva most dzsemkészítésre adtam a fejem. Ezúttal más gyümölcs meg némi fűszerezés is került mellé, és mivel rövid főzési időt és inkább darabos állagot céloztam meg, egy kis dzsem kocsonyásító is elkélt bele. A cukrozástól újfent eltekintettem, szerintem a füge édessége bőven elég volt bele, de akinek nem ízlik így, fogyasztáskor majd összekeveri egy kis mézzel. Különleges ízű, illatos csemege, gasztroajándéknak is kiváló.

2 kg fügét megmostam, a csomája felől a vastagabb héj részét levágtam, majd a megmaradó gyümölcsöt kis cikkekre aprítottam. 2 nagy narancsot alaposan megmostam, és a héjából a narancssárga részt lereszeltem a tökreszelőn, a húsát pedig kifiléztem, és kis kockákra vágva a fügéhez adtam. 1 nagy citrommal is megtettem ugyanezt, csak a reszeléshez a sajtreszelőt használtam inkább, és a húsát is apróbbra vagdostam. (A 2 narancs kb. 70 dkg, a citrom meg 15 dkg volt egészben.) Felhasítottam 1 vaníliarudat, és a gyümölcsökhöz kapartam a magjait, valamint a rúd maradékát is beletettem egészben. Hozzákevertem 1 csomag 3:1-es dzsemfixet is. Felforraltam, és időnként megkeverve addig főztem, amíg a héjas fügedarabkák megfőttek benne, de amúgy még bőven darabos állagú volt (kb. 10 perc az alágyújtástól számítva). Kóstolással megállapítottam, hogy szerintem épp ízletes így, nem kívánja az édesítést. Kivettem a vaníliarudat, a dzsemet pedig előkészített üvegekbe kanalaztam, lezárás után pár percre fejreállítottam, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ebből a mennyiségből 2 liter dzsem lett, nálam most igen vegyes méretű és alakú üvegekben így szezon végén.

Megjegyzések a fügével kapcsolatban: Az ehhez megfelelő füge érett, kívül puha, de megnyomva gyorsan visszanyeri alakját. A kemény nem elég érett még, és sajnos ez nem utóérő, ráadásul ilyenkor a még nem annyira ízletes húsa mellett a héjában kifejezetten fanyar tejnedv van (a csoma levágásakor jól látszik az előtörő fehér lé; de hámozáskor ez jórészt lejön belőle, nem rontja a kész dzsem ízét). A túl puhákkal is érdemes vigyázni, mert bár héjuk szinte alig, erjedt ízű lehet a belsejük; az már ne kerüljön bele a dzsembe. Nekem ez most két fajta füge volt (két helyről hoztam el a piacon az utolsó egy-egy kilót), egy apró szemű zöld, meg egy nagyobb szemű sárgás-barnás külsejű - ízre viszont mindkettő nagyon finom volt, és pár szem kivételével a legjobb érettségi fokú.

Tippek a citrusok előkészítéséhez: A reszelés csak friss, kemény, viszonylag vastag héjú gyümölcsök esetén működik. Ha nem ilyen a rendelkezésre álló alapanyag, akkor inkább zöldséghámozóval vágom le a színes héjrészt, majd ezeket a darabokat összefogva deszkán vágom keskeny csíkokra. A filézéshez pedig eltávolítom a fehér részt, meg még a szeletek alját is levágom vékonyan (késsel vagy zöldséghámozóval), majd késsel kiemelem az elválasztók közül gyümölcshúst. Az első szeletnél mindkét oldalon benyomom a kést és lefejtem a belső héjat, az utána következőknél pedig már csak a még egyben lévő gyümölcsrész felől, és így kifordítom a szeletet a belső héjából.

Az alapul szolgáló receptet Nóránál olvastam, köszönet érte!

Idő: bő másfél óra alatt lett kész mindenestül
Pénz: 1500 Ft
A hozzávalók jellegéből adódóan itt most a külföldiek is jelentős arányban képviseltették magukat (narancs, citrom, vanília), a füge viszont környékbeli volt, és a dzsemfix is magyar gyártmány. Ennyi belefér időnként :)

Lekvárfőzős hétvége: szilvalekvár és fügelekvár

Úgy alakult, hogy kétféle kiváló lekvár-alapanyaghoz is hozzájutottam a hétvégi piacoláskor, így mindkét napra megvolt a hazaérkezés utánra az azonnali feladat (persze előbb még lement egy kiadós gyümölcs-reggeli).

A szombati adag 5 kiló magvaváló szilva volt, nagyon érett, a legutója. Igazából ez a legmegfelelőbb fajta alapanyag lekvárhoz, s valóban, jobban fizetett, mint a nagy szemű, amiből még a nyáron készítettem szintén lekvárt. Erről itt írtam, és most is ugyanezt az eljárást követtem. Ezt a szilvát nyersen nem éreztem annyira ízletesnek, de a lekvár nagyon kiváló lett belőle: nem csak édes, hanem kellően gyümölcsös ízű is. Így még 2 nagy (720 ml-es) meg 1 kis (370 ml-es) üveg szilvalekvárral gyarapodott a sufni tartalma. Ezt most egészen sűrűre főztem, így megfelelő lesz például a szilvalekváros papucs töltelékének.
Idő: kb. 15 perc az előkészítés + 8-9 órányi főzés (a használt szilvától és a kívánt lekvársűrűségtől is függ, hogy pontosan mennyi idő kell neki)
Pénz: 250 Ft / nagy üveg, a gázszámlával együtt
Csakis hazai alapanyagból, egy környékbeli kiskert egyik szilvafájáról.

A vasárnapi adag pedig úgy 3 kilónyi füge volt, szintén elég érett. Korábban csak friss fogyasztásra való mennyiséghez jutottam egy-egy alkalommal, most viszont potom 700 Forintért egy jó fél reklámtáska gyümölcsre sikerült szert tennem. Ebből bőven jutott enni is, 2 kilóból pedig fügelekvárt főztem. Nem kerestem receptet, mert úgy gondoltam, hogy úgyis a legegyszerűbb változatra szavaznék, azt meg magamtól is tudom, hogy abba csak füge kell, semmi más. Így hát megmostam, a szárak levágása után felcikkeztem, majd egy vastag aljú edényben feltettem főni. Miután engedett némi levet és felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, és időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Mivel a héjdarabok nem főttek szét annyira, mint gondoltam, kézimixerrel beleaprítottam egy kicsit. S mivel kóstoláskor túlságosan édesnek éreztem (!), mégiscsak hozzáadtam egy kis citrom kifacsart levét, és ezzel összefőzve szedtem üvegekbe. 6 darab 220 ml-es üveg (Erős Pistás / dijoni mustáros) lett tele. A felhasználási módján még gondolkodom, bár ahogy magamat ismerem, egy része így ahogy van ajándékként végzi majd.
Idő: kb. 15 perc előkészítés + szűk 2 óra főzés
Pénz: kb. 500 Forint volt az egész, vagyis 83 Forintra jön ki egy kis üveg - egy ilyen különlegességért nem is rossz :)
A füge hazai volt, a citrom nem.

Zöldbab-krumpli egytál tárkonnyal

Szép, zsenge zöldbabot tudtam venni a piacon (másodvetésről az első szedés, vetekszik a tavaszival), abból készítettem ezt az egyszerű, de finom ételt:

Beáztattam a pataki tálat, a fedelével együtt. 1 kg zöldbabot megmostam, a csövek végeit levágtam, majd a többit ferdén 2-3 cm-es darabokra vagdostam. Alaposan megmostam 1 kg vékony héjú krumplit, és kis hasábokra vágtam. Leszedtem 1 csokor tárkonyág leveleit. Kiöntöttem az áztatóvizet a cseréptálból (meglocsoltam vele pár fűszernövényt a kertben), majd beleraktam az előkészített alapanyagokat, és összeforgattam. Megcsorgattam egy kis olajjal, rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd még kb. negyed órát az elzárt sütőben hagytam. Tányérra szedve facsartam rá egy kis citromlevet (egy fél citrom fogyott az összeshez), és enyhén sóztam. Meglepően ízletes volt a maga egyszerűségében - mindehhez nagyban hozzájárult a jó minőségű, friss zöldbab. (Gondoltam arra is, hogy joghurtot vagy kefírt öntök rá a tálaláskor, de végül maradtam a vegán változatnál. Talán majd legközelebb kipróbálom így is.)

Idő: bő másfél óra elteltével lehet enni, de csak 20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 300 Ft a 3 bőséges adag főétel vagy 4 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból.

Görög sült krumpli

1 kilónyi krumplit meghámoztam, majd vékony hasábokra vágtam, és egy közepes tepsibe raktam. Enyhén sóztam, daráltam rá egy kis tarkaborsot, ráfacsartam 1 citrom levét, és friss oregánóleveleket tépkedtem rá (de ki fogom próbálni egyéb zöldfűszerekkel is: bazsalikommal, majorannával, rozmaringgal, petrezselyemmel, ... - persze egyszerre csak egyfélével). Felöntöttem kb. 2 dl olívaolajjal és 4 dl vízzel, így éppen ellepte a folyadék. Beraktam a sütőbe, és 190 fokra kapcsolva 60 percig sütöttem, majd még 10-15 percig az elzárt sütőben hagytam.

A krumpli fantasztikusan puhára párolódott, a teteje pedig enyhén megpirult. A léből kihalászott krumpli könnyű és ízletes - igaz, rágni nem nagyon kell, úgyhogy nem volt nehéz túlennem magam belőle...

A visszamaradt olajos-fűszeres lé felhasználásán is elgondolkodtam, mivel kiönteni sajnálom. Ha több kenyeret ennék, és szeretném a tunkolós műfajt, bizonyára vonzana a lehetőség, hogy kimártogassam. Ha bírnám a sok citromos-olajos öntettel készült salátákat, tuti befutó lenne, némi friss citromlével kiegészítve. Így viszont inkább valami serpenyős egytálétel alatt fogja végezni a napokban - hacsak ki nem találok valami jobbat addig... [Utólagos kiegészítés: krumplival és patiszonnal ez a gyors egytálétel lett belőle végül.]


Fahéj és feta receptje, én persze a hagymák nélkül készítettem.

Idő: kb. másfél óra múlva lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 400 Ft a fenti mennyiség, ami 2 tisztes adag főétel vagy 4 adag köret

Nyári babos egytál bulgurral

Magában mindegyik kevés lett volna, így egy ételbe hoztam össze a háromféle babot: zöld és sárga csövű zöldbabot, valamint némi fejtettbabot. Körítésnek pedig ezúttal egy gyorsan elkészülő gabonafélét, bulgurt választottam hozzá, és együtt pároltam készre az egészet.

A babok előkészítésével indítottam (a zöldeket mosni és darabolni kellett). Összesen kb. 3/4 kilónyi lett a keverék (de természetesen egyféléből is elkészíthető ugyanígy az étel). Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta a babkeveréket. Utána felöntöttem 1 bögre vízzel, és lefedve, kis lángon pároltam tovább. Mikor érezhetően puhult (a fejtettbabot érdemes nézni, az a legszívósabb), hozzáadtam 1 bögre bulgurt, valamint 2 bögre vizet és némi sót. A bab és a bulgur megpuhulásáig pároltam. A végén 1 kis csokor összevágott tárkonyt és 1 citrom levét kevertem még bele (a citromból pár szeletet félretettem a díszítéshez, a többit facsartam ki). Kellemesen savanykás, laktató egytálétel lett. 3 adag.

Utólagos kiegészítés: A maradék hidegen (vagyis szobahőmérsékleten, nem hűtő-hidegen!) - menő módon salátának átminősítve :) - is finom volt.

Idő: kb. 45 perc, ebből kb. 20 perc munka
Pénz: kb. 450 Ft összesen, vagyis 150 Ft/adag
A citrom biztosan nem magyar volt, és alighanem a bulgurnak is csak a forgalmazója az. A többi viszont helyben termett (a piaci néninek is itt van a kertje nem messze :)