Amarantkaviár (vegán)

Amikor először főztem ebből az alapanyagból, és megláttam a kis golyócskákat a kész ételben, egyből eszembe jutott a lehetőség, hogy kaviár kinézetű kenyérrevalót is lehetne belőle készíteni. Jó sok idő eltelt azóta, de most végre meg is valósítottam az ötletet. Tényleg úgy néz ki, az meg már csak rajtunk múlik, hogy valóban annyira sósra készítjük-e, mint amilyen az igazi. Én nem, mert számomra az úgy ehetetlen. Így meg még finomnak is mondható, Isti szerint a paradicsomos halkonzerv ízét sikerült leutánozni vele. Valóban, paradicsomlében főztem meg az amarantot. S mivel nem akarok kitolni a kezdő konyhatündérekkel sem, ideírom a mennyiségeket is: 1 Kubus üveg (330 ml) házi, rostos, de a magokat nem tartalmazó paradicsomlébe tettem 25 dkg amarantmagot, és forrás után kis lángon főztem 15-20 percig, majd amikor már alig volt alatta folyadék és érezhetően puhultak a magok, elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Mikor langyosra hűlt, kevertem bele egy kávéskanál sót, egy teáskanál pirospaprikát és egy evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat. Friss, házi kenyérrel ettük, de biztos nem lett volna rossz pirítóssal sem (csak nálunk mindig hamarabb elfogy a kenyér, minthogy pirítani lehessen).
 

Amarantos zöldségleves (vegán)

Nemrégiben az amarantmag lehetséges felhasználásáról érdeklődött egy olvasóm. Az eddig fent lévő egyetlen ilyen receptemben tarhonyát és krumplit meg paszternákot tettem mellé, és egytálételt készítettem belőle. De természetesen más módon is felhasználható ez a pici, de a szakirodalom szerint igen egészséges mag. Az alábbiakban egy tavaszi zöldségleves receptjét írom le, de ugyanezt az alapot tetszőleges más, szezonális zöldségekkel is készíthetjük az év bármely szakában.

Amarantos zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 dl amarantmag
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 2-3 evőkanál szárított zöldség
• 25 dkg zsenge zöldborsó (nálam most fagyasztott)
• 1 zsenge karalábé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• a karalábé kis, zsenge levelei
• 5-6 evőkanál burgonyapehely

Elkészítése:
Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az amarantmagot. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a paprikakrémet és a szárított zöldséget, és forrás után lefedve, kis lángon addig főzzük, míg az amarantmag érezhetően puhul (15-20 perc). Ekkor hozzátesszük a borsót, majd amikor már az is majdnem jó, a meghámozott és felkockázott karalábét is (ha friss borsót használunk, azt ráérünk a karalábéval együtt hozzátenni). Hozzáadjuk az összevágott petrezselyem- és karalábézöldet, valamint állandó kevergetés mellett hozzászórjuk a burgonyapelyhet, addig sűrítve vele a levest, hogy az amarantmag már ne üljön le az aljára, hanem inkább lebegjen a lében. Ennyi főzés elég is volt a zsenge karalábénak, úgyhogy már tálalhatjuk is.

Tipp: Ugyanezt az amarantos alapot más zöldségekkel is dúsíthatjuk, csak ha több főzést igényelnek, akkor annak megfelelő időben tegyük őket hozzá a fővő amaranthoz, valamint válasszunk hozzájuk illő fűszerezést (a friss tavaszi zöldek magukban is ízletesek, én most azért voltam ennyire visszafogott).
 

Amarantos egytál

No de mi az az amarant?

Pár éve egy barátom vett valamilyen gabonatallért, ami a felirat szerint "almával és amaranttal" volt dúsítva. Fogalmunk se volt persze, hogy mi az az amarant, de nemes egyszerűséggel úgy gondoltuk, hogy megkóstoljuk, és ami nem az alma benne, az az amarant. Almához nem sok köze volt az ízének, így rajta maradt, hogy amarant. A maradék meg az én nyakamon maradt, mert neki nem ízlett :) Becsületből felajánlotta ugyan, hogy elviszi a kutyájának, de aztán kitaláltam, hogy kenyérhiányos időkben nagyon jó lesz az tükörtojást mártogatni, így végülis elfogyott.

Következő találkozásom az amaranttal pehely formájában volt, és kifejezetten kedveltem müzlibe. Meg akkor már utána is néztem az interneten, hogy mi ez. Mikor megláttam a növény képét, az volt az első gondolatom, hogy ez úgy néz ki, mint a disznóparéj! Nem is tévedtem nagyot, tényleg rokonok.

Nemrégiben pedig sikerült szert tennem magra is:

Ebből főztem ma egy ételt, némi tarhonyával és zöldségekkel kiegészítve. Meglehetősen apró magok (a kölesnél is apróbb), azért gondoltam, hogy kipróbálás ide vagy oda, nem magában főzöm meg, mert nekem kell bele valami rágható. Tehát a zacskón szereplő útmutatóból az "önálló elgondolás szerint" című esetet választottam, és szabadjára engedtem a fantáziámat.

Adta magát a pakoláskor talált fél bögre házi tarhonya, ami önmagában kevés lett volna valamihez. Aztán volt itt egy kis felszedett pasztinák, s mivel az mintegy egyesíti a gyökeret, répát, zellert, már csak krumplit tettem mellé. Olyannyira ízletes lett az eredmény, hogy fűszerezni se kívántam a végén (még sózni se, a bors és paprika vonalat meg végképp nem). Így meg már inkább nem nevezem amarantos tarhonyának, még ha ötlet szintjén nyilván merítettem abból is, hogy korábban olvastam ilyen receptet.

A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam és nem túl nagy darabokra vágtam őket. 1 bögre krumpli és 1 bögre pasztinák lett. (Ez utóbbi már régebbi szedés volt, amúgy elég csak alaposan megmosni. Egyúttal arra is rájöttem, hogy ha sokat áll felszedve, akkor lehet fás a nagyoknak a közepe.) Aztán egy mély, lefedhető serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd elkezdtem pirítani rajta fél bögre tarhonyát. Falapáttal kevergettem, majd nemsokára hozzáöntöttem a zöldségeket is, és így folytattam a pirítást. Pár perc múlva következett fél bögre amarantmag, majd nemsokára 2 bögre víz. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve haraphatóra főztem (15-20 perc). Így nem sok leve maradt, de aki levesesen szereti, használhat több vizet. Szárított petrezselyemzöldet morzsoltam bele a végén. Ez a mennyiség 2 adag.

Ez a tarhonya még tojásos volt (bár barna lisztből), tojás nélkül még nem próbáltam készíteni. Kétségtelenül vegán változathoz nem is tarhonyát használnék, hanem inkább beáztatott (!) árpagyöngyöt, és a zöldségek pirításával indítanám az egészet. (Így jó a főzési idő, áztatás nélkül addigra szétfőnek a zöldségek, és az amarantmag is túl sok főzést kap. Több edényt meg kár maszatolni a külön gabonafőzés és külön zöldségpirítás miatt - ez utóbbit viszont a plusz íz miatt nem lenne célszerű hanyagolni.)

Meggyes-mákos csemege

Ami épp akadt itthon, abból alkottam tegnap este ezeket a golyókat:

1/4 bögre langyos vizet összekevertem 2 evőkanálnyi őrölt lenmaggal, és állni hagytam. Ledaráltam 4-5 dekányi mákot, és késsel apróra vágtam egy félmaréknyi aszalt meggyet. Az egészet összekevertem, így egy jól formázható masszát kaptam (szükség esetén víz, illetve darált mák hozzáadásával lehet igazítani az állagán). Kis golyókat formáztam belőle, majd pattogatott amarantmagba hempergettem őket. Nekem most 16 darab lett. Egy részét azonnal elcsemegéztem, néhányat azonban megmentettem a mai fotóhoz.

Gyors, egyszerű, ízletes. És állítólag még egészséges is :)

Müzliszelet házilag – kicsit másképp

Rendszeresen csinálok itthon müzliszeletet, mióta Kaldeneker Gyurinál rábukkantam a receptjére. Igaz, kétszer még nem lett egyforma, mert mindig változtatom a belerakott magok, aszalt gyümölcsök, pelyhek és fűszerezés fajtáját.

Jó is ez, csak a vaj meg a barnacukor miatt ugye nem is annyira kímélő.

Ezen a problémán segít a ma kipróbált recept, amit egy külföldi vegetáriánus oldalon olvastam, a „fülest” pedig Siccikétől kaptam, hogy érdemes ott kutakodni ez ügyben.

Recept: Müzliszelet házilag

Hozzávalók (1 bögre = 250 ml): ½ bögre felkockázott datolya + ½ bögre víz; 5 teáskanál darált lenmag + ½ bögre víz; 2/3 bögre zabpehely, 1/3 bögre pattogatott amarantmag, 1 teáskanál őrölt fahéj (na jó, az eredetiben csak negyedennyit írtak :-), 1 bögre mazsola, 2/3 bögre gorombára vágott dió.

Elkészítés:

1. A datolyát felfőzöm a vízzel, időnként megkeverve 5 percig gyöngyöztetem, majd hagyom kihűlni.
2. Meglangyosítom a másik fél pohár vizet, belekeverem a lenmagot, majd 5 percig állni hagyom.
3. Összekeverem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadom a szintén összevegyített datolyás és lenmagos keverékeket is, és az egészet jól összedolgozom.
   
4. Egy tepsit kibélelek kivajazott sütőpapírral, majd belesimítom a masszát. Simára egyengetem a tetejét (legegyszerűbben úgy, hogy fóliát teszek rá, majd a tepsi párját, és azt jól rányomom).
5. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöm.
6. Kiborítom a tepsiből, lehúzom róla a sütőpapírt, és kihűlve felszeletelem.

Így elkészítve kicsit nedvesebb szeletek lesznek, mint a másik módon - s persze kevésbé emlékeztetnek a boltira. Feltett szándékom egy szelettel tesztelni, hogy ez mennyiben befolyásolja az eltarthatóságot. Természetesen a mag, gyümölcs, pehely, fűszer koordináták mentén variálva ezt sem fogom kétszer ugyanúgy elkészíteni :-)

Ugyanitt olvastam egy amarant nélküli változatot is, abban a száraz összetevők között ¾ bögre zabpehely, ¼ bögre teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, ¼ teáskanál fahéj, és összesen 2 bögrényi mag + aprított aszalt gyümölcs szerepelt. Kipróbálom majd így is.