Grízes almás süti (lakto-vega)

Szeretem az egyszerű recepteket. De hiába egyszerű valami, ha ez egyben a minőség rovására is megy. Megfogott a hangzatos név, hogy "A világ legegyszerűbb almás süteménye", amiben ráadásul tojás sincs, és a kommentelőknek is túlnyomórészt tetszik. Ez most csak azért nem lett a "poros vacak" kategória, mert készítés közben látva a dolgokat, nem mertem megkockáztatni, hogy a recept szerinti módon süssem meg. Így csak helyenként maradt egy kicsit száraz, a többi ehető lett, és még ízlett is (főleg a Főkóstolónak, akinek csak utólag meséltem el a készítés kalandos történetét).

Hogy ilyenkortájt már kissé fonnyadt az alma, arról nem tehetek - bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez az összeállításhoz nyilván inkább a lédús gyümölcs lenne a nyerő. [Ez egy régebbi piszkozat, azóta a helyzet csak fokozódott.] A helyzetet javítandó, bőven mértem az almát, raktam hozzá citromlevet, meg mézzel édesítettem, ami ugye maga is folyós, meg az alma is kiengedi a levét tőle (igaz, 10 deka helyett csak két nagy kanál méz ment bele, hogy ne legyen brutál édes alapból). Komolyan eszembe jutott még egy kis doboz kefír belekeverése is, de aztán végül egy üveg alján árválkodó kb. 1 deci híg dzsem lett inkább az áldozat a hűtőből. A liszt és a búzadara mennyiségét pedig helyből jelentősen csökkentettem, lévén a teljes kiőrlésű fajták köztudottan több folyadékot vesznek fel. A rétegezésnél már komolyan azon gondolkodtam, hogy egy tisztességes almás lepény se lett volna lényegesen több munka, és az legalább garantáltan jó. Ez meg... eszembe jutott a lusta asszony rétese vagy bólyi túrós, amit évekkel ezelőtt többször is csináltam - s hogy néha bizony az is poros maradt. Megenni ugyan megettem, mert ételt csak kivételesen rendkívüli esetben dobunk ki, de előbb-utóbb kikopott a repertoárból, mert megismertem ettől kevésbé "lutri" túrós sütiket is. Most, nem bízván a szerencsémben, végül inkább nagyjából összekevertem a cuccot a sütőtálban - persze csak óvatosan, végülis ki volt kenve alá -, és úgy sütöttem meg. Így csak helyenként az alján meg a tökéletlenül összekevert részeken maradt némileg poros, mire megsült.

Persze rá lehet fogni, hogy a reformosítás tette, dehát az lételemem :) Azt meg, hogy nem vagyok jó lustaasszony, majdcsak túlélem valahogy :)))


A kész süti végül pillanatok alatt elfogyott, és a maga módján jó is volt, úgyhogy írom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Lédús almából talán az eredeti módon, rétegezve is kipróbálom majd valamikor (vagy ezt a szárazat kiegészítem pár deci gyümölcslével?). Addig meg mutatom a tovább egyszerűsített, mindent összekeverős változatot - így tényleg észrevehetően kevesebb munka, mint egy tisztességes almás lepény (mondjuk egy ilyen vagy egy ilyen).

Grízes almás süti

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• bő 1 kg alma
• fél citrom leve
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 2 nagy evőkanál méz
• 1 dl birsdzsem (tetszőleges más dzsemre cserélhető vagy elhagyható, nálam maradék volt)
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg vaj (ebben az összekeverős felállásban szerintem akár 5 is elég)
• ízlés szerint méz a tálaláskor

Elkészítése:
Az almát lereszeljük, és a vaj kivételével összekeverjük a többi hozzávalóval. Kivajazunk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa tál alacsonyabbik részét használtam), beleegyengetjük az almás keveréket, majd rászeleteljük a maradék vajat. Hideg sütőben indítva 180 fokon bő fél óráig sütjük; amikor láthatóan pirul a széle és a teteje, akkor van kész. Picit hűlni hagyjuk. Langyosan a tálból lehet kikanalazni, hidegen szeletelhető is. Akinek alapból nem elég édes, csorgassa meg egy kis mézzel az adagját.

Tipp:
Dúsíthatjuk belekevert mazsolával vagy egyéb aszalvánnyal, illetve szórhatunk a tetejére diót vagy egyéb olajos magot.
 

Narancsgríz (vegán)

Gyors és ízletes téli reggeli vagy vacsora, egyfajta tej nélküli tejbegríz-alternatíva:

Egy bőséges adaghoz egy vastag aljú kis lábasban egy evőkanálnyi olajon halványbarnára pirítottam 1,5 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát, állandóan kevergetve. A tűzről levéve felöntöttem fél liter 100 %-os narancslével (nagyon fortyog, úgyhogy bátran kell önteni, akkor hamar alábbhagy), majd visszatéve időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Amikor ehetőre hűlt, megcsorgattam egy kanál mézzel (kanálméret ízlés szerint :), és rádaraboltam egy narancsot. Főzéskor lehetett volna keverni bele egy kis őrölt fahéjat, de ez már csak utólag jutott eszembe.

Jó egészséget! torta (vegán) + egy játék

A blogomat támogató Jó egészséget! webáuház logója ihlette ezt a tortát. Stílszerűen egy csomó náluk kapható alapanyagból raktam össze egy könnyű, ízletes, egészséges desszertet. Most az ősz-tél jegyében birset tettem az alma mellé, aztán majd más gyümölcsök szezonjában esetleg lesz más változat is. A leírás hossza ne riasszon el senkit, egy rám jellemzően egyszerű, kevert sütiről van szó, a díszítést is kitalálni volt nehezebb, nem megvalósítani.

Egy kitalálós játék azért maradt Nektek is, kedves Olvasóim: Még van lehetőség megtippelni, hogy hányadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban a Jó egészséget! webáruház. A helyes megfejtést beküldők 2000 Ft-os ajándékcsomagot nyerhetnek. Szóval játékra fel, szerintetek hány gyertya dukál erre a tortára? (Megjegyzés: A torta díszítésének semmi köze a szülinap számához.)
 

Jó egészséget! torta

(vegán recept)

Hozzávalók (24-26 cm-es formába, egy 12 szeletes tortához):

A tésztához:

• 20 dkg gyümölcsös müzli
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 3 dl víz vagy almalé
• 2 evőkanál méz
• 3 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál citromlé

A formába:

• 2 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 marék lágy zabpehely

A tetejére:

• 2 dkg étcsokoládé
• 1 nagy alma
• birsalmasajt
• 6 teáskanál kókuszreszelék
• 3 teáskanál méz
• 1 teáskanál lenmagolaj

A töltéshez:

• 2,5-3 dl birslekvár (vagy más lekvár)

Elkészítése:

1. Egy nagy tálba szórjuk a müzlit, a lisztet és a darát, ráöntjük a vizet vagy almalevet, és összekeverve félretesszük.
2. Előkészítjük a formát: 24 vagy 26 cm-es kapcsos tortaformát kikenünk az olajjal, majd beleszórjuk a zabpelyhet, és rázogatással eloszlatjuk az alján és az oldalán.
3. Az almát kettévágjuk, meghámozzuk, és levágunk 3-3, kb. fél centi vastag szeletet a felekből. A magházat óvatosan kivesszük mindegyiknek a közepéből, valamint a kisebbeknek a szélén is igazítunk, hogy fél alma formájú legyen (ezek kerülnek körbe a torta szélére). Az egyik félből még egy negyedik szeletet is levágunk (ez kerül középre), a többit vagy megesszük, vagy belekockázzuk a tésztába.
4. A birsalmasajt-lapból sütikiszúró segítségével kivágunk 6 nagy szív formát, a közepüket pedig egy kisebb kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. A leeső szabálytalan darabokat összevágva a tésztához adhatjuk, vagy megehetjük így.
5. A csokoládét lereszeljük.
6. A tésztához hozzákeverjük a többi alkotórészt; a citromlevet csak a legvégén, mikor a többit már összekevertük. Egy könnyen keverhető, de nem túl folyós állag a cél, szükség esetén további vízzel/almalével igazítjuk ezt be.
7. A tésztát a formába kanalazzuk, és elsimítjuk a tetejét. Megszórjuk a reszelt csokival, majd elhelyezzük rajra az almaszeleteket.
8. 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Akkor van kész, mikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki.
9. Kicsit állni hagyjuk a formában, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
10. Nagy tányérra vagy tálcára helyezzük. Éles késsel két lapba vágjuk, a felsőt a csatos tortaforma alját aládugva leemeljük. Az alsót megkenjük a lekvárral, majd visszacsúsztatjuk a tetejét.
11. Az almákon elhelyezzük a birsalmasajt-szíveket.
12. A kókuszkrémhez összekeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az olajat, majd mokkáskanállal a birsalmasajt-szívek közepébe igazgatjuk.
13. Legalább pár órát állni hagyjuk, hogy a tészta és a birsalmasajt is megpuhulhasson. 

A Főkóstoló véleménye: Ez tuti finom lett! - mondta, miután jóízűen megevett három nagy szeletet. Szerintem se lett egy gyenge darab!


Idő: kb. 1 óra munka összesen + sütés + állatás, legjobb előző nap elkészíteni
Pénz: kb. 750 Forint a fenti torta
Túlnyomórészt hazaiból, pár hozzávaló a jellegéből adódóan nem lehet az.
 

Grízpuding egressel (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, de igen ízletes, ráadásul vegán desszert:


Fél kiló érett (!) egres végeit lecsipkedtem, majd alaposan megmostam a szemeket. (Érett az, amit úgy magában, nyersen is szívesen megeszek, mert már nem húzós, nem túl savanyú. Kinézetre enyhén puha és nem vad zöld, hanem némileg sárgába hajlik. Én az ilyen piszkére emlékszem gyerekkoromból, megdöbbenve és csalódottan látom sokfelé, hogy teljesen éretlenül szedik le - az sajnos megfőzve, még sok cukorral sem lesz ízletes, úgyhogy számomra felejtő.) Egy részét elkóstolgattam, aztán a puha (legérettebb) szemekből egy maréknyit félreraktam a díszítéshez, a többit pedig (kb. 30 dkg) egy nagy lábasban feltettem főni fél liter vízben. Néhány perc elteltével, mikor a gyümölcs már érezhetően puhult, hozzáadtam 3 csapott evőkanál barnacukrot, valamint lassan hozzáöntöttem 1 dl búzadarát, miközben egy kézi habverővel folyamatosan kevertem. Továbbra is keverve sűrűsödésig főztem, majd a tűzről levéve a lábast hideg vízbe állítva folytattam a keverést, míg langyosra hűlt a massza. (Közben érdemes megkóstolni, és szükség esetén ízlés szerint igazítani az édességén.) Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkákba öntöttem, és megvártam, míg teljesen kihűl. A félretett egresszemekkel díszítettem. Most 5 nagy adag lett, amúgy 6 normál adag is kitelt volna belőle. A habverős keverésnek köszönhetően egy laza, apró légbuborékokkal teli krém, kellemesen édeskés-savanykás, az egres jellegzetes ízével. Akinek alapból nem elég édes, csorgathat az adagjára egy kis mézet.


A kiinduló receptet a Nyárikonyhában olvastam, a cukrot helyből harmadoltam, és citromhéj helyett került rá nyers (de érett, ízletes, nem vad savanyú) egres.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka
Pénz: kb. 350 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a barnacukor kivételével.

Grízes tészta (vegán)

Nem egy különleges dolog, de nekem ez némileg kimaradt a gyerekkoromból. Morzsás tészta volt helyette otthon, a menzán meg a kivitelezés módja nagyban rontotta az élvezeti értékét. A szétfőzött tészta és a grízcsomók még csak hagyján, no de a desszerteket megszégyenítő mennyiségű porcukor! Mígnem egyszer összeszedtem a bátorságom, és megkérdeztem a konyhás nénit, hogy nem lehetne-e porcukor nélkül. Általában lehetett! Néha pedig akkora meglepetést okozott a kérésem, hogy dupla adag lekvárt kaptam rá. Annak örültem csak igazán!

Azóta pedig annak, hogy úgy készíthetem el, ahogy igazán szeretem: kicsit minőségibb alapanyagokból, saját eltevésű dzsemmel.


1 bőséges adaghoz kifőztem negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás tésztát a szokásos módon. (Szélesmetélt lett volna a legjobb, de most sajnos az nem volt itthon, így a készletből a spagettire esett a választásom. Háromba törtem a rövid fajtát, így teljesen jól kezelhető volt.)

Közben pár csepp olajon állandó kevergetés mellett megpirítottam 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát, a tűzről levéve adtam hozzá 1 dl vizet (vigyázat: az eleje azonnal felforr és gőzöl, úgyhogy bátran kell önteni) és egy csipet sót, kavartam rajta egyet, majd lefedve állni hagytam. Aztán tálalás előtt villával fellazítottam.

Tányérra raktam a leszűrt tésztát, majd összeforgattam a darával. Végül egy folyósabbra sikerült őszibarackdzsemből kanalaztam rá, nem sajnálva (egy közepes üveg fele, úgy 1,5-2 dl került rá).

Idő: 15 perc, de ebből csak 5 percnyi munka
Pénz: kb. 100 Ft
Hazai alapanyagokból.

Pirított dara gyümölcsszósszal

Egyszerű, gyors vacsora:

Az egyszemélyes adaghoz 2 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát állandó kevergetés mellett megpirítok kb. 2 evőkanálnyi olajon vagy vajon egy vastag aljú lábasban, aminek megfelelő fedője is van. A tűzről levéve felöntöm 3 dl vízzel (bátran kell önteni, az eleje azonnal felforr és gőzöl, de aztán lecsendesedik), enyhén sózom és összekeverem, majd visszateszem a tűzhelyre. Lefedem egy jól illeszkedő fedővel, elzárom alatta a lángot, és 5-10 percet állni hagyom, hogy a dara felszívja a vizet és megduzzadjon.

Közben elkészítem a gyümölcsös szószt: 1 kis üveg (4-5 dl-es) meggybefőtt levét egy kis lábasba öntöm, és simára keverem 1 evőkanál étkezési keményítővel. Állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik. Ekkor hozzáöntöm a meggyszemeket is, és összemelegítem. Ebből egy jó sűrű szósz lesz, aki folyósabban szereti, egészítse ki a befőttlevet némi vízzel, plusz ízlés szerint állítsa be az édességét.

A tányér egyik felére öntöm a darát, mellé pedig a meggyszószt. Lusta változatban nem befőttből készítek szószt, hanem egyszerűen csak felbontok egy üveg házi dzsemet, amiben jó sok gyümölcsdarab van, és ezt kanalazom a darához (ezt nem érdemes megmelegíteni, mert a kocsonyásító kienged és túl leves lesz az egész). Vagy a hűtőben fellelhető darab dzsemeket sorakoztatom ki, és próbálok minél többet befejezni közülük. (Érdekes módon ha befőttből készítem, szinte mindig meggyre esik a választásom, dzsemből viszont bármilyen jöhet.)

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 100 Forint
Hazai alapanyagokból.

Nagyon mákos kocka reformosan

Családi kedvenc nálunk a Kaldeneker György féle Nagyon mákos kocka. Kicsit átalakítva készítem, finomított helyett teljes értékű hozzávalókból, de ez a kész süteményről egyáltalán nem rí le, és így nyugodtan fogyaszthat belőle bárki még egy kockát, meg még egyet - ameddig csak tart!

Előzetesen ledarálok 20 dkg mákot (legkorábban mondjuk előző nap, mert a darált mák hamar avasodik).

A tészta összeállításával kezdem: Egy nagy tálba belereszelek a tökreszelőn 14 dkg hideg vajat, majd hozzáadok 14 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 5 dkg darált diót, 1 csipet sót és 1 evőkanál mézet. Gyorsan összedolgozom, majd berakom a hűtőbe (a felhasznált vaj papírján tökéletes).

A töltelékhez felmelegítek 2 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) és 1,5 dl vizet 1 fahéjrúddal (lehet "újrafelhasznált" darab, amivel egyszer már kompót főtt, de megszáradva még erőteljes illata van - a tejbegríz ízesítése után már csak komposztba lesz majd jó). Állandó kevergetés mellett lassan beleöntök 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölydarát, és addig főzöm, amíg besűrűsödik. A tűzről levéve hozzáadom a 20 dkg darált mákot, 1 citrom héját a sajtreszelőn lereszelve, 2 evőkanál rumot, 1 csipet sót, fél marék mazsolát és 2 evőkanál mézet, és alaposan összekeverem.

Egy közepes tepsit (kb. 20*25 cm-es, vagy ehhez közeli méretű) kibélelek kivajazott sütőpapírral úgy, hogy némileg túllógjon a szélén a papír. A sarkánál bevágom és egymás alá hajtom a részeket, így nem gyűrődik be. A hűtőből kivett tésztának kb. a 2/3-át nagyobb morzsákra törve beleszórom, majd kézzel vékonyra egyengetem, és a szélén kb. 1,5 centis peremet csinálok neki. Ráöntöm a tölteléket, és a keveréséhez használt kanállal elegyengetem a tetejét, majd a tökreszelőn ráreszelem a maradék tésztát úgy, hogy nagyjából egyenletesen szóródjanak szét rajta a darabok.

Nálam 150 fokon 40 + 5 perc alatt sül meg előmelegítés nélkül (40 percig ég a sütő, de utána még az elzárt sütőben hagyom 5 percig). A nem igazán szabályozható hőfokú gázsütőben is sikerült már szépen megsütni, de ettől lényegesen kevesebb idő kellett hozzá. Egyébként a tésztát érdemes nézni: ha a tetején és a szélén is láthatóan pirul, akkor jó.

Hagyom egy kicsit hűlni a tepsiben, majd a sütőpapír túllógó szélét megfogva egy nagy vágódeszkára emelem. Langyosan már okkal-móddal szeletelhető (a mazsolák szeretnek kifordulni belőle), de másnap az igazi.

A töltelék természetesen tejjel is készíthető, viszont én újabban sokkal finomabbnak érzem a felhígított főzőtejszínt inkább (meg ha ilyesmihez felbontanék egy liter tejet, egyszerűen nem fogyna el jóízűen a maradéka). A tészta megfelelő ízéhez és állagához pedig szerintem kifejezetten kell a vaj, ezért ezt a receptet soha nem is akartam vegánná alakítani.

Idő: kb. 45 perc az előkészítés (a mákdarálással együtt) + 45 perc a sütés; úgy 2 óra elteltével lehet enni, de csak később áll össze igazán (vendégeknek mindenképpen előző nap elkészítem)
Pénz: kb. 750 Ft
Hazai alapanyagokból, a citrom és a fahéj kivételével.

Tejbegríz

Vagy ez nem való gasztroblogba? Aki így gondolja, most legyen szíves keressen magának más olvasnivalót :)

Kicsit reformos, kicsit hagyományos. Nagyon régen ettem már, és ez után is jó időnek el kell telnie, hogy esetleg ismétlés legyen. Ízlett, de újfent be kellett látnom, hogy nagyon el vagyok már szokva az ilyen "normális" ételektől, még akkor is, ha a hagyományos hozzávalók helyett az itthon fellelhető alternatívákat használom.

Úgy történt a dolog, hogy volt egy kis maradék főzőtejszínem, amit rakosgattam egy darabig a hűtőben, de nem igazán akart helye kerülni valamilyen ételben. Nem szeretek ezzel dúsítani semmit (pláne, hogy a napokban volt egy tejszínes étel - annak kapcsán lett ez a maradék), lisztáru-sütés se következett, és a finom gyümölcsöket is inkább nyersen, a maguk valójában élvezem, mint levesnek vagy bármi másnak. Ezt a kb. 2 dl főzőtejszínt felhígítottam vízzel fél literre (de természetesen készíthető helyből tejjel is), és egy kis lábasban felforraltam. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntöttem bő 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát (a dara mennyiségével lehet szabályozni a kész tejbegríz sűrűségét, ennyi az általam kedvelt viszonylag sűrű állaghoz kell), meg 1 csapott evőkanálnyi barnacukrot (édesszájúaknak ízlés szerint mehet több). Gyakran megkeverve addig főztem, míg jól besűrűsödött. Tányérra öntöttem, és megszórtam egy teáskanálnyi holland kakaóporral (natúr!), meg még egy kis barnacukorral (de mézzel is meg lehet csorgatni). (Igen, a tönkölydara meg a barnacukor után karobporral stílszerűbb lett volna, de továbbra sem bírom az ízét.) Melegen és kihűlve egyaránt jó. 2 adag.

Idő: 15 percen belül ehető
Pénz: kb. 130 Ft az egész
Most csak a dara volt magyar, a tejszín Lengyelországból, a barnacukor Mauritiusról érkezett, a holland kakaó pedig tényleg Hollandiából (bár tudom, hogy nem azért nevezik hollandnak).

Búzadarás-almás csemege

Már foglalkoztat egy ideje valamiféle búzadarás desszert készítése - ami nem is túl édes, nem is durván tejes, ráadásul nem is nagyon zsíros (igen, fogalmam sincs, hogy lesz így meg az éves "kötelező" fánkevés - egyszerűen nem kívánom a nagyobb mennyiségű zsiradékot mostanság).

Ma a tettek mezejére léptem, és ez lett az eredmény:

Kevés olajon odatettem pirulni 1 bögre teljes kiőrlésű tönkölydarát, egy másik edénybe pedig 3 bögre vizet lefedve, forrni. A darát folyamatosan kevergetve megpirítottam. A végén kevés sót és jó sok őrölt fahéjat szórtam bele, majd felöntöttem a vízzel (habzik, de bátran kell önteni, és akkor hamar elcsendesedik), és így is főztem még egy kicsit. Lefedtem, elzártam alatta a lángot, és állni hagytam. Közben megtisztítottam (csak mert ez most vastag héjú volt, amúgy elég a magházát kivágni) és apró darabokra vágtam 3 almát, késsel durvára aprítottam egy fél marék diót, meg hozzáraktam még egy fél marék mazsolát is. Megvártam, míg a dara langyosra hűlt, akkor hozzákevertem mindezeket, meg egy kis mézet is. Nem túl látványos, de igen finom.

Dió helyett mogyoróval is el tudom képzelni, a pirítást viszont mellőzném a többi belevaló hőkezelésével együtt (a darát nyilván muszáj megfőzni, a többit viszont inkább élvezem nyersen - ezért a langyosan összekeverés). A méz mennyisége ízlés szerinti, édesszájúaknak inkább külön odaadnám hozzá a mézesüveget, rájuk bízva az adagolást. Más friss gyümölcsökkel is jó lehet, nekem most csak alma volt itthon. A késsel darabolás jó ötletnek bizonyult, így rágható maradt minden. Látványosabb tálaláshoz a belevalókból tennék félre, és azzal díszíteném a tetejét.

(Az ihletet ebből a receptből merítettem.)

Halava

Tegnap délután ghít készítettem Govinda útmutatásai alapján. Ma pedig már hozzá is láttam a felhasználásához. Pontosabban a ghí még érintetlenül ott van a tálban, szépen megszilárdulva, még csak az illatát élvezem lépten-nyomon, mikor elmegyek mellette. Hanem a készítés közben leszedett hab került az imént a halavába (Govinda javaslata szerint, a nála olvasott recept alapján).

Ez az a kaja, amiről nem tudom, hogy sikerül-e valaha is jó képet készítenem, merthogy nem olyan látványos: leginkább egy sűrű, barna tejbegrízhez tudnám hasonlítani. Annál finomabb viszont! A múltkor egy túlérett banánnal dobtam fel, most pedig pirított dióval. Nem lehet rossz aszalt gyümölccsel sem...

Azt hiszem, a ghí a kedvenc cukkini puffancsom sütésével fog debütálni a konyhámban, hamarosan (és természetesen majd beszámolok róla).

Utólagos kiegészítés: Itt a továbbfejlesztett halava-változat.