Mandulakrémmel töltött sült körte (laktovegetáriánus)

Ritkán, de előfordul, hogy nem fogy el frissen a gyümölcs, és olyan mértékben kezdi megadni magát, hogy muszáj valami ételbe eltüntetni inkább. Ilyenkor kerülnek asztalra az efféle könnyű desszertek.

Hozzávalók 4 személyre

• 10 kisebb szem érett körte (60-70 dkg)
• 1 marék aszalt szilva (4-5 dkg)
• 2 marék mandula (8-10 dkg)
• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 1 csapott teáskanál barna cukor
• kb. 1 dl tejszín

Diódarálón áthajtottam a mandulát. Apróra vágtam az aszalt szilvát, és beáztattam annyi vízbe, amennyi éppen ellepte. Félbevágtam a körtéket, karalábévájóval kivettem a magházukat, majd meghámoztam őket, és egy közepes tepsire gyűjtöttem a darabokat. A vizes szilvához kevertem a darált mandulát, a megolvasztott ghít és a cukrot (puha, krémes, de nem folyós állagú massza kell legyen, szükség esetén további víz, illetve darált mandula hozzáadásával érjük ezt el). Egy-egy púpozott teáskanálnyi tölteléket tettem a körték magházának helyére. 160 fokra melegített sütőben légkeverésen addig sütöttem, míg szépen megpirult a tetejük (kb. 15 perc). Langyosan, tejszínnel megcsorgatva tálaltam.

Tipp: mandula helyett bokormogyoróval vagy dióval is készíthető; szilva helyett pedig akár mazsola is megteszi.


Ötlet: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Kelkáposztás-morzsás tészta (laktovegetáriánus)

Semmi bajom a hagyományos káposztás tésztával (igaz, csak sósan szeretem, a cukros fajtát inkább meghagyom másnak), de bármikor szívesen bevállalok helyette egy ígéretes alternatívát. Most épp kelkáposztával, tejszínes-fűszeres szósszal, némi pirított morzsa társaságában.

Hozzávalók 2 személyre

• 20 dkg tojásmentes száraztészta (például penne, masni vagy rövidcső)
• 1 kis fej kelkáposzta
• 2 marék zsemlemorzsa
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1,5 dl fehérbor
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tejföl
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 csapott kávéskanál őrölt kömény
• 1 teáskanál morzsolt majoránna

Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Az utolsó három percre hozzátesszük a vékony csíkokra vágott káposztát.

Vastag aljú edényben állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítjuk a morzsát és 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, majd tányérra borítva félretesszük.

A megmelegített olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vörös- és fokhagymát. Felöntjük a borral, és pár percig forraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a tűzről levéve a tejszínt is.

Hozzákeverjük a leszűrt tésztát meg a káposztát, tálaláskor pedig rászórjuk a pirított morzsát.


Forrás: GoodFood
 

Almás zellerleves (laktovegetáriánus)

Bármilyen hétköznapi ebédet feldob ez az ízletes, őszi leves.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 evőkanál vaj vagy ghí
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 kisebb ökölnyi méretű zellergumó
• 2 közepes alma
• 1 csapott kávéskanál só
• 1/4 szerecsendió frissen reszelve
• 1 kis csokor zellerzöld
• 1/2-1 dl tejszín

Megtisztítjuk és a reszelő nagy lyukán lereszeljük a zellert. Vastag aljú lábasban felolvasztjuk a vajat, és kevergetve üvegesre pirítjuk rajta az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a reszelt zellert, majd néhány keverés után felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi (bő 1/2 liter). Sóval és szerecsendióval ízesítjük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. Megtisztítjuk és lereszeljük az almát is, és amikor a zeller már majdnem puha, ezt is a leveshez adjuk. Beleöntjük a tejszínt, beleszórjuk az összevágott zellerzöldet, és összemelegítjük. Frissen és kihűlve egyaránt finom, tartalmas, de nem nehéz étel.
 

Zöldbabos-újkrumplis tészta (laktovegetáriánus)

Most már igencsak beindult a tavasszal vetett bazsalikom a kertben, úgyhogy nyugodtan szedhetem nagy marékkal. Például ehhez az ízletes, zöldséges tésztaételhez, melyet tegnap készítettem vacsorára:

Hozzávalók 2 személyre

• 1/2 kg kisebb tojásnyi méretű újkrumpli
• 20 dkg zöldbab
• 20 dkg csavart csőtészta
• 1 nagy marék friss bazsalikomlevél
• 5 dkg kemény sajt (már megint füstölt házi sajtot használtam parmezán helyett)
• 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál tejszín (házi tej tetejéről kanalaztam le a zsíros részből)
• só

Falatnyi darabokra (negyedbe) vágtam a megmosott krumplit, enyhén sós vízben megfőztem, leszűrtem, és miután hűlt egy kicsit, lehúztam a héját. 2-3 cm-es darabokra vágtam a zöldbabot, és ezt is megfőztem, leszűrtem. A tésztát is megfőztem a szokásos módon. Közben apróra vágtam a bazsalikomot, lereszeltem a sajtot, majd összekevertem őket az olajjal, a citromlével és csipet sóval. A leszűrt tésztához adtam a krumplit meg a babot, a fűszeres öntetet és a tejszínt, és óvatosan összeforgattam az egészet. Némi sajttal megszórva tálaltam.

Ötlet: GoodFood 2012. június (Fűszeres pestós-babos krumplisaláta - még így, fele mennyiségű tésztával is inkább tésztának éreztem, mint krumplinak)
 

Fokhagymás-mustáros krumpli (laktovegetáriánus)

Nemrég kaptam meg Rachel Allen A család kedvencei című szakácskönyvét. Hamar beleszerettem, hiszen nagyszerű fogásokat ajánl mindenféle alkalomra, és a vegetáriánusokkal sem bánik mostohán. Ráadásul könnyen találtam a könyvben olyan receptet, ami tetszett és akadt is hozzá itthon minden, így azonnal kipróbálhattam (pár apróságon módosítva csak, ahogy jónak láttam). Finom ebédünk lett!

Hozzávalók 20 x 30 cm-es tepsihez, vegetáriánus főételnek 2-3 személyre

• 1 evőkanál vaj
• 1,2 kg krumpli
• só, frissen darált bors, frissen reszelt szerecsendió
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 3 dl zsíros tejszín
• 2 evőkanál dijoni mustár
• 5 dkg füstölt (házi)sajt

Meghámoztam és 1/2 cm vastag karikákra vágtam a krumplit. Beleraktam a kikent tepsibe úgy, hogy mindegyik réteget enyhén megszórtam a fűszerekkel. Közétettem a megtisztított és vékony szeletkékre vágott fokhagymát is. Összemelegítettem a tejszínt a mustárral, és a krumplira öntöttem; kb. félig lepte el. Végül rászórtam az apróra reszelt sajtot. 200 fokos sütőben 35 percig sütöttem alufóliával lefedve, majd még fél óráig fedetlenül. Akkor kész, mikor megpuhult a krumpli, bugyogva forr az alján a tejszínes-mustáros szósz, a tetejére pedig szépen rápirult a sajt. Tálalás előtt néhány percig pihentetjük. Melegen és kihűlve egyaránt finom, kellemesen fűszeres fogás.

Dulmina tippje: télen majd krumpli helyett (részben vagy egészben) csicsókából is ki fogom próbálni.
 

Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

Spagetti tejszínes kucsmagombaszósszal (laktovega)

A ház előtti fenyők alatt minden tavasszal nő pár kucsmagomba. Idén először meg is mertem enni (miután több hozzáértő is megerősítette, hogy ez tényleg kucsmagomba és tényleg ehető). Mint új hozzávalóknál általában, most is nagyon egyszerű elkészítési módot választottam, hadd érvényesüljön a saját íze. Mi tagadás, lehetett volna kicsit több gombát is használni hozzá, de most ennyi volt. Azért ízlett! Sajnálhatja a Főkóstoló, hogy nem kért belőle (nem szereti a gombát).

Hozzávalók 1 személyre

• 12,5 dkg durum spagetti (félkilós csomag negyede)
• 3 kucsmagomba
• 2 dl tejszín
• 1 csokor petrezselyemzöld
• pár csepp olívaolaj
• csipet só
• 1 evőkanál fehérbor

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben elkészítettem a szószt: Alaposan megmostam, majd negyedbe vágtam a gombát (hadd nézzen ki többnek :), és pici olajon enyhén lepirítottam. Felöntöttem a tejszínnel, beletettem az összevágott petrezselyemzöldet, és kis lángon addig forraltam, míg besűrűsödött. Amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam a sót és a bort is, és még kb. 1 percig forraltam.
Beleforgattam a leszűrt tésztát, és máris tálaltam.
 

Tejszínes-krumplis pogácsa (lakto-vega)

A jól bevált kenyérnek indult, csak az a fránya élesztő nem végezte jól a dolgát, és a dagasztás után órák múltán is egy igencsak laposka tésztagombóc kuksolt a kenyérsütőben. Kénytelen voltam hát megbarátkozni a gondolattal, hogy ebből nem lesz kenyér... De kukatöltelék se, akárki meglássa!

Vettem a keletlen kenyértésztát, hozzászórtam egy csomag sütőport, és elkezdtem kézzel szépen aláhajtogatni a tészta szélét, újra meg újra megmártva a sütőporban, mikor az előző adag már eltűnt a belsejében. Majd enyhén lisztezett munkalapon jó ujjnyi vastagra nyújtottam, késsel bevagdostam a tejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle (a leeső részeket összegyúrva ugyanígy, amíg el nem fogyott). Szilikon sütőlappal bélelt tepsin (2 nagy tepsire fért rá mind) 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket, amíg szépen megpirultak alul-fölül. Bár nem szabályosan hajtogattam, mindössze a sütőport akartam viszonylag egyenletesen beledolgozni így utólag a tésztába, örömmel nyugtáztam, hogy rétegesek lettek, és jónéhányuk gusztusosan el is dőlt.

Ízre természetesen olyan, mint a kenyér, csak így sokkal több a ropogósra sült külseje. A Főkóstoló javaslatára paprikalekvárral ettük (hmm... kezd ínyenc lenni! :), és nagyon ízlett mindkettőnknek.

Így menekült meg az elfuserált kenyértészta a kidobástól, én meg feljegyzem ide tanulságként, hogy kétségtelenül kényelmes a porélesztő, amit nem kell felfuttatni, csak így nem derül ki még az elején, ha baja van. 
 

Sárgabarackos pite (lakto-vega)

Eredetileg húsvéti ötletelés céljából vettem elő az Ízek és érzések magazin tavalyi számait (ha már az idei tavaszi-húsvéti szám még nincs a kezemben), aztán megláttam a nyáriban ezt a receptet, s mivel minden akadt hozzá itthon, elkészítettem vasárnap délutáni csemegének. Igaz, a barack természetesen befőtt formájában állt csak rendelkezésre, de ebbe tökéletesen megfelelt így is. A frisset alighanem idén sem fogom sütibe "pocsékolni", ha érett, ízletes, inkább megeszem úgy, ahogy van.

Sárgabarackos pite

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformába):

a tésztához:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 5 dkg vaj
• 1-1,5 dl víz vagy befőttlé

a tetejére:

• 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 üveg (720 ml-es) sárgabarack befőtt (házi, nem agyoncukrozott)
• 2 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
• 1,5 dl zsíros tejszín (nálam most házi tej tetejéről leszedve; a bolti 2 dl-es habtejszínt beletenném mindet, hogy ne legyen maradék, és mellé bőven mérném a keményítőt)
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál méz

Elkészítése:
A befőttet szűrőbe öntjük, és lecsepegtetjük a levét. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi folyadékot használunk, hogy egy puha, de nem ragadós tészta legyen; a szükséges folyadékmennyiség a liszt minőségétől függ. Egy pohárban simára keverjük a keményítőt egy kis tejszínnel, majd hozzáadjuk a többi tejszínt és az ízesítőket is, és jól elkeverjük (az sem baj, ha enyhén habos lesz). Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleigazítjuk a tésztát, jó magas peremet csinálva neki a szélén. Megszórjuk a búzadarával, majd kirakjuk a fél barackokkal, magházukkal lefelé, végül pedig ráöntjük a tejszínes keveréket. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta és a tetején a tejszínes szósz. Langyosan és kihűlve egyaránt finom; hidegen természetesen szebben lehet szeletelni, de langyosan sem folyt szét a teteje.

Tipp: Szezonban friss barackból is készíthető, amit nem szükséges előzetesen megfőzni, elég neki a sütés. Barack helyett más gyümölccsel is el bírom képzelni.

Ötlet: Ízek és érzések, 2010. június-július (mennyiségek és néhol az arányok is átszabva, ahogy szerintem kívánta)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és úgy 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft
Alapvetően hazaiból.

Tejszínes-csicsókás tönkölykenyér (lakto-vega)

Erősen végét járja csicsókaszezon, így most - végre újra itthon - az utolsó pár kilóból még gyorsan kiélvezem a kísérletezést. Tegnap például a nagy kedvenc Tejszínes-krumplis kenyeret készítettem el úgy, hogy a krumplit csicsókára cseréltem benne. Az eredmény egy ugyanolyan kiváló állagú, ám sokkal ízletesebb kenyér lett, melyben kellemesen érezni a csicsókát, de az nem uralkodik el rajta. A változatosság okán is, jövő szezonban biztosan lesz belőle ismétlés időnként! 
 

Fejtettbableves (lakto-vega)

És tovább javul a levesek (amúgy elég siralmas) részaránya a blogban :) Én ugyan továbbra sem lettem nagy leveses, keresztanyám viszont az, úgyhogy nincs apelláta, levesnek márpedig lennie kell. Ezt most ő készítette, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy itt a helye a receptnek. A kukoricalisztes sűrítést tőlem látta a napokban, az elkészítés többi része pedig ugyanúgy megy, mint ahogy a zöldbablevest is szokta.


5-6 maréknyi fejtettbabot (kb. a piaci fél literes csomagnak megfelelő mennyiség) enyhén sós vízben, néhány babérlevél társaságában puhára főzött. 1 evőkanál kukoricalisztet simára kevert egy kis vízzel, majd a levesbe öntve a keveréket, besűrítette vele. Darabolt bele némi csípős zöldpaprikát is, de csak érzéssel! A végén került még bele 1 dl tejszín (ennek hiányában tejföllel is készíthető, akkor azzal és szükség esetén némi vízzel keverjük el a kukoricalisztet), meg egy marék összetépett petrezselyemzöld. Tálaláskor pedig citromot facsartunk bele, illetve ő egy pici cukorral is ízesítette a saját adagját (én ez utóbbit kihagytam). 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: babfejtéssel együtt is megvan egy órán belül
Pénz: kb. 400 Forint
Hazaiból, a citrom és a fűszerek kivételével.

Tejfölös-tejszínhabos krém gyümölcsökkel

Ez egy szupertitkos recept... átalakítása :) Első barátom családjában ez volt A Karácsonyi Krém, amit egyszerűsége ellenére csak ekkor készítettek az év folyamán. Már akkoriban is szívesen tevékenykedtem a konyhában, és voltak ételek, amiket mindig én készítettem, igen nagy sikerrel (annyi rizsfelfújtat azóta se sütöttem, mint akkor). Aztán lassanként elkezdték megosztani velem a titkos családi recepteket is, amik még a nagymama specialitásai voltak anno. Elkészítettem, ők meg nosztalgiáztak. Ilyen előzmények után sikerült kiérdemelnem A Krém receptjét is.

Végül úgy alakult, hogy nem lettem családtag, de a receptet nem felejtettem el. Régebben többször is elkészítettem, barbár módon "csak úgy", mezei hétköznap is, ha úgy tartotta kedvem. Az utóbbi években viszont kikopott a repertoárból. Most Benzsi juttatta eszembe, s bár fejből már nem ment, azt azért még tudtam, hogy hol kell keresni az ezzel kapcsolatos feljegyzésemet.

Nem, a titkot nem fecsegem el így jó tíz év elteltével sem, mivel nem az eredetit, hanem a mostani, átalakított változatomat írom le. Aki pedig ismer, tudja, hogy én igazán nem kímélem a kiinduló recepteket, ha átszabásról van szó :)



Sütöttem egy adag vegán piskótát. Kb. felét megettem frissen, dzsemmel, a másik felét pedig valamennyire megszárítottam ehhez a krémhez. Kézzel kisebb falatnyi darabokra tördeltem, ügyelve rá, hogy ne nagyon morzsálódjon.

Tejszínhabot készítettem 4 dl habtejszínből 1 habpatronnal a habszifon segítségével.

Felbontottam 1 üveg szőlőbefőttet és 1 üveg körtebefőttet (720 ml-es üveg volt mindkettő, hozzáadott lé nélkül, natúrbefőtt módszerrel eltéve. A körtében volt egy darabka fahéj is ízesítésnek, amúgy 100% gyümölcs mindkettő.) Egy bögrébe öntöttem mindkettőnek a levét (amit a gyümölcs a dunsztoláskor engedett), a körtét pedig kis kockákra vagdostam.

Egy nagy tálba öntöttem 1 nagy pohár (450 g-os) 20%-os tejfölt (nem érdemes spórolni rajta, light tejföl vagy urambocsá' joghurt nem jó ehhez), majd simára kevertem a 2-3 részletben hozzáadott befőttlével (kb. 2,5 dl, ha hagyományosan eltett, leves befőttből készítjük, akkor értelemszerűen nem kell mindet beleönteni). Ezután hozzáadtam a tejszínhabot, és óvatosan összeforgattam.

Nem volt más hátra, mint hogy összeállítsam a krémet: Egy nagy (kb. 3 literes) üvegtál aljára kanalaztam a tejfölös-tejszínhabos keverékből, majd rászórtam egy marék piskótakockát és egy marék gyümölcsöt. Ezt ismételgettem addig, míg elfogyott minden hozzávaló. A tetejére a fehér keverékből került.

Hűtőbe raktam kb. fél napra (egy éjszakára is lehet), hogy a piskótadarabok megszívhassák magukat nedvességgel, ennek következtében némileg szilárduljon, no meg összeérjen az egész.

Kis tálkákba kanalazva tálaltam. Sajnos nem egy fotogén darab; messze jobb ízű, mint ahogy kinéz :)

Nem mondom, hogy sokszor lesz belőle ismétlés, de ennyi kihagyás után nem is volt rossz ismét - igaz, kicsit másképp. Azt viszont újfent megállapítottam, hogy a hűtő-hideg dolgok nem esnek nekem túl jól.

Idő: maga az összerakás nem egy nagy ügy (kb. 15 perc), viszont a piskóta és a tejszínhab előzetesen készítendő, meg a fél napot is célszerű kivárni a fogyasztás előtt
Pénz: kb. 800 Forintból megvan a fenti mennyiség (a házi készítésű belevalókat anyagáron felszámolva), ami 8-10 nagy adag
Zömmel hazaiból, a habtejszín viszont német volt.

Gesztenyekrémleves (vagy gesztenyepuding)

Előzetesen hagytam felengedni 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, valamint rumba áztattam egy marék mazsolát.
3 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) 2 dl vízzel feltettem melegedni. 2 púpozott evőkanál keményítőt simára kevertem 1 dl vízzel, majd hozzáadtam a melegedő folyadékhoz, és állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A tűzről levéve hozzámorzsoltam a gesztenyemasszát, valamint hozzáöntöttem a rumos mazsolát, és kézi habverővel simára kevertem. Amikor langyosra hűlt, sűrű kóstolgatás mellett, kisebb részletekben adagolva ízesítettem fél citrom levével és 3 evőkanál mézzel. Tányérba öntve azonnal tálaltam, némi plusz mazsolával díszítve. 3 adag.

Ezekkel az arányokkal elég sűrű, pudingszerű a végeredmény, bár a langyosan kevergetés miatt kihűlve sem köt be annyira keményre; aki hígabban szereti, használjon több folyadékot. Mivel a rumos mazsolával már nem forraltam, benne maradt az alkohol; ha ezt nem szeretnénk, már az elején bele kell tenni, hogy elpárologhasson az alkoholtartalma (illetve ízlés szerint kihagyható a rum).

Kihűlve akár desszert is lehet; nekem a maradék egy fél nap elteltével, hidegen még jobban ízlett.

Idő: kb. 10 perc alatt kész, csak ne feledkezzünk meg az előzetes teendőkről
Pénz: kb. 500 Forint a 3 adag
Ebbe most bőven kerültek külhonból jött hozzávalók is (rum, mazsola, főzőtejszín, citrom), de néha belefér.

Kolbászos halrakottas

Igencsak az idei utolsó szabadföldi paradicsompaprikákat használtam fel ehhez az ételhez (nem most készítettem, hanem körülbelül egy hónapja, csak akkor nem lett róla bejegyzés; szezonon kívüli ízetlen paprika helyett inkább ilyet tennék bele egy közepes üveggel). Kivételes eset, hogy az általam ritkán fogyasztott húsfélék közül kettő is szerepel benne (hal és házi szalámi), de szökőévben egyszer ez is belefér :) (Vagy kétszer, ha úgy döntök, hogy ebből legyen ismétlés karácsonyra.)

Előző este áttettem a fagyasztóból a hűtőbe a halat, ami 2 kisebb szelet (összesen úgy fél kilónyi) cápaharcsa filé volt. Így magától kiolvadt másnap délelőttre, mikor összeállítottam az ételt. Olívaolajjal vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd belefektettem a leöblített és lecsepegtetett halszeleteket. Tetejüket kiraktam 10 dekányi felszeletelt házi szalámival, majd rácsíkoztam 2 nagy paradicsompaprikát, miután megszabadítottam őket a csutkájuktól. Fűszereztem (friss) kakukkfűvel, (szárított) bazsalikommal, kevés sóval, pár tekerésnyi tarkaborssal és néhány szem megroppantott borókabogyóval. Kis hasábokra vágtam 1 közepes pasztinákot, és rászórtam a darabokat. Meghámoztam és vékonyra szeleteltem bő fél kilónyi krumplit, és befedtem vele a halakat. A tetejét sóztam, majd lefedtem alufóliával. Beraktam a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva fél órát sütöttem. Ekkor levettem az alufóliát, valamint ráöntöttem kb. 2,5 dl főzőtejszínt, és visszatettem sülni még fél órára. A beépített körettel együtt lapátoltam tányérokra. Ez a mennyiség 2 adag.

A kiinduló receptet Hobbiszakácsnál olvastam. Annyira szépek voltak a halszeletek, hogy sajnáltam felkockázni, ezért lett inkább ilyen rakottas jellegű nálam. Ízesítésben sokat dobott rajta a pasztinák (a halászlékocka nálam úgyis felejtő), a krumplival pedig a köret kérdése is egyszerűen megoldódott.

Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele (viszont fontos, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani!)
Pénz: kb. 1200 Ft a 2 adag
A zöldségek és a szalámi hazaiak voltak, a fűszerek nem mind, a tejszín és a hal egyáltalán nem.

Tejberizs

Ha már a tejbegrízt megírtam, akkor ne maradjon ki ez sem :) Tényleg tejes, bár megint egy kis maradék főzőtejszínt hígítottam meg hozzá. (Merthogy a tej nem megy nálam annyira, hogy tartsak itthon.) A rizs pedig természetesen barna.

1 pohár (2 dl) rizst 1 pohár főzőtejszín (10 %-os zsírtartalmú) és 1 pohár víz keverékében feltettem főni. 1 evőkanál barnacukorral ízesítettem. Miután felforrt, nagyon kis lángon, lefedve pároltam. Időnként ránéztem, és amikor úgy láttam, hogy nagyon fő, némileg félrebillentettem a fedőt. Amikor már majdnem elfőtt a leve és a rizs is majdnem puha volt (kb. 25-30 perc, ha eddigre nem elég puha a rizs, akkor egy kis víz kell még hozzá), visszaillesztettem a fedőt, elzártam alatta a lángot, és 10-15 percet hagytam így állni. Fontos, hogy a sima rizshez hasonlóan ezt se keverem meg közben (mivel én ezt is "pergősen" szeretem inkább, nem pedig szottyosan; utóbbi állag eléréséhez a keverésen kívül egy kis rizsliszttel - és persze picit több folyadékkal - lehet rásegíteni). Tányérra szedve megszórtam egy kis őrölt fahéjjal és némi barnacukorral. 1 bőséges adag. (Érdekes módon a gyümölcsöt sose kívánom hozzá, se frissen, se befőttként, se szószként. Külön-külön szeretem mindegyiket, de a tejberizs tartozéka valahogy egyértelműen a fahéj nálam - ahogy a tejbegrízé meg a kakaó.)

Idő: kb. háromnegyed óra elteltével lehet enni, de minimális munka van vele
Pénz: 150 Ft/adag
A rizs hazai volt, a tejszín viszont lengyel, a barnacukor meg mauritiusi.

Nagyon mákos kocka reformosan

Családi kedvenc nálunk a Kaldeneker György féle Nagyon mákos kocka. Kicsit átalakítva készítem, finomított helyett teljes értékű hozzávalókból, de ez a kész süteményről egyáltalán nem rí le, és így nyugodtan fogyaszthat belőle bárki még egy kockát, meg még egyet - ameddig csak tart!

Előzetesen ledarálok 20 dkg mákot (legkorábban mondjuk előző nap, mert a darált mák hamar avasodik).

A tészta összeállításával kezdem: Egy nagy tálba belereszelek a tökreszelőn 14 dkg hideg vajat, majd hozzáadok 14 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 5 dkg darált diót, 1 csipet sót és 1 evőkanál mézet. Gyorsan összedolgozom, majd berakom a hűtőbe (a felhasznált vaj papírján tökéletes).

A töltelékhez felmelegítek 2 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) és 1,5 dl vizet 1 fahéjrúddal (lehet "újrafelhasznált" darab, amivel egyszer már kompót főtt, de megszáradva még erőteljes illata van - a tejbegríz ízesítése után már csak komposztba lesz majd jó). Állandó kevergetés mellett lassan beleöntök 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölydarát, és addig főzöm, amíg besűrűsödik. A tűzről levéve hozzáadom a 20 dkg darált mákot, 1 citrom héját a sajtreszelőn lereszelve, 2 evőkanál rumot, 1 csipet sót, fél marék mazsolát és 2 evőkanál mézet, és alaposan összekeverem.

Egy közepes tepsit (kb. 20*25 cm-es, vagy ehhez közeli méretű) kibélelek kivajazott sütőpapírral úgy, hogy némileg túllógjon a szélén a papír. A sarkánál bevágom és egymás alá hajtom a részeket, így nem gyűrődik be. A hűtőből kivett tésztának kb. a 2/3-át nagyobb morzsákra törve beleszórom, majd kézzel vékonyra egyengetem, és a szélén kb. 1,5 centis peremet csinálok neki. Ráöntöm a tölteléket, és a keveréséhez használt kanállal elegyengetem a tetejét, majd a tökreszelőn ráreszelem a maradék tésztát úgy, hogy nagyjából egyenletesen szóródjanak szét rajta a darabok.

Nálam 150 fokon 40 + 5 perc alatt sül meg előmelegítés nélkül (40 percig ég a sütő, de utána még az elzárt sütőben hagyom 5 percig). A nem igazán szabályozható hőfokú gázsütőben is sikerült már szépen megsütni, de ettől lényegesen kevesebb idő kellett hozzá. Egyébként a tésztát érdemes nézni: ha a tetején és a szélén is láthatóan pirul, akkor jó.

Hagyom egy kicsit hűlni a tepsiben, majd a sütőpapír túllógó szélét megfogva egy nagy vágódeszkára emelem. Langyosan már okkal-móddal szeletelhető (a mazsolák szeretnek kifordulni belőle), de másnap az igazi.

A töltelék természetesen tejjel is készíthető, viszont én újabban sokkal finomabbnak érzem a felhígított főzőtejszínt inkább (meg ha ilyesmihez felbontanék egy liter tejet, egyszerűen nem fogyna el jóízűen a maradéka). A tészta megfelelő ízéhez és állagához pedig szerintem kifejezetten kell a vaj, ezért ezt a receptet soha nem is akartam vegánná alakítani.

Idő: kb. 45 perc az előkészítés (a mákdarálással együtt) + 45 perc a sütés; úgy 2 óra elteltével lehet enni, de csak később áll össze igazán (vendégeknek mindenképpen előző nap elkészítem)
Pénz: kb. 750 Ft
Hazai alapanyagokból, a citrom és a fahéj kivételével.

Tejbegríz

Vagy ez nem való gasztroblogba? Aki így gondolja, most legyen szíves keressen magának más olvasnivalót :)

Kicsit reformos, kicsit hagyományos. Nagyon régen ettem már, és ez után is jó időnek el kell telnie, hogy esetleg ismétlés legyen. Ízlett, de újfent be kellett látnom, hogy nagyon el vagyok már szokva az ilyen "normális" ételektől, még akkor is, ha a hagyományos hozzávalók helyett az itthon fellelhető alternatívákat használom.

Úgy történt a dolog, hogy volt egy kis maradék főzőtejszínem, amit rakosgattam egy darabig a hűtőben, de nem igazán akart helye kerülni valamilyen ételben. Nem szeretek ezzel dúsítani semmit (pláne, hogy a napokban volt egy tejszínes étel - annak kapcsán lett ez a maradék), lisztáru-sütés se következett, és a finom gyümölcsöket is inkább nyersen, a maguk valójában élvezem, mint levesnek vagy bármi másnak. Ezt a kb. 2 dl főzőtejszínt felhígítottam vízzel fél literre (de természetesen készíthető helyből tejjel is), és egy kis lábasban felforraltam. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntöttem bő 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát (a dara mennyiségével lehet szabályozni a kész tejbegríz sűrűségét, ennyi az általam kedvelt viszonylag sűrű állaghoz kell), meg 1 csapott evőkanálnyi barnacukrot (édesszájúaknak ízlés szerint mehet több). Gyakran megkeverve addig főztem, míg jól besűrűsödött. Tányérra öntöttem, és megszórtam egy teáskanálnyi holland kakaóporral (natúr!), meg még egy kis barnacukorral (de mézzel is meg lehet csorgatni). (Igen, a tönkölydara meg a barnacukor után karobporral stílszerűbb lett volna, de továbbra sem bírom az ízét.) Melegen és kihűlve egyaránt jó. 2 adag.

Idő: 15 percen belül ehető
Pénz: kb. 130 Ft az egész
Most csak a dara volt magyar, a tejszín Lengyelországból, a barnacukor Mauritiusról érkezett, a holland kakaó pedig tényleg Hollandiából (bár tudom, hogy nem azért nevezik hollandnak).

Gyümölcsös üvegtészta-saláta

Egy nagy lábasban felmelegítettem 2 dl tejszínt, majd beleraktam 10 dkg üvegtésztát, és kanállal összeforgattam, hogy mindenütt érje a nedvesség. Lefedve állni hagytam kb. egy fél órát. Utána megszórtam fahéjjal, megcsorgattam 1 evőkanálnyi mézzel, és jól összeforgattam (ne melegítsük a mézet, ha nem muszáj). Egy nagy marék friss, érett szilvából (de más gyümölccsel is el bírom képzelni) a legszebb szemeket félretettem a díszítéshez, a többit pedig hozzácikkeztem a tésztához. Mivel igazán jól nem sikerült eloszlatni benne a gyümölcsöt, az adagolásnál ügyeltem rá, hogy bőven kerüljön a tészta közé az is, a tetejére pedig még külön cikkeztem egy-egy szemet. Mivel semmit se szeretek hűtő-hidegen, az összeforgatás után már tálaltam is. 4 adag.

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam (átalakítás saját felelősségemre :)

Idő: kb. 40 perc a tálalásig, ebből legfeljebb 10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft a 4 adag
Ezzel most nem igazán támogattam a magyar gazdaságot, szégyenszemre csak a szilva és a méz volt hazai.

Bread with Cream and Potatoes (BBD #17)

(Magyarul itt.)

Lien has chosen a superb theme for BBD #17: Bread and Potatoes. I immediately had some ideas, and also found some promising recipes to try. I've already written about these in Hungarian, and now I'm going to share the best ones in English, too.

The first one is a hearty loaf with cream and potatoes. The potatoes are included in the dough, but they aren't cooked beforehand. I especially like the texture of this bread and the fact that the pieces of shredded potatoes can be seen in the slices. And, thanks to the cream and the potatoes, it doesn't go dry as quickly as other breads usually do. It was so successful with me and my family that I've baked it several times this month and I'm definitely going to keep the recipe for future use.

Recipe: Bread with Cream and Potatoes (lacto-vegetarian)

Ingredients:

• 200 ml whipping cream
• 50 ml water
• a little unrefined cane sugar
• 20 g fresh yeast

• 4-5 medium-sized potatoes, peeled and shredded
• 500 g whole spelt flour, sifted
  
• 2 teaspoon salt
• cca. 100 ml water, as needed

Method:

1. Warm the cream and the water, and start the yeast in it with the sugar.
2. Meanwhile, prepare the other ingredients.
3. Knead a soft dough from the ingreadients, adding more water as needed. Finally, sprinkle with a little flour.
   
4. Grease a large loaf pan and put the dough in it.
   
5. Cover it and put in a warm place until it doubes in volume (cca. one hour).
6. Cut the top with a sharp knife.
7. Bake it at 200 degrees Celsius for 30 minutes, then lower the heat to 180 degrees Celsius and bkae it for 20 more minutes. Turn off the oven, but leave the bread there for 15 more minutes, without opening the door.
8. Remove it from the oven and the pan, and let it cool on a wire rack.
9. Slice and enjoy. It's deliciuos as is, or with butter, home-made jam, etc.

Note:

• I suspect it should work with a bread-maker as well. However, I prefer kneading the dough by hand and baking it in a regular oven. This way the bead keeps moist longer.

My other choice fitting the theme is a vegetable pie. For the entry about it please click here.

Tejszínes rakott csicsóka

Hosszas halogatás után végül csak rászántam magam, hogy valamiféle tejszínes körítéssel süssek csicsókát. A receptet itt találtam, én annyit módosítottam rajta, hogy a csicsóka egy része helyett krumplit tettem bele, és vajjal már nem súlyosbítottam. Személy szerint így is határesetnek éreztem: jó, jó, de nem lesz egyhamar ismétlés (ez persze nem a recept hibája, hanem nekem nem mennek a "zsíros" dolgok az utóbbi időben). Ezzel avattam fel a karácsonyra kapott kerámia sütőtálamat - azt hiszem, rendszeresen elő fog kerülni a jövőben.

Krumplit és csicsókát hámoztam, majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam, és a sütőtálba raktam. (A csicsókát alapvetően nem szoktam hámozni, ez most elég régi szedésből volt, azért láttam jobbnak mégis. Szerencsére ezek már a nagyobb, nem göcsörtös példányok voltak, amiket nem nehezebb megtisztítani, mint a krumplit.) Időnként megszórtam köménymaggal és rozmaringgal. Végül leöntöttem 2 dl tejszínnel, és a hideg sütőbe raktam. 180 fokra kapcsoltam, és jó fél óráig sütöttem, majd mikor már kezdett pirulni a teteje, elzártam a sütőt, de még benne hagytam az ételt egy időre.

Ízletes egytálétel lett a jutalmam. A só és a bors szándékosan maradt ki, és hogy őszinte legyek, nekem nem is hiányzott. A csicsóka jellegzetes íze nagyon jól kijött még így is, hogy csak fele részben volt jelen. A teteje pirosra sült, az alján viszont krémes, szószos állagú.